-Ne táncolj, Anya, elesel!!!
oOo
Átjött ma a Mama. Mondtam Neked, hogy hívd beljebb. Megtetted:
-Gyere be! Ülj le! Cipőt! Kabátot!
...közben meg mutogattál, mint valami katonatiszt... :)
2009. január 4., vasárnap
210.
Még szilveszter este történt: ültetek Apával a sötét szobában az ablak előtt, tűzijátékot néztetek. Bekapcsoltam a rádiót, hogy ne legyen olyan nagy a csend. A zenére elkezdtem vadul táncolni (jól van na, szilveszter volt...!). Apa vigyorogva megjegyezte, hogy ha elesek, nem visz be a baleseteire. De én csak folytattam tovább. Erre Te:
-Ne táncolj, Anya, elesel!!!
Átjött ma a Mama. Mondtam Neked, hogy hívd beljebb. Megtetted:
-Gyere be! Ülj le! Cipőt! Kabátot!
...közben meg mutogattál, mint valami katonatiszt... :)
-Ne táncolj, Anya, elesel!!!
Átjött ma a Mama. Mondtam Neked, hogy hívd beljebb. Megtetted:
-Gyere be! Ülj le! Cipőt! Kabátot!
...közben meg mutogattál, mint valami katonatiszt... :)
2009. január 3., szombat
209.
A mi kis családunk :) (szintén Zsukkától)
Véget ért egy régi és kezdődik egy új...
Remélem, hogy nem lesz rosszabb, mint az elmúlt... Kevesebb fejfájás és izgalom, több öröm, boldogság fog következni.
Ha eddig nem így lett volna, hát most már minden nap szóba kerül a bölcsi: hogyan fogsz (fogunk) megbirkózni vele, ki visz, ki hoz, ki lesz itthon, ha beteg leszel??? stb.
Ugyanígy a melóhelyem is napi témát ad: könnyen visszarázódok a hétköznapokba, meg tudok felelni az elvárásoknak, jól kijövök a munkatársakkal, és ők én velem, munka után elég időt töltök majd Veled, Apát sem hanyagolom el??? stb.
Mindezt a piszkos anyagiak miatt: tudunk takarékoskodni, nem herdáljuk el a pénzt??? stb.
Persze nem akarunk puritánok lenni, de úgy gondolom, hogy annak, hogy itthon vagyok egész nap, nagy %-ban van köze van az én pénz szórásomhoz. A tervem az, hogy ha dolgozni fogok, lényegesen kevesebb időm fog jutni a lényegtelen dolgok beszerzéséhez, így a felesleges dolgokra is kevesebbet fogok költeni.
Belátom most már, hogy nagyon sok mindent vettem az elmúlt időben, amit akkor és ott úgy gondoltam, hogy nagy szükségünk van rá, pedig nem is. Ha már ezt sikerül megállítani, már nyert ügyünk van.
Az meg, hogy Te még gyerekek között leszel, jó helyen, én pedig újra keresőképes leszek, már csak hab a tortán.
Az elmúlt egy-két hétben hirtelen sokat beszélsz.
Az egyik szembetűnő dolog, hogy néhány betűt felcserélsz:
Remélem, hogy nem lesz rosszabb, mint az elmúlt... Kevesebb fejfájás és izgalom, több öröm, boldogság fog következni.
Ha eddig nem így lett volna, hát most már minden nap szóba kerül a bölcsi: hogyan fogsz (fogunk) megbirkózni vele, ki visz, ki hoz, ki lesz itthon, ha beteg leszel??? stb.
Ugyanígy a melóhelyem is napi témát ad: könnyen visszarázódok a hétköznapokba, meg tudok felelni az elvárásoknak, jól kijövök a munkatársakkal, és ők én velem, munka után elég időt töltök majd Veled, Apát sem hanyagolom el??? stb.
Mindezt a piszkos anyagiak miatt: tudunk takarékoskodni, nem herdáljuk el a pénzt??? stb.
Persze nem akarunk puritánok lenni, de úgy gondolom, hogy annak, hogy itthon vagyok egész nap, nagy %-ban van köze van az én pénz szórásomhoz. A tervem az, hogy ha dolgozni fogok, lényegesen kevesebb időm fog jutni a lényegtelen dolgok beszerzéséhez, így a felesleges dolgokra is kevesebbet fogok költeni.
Belátom most már, hogy nagyon sok mindent vettem az elmúlt időben, amit akkor és ott úgy gondoltam, hogy nagy szükségünk van rá, pedig nem is. Ha már ezt sikerül megállítani, már nyert ügyünk van.
Az meg, hogy Te még gyerekek között leszel, jó helyen, én pedig újra keresőképes leszek, már csak hab a tortán.
oOo
Az elmúlt egy-két hétben hirtelen sokat beszélsz.
Az egyik szembetűnő dolog, hogy néhány betűt felcserélsz:
- f helyett p
- v helyett b
- r helyett j
- k helyett t
- z helyett sz
Ennek ismeretében egy élmény Veled társalogni. De aki nem ismeri ezt a megoldókulcsot, az nem érti miről beszélsz (előfordul, hogy én sem...).
Pl. a karácsonyfa = tajácsonypa , víz = bísz , kefe = tepe stb.
Aztán elkezdtél ilyen egyszerű szavakat mondani, mint: "beszojultam" (beszorultam), "bisszatetejtem" (visszatekertem), "megcsinálom", "megmosom", "megtöjlöm" (megtörlöm), "köszönöm szépen", "bocsánat", "egészségemje", tegnap pancsi közben pedig ezt jutott eszedbe a semmiből: "egyszejbót, holmenbót" (egyszervolt, holnemvolt)
Szilveszter óta teljesen felborul az addig nagy nehezen felállított napirendünk. Reggel 8 után van az ébresztő (eddig fél 7-7 körül volt), reggeli 10-kor, ebéd 3-kor, alvás utána 3 órán át, fürdés legkorábban 9-kor, alvás pl. tegnap éjfélkor :(
Remélem, ha Apa visszamegy dolgozni, sikerül visszatérni a régi kerékvágásba...
Pl. a karácsonyfa = tajácsonypa , víz = bísz , kefe = tepe stb.
Aztán elkezdtél ilyen egyszerű szavakat mondani, mint: "beszojultam" (beszorultam), "bisszatetejtem" (visszatekertem), "megcsinálom", "megmosom", "megtöjlöm" (megtörlöm), "köszönöm szépen", "bocsánat", "egészségemje", tegnap pancsi közben pedig ezt jutott eszedbe a semmiből: "egyszejbót, holmenbót" (egyszervolt, holnemvolt)
oOo
Szilveszter óta teljesen felborul az addig nagy nehezen felállított napirendünk. Reggel 8 után van az ébresztő (eddig fél 7-7 körül volt), reggeli 10-kor, ebéd 3-kor, alvás utána 3 órán át, fürdés legkorábban 9-kor, alvás pl. tegnap éjfélkor :(
Remélem, ha Apa visszamegy dolgozni, sikerül visszatérni a régi kerékvágásba...
2009. január 2., péntek
208.
Úgy döntöttem, hogy fittyet hányok a kint röpködő mínuszokra és elkezdem várni a tavaszt! A bloggal kezdtem a szépítgetést (köszönet érte Zsukkának), nem sokára leszedjük a karácsonyfát, az ajtókról, ablakokról a karácsonyi díszeket és hozzáfogok a tavasziasodásnak :)
A rádióban az egyik hír az volt, hogy Angliában az egyik szupermarket (tán csak nem a Tesco???) elkezdte a húsvéti tojások árusítását.
Úgyhogy nem korai az én elképzelésem sem...
A rádióban az egyik hír az volt, hogy Angliában az egyik szupermarket (tán csak nem a Tesco???) elkezdte a húsvéti tojások árusítását.
Úgyhogy nem korai az én elképzelésem sem...
2009. január 1., csütörtök
207.
Ez még egy utólagos karácsonyi ajándék:
Este bohóckodtatok Apával a sötétben:
Így nézted, vártad a "tüszijátékot":
Aztán jöttek a Nikiék:
Most már a Dorcival lestétek a tűzijátékot:
Aztán elindultunk a városba, megnézni az ottani tűzijátékot-biztos nem fáztatok... még a paplanokat is vittük magunkkal:
Hát, ennyire érdekelt Titeket:
Aztán hazajöttünk, és mi is durrogtattunk egy keveset (bennem egy profi fotós veszett el... valahol egész mélyen):
Négy órakor aludtál el közöttünk. 7-kor arra ébredtem, hogy rugdalod az oldalam, hogy "menj innen, Anya", így átsétáltam a Te szobádba aludni. A takarómat nem hagytad, hogy elvigyem magammal. Negyed óra múlva megálltál az ajtóban és hangos "Szia... szijaaaa!" kiáltással ébresztettél. Nem nyitottam ki a szemem, így Apának sikerült még visszatenni Téged az ágyba, ahol még 10-ig aludtál.
A felborult napirendet leszámítva (mármint, hogy délután alszunk, este ebédelünk, éjjel sétálunk...ma is este 6-kor aludtál el,pár perce pedig úgy ébredtél meg, hogy "Apa, nézi tüszijátékot!"... izgi lesz az éjjel...) nagyon jól zárult az elmúlt év!
Ma pedig átmentünk a Mamáékhoz boldog új évet kívánni:
Apának pedig:
Este bohóckodtatok Apával a sötétben:
Így nézted, vártad a "tüszijátékot":
Aztán jöttek a Nikiék:
Most már a Dorcival lestétek a tűzijátékot:
Aztán elindultunk a városba, megnézni az ottani tűzijátékot-biztos nem fáztatok... még a paplanokat is vittük magunkkal:
Hát, ennyire érdekelt Titeket:
Aztán hazajöttünk, és mi is durrogtattunk egy keveset (bennem egy profi fotós veszett el... valahol egész mélyen):
Négy órakor aludtál el közöttünk. 7-kor arra ébredtem, hogy rugdalod az oldalam, hogy "menj innen, Anya", így átsétáltam a Te szobádba aludni. A takarómat nem hagytad, hogy elvigyem magammal. Negyed óra múlva megálltál az ajtóban és hangos "Szia... szijaaaa!" kiáltással ébresztettél. Nem nyitottam ki a szemem, így Apának sikerült még visszatenni Téged az ágyba, ahol még 10-ig aludtál.A felborult napirendet leszámítva (mármint, hogy délután alszunk, este ebédelünk, éjjel sétálunk...ma is este 6-kor aludtál el,pár perce pedig úgy ébredtél meg, hogy "Apa, nézi tüszijátékot!"... izgi lesz az éjjel...) nagyon jól zárult az elmúlt év!
Ma pedig átmentünk a Mamáékhoz boldog új évet kívánni:
Apának pedig:
Azt mondtad Apának, hogy "boldog tajácsonypát!" :D
2008. december 31., szerda
206.
2008.
- Január:
Apa 30 éves lett, Te pedig 1. !
A Robi összebútorozott az Ágival!
Megtudtuk, hogy a szomszédban gyarapodni fog a létszám!
Apa új munkakört kapott! - Február:
Elkezdtél beszélni!
Társbérlő lettem a lakásban! - Március:
Húsvét!
Felfázásos betegség!
Elhagyod a tápszert!
Anya szülinap! - Április:
Még több beszéd! - Május:
A második Anyák napja!
Állatkerti séta!
Csúnya megfázás!
Bölcsibe iratkozás! - Június:
2 éve tudom, hogy jössz hozzánk!
Kifestettük a leendő szobádat! - Július:
Első látogatás a fodrásznál!
Másfél éves lettél! - Augusztus:
Vettünk egy autót!
Megszületett a szomszéd kis srác!
Lipóton strandoltunk!
Apa szabadságon volt 2 hétig!
Kirándultunk Tatán, Cseszneken, Dunaszegen!
Találkoztunk Csengével és Anitával!
Elkezdtél 2 szót összekapcsolni!
Szülői értekezlet a bölcsiben! - Szeptember:
Szobatiszta lettél!
Nagyot estél a motorral!
Elkezdtünk zeneoviba, baba klubba járni! - Október:
Első Mamás hétvége!
Névnapod!
Nagyon durva fejsérülés, de aztán végül semmi komoly! - November:
Elkezdtél mondókázni és egyedül enni!
Elfoglaltad a szobádat, de csak az esti alvás idejére! - December:
Mikulás itthon, a Mama munkahelyén, a városban és mindenhol!
Éjjel sincs már pelus!
Beszálltunk a könyves játékba, mi küldtünk és kaptunk is sokat, szépet!
Ajándékot vittünk a MikulásGyárba!
Sütöttük a mézeskalácsokat!
Vártuk a Jézuskát nagyon!
Elkezdtél beszélgetni!
2008. december 27., szombat
204.
December 24.
Apával már előző éjjel feldíszítettük a karácsonyfát, így reggel, mikor felébredtél, én a fényképezőért, Apa meg a karácsonyfaizzó dugójáért ugrott. Nem mertél kijönni a szobádból, hiába mondtunk bármit. Először csak annyira kukucskáltál ki, hogy a fa egyik ágán lévő lámpát láttad. Aztán nagy könyörgések közepette megálltál az ajtóban és nézted a villogást.
Aztán nagy nehezen mégis kicsaltunk, és nekiálltál a csomagoknak. A papír tépése tetszett a legjobban, a játék nem is izgatott annyira. A csomagolópapírok összegyűjtése és a szemétbe dobása volt a fontos :)
A karácsonyfa látványa is lenyűgözött téged. Még a wc-n ülve is kinéztél az ajtórésen és mondtad, hogy "ott a kajácsonyPa"
Megtaláltad az én ajándékomat is (parfüm, tusfürdő, stift), amit meg is kellett szagolgatnod. Apa ajándékát meg ki is kellett bontanod, mielőtt odaadtad volna neki.
Apa délelőtt elment a Mamáért. Többször mondtam, hogy ne rosszalkodj, mert mindjárt itt lesz a Mama és nem hoz ajándékot. Erre mindig azt mondtad, hogy "nézi" meg, hogy "nyitom" (az ajtót). Mondtam, hogy még nincs itt, de mindig rohantál és nyitottad az ajtót, egyszer meg is szöktél.
Mikor megérkezett, már nagyon be voltál sózva. Te adtad oda a közös ajándékot: egy kávéfőzőt. Persze Te is kaptál tőle: egy babát, mindenféle hozzávalóval. A mózesbe bele is ültél, közben pedig mondtad, hogy "nem jó... picit kicsi". A Mama játszott veled sokat, Te meg szórakoztattad őt.
Ebédidőben átsétáltunk az AnyaMamáékhoz. Ott is járt már addigra a Jézuska. Ott még a miénknél is nagyobb fa volt. Egyből nekiugrottál az ajándéknak, de szerencsére egy mandarinnal sikerült elterelni a figyelmedet. Kezdődött a közös eszem-iszom, dínomdánom :) Ettél egy kevés levest, benne sok tésztával. A Mama direkt külön Neked csinált pörköltet noklival, hát meg se kóstoltad. Amúgy eszegettél mindenből egy-egy falatot.
Aztán jöhettek az ajándékok. Először a Dédié: egy rózsaszín hajú baba, egy harisnya (ami sajnos kicsi lett, de nem mondtuk meg neki), meg egy mini rezsó edénykékkel :) Már ezekkel is jól el voltál, pedig a Mamáé még csak most jött: egy mesekönyv és egy babakonyha (ez utóbbiról tudni kell, hogy a neten vettük használtan, mert ugyan találtunk újat az egyik boltban, de sokalltam érte 10 ezret, mert általában nem játszol a játékaiddal. Úgy gondoltam, hogy inkább vegyük meg ezt és az olcsóval ne játssz, minthogy a drágát nézegessük a sarokban. Erre! A babakonyha a legtutibb játék mind közül!!! Ha csak azt az 1-et kaptad volna, akkor is nagy örömet okoztunk volna vele...) Szétszedted a Mama adventi koszorúját és benne lévő dekorgyöngyökkel elkezdted a főzőcskét. Hosszú órákon át. Na jó, néha megszakítottad egy hancúrozással az ágyon, meg rövid hisztivel, de akkor is az maradt meg bennem ebből a napból, hogy nagyon jól eljátszottál az ajándékoddal.
Délután nem aludtál, így miután hazaértünk, gyors pancsit követően 8-kor már húztad is a lóbőrt :) Dejó -gondoltam. Aha... 21:12-kor már fent is voltál. Hátsimi, meg betakargatás és visszaaludtál. Egy óra múlva megint ébredtél. Meg újra. Fél 2-kor átmentem melléd aludni, hátha ott jobb lesz. Ott meg fél éjjel azon veszekedtél velem, hogy melyik takaróval takarjalak be Téged, melyikkel magamat. Aztán párnát is adjak, az enyémet is. Aztán meg nem is kellett a takaró. Örültem, hogy reggel lett...
December 25.
A Tesómékat vártuk. Vagyis tudtuk, hogy jönnek, mégis a telefonhívására ébredtünk :) Szerencsére nem sztrájkolt a MÁV, így fél 8-ra berobogtak. Szegényeknek nagyon korán kellett kelniük (Ági ráadásul előtte nap dolgozott, meg Szentestéztek a szüleinél, úgyhogy épp lefeküdt, mire kelhettek is), így elég álmosak voltak. Ági úgy gondolta alszik egyet. A Robi nem így gondolta. Te meg segítettél neki. Gyorsan megreggeliztünk, majd az Ági vissza tudott aludni.
Ebédre megint a Mamához mentünk. Most még jobban ettél, mint az előző nap. Igaz, hogy először csak levest, de abból egy felnőtt adagnyit. Meg a nap folyamán még csúszott le is, az is.
A Robi elaludt a számítógépnél a fotelben. Téged pedig elaltatott a Mama az általam összetolt 2 fotelben. Fél 5-kor... Másfél óra múlva felkeltettelek, hogy ne egyből az alvásból kelljen haza indulnunk. Annyira nyűgös voltál, hogy sehol se volt jó, csak az ölemben. De ez csak addig tartott, míg el nem indultunk. Menet közben már közlékenyebb voltál. Végig magyaráztad az utat. Én is, hogy ne csak dumáljál, hanem szedd a lábaidat is, mert a Robiék miattunk fogják lekésni a vonatot.
Miután ők hazamentek, még játszottunk egy kört azzal, amit az ő Jézuskájuk hozott: Duplo (-hoz hasonló) építőjátékkal. Már fél 11 volt, mikor úgy éreztem, hogy leragadnak a szemeim. Te még bírtad volna szusszal.
December 26.
Ma már nem voltunk hivatalosak a Mamáékhoz :), ezért délelőtt főznöm kellett (volna), de nem volt itthon tojás. Így mégiscsak átmentünk a Mamához, ahol röpke 2 órát töltöttünk el tojáskérés céljából :D Mikor hazajöttünk, Apa azt mondta, hogy már ne álljak neki a főzésnek, hanem menjünk egyből a Dédiékhez. Én azért még bepaníroztam a husikat, míg Ő valamit kotort a gépen. 1-kor indultunk el. Nem sokkal utána elaludtál az autóban. Megérkezésünk után hoztad a formád: nem lehetett rád nézni, hozzád szólni, és megérinteni. De ahogy teltek a percek, úgy oldódtál fel és végre lehetett veled beszélgetni, meg játszani, sőt, már kezdtél átesni a ló másik felére is. Mikor megérkezett a Rajmund, egyből körbepusziltad és később is csak ő részesült ebben a megtiszteltetésben. Aztán kimentünk az udvarra, ahol a kutyát kergetted őrületbe. Annyi jutalomfalatot kapott, hogy már csak játszott vele, de nem evett belőle. Meg előhoztad a házából a sípolós játékát és mondtad neki, hogy "gyeje kutyuska, játszani!". A kutyuska meg nem akart. Erre megfogtad és jobb belátásra bírtad. Később, már ha csak meglátott, elfutott előled... :)
Szerencsére jó lett a Rajmundnak a kapuskesztyű is meg a mez is, és örült is neki. Cserébe te meg megkaptad az ő kisbiciklijét, így már semmi akadálya annak, hogy a Dorcival kerekezzetek az ünnepek után. Sőt, mi már vettünk is egy bukósisakot is, ami még meglepi lesz Neked :)
Gyorsan sötétedett, így elindultunk haza (pedig még csak 5 óra volt...). Így is elaludtál, még ki se értünk az utcából. 8-ig aludtál egyfolytában. Akkor ettél egy jó adag rántott husit, krumplival, majd mentünk pancsolni. Tejci ivás után újra szunyáltál.
Reggel meg fél 9-kor ébreszteni kellett.
December 27.
Apa ma bement a munkahelyére, mi meg elmentünk a vásárcsarnokba káposztáért. Gyalog mentünk (illetve én toltam a kocsit, hátha elfáradsz az úton... már 2-3 hete nem használjuk a kocsit, csak extra esetekben), közben végig mondogattad, hogy "megyünk káposztáér(t)". Hát a csarnok éppen zárva volt... Bementünk a boltba, de az meg kongott az ürességtől... Elindultunk a megszokott boltunkba, hogy majd ott bevásárolunk. De az is üres volt. Így nem lett káposzta, hanem töltött paprika.
Ebéd után jöttek ApaTesójáék. Mikor ezt mondtam Neked, azt válaszoltad, hogy "félek". Mikor először itt volt, végig üvöltötted azt a félórát (hát nem jön túl gyakran... akkor volt 2.-szor a két év alatt...), és azzal próbáltalak nyugtatni, hogy nem bánt, ne félj tőle.
Most nem sírtál, de azért bújtál hozzám rendesen. Hoztak ajándékot is: egy dvd-t, egy babát, egy telefont, egy sálat, gumicukrot (ez utóbbi csak addig tetszett, amíg összenyálaztad, majd ledobáltad a szőnyegre, ahol összeszedett minden szöszt). Aztán eltelt a kritikus 20 perc és megmutattad milyen vagy valójában. Mikor elmentek, köszöntél nekik, meg integettél az erkélyről.
Ma sem sikerült időben ágyba bújnod délután, csak 3 után. Most 6 óra van, de még mindig alszol.
Apával már előző éjjel feldíszítettük a karácsonyfát, így reggel, mikor felébredtél, én a fényképezőért, Apa meg a karácsonyfaizzó dugójáért ugrott. Nem mertél kijönni a szobádból, hiába mondtunk bármit. Először csak annyira kukucskáltál ki, hogy a fa egyik ágán lévő lámpát láttad. Aztán nagy könyörgések közepette megálltál az ajtóban és nézted a villogást.
Aztán nagy nehezen mégis kicsaltunk, és nekiálltál a csomagoknak. A papír tépése tetszett a legjobban, a játék nem is izgatott annyira. A csomagolópapírok összegyűjtése és a szemétbe dobása volt a fontos :)
A karácsonyfa látványa is lenyűgözött téged. Még a wc-n ülve is kinéztél az ajtórésen és mondtad, hogy "ott a kajácsonyPa"
Megtaláltad az én ajándékomat is (parfüm, tusfürdő, stift), amit meg is kellett szagolgatnod. Apa ajándékát meg ki is kellett bontanod, mielőtt odaadtad volna neki.
Apa délelőtt elment a Mamáért. Többször mondtam, hogy ne rosszalkodj, mert mindjárt itt lesz a Mama és nem hoz ajándékot. Erre mindig azt mondtad, hogy "nézi" meg, hogy "nyitom" (az ajtót). Mondtam, hogy még nincs itt, de mindig rohantál és nyitottad az ajtót, egyszer meg is szöktél.
Mikor megérkezett, már nagyon be voltál sózva. Te adtad oda a közös ajándékot: egy kávéfőzőt. Persze Te is kaptál tőle: egy babát, mindenféle hozzávalóval. A mózesbe bele is ültél, közben pedig mondtad, hogy "nem jó... picit kicsi". A Mama játszott veled sokat, Te meg szórakoztattad őt.
Ebédidőben átsétáltunk az AnyaMamáékhoz. Ott is járt már addigra a Jézuska. Ott még a miénknél is nagyobb fa volt. Egyből nekiugrottál az ajándéknak, de szerencsére egy mandarinnal sikerült elterelni a figyelmedet. Kezdődött a közös eszem-iszom, dínomdánom :) Ettél egy kevés levest, benne sok tésztával. A Mama direkt külön Neked csinált pörköltet noklival, hát meg se kóstoltad. Amúgy eszegettél mindenből egy-egy falatot.
Aztán jöhettek az ajándékok. Először a Dédié: egy rózsaszín hajú baba, egy harisnya (ami sajnos kicsi lett, de nem mondtuk meg neki), meg egy mini rezsó edénykékkel :) Már ezekkel is jól el voltál, pedig a Mamáé még csak most jött: egy mesekönyv és egy babakonyha (ez utóbbiról tudni kell, hogy a neten vettük használtan, mert ugyan találtunk újat az egyik boltban, de sokalltam érte 10 ezret, mert általában nem játszol a játékaiddal. Úgy gondoltam, hogy inkább vegyük meg ezt és az olcsóval ne játssz, minthogy a drágát nézegessük a sarokban. Erre! A babakonyha a legtutibb játék mind közül!!! Ha csak azt az 1-et kaptad volna, akkor is nagy örömet okoztunk volna vele...) Szétszedted a Mama adventi koszorúját és benne lévő dekorgyöngyökkel elkezdted a főzőcskét. Hosszú órákon át. Na jó, néha megszakítottad egy hancúrozással az ágyon, meg rövid hisztivel, de akkor is az maradt meg bennem ebből a napból, hogy nagyon jól eljátszottál az ajándékoddal.
Délután nem aludtál, így miután hazaértünk, gyors pancsit követően 8-kor már húztad is a lóbőrt :) Dejó -gondoltam. Aha... 21:12-kor már fent is voltál. Hátsimi, meg betakargatás és visszaaludtál. Egy óra múlva megint ébredtél. Meg újra. Fél 2-kor átmentem melléd aludni, hátha ott jobb lesz. Ott meg fél éjjel azon veszekedtél velem, hogy melyik takaróval takarjalak be Téged, melyikkel magamat. Aztán párnát is adjak, az enyémet is. Aztán meg nem is kellett a takaró. Örültem, hogy reggel lett...
December 25.
A Tesómékat vártuk. Vagyis tudtuk, hogy jönnek, mégis a telefonhívására ébredtünk :) Szerencsére nem sztrájkolt a MÁV, így fél 8-ra berobogtak. Szegényeknek nagyon korán kellett kelniük (Ági ráadásul előtte nap dolgozott, meg Szentestéztek a szüleinél, úgyhogy épp lefeküdt, mire kelhettek is), így elég álmosak voltak. Ági úgy gondolta alszik egyet. A Robi nem így gondolta. Te meg segítettél neki. Gyorsan megreggeliztünk, majd az Ági vissza tudott aludni.
Ebédre megint a Mamához mentünk. Most még jobban ettél, mint az előző nap. Igaz, hogy először csak levest, de abból egy felnőtt adagnyit. Meg a nap folyamán még csúszott le is, az is.
A Robi elaludt a számítógépnél a fotelben. Téged pedig elaltatott a Mama az általam összetolt 2 fotelben. Fél 5-kor... Másfél óra múlva felkeltettelek, hogy ne egyből az alvásból kelljen haza indulnunk. Annyira nyűgös voltál, hogy sehol se volt jó, csak az ölemben. De ez csak addig tartott, míg el nem indultunk. Menet közben már közlékenyebb voltál. Végig magyaráztad az utat. Én is, hogy ne csak dumáljál, hanem szedd a lábaidat is, mert a Robiék miattunk fogják lekésni a vonatot.
Miután ők hazamentek, még játszottunk egy kört azzal, amit az ő Jézuskájuk hozott: Duplo (-hoz hasonló) építőjátékkal. Már fél 11 volt, mikor úgy éreztem, hogy leragadnak a szemeim. Te még bírtad volna szusszal.
December 26.
Ma már nem voltunk hivatalosak a Mamáékhoz :), ezért délelőtt főznöm kellett (volna), de nem volt itthon tojás. Így mégiscsak átmentünk a Mamához, ahol röpke 2 órát töltöttünk el tojáskérés céljából :D Mikor hazajöttünk, Apa azt mondta, hogy már ne álljak neki a főzésnek, hanem menjünk egyből a Dédiékhez. Én azért még bepaníroztam a husikat, míg Ő valamit kotort a gépen. 1-kor indultunk el. Nem sokkal utána elaludtál az autóban. Megérkezésünk után hoztad a formád: nem lehetett rád nézni, hozzád szólni, és megérinteni. De ahogy teltek a percek, úgy oldódtál fel és végre lehetett veled beszélgetni, meg játszani, sőt, már kezdtél átesni a ló másik felére is. Mikor megérkezett a Rajmund, egyből körbepusziltad és később is csak ő részesült ebben a megtiszteltetésben. Aztán kimentünk az udvarra, ahol a kutyát kergetted őrületbe. Annyi jutalomfalatot kapott, hogy már csak játszott vele, de nem evett belőle. Meg előhoztad a házából a sípolós játékát és mondtad neki, hogy "gyeje kutyuska, játszani!". A kutyuska meg nem akart. Erre megfogtad és jobb belátásra bírtad. Később, már ha csak meglátott, elfutott előled... :)
Szerencsére jó lett a Rajmundnak a kapuskesztyű is meg a mez is, és örült is neki. Cserébe te meg megkaptad az ő kisbiciklijét, így már semmi akadálya annak, hogy a Dorcival kerekezzetek az ünnepek után. Sőt, mi már vettünk is egy bukósisakot is, ami még meglepi lesz Neked :)
Gyorsan sötétedett, így elindultunk haza (pedig még csak 5 óra volt...). Így is elaludtál, még ki se értünk az utcából. 8-ig aludtál egyfolytában. Akkor ettél egy jó adag rántott husit, krumplival, majd mentünk pancsolni. Tejci ivás után újra szunyáltál.
Reggel meg fél 9-kor ébreszteni kellett.
December 27.
Apa ma bement a munkahelyére, mi meg elmentünk a vásárcsarnokba káposztáért. Gyalog mentünk (illetve én toltam a kocsit, hátha elfáradsz az úton... már 2-3 hete nem használjuk a kocsit, csak extra esetekben), közben végig mondogattad, hogy "megyünk káposztáér(t)". Hát a csarnok éppen zárva volt... Bementünk a boltba, de az meg kongott az ürességtől... Elindultunk a megszokott boltunkba, hogy majd ott bevásárolunk. De az is üres volt. Így nem lett káposzta, hanem töltött paprika.
Ebéd után jöttek ApaTesójáék. Mikor ezt mondtam Neked, azt válaszoltad, hogy "félek". Mikor először itt volt, végig üvöltötted azt a félórát (hát nem jön túl gyakran... akkor volt 2.-szor a két év alatt...), és azzal próbáltalak nyugtatni, hogy nem bánt, ne félj tőle.
Most nem sírtál, de azért bújtál hozzám rendesen. Hoztak ajándékot is: egy dvd-t, egy babát, egy telefont, egy sálat, gumicukrot (ez utóbbi csak addig tetszett, amíg összenyálaztad, majd ledobáltad a szőnyegre, ahol összeszedett minden szöszt). Aztán eltelt a kritikus 20 perc és megmutattad milyen vagy valójában. Mikor elmentek, köszöntél nekik, meg integettél az erkélyről.
Ma sem sikerült időben ágyba bújnod délután, csak 3 után. Most 6 óra van, de még mindig alszol.
2008. december 24., szerda
200.
Karácsony délután
lassan jön az alkony.
Kíváncsiság bujkál
minden gyermekarcon.
Végre sötétedik...
hamvas lesz az este.
Bodri velem együtt
figyel minden neszre.
Mikor szól a csengő,
az ajtó kitárul,
piros alma nevet
rám a fenyőfárul.
Tudom, az erdőből
édesapám hozta,
a diót meg anyám
be is aranyozta...
Azért olyan kedves...
azért olyan drága.
Meghatottan nézek
Apára...Anyára.
(Donászy Magda)
Ezúton kívánunk minden kedves blog társunknak
meghitt, békés, boldog karácsonyi ünnepeket!
2008. december 23., kedd
2008. december 20., szombat
199.
Pénteken beszereztünk néhány apróságot, amivel számunkra ismeretleneknek szeretnénk egy kis örömet okozni a karácsony közeledtével. Hallottam róla, hogy a Plázában van a Mikulás Gyár, ahol rászorulók várják az ajándékokat. Apával úgy gondoltuk, hogy nem nagy összegben, de beállunk a "jótevők" sorába.
Fogtam hát egy üres cipős dobozt, becsomagoltam szép papírba, és raktam bele néhány, számunkra semmiségnek tűnő, de valakinek annál nagyobb örömet okozó ajándékot. Mivel benne vagyunk a korban, egy 2 év körüli kislányt ajándékoztunk meg.
Tettem a csomagba egy pónilovat, barbie-t, kemény lapos mesekönyveket, gyümölcs konzervet, gyümölcs üdítőt, zacskó csokit, és hogy az egészségnek is adjunk fogkefét és fogkrémet :)
Meg kell jegyeznem, hogy mikor hoztuk haza a játékokat a boltból, egyszer (talán kétszer) kellett elmondanom Neked, hogy ezt most nem Te kapod, hanem egy olyan kislány, akinek valószínű csak ennyit hoz a Jézuska. Megkértelek, hogy ne szedd szét a már összekészített dobozt és ne nyisd ki a játékokat, és lám, nem is nyúltál többet hozzá. Sőt, többször is megjegyezted, hogy "kislány kapja". Mikor odaértünk, a két nőnek is ugyanezt mondtad, csak ők nem értették.
El is mentünk a legnagyobb szakadó esőben. Te nagyon élvezted, mert rajtad volt a sátor, én már kevésbé, és többször is eszembe jutott, hogy visszafordulunk. Két idősebb nő volt ott, akik átvették a csomagot. Az egyik adott Neked egy szaloncukrot, amit azonnal beburkoltál a másik pedig kibontotta a dobozt. És láttam, hogy szétszedi a játékokat, konzervet, tisztálkodó szereket, külön-külön kartondobozokba pakolt mindent. Ez elég sz@rul esett, mert még mielőtt kinyitotta volna a dobozt, megkérdezte, hogy mennyi idős és kisfiú/kislánynak szánjuk-e? Azután pedig a nagy nehezen becsomagolt cipős dobozt vissza adta, mert hogy mindent zsákba tesznek... :$:$:$
Na mindegy, csak ezt is megjegyeztem, mert bántott.
Délután sütöttünk egy adag mézeskalácsot és vasárnap délutánra várjuk a Nikit-Dorcit egy újabb adag megsütésére.
Szombaton Apa dolgozott, mi meg lustultunk (vagyis nem csináltunk semmit). Mikor Apa megjött, átvittelek a Mamához, mert még be kellett szereznünk a karácsonyra néhány apróságot, pl. a fát is :)
Először a Decathlonba mentünk, mert Apa kitalálta, hogy Rajmund unokaöcsi ne játékot kapjon karácsonyra tőlünk (mert már annyi Legója van, hogy azt se tudja, hova tegye), hanem egy kapuskesztyűt (a nyáron kapott tőlünk egy focilabdát, és nagyon örült neki). A honlapon megnéztem, hogy mekkorák a méretek és mivel nem voltam még semmilyen kapcsolatban egy 7 évessel, megkérdeztem az egyik munkatársamat, hogy mekkora az ő fiának a tenyere. Ő azt mondta, hogy 18 centis. Mi ennek tudatában elmentünk és néztünk is kesztyűt. Csakhogy, amire az volt írva, hogy 18 cm, az az én kezemre simán jó lett volna. Ez volt a legnagyobb gyerek méret :) Aztán jött egy eladó segíteni, és az általa ajánlott legkisebb méretet vettük meg. Azt mondta, hogy ha nem jó a méret, 1 hónapig visszacserélik. Ezen felbuzdulva, vettünk még egy (szemre még egy kicsit nagy) focimezt is. Remélem, nem lesz gond, hogy nem az ETO színeiben pompázik, olyan ugyanis nem volt.
Utána elmentünk fát nézni. Nagyon meglepődtem. Szépnek még véletlenül sem nevezhető fákat árultak horribilis áron... 3 helyen csak nézelődtünk, végül a tőlünk pár méterre lévő árusnál leltünk az igazira, szintén arany áron.
Ezt is feljegyzem pontosan, hátha X év múlva arra leszel kíváncsi, hogy mennyibe került ez+az? Szóval a Nordmann fenyő métere 5000 Ft volt, így aztán elég olcsón jutottunk egy 2 méteres fához, mert 7500 Ft-ot fizettünk... (ez 12%-a a GYED-nek...)
Ez egy K.O.-val felért anyagias lelkemnek, de Apa meggyőzött, hogy úgyis csak egyszer van karácsony, meg ez sokáig megmarad stb. Úgyhogy most nem is izgatom magam.
Vasárnap délelőtt összegyúrtam még egy adag mézeskalács tésztát, hogy a Nikiékkel együtt tudjunk gyurmázni. Eleinte elég jól elvoltatok egymással, de aztán ráuntatok a főzőcskére, meg a gyurmázásra, aztán kezdődött az ereszd el a hajam. Miután a Nikiék hazamentek, ipari mennyiségű tésztát szedtem össze a földről, természetesen apró morzsák formájában. Így még az imént (21 óra után) be kellett iktatnom egy konyha-előszoba takarítást. A mosogatni való már holnapra marad...
Képek a hétvégéről majd holnap!
Fogtam hát egy üres cipős dobozt, becsomagoltam szép papírba, és raktam bele néhány, számunkra semmiségnek tűnő, de valakinek annál nagyobb örömet okozó ajándékot. Mivel benne vagyunk a korban, egy 2 év körüli kislányt ajándékoztunk meg.
Tettem a csomagba egy pónilovat, barbie-t, kemény lapos mesekönyveket, gyümölcs konzervet, gyümölcs üdítőt, zacskó csokit, és hogy az egészségnek is adjunk fogkefét és fogkrémet :)
Meg kell jegyeznem, hogy mikor hoztuk haza a játékokat a boltból, egyszer (talán kétszer) kellett elmondanom Neked, hogy ezt most nem Te kapod, hanem egy olyan kislány, akinek valószínű csak ennyit hoz a Jézuska. Megkértelek, hogy ne szedd szét a már összekészített dobozt és ne nyisd ki a játékokat, és lám, nem is nyúltál többet hozzá. Sőt, többször is megjegyezted, hogy "kislány kapja". Mikor odaértünk, a két nőnek is ugyanezt mondtad, csak ők nem értették.
El is mentünk a legnagyobb szakadó esőben. Te nagyon élvezted, mert rajtad volt a sátor, én már kevésbé, és többször is eszembe jutott, hogy visszafordulunk. Két idősebb nő volt ott, akik átvették a csomagot. Az egyik adott Neked egy szaloncukrot, amit azonnal beburkoltál a másik pedig kibontotta a dobozt. És láttam, hogy szétszedi a játékokat, konzervet, tisztálkodó szereket, külön-külön kartondobozokba pakolt mindent. Ez elég sz@rul esett, mert még mielőtt kinyitotta volna a dobozt, megkérdezte, hogy mennyi idős és kisfiú/kislánynak szánjuk-e? Azután pedig a nagy nehezen becsomagolt cipős dobozt vissza adta, mert hogy mindent zsákba tesznek... :$:$:$
Na mindegy, csak ezt is megjegyeztem, mert bántott.
Délután sütöttünk egy adag mézeskalácsot és vasárnap délutánra várjuk a Nikit-Dorcit egy újabb adag megsütésére.
Szombaton Apa dolgozott, mi meg lustultunk (vagyis nem csináltunk semmit). Mikor Apa megjött, átvittelek a Mamához, mert még be kellett szereznünk a karácsonyra néhány apróságot, pl. a fát is :)
Először a Decathlonba mentünk, mert Apa kitalálta, hogy Rajmund unokaöcsi ne játékot kapjon karácsonyra tőlünk (mert már annyi Legója van, hogy azt se tudja, hova tegye), hanem egy kapuskesztyűt (a nyáron kapott tőlünk egy focilabdát, és nagyon örült neki). A honlapon megnéztem, hogy mekkorák a méretek és mivel nem voltam még semmilyen kapcsolatban egy 7 évessel, megkérdeztem az egyik munkatársamat, hogy mekkora az ő fiának a tenyere. Ő azt mondta, hogy 18 centis. Mi ennek tudatában elmentünk és néztünk is kesztyűt. Csakhogy, amire az volt írva, hogy 18 cm, az az én kezemre simán jó lett volna. Ez volt a legnagyobb gyerek méret :) Aztán jött egy eladó segíteni, és az általa ajánlott legkisebb méretet vettük meg. Azt mondta, hogy ha nem jó a méret, 1 hónapig visszacserélik. Ezen felbuzdulva, vettünk még egy (szemre még egy kicsit nagy) focimezt is. Remélem, nem lesz gond, hogy nem az ETO színeiben pompázik, olyan ugyanis nem volt.
Utána elmentünk fát nézni. Nagyon meglepődtem. Szépnek még véletlenül sem nevezhető fákat árultak horribilis áron... 3 helyen csak nézelődtünk, végül a tőlünk pár méterre lévő árusnál leltünk az igazira, szintén arany áron.
Ezt is feljegyzem pontosan, hátha X év múlva arra leszel kíváncsi, hogy mennyibe került ez+az? Szóval a Nordmann fenyő métere 5000 Ft volt, így aztán elég olcsón jutottunk egy 2 méteres fához, mert 7500 Ft-ot fizettünk... (ez 12%-a a GYED-nek...)
Ez egy K.O.-val felért anyagias lelkemnek, de Apa meggyőzött, hogy úgyis csak egyszer van karácsony, meg ez sokáig megmarad stb. Úgyhogy most nem is izgatom magam.
Vasárnap délelőtt összegyúrtam még egy adag mézeskalács tésztát, hogy a Nikiékkel együtt tudjunk gyurmázni. Eleinte elég jól elvoltatok egymással, de aztán ráuntatok a főzőcskére, meg a gyurmázásra, aztán kezdődött az ereszd el a hajam. Miután a Nikiék hazamentek, ipari mennyiségű tésztát szedtem össze a földről, természetesen apró morzsák formájában. Így még az imént (21 óra után) be kellett iktatnom egy konyha-előszoba takarítást. A mosogatni való már holnapra marad...
Képek a hétvégéről majd holnap!
2008. december 19., péntek
198.
Kedden meglátogattam a munkahelyemet, hogy megmondják, hogy meddig tart ki a szabadságom. Már az irodát is átrendezték, mióta nem voltam, így nagyon nem találtam a helyem. Amíg az ügyintéző számolgatott, addig bementem a gyárba.
A rengeteg idegen úgy nézett rám, mint valami marslakóra... de jó is volt. Találtam egy-két ismerőst is azért, bár csak azután jöttek rá, hogy én AZ vagyok, miután jól megnéztek maguknak :)
Beszélgettem többé-kevésbé mindenkivel pár szót, és kezdtem úgy érezni, hogy nekem JÓ lesz, ha újra köztük leszek... Remélem ezt akkor is így fogom gondolni. Megbeszéltem a főnökömmel, hogy mielőtt munkába állnék, 3 héttel keressem meg újra, hogy találjon nekem megfelelő helyet. Mert valószínű, hogy a régi területre nem fogok tudni visszamenni, mert az egy műszak ott nem megoldható, és én csak abban tudok járni. (Nem bánom. A mai világban örüljön az ember, hogy van hová menni.) Végül is, nem lenne egyik rész sem ellenemre, csak könnyen menjen minden.
Miután jól kibeszélgettem magam, visszamentem az irodába, ahol mondta a csajszi, hogy: akkor március 25., jó? Jó hát, de annyira gyorsan megy az idő!!!
Azóta egész nap ezen jár az eszem. Remélem, Te is könnyen be fogsz szokni a bölcsibe, és nem épp akkor fogsz lebetegedni, mire menni fogok. (Persze, hogy nem, mert Te egyszerűen nem leszel beteg! )
Aztán, hogyan fogjuk megoldani a bölcsit? Eddig úgy néz ki, hogy Apa fog Veled menni reggel. Meglátjuk, hogy bírja majd a kritikus időszakot. Remélem jól, mert ha mégsem, akkor muszáj lesz velem jönnöd, de akkor már hajnal 5-kor ébresztő :$
Apa szerint nekem lesz a legrosszabb, mert nem fogok tudni visszarázódni a hétköznapokba... Na kösz, hogy így bízik bennem :(
Aztán az is foglalkoztat, hogy mi lesz a főzéssel? Mert ha 2-ig dolgozok (ami nálunk azt hiszem 14:15...), fél 3 mire hazaérek. Akkor még lenne időm elszáguldani a boltba és ha azt választjuk, akkor az ebédért is odaérek, amit 3-ig el kell hozni. Ezután mennék a bölcsibe, mert 3-ig úgyis alvás, uzsonna van. Onnan nem kéne rohanni hazáig, hanem egy sétát is beiktathatnánk. Legalább lenne idő, amikor csak Rád figyelhetek, kikérdezhetlek stb.
A hátrány az az, hogy nem biztos, hogy a menzás étkezés a legolcsóbb, legjobb, legpraktikusabb... mert már ugye ezt nyáron is kitárgyaltuk. Valószínű, hogy mégis egyelőre ezt fogjuk választani, míg valamilyen jobb ötletem nem támad :)
Azt hiszem befejezettnek tekintem a karácsonyi ajándék vásárlást. Neked már (Apa szerint) túl sok mindent vettünk:
-tőlünk: favonatot, fa dominót, fa kalapálós játékot, nadrágokat, pulóvereket
-AnyaMamáéktól: babakonyhát, felszereléssel együtt
-ApaMamától: babát cumisüveggel, mózessal, pelenkával...
-Robitól-Ágitól: építőjátékot, ami farmos (ha jók az informátoraink ;) ... csak ne legyen sztrájk a MÁV-nál, mert azok még keresztül húzhatják a számításainkat...) fogsz kapni.
Tőlünk:
-Apa: (megírom, mert nem olvassa a blogot :$) illatszercsomagot, mert ami még kell Neki, azt Ő maga veszi meg
-Anya: illatszercsomagot, mert a többit, amire vágyok megveszem karácsony nélkül is :)))
-Robi-Ági: (egy előre megbeszélt) láboskészletet
-ApaMama: egy kávéfőzőt
-AnyaMamék: (Ők viszont olvasnak) egy *******, egy **** **** (és még egy ********** is ott van a lehetőségek között)
Karácsonyfát valószínűleg holnap délután fogunk venni, ha kapunk még egyáltalán... Nehéz lesz a választás, mert nem tudunk megegyezni Apával sem a fajtáján, sem a méretén. Eddig mindig normann fenyőnk volt, ami kb. 170 cm volt. Idén én nem ilyet szeretnék, tekintve, hogy szilveszterkor mindig leszedjük, mert bármilyen a tűrőképessége a 26 fokos, száraz panel klímát egyik sem bírja. Nekem jó lenne a "sima" ezüst is, és nem túl nagy. Apa pont az ellenkezőjére esküszik :) Remélem holnapra megoldjuk ezt a rettenetes nagy dilemmát, mert még úgy járunk, hogy karácsonyfánk sem lesz...
Pedig már nagyon várod ;)
A rengeteg idegen úgy nézett rám, mint valami marslakóra... de jó is volt. Találtam egy-két ismerőst is azért, bár csak azután jöttek rá, hogy én AZ vagyok, miután jól megnéztek maguknak :)
Beszélgettem többé-kevésbé mindenkivel pár szót, és kezdtem úgy érezni, hogy nekem JÓ lesz, ha újra köztük leszek... Remélem ezt akkor is így fogom gondolni. Megbeszéltem a főnökömmel, hogy mielőtt munkába állnék, 3 héttel keressem meg újra, hogy találjon nekem megfelelő helyet. Mert valószínű, hogy a régi területre nem fogok tudni visszamenni, mert az egy műszak ott nem megoldható, és én csak abban tudok járni. (Nem bánom. A mai világban örüljön az ember, hogy van hová menni.) Végül is, nem lenne egyik rész sem ellenemre, csak könnyen menjen minden.
Miután jól kibeszélgettem magam, visszamentem az irodába, ahol mondta a csajszi, hogy: akkor március 25., jó? Jó hát, de annyira gyorsan megy az idő!!!
Azóta egész nap ezen jár az eszem. Remélem, Te is könnyen be fogsz szokni a bölcsibe, és nem épp akkor fogsz lebetegedni, mire menni fogok. (Persze, hogy nem, mert Te egyszerűen nem leszel beteg! )
Aztán, hogyan fogjuk megoldani a bölcsit? Eddig úgy néz ki, hogy Apa fog Veled menni reggel. Meglátjuk, hogy bírja majd a kritikus időszakot. Remélem jól, mert ha mégsem, akkor muszáj lesz velem jönnöd, de akkor már hajnal 5-kor ébresztő :$
Apa szerint nekem lesz a legrosszabb, mert nem fogok tudni visszarázódni a hétköznapokba... Na kösz, hogy így bízik bennem :(
Aztán az is foglalkoztat, hogy mi lesz a főzéssel? Mert ha 2-ig dolgozok (ami nálunk azt hiszem 14:15...), fél 3 mire hazaérek. Akkor még lenne időm elszáguldani a boltba és ha azt választjuk, akkor az ebédért is odaérek, amit 3-ig el kell hozni. Ezután mennék a bölcsibe, mert 3-ig úgyis alvás, uzsonna van. Onnan nem kéne rohanni hazáig, hanem egy sétát is beiktathatnánk. Legalább lenne idő, amikor csak Rád figyelhetek, kikérdezhetlek stb.
A hátrány az az, hogy nem biztos, hogy a menzás étkezés a legolcsóbb, legjobb, legpraktikusabb... mert már ugye ezt nyáron is kitárgyaltuk. Valószínű, hogy mégis egyelőre ezt fogjuk választani, míg valamilyen jobb ötletem nem támad :)
Azt hiszem befejezettnek tekintem a karácsonyi ajándék vásárlást. Neked már (Apa szerint) túl sok mindent vettünk:
-tőlünk: favonatot, fa dominót, fa kalapálós játékot, nadrágokat, pulóvereket
-AnyaMamáéktól: babakonyhát, felszereléssel együtt
-ApaMamától: babát cumisüveggel, mózessal, pelenkával...
-Robitól-Ágitól: építőjátékot, ami farmos (ha jók az informátoraink ;) ... csak ne legyen sztrájk a MÁV-nál, mert azok még keresztül húzhatják a számításainkat...) fogsz kapni.
Tőlünk:
-Apa: (megírom, mert nem olvassa a blogot :$) illatszercsomagot, mert ami még kell Neki, azt Ő maga veszi meg
-Anya: illatszercsomagot, mert a többit, amire vágyok megveszem karácsony nélkül is :)))
-Robi-Ági: (egy előre megbeszélt) láboskészletet
-ApaMama: egy kávéfőzőt
-AnyaMamék: (Ők viszont olvasnak) egy *******, egy **** **** (és még egy ********** is ott van a lehetőségek között)
Karácsonyfát valószínűleg holnap délután fogunk venni, ha kapunk még egyáltalán... Nehéz lesz a választás, mert nem tudunk megegyezni Apával sem a fajtáján, sem a méretén. Eddig mindig normann fenyőnk volt, ami kb. 170 cm volt. Idén én nem ilyet szeretnék, tekintve, hogy szilveszterkor mindig leszedjük, mert bármilyen a tűrőképessége a 26 fokos, száraz panel klímát egyik sem bírja. Nekem jó lenne a "sima" ezüst is, és nem túl nagy. Apa pont az ellenkezőjére esküszik :) Remélem holnapra megoldjuk ezt a rettenetes nagy dilemmát, mert még úgy járunk, hogy karácsonyfánk sem lesz...
Pedig már nagyon várod ;)
197.
Ez az utolsó előtti hónapos bejegyzés... Ezután már csak évek következnek...
23.hónap
Testi fejlődés
Már hónapok óta jár, mászik, sőt, talán szalad is a kicsi, de hirtelen, mintha gumiból lenne a lába, azt követeli, hogy ölben vigyék mindenhova (igen; általában a lépcsőn felejtettél el közlekedni, de a Mama, Papa jelenléte is "nem_menésre" ösztönöz). Mi történt? Először is az Ön kicsikéje nem felejtett el járni (sem mászni vagy szaladni), de elérkezett arra a pontra, hogy az már nem újdonság, ha egyedül közlekedhet. A járás valójában immár felelősség lett, olyasmi, amit elvárnak tőle, és korához híven lázad minden szabály és törvény ellen. Ezen kívül a kicsi olyan életszakaszon mehet át, amikor ambivalens érzései vannak az újonnan megszerzett önállóságával kapcsolatban, és egyszerűen csak azt akarja, hogy ölbe vegyék. Még ha föl tud is menni a lépcsőn, arra kéri, vegye a karjába, és úgy vigye aludni. Mi a megoldás?(viszlek, ha nem akarok végtelen hisztizés közepébe csöppenni) Próbáljon meg kompromisszumra jutni, adjon a gyereknek elegendő alkalmat, hogy járjon, és dicsérje meg érte. Aztán ölelgetéssel, simogatással éreztesse vele, hogy biztonságban van, hogy még mindig fontos része az életének (ebben nincs hiány... Apa szerint már túl "majmok" vagyunk). A kicsi nemsokára tovább erősödik, újra felfedezi az önállóság örömét, ismét egyedül fog járni.
Szociális fejlődés
A kétéves kor körüli kisgyermekek nem éppen a mások iránti kedvességükről ismeretesek, különösen nem azok más gyerekekkel. Énközpontú világokban nincs benne, hogy bárki másra tekintettel legyenek. De vajon tudnak-e barátkozni az ilyen korú gyerekek? Igen is, meg nem is. Élvezhetik a többi gyerekkel való játékot, még akkor is, ha a játszótér inkább hasonlít csatatérre (lásd Mikulás ünnepség nálunk, amikor Apa megjegyezte, hogy: miért is raktunk rendet előtte???). Az is előfordulhat, hogy egyes gyerekeket jobban kedvelnek másoknál, mert hasonló az érdeklődésük, temperamentumok vagy játékstílusok. De ami az igazi barátságot illeti (legalábbis a felnőttek szóhasználatának értelmében), az majd csak később jön el, talán 1-2 év múlva. Ekkor a gyerekek az egymás melletti játszástól eljutnak a jelentőségteljesebb interaktív játékig, és alkalomadtán a legjobb barátok és egymástól elválaszthatatlan haverok világába.
Szellemi fejlődés
A legtöbb ilyen korú kisgyermek kétszavas mondatokat használ már („szörpit iszik”, „labdát ide”)(van, amikor már több szavasat is mondasz, de van olyan is, amikor odadobsz egy szót, aztán kezdjünk vele, amit akarunk). Felismerik az ismerős személyek, tárgyak és tesztrészek nevét, és ismételgetik a hallott szavakat (így aztán ne mondjon semmi olyat előtte, amit nem szeretne visszahallani)(pedig néha kiszalad ez-az a szánkon... bezzeg azokat a szavakat hibátlanul ejted ki... még jó, hogy gyorsan reagálunk és ilyenkor mindig azt mondjuk, hogy: nem jól hallottad, azt mondtuk, hogy...). De mint mindenki, aki nyelvet tanul, ő is fog nyelvtani hibákat véteni („tiém” „megkötje”)(még mindig MamAÉ, meg PapAÉ, szemeje, zsebeje), és saját magára nem névmással, hanem a nevével hivatkozik („Panni megy boltba”, ahelyett, hogy „én megyek a boltba”). A következő év folyamán azonban a gyerek nyelvi készsége fejlődésnek indul, mondatai hosszabbak, összetettebbek lesznek, a vele való beszélgetés színesebb. Hároméves korára már mintegy 300 szót tud (közel ennyit már szerintem most is), és néhány gondolat összefűzésével egész történeteket ad elő. Mindehhez adja hozzá a kicsi egyre élénkebb fantáziáját, és rájön, egy kis mesemondóval lakik egy fedél alatt.
Paraméterek:
Súly: 14,0 kg :)))))))))))))))
Hossz: 92 cm :)))))))))))))))
Fejkörfogat: 50 cm
Cicikörfogat: 52,5 cm
Pocikörfogat: 48,5 cm
Talp: 14,5 cm, bal talp: 15 cm
Tenyér: 10 cm
Fogak: 16
23.hónap
Testi fejlődés
Már hónapok óta jár, mászik, sőt, talán szalad is a kicsi, de hirtelen, mintha gumiból lenne a lába, azt követeli, hogy ölben vigyék mindenhova (igen; általában a lépcsőn felejtettél el közlekedni, de a Mama, Papa jelenléte is "nem_menésre" ösztönöz). Mi történt? Először is az Ön kicsikéje nem felejtett el járni (sem mászni vagy szaladni), de elérkezett arra a pontra, hogy az már nem újdonság, ha egyedül közlekedhet. A járás valójában immár felelősség lett, olyasmi, amit elvárnak tőle, és korához híven lázad minden szabály és törvény ellen. Ezen kívül a kicsi olyan életszakaszon mehet át, amikor ambivalens érzései vannak az újonnan megszerzett önállóságával kapcsolatban, és egyszerűen csak azt akarja, hogy ölbe vegyék. Még ha föl tud is menni a lépcsőn, arra kéri, vegye a karjába, és úgy vigye aludni. Mi a megoldás?(viszlek, ha nem akarok végtelen hisztizés közepébe csöppenni) Próbáljon meg kompromisszumra jutni, adjon a gyereknek elegendő alkalmat, hogy járjon, és dicsérje meg érte. Aztán ölelgetéssel, simogatással éreztesse vele, hogy biztonságban van, hogy még mindig fontos része az életének (ebben nincs hiány... Apa szerint már túl "majmok" vagyunk). A kicsi nemsokára tovább erősödik, újra felfedezi az önállóság örömét, ismét egyedül fog járni.
Szociális fejlődés
A kétéves kor körüli kisgyermekek nem éppen a mások iránti kedvességükről ismeretesek, különösen nem azok más gyerekekkel. Énközpontú világokban nincs benne, hogy bárki másra tekintettel legyenek. De vajon tudnak-e barátkozni az ilyen korú gyerekek? Igen is, meg nem is. Élvezhetik a többi gyerekkel való játékot, még akkor is, ha a játszótér inkább hasonlít csatatérre (lásd Mikulás ünnepség nálunk, amikor Apa megjegyezte, hogy: miért is raktunk rendet előtte???). Az is előfordulhat, hogy egyes gyerekeket jobban kedvelnek másoknál, mert hasonló az érdeklődésük, temperamentumok vagy játékstílusok. De ami az igazi barátságot illeti (legalábbis a felnőttek szóhasználatának értelmében), az majd csak később jön el, talán 1-2 év múlva. Ekkor a gyerekek az egymás melletti játszástól eljutnak a jelentőségteljesebb interaktív játékig, és alkalomadtán a legjobb barátok és egymástól elválaszthatatlan haverok világába.
Szellemi fejlődés
A legtöbb ilyen korú kisgyermek kétszavas mondatokat használ már („szörpit iszik”, „labdát ide”)(van, amikor már több szavasat is mondasz, de van olyan is, amikor odadobsz egy szót, aztán kezdjünk vele, amit akarunk). Felismerik az ismerős személyek, tárgyak és tesztrészek nevét, és ismételgetik a hallott szavakat (így aztán ne mondjon semmi olyat előtte, amit nem szeretne visszahallani)(pedig néha kiszalad ez-az a szánkon... bezzeg azokat a szavakat hibátlanul ejted ki... még jó, hogy gyorsan reagálunk és ilyenkor mindig azt mondjuk, hogy: nem jól hallottad, azt mondtuk, hogy...). De mint mindenki, aki nyelvet tanul, ő is fog nyelvtani hibákat véteni („tiém” „megkötje”)(még mindig MamAÉ, meg PapAÉ, szemeje, zsebeje), és saját magára nem névmással, hanem a nevével hivatkozik („Panni megy boltba”, ahelyett, hogy „én megyek a boltba”). A következő év folyamán azonban a gyerek nyelvi készsége fejlődésnek indul, mondatai hosszabbak, összetettebbek lesznek, a vele való beszélgetés színesebb. Hároméves korára már mintegy 300 szót tud (közel ennyit már szerintem most is), és néhány gondolat összefűzésével egész történeteket ad elő. Mindehhez adja hozzá a kicsi egyre élénkebb fantáziáját, és rájön, egy kis mesemondóval lakik egy fedél alatt.
Paraméterek:
Súly: 14,0 kg :)))))))))))))))
Hossz: 92 cm :)))))))))))))))
Fejkörfogat: 50 cm
Cicikörfogat: 52,5 cm
Pocikörfogat: 48,5 cm
Talp: 14,5 cm, bal talp: 15 cm
Tenyér: 10 cm
Fogak: 16
2008. december 15., hétfő
196.
Tévénézés közben:
Szabi: -Anya! Hoj a ... hoj a ... étejhojdó? (ételhordó)
Én: -Kint.
Szabi: -Apa! Ott a ... étejhojdó ... kint!
Szabi: -Anya! Hoj a ... hoj a ... étejhojdó? (ételhordó)
Én: -Kint.
Szabi: -Apa! Ott a ... étejhojdó ... kint!
oOo
-Anya! Púztam ... ekkorát! - és mutattad a hüvelyk és a mutató ujjaddal, hogy mekkorát :)
oOo
Természet filmet néztünk a hangyákról, amik egy fa által növesztett üregben élnek. Kérdeztem Apát: -Nem a fából táplálkoznak?
Apa: -Nem.
Én: -Akkor mit esznek?
Szabi: -Papikát. (paprikát)
Apa: -Nem.
Én: -Akkor mit esznek?
Szabi: -Papikát. (paprikát)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)