331.

Vasárnap:

• Apa elment versenyre Eplénybe.
• te meg reggel hagytál engem 1 órát bólintani, miközben nézted a tv-t. Amúgy nem szeretem, ha tv-zel, de a szükség törvényt bont...
• miután én is magamhoz tértem, színeztél. Sokat és szépen.
• elkészítettem a jóság cetlit, amire rajzolunk egy piros pontot, ha jól viselkedtél aznap, de feketét is, ha rossz voltál. Ha jön a Mikulás, megmutatjuk neki, és majd ő eldönti, hogy jár-e a csoki, vagy csak a virgács...
  
• közösen főztünk ebédre vadast, a végén te kevergetted a szószt, azért lett olyan nagyon finom.
• míg én teregettem elővettem neked Apa féltve őrzött Playmobil katonáit, hogy megnézzem, hogy már elég nagy vagy-e hozzá? Jelentem, igen, elég nagy vagy hozzá.
  Igaz, nem harcászatra használtuk őket, hanem találtam néhány kőműves kanalat, kerék nélküli talicskát, így beüzemeltük a tábori konyhát :) Ebéd után lefektetted a katonákat is, meg a lovaikat is aludni.
• mi is elvonultunk aludni, és a nagy altatás közben én is elaludtam :) arra ébredtem, hogy valaki becsukja az ajtót, de senki nem jött be. A Mama volt az, de mivel látta, hogy alszunk, nem akart felkelteni. Végül nem volt baj, mert te is felébredtél a 2 órás délutáni alvásodból. Elkísértük haza a Mamát, ahol én tv-ztem, te meg pisztáciáztál. Este hazajöttünk.
• Apa hazajött, és hozott oklevelet, meg érmet is, mert 3. helyezett lett!!! Nagyon örültünk :)
• nagyon későn feküdtünk le (kb. 10kor)

Hétfő:

• munka után könyvtárba mentem, majd boltba, de ott nem volt semmi, ami nekem kellett volna, így azt otthagytam.
• autóval mentünk érted a bölcsibe, majd onnan a Lidlbe.
• időhiány miatt nem főztem aznapra, hanem hideget ebédeltünk (te pl. ketchupos kenyeret csemege uborkával).
• lementünk a ligetbe gesztenyét gyűjteni, de téged jobban érdekelt az új játszótér, úgyhogy inkább oda mentünk. 7kor mentünk haza.
• este álltam neki főzni, fél 9kor zártam le a gázt.
• amíg főztem, te vizeztél a mosogatónál. Egyik pohárból öntötted a vizet egy másikba, tölcsér segítségével. Természetesen tiszta víz lettél, meg a fél konyha is. De legalább nagyon jól el voltál.
  
• fürdés, vacsi, kukabácsi (Mr. Bean), alvás 10kor.

Kedd:

• Apa korán vitt bölcsibe (fél 7re), mert Budaörsre kellett mennie. Megkérte a bölcsis nénit, hogy öltöztessen át szoknyába, meg tegyen csatot a hajadba, mert ő siet, meg amúgy is ez a dolguk. Mikor mentem érted, a Szilvi néni azt mondta, hogy levette rólad a mackónadrágot, mert elég meleg volt (volt rajtad még harisnya is), de nem talált szoknyát (pedig ott volt), úgyhogy adott rád egy rövid nadrágot. Gondolom, ezt alvás után tette, úgyhogy egész nap a 2 réteg ruhában párolódtál a 25 fokos melegben. A hajad meg 2 oldalt el volt tűzve a csattal, de a szemedbe továbbra is belelógott...
• mikor hazaértem a munkából, egyből elindítottam a mosógépet (fél 3kor). 8 után ki is tudtam teregetni.
• miközben főztem, megint vizeztél.
• aztán feltűnt, hogy nincs itthon liszt, ami a paradicsomleveshez meg a borsófőzelékhez elengedhetetlen. Úgyhogy lementünk boltba.
• fürdés 8kor (Apával ez fél 7kor szokott lenni), vacsi, kukabácsi, alvás 9kor.
• éjjel 3:10-kor ébredtél.

Szerda:

• ma nem kellett főznöm, mert marad holnapra, így egész délutános játszótér lett betervezve. El is mentünk az új játszira, te motorral jöttél. Letettem a szatyromat, meg a motorodat a pad mellé (mint máskor), és kísértelek a mászókához. Láttam, hogy egy kisfiú ráült a motorra, de ott körözött mellettünk, így nem szóltam rá. Aztán 2 perc múlva körül néztem, hát se a gyerek, se a motor nem volt sehol. Hívtam a Mamát, hogy jöjjön le gyorsan, mert ellopták a motorodat. Már majdnem bőgtem. Mire a Mama leért a játszira, megláttam a kiscsávót, kerítésen kívül a mocival. Gyorsan leüvöltöttem őt a motorról, meg elküldtem jó messzire. Tiszta ideg voltam, hogy lehet valaki ilyen nagy paraszt, hogy fogja, és elviszi a más dolgait néhány száz méterrel arrébb. Mert ha elkérte volta, biztos odaadtam volna, de még neki állt följebb, mert hogy "úgy találta". Mondtam neki, hogy azért mert az ott van, még nem muszáj elvinni. Remegtem az idegességtől, legszívesebben felpofoztam volna azt a buta kölyköt.
  Utána ültél a hintában, de nem hajtottad, erre simán kilökött belőle, mert "úgysem hintázol". Na, erre elküldtem még messzebbre.
  Aztán még egyszer jött, hogy meg akarja lökni a hintád, de akkor már te toltad el. Amúgy végig ott volt a lábamtól 1 méterre a szatyrom, nehogy azt is meglássa és elvigye, de többször is belekukkantott. Hát, nem beszéltem vele szépen... De legalább nem jött többször.
  Amúgy nem volt olyan pici a kölyök, mert szerintem 5-6 év körüli volt, de volt néhány testvére, és azok is előszeretettel pakolták ki mások táskáit, vitték el a motorokat, fene tudja hová. Természetesen nem idei naptól barnultak.
  

Képek:

...

Még sosem vettem részt ilyen játékban, ezért hátha ez lesz az én időm :)

Ralina szülinapi játéka.
A miénk lesz :)))

330.

A mai nap "potyáztunk". Tegnap találkoztam a volt szomszéd Tündivel, aki meghívott minket magukhoz bármikorra.
Aztán úgy alakult a dolog, hogy Apa úgyis dolgozott, és szép napot ígértek mára, így ma mentünk hozzájuk. Először reggel elmentünk egy gyors bevásárlásra, majd Apa elvitt hozzájuk, és mondta, hogy délután 1-re jön értünk. Jött is, csak mi nem mentünk vele :) Ő aztán elment esti versenyre, mi meg maradtunk, és nem bántuk meg. Na jó, én egy kicsit, mert a hazafelé úton hátul ültünk, te az ölemben, és mellettünk még két nagyméretű gyerekülés. Szabályosan remegtem, mire hazaértünk, annyira rosszul voltam. Nem gondoltam volna, hogy ilyen kis helyre beférünk, de hát muszáj volt.
Szóval nagyon jól éreztük magunkat, pedig volt hiszti, irigység, verekedés, miegymás.
Készült egy csomó kép, ami ITT megtekinthető :)

oOo

Apa úgy tűnik, hogy belefutott egy trafipaxba a temető mellett, a boltból hazajövet. Egész úton ezen morfondírozott, és nem úgy vezetett, ahogy nekem tetszett volna. Szóltam is rá, hogy ne vezessen ilyen idegbetegen!
Sz:-Én is idegbeteg vagyok... de kaptam rá gyógyszert!

329.

Szombat óta folyik az orrod :( Ez nem jó.
Elő is vettem a porszívót, meg az orrszívót, felkészítettem a lelkemet, hogy "ezt_muszáj_úgyhogy_nem_érdekel_a_visítás". Ekkor megkérdezted, hogy mit csinálunk, és mondtam, hogy leszívjuk az orrodat, akarsz-e segíteni? És akartál. Összeraktuk a szerkezetet, megmutattam, hogyan, hova dugjad, elindítottam a porszívót, és mosolyogva szívtad a cuccot. Ez jó :)
Aztán vasárnap a boltban megígérted Apának, hogy megmutatod neki otthon, hogy egyedül szívod le az orrod. És valóban így volt. Ez is jó :)
Kedden a bölcsi előtt megint leszívtuk, bár nagyon ügyesen ki tudod fújni, de az orrszívó mégis csak alaposabb. Kifújás után is jött még jócskán. Apa megint látta, hogy egyedül csináltad. Ez megint jó :)
Ma reggel pedig sírtál amiatt, mert nem kellett leszívni az orrodat... Ennek nem tudom, hogy örüljek-e vagy ne...

Tegnap elvittél a bölcsibe egy kis mesekönyvet, amit eddig nem túl gyakran lapozgattál. Meg akartad mutatni a Bogikának. Délután Apa nem hozta haza, mert nem is szóltam neki a könyvről. De azért rákérdeztem, hogy hazahozta-e :) Persze hallottad, amikor mondta, hogy nem, erre sírva fakadtál. Egész úton azt beszélgettük, hogy miért nem hozta haza Apa a könyvet? Mondtam, hogy azért, mert az Andi néni biztos addigra nem rakta még ki a szekrényedbe, de most már tuti ott lesz. Naná, hogy nem volt ott és naná, hogy első utad a szekrényhez vezetett. Szerencsémre kijött pont az Andi néni, akinek elpanaszoltad a dolgot, és ő meg emlékezett a könyvre. Kiderült, hogy véletlenül a Bogikának a szekrényébe rakta be. Nagy volt az öröm!

A mesekönyvön kívül volt egy másik sztori ma reggel. Van 3 aprócska törülköződ, amibe (szerinted) akkor kell törölközni, ha nagyon meleg van. Ma kivételesen nem volt meleg, de úgy gondoltad, hogy jó lesz az orrodat belefújni is. Én meg nem engedtem. Mondtam, hogy ruhazsebkendőt hozhatsz magaddal, de a törölköző marad. Te nem így gondoltad, úgyhogy egy 5 perces huzavona kezdődött. Végül én győztem, jött a ruhazsepi, legalább volt mivel törölgetni a könnyet a szemedből...
Aztán az is gond volt, hogy miért nem tettem cifficoffit a hajadba? (nem tudom máshogy leírni. azért így hívjuk, mert mikor először kérdezted, hogy mi az, mondtam, hogy copf, mindent mondtál helyette, csak azt nem. így maradt a cifficoffi. igaz, rajtunk kívül senki nem tudja, hogy miről van szó, de az senkit nem érdekel) És azért nem tettem, mert tegnap is sírdogáltál, mikor csináltam, és gondoltam egyszerűbb, ha teszek bele egy hajpántot. Rosszul gondoltam.

328.

Hétfő:

• alaposan rám hoztad a frászt: elindultunk a bölcsibe, majd egy emelettel lejjebb jutott eszembe, hogy nem hoztam pénzt magammal, pedig bölcsi után mindig megyek boltba. Vissza is szaladtunk. A kulcsot a zárban hagytam, az ajtót nyitva, bejöttünk mindketten. Mikor indultam volna ki, akkor csapódott be az ajtó. Te kívül voltál, és mire odaléptem az ajtóhoz, már fordítottad is el a kulcsot :S Én még ennyire sose ijedtem meg! Minden rossz átfutott az agyamon, hogy megpróbálod visszafordítani a kulcsot, de nem sikerül, bepánikolsz, elmész valahová, én meg ott maradok a lakásba bezárva. Még a pótkulcs se segített volna, ha lett volna, mert nem tudtam volna betenni a zárba... Végül aztán simán kinyitottad az ajtót, mindenféle gond nélkül, de én szét aggódtam magam azalatt a 20 mp alatt.

Szerda:

• reggel Apa már elment, mire felébredtél, és nem akartad nekem elhinni. Igyekezve kellett öltöznünk, mert egy kicsit késésben voltunk. Megkértelek, hogy vedd fel a cipődet. Elkezdtél szenvedni, hogy nem tudod, meg kicsi vagy, és különben is! Na, erre fogtam magam, felöltöztem, és mondtam, hogy megyek egyedül a bölcsibe. Kimentem és be is csuktam az ajtót. Hallottam, ahogy belekezdesz a reggeli áriádba. Hagytam, hogy megtartsd az előadást, aztán visszamentem. Volna. Ugyanis lefeküdtél az ajtóba, és alig bírtam bemenni. Utána fél perc alatt felkapkodtad a cipőidet...
• 2 hete a Mamának ellopták a biciklijét. Naggggyon drága volt amúgy is, meg rajta volt a gyerekülés is. Hüpphüpp. Mivel szüksége van rá, vett egy másikat. Ugyanolyan drágát. Ma ellopták azt is. Remélem, gyerekülés (még) nem volt rajta. Valahogy most csőstül jön rá(nk) a baj...
  

327.

326.

A múlt héten túl sok esemény nem történt velünk. Arra emlékszem, hogy amikor hazaértünk, szinte minden nap őrületes, végeláthatatlan hisztibe kezdtél, amit arcmosással próbáltam csillapítani. Mindig sikeres volt. Utána egyből a régi kislányommal társalogtam.
A játékok között volt gyurmázás, rajzolás, általam rajzolt babára ruharagasztás.

Pénteken elmentünk az új játszira. Én most voltam ott először, de te már tudtad az utat. Meg azt is, hogy az első ajtón hiába próbálkozok, az zárva van. Aztán a kapuban állt egy biztonsági őr, tőle megkérdezted, hogy bemehetek? Ő meg mosolyogva válaszolt, hogy persze! Egyből előre siettél (mert motorral voltál) a focipályákhoz, én meg alig láttalak meg a nagy tömegben. Ott felszaladtál a lelátóra, és ott nézegettél. 2 fiú a palánkon keresztül mászott be a pályára, és megkérdezted tőlünk, hogy miért ott mentek be? miért nem az ajtón? (ami ott volt 3 méterrel arrébb...) de ők nem hallották... Még mászókáztál egyet a korláton :( aztán mentünk is játszira, ahol annyian voltak, mintha most lett volna a megnyitó. A nap végére elég sok játékot tudtál használni, amihez persze először kellett a segítség, meg az útmutatás. Mondjuk én sem tudtam, hogyan kell használni a banáncsúszdát, amíg egy anyuka fel világosított... Neked nagyon tetszik ez a játszi (nekem egyáltalán nem, amivel nem voltam egyedül a szülők között... mert szép lett, az tény, csak használhatatlan...), sötétedésig maradtunk.

Szombaton boltban voltunk, meg lottózóban. Választottál 3 sorsjegyet. Itthon elcsented a pénztárcámat, és mire észrevettem, már kapartad is le az egyiket. Rád szóltam, hogy csak egyet szabad, a másik kettő a miénk Apával. Azt mondtad, hogy jó, csak ezzel nyerek! Lekapartad, és megmutattad, és tényleg nyertél vele 200 ft-ot :D Apa is lekaparta az övét, de az nem nyert, az enyémet megint megszerezted és azzal is nyertél 200 ft-ot :D
Délelőtt rakodtunk, porszívóztunk, rajzoltunk filccel, zenét hallgattunk. Ha itthon vagy, sosem tudlak 2 óra előtt elaltatni. Most volt 4 óra is, mire elaludtál. Leültem egy kicsit netezni. De tényleg csak egy kicsit, mert fél óra múlva fent voltál. Kimentünk palacsintát sütni. Te akartad kevergetni a tésztáját, amit meg is engedtem. Aztán mikor elfordultam, mindkét kezeddel benne turkáltál, utána meg öntötted bele a sót... Mikor elvettem tőled a tálat, megint hisztiztél, ezért beküldtelek a szobába. Aztán amikor abbahagytad a hisztit, jöttél ki, hogy segítsek levenni a filcnek a kupakját. Segítettem, de addigra már megint kevergetni akartad a tésztát. Megengedtem. Közben már sütöttem ki a palacsintát. Aztán annyira kevergetted, hogy az asztalon már majdnem több volt, mint a tálban. Úgyhogy megint elvettem. Persze ez sem tetszett. Addigra megkentem a palacsintát nutellával, és odaadtam. Kinyaltad belőle a csokit, a tésztát meg ott hagytad... Újra megkentem, és rád parancsoltam, hogy edd meg. Nagy nehézségek árán, villával, hajlandó voltál 1 db-ot megenni.
Ekkor Apa megjött. Versenyen volt megint, de eléggé letört volt, mert rosszul ment neki a verseny. Azt nem tudom, hogy írtam-e, de a múlt heti versenyen első helyezést ért el, aminek nagyon örültünk. Te meg főleg! Kapott egy faragott kupát, egy érmet, meg egy oklevelet. Erre a versenyre is úgy engedted el őt, hogy hozzál ám mintás poharat!

Vasárnap még éjjel nagyon nehezen aludtál el, és többször is fent voltál. Odafeküdtem melléd. Végül éjjel is hisztiztél nagyon sokat. Kértél kisbabát, rongyot, amivel a szemedet törölgeted, inni, meg nagy magot(sós mogyoró), de nem kaptál, úgyhogy Apa ekkor begurult, átjött, és elvitt magához, és beállított a sarokba. Te ott, én meg a szobádban bőgtem. DE! Te fél perc múlva befejezted! És hisztinek nyoma sem volt. Visszajöttél hozzám és elaludtunk. Fél óra múlva megint rákezdtél. Végül mindannyian visszamentünk Apa mellé. Csakhogy állandóan rugdaltad őt, úgyhogy most ő ment át a te szobádba. Végül így aludtunk reggelig. Ami nem volt valami sok, mert mindez hajnali 3-kor volt.
Reggel felkeltél és éreztem, hogy nincs minden rendben. Megmértem a lázadat és volt egy kis hőemelkedésed (37,8 - de popsiban, úgyhogy "csak" 37,3) . Láttam, hogy elfekvős kedvedben vagy, úgyhogy nem is mentünk sehová. Aztán pár óra múlva már jobban lettél (volt erőd rosszalkodni), így elmentünk a piacra, meg a boltba. Hazajöttünk és bebújtál az ágyba tv-t nézni. Újabban a Mr. Bean a kedvenced. Volt egy rész, amikor elbújt a postaládába, úgyhogy mindig azt mondod, hogy nézzük a kuka bácsit, aki bebújt tegnap a postaládába? Nézted is jó sokáig, tuti 2x minden részt. Sőt volt olyan, amikor már előre mondtad, hogy mi fog következni:
Pl. egyszer a strandon fogja a kezében a fürdőgatyáját, és kérdezted tőlem, hogy
-Mit csinál a kuka bácsi?
-Át fog öltözni.
-Belefújja az orrát a bugyijába?
-Dehogyis!
Erre belefújta az orrát a fürdőgatyába...

Megint volt 2 óra mire elaludtál, de most sikerült másfelet pihenned. Mikor felébredtél, megint nagyon melegnek éreztem a fejedet, úgyhogy megmértem, de megint éppen csak volt hőemelkedésed. Mondta Apa, hogy akkor felhívom a Verát, hogy nem megyünk hozzájuk. Erre sírva fakadtál, hogy miért nem megyünk? Aztán kérdeztem, hogy jól érzed-e magad, nem fáj semmid? Igen, nem volt a válasz, úgyhogy elmentünk.
Mikor megérkeztünk odaadtad Virágnak a szülinapi ajándékát (egy melegítőt kapott, meg egy nagy zacskó gumicukrot), aztán indult is játék. Megbeszéltük, hogy csak fél órát maradunk. Apa segített a Józsinak fűnyíróba életet lehelni, én meg játszottam hol a Virággal, hol a Jocival. Téged meg elbűvölt a hintaágy, a sima hinta, a hajó hinta... Beszélgettünk sokat, a Vera már a vacsorának állt neki. Ugyanaz volt a vacsora, mint nálunk az ebéd, de itthon nem ettél, ott meg elég jól... Végül 8 óra után indultunk haza, de ekkor sem szívesen jöttél. Megbeszéltük, hogy ha őket nem zavarjuk, akkor jövünk gyakrabban, mint régen :) Én szívesen dajkálom a gyerekeket (akiket egész délután alig láttunk...), segítek füvet nyírni, mert azt nagyon szeretem, Apa meg elvan a Józsival, szerelgetnek. Ők lettek volna a szomszédaink, ha sikerült volna megvenni a házat :(
Itthon aztán beszélgettünk arról, hogyan kéne alakítgatnunk a lakást (már amennyire lehet). Mondtam Apának, hogy vennünk kellene neked egy heverőt (én már ki is néztem egy nagyon csinit), betenni a mi ágyunk mellé közvetlenül, és én feküdnék azon az oldalon és akkor együtt is lennénk, meg nem is, nem kéne állandóan sétálnom az éjszaka közepén. Erre Apa hallani sem akart az ötletemről, mert milyen jó, hogy elalszol közöttünk, aztán valamelyikünk átvisz a te szobádba és mindenki jól van. És épp a mai éjjel megint fent voltál, és megint költözködnöm kellett. Tényleg jól vagyok...

A mai mázsálás:

Apa: 122,3 kg (-3,2 kg)
Anya: 77,8 kg (-4,4 kg)

Csak egy kérdés...

Szerintetek 6-7 éves korában is fogja érdekelni a Szabit, hogy van egy bekerített udvara, saját homokozója, hintája, medencéje, kiskutyája, csirkéi, kakasa stb?

Addigra ugyanis szinte biztos, hogy tudunk saját kuckót összekaparni, viszont az a félelmem, hogy addigra belé rögzül az, hogy mindent készen kap (pl egy szép dobozos játék), nem pedig maga gyűjtögeti össze az udvaron található kincsekből. Vagy hogy a szórakozás a lakótelepi játszótérből (ahol a nála nagyobbak vadulnak, a szülők cigiznek, a kutyák sz*rnak), az erkélyen való játékból, esetleg a tv nézésből áll.
Úgy látom, hogy most van abban a korban, amikor rácsodálkozik a világra: tud örülni egy apró lepkének, ami az orra előtt repked, vagy egy szép formájú botnak, kavicsnak, egy szép virágnak...
Vajon ha csak 6 évesen lesz lehetőségünk a saját házra, akkor még be tudja pótolni az elvesztegetett időt, vagy már unatkozni fog a nagy semmittevésben?

325.

Hétfői mérlegelés:

Apa: 123,4 kg (-2,1 kg)
Szabi: 16, 7 kg (múlt hónapban:16,3 kg, vagyis: +0,4 kg)
Anya: 78,7 kg (-3,5 kg)

(Azért ma "bűnöztünk" rendesen, mert zöldségleves volt (Apa főzte!!!), meg túrós tészta (Mama gyúrta), amiből annyit ettünk, amitől jól is laktunk tisztességesen, de mentségünkre legyen, hogy este 6-kor ültünk asztalhoz, addigra pedig mindketten (3-an?) farkaséhesek voltunk...)

324.

323.

32. hónap

• a hiszti még gyakran a hatalmába kerít, sőt, szokott földön fekvő formában is jelentkezni...
• az előbbit leszámítva, csak pozitív tulajdonságod van
• utánozol minket - stílusban és szókincsben is- de már gyakran kreálsz saját sztorikat. Ezeknek se füle, se farka, csak egymás mögé teszed a szavakat. Sokszor kineveted magad, annyira vicceseket mondasz.
• aztakutyfáját, aztamacskabajuszát, aztahétszázát
• még mindig nem eszel egyedül, mer szerinted kisbaba vagy
• Apához hasonlóan szelektív a hallásod, így én a lakás egyik felében kiabálhatok neked, te meg a másik felében végzed a dolgod. Ezután a suttogva feltett "kérsz üdítőt/csokit/magot?" kérdésre azonnal ugrasz. Kipróbáltam. :)
• félsz a váratlan hangtól, fénytől, méhétől, bácsitól, nénitől - szóval sok mindentől. A félelmedet sok összebújással feledtetem el veled.
• riszálod magad, ha zenét hallasz
• szeretsz tévét nézni. Kedvenceid: Éliás a mentőhajó, Thomas, Mr. Bean film.
  

322.

Bevallom töredelmesen, hogy nem igazán értem, mit mondasz:

321.

Apától:

320.

Szeptember 1-én elkezdtük a diétát közösen Apával. Az első mérlegeléskor Apa 125,5 kg, én 82,2 kg voltam. Az első naptól kezdve elhagytuk a krumplit, rizst, és a kenyérféléket, helyettünk párolt zöldséget eszünk.
Én azért nem teljesen álltam le a cukorról, mert sem üdítőben, sem egyéb másban sem tudom elviselni az édesítőt. Egyszerűen rosszul vagyok tőle, és hajlamos vagyok egész nap nem enni, inni, csak azt ne kelljen. Úgyhogy a teát is cukorral iszom és a szörp sem diétás. Apának ez jobban megy :)
Én amióta mellőzzük a "bűnös" dolgokat, majd éhen halok, egyfolytában az órát lesem, mikor ehetek megint. Remélem, hamar el fog múlni ez az állapot. Apa (saját bevallása szerint) bírja könnyedén.
Aztán szinte minden nap a mérlegre állunk, és az kárpótol minket mindenért. Hétfőnként lesz a hivatalos mérlegelés. a mai adatok (reggel): Apa 123,6 kg (-1,9 kg), én 79,1 kg (-3,1 kg). :)))
Nyárra formában leszünk :)))

319.

Este fürdés után engedtem le a vizet a kádból, közben a mosdóban elkezdett kuruttyolni a víz. Hogy nehogy megijedjél, azt mondtam, hogy hallod? A békák kuruttyolnak lent a tóban. Apának már így mesélted:
-Hallottad? A békák turutykolnak lent a tóban!

Közkívánatra teszek fel Apáról képet, beöltözve korhű íjász ruhában: