354.

Szombat:

• Apa versenyen volt. Most használta először a karácsonyra kapott íjat, és nagyon ügyes volt, mert megint 1. helyezést ért el.
• én suliban voltam, idén utoljára és szerencsére ebből a tantárgyból is ez volt az utolsó előadás. Jogi ismeretek volt a címe, és most az utolsó napon csináltuk azt, amiről a vizsga szólni fog: modelleztünk egy esetet, és az összes odavonatkozó szabályt figyelembe véve kellett eldönteni, hogy mi legyen a megoldás.
• te meg a Mamával voltál egész délelőtt.
• délutánra megígértem neked, hogy elmegyünk csavarogni. Nagyon kíváncsi lehettél, mert csak 40 percet aludtál a szokásos 3 óra helyett. Egyszer csak betoppant Apa, így nem kellett bicajtúrára vállalkozni, mert a Mamával kiegészülve elmentünk a belvárosba, megnézni az adventi fényeket. Nagyon szép volt minden, idén is volt karácsonyfa, hóember, meg mikulás is. Mindegyik előtt készült fotó is. Aztán kíváncsi voltam a Betlehemre is, így átsétáltunk a városon.
  A Széchenyi téren volt felállítva egy adventi koszorú, egy karácsonyfa égőkből, meg a Betlehem. Szépek voltak, de eléggé szegényes volt az elrendezés (de hát válság van, vagy mi...). A végén már kockára fagytunk és alig vártuk, hogy hazaérjünk.

Vasárnap:

• a nap nagy részét volti vásárlással töltöttük, ennek köszönhetően 3 órakor lett kész az ebéd, aminek neki is ültünk. Majd ezután mentél aludni. Fél 7-kor ébredtél fel. Elég nyűgös voltál, megint erős volt a félelmed minden iránt. Pl. nem mertél szembe ülni a szobáddal, mert ott sötét volt, és látni sem akartad.
• még fürdés előtt nézegettem a teszveszen a playmobil játékokat, amit megláttál és mondtad, hogy neked is van olyan. Elővettük az összes katonát, meg megkértem Apát, hogy rakja össze a várat. Játszottunk katonásat, de nem a durva eseményeket, hanem azt, hogy a katonák elmennek megvédeni a várukat, az otthon maradó anyukák-feleségek pedig nevelik a gyerekeket, főzik a finomságokat.

Hétfő:

• siettem érted az bölcsibe, mert aznap volt a befizetés az oviban.
  
• a bölcsiben még letörték a lelkesedésem azzal, hogy "Anyuka, a Szabina lázas lesz, mert egész nap nem evett semmit, és végig azt mondogatja, hogy nagyon fáradt"... :$
• átmentünk az oviba befizetni a januári kosztot és megnéztük a leendő óvónéniket: Zsuzsa néni és Anikó néni. Nem köszöntél senkinek, meg sem szólaltál, de legalább volt rá lehetőségem, hogy elmondjam, hogy te ilyen vagy. Azt mondta az óvónéni, hogy semmi baj, majd feloldódik. Megkönnyebbültem. Búcsúzóul kaptál 2 szaloncukrot, amit nem köszöntél meg, de miután kijöttünk az oviból egyből elújságoltad a ránk váró Mamának. Aztán később itthon Apának is. Nem is etted meg, mert azt az oviban kaptam.
  Megnézted a kézmosót, a wc-ket, a tornatermet, a polcokra kirakott állatkákat, a gyerekek rajzait. Szerintem így elsőre tetszett, bár nem meglepő módon nagyon féltél.
  Január 20.-án, szerdán kezdesz, Mókus csoportban, sál lesz a jeled.

• délután elmentünk még a boltba, ahol feltűnt, hogy nagyon sápadt vagy, a szemeid alul meg pirosak. Mire hazaértünk eldöntöttem, hogy nem mész bölcsibe.
• 7-kor 38,5 volt a lázad, ezért mentünk a fürdőbe hűteni a tested. 1 óra múlva 0,5 fokot visszament. Ettél 1,5 sajtkrémes zsemlét, majd gyorsan elaludtál. Apa megjött fél 10 körül, akkor felébredtél, megfogtalak, és forrónak találtalak. Megmértem a lázad: 39,5 volt! Kaptál egy adag lázcsillapítót, és hamar elaludtatok Apával. Fél óra múlva megfogtam a homlokod, és szerencsére már hideg volt. Reggelig aludtál.

Kedd:

• reggelre Apa is lerobbant :( legalább egyszerre túl leszünk rajta (mert nekem is kapar a torkom...)
• Apa elment a saját orvosához, megállapította, hogy nagyon csúnyák a mandulái, és megdicsérte, hogy mennyit fogyott.
• addig mi itthon megint katonákkal játszottunk bölcsiset. Mikor Apa megjött, összeporszívóztam nagyjából mindenhol, össze is pakoltam kicsit, meg mostam 3 adag ruhát, és még mindig teli van a szennyes tartó.

Reggel szellőztetés közben:

• elmentünk a dokihoz, ahol öten voltak előttünk, és nagyon türelmesen vártad a sorodat. Amikor bementünk persze megint nem köszöntél, pedig a váróban megbeszéltük, hogy mit kel mondani, mikor bemegyünk.
  A dokibácsi az első mondata után unszimpatikus lett :( azt mondta, hogy 37 foknál lázat kell csillapítani 5ml sziruppal, 38,5-nél 7,5ml-vel (én ekkor szoktam kezdeni), 39 foknál lázcsillapító+hűtőfürdő. Aztán megmutattam neki a cetlimet, amire felírtam, hogy miket adok neked: echinacea bogyó, oscillococcinum, stodal, c vitamin. Erre meg azt mondta, hogy az első 2 őt nem érdekli... Meghallgatta a tüdődet, szívedet, azt mondta minden rendben, belenézett a szádba és azt mondta, hogy: hatalmas és sötétpiros manduláid vannak :( Kaptál antibiotikumot, pénteken vár vissza.
• Miután hazajöttünk, bebizonyítottad, hogy te már nem is vagy beteg, nem bírtál megülni egy helyben fél percig sem. Szerencsére láztalan vagy, a közérzeted jó, azért panaszkodsz, hogy mi betegségre hivatkozva fekszünk egész nap, te miért nem lehetsz beteg... Mondjuk az evés nem az erősséged, egy kis tányér levest ettél összesen, inni viszont tudsz.
• Apa nagyon odavan: általában lázas, náthás, fáj a feje, köhög. Őt viseli meg a legjobban közülünk (de ez így is szokott lenni).
• nekem a torkom fáj, köhögök, meg fáj a derekam-vesém táján, és jó érzés feküdni. Délután lehetőségem volt 2 órát aludni, persze nem egyhuzamban, de jól esett :)
  Főztem ebédet, de nem fogyott belőle, úgyhogy holnap is a pihenésé lesz a nap :)

Többi kép ITT található!

353.

