74.

Így 1 év után...

- már nem zavar a kupi a lakásban, képes vagy nyugodtan ülni a sz@rkupac tetején, lábad alatt egy halom mosott és beszedett ruha, amit a gyerek elért az ágyon, és leszórt a földre. Oldalt egy pár üres flakon, amit kiszedett a kukából és odavitt neked a nappaliba. A konyhát beborítják a műanyag edények és fakanalak, amiket a szekrénybe beülve kihajigált. Esély nincs visszatenni, minek arra az 5 percre.
- a gyereked már 12 hós, csodásan feléri az asztalt. Igaz, nem látja mit ér el, de érzi, hogy valami húzhatót talált. Így szabadulsz meg az anyóstól kapott törékeny, de csodálatos" lakásdíszektől, vázáktól, tálaktól, kaspóktól.
- eljött a fosztásidő. Minden, ami olyan anyagból van, ami kitartó munkával kikezdhető, és a szöszöket húzkodva kitéphető, az elkezd szétjönni. Ilyen pl. a padlószőnyeg, tapéta, a kutya bundája. (Ez utóbbi elég sokat nyüszít közben).
-eljött a nagy zajok ideje is. A földhöz csapkodás hangja már lósz@r ahhoz képest, amit a fakanál kiad, ha a konvektoron húzkodja végig. Mindezt fülig érő szájjal.
- az etetőszék kitűnően tolható a kövön, még a 20. kör után is érdekes elfoglaltság
- nem hitted volna, hogy áhítattal fogod várni a napot, amikor először nézel meg egy teljes filmet. Az, hogy moziba is lehet menni, a vágyak netovábbja. - eseményszámba megy, ha a fodrászig eljutsz és levágatod a hajadat...
- megtanulsz nyitott ajtóval sz@rni úgy, hogy közben valaki áll veled szemben és mereven néz téged.
- az ujjbecsípés 10. alkalom után sem riasztja vissza a fiókhúzogatástól.
- a kutyát megtaníthatod, hogy ne nyúljon a gyerek játékaihoz, de a gyerek a kutya jutalomfalatját fogja a legjobb ízűen rágcsálni.
- az idő múlásával egyre nagyobbak a lakásban a káresemények.
- mindenhonnan csak le- és kipakolni izgalmas.
- a homokozó lapáttal igenis ki lehet ütni egy ember szemét.
- a Hull a pelyhes szép dal, de 200-adik alkalommal már a Mikulás k. anyját. Még jó, hogy kivehető az elem a játékból
- a melegítőnaci a leggyakrabban használt ruhadarabod.
- úgy érzed, évek óta papucsban jársz.
- ha alszik, nem tudsz csörömpölni a mosogatógéppel, ha fent van, akkor meg tőle nem tudsz belepakolni.
- a lakás növényállományát tekintve úgy érzed, a gyereked sosem lesz természetbarát.
- ha hosszú levelet írsz, a modem zsinórja lesz a legérdekesebb húzható játék.
- a gyereket nem érdekli, hogy 9600 forintot adtál ki egy 18-as cipőért.
- mire 1 éves lesz, jobb bicepszed van, mint aki évek óta gyúr rá.
- a legjobb haverjaid dobot, trombitát, szintetizátort és gitárt vesznek neki az első szülinapjára. Esetleg géppuskát. Persze nekik még nincs gyerekük.
- mindennek jó hangja van, ha elég magasról ejtik le.
-a leejtett játékot mindig visszaadja a földről egy hülye.
- ahová a feje befér egy gyereknek, oda be fog jutni.
- minden általunk használt bevásárlókocsi lánca és tolókarja tiszta a vásárlás végére.

73.

13.hónap

Testi fejlődés

A baba az első születésnapja tájékán valamikor minden bizonnyal megteszi az első lépéseit, és járni kezd. Eleinte azonban még széles terpeszben áll, és így is indul meg, kifelé fordított lábfejjel, egyik lábáról a másikra totyogva. (Ezért hívjuk ezt a korosztályt „totyogónak”.) Ahogy azonban a kicsinek fokozatosan javul az egyensúlyérzete, a mozgáskoordinációja és a fizikai kontrollja, biztosabban áll a lábán, és hatékonyabb lépsekkel közlekedik. Pár hónap, és már a játékával a kezében is képes lesz fel-alá száguldani a szobában, tolja a játékautót, oldalra és hátrafelé is tud már lépni, sőt, járás közben is el tudja dobni a labdát.
Ahogy a totyogó mozgékonyabb és függetlenebb lesz, elindul, hogy felfedezze a környezetét. A szülő észre sem veszi, és a kicsi máris használja a távirányítót, megkaparintja a kocsi kulcsokat és az elektromos eszközök vezetékeit. A totyogónak útba esnek az asztalok éles szögei, a kandallók és az alacsony pultok is. Itt az ideje, hogy újra veszély mentesítsen, mindig figyeljen a kis örökmozgóra. Teremtsen neki olyan biztonságos környezetet, ahol szabadon indulhat felfedező körútra.
Ha a kicsi még nem jár, akkor sincs semmi ok az aggodalomra. A legtöbb baba 12-15 hónapos kora között tanul meg járni, de van, aki 16 hónapos kora előtt nem indul el, sőt néha még ennél is később. Azt, hogy mikor kezd el egy baba járni, sok tényező határozza meg, az, hogy mit örökölt, mekkora a felfedező kedve, a testsúlya, és hatással vannak rá a rossz élmények is. (Az a gyerek, aki a járástanulás közben elesett, lehet, hogy hetekig nem is próbálkozik vele.) Röviden, a baba akkor teszi meg első óvatos lépéseit, majd kezd el nem sokkal ez után szaladni, amikor mind az izmai, mind a hangulata ezt lehetővé teszi.

Szociális fejlődés

Ahogy a kicsinek kezd kitágulni a fizikai világa, örömét leli újonnan kialakult függetlenségében, ám ugyanakkor meg is retten tőle. Az egyik pillanatban még egy új játékkal játszik a szobában, a másikban pedig odaszalad Önhöz, hogy tudja, biztonságban van, és vigyáznak rá. Ebben az időszakban túlságosan is ragaszkodó lehet, vagy szorongani kezd, valahányszor otthagyja, még ha igen rövid időre is. Bár a gyermek számára normális, hogy erős és konfliktusos érzelmei vannak, fontos, hogy a szülők bátorítsák az önállóságra, fogadják el az ambivalenciát (hiszen ki szólhatna egyetlen szót is, amiért a baba egyszerre akar nagy gyerek és kisbaba lenni?).

Szellemi fejlődés

Mire tizenhárom hónapos lesz, a legtöbb baba kimondja az első igazi szavakat, bár ez a fontos mérföldkő a tizedik és a tizennyolcadik hónap között bármikor bekövetkezhet. Mostanáig a kisgyerek ún. ős-szavakat használt, vagyis olyan kitalált szavakat, amelyeknek a jelentése számára következetes volt, például a „mmm” az ennivalóra, vagy a „ba” mindenre, ami mozog (baba). Mostanára a kicsi már kimond olyan szavakat, mint a mama, papa, baba, a kedvenc állatai, ételei vagy testvérei nevét, vagy különböző hangutánzó szavakat hallat (vau-vau, cicc). A második életév elején a legtöbb kisgyereknek igen kifejező, bár csak néhány szóból álló szókészlete van, és sokkal nagyobb azoknak a szavaknak a száma, amelyeket ért, de nem mond ki. A most következő hónapok során egyre több és több szót raktároz el, miközben foglalkoznak vele, és felfedezi az őt körülvevő csodálatos világot.


