97.

A héten túl sok említésre méltó dolog nem történt. Az idő pocsék volt délelőtt és délután is, így a heti játszóterezés elmaradt. Helyette inkább szétromboltad a lakást, érintve az összes helységet :) Mivel alig voltunk kint, érthetően nyűgös lettél estére. Alig vártuk, hogy ágyba dughassunk. Készülve a jó időre, Apa csütörtökön vett Neked egy fa homokozót, amit ki is vitt a Mamához. (Tulajdonképpen Te vetted magadnak, mert születésed óta tesszük félre Neked a boltban kapott ’56-os 500 ft-okat, így az aktuális ajándékokat, játékokat, általában abból vesszük meg.) Még össze kell rakni, meg kell kezelni favédővel, de mire itt lesz a jó idő, addigra birtokba veheted :)

Péntek: a soron következő szájban turkáláskor vettem észre, hogy kibújt még egy fogacskád! Bal alsó 2-es :) ez a 10 fog a szádban!Elmentünk a piacra körülnézni. Az egyik árusnál találtam egyszerű, homokozóba való nadrágot. Azt hittem rosszul hallok, mikor mondta az eladó, hogy 1000ft darabja! Gyorsan ott is hagytuk a nénit. Utána elmentünk a méteráru boltba, ahol megkérdeztem, hogy mennyibe kerül a melegítő anyag. Mivel van Neked egy nagyon ügyes Mamád, aki szeretettel varr minden félét, ezért ezt a nadrágot Ő fogja megvarrni Neked. 1290ft-ba kerül métere, amiből a Mama 3 kisnadrágot tud varrni, így mindjárt barátságosabb az ára :)Délután lementünk kicsit homokozni a Dorciékkal. Sajnos, mást nem csináltunk, mint utánatok rohangáltunk. Hol Te, hol pedig a Dorci lépett meg, nem törődve azzal sem, hogy olyan messze voltatok tőlünk, hogy nem is láttatok. Te még egy kis pocsolyába bele is tenyereltél-térdeltél, sőt, talán bele is nyaltál :( Nem sokkal ezután döntöttünk úgy, hogy jobb lesz mindenkinek, ha ti kocsiba kerültök, mi pedig tolunk titeket.

Szombat: elmentünk megvenni az anyagot a nadrághoz (mert tegnap nem volt nálam pénz). Út közben elkapott minket az eső. Rátok húztuk az esővédőt. A Dorci a fejét dugta ki a lyukon, Te pedig a lábadtól fogva húztad fel a nylont. Így aztán sokat fogott az esőből :) Mivel 7-kor már fent kukorékoltál, a visszaúton elaludtál. Nem akartalak felkelteni, ezért hazakísértük a Nikiéket. Közben lejött a Mama is (szerintem kukkolt az erkélyről), akinek odaadtam a nadrágnak valót. Hazajöttünk és nekiálltam az ebédnek. A szokásos időben (fél 2-kor) nyűgös lettél és kértél inni. Lefektettelek, én is oda bújtam melléd. A tea elfogyott, de csak nem akartál elaludni. Inkább szétszedted a szobát. 3-kor már itt volt az ideje, hogy aludj egyet. Megkaptad a teát és pár perc múlva aludtál is :) Hatalmas vihar volt villámmal és égdörgéssel, amire fel is riadtál, de egy újabb slukk teától visszaaludtál. Egész mostanáig (17:45) húztad.

96.

15. hónap

Testi fejlődés

Kisbabája életének első évében csak nőtt és nőtt, tizenkét hónap alatt megháromszorozta születési súlyát. Most készüljön fel a lassításra, legalábbis, ami a fizikai fejlődését illeti. A második életévében a csecsemőből totyogóvá nőtt baba lehet, hogy csak 1-2 kilót hízik, fejkörfogata két centivel nőhet. Ez teljesen normális. Külleme viszont nagyot változhat, kerek pocakja és a kúszáshoz jól idomuló puha karja és lába változik, izmosabb, vékonyabb lesz az egész kisgyerek, teste alkalmasabbá teszi a járásra és mászásra. A tizenötödik hónapban a kis sportoló hegyet mászik (a lépcsőt), ostrommal beveszi a homokozót, és alaposan megdolgoztatja az apját és az anyját.

Szociális fejlődés

A gyerekek imádnak játszani, azt mondják a játék a gyerek munkája. Hiszen csak a játékon keresztül tanulhatják meg például az ok-okozat összefüggését (ha túl magasra építem a kockatornyot, össze fog dőlni), vagy a felnőttek világát (nézzük csak, mi történik, ha fölteszem apa kalapját, és úgy teszek, mintha kocsit vezetnék).
Ebben a korban azonban a totyogók nem valami jó játszótársak. A harmadik életévig a gyerekek „párhuzamosan” játszanak, azaz egymás mellett elvannak, de nemigen lépnek interakcióba. Ez nem azt jelenti, hogy nem érdeklik őket a többi gyerekek, csupán arról van szó, hogy ebben a korban még nem elég érettek ahhoz, hogy együttműködjenek a játékban, vagy hogy meglegyen bennük az empátia és a vágy, hogy másokkal megosszák a foglalatosságaikat. És mégis, éppen így tanulják meg a társas kapcsolatokat, hogy egymás közelében játszanak; az, ahogy lenyűgözi őket a többi gyerek, része a tanulási folyamatnak.

Szellemi fejlődés

Soha sem lehet elég korán kezdeni olvasni a gyereknek, és a totyogó remek hallgatóság. Lehet, hogy még mindig érdeklik a korábban használt egyszerű, színes képeskönyvek, és azok a könyvek, amelyek különféle tárgyakról, emberekről vagy állatokról szólnak. A felolvasás, legyen az napközben, lefekvés előtt vagy bármikor, ha kedve van, olyan élvezetes tevékenység, amelyet megoszthat a kicsivel. Már maga a folyamat is felkelti a gyerek érdeklődését, képzeletét és a nyelv iránti szeretetét. Ahogy a kicsi közeledik a tizenötödik hónap felé, már körülbelül tízszavas szókincse van, és sokkal többet megért. Olyan egyszerű, egy lépésből álló kérésekre, felszólításokra is reagál, mint „hozd a könyvedet” vagy „gyere ide anyához”. De ami a legfontosabb, hetente mintegy két új szót tanul, és ezt a folyamatot a felolvasás segítheti, bátoríthatja.

95.

Mivel végre bejött a jó idő, nincs időm a gép előtt tétlenkedni :) Sokat vagyunk a játszótéren, homokozunk, motorozunk, és kergetőzünk - élvezzük a várva-várt tavaszt. Nem szeretném azonban, hogy nyomtalanul teljenek el ezek a napok, ezért ezután a hétvége valamelyik napján fogok heti beszámolót írni.

Hétfő: átmentünk a szomszédba Tündéékhez játszani kicsit. (Már nem vagytok olyan jó barátságba, mint kb. fél évvel ezelőtt, mivel ritkán találkozunk. Tünde már túl van várandóssága felén, így ő most nincs energiailag a topon, én pedig nem akarom őket zaklatni.) Zorka már nagyon kíváncsi a világra. 20 mp-enként feltett „mit csinál?” kérdésére nem is olyan egyszerű válaszolgatni :) Viszont minden tettét megmagyaráz, és el lehet beszélgetni vele szinte bármiről. Nagyon helyes tud lenni a vicces beszólásaival. Ebben a korban már látszik a köztetek lévő 8 hónap korkülönbség. Őt már teljesen más dolgok érdeklik, játszik a játékokkal, szerepjátékokat gyakorol és egész nap beszél, míg Te még csak nézegeted a játékok formáját, egyikkel sem rendeltetésszerűen játszol, mozdulataid nagyon darabosak, gyakran csípsz, markolsz, néha harapsz, amit természetesen ő nem vesz olyan jó néven. Ezt leszámítva azért sikerült összerázódnotok. Sőt, Zorka, mint felelősségteljes nagytestvér, mindig rendre utasított, ha valami olyat tettél, amit épp nem lett volna szabad. Ugyanígy viszont figyelt is Rád, mikor épp elbotlottál, és felsegített Téged. Nagyon aranyosak voltatok :)

Kedd: hogy ne mindig mi menjünk, áthívtam a szomszédékat. Folytatva az előző napot, játszottatok egy jót és rosszcsontkodtatok tovább:) Mi anyukák pedig beszélgettünk a gyereknevelésről, a születendő kisszomszédról, a pasikról, anyósokról…
Délután átmentünk a Nikihez, aki az unokaöccsére vigyázott. Domi már nagyfiú, 2,5 éves és bölcsibe jár. Mikor megérkeztünk nagyon meg volt szeppenve, de hamar feloldódott. Perceken belül mindhárman együtt rosszalkodtatok. Kipakoltátok az összes cipőt az előszobába, Te pedig egy régi hatalmas bakancsban betipegtél a szobába. Domi leszedte a cipős szekrény ajtaját, Dorci pedig adogatta ki a cipőket. Pillanatok alatt akkora rumli lett, hogy a bejárati ajtót nem lehetett kinyitni. Niki gyorsan rendet rakott, hogy anyukája haza tudjon jönni a boltból. Így mire megérkezett, már újra rend volt. Még nagyon aranyos helyzet volt, mikor mindhárman bebújtatok Dorka házikójába. A két csaj a széleken, Domi pedig középen. Dorci a fejét simogatta (meg húzkodta a fülét), Te pedig a lábát (meg csipkedted a combját). Le sem merem írni, hogy fél 9-kor indultunk tőlük haza :S

Szerda: a szép időben már délelőtt lementünk sétálni. Vagyis én mentem, Te pedig megtetted életed első motoros kalandtúráját. Először beköszöntünk a Kingához a játékboltba és megmutattad neki a hétvégén lenyúzott nózidat. Ő a gyógyulás elősegítésére adott neked egy pilótakekszet, amivel annyira sikerült magad összekenni, mintha minimum egy dobozzal ettél volna belőle :) Ezután jó nagy ívben megkerültük a játszóteret, megállva minden gödörnél és úthibánál. Megálltunk a hintánál is és reméltem, hogy végre bele mersz ülni. De sajnos nem :( csak meglökted, és sírva menekültél is el a közeléből. Nem tudom, hogy mikor sikerült megutáltatnom veled a hintázást, de nagyon tartós lett :(( Útközben összebarátkoztunk egy kislánnyal és anyukájával. Ő még csak 11 hónapos, de megtetszett neki a motorod, ezért átadtad a helyed neki. Közben a láthatáron egy kutya tűnt fel, ami teljesen megigézett téged. Az anyukával addig neki estünk egymásnak a kérdéseinkkel: hogy hívják, mennyi idős, alszik-e éjjel, mennyi foga van, hisztis-e miatta, külön szobában alszik-e? Miután ebéd- és alvásidő volt, elköszöntünk és indultunk haza. Persze ez nem ment olyan egyszerűen. Nem akartál a motorra felülni, sétálni szerettél volna, de nem hazafelé, leültél a földre, hogy „én egy centit sem mozdulok, míg nem oda megyünk, ahová én akarok!”. Mivel ehhez én nem asszisztáltam (vagyis elindultam hazafelé), belenyugodtál sorsodba, felkeltél és jöttél utánam.

Délutánra közös sétát beszéltünk meg Nikivel. Természetesen sokkal tovább aludtál, mint szoktál. Utána jött még az evés is, amit nem vittél túlzásba, így mehettünk is. Elmentünk fagyizni, kaptatok tölcsért (Te csak az erődet fitogtattad rajta) és egy nyalás fagyit is. Aztán elmentünk homokozni. Niki nem nagyon üldögélhetett, mert Dorka hamar megunta az egyhelyben ücsörgést és felfedezőútra ment. Elment volna a világ végére is, ha nem megy utána a Niki. Nem egy félős kiscsaj. Ezután jobbnak láttuk, ha elindulunk sétálni. Csakhogy addigra megszöktetek tőlünk. Mi elindultunk, hogy hátha jöttök utánunk, de nem volt ilyen egyszerű. Ahelyett, hogy átsétáltatok volna a füves részen, inkább tettetek egy nagy kitérőt, érintve ezzel a homokozót is. Nagy nehezen sikerült végre ráállni a helyes útra, így mehettünk a boltba. Épp csak sétálni nem akart egyikőtök se, így lett babakocsi túra a sétálásból.

