Szia... Szia Mama... holnap... :)
Szia... nem... bo(l)tba... :
2008. október 22., szerda
2008. október 18., szombat
165.
Túl vagy életed első, szüleidtől 12 órás távolléteden...
Túlélted...
Mi is...
Jól érezted Magad...
És lehet önzőnek tűnik, de mi is :)))
Túlélted...
Mi is...
Jól érezted Magad...
És lehet önzőnek tűnik, de mi is :)))
2008. október 17., péntek
163.
Sajnos nagyon kevés idő jut a magamra, így a blogolásra is.
Holnap végre lerakjuk a szobádban a szőnyeget és beköltöztetünk Téged az új lakosztályba. Szerencsére egyre inkább igényeled a Veled való foglalkozást. Örülök neki, mert azt jelenti, hogy fogékony vagy az Újra :) Igyekszem a legjobban kihasználni az utolsó kettesben töltött hónapokat, mert már csak 3 van belőle...
Nem tudom, milyen lesz, ha dolgozni fogok, ha most sem jut idő semmire??? Időbeosztási tanácsokat szívesen fogadok :) Remélem nem kell majd megszüntetnem a blogot végleg.
Most már ideje lenne frissíteni a fényképeket is a képtárban... hát erre most nem lesz időm :((( de a hétvégén bepótolom, ígérem! És jelentkezek az új szoba képekkel is. Már amennyi kész lesz belőle.
Addig is, hogy nehogy feledésbe merüljünk, íme néhány videó - avagy hogy ússzuk meg az ebéd utáni alvást :)
Holnap végre lerakjuk a szobádban a szőnyeget és beköltöztetünk Téged az új lakosztályba. Szerencsére egyre inkább igényeled a Veled való foglalkozást. Örülök neki, mert azt jelenti, hogy fogékony vagy az Újra :) Igyekszem a legjobban kihasználni az utolsó kettesben töltött hónapokat, mert már csak 3 van belőle...
Nem tudom, milyen lesz, ha dolgozni fogok, ha most sem jut idő semmire??? Időbeosztási tanácsokat szívesen fogadok :) Remélem nem kell majd megszüntetnem a blogot végleg.
Most már ideje lenne frissíteni a fényképeket is a képtárban... hát erre most nem lesz időm :((( de a hétvégén bepótolom, ígérem! És jelentkezek az új szoba képekkel is. Már amennyi kész lesz belőle.
Addig is, hogy nehogy feledésbe merüljünk, íme néhány videó - avagy hogy ússzuk meg az ebéd utáni alvást :)
2008. október 10., péntek
2008. október 3., péntek
2008. október 1., szerda
158.
A videók készítése közben azon gondolkodtam, hogy nem-e FBI titkos ügynök vagy, és kódoltan üzensz a feletteseidnek...
2008. szeptember 29., hétfő
157.
Csütörtökön lesz 3 hete, hogy elkezdted szedni a Béres cseppet. Az oka nagyon egyszerű: mivel semmilyen vitamint tartalmazó élelmiszert nem veszel magadhoz, muszáj volt tenni valamit. Nem szeretném ugyanis, hogy az első náthás időszakban máris ágynak dőlj. A tájékoztatóján az van, hogy 4-6 hét, mire a védettség kialakul a különböző betegségekkel szemben. Bízom benne, hogy a legjobb időben kezdtük el a szedését.
Ami szembetűnő azóta:
- sikerült végre este 9 óra körülire tenni az elalvásodat - bár ez lehet annak is köszönhető, hogy gonosz módon nem hagylak délután 2 óránál tovább aludni; sőt, reggel is én fújom az ébresztőt
- ha lehet az eddigi kevésnél kevesebbet is enni, akkor most ezt csinálod éppen, bár a rántott hús nagyon bejön Neked - az is rajta van a betegtájékoztatón, hogy jó étvágyat csinál...
- a súlyod mégis kicsinyenként, de gyarapszik
- a hisztik száma kevesebb lett (viszont sokkal intenzívebbek)
156.