Amire ez a leírás nem tér ki, de már tudod:

-teregetéskor adogatod a ruhákat és ki is rázod őket :)
-sajnos le is szeded azokat idő előtt :(
-szeretsz fürdeni (életed első 6 hónapjával ellentétben), pancsolni, kispohárral kimerni a fürdővizet, és megtudod mosni a pocakod
-ha hajat is mosunk, ráfekszel a kezemre, hátrahajtod a fejed és erősen összeszorítod a szemed, hogy ne menjen bele a sampon
-mosógép indításkor Te csukod be a mosóporos fiókot
-próbálod mindenre rárakni a műanyag kupakot (a flakonra is és a cumisüvegre is). Ha sikerül, tapsolsz és nevetsz, ha nem, akkor… ezt inkább nem részletezem :)
-nem szeretsz telefonálni, viszont, ha valaki telefonál, abba szeretsz belebeszélni. És a végén el is köszönsz.

Ja, majd’ elfejtettem a védőnő mérése alapján:

Súlya: 11210g
Hossza: 83cm.
Fejkörfogat: 46cm
Cicikörfogat: 52cm
Tenyérke: 9,5cm
Talpacska: 12,5cm

2007. február:

2008.február:


Apa most mondta, hogy milyen jó lesz majd, ha minden évben készítünk egy ilyen fotót rólatok (bár 18 évesen nem biztos, hogy el fog Téged bírni…), Apán ugyanez a ruha lesz 18 éven keresztül, hogy pontosan követhessük a fejlődésedet évről-évre…

72.

Itt vagyunk kedves Manka és többiek, akiknek hiányoztunk :)

Nincsen semmi bajunk. Az történt csupán, hogy nem töltöttem órákat a gép előtt a héten. (Nem Apa tiltott le megint, hanem egyszerűen nem volt rá időm…) Egy kicsit Apa is tehet róla, mert szerdán meg csütörtökön itthon dolgozott és kellett neki a net. Azért annyi időre idefértem, míg elolvasgattam a blogokat, válaszolgattam, megetettem a tevéket, ősembert, gobbót, fejlesztettem az online falumat stb. Közben sokat gondoltam arra, hogy írnom kéne már valamit a blogba. Íme:

Hétfőn itt volt nálunk Niki és Dorka. Azt hittük, hogy a múltkori találkához hasonlóan (amikor egyikünknek sem volt ideje, mert mindketten rohantunk) most is nagyon jól el fogtok játszani… Hát, nem. Mentetek ki-be, pakoltatok szét, egyik nyűgösebb volt, mint a másik, mindegyikőtöknek ugyanaz a játék kellett… Mi pedig ezzel nem foglalkozva, beszélgettünk egy jót :)
Jöhetnétek gyakrabban is!!!

Kedden elég fontos esemény volt: Anyukámnak a szülinapja! Igaz, csak egy telefon erejéig, de felköszöntöttem Őt :) A buli ugyanis vasárnap és hétfőn lesz. Azért 2 nap, mert az egyiken mi érünk rá, a másikon meg jönnek a bátyámék és velük is ünnepelünk :) Még ezen a napon felkerestük a védőnőt súly- és hosszmérés céljából, mert 13.hónapos lettél :) Erről majd később…
A váróban hárman voltak csak előttünk, aminek nagyon örültem. Később kiderült, hogy korai volt az öröm, mert az egyik kismami majd’ egy órát volt bent :( (Persze én is voltam kismami, de fel sem merült bennem akkor, hogy ez a várakozás mennyire nincs jó hatással a gyerekekre…) Ez egy újonnan átadott védőnői váróban (tehát a székeken kívül nincs semmi) egy ekkora gyerekkel eléggé unalmas. Ehhez képest nagyon jól viselted a várakozást, bár hoztad a formádat.
Az összes kismamitól elkunyeráltad a táskájukat, és próbáltad a kulcsot, valamint a telefont is, de ezeket már nem kaptad meg. A kismamik elég türelmesek voltak, gondolom, sejtették, hogy nem sokára az övék is ilyen helyzetbe hozza majd őket…

Szerdán és csütörtökön Apa itthonról dolgozott, ezért nekünk valami kevésbé idegesítő dolgot kellett kitaláljunk. Így esett a választás a gyurmára. Nem hittem volna, hogy már ennyi idősen is tudod, hogy mit kezdj vele. Úgy gondoltam, hogy csak szétmorzsolod és belegyömöszölöd a szőnyegbe és ennyi.
Ehelyett meg hosszú percekig (sőt óráig) eljátszottál vele. Kis golyókat csináltam belőle, Te meg pakoltad bele a pohárba. Aztán kiborítottad és megint belepakoltad. Ez lekötött délelőtt is másfél órára, délután is egyre :)
Azt nem értem, hogy miért kell a gyurmának émelygően édes illatúnak lennie, mikor a dobozra rá van írva, hogy nem mérgező ugyan, de lehetőleg ne ez legyen a napi betevő :S

Tegnap Tünde megkért, hogy vigyázzak a Zorkára, míg ő elmegy dokihoz. Én meg örültem, hogy segíthetek (mert nem szokott segítséget kérni…) Tünde még megkérdezte, hogy maradjon-e velünk egy kicsit, vagy menjen egyből a dolgára, meg hívjam, bármi gond van és ő eljön egyből… (belegondoltam, hogy mégiscsak nődokihoz ment, és én meg felhívom vizsgálat közben, hogy jöjjön azonnal, mert gond van :)… ) A játszótéren, sajnos nem voltunk egyedül. Zorka nagyon szeret hintázni, de várni kellett rá.(6 hintából 1 babahinta) Amíg felmászott a hajó tetejére, Te el voltál foglalva a kocsiban Tünde kulcscsomójával :)
Odajött egy nagymama, és beszélgetni kezdett veled. Mondta, hogy "ne sírj, hogy ki akarsz szállni, mert biztos azért nem vesz ki anyukád, mert még nem tudsz menni". Mondom neki, hogy tud már menni. Erre a mama: akkor miért nem veszem ki, nem látom, hogy ki akar szállni??? Valójában nem akart kiszállni, csak rugdalni szoktad a lábtartót, mert az jó buli…
Mire ránk került a sor a hintánál, elsötétült az ég. Pár perces hintázás után, elkezdett szakadni az eső. Ekkor azt se tudtam hirtelen, hogy mit csináljak, mert mindketten babakocsisak vagytok még… Zorkát is beleültettem a kocsiba és a két járgányt felváltva toltam 5-5 métert. Ha valaki látott engem, biztos furcsákat gondolt rólam.
Betoltam egy árkád alá a kocsikat és vártuk, hogy elálljon az eső. Persze nem állt el. Ekkor sikerült megoldanom a dolgot. Mivel Zorkának sportkocsija van, azt gyorsan összecsuktam, és elindultunk haza. Merthogy Zorka már tud sétálni, és különben is utál kocsiban ülni. Megtettünk 50 métert, azalatt vagy 100x mondta, hogy kocsiban akar utazni :)
Felhívtam a Tündét, hogy ne keressen a játszótéren, mert elindultunk haza. Erre ő, tisztára bepánikolt, hogy akkor inkább eljön a dokitól, meg különben sem tudok 2 babakocsit tolni, meg álljak meg ahol vagyok és ő már jön is. Megnyugtattam, hogy elbírok 2 gyerekkel is, csak azért hívtam, hogy ne ijedjen meg, ha nem lát minket a játszin. Megnyugodott és letettük a telefont. Nem telt el 2 perc és hívott, hogy most jön ki. Mondtam neki, mi az hogy most jön ki? Miért? Ő meg mondta, hogy, mert végzett… Mikor utolért minket, az első kérdésem az volt, hogy meg mer-e esküdni, hogy volt bent az orvosnál ??? (Apa itthon mondta, hogy miért nem kértem el a kiskönyvét is :)…)

Mivel a nagy sétálás alkalmával aludtál kb. fél órát, az ebéd utáni alvás kimaradt. 4-kor már örültem volna egy kis pihenőnek, ezért úgy döntöttem itt az ideje annak, hogy valahogy elaltassalak. Még eddig nem néztél tv-t(nem tiltottunk tőle, hanem egyszerűen nem nézted), de gondoltam, kipróbálom, hogy mit csinálsz, ha mesét nézünk. Betettem a dvd-be a „Kisvakond összes”-t és elkezdtük nézni.
Az egyik érdekesség az volt, hogy tátott szájjal figyelted, a másik meg az, hogy 10 perc után elaludtál. Hogy ez azért történt, mert már nagyon álmos voltál, vagy mert nagyon érdekfeszítő a mese, azt nem tudom. A lényeg, hogy nézted is, meg el is aludtál :)
Éjjel is újdonság történt azzal kapcsolatban, hogy eddig együtt aludtunk. Rendszerint 2 óránként fent voltál, ittál egy kis teát és már aludtál is tovább. Mikor betakargattalak, addig sírtál, amíg le nem vettem rólad. Ezt megelégeltem tegnap és nem feküdtem melléd éjjel. Nem is keltél fel óránként, csak egyszer, viszont az egész kanapét belaktad :)
Most arra jutottam, hogy eddig talán nem fértél el tőlem, ezért nem aludtál rendesen…

ÉS: megjött a határozat, hogy társbérlő lehetek!!! 15 napon belül a bátyámmal együtt fel kell keresnünk az Inszolt, hogy aláírjuk az új bérleti szerződést. Néhány hónap (gondolom) és meg is vehetjük a lakást...Jupíííííííííí :))))

71.

Neved kiejtésének gyakorlása:

Maminya
Aminya
Abinya
Abida
Nyinya
Bina
Inya

Ez pedig a cica(mert így szoktalak hívni):

Tita
Cita

70.

Sok szülő még a másfél éves gyermekét is kisbabának tartja, miközben a pszichológusok szerint a kisgyermekkor már 8-11 hónapos kor körül megkezdődik. Honnan tudhatod babádról, hogy már átlépte a kisgyermekkor küszöbét?

Egyre akaratosabb Olykor már hisztizik is, ha valami nem az elképzeléseinek megfelelően alakul. Követelőzik. Játék közben, ha valami nem sikerül neki, bosszankodik, sír.

Fix alvásideje van Általában már csak naponta egyszer alszik, de ha az alvásidő elcsúszik, lerövidül vagy kimarad, akkor nyűgös lesz. Minden programot ahhoz kell igazítani, mikor alszik a gyerek, különben gond van.

Nem lehet vele étterembe menni Meg úgy általában semmilyen olyan helyre nem lehet bevinni, ahol nyugton kell maradni, mert erre már nem képes. Most már nem lehet a figyelmét lekötni valamilyen játékkal, új helyen azonnal felfedezőkörútra akar indulni és fel van háborodva, ha ebben korlátozzák.

Folyton rohangálni kell utána Mert mindent megnéz, kipróbál, megfog, szétpakol, újra és újra bajba keveri magát. Percről percre újabb meglepő ötleteket tartogat, mindig valami olyat csinál, amire nem számítottál volna.

Állandóan nemet mondasz neki Mert úgy tűnik, szinte csak rosszat tud csinálni, csak olyasvalamit, amivel kárt okozhat magában vagy másban, vagy a nagymama porcelán étkészletében.

Mindent tud Naponta többször megdöbbensz azon, hogy pontosan tudja, minek hol a helye, hogyan működik, hol kell bekapcsolni, mit szoktunk csinálni vele.

Utánoz A gyerek utánozva tanul, a kisgyermek pedig még inkább utánozva tanul. Ha fésülködsz, akkor ő is fésülködni akar. Veled takarít, veled főz, ő is tolni akarja a bevásárlókocsit a boltban.

Megérteti magát Talán még nem beszél, de pontosan el tudja mondani, mutogatni, hogy mit akar. Felemeli a kezét, ha azt szeretné, hogy vedd fel, rámutat arra az ételre, amit meg szeretne enni, arra a játékra, amit meg szeretne kapni.

És ez nálunk mind-mind így van szóról-szóra...:)

69.

Azzal kezdem a bejegyzést,hogy mindannyian meggyógyultunk!!!

Mivel elég sok jót olvastam itt a neten a borostyánkő nyakláncról, elhatároztam,hogy veszek Neked egyet.
Csütörtökön délelőtt felkerekedtünk Nikivel és Dorkával, és nyakunkba vettük a várost. Titeket nem zavart a rettentő hideg szél, minket annál inkább. Mire beértünk a belvárosba, mindketten elaludtatok. A fő úti cél a lakás papírok beadása volt. Vagyis ami még a múltkor elmaradt. Szerencsére csak egy ügyfél volt előttem, így nem tartott sokáig, de a várakozás így is unalmas volt. Meg folyton aggódtam, hogy míg én a 2.-on várakozok, addig Niki hogy bír el veletek, mivel addigra természetesen felébredtetek... de ügyes volt :)
Most már a társbérlői kérvény beadva, már csak a határozatot várjuk, hogy elfogadták-e? De nagyon bízom benne, hogy igen.
Aztán mivel megjött a levél az önkormányzattól, hogy eladják a lakást és igényfelmérést készítenek, annak is utána kérdeztem. Mert hát annyira érthetetlen volt az a levél... Szerencsére a mi lakásunk is megvehető lesz, de az még nem tisztázott, hogy csak fele-fele arányban vehetjük meg a bátyámmal (én így értelmeztem) vagy csak az én nevemre is meglehet venni(a bátyám szerint ez az igaz). Most egyenlőre ez a legkisebb gond, a lényeg, hogy megvehetjük.

Miután a hivatalban végeztünk, mentünk megvenni a híres nyakláncot. Vagyis anyukák sokasága emelkedett hangnemben emlegeti ezt az "ékszert", mert állítólag fogzási időszakban lévő babák fájdalmát enyhíti. Mivel feltűnt, hogy a nap folyamán egyre hisztisebb vagy, minden apróságon felkapod a vizet, ha megbotlasz eszeveszett, könny nélküli sírásba kezdesz... és gondoltam, hogy ez a fogad miatt lehet, ezek után én sem hagyhattam ki :)
Hazaérkezésünk után egyből a nyakadba aggattam. Te persze nem tűrted és próbáltad kiszedni. De nem tudtad. Valójába azt se tudtad, mit kell leszedned, mert annyira rövid a lánc, hogy nem is látod, csak érzed, hogy van ott valami bogyós :) Fürdéskor már teljesen megbarátkoztál vele, ezért estére sem vettem ki a nyakaból (mivel elég "paramami"vagyok, azon az éjjel ott aludtam melletted)
Hatása: csütörtök éjjel semmi változást nem vettem észre, ugyanúgy felébredtél 2x :(. Pénteken és szombaton viszont nem :)
Most azt nem tudom, hogy ez valóban a láncnak köszönhető-e vagy annak, hogy mielőtt én lefekszem aludni, adok kb. 100ml tápit, amit már alvás közben iszol meg.