Csütörtök: délelőtt megbeszéltük a Tündével, hogy a ligetben találkozunk. Mi bevásárlásból, ők meg a belvárosból jöttek. Ez a játszótér elég gyenge felszereltséggel bír: 4 db hinta (abból 2 rossz), 2db köteles mászóka. Mivel a hintától félsz, mászókázni nem tudsz, így eléggé leszűkült a mozgástered. Mivel útközben temérdeknyi teát öntöttél magadba, így a pelus sem bírta tovább. Így jobbnak láttuk, ha hazamegyünk átöltözni és a közeli játszótéren folytatjuk a mókát. Ez már egy jobb állapotban lévő játszótér, de még mindig nem neked, 1 év körüli gyereknek való játékokkal. Homokozó volt (bár kicsi, mert 3 gyerekekkel meg is telt, de legalább volt), így az elég sokáig lekötött Téged. Aztán egy fél óra elteltével kezdtek jönni a gyerekek. Kamaszok az iskola után, nagyobb gyerekek talán az ovi után. Nem figyeltek rátok kisgyerekekre a csúzdánál és rátok csúsztak, rohangáltak és fellöktek titeket, ezért inkább elindultunk haza. Így is jól kifáradtál, mert lefeküdtél és 5 perc múlva már aludtál is. Késő délután megkértem Apát, hogy jöjjön le velünk boltba, akinek szokás szerint nem volt hozzá kedve :( inkább elment valahová. Felkaptuk a motort és elindultunk kettesben. Még nem értünk az utca végére, mikor Apa megállt mellettünk kocsival. Mondtam neki, hogy parkoljon le valahol és jöjjön velünk, mert nagyon lassan mentél a motorral és féltem, hogy bezár a bolt, mire odaérünk. El is jött velünk, sőt, mondta, hogy menjek be a boltba egyedül, Ő pedig kint marad Veled addig. Talált egy ismerőst a bolt előtt, akivel beszélgethetett és dicsekedhetett Veled :) Mikor kijöttem, még sétálgattunk, motorozgattunk. Fél 8-kor pedig hazamentünk. Nagyon jó volt sétálni egyet ahelyett, hogy a sok idióta műsort néztük volna a tv-ben. Szeretném, ha nem is minden nap, de gyakrabban jönne Apa is velünk ilyenkor (mert ez volt az első alkalom :S).

Péntek: délutánra kitaláltuk a Nikivel, hogy be kéne menni a városba. Tetszett is az ötlet, csakhogy a Dorka és a Te alvásod éppen fedte egymást. Vagyis Te még nem keltél fel, mikor a Dorka még ébren volt, mikor pedig ebédeltél, Ő addigra elaludt :) Niki ügyesen megoldotta a dolgot: az alvó Dorkát felöltöztette és babakocsiba tette, majd elindultak felénk. Mi addigra (az életben először) készen lettünk és indultunk is. A terv az volt, hogy a Niki táskát vesz magának, de a kiszemelt boltban nem talált magának tetszőt. Sétáltunk tovább a szép időben, de továbbra sem járt sikerrel. Pihenés gyanánt leültünk a főtéren joghurtot enni. Nektek kellett volna, de ti nem ettétek. Viszont láttunk 2 vadkacsát a betonon sétálni. Egyiket Dorka meg is etette a pogácsájával. Aztán körénk sereglett rengeteg galamb, amik nem tágítottak, így útra keltünk. Betértünk egy kreatív boltba is, ahol annyi minden szép dolgot láttam, hogy csak ámultam-bámultam, de időhiány miatt most le kellett mondanom a kézimunkáról :( Sebaj, jövőre talán Veled együtt fogunk gyöngyöt fűzni, dekupázsolni, üvegmatricát készíteni… Mikor haza értünk még felhívtam Nikiéket hozzánk játszani, de sokat kellett győzködnöm. Mikor a lépcsőházban kivettelek a kocsiból, látta, hogy be vagy pisilve és sajnált Téged (meg engem). Aztán mondtam neki, hogy nem csak mi vagyunk rászorulva a sajnálatra, mert Dorka is épp így járt…így belátta, hogy jobb, hogy mégis feljöttek, mert legalább nem kell hazáig pisis ruhában ülnie Dorkának.

Szombat: egész napos punnyadást terveztünk be Apával. Nem sikerült betartani :) Apa átment a Mamáékhoz segíteni kihozni a hűtőt meg a fagyasztót a konyhából, mert ők bizony nagy munkában vannak mostanság: új konyhájuk lesz! Új konyhabútor, új padló, új csempe, új falszín, új gáztűzhely, és az extra: egy mosogatógép. Biztos nagyon szép lesz, már kíváncsi vagyok rá. A végeredményt biztos irigyelni fogom, a vele járó munkát már kevésbé. Hazaértünk és leültünk ebédelni. Csörgött a telefon. A munkatársam, Katinka volt az. A szomszédjának elromlott a számítógépe, és arra kért, hogy menjünk el hozzájuk megnézni. Mivel nem volt semmi dolgunk, elmentünk. Neked épp az út idejére esett az alvásod és ennek kimondottan örültem. Mikor megérkeztünk, ők nagy munkában voltak: átalakítják kicsit a házukat, ablakot falaztak be, egy másik helyen pedig ablakot raktak be. Mondtuk is nekik, hogy nem kellett volna ilyen számítógépes mesével előállni, mentünk volna akkor is, ha falazni hív :) Katinkám kislányával, Verával jól kiveszekedtétek magatokat, sétálgattunk az udvaron, labdáztunk, jól éreztük magunkat. Apának nem sikerült megjavítani a gépet, így haza hoztuk, és itthon folytatta a bütykölést éjfélig! Mellesleg a lány (akié a gép) a fősulin informatikusnak tanul…

Vasárnap: bepótoltuk az elmaradt semmittevést. Délután pedig sétálni mentünk Nikiékkel. Vettünk hamburgert vacsira, és haza mentünk. Mivel az ebédet nem voltál hajlandó elfogyasztani, estére már elég éhes voltál. Annyira, hogy Apa hambijának a felét betermelted, meg még szalámis kenyeret uborkával. Mert uborka nélkül nem étel az étel :) Ezután még megittad a vacsira szánt tejet is. Gondoltam, jól laktál annyira, hogy nem fogsz egyszer sem felébredni éjjel…hát nem így történt. 3x is fent voltál. Úgy gondolom, hogy ha hagynálak nyöszörögni, simán vissza tudnál magadtól is aludni… csak Apa miatt nem lehet hagyni, mert Ő ugye megy dolgozni, így ki kell pihennie magát. Remélem, mihamarabb meg tudjuk csinálni a szobádat, így kipróbáljuk, hogy ha nem rohanok minden nyöszörgésre hozzád, vajon megszűnnek-e az éjjeli ébredések. Nagyon szeretném, ha így lenne…

A Niki tegnap új szót tanított Neked: Docci (Dorci)

94.

Még nem is tudsz beszélni, de az elmúlt éjjelt végig dumáltad :) Ilyeneket mondtál, hogy: tyityi (ez nálad a kutya), hmm-hmm (így ugat), Anya, Apa, menjél (!), inni. Egymás után többször és szinte félóránként. El sem tudom képzelni, hogy mit álmodhattál… De biztos köze volt a tegnapi játszóterezésnek :)
Ez normális???

93.

Tegnap délelőtt nagyon szép idő volt, ezért kimentünk a sági Mamához. Van neki egy kis kutyája, ezért a szórakozásod borítékolva volt. Az udvar pedig hatalmas, így a randalírozásnak is volt helye. Az egész napod azzal telt, hogy vagy Te kergetted a kutyust (tyityit), vagy az Téged. Bár ez utóbbi variáció nem tetszett annyira, és ennek hangot is adtál sikongatás formájában. Képesek voltatok összeveszni két fadarabon, mert nem tudtátok eldönteni, hogy kinél legyen éppen :D
((( Barni nagyon barátságos kutyus, és tudni kell róla, hogy tavaly egy menhelyről hoztuk, mert az előző házőrző öregség miatt kimúlt. Családi ház lévén, kutya pedig kell, ezért döntöttünk úgy, hogy „megmentünk” egyet az örökbefogadással. A haza úton a kutya remegett a félelemtől, a jutalom falatot nem fogadta el tőlem, csak akkor, ha letettem. Mikor a kanyarban kicsit lecsúszott az ölemből és vissza akartam húzni, még a szemét is becsukta… Azóta megbarátkozott velünk, mindig ugrál örömében, ha meglát minket, és össze-vissza nyalakodna(dik). Anyósnál jobb helyre pedig nem is kerülhetett volna, mert ahogy hallottam tőle, minden naposak a jutalmak: parizer, sajt, csoki, gumicukor :), kenőmájas, tej, és az ebéd maradéka. )))

Történt egy sajnálatos esemény is*: a lépcsőzés hevében leestél a második lépcsőfokról. Lenyúztad a bőrt a homlokodról, a nózidról és a pofid egyik feléről :( Sírtál egy kicsit, de nem történt az ijedtségen kívül semmi. Épphogy csak vérzett kicsit. Mire beértünk a fürdőbe, már csak hüppögtél. Jó lenne, ha az ilyen dolgokból tanulnál, de eddig ez nem így van, ugyanis nem sokkal az eset után, újra vagánykodtál a lépcső tetején :(

*miután eljutottam eddig a bejegyzésben, beszéltem a Nikivel telefonon, hogy képzeljem el, hogy a Dorkának is sebes lett az arca, mert leborult a lépcsőről... Véletlen??? Vagy csak megtetszett meki Cicamókom különleges sminkje??? Nem tudni, az biztos, hogy n+1 dologban hasonlítanak már :)

Apa ez idő alatt lemosta a kocsit, beállította a gyújtást, mert elég nyögvenyelősen indult. Mikor végzett, kitolta a motort is, és azon is bütykölt valamit. Aztán indulnunk kellett haza, mert a Mama ebédjéből nem ettél, a teád is elfogyott és egyre nyűgösebb lettél a fáradtságtól.

A kocsiban nagyon gyorsan elaludtál, így kényelmesen el tudtam menni pelenkát vásárolni. Itthon is aludtál még bő 2 órát az erős levegőnek köszönhetően. Elég későn (5 órakor), de legalább ettél jól ebédet.Este 7-kor még tettünk néhány kört Nikivel és Dorcival, ahol kibeszéltük a pasikat ;) Mindig elgondolkodok azon, hogy ha ilyen jól megértjük egymást, miért nem találkoztunk korábban??? Nagyon sok hasonlóság van kettőnk életében és viszonylag egyformán gondolkodunk sok mindenről. Már 1000 éve barátnők lehetnénk... Talán még semmi sincs veszve :) én mindenesetre ezen leszek :)))

92.

Már régen meg akartam írni ezt a bejegyzést. A tartalma az lesz, hogy mi mindent értesz meg abból, amit gagyogok neked egész nap.
Ezt sajnos nem jegyeztem meg, hogy mikor volt pontosan, de úgy 1 hónapja lehetett.

-Apa a szobában volt Veled, én a konyhában mandarint pucoltam. Apa a kezedbe nyomott egy tányért és azt mondta, hogy „vidd ki Anyának”, és Te kihoztad :) mikor végeztem a gyümölccsel, ráraktam a tányérra, és beirányítottalak Apához. Anélkül, hogy egy darab is leesett volna a tányérról, bevitted hozzá.

-tegnap előtt, mikor hazajöttünk a boltból, a cipőtartó mellé letettem a szatyrom és indultunk befelé, hogy levetkőzzünk. Még nem végeztünk, de már mondogattad, hogy „inni, inni”. Én a szobában voltam és kiirányítottalak az előszobába. A szatyorban ugyanis benne volt a cumisüveged. Megtaláltad :)

-mosogattam ma a konyhában, kijöttél és megint inni kértél. Én nem akartam félbehagyni a dolgom, így azt mondtam, hogy ha kihozod az üveged, akkor öntök bele teát. Bevallom, nem emlékeztem rá, hogy hol volt utoljára az üveg, de az a lényeg, hogy Te emlékeztél rá :) sőt, nem csak a teásat hoztad ki, hanem a bent felejtett tejeset is. Ha már egyszer úgyis mosogatok… :)
miután összepakoltam utánad a fiókok tartalmát, és nem akartam, hogy folytasd a rámolást, mondtam, hogy „hozd be a cipődet!” Behoztad, de csak fél párat. Mondtam, hogy „hozd be a párját is!” A 3 pár cipő közül behoztad az előbbinek a párját :)

-a mi számítógépünk a billentyűzet bármelyik gombjával bekapcsolható. Ezt eddig nem tudtad, de véletlenül bekapcsoltad. Mérgesen rád néztem (persze nem voltam mérges!!!), és azt mondtam, hogy ”azonnal kapcsold ki!”, mire lehajoltál és a rendes kikapcs gombot nyomtad. Már gyakoroltad ezt a mozdulatot párszor. Főleg, mikor írok egy jó hosszú bejegyzést…

-kérés nélkül kinyitod a hűtőajtót (és úgy is hagyod!), kiveszed a joghurtot, odaadod, közben pedig mondogatod, hogy „nínnya, nínnya” (danonino).

-megmutatod hol az okos fejed, hogy mossuk meg a pocakod, és arra a kérdésre, hogy „mi van a szádban?”, szádat kitátod, nyelvedet kiöltöd :)

-tudod mit mond a halacska, a kutya, a cica.

-felavattuk az új motort. Az első nap még csetebotán közlekedtél vele. Meg is voltam ijedve, hogy sose fogsz vele gurulni. Másnap már az utcánkban mentél vele. A Mama eljött velünk játszóterezni és elég sokáig ültél rajta. Mindennek nekimentél, mert tudtad a kormányt használni. Sajnos, aznap el is borultál vele (ráadásul egyből fejre) és féltem, hogy nem fogsz újra ráülni. Másnap reggel mentél az előszobába és már hajtottad is. Ma is lent voltunk a játszótéren Dorciékkal együtt, és átpasszoltuk neki a kisebbik motort, hadd gyakoroljon Ő is. Hát nagyon nem érdekelte… Te viszont úgy mentél a tiéddel, hogy alig győztem menni utánad, mert mindig letértél az útról. Mondtam is a Nikinek, hogy véget ért számomra a csevegős sétáltatás. Ezután csak futtában tudunk váltani pár szót :) Épp megjegyeztem neki, hogy kár, hogy kormányozni még nem tudod, mire bebizonyítottad, hogy de tudod. 2 lány jött oda hozzátok, mert milyen aranyosak, helyesek, cuki vagytok (és tényleg!), mire egyből feléjük fordítottad a kormányt és spuri hozzájuk! Szóval tudnál kormányozni, csak nem nagyon akarsz. Az új cipőnek is kopik az orra…

Biztos lenne még néhány tudományod, amit szeretnék lejegyezni, de sajnos, a szita agyam csak ennyit bírt raktározni :( de mihelyt eszembe jut, közzé teszem.És ma az első "nem rokon pasi" is megkapta tőled életed első pusziját: ő Norbi, Dorci apukája :) Sajnos már foglalt, de úgyis öreg lenne hozzád ;)

Szavak:
-Aja (néha Anya), Apa (általában Ő is Aja), Mama, Papa, Abinya, Oinya (Dorina- ez ma délutáni szerzemény), baba
-szia, sziamia
-hápi
-tyityi (kutya), és ezt mondja a kutya: hmm-hmm
-nyiha (paci)
-nínnya (Danonino)
-cíta (cipő, cica)
-séta
-inni
-cici
-hami
-Apa hallotta a szádból, hogy „te genya”, és azt, hogy „csíra” (pedig esküszöm, nem mondunk ilyeneket :( ). Én pedig azt, hogy „Robika” (Ő a bátyám, de soha nem becéztük ennyire) és azt, hogy „csipsz”.

91.

Hosszú idő után (1 hónap), tegnap ismét a Tündiékkel töltöttük a délelőttöt. Először kipróbáltad a Zorka motorját, mert Neked is ugyanolyan van, leszámítva, hogy a tiédnek a kereke sima felületű, ezért nem ment előre. Zorkáé bordázott, azt tudtad is hajtani :) Ez a tény arra ösztönzött engem, hogy be kell ruháznunk egy olyan járgányra, amit tudsz is hajtani… Tettünk egy kiadós sétát, mialatt Tünde kiíratta a bölcsiből Zorkát, mivel jön a kistesó, így nem kell mennie bölcsibe. Én pedig megkérdeztem, hogy mikor van beíratás, mert nálunk nem jön kistesó, és előfordulhat, hogy igénybe kell vennünk ezt az intézményt :( Mindent megteszek, hogy ne kelljen, de ha mégis, nem kell az utolsó pillanatra hagyni a keresést. Ezután elmentünk a Plázába, mert a Tündének banki dolga akadt. Ez időre befizetett titeket a gyermekmegőrzőbe. Ez egy kicsi, kerítéssel elhatárolt rész a Pláza kellős közepén. Ti ott randalíroztatok, én meg hol egyikőtökre, hol másikatokra figyeltem, hogy épp mit rosszalkodik. Volt felfújt légvár (egyikőtöknek sem jött be), mászóka csúzdával a végén (Zorka szerette), labdák rengetege, amibe a csúzdáról érkeznek a gyerekek (ezt imádtad!!! Ki se mozdultál belőle :) ), lábbal hajtós jármű (kicsit tetszett mindkettőtöknek), hintaló (egyikőtök sem szerette, Te egyenesen féltél tőle), és egy házikó, benne egy hintaszékkel és telefonnal (Zorka bent szerette, Te pedig bekukucskálni szerettél). Egy órát töltöttetek ott, nagyon jól éreztétek magatokat. Hazafelé menet, Te elaludtál a kocsiban, így kényelmesen el tudtunk menni még boltba is. Tünde már igyekezett haza főzni, mi még maradtunk lent, hogy tudjál aludni nyugodtan. Kinéztem addig a motort, amit meg szerettem volna venni, és megbeszéltem az eladóval, hogy ha felébredsz, lejövünk kipróbálni. Közben megjött Apa, és amíg nyitottam ki a tárolót, Te felébredtél. Felhoztuk a cuccainkat és mentünk is vissza a motorért. Kipróbáltad, hogy nem magas-e és még hajtottad is kicsit. Bár elég szokatlan még, hogy a hátsó kereke nagyon széles, így meg kell tanulnod a hajtási technikáját, de az eladó szerint hamar belejössz. Úgy legyen.

Miután megfőztem az ebédet, elindultunk a postára, ahol találkoztunk a Mamával. Feladta a mi csekkünket is. Közben odajött beszélgetni egy általános iskolai osztálytársam, akivel már egy éve nem beszéltem. A Mama közben végzett a postán, és elmentetek hozzájuk, míg mi tovább beszélgettünk. Már kezdtem fázni (mert a babakocsin volt a kabátom, azt meg a Mama elvitte…), de az osztálytárs csaknem fogyott ki a témából :) A helyzetet az éppen érkező Niki, Norbi, Dorka oldotta meg. Míg Norbi a postán várakozott, Niki odajött beszélgetni, így az osztálytárs hamarosan elköszönt. Norbi végzett odabent, így négyesben elindultunk haza. Merthogy Ők is abban a házban laknak, mint a Mama :) Mikor megérkeztem, Mama meg a Papa a földön ülve, Téged dömperben tologattak. Vicces látvány volt :) Amíg kiéltem netezési vágyam, a Mama alig győzött utánad rohangálni. Mindent le és kipakoltál, minden gombot nyomogatni akartál, minden távirányítóra szükséged volt, a Papa fiókjában pedig olyan kincsekre bukkantál, mint: tűzőgép, csavarhúzó, mérőszalag, olló, toll, ceruza… szóval csupa olyanra, ami veszélyes lehet a számodra. Persze az összes játék sem ér fel ezek valamelyikével. És természetesen, ahányszor átmegyünk, mindig ez a menetrend, mégsem unod meg. Nem úgy, mint a játékokat…

Miután hazaértünk, viszonylag könnyen történtek este a dolgok. Ettél vacsira sajtos kenyeret, beléd erőltettük a gyógyszert, néztük a tv-t közösen. A sötétben viszont valamiért nem akartál elaludni. 10 perc nyüglődés után jöttem csak rá, hogy lehet, hogy a vacsit megetted, de tejet nem ittál, ez pedig része az esti elalvásnak. Gyorsan pótoltam a hiányosságom, és az elalvás is sikerült :) Éjjel nem keltél fel egyszer sem, hanem csak reggel 6-kor. Akkor is annyira, hogy megigyad a reggeli tejet, és már aludtál is.
Most pedig 9 óra elmúlt és még mindig alszol.

90.

Tegnap itt voltak a bátyámék, mert rég láttak Téged, és megköszöntöttek engem, mert ma van a szülinapom.  Neked meg hoztak egy nagyon helyes kondi cipőt. Piros, és úgy néz ki, mint a focicsuka. Nagyon tetszik Neked is, mert mióta megvan, le se vehetem Rólad. Még aludni is abban akartál. Mivel nem engedtem, így az alvás is elmaradt.Hely hiányában, két turnusban ettünk. Neked mindegyik ételt felszolgáltam, úgy, mint: csirkepörkölt, pörkölt szaft, nokli, rizs, rántott hús. Csak a 2 utóbbit fogadtad el. Pedig a többi is finom volt. Sebaj, de legalább már eszel, és ez jó :) Ebéd után megkóstoltad a fagyit is, eszegettél az Ági tortájából. Hamar elrepült az idő, és mentek haza.

Nekiálltam eltakarítani az ebéd maradékát és a romokat, mikor Apával együtt sétáltatok ki a konyhába, kezedben egy díszdobozos orchideával. Apa mondta Neked, hogy: add oda Anyának!, mire Te egy jól irányzott mozdulattal kidobtad a szemétbe…:) Hosszú percekig nem bírtuk a nevetést abbahagyni :)

Délután 6-kor már erősen dörzsölgetted a szemed, ezért lefektettelek aludni azzal a kijelentéssel, hogy 1 óra múlva felkeltelek. Nem kellett, mert fél órával később felültél az ágyban, és inni kértél. Odaadtam, és visszaaludtál. Végre jól kineteztem magam és fel se tűnt, hogy már 9 óra van. Gondoltam, most már nem keltelek fel, aludj, amíg jól esik. Megmelegítettem a tejed és miközben ittad, át is öltöztettelek, mert csupa pisi voltál. Sem a peluscserére, sem a body leváltására nem ébredtél fel :) Mi is lefeküdtünk, hogy hátha éjfélkor gondolod úgy, hogy inkább játszanál. Alig hogy becsuktam a szemem, már magyaráztál is. Apa odabandukolt érted, és átcipelt közénk, ahol békésen aludtál tovább. Mikor teljesen keresztbe fordultál, és szinte lerúgtál engem az ágyról, jobbnak láttam, ha visszaviszlek a helyedre. Tisztába tettelek, hogy nehogy megint átázz. 2 óra lehetett ekkor. Elmentem letusolni, elmostam a tejes üveged és lefeküdtem. 4 órakor ébredtél újra, odafeküdtem melléd, és megittál egy egész üveg teát. Én szerintem előbb elaludtam, mint Te, ezért ott ragadtam melletted. Reggel az első nyöszörgésre kimentem, és melegítettem tejet. Ránéztem az órára, 6 óra volt átállítás előtt. Vagyis este 6-tól reggel 6-ig aludtál egyfolytában, ami 12 óra!!! Még soha nem aludtál ennyit…
Reggel ébredés után, az első dolgod a cipő felhúzása volt :)

A gyógyszerrel kapcsolatos tapasztalataim: első nap 8-kor kaptad meg, fél 9-kor már alig láttál az álmosságtól. Éjjel csak 4-kor keltél fel. Második nap már ettél reggelit, ebédet és vacsorát. Aznap éjjel már 5-kor keltél. Harmadik nap ettél reggelit, tízórait, ebédet és vacsorát. Este nem kaptad meg az adagod, mert ez volt a tegnapi nap. Ma már ettél reggelit, és remélem, folytatod ezt a jó sorozatot. Bízom benne, hogy gyógyszer nélkül is menni fog az evés és az alvás is :)

89.

Itt ülök a gépnél és neteznék egy kicsit. Nem hagyod :( Hosszú percek óta csak a hiszti megy, felkéretkedsz az ölembe, felveszlek, akkor inkább lent lennél, így leteszlek. És kezdődik elölről. Most azt találtam ki, hogy ha már úgyis üvöltesz torkod szakadtából, megmasszírozom az ínyedet, mert azt mindig szereted. És mit érzek??? Felül mindkét oldalon egy-egy jó nagy fog áttörte az ínyt. Mindegyiknek még csak az egyik sarka van kint, de már ez is haladás! Kb. egyforma nagyságúak. Ezek a sorrendben a 8. és 9. versenyzők :)

88.

Most érkeztünk haza az orvostól, aki megvizsgálta a vizeletedet. Már nincs benne se fehérje, se genny, se vér! Doktor bácsi gyógyultnak minősített. Jupppíííí! Mivel étvágyad egyáltalán nincs, (reggel és este egy-egy üveg tejen kívül nem veszel magadhoz táplálékot, csak teát) kaptál egy szirupot. Peritol a neve, mellékhatása: étvágyfokozó, testsúlynövelő. Míg a váróban voltunk megettél két darab apró pogácsát, és a haza úton további másfelet. Remélem, visszatér a régi jó étvágyad! Mivel ma ilyen ügyes voltál, és ilyen hamar meggyógyultál, vettem Neked egy felfújható teknőst, amivel még vidámabb lesz az esti pancsolás :)

87.

Tegnap újat tanultam Apától:

-ha én eszek, és Te kérsz belőle, akkor nekem kell etetni Téged, mert Ő nem turkál bele a tányéromba
-ha Apa eszik, és kérsz belőle, akkor is nekem kell etetni Téged. Apa nem tud, mert Ő eszik…
-ha Apa fürödni megy, akkor hagyjak ott csapot-papot és figyeljek Rád, mert különben állandóan nyitogatod a fürdőajtót, és úgy kimegy a meleg
-amíg én fürdök, Neki nem kell otthagyni csapot-papot, hogy figyeljen Rád, hanem nyitva kell hagynom az ajtót, hogy kényelmesen ki-be tudj járkálni, és ne hisztizd át azt a negyed órát
-Apa nem tudja ez idő alatt a vacsira szánt tejet sem megmelegíteni Neked, mert nem tudja mennyi ideig kell mikrózni, inkább hallgatja a hisztit
-a saját reggeli tejét tudja mennyi ideig mikrózza...

86.

Azzal kezdem, hogy lázad, hőemelkedésed egyáltalán nincs, a gyógyszer elfogyott, kontrollra szerdán megyünk vissza. Az étvágyad még mindig nem jött meg :(

Sajnos, a húsvét nem úgy zajlott, ahogy szerettem volna :(

Kezdődött azzal, hogy elmentünk pénteken délelőtt Apával bevásárolni, hogy a hétvégi őrületet kikerüljük. Elköltöttünk egy rakat pénzt(15 ezer Ft-ot) és még így is maradtak el dolgok szombatra. Mikor hazajöttünk, megpucoltuk az ablakokat, mert már nagyon rájuk fért. Megjegyzem, hogy Apa pucolt többet. Délután nagyon nyűgös voltál itthon, ezért úgy 6 óra tájban lementünk sétálni. Elmentünk a virágboltba, ahol sziklakerti virágot vettünk. Az éjjel a szokásos volt, 3x-i ébredéssel. Az utolsó negyed 7-kor. Ekkor felöltöztem és lementem boltba. Először a henteshez, mert eltetettük a húst. 7-kor nyitott :( Aztán a pékségbe, hogy legyen kenyerünk. Nem volt kenyér :( Aztán a boltba, hogy a sütibe legyen túró. Nem volt túró :( Visszamentem a henteshez a húsért, de már csak itthon vettem észre, hogy kevés lett a levesbe való húsos csont. Visszamentem, hogy veszek még, de nem volt. Hazajöttem, és Te még mindig aludtál! Elég későn álltam neki az ebédfőzésnek, és igyekeznem kellett, mert délután sétát terveztünk Nikiékkel. Sétáltunk egy nagyot, hogy tudjatok aludni egy kicsit, de nem akartatok. Elmentünk egy cukrászdába somlói tortát venni. Utána pedig aranyeső ágat szedtünk a húsvéti asztaldíszbe. Az utca elejére értünk, mikor úgy döntöttél, hogy elalszol. Emiatt tettünk még néhány kört, pedig nem volt valami jó idő. Mikor már majdnem fáztunk, hazajöttünk közösen. Mi összeraktuk az asztaldísz, ti pedig rosszalkodtatok :) Miután végeztünk, elkísértük a Nikiéket haza, és felmentünk a Mamáékhoz.

Vasárnap Apa a tv antennát szerelgette, mi pedig az erkélyen elültettük a pénteken vett virágokat. Én lapátoltam a cserépbe a virágföldet, Te pedig ki onnan. Annyi föld volt az erkélyen, amennyi egy kertben sincs :) Míg aludtál, én megcsináltam az ebédet. Aztán jött a Mama és a kapucsengőre felébredtél. Hozott Neked húslevest, bele tésztát, husit, és a zöldségekből még pürét is csinált Neked, hogy hátha majd enni fogsz végre…de sajnos nem :( Most legalább a Mama is látta, hogy nem én nem adok enni, hanem Te nem vagy hajlandó megülni egy percre sem(bár ez még nem is lenne gond), és nem nyitod ki a szádat. Így elég nehéz etetni… Délután Apa hisztis lett, ezért felkerekedtünk sétálni, remélve, hogy az úton elalszol. Már indultunk volna haza, mikor kidőltél. Felmentünk a Mamához, ahol kocsistól kitoltunk Téged az erkélyre, hogy tudj aludni egy jót. Így is lett, mert közel 2 órát szundítottál. Mi meg neteztünk a Mamával addig. Elég késő volt, mikor hazaindultunk.

Hétfőre közös állatkerti sétát terveztünk Nikiékkel. Reggel kinéztem az ablakon és láttam, hogy szakad az eső :( Ez a túra elmaradt. Mikor felébredtél, Apa meglocsolt mindkettőnket, nehogy elhervadjunk. Cserébe csokitojást kapott Tőled. Átmentünk a Mamáékhoz, ahol a Nyuszi rengeteg édességet szórt szét. Te kaptál egy kiskosarat, és szedegetted bele a csokikat. Mikor végeztél, kibontottad majdnem mindegyiket és meg is kóstoltad őket. Kaptál ropit is, meg Kubut. Ez utóbbi nem tetszett túlságosan. Hazajöttünk, -az úton természetesen elaludtál- és neki álltunk (volna) ebédelni. A sonka, amit erre a napra vettünk, bűzlött és a kukában végezte. Csak úgy, mint a maradék somlói, az összes mandarin és az összes paradicsom. Nagyon mérges voltam, mert nem kevés pénzbe kerültek. Megfogadtam, hogy soha többé nem veszek előre ennyi mindent. Megint csak sokat aludtál, amit az érkező vendéget zavartak meg. Katinkám jött családostul, mert már nagyon rég nem találkoztunk. Szerencsére jól elvoltál a kislányával, Verával, aki 31 hónapos. Ha valami rosszat csináltál, ő egyből rendre intett. Ha elestél, ő egyből felsegített. Ha telepakolta a játékos vödröt, ő egyből a kezedbe nyomta, hogy vihesd. Nagyon aranyosak voltatok :) Egész nap szinte semmit nem ettél :( Kezdek komolyan aggódni miattad. Az eddig úgy szeretett húslevesből is talán csak 2 kanállal ettél. Vacsorára egy pohár joghurtot nagy nehezen beléd erőltettem, majd megittál egy üveg tejet és elaludtál. Egy óra múlva felébresztettelek a peluscsere miatt. Fél 10-kor mégis sikerült elaludnod. Még álmodban megitattalak egy fél üveg tejjel. Egészen reggel 7-ig bírtad. Egyszer sem keltél fel!!! Megkaptad a reggeli tejet és még vissza aludtál egy órára. Végre kipihenten ébredtél :) Nem lehetne minden nap így csinálni????

85.

Apa meglocsolt...

...cserébe tojást kapott.

84.

Erdőn-mezőn kinyílott a bársonyos
barka,
Félénken megremeg a húsvéti nyúl
bajsza.
A tél nyomai végleg eltűnnek,
Legyen nektek is kellemes az ünnep!

Kellemes húsvétot mindenkinek!

83.

14. hónap

Igaz, már jócskán elmúlt 19.-e, de nem hagyhatom el ezt a bejegyzést sem. Ebben a hónapban nem voltunk a védőnőnél, ezért ezek az adatok itthoniak.

Súly: 10,90 kg :((((((
Hossz: 83 cm
Fej: 48 cm
Cici: 47 cm
Poci: 47,4 cm
Tenyérke: 9,5 cm
Talpacska: 12,5 cm
Egyik sem változott múlt hónap óta…

Testi fejlődés

Figyeljen meg egy totyogót, amikor játszik – egy parányi tudóst lát munka közben. Mire tizennégy hónapos lesz a kicsikéje, nagy örömmel vesz föl, tanulmányoz és minden bizonnyal meg is kóstol minden tárgyat, amit csak a laboratóriumában (otthon) talál. Különösen vonzók számára az alsó fiókok, kihúzgálja a ruhadarabokat, a lábasokat és fazekakat, műanyag mérőedényeket, vagy bármit, amit kis kezével meg tud fogni. És bár fizikailag minden képessége meglenne rá, nem hajlandó visszatenni semmit oda, ahova való. A szülő szempontjából ez a kis játék meglehetősen fárasztó lehet, hiszen hányszor képes valaki összehajtogatni ugyanazt a pulóvert? De a baba számára ez a játék a finom mozgások gyakorlását, vagy a kéz- és lábizmainak fejlesztését jelenti. Nemsokára azok a fürge (és erős!) pici ujjak integetni tudnak majd, csókot dobni, és egy gyönyörű szép képet rajzolni Önnek.

Szociális fejlődés

Több mint valószínű, hogy a kisbaba az első év folyamán nemigen kérdőjelezte meg az Ön tekintélyét. Most azonban, hogy egyre inkább a tudatában van saját autonómiájának, lassan, de biztosan bekerül a szótárába a „nem” szó. Bármit kérdez tőle (Menjünk haza? Segítesz anyunak felhúzni a cipődet?), ugyanezt a választ kapja. Bár a „nem”-ek egyre gyakoribbak és határozottabbak, ahogy a gyerek közeleg a dackorszaknak is nevezett kétéves kor felé, tudni kell, hogy ez a fejlődésnek egy múló, ám szükséges fázisa. Ahhoz, hogy a totyogóból egyéniség váljék, el kell Öntől távolodnia, sőt, akár lázadnia is, és ennek ebben a korban a legkönnyebb módja, ha ellenkezik, és nemmel válaszol a kérdéseire, kéréseire vagy felszólításaira. Lehet, hogy ez a hirtelen változás a viselkedésében próbára teszi az Ön türelmét, de van fény a nem-alagút végén. Ahogy a kicsike a most következő hónapokban egyre érettebbé válik, viselkedése is mindinkább együttműködő lesz, és egyéniségét kreatívabb és pozitívabb módokon fogja kinyilvánítani.

Szellemi fejlődés

Mivel annyi minden van a világon, ami új és csábító a totyogó számára, úgy tűnik, hogy igen rövid ideig tud csak odafigyelni egyvalamire, állandóan az egyik lenyűgözően érdekes tevékenységtől a másikig kapkod. De a kicsik számára, akik teljesen más időbeosztásban élnek, mint a szüleik, néhány perc már nagyon hosszú időnek tűnhet, és tíz perc, amit a játékok, a kirakósok, könyvek vagy anyu táskájában matatással eltölt, örökkévalóságnak tetszik. Igaz, hogy a kicsik gyakran képtelenek egy dologra pár percnél tovább koncentrálni, ne feledje, még van szabad hely a földön, amit nem pakolt tele, és annyi új dolog, amit még nem fedezett föl!