Félsz :(
Ez sajnos nem újdonság, mert már fél éve is tudtuk. Eddig a sötétben féltél. Próbáltuk úgy alakítani a dolgokat, hogy ne legyen sötét, vagyis általában az egész lakásban égett a villany. Ha már bejöttünk a szobába végleg, akkor meg csak itt volt világos. Rendszerint mihelyt vízszintbe vágtam magam, akkor jutott eszedbe, hogy a Panni/Pandóra/másik Panni/takaró/párna stb. kint maradt az előszobában. Hiába volt ott csak félhomály, nem mentél ki. A szobádba sem mentél át egyedül. Ezért aztán elfogadtuk ezt a tényt.
Csütörtökön sírva ébredtél fel. Szinte remegtél. Megkérdeztem, hogy miért sírsz, mi a baj? Azt válaszoltad, hogy a Kuka Bácsi bent van a szekrényben, és attól.
Na most: a Kuka Bácsi eddig a Mr. Bean volt, amitől még soha nem féltél, sőt, mindig kinevetted. Nem emlékszem, hogy lenne olyan epizód, hogy a szekrénybe bújt volna. Ezt a vonalat elvetem.
Viszont írtam már, hogy a Mikulástól eléggé féltél, de csak úgy, ha oda kellett hozzá menned (de nem kellett, ha nem akartad- mentem veled). A Mikulás ruhája év közben a mi szekrényünkben van, amiről tudsz is, mivel napi szinten nyitogatjuk, és már többször is rákérdeztél, hogy az kié, miért van ott? Mindig elmondtam, hogy a Mikulásé, és amikor itt az ideje, akkor eljön, felveszi és azért van itt nálunk. Ebből sem volt gond sose. Mióta elment a Mikulás, azóta még nem volt idő (vagy inkább kedvem...) visszatenni a szekrénybe a ruhát. Szóval most nincs ott, de nem is hiányolod.
Mégis én csak ezzel tudom összefüggésbe hozni a dolgot, mert ez egy hete nem volt téma nálunk. Sőt, idén nem is erőltettem azt a sztorit, hogy miután kitettük a Mikulásos képet az ablakra, hogy viselkedjél jól mert a Mikulás figyel téged. Tavaly ugyanis kordában tudtuk tartani a rosszalkodásokat, viszont még februárban is hangoztattad egy-egy csínytevés után, hogy ...mert visszajön a Mikulás? Én meg elmagyaráztam, hogy a Mikulás nem büntet, hanem ajándékoz, nem félni kell tőle, hanem szeretni. Úgy érzem nem sikerült meggyőzni téged.
Reggel gyorsan felkapcsoltam az összes lámpát és tüzetesen végignéztük a szekrényeket együtt. Feltűnt, hogy mikor nyitottam ki, összerezzentél, de meg is nyugodtál, mikor láttad, hogy nincs ott semmi különleges. Végigjártuk az egész lakást, kinyitogattam mindent. Nem is volt gond.
Délután a Mamával voltál, de azt mondta, hogy rossz volt a közérzeted itthon. Amíg boltban vagy sétálni voltatok, akkor semmi gond, de itthon nyugtalan voltál.
Tegnap este fél 11-kor jöttem haza, és nagy meglepetésemre, jöttél ki elém. Én meg kérdeztem, hogy miért vagy még mindig ébren. Azt mondtad, hogy mert félek. Apa mesélte, hogy a Mamával voltál estig, mert ő edzésen volt és 9 után ért haza. Ültél a Mama ölében (mert csak így tudott elringatni), de nem aludtál el. Többször kérdezted tőle, hogy hol van az Apukám? hol van az Anyukám? Apának meg azt mondtad, hogy ne menjél többet versenyre. Miután a Mama elment haza, összekészítette Apa a dolgait mára. Te ültél a küszöb bal felén, ő meg a jobb felén (fél méterre egymástól). Mikor Apa felkelt, hogy kiviszi a ruháit az előszobába (2 méterre tőled), sírtál, hogy ne hagyj engem itt! Végül még megvártál ébren engem is. Megint végignéztük az összes létező szekrényt, de nem volt benne semmi félelmetes. Elmondtam, hogy ne félj semmitől, itt vagyunk mindketten, megvédünk bárkitől, de nem lesz rá szükség, mert nem bánt senki, és nagyon szeretünk mindketten. Ennek tudatában 2 perc hátsimogatás után elaludtál. Az egész éjszakát végigaludtad nyugodtan. Reggel mégis úgy ébredtél, hogy azt mondtad, hogy elment a Kuka Bácsi a Mikuláshoz, mert nem tudott hozzánk bejönni, mert be van zárva az ajtó.

Ahogy visszaemlékszem a gyerekkoromra 6-7 éves koromig én is szorongások közepette gondoltam a Mikulásra, nem pedig jó szívvel. Egyáltalán nem vártam, hogy rakjon valamit a cipőmbe, mert mindig ugyanazt a félelmet éreztem.
Volt olyan is, hogy a Mamánál voltam december 6.-án, ahol járta a házakat egy öreg Mikulás. Akkor már tudtam, hogy az csak egy beöltözött valaki, de mégis rosszul vette ki magát nálam az, hogy nem csak jót, hanem rosszat is mondott a gyerekekről és virgácsot is kaptak. Meg persze nagy csomagot is, de akkor is az maradt meg bennem, hogy én ezzel nem akarok találkozni. Amikor bezörgetett az ajtón (mert megverte rendesen, hogy jól betojjak...), ijedtemben az asztal alá bújtam és ki sem mertem jönni onnan. Reszkettem, mint a falevél. Hiába kért, én nem mozdultam. Sőt, mikor már elment, akkor is még jó sokáig ott maradtam. Később megkaptam a csomagot (meg a virgácsot is), aminek egyáltalán nem örültem, se akkor, se később.
Végül gyerekként egyáltalán nem szerettem a Mikulást, már csak akkor élveztem ezt az ünnepet, mikor nem raktuk az ablakba a cipőnket, hanem hagytuk este a helyén, és reggelre Anyu telepakolta. És tudtam, hogy Ő volt az.

Egy szó, mint száz: csak a Mikulásra tudok gyanakodni, mert az volt újdonság az életedben mostanság, de attól még lehet, hogy más váltotta ki ezt a fajta félelmet. És csak remélni tudom, hogy nem lesz még rosszabb, és hamar túl leszünk rajta. Úgy gondolom, jövőre nem fog jönni hozzánk a Mikulás, és elgondolkodom azon, hogy van-e értelme ennek az egész sztorinak az erőltetésének?

352.

December 5.:

December 6.:


December 7.:


December 8.:


December 9.:

351.

Péntek:

• elment a Mikulás a bölcsibe. Szóltam előre a Szilvi néninek, hogy ne erőltessék rád a Mikit, mert nem akarom, hogy rossz élményed maradjon vele kapcsolatban. Aztán a Szilvi néni azzal fogadott, hogy nagyon jól érezted magad, énekeltél a többiekkel, elfogadtad az ajándékot, megsimogattad a szakállát. Te még azt is mondtad nekem, hogy te nyitottad ki neki az ajtót. Hogy ez így is volt-e, sosem tudjuk már meg :)

Szombat:

• mikor mentem reggel a suliba, láttam a virágbolt előtt egy üldögélő Mikulást. Arra gondoltam, hogy hazafelé is ott lesz, én bizony elviszlek hozzá. Csodák-csodájára ott volt (elég hideg volt aznap). A délutáni alvásod után fel is öltöztünk és elindultunk. Már messziről ki lehetett szúrni őt, aminek nagyon megörültél. Amint hallható közelségbe kerültünk, valahogy elszállt a bátorságod. Ott tipródtunk vagy 20 percet, először én kértelek, hogy ülj oda mellé, mert le akarlak fotózni, de nem mertél. Aztán úgy gondoltam, hogy akkor hazajövünk, mert minek maradjunk? Akkor meg nem akartál elmenni. Úgy 10x biztos mondtad, hogy mindjárt odamegyek hozzá, aztán végül mégsem :( Kaptál tőle szaloncukrot és eljöttünk haza.