Mozgalmas hétvégénk volt.
Pénteken délelőtt Tündével és Zorkával elmentünk egy most nyílt játszóházba. Egy nagyon kedves anyuka volt a tulajdonos, akinek van egy 16 hónapos kisfia. Mikor megérkeztünk volt ott már egy másik család, szintén kisfiúval, ő is fiatalabb volt Nálad. Abban a hitben éltem eddig, hogy nagyon jól érzed Magad a gyerektársaságban. Most ez megdőlt... Ahogy beléptünk, nyöszörögve fordultál hozzám, hogy vegyelek fel. Mivel nem vettelek, átkaroltad a lábam, amit aztán el sem engedtél. Pár perc után azért úgy gondoltam, hogy ne csak az ajtóból nézelődjünk, beljebb mentünk. Leültem, Te pedig az ölembe furakodtál és nem mozdultál tőlem. Nagyon meglepődtem, mert eddig ilyenre nem volt példa. A rengeteg játék azért egy idő után feloldott. Volt kalózhajó, sok kis labdával, aztán sátor, alagúttal összekötve, meg 3 nagy kosár apró játék. Sikerült lekötnöd Magad. Persze, néha akadt izgalmasabb dolog is, mint a játék. Pl. a vendégpapucsban sétálás, vagy a lakberendezés is nagyon tetszett, de visszatessékeltelek a játékok közé, ahol hamar elrepült másfél óra, majd hazajöttünk. Annyira jó volt, hogy legközelebb is megyünk, főleg az esős napokon.
Délutánra a Nikiékkel beszéltünk meg egy közös sétát, kocsi nélkül. Vagyis mi nem toltuk, hanem ti a saját babáitokat. Természetesen már az első méteren cserélnetek kellett, mert a másiké sokkal jobb! Megtettünk kb. 100 métert, amikor a Dorci belement az egyik pocsolyába és (nem túlzás) térdig vizes lett. Nagyon sajnáltam, mert nem volt túl jó idő, nehogy megfázzon. Aztán örültem is, hogy Te legalább nem mentél bele. Még a gondolatot be sem fejezte az agyam, már Te is benne voltál. Így aztán a két dilis anyuka :) elbúcsúzott egymástól és rohantunk haza. Aztán útközben felhívtam a Nikit, hogy nem ám otthon maradnak emiatt. Hazajöttünk, gyors alsó ruházati csere történt, majd ugyanott folytattuk, ahol abbahagytuk. Csak közben eltelt 1 óra. Innentől egész normális mederben folyt a séta. Volt egy kis hiszti a részedről, mert a Dorci nem cumisüvegből, hanem üdítősből ivott és bizony Neked is épp olyan kellett. El is indultunk, hogy veszünk, de a játszótér mellett mentünk el, ahová muszáj volt bemenni. Ott aztán lehetett hintalovazni, mászókázni, csúzdázni sötétedésig. 
Szombaton reggel családilag elmentünk bevásárolni, csakhogy Apa is megtudja, mit jelent ez egy 20 hónapossal... Alig hagytuk el az utcánkat, Apa megjegyezte, hogy még 15 év múlva is csak útban leszünk a boltba. Meg, hogy miért kell minden lépcsőre felmásznod? És miért nem ülsz inkább bele a kocsiba? Én meg csak mosolyogtam jókat, mert ez nálunk napi rutin :) Ebéd utáni (nélküli) alvás után pedig a ApaMamához mentünk. Ott aztán lehetett játszadozni! Azt se tudtad, hogyan ugráltasd a Mamát, ő meg igyekezett helytállni. Míg Apa a motorjával volt elfoglalva, Te pedig kutyáztál, én halálra untam magam(na jó, halálra azért nem, mert itt vagyok, de akkor is...). Kitaláltam, hogy lenyírom a füvet az udvarban, de Apa nem engedte. Aztán kitaláltam, hogy csinálok sziklakertet. Ezt sem engedte. Végül kitaláltam, hogy lemetszem a rózsabokrot. Ezt sem engedte, csak úgy, hogy ő csinálta, én meg hordtam hátra a leesett ágakat. Már erősen sötétedett, mire végeztünk vele. Már nagyon untad Magad a végére, és még a kocsiban is nyűglődtél kicsit, de szerencsére nem aludtál el. Apával megfürödtetek, én meg közben vacsit csináltam. Megetted és még 9 előtt el is aludtál :) 
Apa szerint itt úgy nézel ki, mint a Marcsi néni, aki most jött haza az öthuszassal...
