214.

Eleinte csak baba-blogokat olvasgattam. Aztán ezt az egyet rendszeresen. Majd annyira megtetszett a blogolás, hogy a bátorításnak köszönhetően én is belefogtam. Nem is gondoltam, hogy nekem/nekünk is lesz olvasótáborunk, és hogy a mi hétköznapjaink valakit is érdekelni fognak. Pedig így van!
Jönnek sorban az egyelőre ismeretlenek, akik itt is maradnak és ismerősök, barátok lesznek. És én is megyek, olvasom Őket, hogy kivel mi történt azon a napon/héten. És így egy nagy baráti kör tagjai leszünk. Nagyon jó közéjük tartozni! Együtt örülni, szomorkodni velük, látni, hogy ők is ugyanolyanok mint Te, vagy mint én :)

És miért jutott ez eszembe? Mert Katától olyat kaptam, hogy csak na! Egy barátság oklevelet!


"Igazából nem is jó szó rá a díj - szóljon, akinek eszébe jut rá jobb kifejezés - inkább jelzés a barátságról és a közelségről, ami legkevésbé értendő földrajzilag.
Lényege, hevenyészett fordításban: "Ha blogolsz, hiszel a "proximitásban" a térben, időben, és kapcsolatokban való közelségben és teszel is érte. Ezek a blogok különösen varázslatosak. Íróik célja, hogy barátokat találjanak. Nem az anyagiak vagy a hatalom érdekli őket. Reméljük, hogy amikor kibomlik a szalag az üzeneten, még több barátság fog születni. Figyeljünk oda jobban az ilyen blogokra!
Add tovább nyolc újabb blogolónak és mutasd meg ezt a leírást is!"

Ők azok, akikre napi szinten kíváncsiak vagyunk, mint a barátokra általában :) :

Manka és Mininyúl

Niki és Dorci

Anita és Csenge

Timi és Lillus

Kata és Anita

Judit és Bianka

Rena és Petra

Ilgya és Réka meg a Dávid