• délután Pázmándra mentünk a barátainkhoz, ahol már 5 gyerek bulizott. Hirtelen megint inadba szállt a bátorság, és teljesen leblokkoltál. Nem távolodtál tőlem 1 méternél messzebb. Hamarosan feltűnt az ablakban a Mikulás, majd be is jött. Olyan síri csend lett, hogy csak na. Tornasorba álltatok gyorsan és kezdődött a móka. Mindegyikőtök úgy meg volt szeppenve, hogy azt hittük, sírás lesz a vége, de szerencsére tartottátok magatokat. A Mikulás mindenkiről tudott egy-két rossz szót is mondani, így mindegyikőtök kapott a popójára a virgáccsal (Józsika nem ír leckét, Dani nyíg, Maja piszkálja a tesóját, te pedig hisztis vagy). Viszont biztos nagyon jók is voltatok idén, mert sok, és hatalmas csomagokkal lettetek gazdagabbak. Majdnem mindegyik gyerek bele is ült a Mikulás ölébe egy fotó erejéig, csak épp te nem. Nálunk közös családi fotó készült (mert idén is Apa vállalta a Mikulás szerepét).
  Később a Józsika majdnem lebuktatta a Mikulást, amikor azt feszegette, hogy olyan hangja volt, mint a Szilárdnak, meg érdekes, hogy akkor volt itt, míg ő elment dolgozni... Aztán valahogy talán sikerült meggyőzni őt :)

Vasárnap:

• még este kikészítettük a cipőinket az asztalra, és tettünk kekszet, meg tejet a Mikulásnak, hogy ha erre jár, ne maradjon éhes. Reggel miután megfésültelek, hogy jól mutass a fényképeken :) egyből a kis asztalra fókuszáltál. Örültél, hogy tett a cipődbe zörgős Mikulást, de talán annak még jobban, hogy a miénkbe is rakott valamit.
  Lementem a boltba reggeliért, és hoztam fel karamellás tejet. Mikor megláttad, elvetted tőlem, és azzal ugráltad körbe a lakást, közben meg azt kiabáltad, hogy köszi-köszi-aranyos vagy, Anya!

• a Mamánál ebédeltünk. Természetesen ott is járt a Mikulás, hozott 2 nagy csomagot, egy rózsaszín papucsot, egy barbie-s sapkát meg egy zenélő hasonmását. Annak volt a legnagyobb sikere... igaz, a dobhártyám majd' kilyukadt tőle...
  Finom volt az ebéd, de a csokibevitel miatt csak levest ettél, majd hosszú alvás következett.

• Itthon este, míg fürödtél, összeállítottuk a karácsonyi csomagjaidat, sőt Apa úgy döntött, hogy teszünk el belőle a szülinapodra is, mert egyszerre nagyon sok lesz megint és nem foglalkozol semmivel. Idén hanyagoljuk a csomagolópapírt, úgyis mindenki széttépkedi, meg Mikulásra kaptál jó néhány ajándéktáskát, így abba kerülnek az ajándékok. Szerencsére idén gyorsak voltunk (voltam...) és már mindenkinek meg a maga ajándéka, már csak a karácsonyfa meg a menü hozzávalói hiányoznak.
  Nagyon várom már a karácsonyt!!!
  

350.

Mikulás a bölcsiben (katt, és nagy lesz!):

349.

December 2.:

December 3.:

348.

Kreatív délután:

Az ötlet INNEN származik:

Egy friss családi fotó, hogy aki szeretne, az tudjon minket hasonlítani hozzád:

Ez meg egy rendhagyó adventi naptár lesz. Minden nap fogok készíteni egy fotót rólad, és közzéteszem ilyen formában (nem saját gyártmány ez a keret, úgy töltöttem le a netről!).
December 1. :

347.

Jöttünk haza a boltból, előttünk egy csípőnadrágos-toppos ruhájú csaj lehajolt, és a kilátszott a háta. Olyan hangosan mondtad, hogy lehetőleg jól hallja:
-Anya! Kint van az egész dereka!!!

oOo

A Mama vigyáz rád szombaton, mikor én suliba megyek. Öltöztem meg készülődtem össze.
-Hová mész?
-Iskolába.
-Mooost???
-Majd ha itt lesz érted a Mama.
Pár perc múlva csörög a kaputelefon:
-Megjött a Mama, most már mehetsz az oviba!