Vasárnap délelőtt a szokásos főztem-takarítottam-mostam volt a program. Délutánra azt terveztük, hogy megint kimegyünk ApaMamához, mert nagyon jó idő volt és talán nem is lesz mostanában ilyen. Csak hogy keresztülhúztad a számításainkat azzal, hogy nem voltál hajlandó elaludni időben (ez nálunk fél 1-1 körül szokott lenni). 3/4 3-kor sikerült elszundítanod végre. Így sajnos, nem tudtunk menni a Mamához, mert mire odaértünk volna, fél óra múlva jöhettünk volna vissza. Helyette megint lementünk a Nikiékkel.
Először úgy volt, hogy motorozni megyünk. Vagyis ti motoroztok, mi meg sétálunk. Nekem még boltba kellett mennem, így ez meghatározta a sétánk útvonalát. A bolt mögött van egy új építésű játszótér, amit ki kellett próbálnunk. Volt két hintaló (vagyis az egyik egy hintabicikli, a másik meg egy hintanyúl), meg egy babahinta, ami használható volt. Ami szerintünk nem használható, az egy akkora mászóka, amire egy 10 éves lurkó már könnyedén felmászik. Csak azok már nemigen járnak játszótérre.
Mivel ezt veszélyesnek találtuk, elindultunk egy másik játszira, ami ezidáig magasan vezeti a toplistát (nálam), viszont nagyon messze van. Babakocsival is, nemhogy két_motorozni_nemigen_akaró_csajjal... Mikor odaértünk, szomorúan vettük tudomásul, hogy nem csak szerintem ez a legjobb játszótér, hanem a fél város szerint. Akár ki is tehették volna a megtelt táblát. A nyomorgás helyett inkább hazaindultunk. Szegény Dorci nagyon nyügös volt, mert nála egyszerűen kimaradt a délutáni alvás, ami ekkorra hisztiben öltött alakot. De persze, segítettél neki nyűglődni. Én meg annyit nevettem rajtatok, hogy már megfájdult a hasam tőle. Végül találtunk egy iskola előtt egy apró emelkedőt, amin kiválóan lehetett motorozni. Olyanokat sikongattatok, hogy mi is csak nevettünk.
A Niki megkérdezte, hogy ha már ilyen jól elvagytok, miért nem fényképezek? Hát megtettem:
Akkorát sikerült borulnod a lépcsőről, hogy attól féltem, hogy eltörött az arccsontod :((( Hosszú-hosszú percekig csak sírtál, én meg próbáltalak vigasztalni. Aztán egyszer csak abbahagytad és mintha mi sem történt volna, újra motorra pattantál. Nekem meg minden alkalommal kihagyott a szívem egy ütemet, mikor nem jó helyen, vagy túl gyorsan akartatok legurulni. Este fürdés után megint csak gyorsan sikerült elaludni, bár ezt már csak Apa elbeszéléséből tudom, mert én gyorsabb voltam...
Ilyen lett estére a pofid :(
Pénteken délelőtt Tündével és Zorkával elmentünk egy most nyílt játszóházba. Egy nagyon kedves anyuka volt a tulajdonos, akinek van egy 16 hónapos kisfia. Mikor megérkeztünk volt ott már egy másik család, szintén kisfiúval, ő is fiatalabb volt Nálad. Abban a hitben éltem eddig, hogy nagyon jól érzed Magad a gyerektársaságban. Most ez megdőlt... Ahogy beléptünk, nyöszörögve fordultál hozzám, hogy vegyelek fel. Mivel nem vettelek, átkaroltad a lábam, amit aztán el sem engedtél. Pár perc után azért úgy gondoltam, hogy ne csak az ajtóból nézelődjünk, beljebb mentünk. Leültem, Te pedig az ölembe furakodtál és nem mozdultál tőlem. Nagyon meglepődtem, mert eddig ilyenre nem volt példa. A rengeteg játék azért egy idő után feloldott. Volt kalózhajó, sok kis labdával, aztán sátor, alagúttal összekötve, meg 3 nagy kosár apró játék. Sikerült lekötnöd Magad. Persze, néha akadt izgalmasabb dolog is, mint a játék. Pl. a vendégpapucsban sétálás, vagy a lakberendezés is nagyon tetszett, de visszatessékeltelek a játékok közé, ahol hamar elrepült másfél óra, majd hazajöttünk. Annyira jó volt, hogy legközelebb is megyünk, főleg az esős napokon.
Délutánra a Nikiékkel beszéltünk meg egy közös sétát, kocsi nélkül. Vagyis mi nem toltuk, hanem ti a saját babáitokat. Természetesen már az első méteren cserélnetek kellett, mert a másiké sokkal jobb! Megtettünk kb. 100 métert, amikor a Dorci belement az egyik pocsolyába és (nem túlzás) térdig vizes lett. Nagyon sajnáltam, mert nem volt túl jó idő, nehogy megfázzon. Aztán örültem is, hogy Te legalább nem mentél bele. Még a gondolatot be sem fejezte az agyam, már Te is benne voltál. Így aztán a két dilis anyuka :) elbúcsúzott egymástól és rohantunk haza. Aztán útközben felhívtam a Nikit, hogy nem ám otthon maradnak emiatt. Hazajöttünk, gyors alsó ruházati csere történt, majd ugyanott folytattuk, ahol abbahagytuk. Csak közben eltelt 1 óra. Innentől egész normális mederben folyt a séta. Volt egy kis hiszti a részedről, mert a Dorci nem cumisüvegből, hanem üdítősből ivott és bizony Neked is épp olyan kellett. El is indultunk, hogy veszünk, de a játszótér mellett mentünk el, ahová muszáj volt bemenni. Ott aztán lehetett hintalovazni, mászókázni, csúzdázni sötétedésig. 
Szombaton reggel családilag elmentünk bevásárolni, csakhogy Apa is megtudja, mit jelent ez egy 20 hónapossal... Alig hagytuk el az utcánkat, Apa megjegyezte, hogy még 15 év múlva is csak útban leszünk a boltba. Meg, hogy miért kell minden lépcsőre felmásznod? És miért nem ülsz inkább bele a kocsiba? Én meg csak mosolyogtam jókat, mert ez nálunk napi rutin :) Ebéd utáni (nélküli) alvás után pedig a ApaMamához mentünk. Ott aztán lehetett játszadozni! Azt se tudtad, hogyan ugráltasd a Mamát, ő meg igyekezett helytállni. Míg Apa a motorjával volt elfoglalva, Te pedig kutyáztál, én halálra untam magam(na jó, halálra azért nem, mert itt vagyok, de akkor is...). Kitaláltam, hogy lenyírom a füvet az udvarban, de Apa nem engedte. Aztán kitaláltam, hogy csinálok sziklakertet. Ezt sem engedte. Végül kitaláltam, hogy lemetszem a rózsabokrot. Ezt sem engedte, csak úgy, hogy ő csinálta, én meg hordtam hátra a leesett ágakat. Már erősen sötétedett, mire végeztünk vele. Már nagyon untad Magad a végére, és még a kocsiban is nyűglődtél kicsit, de szerencsére nem aludtál el. Apával megfürödtetek, én meg közben vacsit csináltam. Megetted és még 9 előtt el is aludtál :) 
Apa szerint itt úgy nézel ki, mint a Marcsi néni, aki most jött haza az öthuszassal...