Tegnap Budapestre utaztunk, mert a Minisztár verseny díjátadója volt. Korán reggel indultunk, hogy 10-re ott legyünk. Anyuék kocsijával mentünk, amit csak akkor értékeltünk igazán, amikor már úton voltunk. A miénk egy 16 éves, az övék egy 1 éves Swift. Van különbség...
Mikor elhagytuk az autópályát páni félelem tört ki rajtam. Én alapból félek a közlekedéstől, de ami Pesten van az utakon, az szerintem már nem normális.Mintha nem is Magyarországon lettünk volna...
Apa mondta is, hogy itt a lámpák és a táblák csak javaslatok, mert senki nem tartja be őket :S Mindegy, hogy piros volt a lámpa, vagy 50-es tábla volt, ment mindenki, mint a félőrült, az index csak arra való, hogy valamibe elakadjon a kezük :(
Ezek után még csodálkoznak, hogy mennyi a baleset. Mikor megérkeztünk a díjátadó helyszínére (8.kerület), a véleményem csak egyre romlott. Az utcák koszosak, a környék siralmas, a kocsit, csak úgy mertük otthagyni, hogy minden cuccot kivettünk belőle és kétszer visszamentünk megnézni, hogy jól bezárt-e a központi zár...
A jól megérdemelt nyereményt egy játszóházban adták át. Gondoltam, hogy majd mennyire el lesznek foglalva a gyerekek... rosszul gondoltam. Egy nagy terembe voltak bezsúfolva a gyerekek szüleikkel együtt (általában 1 gyerek 2 szülő felállásban). A gond csak az volt, hogy ez a terem tele volt székekkel. A gyerekek felfedezték volna a helységet (főleg Te), de nem tudták mert mindenhol szék volt :( Te persze hamar elvesztetted a türelmed. Elég komoly hiszti lett a dologból. Most kivételesen megértettelek.
Szerencsére hamar vége lett a hercehurcának, és mehettünk utunkra, ami a Mammut2 üzletház volt. Hogy oda is találjunk, telefonos segítséget kértünk a bátyám és párja, Ági személyében. Ők mutatták az utat az üzletig. Mi alig bírtuk őket követni, nagyon szokatlan volt nekünk ez a vezetési stílus. Később,mikor ezt megjegyeztem a bátyámnak, azt mondta, hogy Tényleg??? Ilyen lassan még sosem mentek végig a Váci úton...
A Mammutban egy 20 ezer ft-os vásárlási utalványt váltottunk be. Azt hittem majd nem tudom hány szatyorral hagyjuk el az üzletet... Ehelyett vettünk egy kapucnis felsőt, egy mellényt, egy pólót és egy nadrágot. A tesóméktól pedig kaptál egy bársony kisszoknyát.

Összegzés: a budapesti túránk jól sikerült és hosszúra nyúlt. A kiruccanást a körülményekhez képest elég jól viselted. Néha egy-egy hisztivel tarkítottad a napot, de ez érthető, hisz mindig félbe kellett szakítani az alvásod valamiért... Ez kihatott az esti elalvásra is, mert 9-kor lekapcsoltunk mindent, de így is majdnem egy órába telt, mire az álom manó megérkezett hozzád :)

Nehogy elfelejtsem lejegyezni a fejlődésednek egyik fontos állomását, a beszédet. Ugyanis van egy-két dolog, aminek van neve:

szia - szíjja
Danonino - nína
tea - inni,innyi,innya
enni - memmi
kérem - anya :) mindegy mit, csak kapj valamit. Ezt használod a legtöbbször.

Azt is fontosnak tartom megjegyezni, hogy táska illetve kulcs mániás vagy. Mindegy, hogy ismerős vagy idegen áll meg mellettünk, ha táskája van (nő) vagy kulcsa(férfi), akkor barát. De ha elindul és elviszi, ami az övé, akkor ellenség. Ez ismerősöknél nem is lenne gond, de mikor vadidegennel játszod el, akkor már egy kicsit kínos :)

68.

Sajnos, benyaltál valamit :(
És nem azért, mert Dorkával sétáltak a focipályán, sem pedig azért Anyu, mert vitted Őt egy kört a bicajoddal :)
Szerintem inkább az lehet, hogy kinövőben van egy újabb fogacska, ezért könnyebben elkapsz mindenféle nyavalyát. A lényeg, hogy nagyon folyik az orrod, leszívni sajnos nem tudom, így marad a törölgetés, amitől kipirosodott a nózid :(
A másik meg az,hogy elég csúnyán köhögsz. Ma már sokkal jobb a helyzet, mint pénteken, mert a trutyit legalább már sikerül felköhögnöd. Pénteken, majdnem megfulladtál az erőlködéstől, eredménytelenül.
Adok egy nap 2x kamillateát, benne a Béres cseppet és a C-vitamint, aztán frissen facsart gyümilevet, és sima teát. Már nem kapsz bele mézet, mert pénteken nem voltál hajlandó inni, mert gondolom nem ízlett a mézes tea :(
Amikor voltam a patikában, megkérdeztem az eladót, hogy van-e valami olyan kenőcs, amit az orrod alá kenhetnék, hogy ne sebesedjen ki, esetleg mentolos illata van, mivel gyerekkoromból emlékeztem valami ilyenre. A patikus azt mondta, hogy nincs, de erre az esetre való a bepanthen plusz, mert hámosít és fertőtlenít... megvettem. Délután itt volt a védőnő és tőle is megkérdeztem ugyanezt. Ő azt mondta, hogy ő csak a vietnámi balzsamot ismeri, ami ilyen... pfff.... Csak nem kenem be az orrodat azzal a rettenetesen csípő krémmel???
A problémámat Niki oldotta meg azzal, hogy hozott át nekem egy olyan balzsamot (Baby Luuf), amit a mellre és a hátra kell kenni, segíti felszakadni a váladékot, és enyhén mentolos az illata, ezért én a nózi alá is kentem végül.
Az evés még mindig reménytelen: negyed szelet sajtos kenyér reggelire, húsleves tésztával ebédre, kenyérbél vacsira. Ha már alszol, akkor megiszol fél üveg tápit. Azt nem tudom, hogy ébren miért nem iszod...
Beszereztem egy eukaliptusz illóolajat, úgyhogy egész nap párologtatunk. Szerintem szombati nap volt a kritikus, akkor elég sokat feküdtél, nagyon bágyadt voltál.
Volt, hogy öltöztetés közben becsuktad a kis szemed Apa ölében... nem aludtál, csak pihentél. Tegnap viszonylag sokat aludtál napközben is, és este 7-kor is elaludtál itt az ölemben. Gondoltam, hogy éjfél előtt nem fogunk elaludni, de szerencsére az esti elalvás már(!) fél 11-kor bekövetkezett. Persze, éjjelente 10x fent vagyunk, de abban bízom, hogy ha kibújik a fogacska, és elmúlik a betegség, visszaállunk a max. 1 ébredésre :)

Hogy valami vidámabbról is írjak, pár napja mondasz valamit, amire még nem sikerült rájönnünk, hogy mit is takar :) A párbszédünk így néz ki (a piros amit Te mondasz...):

-Aja???
-Igen...
-Anya???
-Tessék...
-Méje???

És ennek "méje"szónak nem jöttünk rá a jelentésére, pedig számtalan variációnk van már rá: mi van?, mi ez?, milyen?, mennyi?, kérem, légyszi, szeretlek (ez utóbbi az én ötletem...) Pedig biztos jelethet valamit, mert egy nap legalább 500-szor eljátszuk, ugyanebben a sorrendben :)

67.