346.

Így készülünk reggel
-avagy fő a rendszeresség-:

• ezen a héten én ébresztelek, engedékeny vagyok: 3/4 7-kor.
  
• még félálomban kiviszlek pisilni (mert ilyenkor kisbaba vagy, aki még nem tud járni), utána kezet-arcot mosni.
• míg pancsolsz, elkészítem a reggeli vitamint: kispohárba c-vitamin, meg tea :)
• bejövünk a szobába felöltözni: az ölembe ülsz, kezedbe veszel egy mesekönyvet, amiből mesélnem kell, míg rád adom a ruhákat.
• míg én is felöltözök, kimész az előszobába, a székben olvasol a babának egy mesét.
• feladom a cipőt, dzsekit, közben fél szemmel lesem a könyvet, mert elfelejtettem mi következik a mesében :)
• elindulunk itthonról, fél 8-kor!
• a parkolóban ügyesen fogod a kezem, míg felmegyünk a járdára. Ott aztán múlt szombat óta mindig megkérdezed, hogy te kis Anya vagy? Én: nem, miért? Te: mert... ööö... nem éred fel az ágat! Miután egyszer megmutattam, hogy de igenis felérem, azóta mindig meg kell mutatnom :)
• átmegyünk a hentes előtt az úton, ahol megint megfogod a kezem. A posta hátsó bejáratánál van egy lépcső, meg egy emelkedő. Azon mindig felszaladsz 2x-3x egymás után. Általában ilyenkor szokott jönni a postásautó (ma nem jött, de tegnap igen), aminek félreállunk, sokszor integet a sofőr neked.
• az út további részén, mindig rálépkedsz az úthibára (bucka)
• az iskola előtti téren levágjuk az utat. A szobornak van egy talapzata, arra mindig felmész, a végén leugrasz. Ahol vége van a térnek, van egy mandulafa, ami már elhullatta a termését, és a földön hever. Azt minden nap megkérdezed, hogy miez? kakííí??? :)
• bemegyünk a bölcsibe, ahol az első lábtörlőn nem töröljük le a lábunkat, csak a másodikon.
• a bölcsiben mióta átkerültél a nagycsoportba, minden reggel megkérdezem, hogy merre kell menni? Minden ajtónál rákérdezek, hogy ide megyünk? amikor túlmegyek az öltöző ajtaján, visszahúzol, hogy ne menj tovább!!!
• az öltözőben lehuppansz a kispadra, és türelmes kivárod, hogy levetkőztetlek, és átöltöztetlek. Általában még a frizurádat is meg kell csinálnom. Megvárod, míg a ruháidat elrakom a szekrényedbe, megfogom a kezed, és bevezetlek a csoportba. Nyomok egy puszit az arcodra, meg én is kérek egyet tőled, és elindulok kifelé. Bentről még integetsz, és keresed a barátnődet, a Kírát.
• kiballagok az öltözőből 3/4 8-kor, és ennyit látlak aznap :( ...
• ... na jó, ez nem igaz, mert este is látlak... Csak akkor ilyen helyzetben:
  

345.

344.

34. hónapos összefoglaló:

• Játék: kedvenced a baba. Mostanában Pandórának hívják (nem rég született egyik bölcsis társadnak kistesója, akit szintén így hívnak). Képes vagy egész nap hurcolni, ha esetleg mással is játszol, akkor is bevonod a babát is a játékba. Állandóan vizsgálod a pelusát, vetkőzteted, öltözteted (ez még nem megy), ő is velünk eszik-iszik, amikor aludni mész, és levetkőztetlek, őt is annyira le kell, ahogy téged.
  Nagyon szeretsz rajzolni. Enélkül nem telik el egy nap sem. Kezdjük felismerni a rajzolt lényeket. A bölcsiben rajzoltál a héten nyuszit, aminek látszott a hosszú füle, szeme, keze, lába. Tegnap meg lufit rajzoltál, amin felismertem a lufit is, meg a madzagját. De megy már a süni, vonat, katica, hóember is.
  Pár napja előszedted a repülőteres kirakót, és minden nap1x-2x kirakjuk. Te ülsz, várod, hogy adjam a darabkát, megmondom hová, hogyan rakd, és odateszed. Jobb esetben. Rosszabb esetben forgatod és teljesen máshová teszed, ahová természetesen nem passzol, és az nagyon nem tetszik neked. Gondolom 1-2 nap múlva újra elrakhatjuk ezt a játékot is, hogy 1 hónap múlva elővegyük 4-5 napra. És így tovább.
  Néha elővesszük a playmobil emberkéket is, akiket megetetsz, megitatsz, a lovaikkal vágtatsz egy kört, majd mindenkit lefektetsz aludni.
  Szeretsz még ollóval is vágni. Eszméletlen micsoda rendetlenség van utána! Ritkán van forgalomban.
  
  Ha nagy ritkán nekiállok kreatívkodni, akkor természetesen te is ott vagy mellettem és segítesz. Általában a hozzávalókkal játszol valamit, amivel nagyon jól elfoglalod magad, jó sokáig.
  Teljesen feladtam a mesekönyvből való olvasás tervemet. Be kell látnom, hogy téged nem érdekel :( Azt nem mondom, hogy egyik sem, de a nagy többség nem köt le. Csak az olyan mesék érdekelnek, amikhez részletes kép van. Sokkal inkább szereted azt, hogy egy képről elmesélem, mik találhatók rajta, minthogy elmeséljek egy mesét. Szoktam venni havonta 1x valamilyen magazint, és azok nagyon tetszenek. Ha rövidek a mesék, akkor jó esetben végighallgatod. Leginkább úgy, hogy amiről mesélek, rögtön megnézzük a képet hozzá.
  
• Evés: általában jó. Még mindig megjegyzik a bölcsiben, hogy jól ettél, és hazajöttünk után egyből ebédelünk (uzsonna után), amikor is rendes adag ebéd lecsúszik. Este fürdés után még vacsorát is eszel.
  Egyedül kezded el az evést, és mikor "elfáradtál", akkor kell csak megetesselek. Ismeretlen ételeket továbbra sem fogadsz el.
  Változás még, hogy a csokit már kiköveteled magadnak!
• Alvás: hét közben fél 8-8 körül. Ez csak akkor, ha én dolgozom, mert Apa be tudja veled tartani a "szabályokat". Amikor éjjel hazajövök, akkor viszlek át a szobádba, ahol reggelig alszol.
  Ha itthon vagyok este, akkor 1 órával később alszol el közöttünk, átvisz valamelyikünk, de éjjel tuti felébredsz, úgyhogy vagy én megyek át, vagy áthozlak Apa mellé és én meg megyek a te szobádba.
  Hétvégén meg teljesen össze-vissza alszol el, és sokszor van úgy, hogy közöttünk is maradsz egész éjjel.
  Szóval az alvás tiszta káosz.
• Viselkedés: félős vagy még mindig. Azokkal szemben is, akiket ismersz. Múlt héten voltunk a Dédinél, és kellett majd fél óra, hogy hajlandó legyél elvenni a kubut az asztalról. Addig a hátam mögött bujkáltál. Aztán feloldódtál és utána már boldogat adtál puszit mindenkinek, beszélgettél is.
  Még mindig tart a hisztis korszak, de! Úgy néz ki, hogy egész kezelhetőek lettek a rohamaid. Ha valami nem tetszik, toporzékolsz, meg ráveted magad az ágyra. Ilyenkor mindig erélyesen rád szólok, hogy hisztizni menj át a szobádba, és ha befejezted, akkor gyere vissza! Ez a héten tökéletesen bevált, 2-3 perc után jössz is vissza, hogy befejeztem, átjöhetek? vagy már nem hisztizek, visszajöhetek?
  Ezen kívül elég szófogadatlan vagy sajnos :( Ha sétálunk, és ezt kisbaráttal tesszük, akkor hiába is minden szó, amit kiejtek, mert úgysem hallgatsz rám. Viszont, ha motorral mész, vagy babakocsival, akkor az a szokásod, hogy jócskán előresietsz, majd visszafordulsz, és jössz hozzám. Még mindig nem mertem kipróbálni, hogy megállsz-e az út végén, mindig utánad futok, és együtt megyünk át.
• Beszéd: egyik nap kérted, hogy mondjak Mikulásos mondókát. Csak 2 jutott eszembe, de azok nem tetszettek. Ezért aztán elkezdtem énekelni a Mikulásról, csak úgy fejből, semmi rím, semmi dallam. Annyira tetszett, hogy táncoltál, tapsoltál hozzá. Azóta minden nap kell énekelnem, a témát te választod: Mikulás szakálla, kutyus, mesekönyv stb. Nagyon nehéz feladat!
  Amúgy teljesen folyékonyan beszélsz, igazi élvezet veled társalogni. Sokszor olyanokat mondasz, ami csak a fantáziád szüleménye, de éppen ettől színes. Azért még van jócskán halandzsa is, ami szintén folyékonyan ömlik belőled. Meg akad olyan is, amikor nem jut eszedbe egy szó, akkor azt gondolkodás nélkül helyettesíted egy halandzsával.
• Súly: 16,2 kg
• Magasság: 101,5 cm
• Kobak: 50,5 cm
• Cici: 56 cm
• Poci: 54,4 cm
• Talp: -jobb: 15,5 cm, -bal: 16 cm
• Tenyér: 12 cm
  
  
  
  

343.

Nagyon lehangoló napok vannak mögöttünk, és még mi jön ezután? Sajnos, nem sok jó :(
Egész héten jár az agyam veszettül valami megoldást keresve, de soha nem tudok túljutni egy bizonyos ponton. Mihelyt eszembe jut valami, egyből telefonálok Apának, aki azonnal elveszi a maradék jó(?) kedvemet is. Aztán folytatom magamban a gondolkodást. Mindig ott lyukadok ki, hogy marad minden úgy, ahogy most is van. De most, meg így nem jó, úgyhogy kéne valami megváltó terv. Ami a láthatáron sincs.
A napok közben eltelnek és mindjárt itt a november közepe. Másfél hónap, és egy új év következik. Amúgy is nehezen szokott kezdődni az új év, de ez a mostani még sokkal nehezebb lesz. Nem tudom, hogy egyáltalán a folytatás biztatóbb lesz-e? Vagy folytatjuk a megkezdett mélyrepülésünket? Az nagyon elkeserítene... Ott tartunk, hogy a pozitív gondolkodás is meginog ilyenkor, mikor sorozatban érik az embert a kudarcok. Próbálkozom, de nagyon fájdalmas a pofára esés. Talán először fordult velem elő, hogy a munkahelyemen is csak ültem a gépnél, meredtem magam elé, néha bepárásodott a szemem, néha meg kínomban röhögnöm kellett magamon.
Próbálom győzködni az agyam, hogy attól fog minden a jó irányba változni, ha el is hiszem, hogy ez így lesz, és elhessegetem a negatív gondolataimat.
Ezen felbuzdulva holnap (vagyis már ma) elmegyek a lottózóba és kitöltök egy 4 hasábos ötöslottót, mert minden órában kisorsolnak 2 millió forintot. Így adunk a sorsunknak egy esélyt, hogy a jó irányba forduljon!

342.

Ezt a Mikulás-dalt még az általánosban tanultam :) Már nagyon várjuk őt: