235.

Most voltunk a dokinál. Bár még köhécselsz, de főleg éjjel és szárazon, így megadta a "gyógyult, közösségbe mehet" igazolást :) Amúgy pár napja adagolom a lándzsás útifű szirupot, és tegnap óta a mézet is, hátha valamelyik már meghozza a gyógyulást.
Már hívtam a bölcsit, és holnap 10-kor újra kezdjük... Remélem, újra töretlen lesz a lelkesedésed és nem leszel mostanában beteg!

234.

233.

Kisfiú elesett a tv-ben.
-Óóó... elesett... óóó!

oOo

Revitán (helyi csatorna) focimeccs közvetítés.
Én: -Milyen rangos focimeccs: Ménfőcsanak-Öttevény!
Szabi: -...Balambér???

232.

231.

Még a vasárnapi szülinapi képek:

230.

Azért nem írtam eddig, mert sok minden nem történik velünk. Bölcsi kilőve, a héten nem vittelek, mert Apa így látta jónak. Én vittelek volna, de most, hogy látom, hogy még mindig nem vagy jobban, így örülök, hogy szót fogadtam.

Tegnap éjjel nagyon szörnyű volt: este fél 10-kor elaludtál. Kb. 20 perc múlva átvittelek a szobádba. 5 perc múlva már sírdogáltál. Odafeküdtem melléd, és próbáltam mindent elkövetni, hogy abbahagyd. Hát nem sikerült :(
Fél 12-kor mondtam, hogy szívjuk le az orrod. Szerencsére beleegyeztél. Elég jól tudtam szívni belőle a cuccot, aztán egyszercsak feltört belőled a tejci maradéka. Nem sok, de annyira megijedtél tőle, hogy akkor meg azért sírtál keservesen.
Kivittelek megmosdatni és elmentünk lefeküdni. Kb. 10 percenként felsírtál, mert nem kaptál az orrodon levegőt, vagy köhögtél (és fáj közben a torkod - ezt mondtad, azért tudom), vagy valami másért. Fél 2-kor adtam egy adag nurofent és aludtál reggelig.
Apával reggel megbeszéltük, hogy ma elviszünk orvoshoz (11 és dél között), mert valami mégse oké, hogy péntek óta kapod a calcimusc-ot, rhinatiolt, c-vitamint, nasivin spray-t és nem vagy jobban. Igaz, rosszabbul sem, de hát gyógyulj már meg!!!

Fél 10 óta így pihened ki az éjszakai műszakot:

229.

Péntek délután és éjjel volt szerintem a legkritikusabb. Megint fél 1-kor felébredtél és fél 3-ig voltál ébren. Addig kimentünk pisilni, itatni próbáltalak eredménytelenül (pedig feladtam a teát itató elvemet is), lázat mértem (38,3), lázcsillapítót adtam, orrot fújtunk, helyezkedtünk, sírtál-nevettél... végül csak sikerült elaludni.

Reggel, míg Apa itthon volt, elmentem a csarnokba, hogy vegyek minden jót a gyógyító erejű húsleveshez. (A Tündétől nem kértem kölcsön a biciklijét, hanem csak elvittem. Hazafelé bele is mentem egy üvegszilánkba, ami kilyukasztotta a gumit. Ráadásul még az ujjamat is elvágta :$)
Átjött a Mama és hozott nekem egy csudajó táskát, amit Ő varrt nekem (mert kértem). Persze, egyből lenyúltad :) Miután elment, elkezdtem az ebédet főzni, majd mivel nagy volt a csend a szobában, megnéztem, hogy mit csinálsz: aludtál (fél 11-kor). Aztán a Mama megint jött, mert hozott nekem fűszert, meg levestésztát. Olyan halkan beszéltünk, hogy szinte nem is hallotuk egymást, mégis egyszercsak ott álltál az ajtóban, hogy hogyan lehet, hogy Téged kihagyunk a buliból... A Mama elment, de már nem akartál visszafekni, ezért jöttél velem főzni. Mikor végeztem, újra alvás idő lett és szerencsére sikerült elaludnod.
Aztán megjött Apa és nekiállt ebédelni. Persze megint megébredtél, de Apa elbújt :) és sikerült visszaaludnod.
3-kor ébredtél és egész délután biciklizni akartál. Én már hajlottam volna rá, hogy lemenjünk, de Apa nem engedte :( 6-kor Apa lefeküdt melléd az ágyba és hamar elaludtatok mindketten. Egyszer csak felpattantál az ágyon és kerestél engem a sötétben. Itt ültem a gépnél, ezért az ölembe véve nyugtattalak meg. Erre megint elaludtál. Aztán már nagyon nehéz voltál a kezemnek, gondoltam, leteszlek, úgyis mélyen alszol már. Hát nem. Mihelyt vízszintbe kerültél, kinyitottad a szemed (mint 23 hónappal ezelőtt...), és csak az ölemben aludtál vissza megint. Mikor újra leraktalak, újra eljátszottuk ezt. Aztán odafeküdtem melléd, de úgy már nem aludtál vissza.
Sőt, estére látszott Rajtad, hogy sokkal jobban vagy, meneteltél, játszottál, nevetgéltél. Pancsoláskor is sokkal élénkebb voltál és a szemed alól is eltűntek sötétpiros foltok. Igaz, elég későn aludtál el (fél 10 körül), de legalább jókedvűen telt el a nap.
Éjjel fél 3-kor felébredtél, ekkor mentem át hozzád, elmentünk pisilni, megmértem a lázad, de nem volt, fújtuk az orrod, de sajnos nem jött semmi. Melléd feküdtem és reggelig aludtunk. Most is nagyon virgonc vagy, csak eléggé köhögsz, meg hallom, hogy tele van az orrod, de nem sok minden jön ki belőle :( a porszívót most nem erőltetem, mert nagyon visítasz közben :( próbálunk párologtatni mentolos olajat, fújok sprayt az orrodba, bár ez is csak kemény harcok árán sikerül. És fújjuk minden 2 percben.

Hamarosan megyünk a Mamához, megtartani a szülinapodat ott is :)))

228.

Tegnap este 6-kor követelted, hogy menjünk fürödni. Mivel nem láttam rossznak az ötletet, 3/4-ig töltöttem a kádat, betelepítettem a párologtatót és mentünk pancsolni. Egy órát töltöttünk bent. Aztán jött Apa, és mondta, hogy már csípi a szemét az illóolaj, szálljunk ki. Ezután egyből bebújtunk az ágyba, de persze még nem aludtunk el, bár én már tudtam volna... Néztük a tv-t, dumálgattál. Valamikor 9 körül megébredtem, hogy: Apa, hol a Szabi??? aztán Apa mondta, hogy már átvitt a szobádba. Aztán visszaaludtam.
Fél 1-kor hívtál Magadhoz. Átmentem hozzád, Te ültél az ágyon és kérdezted, hogy "hoj a bicicim?", meg "medünk a bölcsibe?", meg "kéjek tejcit... kéjek üdítőt", meg "nem alszok... Anya nem alszik... Apa főkelt" meg ilyenek. Aranyos voltál nagyon, csakhogy ez a kérdezz-felelek eltartott fél 3-ig. Ekkor már nem nagyon voltam álmos. Te viszont visszaaludtál :) (Ja, közben megmértem a hődet, de nem voltál lázas, csak hőemelkedésed volt)
Reggel, alig hogy Apa felkelt, Neked is kinyílt a szemed. Gyorsan elmentél wc-re én meg melegítettem tejet. És bár sikerül kifújnod a nózidat, de reggel elővettük a porszívót is. Sikerült egy adag cuccot leszívni. Az elején még tetszett, de a másik orrlyuknál már le kellett fogom Téged. Bölcsibe indulás előtt megint megmértem a hődet, de 36,9 volt, így elvittelek.

Bölcsi 5. nap:

Kölcsönkértem a Tündétől a bicajt, így azzal mentünk a bölcsibe. Nem is volt baj, mert egy kicsit megcsúsztunk, de így legalább időben odaértünk. Összevontak 2 csoportot, mert olyan sok a gyerek :$ Megint nem búcsúzkodtunk.
Gyorsan eltekertem az Államkincstárba leadni a támogatás igénylőt és hazatekertem. Közben Apával felhívattam a dokit, hogy náthás vagy és néha van egy kis hőemelkedésed, elmenjünk-e hozzá, vagy tud tanácsot adni telefonon keresztül. Azt mondta, hogy ne menjünk el, mert dugig van a rendelő és ha nincs más baj, akkor kár lenne ott összeszedni valamit. Orrcsepp, nurofen, calcimusc meg kitartás, mert elég rossz időben keztük a bölcsit, így előfordulhat, hogy sokáig eltart :( Ha valami más i lesz, akkor mehetünk hozzá. De nem lesz!
Elindítottam a mosógépet és indultam Érted.
Mikor jött a Szilvi néni ajtót nyitni, furcsálltam, hogy miért jössz Te is vele, mert mindig bent szokott hagyni a csoportban addig. Aztán kinyitotta az ajtót és elkezdtél zokogni... Hatalmas könnycseppek potyogtak a szemedből :( Mondta, hogy pityeregtél már bent is, igaz nem ennyire, de gondolja, hogy összefüggésben lehet a náthával, hogy most egy kicsit el vagy anyátlanodva. Megmérte ő is, hogy nem vagy-e lázas, de még hőemelkedésed sem volt.
Azért búcsúzóul mondtad neki, hogy jössz hétfőn is :)

Már napok óta próbáljuk beléd "erőszakolni" a citromos teát, mert milyen jó is az... erre, önszántadból, magában eszed a citromot:

(itt 2 kép 2x van...hihihihi)

Megtanultál a szobában biciklizni :) remélem már az idő is kedvezni fog a bringázáshoz:

Édi voltál nagyon már korán reggel, mert mindig úgy indul a nap, hogy már fél 7-kor biciklizni szeretnél, de ma mondtad, hogy "koján van... pölkelnek embejek" (korán van, fölkelnek emberek).

227.

Már fújni kell az orrod :( és folyamatosan melegnek érzem a kezed, de megnéztem párszor a hődet, nem voltál lázas... Tegnap este már nagyon nyűgös voltál. Aztán 9-kor elaludtál, így arra gondoltam, hogy most jön ki rajtad a fáradtság: nem alhatsz (mert nem engedem...) délután 1,5-2 óránál többet, de még mindig későn alszol el este (9 után), és korán kelsz reggel (7 előtt). És nyilván ennyi nem elég. Ezért jó, hogy előre hoztuk a fürdést, így már akár 8-kor el is aludhatnál. De nem akarsz: tegnap estig tologattad fel-alá a biciklit a szobában, és sértve érezted magad, mikor azt mondtam, hogy most már elég, a bicikli is alszik, meg Te is :)
Éjjel egyszer megébredtél, ekkor gyorsan átköltöztem melléd és megint ott ragadtam.

Bölcsi 4. nap:

Még mindig örömmel mész a bölcsibe :) És már tudod, hogy nem maradok ott Veled. Ma sem kaptam puszit a búcsúzáskor, de ma már nem is kértem, mert olyan gyorsan bent voltál a csoportban...
Megint elmentem boltba, hazahoztam az ebédnek valót, felforraltam a vizet és előfőztem a rizst, és már mentem is vissza Érted.
Tudtam egy kicsit kukucskálni: háttal ültél az ajtónak a kis asztalnál, ahol épp kiszínezőt rajzoltatok. Láttam, ahogy szól Neked a Szilvi néni, hogy tedd el a ceruzát, fogd meg a rajzod, és mutasd meg nekem. És felkeltél a székből és megláttál engem és szaladtál a rajzoddal hozzám, hogy "ezt jajzoltam!".
Mondtad, hogy pisilned kell, így beszéltem pár szót a Szilvi nénivel. Azt mondta, hogy kérdezted 2x, hogy "hol van Anya?", meg mondtad párszor, hogy "Anya báj(vár)", de semmi sírás :)))
Szerintem jobb azt hallani, hogy nem is foglalkozott velem a gyermekem, mint azt, hogy végig üvölti az 1 órát...
Még holnap 10-re megyünk, de hétfőtől már 9-re. Sajnos, nem lehetett másképp megoldani a beszoktatást, így végig 2 órát leszel azon a héten :( Sajnálom, mert reggelente az első kérdéseid egyike, hogy "mikoj medünk bölcsibe?", és kb. 2-3 órán keresztül mondogatom, hogy ma, nem sokára, mindjárt...
Aztán február 2.-tól ott is ebédelsz...

226.

Bölcsi 3. nap:

Ma volt az első külön töltött napod. Átöltöztettelek, és bekísértelek volna a csoportba, de megint meg kellett mosni a kezedet :) Kijött a Szilvi néni és mondta, hogy akkor búcsúzzunk el. Gyorsan odadobtál nekem egy "szia"-t, én meg azért adtam egy puszit és elváltak útjaink :)
Elmentem boltba, hazavittem a szajrét, befűszereztem az ebédnek szánt halacskát, aztán le is telt az 1 óra. Kijöttél a Szilvi nénivel kézen fogva, és tudomásul vetted, hogy ott vagyok. Se megkönnyebbülés, se nyakamba ugrás... vagyis jól érezted Magad :) Mondta a Szilvi néni, hogy nagyon jól elvoltatok, rakosgattad a montessorit, tologattad a babát, meg főztél az edénykékben. Nem sírtál utánam, és a dugi játék sem kellett, amit a szekrényedben hagytam :)
Felöltöztettelek és jöttünk haza főzni.

Újabban azt csinálom, hogy amíg én főzök, adok valamit a Te fazekadba, hogy Te is főzzél velem együtt. Ma egy marék bab, só, cukor és a panírozásból elcsent liszt volt a menü:

Ági!
Nagyon boldog névnapot kívánunk, és sok puszit küldünk :*

225.

Bölcsi 2. nap:

Sokkal jobb volt, mint az előző!!!
Igaz, megszámlálhatatlanszor mondtam el, hogy mi lesz a bölcsiben, de úgy tűnik, megérte. Mikor bementünk a csoportba, egyből odamentél a vasalódeszkához, meg a vasalókhoz és nekiláttál a munkának :) A többiek addig a mini asztaloknál fa gyümölcsöket, meg zöldségeket szeleteltek. Még kipróbáltad a libikókát, aztán csatlakoztál a többiekhez, és együtt játszottál velük. Egyszer még odajöttél hozzám, mert levetted az egyik baba fejét és csak én rakhattam vissza, a Szilvi néninek nem engedted.
A hazajövetel nem volt egyszerű, ugyanis a gyerekek leültek rajzolni, és nekünk meg haza kellett jönnünk. Ekkor eltört a mécses :( Sajnos nem tudtalak megnyugtatni semmivel, pedig Szilvi néni még hozott Neked külön színezőt, hogy itthon legyen mit rajzolnod... Te velük akartál rajzolni...
A kézmosás sem maradhatott el, de csak 2x volt :)

Aztán hazajöttünk, elmesélted Apának, hogy főztél, meg vasaltál :) Aztán segítettél megfőzni az ebédet. Rakott karfiol volt, Te raktad a tálba a karfiolt, meg rá a tejfölt. És a sütőbe is Te raktad be. Szerencsére sikerült hamar elaludnod.
Ébredés után ettél elég ebédet és lementünk a játszira sétálni. Elég sokáig lent voltunk, majd felmentünk egy órára a Nikiékhez játszani, ahol megettél egy szelet vajas kenyeret. Utána meg a Mamáékhoz is felmentünk egy órára, ahol megettél majd 2 tányér sóskát krumplival. Ezt csak azért írom, mert nem emlékszem, mikor ettél ennyit utoljára :)
Mondtam is Apának, hogy lehet gyakrabban kéne mennünk látogatóba másokhoz, és mindenhol megkínáltatnánk magunkat, mert lehet, hogy csak unod az itthoni légkört, tányért, kanalat... :D
A rövid délutáni alvás ellenére is csak fél 10-kor aludtál el közöttünk a sötétben, de így legalább át tudtalak vinni a szobádba, és nem kellett melletted aludnom :D

224.

A bölcsőde:

10-re kellett mennünk, de már 9:40 ott voltunk. Kinyitotta az egyik gondozó az ajtót és kérdezte, hogy voltunk-e már az igazgatónőnél? Mivel még nem, nem mehettünk be azon az ajtón csak a másikon... Ott várt minket az igazgatónő, akinek odaadtam az orvosi papírokat és mentünk az öltözőbe. Ott már várt minket a Szilvi néni. Tőle megijedtél rendesen :) Gyorsan átöltöztünk (nem volt nehéz, mert rafináltan az utcai alá adtam a játszós ruhát :D) és indultunk be a csoportba. Aztán a mosdónál megtorpantál. Pont Rád volt méretezve, ezért nem hagyhattál ki egy gyors kézmosást :)
Mikor bementünk az összes gyerekszempár ránk szegeződött, még én is megilletődtem :)
Kaptam egy széket,amire leültem és úgy döntöttem, hogy egy tapodtat sem mozdulok. A kezdeti bizonytalan lépéseidet felváltotta egy a felfedező stílus: mindenhez odamentél, de nem nyúltál először semmihez. Aztán találtál egy vasalódeszkát, meg 3 vasalót. Közben odasétált egy kisfiú, aki játszott volna Veled, de összeszedted az összes vasalót, így nem tudott :( Aztán adott Szilvi néni egy babapárnát és takarót és nekiálltál vasalni, és unszolásomra engedted Pistikét is vasalni.
Kaptál tízóraira narancslevet, de nem tetszett a hely, amit Szilvi néni mutatott, aztán mikor leültél, meg nem kellett az innivaló. Egyszerűen nem voltál szomjas.
Ha jól tudom, reggelire tejet (karamellásat, kávésat) kapnak, tízóraira csak gyümilevet, ebédre szerintem semmit, és uzsira megint valamilyen tejet. A köztes időben nincs ivás.
Aztán eszedbe jutott a mosdó, és gyorsan megszöktél. Mondtam, hogy ez nem így működik, csak akkor mehetsz ki, ha lesz pisi. Erre lett pisi :) Megmutattad Szilvi néninek, hogy tudsz egyedül pisilni, meg törölni is. És egyedül mostál kezet, és megkerested a törölköződet a cseresznye jelnél.
Aztán vissza kellett volna menni a csoportba, de kint sokkal jobb dolgot találtál: egy libikókát! Szilvi nénivel együtt bevittétek a csoportba. Ez egy olyan, amire 4-5-en is ráférnek. Egyből ráültél és kiosztottad a többi kisgyereknek, hogy ki, hová üljön, hol kapaszkodjon. Itt volt egy kis marakodás, de sikerült csírájában elfojtanom.

Itt megjegyezném: én azt hittem, hogy ez úgy működik, hogy én ugyan ott vagyok, de majd a dadus fog rendezkedni, mégiscsak ő van "otthon". Ő meg úgy gondolta, hogy mégiscsak az én gyerekem, hát fegyelmezzek én, ő meg majd a többit inti rendre... Közben megkérdeztem Szilvi nénit a 2 minket érintő témáról: az irigységről és az evésről. Rendkívül meglepett!

• A Szabina irigy???
  Ezek a gyerekek nem irigyek...!!!! Itt megtanulnak osztozkodni, várni egy-egy játékra, amíg az kell a másiknak. Addig adnak neki valami mást és ha a kiszemelt játék nem kell másnak, akkor úgyis játszhat vele.
  (Persze: nyilván mindegyik kisgyerek mosolyogva veszi tudomásul, ha egy másik éppen elveszi tőle azt, amivel addig ő játszott...)
  
  
• A Szabina válogatós???
  Ezek a gyerekek többé-kevésbé megeszik, amit kapnak, legfeljebb odaülünk mi is és eszünk belőle, hogy milyen finom az ebéd, és akkor ők is jóízűen megeszik.
  (Persze: az összes kisgyerek mosolyogva áll neki enni, még olyan ételeket is, amiket otthon azelőtt nem is kóstolt...)
  
  OK, megértem, hogy a gyerekek nagyon könnyen alkalmazkodnak, de nem akarom elhinni, hogy ezek a gondok annál a kb. 10 gyereknél fel sem merültek kezdetben. Mert hogy mostanra már megszokták, azt elhiszem! De hogy másnak semmi problémája nem volt, azt nem! Főleg azután, hogy azt mondta a Szilvi néni, hogy volt olyan kisgyerek, aki az egész hetet az anyukája ölében töltötte sírva, mert nem volt hajlandó elmenni tőle fél métert...

Végül aztán azért kellett hazajönnünk, mert már kétségbe esve akartál menni kezet mosni... :) És miután nem tudtalak meggyőzni, hogy mennyi sok játék van bent, inkább eljöttünk.
Aztán a család persze érdeklődött, hogy milyen volt az első nap?
Csak azt tudtam mondani, hogy olyan voltál, mint itthon is. Vagy mint bárhol. Kellett pár perc, hogy feloldódj, aztán hoztad a formád: játszottál azzal, amit kinéztél magadnak; mentél amerre jónak láttad; megültél néhány másodpercre, ha újdonságot láttál.
Úgy köszöntünk el, hogy holnap is megyünk. :)
Aztán az egyik kisfiú sírva fakadt, mikor elindultunk haza... azt mondta a dadus, azért mert csak pár napja van ő is és én vagyok a mindenki anyukája... :)

223.

Az én véleményem szerint most ért véget a babakor. Ez az utolsó fejlődés követő bejegyzés. Ezután is fogok írni, de nem tankönyvi adatokat, hanem hogy miket tanultál meg azóta.

24. hónap

Testi fejlődés

Ha elnézi a kétévest játék közben – ahogy felmászik a mászókára, izgatottan ugrál vagy magáról megfeledkezve fut –, nehéz elhinni, hogy egy éve még menni is alig tudott (Te már tudtál :P ). Döbbenetes a finom mozgások terén végbement fejlődése is. A kétéves gyerek már több kockából is képes tornyot építeni (igen), majd boldogan lerombolja (igen); egyszerű geometriai kirakós játékokkal játszik (igen), kanállal (igen), sőt, villával eszik (igen), egyedül iszik a csőrös itatóból (csőrösből nem, de sportkupakos üvegből igen), és megpróbál egyedül öltözni (igen, de inkább vetkőzni), néha ehhez makacsul ragaszkodik (igen - "együdül" :) ). Nagyon élvezi azokat a foglalatosságokat, amelyekhez a kezei és ujjai kellenek – ujjfestés, rajzolás vagy pancsolás a fürdőkádban (3x igen - nem is kell festék, jó a filc is; rajzolni a papíron kívül bárhová; a fürdő meg rendszerint úszik). Ez a valaha oly aprócska és védtelen baba mára már vagány kisgyerek. Minden egyes készséggel, amit elsajátít, egyre nő az önbizalma és az önállósága.

Szociális fejlődés

Vajon a kétéves készen áll-e már arra, hogy megnézzen egy családi filmet (nem), elmenjen egy gyerekelőadásra (igen) vagy más kulturális és sporteseményre (???)? Hát, az attól függ. Képes lesz-e pár percnél tovább nyugton megülni (inkább nem)? Milyen hosszú – és milyen hangos – az előadás? (A hangos beszédű szereplők gyakran megijesztik a kicsiket.) És Ön mennyire képes majd megfelelni az elvárásoknak? Ha a kicsi úgy dönt, a meccsből elég az első félidő, hajlandó lesz-e Ön összepakolni és elmenni (igen), vagy talál valami más módot, hogy elszórakoztassa (ha már elmentünk nem kell szórakoztatni)? És mi van, ha a gyerek hangosan bejelenti, hogy nem teszik neki a színdarab vagy az előadás valamelyik szereplője? Ön képes-e megőrizni a humorát – remélve, hogy a közönség többi része is így lesz ezzel (igen - és általában más is)? Nehéz előre megmondani, hogyan fog a kétéves viselkedni, a katasztrófát legalábbis csökkenteni lehet, ha előre tudja, az esemény rövid, kellemes, a gyerek korának megfelelő lesz. Ne feledkezzen meg arról, hogy a kicsi kipihent és jóllakott legyen, és jókedvű, mielőtt elindulnak. De készüljön fel a váratlanra is. Lehet, hogy a gyerek az első felvonás után haza akar majd menni, de az is lehet, hogy sírni kezd, mert már vége az előadásnak.

Szellemi fejlődés

Kétéves korban a kisgyerek intellektuális téren mérföldekre van attól, ahol egy évvel korábban tartott. Képeket tud alkotni, osztályozni tud dolgokat (tisztában van azzal, hogy a kutya és a macska állat, és hogy a kocka meg a baba a játékokhoz tartozik, és sorba tudja rakni nagyság szerint a csészéket. Emlékezőtehetsége élénkebb, és kezdi már felfogni az olyan elvont fogalmakat, mint a „több és kevesebb”, „előbb és később”, „más és ugyanolyan”. Képzelőereje termékeny, játéka kreatív, és két-három mondatot össze tud fűzni (igen). Röviden, az Ön játékos, interaktív, és gyakran lázadó (igen) kisbabája óriási fejlődésen megy át.

Ezt csinálod:

• reggel "hol az Apa?", "hol a tejcim?" kérdéssel ébredsz
• amíg a tejci tart, nézed a tv-t
• egyedül letolod a nadrágot és a bugyit (egybe a kettőt), ha pisilni kell és meg is törlöd Magad, mikor végeztél
• fel nem öltözöl...
  
• a boltba rendszerint gyalog, motorral, vagy babakocsival (a Panniéval) megyünk
• segítesz az ebédfőzésben, általában Te is pucolod a zöldséget a leveshez (vagyis összekarcolod a pucolóval) és van egy saját fazekad, fakanalad, zöldséged, és velem együtt főzöl
• ebéd előtt bekapcsolod a rádiót, ahol meghallgatjuk a "bimbam"-ot és a "híjek"-et (már ha sikerül délben asztalhoz ülni)
• zenehallgatás közben 5-15 perc alatt elalszol, ami eltart 2-3-4 órán át
• általában sírva, nyűgösen ébredsz, kell 15-30 perc, mire hozzád lehet szólni
• ha Apa ekkor jön meg, akkor eszel vele is 2-3 falatot
• jó idő esetén ekkor szoktunk lemenni motorozni, babakocsizni, Mamázni stb. Ilyenkor már 5 felé jár az idő
• 7- fél 8 felé megyünk pancsolni, ez tart fél órát
• utána egyből tejci és bebújunk az ágyba
• az elalvás ideje elég széles skálán mozog: fél 9- 10 között
  
• melletted alszok :( ami persze nagyon jó, csak eddig olyan szépen elaludtál egyedül reggelig, most meg csak akkor, ha én is ott alszok...
• hiszti a nap bármely szakában, de ritkán bejön a figyelemelterelés, illetve a "menj a szobádba..." vagy az arcmosdatás
• ezen kívül van még (a Te részedről...) verekedés, markolás, irigység, játékok dobálása... mint általában a 2 éveseknél...
  Szóval teljesen nyugodt vagyok, mert úgy fejlődsz, ahogy a Nagykönyvben meg van írva...
  

222.

Mókuska :)

Reggel, pizsamában, bölcsibe készülődsz:

221.

Apának utólag tartottuk meg a szülinapját, így mindkettőtöknek volt gyertyája, amit egyszerre fújtatok el:



Képek ITT.