Sajnos, beigazolódott a gyanúm, hogy kicsit megfáztál :( Köhögsz, meg folyik az orrod. Tegnap volt egy kis hőemelkedésed, de semmi komoly, szerencsére! Szerintem a betegség ott kezdődik, hogy ha a gyerek elfekszik és láthatóan passzív. Na, erről nálunk szó sincs! Szerencsére ugyanolyan pakolhatnékod és mászkálhatnékod van, mint eddig. Úgyhogy az influenza kizárva!
Ma vettünk Béres cseppet és elkezdünk egy kúrát. Sajnos az étvágya még mindig kritikán aluli, de ez a csepp állítólag étvágynövelő. Majd beszámolok a (remélem pozitív) eredményről :)

Tegnap elmentünk boltba egy kölcsön triciklivel, hogy kipróbáljuk, milyen is az. Mert ránézésre tetszik nagyon, és úgy gondoltuk, ha bejön a jó idő, meglepünk vele. Először is a lábtartó tálcában már nem fér el a lábad, viszont a pedálig még nem ért el :(
Nem vagyok egy extra magas teremtmény, de nem nekem találták ki ezt a kordét... Mivel magam előtt kell tolnom pár lépéssel, hogy ne akadjon bele a lábam, vagy a kezemnek vagy a tolókarnak kéne megnyúlnia. A markolata kemény műanyag, és bár nincs messze a bolt, simán feltörte a kezem :( Van egy korlát rajta, ami közrefogja a gyereket, de ez fel-le hajtható, így tulajdonképp semmire nem való. A járgányt én irányítom a tolókarral, de mikor belekapaszkodtál a kormányba, és eltekerted, arra ment, amerre te akartad.
Aztán megtörtént, amire nem is gondoltam: hogy elaludtál benne... Ekkor kellett volna, hogy legyen valami tartása a korlátnak, de nem volt. Ezért szegénykém majdnem kiborultál minden egyes rázkódáskor. Valószínű, hogy új korában ez sokkal szuperebb volt, de már kiszolgált egy kislányt. Tegnap ezért arra az elhatározásra jutottam, hogy te bizony ilyen tricikli nélkül fogsz felnőni... Helyette viszont megkapod a Sütifaló bödönt, amit hétfőn néztem ki a Sparban :)

66.

Reggel ébredés után egyet-kettőt köhintettél. Nem gondoltam, hogy komoly lenne, mert a nap folyamán nem ismételted meg újra. Aztán estefelé egyre többet köhögtél, de nem súlyos. Adtam rinathiolt, meg vacsi után 2 kanál mézet, remélem nem lesz semmi bajod.
Szegény Dorci is napok óta betegeskedik :( Anyu is úgy néz ki influenzás lett, szóval van most pár beteg a környezetünkben. Hogy erősítsük az immunrendszerünket 2 naponta centrifugálunk narancsot meg mandarint (nem vagy hajlandó ENNI a gyümölcsöt) és isszuk rostosan. A védőnő azt mondta anno a Tündinek, hogy nem szabad tisztán adni a narancslevet a gyereknek, fel kell vizezni. Mivel szerintem akkor semmi íze nem lenne, felhívtuk az orvost,aki természetesen megint hülyének nézett az ötletem miatt. Azt mondta hígítani nem kell, viszont facsarás előtt negyed órára hideg vízbe kell áztatni héjastul, majd folyó víz alatt megmosni, megtörölni, végül pedig megpucolni. A fehér héját minél jobban le kell szedni róla. Nincs ugyan mennyiségi megkötés,de mikor megtudta,hogy annyit iszol, amennyit adok neked, azt mondta, hogy akkor egy nap egy cumisüvegnyi (250-300ml) elég lesz, így ihatsz minden nap, mivel a rostos ital jót tesz a kakinak.

oOo

Tegnap Tünde adott nekem kaukázusi kefir gombát. Csak arra kell figyelni, hogy mindig legyen mit "ennie" és akkor végtelen ideig eláll. Egy héten egyszer langyos folyóvízzel át kell mosni, és megint beledobni a tejfürdőbe. Készül a házi kefir. Adott hozzá útmutatót is, hogy mennyi nyavalyára javasolt. Nekem a legfontosabb az ekcéma, mivel már hosszú évek óta rondítja a kezemet folyamatosan, hiába az orvosi kezelés, több orvos által, ilyen-olyan krémek, tabletták, amik persze nem voltak olcsók... jó lenne már megszabadulni tőle. És ha ehhez a kefir kell, hát legyen!

oOo

A múlt hét óta egyedül fürdesz. Vagyis Apa már nem ül be melléd.
Mert Ő úgy mondta,hogy együtt fürödtetek, ami kimerült abban, hogy ültetek a vízben és pakoltátok a flakonokat ki-be, meg locsoltátok a vizet, de a szappanozás, letusolás, törlés és öltöztetés eddig is az én dolgom volt. Legfeljebb míg ti "fürödtetek", én össze tudtam pakolni a szétszórt játékaidat. Szóval, ez az együtt fürdés a múlté, egyedül pancsolsz a kádban, és mondhatom nagyon élvezed! Én azért jelen vagyok a jeles eseménynél. Beviszem a "hokedlit" a konyhából, és ülve végigkövetem a fürdést :)

Apa most végig szekált emiatt a hokedli szó miatt! Ugye tudjátok,hogy mi az?

65.

Múlt héten hosszas töprengés után eldöntöttem, hogy tavasszal új babakocsit fogsz kapni.
Még azon frissiben el is kezdtem nézelődni a neten, hogy melyik volna a mi számunkra jó, mert van egy-két feltétel, aminek meg kéne feleljen a leendő kocsi. Megnéztem egy csomó félét, mindegyik tetszett valamiért egy kicsit, de nem volt egyik se tökéletes. Szerintem olyat még nem is gyártottak, ami nekem maximálisan megfelelne... Sportkocsit szeretnék, de olyat, ami vízszintesig dönthető, mivel még hatalmas alvásokat rendezel, mikor tolom a popódat :D aminek egyébként én nagyon örülök. Fontos még az is, hogy a karfája és a lába között nagy legyen a hely, mert elég húsos combikád van...
Minél több kocsit megnéztem, elemeztem, annál inkább erősödött bennem az az érzés, hogy az a kocsi felel meg legjobban az elvárásaimnak ami.... most is van :S Mivel ezt újszülött korod óta használjuk, ez dönthető. Most télen, lábzsákkal együtt is elférsz még benne, tavasszal-nyáron (ha a növésedet is beleszámítom) sem lesz nagyobb a mostani énednél. Aztán ami még tetszik ezen a verdán, hogy előtted is, meg előttem is van egy tálca, amibe a kincseket, apróságokat tehetem. Igaz, nem nyitható a karfája, viszont van hozzá esővédő és napernyő (egyik sem volt szériatartozék :( ) Végül sikerült meggyőznöm magam, hogy nincs is szükségünk egy új babakocsira.
Mai bolti körutunk alkalmával egy reccsenésre lettem figyelmes :( Először nem tudtam honnan jött a hang, de jól átvizsgáltam a kocsinkat és akkor láttam, hogy az egyik hátsó kereke furcsán áll. Később láttam csak a hibát, azt, hogy a felfüggesztő rugó törött el :( Ha úgy tetszik, a lengőkar :)
Hazáig azon izgultam, hogy nehogy újra kiessen a kerekünk, ami már talán 2x-3x megtörtént... szerencsére most nem jártunk így. Apa itthon megnézte, szervizelte, kicserélte a bűnöst, és mondta, hogy számítsak rá, hogy a másik oldalon is megfog ez történni... De jó!
Tegnap kelkáposzta főzeléket csináltam, de máshogy, mint eddig. Dóri barátnőm javaslatára kipróbáltam a kínai kelt. Szerinte ugyanis, az nem annyira erős. Első hallásra nem tudtam elképzelni ez mit takar, de mikor elkészült, megértettem. Elmagyarázni nem tudom ugyan, érdemes kipróbálni, mert nagyon finom. Nem főztem neked aznap külön, mert reméltem, hogy fogsz enni belőle valamicskét. Végül annyit ettél, hogy megleptél vele. Ugyanis nem viszed túlzásba mostanában az evést :(
A mai nap pedig még a tegnapinál is jobb volt. Ettél ebédre is egy tányérral (csak a krumplival nem tudtál megbarátkozni), meg elő vacsorára is. Úgy néz ki, hogy neked is ízlik :)
Nem tudom, hogy mióta és hogy mi váltotta ki, de újabban egy nap egyszer alszol, az is csak maximum 1 óra hosszú (kivétel mikor autóval bevásárolni megyünk, mert akkor addig alszol, míg Apa vezet)
Természetesen ennyi alvás nem elég neked, ezért estére eléggé idegesítő hisztibe kezdesz. Elég szigorú anyuka vagyok, mivel 6-7 óra felé már nem hagyom, hogy elaludj, mert akkor éjfélkor még rónád a köröket...
Próbálnálak délben visszaaltatni, de hiába :( Jó lenne erre megoldást találni...

A végére hagytam a legfontosabbat: az utolsó bejegyzésből kifelejtettem a nap hírét, hogy kibújt még egy fogacska, szám szerint a 7. Alsó bal 2-es :)

64.

Tegnap, miután Apa délután visszament intézni a dolgait, kettesben maradtunk itthon. Nem tudom minek köszönhetően, de elszabadult nálad a pokol.
Belekezdtél egy olyan hisztibe, amilyet én még sosem tapasztaltam nálad korábban. Nem volt jó semmi: ha teát adtam az se tetszett, de mikor eltettem az üveget, akkor az volt a baj. Nem voltál hajlandó enni sem, de mikor megettem a maradékot, az volt a baj. Ha felvettelek az ölembe, akkor lekéreckedtél, mikor letettelek, akkor meg nyújtottad a kezed, hogy vegyelek fel. Ha leültem melléd kockázni, akkor otthagytál, ha meg én hagytalak ott Téged, akkor meg azért sírtál.
Próbáltam rád hatni először szép szóval, hogy megnyugtassalak. Ez nem volt jó. Aztán rád hagytam a dolgokat, de ez se vált be. Végül, gondoltam én is felemelem a hangomat, hátha… de ez se hozott semmi eredményt.
Csak néztél rám könnyes szemmel, visítva. Azt olvastam ki a szemedből, hogy „segíts már rajtam, mert nem bírom abbahagyni”, de nem tudtam mit tegyek :(
Ekkor csak egy hajszál választott el attól, hogy fel ne robbanjak. Nagyon mérges voltam, de nem rád, hanem a hosszú ideje tartó sírásra, meg hogy semmit nem tudtam tenni ellene. Egyszer csak sikerült elaludnod (állva, hozzám bújva), majd letettelek az ágyba. Kicsit megnyugodtam, hogy végre ez volt a baj.
20 perc múlva kezdődött előröl az egész. Fél nyolc volt ekkor. Bár 8-kor szoktunk fürödni, gondoltam ennél rosszabb már úgyse lehet… Mikor elkezdtem engedni a vizet a kádba, már csak hüppögtél. Csak egy body volt rajtad, de olyan gyorsan levetted, mint még sose. Beletettelek a kádba, ahol megszűnt minden nyűg :)

Tegnap sikerült végre elmennünk Nikivel és az ő Dorcijával egy sétával egybekötött szolgáltató látogatásra, ahol megkaptam a lakáshoz szükséges igazolásokat, miszerint nincs tartozásunk. Ma Apa telefonon elintézte a villanyt és a gázt (mert ezek levélben küldik a papírt) meg személyesen a vizet. Amikor az összes papír a kezemben lesz, újra fel kell kerekednem egy hosszú útra, hogy azokat bevigyem a lakáshivatalba, hogy végre elindítsák a vizsgálatot, hogy megfelelek-e bérlőtársnak.
Huh,még hosszú az út odáig...

63.

Túl vagyunk a szombati szülinapon. Itthon megtartottuk. Apa, Szabi, Anya és anyós :( Azért a szomorúság, mert ismét nem kellett benne csalódnunk, anyóspajti hozta a formáját.Annyira feszült voltam a beszólásaitól, hogy még 1-2 hasonló mondat és haza zavartam volna. Hosszú hónapok óta ebben végre egyetértettünk Apával... Megfogadtuk, hogy nem lesz többé közös szülinap, névnap, karácsony vele, hanem, mint régen, a jeles napokon elmegyünk hozzá, és egy fél óra erejéig tiszteletünket tesszük nála.

Vasárnap átjött a szomszéd család is ünnepelni a Téged, akiktől kaptál egy fa, béka alakú tolókát és egy katica formájú xilofont. Azért ezt, mert egyik "Első szavaim" könyvben az első lapon ez a szó szerepelt, és mivel Zorka nem ezt mondta ki elsőnek, talán Te csajom majd ezt fogja skandálni :D

Ma voltunk a doktornál 1 éves státusz vizsgálaton, meg az első nem kötelező oltás (agyhártyagyulladás elleni) beadása miatt.

A paraméterek:

Súly: 11010g
Hossz: 81cm
Fej körfogat: 46cm
Cici körfogat: 46 cm
Tenyérke :) : 9cm
Talpacska :) : 12,5cm
Pelenka méret: 4+, amelyiknél ilyen nincs,ott az 5.

Eddigi látogatásunkkor a dokinak hozzád sem kellett szólnia, hogy sírva fakadj, ezért extra ideges voltam a mai nap. Feleslegesen. Gyorsan megmérték a súlyod, meg a hosszod, aztán jött a szuri. Az asszisztensnő lefogott, a doki szúrt, Te meg vigyorogtál. Észre se vetted, hogy Téged most bizony megszúrtak. Irtó büszke voltam ám rád! Amikor meg öltöztettelek (mivel Te és a doki között álltam) végig kukucskáltál a dokival, meg nevettél neki/rajta.

Volna egy kérdésem: mennyi idősen lehet elhinni a gyereknek, ha pl. azt mondja, hogy nem kér többet enni?
A szitu a következő: pár napja már figyelünk Apával evés közben. Ha úgy gondolod, hogy elég volt, akkor azt mondod, hogy "nem kell", csakhogy mindezt CSUKOTT SZÁJJAL(próbáljátok meg kimondani, úgy, hogy az ajkatokat összeszorítjátok, úgymond "makogva"...)
Nem viccelek, bár először én is hülyének néztem Apát, mikor előjött ezzel az ötletével. De: csak akkor "mondasz" ilyet, ha etetlek, a nap többi részében nem. Úgyhogy mégis Apának lesz igaza... Pár perc múlva még tudok beléd lapátolni 1-2 kanállal, de többet nem. Viszont még véletlenül sem szeretnélek akaratod ellenére megtömni.
Szerintetek hihetek neki?

Ezt a témát kimondottan Csillaganya figyelmébe ajánlom:

Mivel a múlt héten 4 vagy 5 éjszaka is csak úgy voltál hajlandó éjjel visszaaludni, hogy Apa mellé fektettelek, én pedig az ülőgarnitúrára szorultam, döntenünk kellett. Mégpedig úgy döntöttünk, hogy a rácsos ágyat szétszedtük, helyébe átmenetileg egy kétszemélyes kanapé került. Ezen alszol két napja. Az első éjjel tök jó volt, mikor felébredtél, odafeküdtem melléd, adtam neked inni, majd elaludtál. Én pedig visszafeküdtem a saját ágyunkba.
Legközelebb 8-kor keltél fel. A tegnapi éjszaka nem volt ilyen rózsás, mert 3x-4x fent voltál, de nem tudom ez minek köszönhető: lehet a szuri mégis megviselt, vagy talán ezt a nem túl jó időt érezted meg. Még pár napot kivárok és akkor tudok megbízható infót adni, hogy nekünk ez bevált-e?
Mellesleg Te is talán 4x aludtad át eddig az éjszakát, megmutatva, hogy "lehetnék ilyen is, de ti vállaltatok engem a babakor szépségével és kellemetlenségével együtt, hát most tűrjetek :D"

Még szombaton történt az, hogy ültünk a szoba közepén, és építőkockákkal játszottunk. Eddig a játék abból állt, hogy építettem, Te meg jöttél és felrúgtad. De most nem. Én tettem két kockát egymásra, Te pedig megfogtad a harmadikat és azok tetejére raktad. Én nagyon meglepődtem ezen, mire Apa közölte, hogy most ezt a korszakodat éled. Az építőset. Mondtam neki, hogy tegnap még simán felrúgtad amit építettem, ha erre jártál, akkor ma miért raktad a toronyra a következő darabot?
Hát azért, mert mert TE már 1 éves vagy, és ilyenkor már ezt csinálják...:D

Szeretném megköszönni minden kedves hozzászólásotokat a szülinappal kapcsolatban, meg a dícséreteket, csak úgy dagad a keblem a büszkeségtől....:D

62.