Vasárnap délelőtt a szokásos főztem-takarítottam-mostam volt a program. Délutánra azt terveztük, hogy megint kimegyünk ApaMamához, mert nagyon jó idő volt és talán nem is lesz mostanában ilyen. Csak hogy keresztülhúztad a számításainkat azzal, hogy nem voltál hajlandó elaludni időben (ez nálunk fél 1-1 körül szokott lenni). 3/4 3-kor sikerült elszundítanod végre. Így sajnos, nem tudtunk menni a Mamához, mert mire odaértünk volna, fél óra múlva jöhettünk volna vissza. Helyette megint lementünk a Nikiékkel.Először úgy volt, hogy motorozni megyünk. Vagyis ti motoroztok, mi meg sétálunk. Nekem még boltba kellett mennem, így ez meghatározta a sétánk útvonalát. A bolt mögött van egy új építésű játszótér, amit ki kellett próbálnunk. Volt két hintaló (vagyis az egyik egy hintabicikli, a másik meg egy hintanyúl), meg egy babahinta, ami használható volt. Ami szerintünk nem használható, az egy akkora mászóka, amire egy 10 éves lurkó már könnyedén felmászik. Csak azok már nemigen járnak játszótérre.
Mivel ezt veszélyesnek találtuk, elindultunk egy másik játszira, ami ezidáig magasan vezeti a toplistát (nálam), viszont nagyon messze van. Babakocsival is, nemhogy két_motorozni_nemigen_akaró_csajjal... Mikor odaértünk, szomorúan vettük tudomásul, hogy nem csak szerintem ez a legjobb játszótér, hanem a fél város szerint. Akár ki is tehették volna a megtelt táblát. A nyomorgás helyett inkább hazaindultunk. Szegény Dorci nagyon nyügös volt, mert nála egyszerűen kimaradt a délutáni alvás, ami ekkorra hisztiben öltött alakot. De persze, segítettél neki nyűglődni. Én meg annyit nevettem rajtatok, hogy már megfájdult a hasam tőle. Végül találtunk egy iskola előtt egy apró emelkedőt, amin kiválóan lehetett motorozni. Olyanokat sikongattatok, hogy mi is csak nevettünk. A Niki megkérdezte, hogy ha már ilyen jól elvagytok, miért nem fényképezek? Hát megtettem:
Ilyen lett estére a pofid :(
2008. szeptember 24., szerda
155.
Még a nyáron a Dorciéknál:
Még mindig nyár, de itthon Dorcival:
Szeretitek egymást:
Szomjasan, meztelenül:
154.
Múltkor mentünk a Mamához. Általában engedem, hogy futkorássz kedvedre, felmássz a lépcsőre, kis kitérővel menj stb. Beszaladtál az egyik ház kapualjába. Kértelek, hogy gyere, menjünk már, de csak nem akartál jönni. Én elindultam és a bokrok mögött megálltam, mert gondoltam, ha kimegyek a látóteredből, akkor jönni fogsz. De nem jöttél. Viszont nem is féltél, hogy ott hagylak. Mert van egy varázsszó, aminek elhangzása után Anya mindig megjelenik. Ez a szó: a pisilek... (mikor Apával játszatok kergetőset és már nincs kiút, akkor is mindig elhangzik ez a varászszó és akkor tudod, hogy megmenekültél)
Újabban rákattantam a Kossuth Rádióra. Szeretem hallgatni főzés közben, teregetéskor, amikor netezek. Reggelente mindig bekéretszkedsz a hintába egy kis időre. Nekem ilyenkor van pár percem megnézni a blogokat. Ma reggel, alig hogy leültem, már mutogattál a rádióra és mondtad, hogy: Anya kapcsol!
Ebédkor pedig mindig meghallgatjuk a Déli Harangszót, mert az Neked annyira tetszik. Már tudod előre, hogy a 4-5 csippanás után jön a harangozás, amit feltartott mutatóujjal jelzel is. Ha ettől eltérő időben is hallgatjuk a rádiót, az egész órai csippanásnál, a hírek előtt is mondod, hogy: bimbam.
Ez egyáltalán nem vidám, Te mégis jót szórakoztál.
Ma délelőtti sétánkon a játszin mentünk keresztül. Én pár lépéssel előtted. Egyszer csak hallom: Anya mijez? Hátrafordulok és látom, hogy guggolsz a fűben, közben valami van a kezedben, amire kíváncsi vagy és vigyorogsz kajánul. De nem láttam azt a valamit a kezedben. Mentem feléd, Te meg felém, közben végig az járt a fejemben, hogy "csak ne kutyaszar legyen"! Pedig az volt :((( És ott markolásztad a kezedben :((( Jó alaposan megtöröltem a kezed, néztem a szádat, hogy nem-e jutott oda is (szerencsére nem). Már indultunk volna tovább, mikor el kezdtél hisztizni, hogy: kaki-kaki...
oOo
Újabban rákattantam a Kossuth Rádióra. Szeretem hallgatni főzés közben, teregetéskor, amikor netezek. Reggelente mindig bekéretszkedsz a hintába egy kis időre. Nekem ilyenkor van pár percem megnézni a blogokat. Ma reggel, alig hogy leültem, már mutogattál a rádióra és mondtad, hogy: Anya kapcsol!
Ebédkor pedig mindig meghallgatjuk a Déli Harangszót, mert az Neked annyira tetszik. Már tudod előre, hogy a 4-5 csippanás után jön a harangozás, amit feltartott mutatóujjal jelzel is. Ha ettől eltérő időben is hallgatjuk a rádiót, az egész órai csippanásnál, a hírek előtt is mondod, hogy: bimbam.
oOo
Ez egyáltalán nem vidám, Te mégis jót szórakoztál.
Ma délelőtti sétánkon a játszin mentünk keresztül. Én pár lépéssel előtted. Egyszer csak hallom: Anya mijez? Hátrafordulok és látom, hogy guggolsz a fűben, közben valami van a kezedben, amire kíváncsi vagy és vigyorogsz kajánul. De nem láttam azt a valamit a kezedben. Mentem feléd, Te meg felém, közben végig az járt a fejemben, hogy "csak ne kutyaszar legyen"! Pedig az volt :((( És ott markolásztad a kezedben :((( Jó alaposan megtöröltem a kezed, néztem a szádat, hogy nem-e jutott oda is (szerencsére nem). Már indultunk volna tovább, mikor el kezdtél hisztizni, hogy: kaki-kaki...
153.
Tegnap elég zsúfolt napunk volt. Kezdődött azzal, hogy a jó időre való tekintettel lehívtuk a Tündiéket a játszira. Nekem még be kellett fejeznem a főzőcskét, ezért Tünde kisegített annyival, hogy levitt Téged is az övéivel együtt. Így én persze nem tudtam főzni, csak hamar összeállítottam az ebédnek valót (rakott krumpli) és már rohantam is utánatok. Éppen hintáztatok. Aztán megfogtátok a babakocsitokat és elindultunk a játszira. Majdnem jöhettünk is haza, mire odaértünk, mert minden leesett falevélnél, úthibánál, pocsolyánál meg kellett állni. A játszin gyorsan felmentetek a mászókára (Te egy kis segítséggel...) és irány a csúzda! Te csúsztál elsőnek. Mikor földet értél hirtelen elkezdtél sírni. Egy kicsit később láttam csak, hogy elharaptad a szád :-o. Annyira meredek ugyanis a csúzda és hirtelen értél földet, hogy sajnos, ez történt. Ez szerencsére nem szegte kedvedet a további játéktól.
Aztán a játszin már ott lévő ovisokkal kezdtél játszani. Egy kisfiúnak adtad a "fagyit" meg a "gesztenyepürét" "tejszínhabbal". Ő élvezte, hogy "finomakat eszik", Te meg azt, hogy ilyen "nagy fiúval" boltost játszhatsz. Amikor már csak kettesben voltatok a Zorkával, valami vadállatka bújt beléd, mert állandóan veszekedtél vele. Felültél egy lovacskára, és őt még véletlenül sem engedted a közeledbe. Löködted, csapkodtál felé :( Persze az innivalója fele azért jól jött... Valami úton-módon engedted, hogy mögéd ülhessen, de azt már nem, hogy megfogja a kapaszkodót :( Ő is szeretett volna egy kicsit lovazni, de nem engedted neki. Ekkor én (nem túl szépen) eltávolítottalak onnan. Nem szeretem, ha ilyen vad vagy...
Hazafelé sétálva már annyira kifárasztottad magad, hogy megint fel kellett cipeljek a lépcsőn. Még jó, hogy csak az elsőn lakunk... Mivel az ebéd még nem volt kész, így nem bántam, hogy önként vonultál az ágyba és 5 perc alatt aludtál.
Délután kitaláltam, hogy nagyon szeretnék elmenni a Tescóba. Meg is kérdeztem a Nikit, hogy Ő is nagyon szeretne-e? És Ő is :) Ezért aztán összekaptuk magunkat, meg titeket és elmentünk a buszmegállóba gyalog. Elég hosszan tartott így az út, de szerencsére nem késtük le a buszt, sőt, még várnunk is kellett. Nagyon tetszett nektek a buszozás. Dorcinak nem ez volt az első alkalom, de neked igen. Végig vigyorogtál meg okosan kapaszkodtál az ablak szélébe :) A leszállás már annyira nem tetszett. Meg a bevásárlókocsiba beülés sem. De nem kellett sokáig benne lennetek, mert negyed óra alatt végeztünk. A semmivel :( Viszont jól bemértem a leendő karácsonyi ajándékaid egyikét :) A hazaút már nem volt olyan békés, mert nem bírtatok megülni egy fél percre sem. Mikor mondtam, hogy most leszállunk, egy laza "Nem" kíséretében előre szaladtál a buszban. Én meg az öreg, kerekes-táskás nénik között kergettelek :)
Még délután elmentünk a Nikiékhez, mert szegény Niki nagyon éhes volt. Míg Ő evett, Te 2x becsurgattad a pisit, és 1x összevizezted a bodydat... Ezután még lementünk a játszira motorozni is. Hát, motoron voltatok a legkevesebbet. De nagyon jól szórakoztunk. Rajtatok :D Újra felmentünk a Nikihez, mert megint becsurgott a pisi :(
Este még elmentünk kenyérért, majd haza, mert már elég nyűgös voltál. Az egész fürdést végig sírtad, majd a tejcit is sírva ittad. Kis enyhülés hozott a vacsira készült melegszendvics, majd ismét önként vonultál az ágyba és megint 5 perc múlva aludtál. 9 előtt 5 percel ... :)
Aztán a játszin már ott lévő ovisokkal kezdtél játszani. Egy kisfiúnak adtad a "fagyit" meg a "gesztenyepürét" "tejszínhabbal". Ő élvezte, hogy "finomakat eszik", Te meg azt, hogy ilyen "nagy fiúval" boltost játszhatsz. Amikor már csak kettesben voltatok a Zorkával, valami vadállatka bújt beléd, mert állandóan veszekedtél vele. Felültél egy lovacskára, és őt még véletlenül sem engedted a közeledbe. Löködted, csapkodtál felé :( Persze az innivalója fele azért jól jött... Valami úton-módon engedted, hogy mögéd ülhessen, de azt már nem, hogy megfogja a kapaszkodót :( Ő is szeretett volna egy kicsit lovazni, de nem engedted neki. Ekkor én (nem túl szépen) eltávolítottalak onnan. Nem szeretem, ha ilyen vad vagy...
Hazafelé sétálva már annyira kifárasztottad magad, hogy megint fel kellett cipeljek a lépcsőn. Még jó, hogy csak az elsőn lakunk... Mivel az ebéd még nem volt kész, így nem bántam, hogy önként vonultál az ágyba és 5 perc alatt aludtál.
Délután kitaláltam, hogy nagyon szeretnék elmenni a Tescóba. Meg is kérdeztem a Nikit, hogy Ő is nagyon szeretne-e? És Ő is :) Ezért aztán összekaptuk magunkat, meg titeket és elmentünk a buszmegállóba gyalog. Elég hosszan tartott így az út, de szerencsére nem késtük le a buszt, sőt, még várnunk is kellett. Nagyon tetszett nektek a buszozás. Dorcinak nem ez volt az első alkalom, de neked igen. Végig vigyorogtál meg okosan kapaszkodtál az ablak szélébe :) A leszállás már annyira nem tetszett. Meg a bevásárlókocsiba beülés sem. De nem kellett sokáig benne lennetek, mert negyed óra alatt végeztünk. A semmivel :( Viszont jól bemértem a leendő karácsonyi ajándékaid egyikét :) A hazaút már nem volt olyan békés, mert nem bírtatok megülni egy fél percre sem. Mikor mondtam, hogy most leszállunk, egy laza "Nem" kíséretében előre szaladtál a buszban. Én meg az öreg, kerekes-táskás nénik között kergettelek :)
Még délután elmentünk a Nikiékhez, mert szegény Niki nagyon éhes volt. Míg Ő evett, Te 2x becsurgattad a pisit, és 1x összevizezted a bodydat... Ezután még lementünk a játszira motorozni is. Hát, motoron voltatok a legkevesebbet. De nagyon jól szórakoztunk. Rajtatok :D Újra felmentünk a Nikihez, mert megint becsurgott a pisi :(
Este még elmentünk kenyérért, majd haza, mert már elég nyűgös voltál. Az egész fürdést végig sírtad, majd a tejcit is sírva ittad. Kis enyhülés hozott a vacsira készült melegszendvics, majd ismét önként vonultál az ágyba és megint 5 perc múlva aludtál. 9 előtt 5 percel ... :)
2008. szeptember 22., hétfő
152.
Szavaid:
- Ági
- ajtó
- alszik
- anya
- anyuci
- apa
- apuci
- autó
- baba
- bácsi
- bari
- bicikli
- bili
- bimbam
- boci
- boltba
- brekeke
- bugyi
- busz
- büdi
- cica
- cici
- cipő
- csigabiga
- csipsz
- csoki
- csücsül
- Dorci
- ebéd
- egyedül
- elborult
- elbújt
- elment
- enni
- forró
- hajam
- halacska
- hami
- hapci
- hápi
- hideg
- hintapalinta
- husi
- inni
- játék
- Józsi
- kaki
- kakiltam
- kapcsol
- kenyér
- kész
- kislány
- kocsi
- köszi
- kulcs
- kutyus
- labda
- letette
- maci
- mama
- meleg
- menni
- mese
- motor
- nem
- néni
- Niki
- nínó
- Norbi
- oppá
- paci
- pancsi
- papa
- pápá
- papír
- papucs
- pénztárca
- pipi
- pisi
- pisiltem
- poci
- popi
- puszi
- repcsi
- Rita
- Robi
- ropis
- rudi
- sampon
- sapka
- sihaha
- sír
- séta
- Szabi
- szandi
- szia
- takar
- takaró
- táska
- tejci
- teki
- tente
- tessék
- Tomi
- traktor
- Tündi
- újság
- ubi
- zokni
- Zorka
Add ide :(((
Én is
Esik eső
Ezt?
Mi ez?
Mi volt az?
Nem jó
Ott a...
Én is
Esik eső
Ezt?
Mi ez?
Mi volt az?
Nem jó
Ott a...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)