A torta (még csupaszon) :

Az ünnepelt kisestélyiben:

A torta marcangolása:

61.

Drága Egyetlenem!

Legyen egészséged, tudjál boldog
lenni,
és a szívedet soha, ne bántsa meg
senki!
Szülinapod is legyen örömnek
napja,
kívánjuk, hogy a sors ezeket
megadja!

Ez a nap csak a Tiéd (a többi is, de ez különösen…) Kívánunk olyan boldog szülinapot, gyermekkort, majd felnőtt éveket, amilyen nagy boldogság nekünk az, hogy velünk vagy!

Még meg sem írtam a bejegyzést, de Niki már meg is előzött...köszönjük!

60.

Egy évvel ezelőtt, épp ezen a napon, néztem az időjárás jelentést, amiben azt mondták, hogy holnap hajnalban (vagyis 19-én), egy nagyon erős, orkán erejű szél éri el hazánk nyugati részét, ahol mi is élünk. 120 km/órás szélről és viharról beszéltek akkor. Mivel sok, nálam tapasztaltabbtól hallottam, hogy az időváltozás kicsalogatja a babákat, bíztam benne, hogy ez lesz a Mi napunk.
Egész nap azon rágódtam, hogy vajon mit fogok érezni, amikor el kell indulni a kórházba, honnan fogom felismerni, hogy ez már az amire vártam oly régen, mi lesz, ha Apa még nem ér haza addigra haza a munkából... Hiába töprengtem ezen, mivel semmi extrát nem éreztem aznap.
Délután megnéztük Apával a Mónika-showt, amiben egy "gyökér" fickó akart becsajozni, akinek a szövegén könnyesre röhögtem magam. (azóta is emlegetjük Apával, ugyanis a pasas rendkívül alul iskolázott volt, ez látszott is rajta, de mikor megszólalt, az volt az igazi. Amin röhögünk még most is, az az, hogy ő olyan intellektuális lányt keres, akivel szépirodalmi dolgokról is lehet beszélgetni. Követelmény, hogy legalább egy Ady verset tudjon kívülről. Ahogy a pasi előadta magát... hát azt nem tudom itt szavakkal leírni, látni kellett volna...)
Miután jól kinevettem magam, felkerekedtem, hogy egy emelettel feljebb lakó barátnőmmel csevegjek egy kicsit. Fellépcsőztem hozzá, de nem volt otthon. Ezt még megismételtem 2x, mire végre otthon találtam. El is mondtam neki, hogy ma éjjelre-hajnalra milyen vihart mondtak, de úgy látszik ez nálunk nem fog eredményre vezetni. Lassan elköszöntünk egymástól, mert kezdődött a kedvenc sorozatom, a Barátok Közt, amit addig az indulástól kezdve nyomon követtem. Nagyon idegesített, hogy Nóra megelőzött a szüléssel, pedig sokkal később tudta meg, hogy babát vár, mint én :)
Mielőtt leültem volna tv-zni, pisilnem kellett. Elkezdődött a sorozat, de az első részt nem bírtam végignézni (ami kb.10 perc), mert megint pisilni kellett. Újra néztem 1-2 percet a tv-t és újra wc-re mentem. Ezt már Apa sem állhatta szó nélkül, megkérdezte, miért járok ennyit ki? Mondtam neki, hogy nagyon kell pisilni, de olyan, mintha nem "onnan" jönne...
Nem is gondoltunk semmi rosszra (se jóra), csak arra, hogy Te, drága kislányom, újra rátelepedtél a hólyagomra, és azért járkálok percenként a wc-re. Az eszembe se jutott, hogy egy utolsó napjait pocakban töltő baba már nem nagyon forgolódik... Apa a sorozat alatt többször megkérdezte, hogy akarom-e, hogy bemenjünk a kórházba, de mondtam, hogy nem kell, mert nem fáj semmim, és ez különben sem az. Pedig csak látni akartam a film végét...
Azután még fetrengtünk egy kicsit, de valahogy sehogy sem volt jó, és mindig ki kellett mennem. Apa aztán választás elé állított, hogy vagy bemegyünk most a kórházba, vagy ő lefekszik, mert másnap megy dolgozni. Én inkább az előbbit választottam, de mivel biztos voltam abban, hogy még nem a szülés indult meg, nem vittünk magunkkal semmilyen pakkot, csak a terhes kiskönyvet.

Bár Apa kocsival vitt volna, én ragaszkodtam hozzá, hogy gyalog menjünk (a kórház kb. 3 percre van tőlünk gyalog), sőt a 2.emeletre is lépcsőztünk. Mert az egyik kolléganőmnek az orvos azt mondta, hogy lépcsőzzön, akkor a baba feje jobban beilleszkedik a szülőcsatornába. Gondoltam, ha ez mégis a szülés, akkor ennyi gyaloglástól be kell indulnia. Felértünk az emeletre és tanácstalanul álldogáltunk. Jött két nővér, megkérdezték, hogy miben segíthetnek. Mondtam nekik,hogy azt hiszem szivárog a magzatvíz, de nem vagyok benne biztos. Mire a mondatot befejeztem, egy enyhe pukkanást éreztem, a víz elöntött, én meg álltam a tócsában. Mondtam nekik, hogy helyesbítek, a magzatvíz elfolyt...
Bekísértek az orvosi szobába, ahol az ügyeletes orvos megkérdezte hányadik hétben járok, vannak-e fájásaim? Megvizsgált és megállapította, hogy a magzatvíz folyt el. Ennek egyrészt örültem, mert bíztam benne, hogy 1-2 óra múlva babázhatok, másrészt féltem, mert még soha nem töltöttünk el külön éjszakát... Kérte, hogy öltözzek át, és bekísérnek a vajúdóba. Mondtam neki, hogy nem tudok átöltözni, mert nem hoztunk magunkkal semmit, erre kicsit furcsán nézett rám... Apát hazaküldte az utcai ruháimmal az összekészített csomagomért, aki majd 3/4 óra alatt ért vissza az előbb említett 3 perces útról. Bár elsoroltam, hogy mit rakjon még bele, a csomagból csak a wc papír, papucs, meg a betét hiányzott...Megmutatta a nővér az ágyat és mondta, hogy búcsúzzunk el, Apa mehet haza. Este 10 óra volt ekkor. Lefeküdtem és vártam, hogy történjen valami. Addig is beszélgettem a többi kismamival, akik voltak szép számmal, és irigykedtek rám, hogy nem fáj semmim.

Pontosan éjfélkor éreztem az első, menstruációs görcs-szerű fájdalmat. Hatalmas vigyor jelent meg az arcomon: elkezdődött! Egyből 5 percesek voltak a fájások, de nagyon tompák. Teltek-múltak a percek, jöttek a fájások, de nem voltak erősek. Inkább csak kellemetlen volt, mint fájó. Hiába volt éjjel, az izgalomtól nem tudtam elaludni. Ahogy teltek az órák, úgy erősödött a fájdalom. Mikor már jobban fájt egy kicsit, mint a havi megszokott, át is futott az agyamon, hogy ezen mit nem lehet kibírni??? Amúgy nagyon jól bírom a fájdalmat.
Nagyon lassan telt az idő, alig vártam,hogy reggel legyen és felhívhassak valakit, hogy én már a kórházban vagyok :) Megírtam a születés értesítő sms-eket, már csak a paraméterek maradtak üresen. 5-kor végre felhívtam Anyut, hogy ne ijedjen meg, de a kórházban vagyok este óta. Ő aztán alaposan kikérdezett, mit érzek, hogy vagyok, mit csinálok, hány perces fájásaim vannak stb. Mondta, hogy csak 10-ig dolgozik, be tud jönni hozzám.
Délelőtt nézték a baba szívhangját és vizitkor megkérdezték milyenek a fájásaim. Ekkor már 3-4 percesek voltak és erősek (legalábbis ezt éreztem akkor). 10-kor jött Apa, akivel csak a társalgóban tudtunk beszélgetni, csak addig kellett abbahagyni, míg a fájás tartott. Közben befutott Anyu is, aki sokkal idegesebb volt, mint én :) Kérdezte, hogy megvizsgáltak-e, mondott-e valamit az orvos... majd megnyugtatott, hogy 2-re kint lesz a baba. Letelt a látogatási idő és hazamentek, engem meg újra nst-re raktak. Egyre türelmetlenebb voltam, mert senki nem foglalkozott velem. Megettem az ebédet, majd jött egy nővér, hogy szabad az nst, felrakhatja-e rám?
Délután 2-kor megint látogatás lett, és kértem Apát, hogy szóljon már valakinek, hogy szedjék le rólam a gépet, mert egy órája fekszek az oldalamon, nyomkodom a mozgáskor a gombot, meg tűröm a fájást egyszerre. Ekkor Apa olyan patáliát csapott, hogy egyszerre 3-an jöttek levenni rólam a gépet :)
Sétálnom kellett a folyosón, mert a fekvéskor és üléskor a fájás alább hagyott. Délután 4 órakor váltottak az ügyeletesek, és szerencsémre az addig engem gondozó orvos lett ügyeletben. Ő meg is vizsgált, és kérdezte, hogy mennyire voltam kitágulva, mikor felvettek az osztályra. Mondtam, hogy 1 ujjnyira. Ő meg sajnálón közölte, hogy most másfél ujjnyi :(
Kérdeztem, hogy ez hogy lehet? Elfolyt a magzatvíz, erős, 3 perces fájásaim vannak. Azt mondta, sajnos nem tágultam :(, de ne aggódjak, a víz elfolyása után 24 órával a babának meg kell születnie. Még beszélgettem Anyuval, majd jött egy nővér, hogy menjek vele, le fog borotválni és kapok beöntést. Ekkor Anyura néztem, elkezdtem sírni. Miután ez megvolt, elmentem tusolni. Törülközőt nem vittem magammal, ezért kiszóltam egy épp arra járó kismaminak, hogy hozza be a törülközőmet. Egyszer csak megjelent Apa békaruhában, aminek annyira örültem, hisz a terhességem alatt végig azt mondta, hogy nem jön be velem a szülőszobába.

3 ágy közül választhattam, nekem megfelelt az első is. Ismét rám kötözték a szívhang gépet, de már nagyon rosszul esett. Kaptam oxitocin injekciót, hogy meginduljon a tágulás. Kifogtunk egy nagyon kedves szülésznőt, aki leste minden kívánságomat. Hozott hideg vizet inni, törölgette a homlokom, hozott egy vajúdó labdát és egy szülőszéket, hogy ezzel is könnyítsen a fájdalmamon.
Apa végig támogatott, masszírozta a derekam, ha azt kértem,és békén hagyott,ha azt. Mivel már több, mint egy napja nem aludtam, olyan fáradt voltam, hogy a 2 perces fájások között elbólintottam. Még jó, hogy Apa ott volt, mert leborultam volna a labdáról...
Ekkor már olyan olyan fájdalmaim voltak, hogy kicsúszott a számon, hogy: Apa, ez k...ra fáj :) és ennél még volt fájdalmasabb is... Mikor már egymást érték a fájásaim, felfektettek az ágyra, lábaimat kengyelbe tették, és elmagyarázták, hogy mikor és hogyan kell majd nyomnom.
Apa és a doki nagyon jól elvoltak egymással, épp csak viccet nem meséltek egymásnak felettem. Nagy fájdalmamban azt is mondtam az orvosnak, hogy ilyen helyzetben biztos nem találkozunk többet. Ő elmosolyodott, és azt mondta, hogy: Krisztina, majd mondja ezt fél óra múlva is...
Mivel az orvosom medikus volt, hívott egy rangidős dokit, hogy megállapítsák, hogy megindult a tolófájás. Engem ekkor már az sem zavart volna, ha japán turistacsoport fotóz körbe, de ez a doki simán kiakasztott. Megkövetelte, hogy egy fájás alatt 3x nyomjak, de a fáradtságtól, csak 2 sikerült. Ekkor rám ripakodott, hogy 3x kell nyomni!!!
Apa kezébe vette az irányítást, és mondta neki, hogy ha csak 2x bír, akkor 2x bír, és ha neki ez nem tetszik, akkor elmehet! Mivel nem ezekkel a szavakkal mondta, a doki jobbnak látta, ha távozik. Innentől kezdve nem volt ugyan egy fáklyás menet a szülés további része, de valóban sokkal jobb volt, mint addig. Egy alkalommal megijedt mindenki,mert nemhogy kijött volna a baba feje, hanem visszább is csúszott, mert nem bírtam még egyet nyomni, de a doki ráfeküdt a hasamra, ezzel is segítve a fej kibújását. Valamikor ekkor vágott egy kicsit, ami nem fájt, de a hangja nem volt valami kellemes.
Az első tolófájás 22:17-kor volt, Te pedig 22:27-kor láttad meg a "napvilágot" 3580g-mal és 52 cm-rel.

Az összes addigi fájdalmam egy csapásra elmúlt, és valami földöntúli boldogság kerített hatalmába. Az én hatalmas darab férjem zokogott örömében. Szétnyitottam a hálóingem és a mellemre rakták ezt a puha, rózsaszín, ragacsos, szuszogó csodát.Nem sírt, csak nyöszörgött, és érdeklődve nézett körbe. Kértem a szülésznőt, hogy segítsen megtartani, mert nem bírtam el, mire mondta, hogy ne féljek, nem fog leugrani onnan :)
Megkérdezték Apát, hogy el akarja-e vágni a köldökzsinórt, de mivel Ő irtózik a vértől, ezt inkább kihagyta. Ekkor Apa elkísérte a szülésznőt a fürdetésre, mérésre, öltöztetésre, addig én megszültem a méhlepényt, a doki pedig összevarrt. 

Apa addig kivitte megmutatni a babát a szülőszoba előtt idegesen járkáló, szemét vörösre síró, újdonsült Nagymamának és Nagybácsinak, majd visszajöttek. Itt még 2 órát együtt lehettünk ismerkedés céljából. A szülésznő ekkor se hagyott magunkra, hozott inni, meg letörölgette rólam a legdrágább maszatot...
1 óra körül áttoltak a szobába, Apától elbúcsúztunk és mindketten elaludtunk a nagy fáradtságra való tekintettel.

"Röviden" ennyi :)

Az első sztárfotó:

Pár órával később: