Ez történt januárban:

• egy nagyon jó hangulatú évet hagytunk a hátunk mögött. 
• utolsó napokat töltötted a bölcsiben.
• 3 éves lettél!!!
• első napok az oviban. Fekete István Általános Iskola és Óvoda az intézmény, Mókus csoport, sál a jeled, Anikó néni és Zsuzsa néni az óvónők, Anett néni a dajka.
• a szülinapodat a Mamánál ünnepeltük, katica tortát sütött a tiszteletedre. Mesekönyv, magazin, matrica, játék etetőszék, és sok csoki volt az ajándék.

Ez történt februárban:

• már beszoktál az oviba. Szinte minden nap új verset mondasz (leginkább olyat, amit nem ismerek). Nagyon tetszik a tornaóra, azt is gyakran játszunk itthon.
• volt farsangi mulatság. Yakari-nak (indiánlány) öltöztél. Egyáltalán nem értetted, hogy mi az a farsang.
• első ovis betegség: haza kellett hozzalak az oviból, mert belázasodtál. Szerencsére csak akkor volt lázad, még aznap kicsit bágyadt voltál, de hamar túlestél rajta. 
• első szülői értekezlet. A Mama tudott csak elmenni rá.
• én 7-re járok ezután, és megismerkedtél a gyűjtőcsoporttal. Az első 4 nap sírással kezdődött, mert attól féltél, hogy nem megy érted a Mókus csoportos óvónéni. Péntekre már sikerült megértetnem veled, hogy igenis megy majd érted.
• a Mamának is szülinapja volt, megint megvendégelt minket.
• még mindig tél volt, szánkóztunk, havat lapátoltunk, hóembert építettünk.
• itthon pedig elkezdtél rajzolni, festeni, kreatívkodni.

Ez történt márciusban:

• teljesen megszoktuk az új napirendet. Délelőttös hét: bár 7-re járok, 5-kor kelek. Melegítek kakaót, felkapcsolom a villanyt (csak az előszobában, mert a wcben nem engeded), és megyek be hozzád ébresztőt fújni: Jó reggelt, hétalvó, hasadra süt a nap! Mivel előtte nap este átbeszéljük a másnapi teendőket, így tudod, hogy ezeken a napokon nem szabad húzni az időt. Kézben kiviszlek wcre, utána megmosakodunk együtt. Ezután a szobában a tv előtt megiszod a kakaód, meg a féldecit (ennyi teában van a c-vitamin). A kakaót szigorúan szívószállal kell tálalnom, amiből 2-3 centit le szoktam vágni, hogy ne legyen olyan hosszú. A levágott részt meg el kell tenni, mert abból fogsz főzni (majd egyszer...). Közben nézel egy kis mesét. Mostanában Bibi Blocksberg a favorit. Ivás után megyünk fogat mosni, szintén együtt. A babát, vagy a tigrist a mosógépre szoktuk ültetni, hogy ha majd lesz foga, akkor már így kell mosni a fogát... Ezután az előszobában felöltözünk és összekapkodjuk a babát, meg a könyvet, amit viszel az oviba. Ha ügyesek vagyunk, akkor 6:25-kor elindulunk bicajjal. Az enyémmel. Minden reggel bepróbálkozol azzal, hogy az enyém biciklivel megyünk? De sajnos nem :( Az oviban ilyenkor gyűjtő csoportba kerülsz, amit nagyon nem szeretsz :( Nem kell sokáig ott lenned, mert a mókus csoportos óvónéni 7-re jön, úgyhogy kb negyed órát. De jobb addig is sírni, míg Anya tuti hallja távozóban, mert akkor legalább jobban sajnál... Első héten csütörtökre jutottál el odáig, hogy nem sírva váltunk el. Sőt, egyszer volt olyan, hogy utánam szaladtál... én meg elbújtam a szekrények között, hogy el tudjak jönni. Persze végig bőgtem az utat a munkahelyig... Ilyenkor még azt szoktad kérni, hogy rúzsozzad be a szám (ajakírrel), meg puszit-puszit!, amit én örömmel teljesítek, mert korábban nem voltál egy nagy puszilkodós. Végül elválunk. Ekkor általában 6:37-6:45 van. A munkahelyemen 6:45-kor kezdődik a műszakom. Ha kések (ami elég gyakran van...), akkor annyival később jöhetek el onnan. Sajnos, olyankor van, hogy már újra a gyűjtőben vagy. Ilyenkor utálom magam, hogy első vagy a csoportodban reggel és utolsó délután, akit elhoznak. Mindig felteszem a kérdést, hogy a többi szülő hol és mit dolgozik??? (Régen a bölcsiben is ugyanez volt a helyzet, ahová a dolgozó szülők gyerekei járnak, hogy ugyanaz vitte, meg hozta is a gyereket. Akkor mikor dolgoztak?) Itthon egyből ebédelünk, mert rendes módon előre főzök minden nap. Ennek sok hátránya van: gyakran 7 óra, mire az ebéd elkészül, és el is tudok mosogatni. Közben nagyon kevés időm van veled foglalkozni, mert én mindig főzök, mosogatok, mosok, teregetek stb. Ilyenkor te a konyhaasztalnál tevékenykedsz. Főzöl, rajzolsz,, gyurmázol, festegetsz, ollóval vagdalsz, vagy formalyukasztóval. Közben mindig, és egész nap énekelsz, nagyon hangosan. Ha ezért rád szólunk megsértődsz és abbahagyod, majd 2 perc múlva újrakezded, és ugyanolyan hangosan szól a Hopp Juliska. Miután végeztem, elviszlek fürdeni. Van olyan is, hogy ez fél 7kor van, és én nem megyek veled, hanem még közben végzem a konyhában az utolsó simításokat. Egyébként meg megyek veled, és amíg te pancsolsz, addig 1-2 mesét elolvasok. Míg kint száradsz a mosógépen, én is gyorsan lefürdök. Utána irány a szoba, ahol megvacsorázol és mese után fél 9 felé elalszunk. Délutános héten: ez sokkal lazább! Akkor kelsz, amikor úgy érzed, hogy kialudtad magad. Utána szintén kakaó, tea, öltözés, és gyalog az oviba. Közben beszélgetünk, ha van hozzá kedved, esetleg találós kérdést játszunk. Melyik az az állat...? vagy mi lesz a ... magból? Sajnos, ilyenkor nagyon hamar ott vagyunk, és köztudott, hogy én ennyit vagyok veled egész nap :( Leülsz a padra, megvárod, míg átöltöztetlek, közben nézegeted a többi kisgyereket. Míg elpakolom a ruháidat, felkapod a babád, meg a színezőt és rohannál be a csoportba, de én visszafoglak. Végül együtt megyünk be. A folyosón ott ül a dadus néni, aki előtt mindig becsukott szemmel és fülig érő szájjal mész el, és SOHA nem köszönsz neki. A csoport előtt még egy utolsó rúzsozás, meg egy rakat puszi és elválunk. Mama megy érted, vele valahogy eltelik a délután, fél 7kor fürdés, vacsi, max 8kor alvás. A hétvégén nincs semmilyen napirend, csak telik és telik az idő. Még nem volt 2 egyforma hétvégénk.
• elkészültek az ovis fényképek:3 egyéni, 1 csoportkép (1800ft). Egyiken sem mosolyogsz, sőt, majdnem sírsz. Van véleményem a fotósról...
• találkoztunk a Nikiékkel. Nagyon jó volt. Ti sokat játszottatok egymással, mi meg (3 év után először) végre beszélgettünk.
• 28 éves lettem. Délutános voltam. Mint mindig, este leültem a géphez, és ott volt egy csomag. Annyira örültem, hogy sírtam is. ráírtad, hogy boldog szülinapot!
• tavaszi szünet volt az oviban. Szabadságot vettem ki péntekre, meg keddre is. Minden nap volt programunk. Pénteken könyvtárba, fényképet előhívatni, virágboltba (találkoztál a húsvéti nyuszival, kaptál tőle csoki tojást), játszira. Szombaton Pápára mentünk a Mamával együtt. Délután pedig kirándultunk Döbröntén. Itthon meg játszótereztünk Anitával és Csengével. Vasárnap reggelre itt járt a nyuszi. Hozott rengeteg csokit, mesekönyvet, kifestőt, matricás füzetet, matricákat. Mamánál ebéd. Hétfőn itthon pihenés, szakadó eső. Megnéztük a nyuszit megint, és kaptál 2 csoki tojást tőle. Mondtál verset neki. Kedden mentünk Gönyüre, busszal. 

Ez történt áprilisban:

• még mindig járok fogorvosi kezelésre, de már egyre rosszabbak a fogaim. Érzéstelenítő nélkül kérem a fúrást, mert félek a szuritól.
• megtanultál köszönni! Olyan nagyokat tudsz, és olyan szépen, hogy nagyon boldog, és büszke vagyok! A néniknek, bácsiknak csókolom, gyerekeknek szia. A dadusoknak (akik az ovi ajtóban ülnek) nekik is köszönsz végre :) Sőt, volt már olyan, hogy a utcáról vissza kellett mennünk, mert nem adtam puszit az Anett néninek!
• próbálom megtalálni az egyensúlyt a házimunka és a veled való foglalkozás között. Úgy érzem, nagyon keveset tudok adni...
• a suliban lezárult az 1. modul. Az ápolási ismeretek tantárgyból ötösre vizsgáztam :), a többi tantárgy eredményét még nem tudom.
• verekedés van van a csoportban :( napi szinten kapsz a verésből. Egyszer én vittelek, akkor egy fiú lökött fel téged. Borzalmas ezt látni. Főleg, hogy nem is véded meg magad. Mondtuk, hogy nyugodtan üss vissza, dupla akkorát, amekkorát kapsz, de te magad ne kezdj verekedni!

Március

Teljesen átalakult az életünk.Van 2féle verzió: amikor én reggel megyek, és amikor délután. Délelőttös hét: bár 7-re járok, 5:20-kor kelek. Utána melegítek kakaót, felkapcsolom a villanyt (csak az előszobában, mert a wcben nem engeded), és megyek be hozzád ébresztőt fújni: Jó reggelt, hétalvó, hasadra süt a nap! Mivel előtte nap este átbeszéljük a másnapi teendőket, így tudod, hogy ezeken a napokon nem szabad húzni az időt. Kézben kiviszlek wcre, utána megmosakodunk együtt. Ezután a szobában a tv előtt megiszod a kakaód, meg a féldecit (ennyi teában van a c-vitamin). A kakaót szigorúan szívószállal kell tálalnom, amiből 2-3 centit le szoktam vágni, hogy ne legyen olyan hosszú. A levágott részt meg el kell tenni, mert abból fogsz főzni (majd egyszer...). Közben nézel egy kis mesét. Mostanában Bibi Blocksberg a favorit. Ivás után megyünk fogat mosni, szintén együtt. A babát, vagy a tigrist a mosógépre szoktuk ültetni, hogy ha majd lesz foga, akkor már így kell mosni a fogát... Ezután az előszobában felöltözünk és összekapkodjuk a babát, meg a könyvet, amit viszel az oviba. Ha ügyesek vagyunk, akkor 6:25-kor elindulunk bicajjal. Az enyémmel. Minden reggel bepróbálkozol azzal, hogy az enyém biciklivel megyünk? De sajnos nem :( Az oviban ilyenkor gyűjtő csoportba kerülsz, amit nagyon nem szeretsz :( Nem kell sokáig ott lenned, mert a mókus csoportos óvónéni 7-re jön, úgyhogy kb negyed órát. De jobb addig is sírni, míg Anya tuti hallja távozóban, mert akkor legalább jobban sajnál... Első héten csütörtökre jutottál el odáig, hogy nem sírva váltunk el. Sőt, egyszer volt olyan, hogy utánam szaladtál... én meg elbújtam a szekrények között, hogy el tudjak jönni. Persze végig bőgtem az utat a munkahelyig... Ilyenkor még azt szoktad kérni, hogy rúzsozzad be a szám (ajakírrel), meg puszit-puszit!, amit én örömmel teljesítek, mert korábban nem voltál egy nagy puszilkodós. Végül elválunk. Ekkor általában 6:37-6:45 van. A munkahelyemen 6:45-kor kezdődik a műszakom. Ha kések (ami elég gyakran van...), akkor annyival később jöhetek el onnan. Sajnos, olyankor van, hogy már újra a gyűjtőben vagy. Ilyenkor utálom magam, hogy első vagy a csoportodban reggel és utolsó délután, akit elhoznak. Mindig felteszem a kérdést, hogy a többi szülő hol és mit dolgozik??? (Régen a bölcsiben is ugyanez volt a helyzet, ahová a dolgozó szülők gyerekei járnak, hogy ugyanaz vitte, meg hozta is a gyereket. Akkor mikor dolgoztak?) Délután a boltra nincs gondom, mert azt Apával előtte nap, vagy aznap telefonon lebeszéljük. Itthon egyből ebédelünk, mert rendes módon előre főzök minden nap. Ennek sok hátránya van: gyakran 7 óra, mire az ebéd elkészül, és el is tudok mosogatni. Közben nagyon kevés van veled foglalkozni, mert én mindig főzök, mosogatok, mosok, teregetek stb. Ilyenkor te a konyhaasztalnál tevékenykedsz. Főzöl, rajzolsz,, gyurmázol, festegetsz, ollóval vagdalsz, vagy formalyukasztóval (esetleg Apát idegesíted odabent). Közben mindig, és egész nap énekelsz, nagyon hangosan. Ha ezért rád szólunk megsértődsz és abbahagyod, majd 2 perc múlva újrakezded, és ugyanolyan hangosan szól a Hopp Juliska. Miután végeztem, elviszlek fürdeni. Van olyan is, hogy ez fél 7kor van, és én nem megyek veled, hanem még közben végzem a konyhában az utolsó simításokat. Egyébként meg megyek veled, és amíg te pancsolsz, addig 1-2 mesét elolvasok. Míg kint száradsz a mosógépen, én is gyorsan lefürdök. Utána irány a szoba, ahol megvacsorázol és mese után fél 9 felé elalszunk. Délutános héten: ez sokkal lazább! Akkor kelsz, amikor úgy érzed, hogy kialudtad magad. Utána szintén kakaó, tea, öltözés, és gyalog az oviba. Közben beszélgetünk, ha van hozzá kedved, esetleg találós kérdést játszunk. Melyik az az állat...? vagy mi lesz a ... magból? Sajnos, ilyenkor nagyon hamar ott vagyunk, és köztudott, hogy én ennyit vagyok veled egész nap :( Leülsz a padra, megvárod, míg átöltöztetlek, közben nézegeted a többi kisgyereket. Míg elpakolom a ruháidat, felkapod a babád, meg a színezőt és rohannál be a csoportba, de én visszafoglak. Végül együtt megyünk be. A folyosón ott ül a dadus néni, aki előtt mindig becsukott szemmel és fülig érő szájjal mész el, és SOHA nem köszönsz neki. A csoport előtt még egy utolsó rúzsozás, meg egy rakat puszi és elválunk. Apa megy érted, vele valahogy eltelik a délután, fél 7kor fürdés, vacsi, max 8kor alvás. A hétvégén nincs semmilyen napirend, csak telik és telik az idő. Még nem volt 2 egyforma hétvégénk. ... Elkészültek a fényképek az oviban: 1 Anyák napi, 1 húsvéti, 1 ajándék, és 1 csoportkép. Egyiken sem mosolyogsz, sőt majdnem sírsz. Ezekkel lehet aztán örömet szerezni...! Majdnem az összes csoporttársad nevét fel tudtad sorolni (2 kivétellel). Viszont én nem ismerem a dadus nénit, és kérdeztem, hogy őt hogy hívják? Némi gondolkodás után után azt mondtad: tudod, ő hozza be a levest! Így már tudom :) Amúgy Anett néni az egyik. ... A munkahelyemen eddig is utáltam lenni, de most már napról napra jobban utálok. Nem hogy nincs sikerélményem, de minden nap valami kudarc ér (nem csak engem). Múlt héten bejelentették, hogy mostantól teljesítmény alapon kapjuk a fizetésünket, vagyis amennyi %-ot elértünk, annyi pénzt kapunk. Ez jó is lenne, csakhogy én 9. éve vagyok ennél a cégnél, de még nem volt egy olyan hónap sem, amikor 100% fölött teljesítettem volna :( Biztos rajtam is sok múlik, de ha az alapvető feltételek sem biztosítottak (működő gép, nyersanyag), akkor az idő csak múlik, % nem lesz. Nem baj, megpróbálunk 10ezerrel kevesebből megélni (most kaptam 77ezret), ennyit vesznek el a teljesítmény % miatt. Aztán mihelyt adódik bármi más, akkor dobbantok innen, mert ezzel csak tönkre teszem magam. ... Az iskola: még kitartok mellette, de a múlt héten nagyon kiábrándultam belőle. Egyik munkatársam testvére is elvégzett egy ilyen tanfolyamot, ezért felvettem vele a kapcsolatot. Megírtam neki, hogy milyen tantárgyaink vannak, és kérdeztem, hogy mire is számítsak? Hát, nem kecsegtetett sok jóval. Azt írta, hogy ez az 5 tantárgy édes kevés a boldoguláshoz. Ő vagy 3x ennyit tanult. Nálunk 2x2 hét a gyakorlat, neki 2 év volt. Ő el tudott helyezkedni ezzel a végzettséggel, én meg... csak bizakodni tudok. Legfeljebb, ha vége lesz ennek, megcsinálok egy másik tanfolyamot is, hátha úgy többre megyek majd. ... Hosszú idő után (fél év) újra találkoztunk a Nikivel, Dorcival, Norbival. 3-4 órát töltöttünk nálunk. Ti végre eljátszottatok EGYMÁSSAL, mi meg pletykáltunk :) míg a Norbi haza nem jött, utána csak beszélgettünk. Nagyon jó volt, remélem mihamarabb viszonozni tudjuk a vendégséget. ... Az egyik vasárnap a Plázában Lego tűzoltóautó-építés volt, ahová elmentünk. Még eddig nem találkoztál Legoval, itt viszont volt kialakítva két játszókuckó kicsiknek, ahol Lego Duplo építők voltak. Rengeteg emberke, állatok, szafari, állatkert, vonatok, kockák... másfél óra múlva is alig tudtalak elvonszolni onnan. Aztán az egyik Lego-lány lefotózott téged, és egy hatalmas kivetítőn egy Lego film főszereplője lettél. Tűzoltó voltál, és te vezetted a tűzoltókocsit. Miután hazajöttünk, itthon is legozni akartál, de neked ez kivételesen nincs. Viszont van egy hozzá nagyon hasonló építőkockád, ugyanolyan vonattal, mint a plázában. Azóta hosszú ideig eljátszol vele. ... Mesekönyvek: újra járunk könyvtárba. Elég nagy gondban vagyok, mert nem tudom eldönteni, hogy mi lenne a jobb: mindig más-más könyvet kihozni a könyvtárból, vagy amik tetszenek, azt megvenni és örökre itthon tudni? Egyelőre kölcsönözünk, aztán a lehetőségeinkhez és alkalmakhoz igazodva vásárolunk is. Ezek tetszettek neked eddig: Szutyejev: Vidám mesék (ez volt gyerekkoromban az én kedvencem) Richard Scarry: TeszVesz Város - összes Berg Judit: Tündérnaptár Szepes Mária: Pöttyös Panni Mesefilmek: nem rajongok a mostani mesékért, úgyhogy próbálunk valami értelmes mese elé leültetni téged. Elkezdtük a Garfield-al, meg a Dóra, a felfedező-vel, aztán jött a Mir-Murr, a Misi mókus, Bibi Blocksberg, mostanság pedig a Pingu. Szerencsére tetszenek a természetfilmek is, ha együtt nézzük, és a Halász Judit cd is. Ritkán, de azért kéred a Gryllus: Maszkabál dvd-t is. ... Egy hétvégi elfoglaltság ötleteként elővettem a használaton kívüli ruhaszárítót, letakartam takarókkal, és ez lett a bunker. A fél napot ott töltötted. Ezért ma gondoltam egy merészet és felállítottam az asztalod helyén a sátort, amit már jó régen kaptál, csak eddig eldugva pihent. Beletettem a kiságyad matracát, meg egy kispárnát is. Kíváncsi leszek, hogy fog tetszeni. ... Nagyon is teszik az új szerzemény!!! Minden reggel azzal ébresztesz, hogy Anya! Keljél fel, nézzük meg mi van a másik szobában! És még kakaózás előtt elbújsz, játszol kicsit, utána én kérésre rajzolok neked, te meg kiszínezed. Ma pl csiga családot kellett rajzolnom, aztán vonatot, utána meg az alvó babádat. Az sem volt mindegy, hogy milyen ruhát rajzoltam neki... Meg az ovi ötlete alapján rajzoltam tojást, amire cikkcakk vonalat rajzoltam, amire megjegyezted, hogy el van törve. Pedig csak arra gondoltam, hogy mintás lesz a tojás, és mindenféle színnel kiszínezed. ... VÉGRE ITT A TAVASZ!!! (március 22.) Ezen a héten délelőttös voltam, úgyhogy 2x is lementünk a játszira délután. Irtó klassz volt. Bár a végére nagyon elfáradtál, fürödni is alig volt erőd. ...

374.

Ezen a héten délutános voltam (szerencsére már vége!), ezért felkészültem arra, hogy megint alig találkozunk. Aztán az élet máshogy döntött... Kedden reggel iszonyat hisztis voltál. Az égvilágon semmi nem tetszett, alaposan próbára tetted a türelmemet. Kértelek szépen, aztán erélyesen, meg nem is kértelek, hanem utasítottam-mindegy volt. Aztán indulás előtt megmostam az arcod langyos vízzel, hátha észhez térsz, meg kíváncsiságból megmértem a lázad, nem-e valami bujkál benned, de nem. Elindultunk az oviba és az úton már visszatért minden a régi kerékvágásba. Az öltözésnél aztán megint kiugrott egy rugó a helyéről és elkezdtél hisztizni minden apróságon. Bekísértelek a csoportba, de az se volt mindegy, hogy hova és hogy adok puszit. Hazajöttem. 10-kor neki akartam állni főzni, de csörgött a telefon. Én még nem is tudtam, hogy ki, de éreztem, hogy az oviból hívnak. Így is volt. Menjek érted, mert nagyon magas a lázad, és annyira sírsz, hogy nem tudnak megvigasztalni. Autóba ültem és 1 perc múlva ott voltam. Csöngettem 3x (nem hallották), majd betelefonáltam, hogy nyissanak ajtót. Mentem a csoporthoz, ott ültél a dadus néni mellett (aki mesekönyvet nézegetett-nem veled), és sírtál. Megláttál, hozzám szaladtál, én felkaptalak, téged meg elhagyott az erőd, alig bírtalak megtartani. Még öltözés közben is csak bújtál hozzám. Egyből elmentünk a dokibácsihoz, aki írt fel egy antibiotikumot, meg egy köptetőt (jobb is, mert december közepe óta krahácsolsz), lázcsillapítót, meg egy szemcseppet. Kiváltottam a gyógyszereket. Hazajöttünk, de fel is ébredtél. Lefektettelek, kiporcióztam a gyógyszereket, Misi Mókust beraktam a dvdbe, és 2 perc múlva elaludtál. Gyorsan befejeztem a főzést, mosogatást, de már fel is ébredtél. Nem sokára készülődtem, mert mennem kellett. Azt már csak Mama mesélte másnap, hogy este 6-ig vízszintben voltál, aludtál, ettél, mesét néztél, utána meg, mint a motoregér elindultál (és azóta sem álltál meg). Betegségre nem mondunk ilyet, de ez most jókor jött: Mama még aznap nem dolgozott, így nem kellett táppénzre mennem. Megoldottuk a műszakváltást. Ma mentünk vissza a dokibácsihoz, aki gyógyultnak minősített, megdicsért, hogy a felköhögött cuccot kiköpöd, adott 2 matricát, és kiírt a "táppénzről". Hétfőn mehetsz oviba. Nagyon várod már (én is). Amúgy jövő héttől nagyot változik az életünk: A délelőttős heteken 7-re fogok járni, hogy elvihesselek oviba. Már 6-kor nyitnak, de én csak fél 7-re viszlek, hogy még én is beérjek a melóhelyre (amit továbbra is, vagy még jobban utálok, mint eddig...). Valószínű, hogy nem leszel első, de még a gyűjtőbe raknak, és reggel onnan szedik össze az óvónénik a gyerekeiket. A Mama volt szerdán szülőin, amin elmondták, hogy lesz jövő héten fényképezés, 5000 ft évente a csoportpénz, vinni kell fogkefét, fogmosó poharat, és hogy a gyerekek kiabálósak, nem köszönnek, de csúnyán beszélnek. Rád ebből 2 igaz: az első, és vagy a 2., vagy a 3. :) Mert egyre ritkább, hogy nem köszönsz, és szerencsére ritkán beszélsz csúnyán is. Mint pl. ma: kivetted a ruhásszekrényedből a kardigánt, és fel is öltöztél. Megálltál előttem büszkén, és azt mondtad: -Nézd, Anya, felöltöztem, hogy ne kelljen b@szogatnod... ! Hirtelen nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek, így inkább megbeszéltük, hogy ez csúnya beszéd volt, ezért a szádra kell csapnod (ezt elintézed saját magad). A héten egyébként nagyon sok mindent csináltunk délelőttönként: matricáztál, színeztél általam rajzolt sziluetteket, kirakóztál, óvodásat játszottál (szerintem az egyik ovistársad igazi baráttá lépet elő. Minden szerepjátékban helye van. Úgy hívják, hogy Vid), rejtvényt fejtettél, meg természetesen csintalankodtál. De inkább táncolj az idegeimen egész nap, minthogy beteg legyél egy fél napig is!

372.

Gá-gá, bíró, bumbele Máté,
nem apádé, nem anyádé,
tied ez a nagy karéj, (karék)
tej van hozzá, hófehér.
Míg ezt szépen megiszod, (mire megiszod)
Húz a liba papucsot,
indul messze Angliába, (Indiánba)
fél, hogy fázni fog a lába.
Azt üzeni: odaér,
mire elfogy a karéj, (karék)
s ahogy iszod a tejet, (mire megiszod)
kortyok szerint lépeget:
lép,
lép,
lépeget,
még,
még, még egyet -
az utolsót! Így ni! Már
egész üres a pohár!
Ennek aztán örvendek,
s én is nagyot hörpentek.

(Szabó Lőrinc: Hörpintő)




Fruskák, Zsuzskák, Dorottyák,
Járják a bolondját:
Dínomdánom vigalom,- (bínombánom tilalom)
Nincs a táncra tilalom! (vigalom)

Maskarások, bolondok,
Rázzátok a kolompot: (kolombot)
takarodjon el a tél-
Örvendezzen, aki él!

(Sarkady Sándor: Farsang)



oOo

Egyik reggel az oviba menet hallottam az egyik anyukát, meg a lányait ilyet játszani: anyuka kérdezett (melyik az az állat, ami a vízben él? -hal. És milyen állat él még a vízben? Piros, sok lába van, van ollója. -Rák!), kislány gondolkodott és válaszolt. Amolyan barkóba játék. Azóta mi is minden reggel ilyet játszunk, meg ma itthon is ezt próbáltuk színezés közben.

-Melyik az az állat, amelyiknek nincsen lába, úgy csúszik, hosszú és sziszeg?
-A pipihusi!

-Melyik az az állat, ami fehér, hosszú a füle, piros a szeme? Húsvétkor hozza a sok finomságot.
-A kenyeres néni!

oOo

A héten a Mama mesélte, hogy elmentetek hozzá. Megkínált ebéddel, rizibizi meg hús volt. Elfogadtad, sőt, nagyon jóízűen ettél. Alig, hogy végeztél, mondtad, hogy éhes vagy. Kinyitottad a hűtőt, kivetted a kecsapot. Kérdezte a Mama, hogy mit ennél? Mondtad, hogy kecsapos kenyeret. De a mamának nem volt otthon kenyere. Átrobogtál a szomszéd nénihez, megkérdezted, hogy van-e kenyere, mert éhes vagy. Ő meg mondta, hogy van, milyet kérsz, vajasat, vagy zsírosat. Utóbbit választottad. Megkent egy fél szelet kenyeret, meg vágott hozzá paprikát. Megetted, és kérted a másik felét is. Utána még mindig éhes voltál, pucoltattál vele narancsot. Mire megpucolta, már nem kérted :)
Amúgy itthon továbbra sem eszel, miután hazajössz az oviból...

Február

Ezek a 3 éves jellemzőid, amik eddig piszkozatként pihentek:

Játék: a karácsonyi ajándékok közül a baba (meg a hordozója) nagyon telitalálat volt! Nem csak napi szinten lett szereplő, hanem már-már családtag. Ha bármi mással játszunk, akkor is mindig megkérdezed, hogy idehozhatom a babámat is játszani? Múltkor vettünk neki eldobható pelust, úgyhogy annak ellenőrzése is remek feladat. Amúgy semmi más nem érdekel a karácsonyiak közül :( Viszont naponta más-más játék kerül elő: boltos néni (pénztárgép) játék gyümölccsel, só-liszt gyurmával, nyomdával, vagy állatkert, vagy építőkocka, vagy kirakó, vagy kártya, vagy memóriajáték. És számomra néha hihetetlen, de pici baba korod óta élvezed a dobozba, pohárba, perselybe apró kütyük ki-be pakolását. Mese: bevezettük a könyvből való esti mesét. Erre az esti fürdés ideje alatt kerítünk sort. Általában úgy zajlik, hogy te főzöd a levest a fürdővízből, én meg az általad kiválasztott mesekönyvből mesélek 3-4 mesét. Most éppen a Nikitől fél éve kölcsönkapott, és azóta ki sem nyitott Mesél az erdő az állatokról van soron. (egyébként nagyon jó mesekönyv!) Ami nekem nem tetszik, hogy közben nem figyelsz a mesére, a képeket sem nézegeted, hanem teszed közben a dolgod. Viszont ha abbahagyom, számon kéred tőlem: miért hagyod abba? Egyik este a vacsora közben is meséltem neked (Tündérszép esti mesék): nagy képek, kevés szöveg, ismert mesék lerövidítve: Gulliver, Alíz Csodaországban stb. Ezt már inkább hallgattad, de talán azért, mert közben semmi nem vonta el a figyelmedet. Azt azért nem szeretném, hogy én csak olvasgatok neked, mint a falnak, mert úgy semmi értelme. Persze nem muszáj tátott szájjal bámulnod, de jó lenne valami visszajelzés a részedről, hogy a "füled azért ott van", még ha nem is nézel rám mesélés közben. Lámpaoltás után most már követeled a fejből mesélést is. Ilyenkor egy kitalált kislányról, Csiripiszliről mesélek, akinek az élete szóról-szóra megegyezik a tiéddel. Így beszéljük meg az aznapi eseményeket, viselkedést. Nála tudod, hogy mikor nem cselekszik helyesen, nem szép dolog nem köszönni és hisztizni valamiért, verekedni stb., de ha rólad van szó, teljesen hidegen hagynak ezek a dolgok. Tévé: az ünnepek alatt, meg a betegség idején elég sok időt töltöttünk tévénézéssel. Én pl. megnéztem néhány Mónika-showt, amire évek óta nem volt időm, és igényem sem. Te viszont elég jól rákattantál a rajzfilmekre. 99%-ban Minimax, 1% bármi más. Még az animációs reklámokat is meg kell nézni. Mesében nem vagy válogatós: csak a "buta vagy fiús" meséket nem nézed, illetve a Geronimo Stiltont. Óvoda: az első napi nyafogás után, másnap előreszaladtál megmutatni a csoportodat is. Kijött az Anikó néni bemutatkozni, meg elmesélte, hogy minden rendben volt veled, jól feltaláltad magad, játszottál, ettél, aludtál. Közben belestem a csoportba, álltál egy kisfiúval szemben, ő nagyban mutogatta az új karóráját, te pedig szájtátva figyelted. Mesélte az Anikó néni, hogy a lányokkal nagyon jól eljátszottál, és van egy hódolód, a Dani, aki már első nap ölelgetett, puszilgatott téged (csak lassan a testtel!!!). Azóta minden nap ki vannak függesztve a falra az aznapi munkák: bohóc színezés, álarc készítés, hóember gyurmából - de te gombát csináltál :). Ezeket itthon újra elkészítettük délutánonként. Egyik nap azzal jöttél haza (sírva), hogy nagyon álmos vagyok, mert nem aludtam az oviban... mert nem volt ágyam, meg párnám... mert nem hozott be az Anikó néni! Másnap rákérdeztem az oviban, hogy tényleg nem alszol-e, de azt mondta Anikó néni, hogy igenis nagyot alszol ebéd után. Másnap is ez volt a történet, úgyhogy megint rákérdeztem, hogy van-e saját ágyad? Megint azt mondta, hogy persze, hogy van! Azóta nem volt ilyen témád hazafelé, de mindig megjegyzed, hogy nagyon álmos vagy reggelente. Pedig fél 9-kor mindig alszol még velem is. Reggelente egyedül ébredsz fel fél 7-kor. Amióta ovis vagy, itthon nem vagy hajlandó enni ebédet. Még nem tudom, hogy azért-e mert ott normális ebéd van (mennyiségre is elég, és van leves meg második), vagy mert az uzsonna is épp hazaindulás előtt van. Majd 1 hónap múlva megnézzük a súlyodat, hogy mi a helyzet. Nagyon várod (várom) már a farsangot. Kész van már jelmez, tetszik mindenkinek. Gondolataim az óvodával kapcsolatban:

• az oviba nagy gyerekek járnak - te sem vagy kicsi, de mellettük egészen pici vagy
• és sokan
• ezért kaotikusnak tűnik az öltöző reggel és délután is
• a szülők jobban szeretnek köszönni, mint a bölcsiben
• mindenki ugyanazt eszik, ezért 1 étlap van kifüggesztve
• minden gyerek minimum 1 játékot hoz magával - erre a jó szokásra már téged is rávettek:$
• mától fogva már a mesekönyv is napi kísérő lesz :)

Szöveg: azt most nem részletezem, hogy mennyire tudsz folyékonyan beszélni (állíthat bármit a védőnő).

• ha felemelem a hangom: engem nem is szeretsz?
• ha nem engedek meg valamit: akkor ne is szeressél!
• ha megbántasz, és azt mondom, hogy sírok: jó, sírjál is! Sírsz már???
• ha azt mondom, hogy igen: odabújsz és addig puszilgatsz, míg abbahagyom
• ha durci vagy és akkor kérdezem, hogy szeretsz?: NEM!
• ha visszakérdezek, hogy tényleg nem szeretsz?: tényleg!
• ha folytatom, hogy biztos ezt akartad mondani?: IGEN! ... NEM!!! és megint jön a fojtogató ölelés, meg a nyálas puszik :)
• a kivi az kibi
• a vetkőzök az leöltözök
• a vitt az viszett, az aludt az alszott, a vett az veszett
• a belőle az belőből
• a teljes hasonulás ismeretlen számodra, ómagyarul beszélsz: pl. a kupakkal az kupakval
• az olyan, mint a miénk az olyan lenne, mind a miünké

oOo

-Bestámpolót a Mama. -Mivel? - Stestámpolóval!

oOo

-Anya, nézd, a plafonra feldöglött egy szúnyog!

oOo

-Mama, ne beszélj bele a fülembe, mert unalmas vagy!

oOo

-Hadd kérdezzek valamit! (ez minden általad feltett kérdés előtt elhangzik, úgyhogy napjában 500x)

oOo

-Az oviban vannak kislányok, meg nagy kislányok... -És te mi vagy? -Én nagykislány vagyok!!!

oOo Ezeket meg szinte segítség nélkül elszavalod:

Sarkady Sándor: Farsang Fruskák, Zsuzskák, Dorottyák, Járjátok a bolondját: Dínomdánom vigalom,- Nincs a táncra tilalom! Maskarások, bolondok, Rázzátok a kolompot: takarodjon el a tél- Örvendezzen, aki él! Szabó Lőrinc: Hörpentő Gá-gá, bíró, bumbele Máté, nem apádé, nem anyádé, tied ez a nagy karéj, tej van hozzá, hófehér. Míg ezt szépen megiszod, Húz a liba papucsot, indul messze Angliába, fél, hogy fázni fog a lába. Azt üzeni: odaér, mire elfogy a karéj, s ahogy iszod a tejet, kortyok szerint lépeget: lép, lép, lépeget, még, még, még egyet - az utolsót! Így ni! Már egész üres a pohár! Ennek aztán örvendek, s én is nagyot hörpentek.

oOo

A múlt héten ahogy időm engedte, maximálisan kihasználtuk a délutánokat. Az oviban színeztetek bohócot, csináltatok gyurmából hóembert, és színeztetek álarcot farsangra. Ezeket itthon újra elkészítettük. Még mindig tartott a szülinapi időszak: minden nap elénekeltük a Boldog szülinapot, és állandóan a fejeden volt a szülinapos hajpánt. 

Gá-gá, bíró, bumbele Máté, nem apádé, nem anyádé, tied ez a nagy karéj, (karék) tej van hozzá, hófehér. Míg ezt szépen megiszod, (mire megiszod) Húz a liba papucsot, indul messze Angliába, (Indiánba) fél, hogy fázni fog a lába. Azt üzeni: odaér, mire elfogy a karéj, (karék) s ahogy iszod a tejet, (mire megiszod) kortyok szerint lépeget: lép, lép, lépeget, még, még, még egyet - az utolsót! Így ni! Már egész üres a pohár! Ennek aztán örvendek, s én is nagyot hörpentek. (Szabó Lőrinc: Hörpintő) Fruskák, Zsuzskák, Dorottyák, Járják a bolondját: Dínomdánom vigalom,- (bínombánom tilalom) Nincs a táncra tilalom! (vigalom) Maskarások, bolondok, Rázzátok a kolompot: (kolombot) takarodjon el a tél- Örvendezzen, aki él! (Sarkady Sándor: Farsang) oOo

Egyik reggel az oviba menet hallottam az egyik anyukát, meg a lányait ilyet játszani: anyuka kérdezett (melyik az az állat, ami a vízben él? -hal. És milyen állat él még a vízben? Piros, sok lába van, van ollója. -Rák!), kislány gondolkodott és válaszolt. Amolyan barkóba játék. Azóta mi is minden reggel ilyet játszunk, meg ma itthon is ezt próbáltuk színezés közben. -Melyik az az állat, amelyiknek nincsen lába, úgy csúszik, hosszú és sziszeg? -A pipihusi! -Melyik az az állat, ami fehér, hosszú a füle, piros a szeme? Húsvétkor hozza a sok finomságot. -A kenyeres néni!

oOo

A héten a Mama mesélte, hogy elmentetek hozzá. Megkínált ebéddel, rizibizi meg hús volt. Elfogadtad, sőt, nagyon jóízűen ettél. Alig, hogy végeztél, mondtad, hogy éhes vagy. Kinyitottad a hűtőt, kivetted a kecsapot. Kérdezte a Mama, hogy mit ennél? Mondtad, hogy kecsapos kenyeret. De a mamának nem volt otthon kenyere. Átrobogtál a szomszéd nénihez, megkérdezted, hogy van-e kenyere, mert éhes vagy. Ő meg mondta, hogy van, milyet kérsz, vajasat, vagy zsírosat. Utóbbit választottad. Megkent egy fél szelet kenyeret, meg vágott hozzá paprikát. Megetted, és kérted a másik felét is. Utána még mindig éhes voltál, pucoltattál vele narancsot. Mire megpucolta, már nem kérted :) Amúgy itthon továbbra sem eszel, miután hazajössz az oviból...

Ezen a héten délutános voltam (szerencsére már vége!), ezért felkészültem arra, hogy megint alig találkozunk. Aztán az élet máshogy döntött... Kedden reggel iszonyat hisztis voltál. Az égvilágon semmi nem tetszett, alaposan próbára tetted a türelmemet. Kértelek szépen, aztán erélyesen, meg nem is kértelek, hanem utasítottam-mindegy volt. Aztán indulás előtt megmostam az arcod langyos vízzel, hátha észhez térsz, meg kíváncsiságból megmértem a lázad, nem-e valami bujkál benned, de nem. Elindultunk az oviba és az úton már visszatért minden a régi kerékvágásba. Az öltözésnél aztán megint kiugrott egy rugó a helyéről és elkezdtél hisztizni minden apróságon. Bekísértelek a csoportba, de az se volt mindegy, hogy hova és hogy adok puszit. Hazajöttem. 10-kor neki akartam állni főzni, de csörgött a telefon. Én még nem is tudtam, hogy ki, de éreztem, hogy az oviból hívnak. Így is volt. Menjek érted, mert nagyon magas a lázad, és annyira sírsz, hogy nem tudnak megvigasztalni. Autóba ültem és 1 perc múlva ott voltam. Csöngettem 3x (nem hallották), majd betelefonáltam, hogy nyissanak ajtót. Mentem a csoporthoz, ott ültél a dadus néni mellett (aki mesekönyvet nézegetett-nem veled), és sírtál. Megláttál, hozzám szaladtál, én felkaptalak, téged meg elhagyott az erőd, alig bírtalak megtartani. Még öltözés közben is csak bújtál hozzám. Egyből elmentünk a dokibácsihoz, aki írt fel egy antibiotikumot, meg egy köptetőt (jobb is, mert december közepe óta krahácsolsz), lázcsillapítót, meg egy szemcseppet. Kiváltottam a gyógyszereket. Hazajöttünk, de fel is ébredtél. Lefektettelek, kiporcióztam a gyógyszereket, Misi Mókust beraktam a dvdbe, és 2 perc múlva elaludtál. Gyorsan befejeztem a főzést, mosogatást, de már fel is ébredtél. Nem sokára készülődtem, mert mennem kellett. Betegségre nem mondunk ilyet, de ez most jókor jött: Mama még aznap nem dolgozott, így nem kellett táppénzre mennem. Megoldottuk a műszakváltást. Ma mentünk vissza a dokibácsihoz, aki gyógyultnak minősített, megdicsért, hogy a felköhögött cuccot kiköpöd, adott 2 matricát, és kiírt a "táppénzről". Hétfőn mehetsz oviba. Nagyon várod már (én is). 

 Amúgy jövő héttől nagyot változik az életünk délelőttős heteken 7-re fogok járni, hogy elvihesselek oviba. Már 6-kor nyitnak, de én csak fél 7-re viszlek, hogy még én is beérjek a melóhelyre (amit továbbra is, vagy még jobban utálok, mint eddig...). Valószínű, hogy nem leszel első, de még a gyűjtőbe raknak, és reggel onnan szedik össze az óvónénik a gyerekeiket. A Mama volt szerdán szülőin, amin elmondták, hogy lesz jövő héten fényképezés, 5000 ft évente a csoportpénz, vinni kell fogkefét, fogmosó poharat, és hogy a gyerekek kiabálósak, nem köszönnek, de csúnyán beszélnek. Rád ebből 2 igaz: az első, és vagy a 2., vagy a 3. :) Mert egyre ritkább, hogy nem köszönsz, és szerencsére ritkán beszélsz csúnyán is. Mint pl. ma: kivetted a ruhásszekrényedből a kardigánt, és fel is öltöztél. Megálltál előttem büszkén, és azt mondtad: -Nézd, Anya, felöltöztem, hogy ne kelljen b@szogatnod... ! Hirtelen nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek, így inkább megbeszéltük, hogy ez csúnya beszéd volt, ezért a szádra kell csapnod (ezt elintézed saját magad). A héten egyébként nagyon sok mindent csináltunk délelőttönként: matricáztál, színeztél általam rajzolt sziluetteket, kirakóztál, óvodásat játszottál (szerintem az egyik ovistársad igazi baráttá lépet elő. Minden szerepjátékban helye van. Úgy hívják, hogy Vid), rejtvényt fejtettél, meg természetesen csintalankodtál. De inkább táncolj az idegeimen egész nap, minthogy beteg legyél egy fél napig is! ...

369.

Az oviba érve még elég "vidám" voltál, könnyen átöltöztettünk a Mamával. Aztán a csoport felé közeledve, egyre jobban szorítottad a kezem. Végül úgy lett, ahogy gondoltam: nem akartál bemenni, csak azt hajtogattad, hogy Anya, Anya... Átöleltelek, puszit adtam (elkezdtem bőgni) és beengedtelek a csoportba. Anikó néni gyorsan becsukta az ajtót, és mi meg elrendeztük a szekrényedet. Fél perc múlva kijött Anikó néni és mondta a Mamának (mert én még mindig bőgtem... meg fogok is még egy ideig...), hogy már semmi gond. Kijöttünk és mindenki ment a dolgára. Én még bőgök néhányszor a nap folyamán... :(((

 

368.

Még nem írtam, hogy milyen volt a hétvégi buli: Én délelőtt suliban voltam, aztán már itthon is voltam. Amikor beléptem az ajtón, láttam, hogy fekszel már a kanapén, de nem alszol. Gyorsan gatyába ráztuk magunkat és mentünk a Mamához ebédre. Nagyon finomat főzött megint, és az ő keze munkáját dicséri a katica torta is. Szerintem nagyon szép lett, és finom is volt, csak sajnos te nem ettél belőle, mert nem vagy egy nagy édességfaló(ezért nem is vittünk a bölcsibe tortát)

Már ebéd közben megbontottuk a pezsgőt, amit szigorúan csak hosszú pohárból ittál. Közben szólt a "Boldog szülinapot" zene, amire egyből felkérted a Mamát pörögni. Ettük tovább az ebédet, majd a torta előtt még táncoltál egy kört a Mamával. Nagyon vártad már a tortát, állandóan a Mama sarkában jártál, hátha épp azért megy ki :) Aztán bejött a torta végre, hallgattuk a zenét, végigvártad türelmesen, megint táncoltatok a Mamával, aztán elfújtad a gyertyát. Azért mondtam, hogy kívánj magadnak egy nagy házat, mert napok óta ez a téma: mikor lesz nagy házunk? de mikor lesz nagy a házunk? Aztán tettünk bele egy tűzijátékot, azt is csodáltad egy ideig, utána megint táncoltatok. Az ebéd befejeztével, következett az ajándékhalom. Kérdeztem, hogy hol vannak az ajándékok? Egyből odamentél a dugi helyre :) Aztán neki is estél a bontogatásnak.

Az ajándékok:

• egy mesekönyv: A játszótér, ahogy Rufi látja (a karácsonyi mesekönyv folytatása, annak Az óvoda a címe; ez inkább képeskönyv, néhány keresgélni valóval, szöveg nélkül)
• Buci Maci és Thomas magazin (mindkettőben volt ajándék)
• sok-sok matrica
• csokitallérok
• egy eszőszék (etetőszék) a babáknak (a teszveszen rendeltem, nagyon izgi volt, mert írtam az eladónak, hogy csak akkor kell, ha 15.-re itt lesz, ő fel is adta 8.-án, de mégis 14.-én jött meg...)

Remélem jól érzed magad, és emlékezetes lesz az utolsó bölcsiben töltött napod!

367.

Amikor megszülettél, alig vártam, hogy hazajöhessünk a kórházból. Amikor itthon voltunk, alig vártam az estét, hogy kialudhassam magam. Amikor eljött az este és vele együtt a szűnni nem akaró, fájdalmas sírások kora, alig vártam a reggeleket. Amikor kudarcot vallottam a szoptatás terén, alig vártam, hogy végre hozzátáplálhassalak. Amikor ez bekövetkezett, már el is telt egy negyedév. Amikor nehezen álltál rá a kanalas ételekre (mert tapasztalatlan és nagyon türelmetlen voltam :$), utáltam a tápszeres dobozt, mert nem voltam képes a természetes úton táplálni téged. Féltem, hogy még suliba menet is megiszol egy üveg tápit - végül 11 hónaposan hagytad el, teljesen magadtól. Amikor este sehogy sem lehetett elaltatni , akkor beültem a hintaszékbe veled és elringattalak. Persze voltak ellenzőink, mert hozzászoksz. Így igaz: a mai napig bevett szokásod, hogy miután felébredsz a délutáni alvásból (általában itt találsz engem a gép előtt...) felkucorodsz az ölembe, és ringatózunk még egy negyed órát. Imádom! Amikor először hagytalak magadra (annyi időre, míg elmentem wcre) az ágy fal felőli oldalán és fél perc múlva a sikításodtól zengett a lakás, na ekkor tudtam meg, hogy át tudsz fordulni egyik oldaladról a másikra... szóval alig vártam, hogy megtanulj mászni. Amikor pár hét múlva megtanultál kapaszkodva felállni, azt hitted, hogy egyből menni is tudsz, pedig nem, ezért állandóan résen voltam, hogy ne ess nagyot. Alig vártam, hogy megtanulj lépegetni. Amikor úgy vártam az ünnepeket: az első Mikulást, Karácsonyt, Szülinapot, észre kellett vennem, hogy már egy év is eltelt. Hirtelen felgyorsult az idő múlása, és itt voltak a második ünnepek. Amikor megtudtam, hogy elkezded a bölcsit, kíváncsian vártam, hogy tetszeni fog-e neked? Amikor végre sikerült beszoknod a bölcsibe, és én még nem dolgoztam, alig vártam, hogy 3/4 3 legyen és mehessek már érted. Amikor nálam is eljöttek a dolgos hétköznapok, alig vártam a nyarat, hogy végre szünet legyen a bölcsiben és szabadságon legyünk. Azóta túl vagyunk már a harmadik Mikuláson, Karácsonyon, és ma van a 3. szülinapod. Már nem várom az első anyák napi ünnepséget, az ovis szerelmet, a tejfog váltást, az iskolába készülést, mert tudom, hogy ezek mind kikerülhetetlenül be fognak következni. Szeretném MOST megállítani az időt, élvezni a személyiségedet, a magasságodat,a súlyodat, a hajad hosszát, a hangszínedet... egyszóval TÉGED!!! Drága Kicsiny Kincsem! Kívánok neked nagyon boldog születésnapot most, és még legalább 100 évig! Legyen olyan boldog életed, amilyenné te varázsoltad a miénket, mióta itt vagy nekünk!

366.

364.

Sok emberrel ellentétben, mi még mindig nem kezdtük meg az idei ámokfutást, ami egyrészt nagyon jó, mert imádok itthon lenni (én nem is értem azokat, akik szeretnek dolgozni), másrészt viszont nem, mert épp táppénzen vagyok veled. Hétfőn visszamentünk a dokihoz, aki már múlt hétfőn kiadta az igazolást, hogy ezen a héten mehetsz bölcsibe. Csakhogy a hétvégén nem hogy javult volna a köhögésed, még rosszabb lett. Már elfogyott egy üveg Stodal, úgyhogy vettem Robitussint. Nem gondoltam, hogy ennek ilyen borzasztó íze van. Még szilveszterkor a Veráéknál láttam és kérdeztem, hogy ez mifene? Azt mondta, jó. Kipróbáltuk. Elmondtam a dokinak, aki egyből abbahagyatta ennek szedését és írt fel 3 másikat (ACC 100, Sinecod, terpini szirup). A középsőre azt mondta, hogy ez egy erős gyógyszer, úgy adjam, hogy közben figyelem, van-e valamilyen változás, mert akkor azonnal hagyjam abba. A rendelés végére már azt mondta, hogy nappal inkább ne is adjam, csak ha elviselhetetlen a köhögésed, inkább csak közvetlenül lefekvés előtt. Ez orvos... Inkább nem is adom ezt a gyógyszert, mert elég 2 erős. Ha meg nem, akkor úgyis elmegyünk szakrendelésre. Amúgy is felkeressük a régi, nyugdíjas dokit, és ő lesz a fogadott orvosunk. Benne legalább megbízunk. Kedden a védőnőhöz mentünk 3 éves státusz vizsgálatra. Ismét új védőnőnk van, ez életedben már a harmadik! Tett fel nekem néhány "fontos" kérdést:

• rajzolsz-e emberalakokat? (nem)
• megnevezed-e a rajzot? (néha)
• váltott lábbal mész-e a lépcsőn? (felfelé igen)
• figyelsz-e akkor rám, ha megy a tv? (ha mesét nézel, akkor nem)
• kérsz-e segítséget? (nem)
• kimutatod-e az érzelmedet? (igen)
• a bölcsődében szívesen játszol-e más gyerekekkel? (gondolom igen)
• van-e alvászavarod? (nincs)
• jó étvágyad van-e? (valamikor igen, valamikor meg pocsék)

Mást nem is kérdezett, de azért mindenre beikszelte a helyes választ. Pl olyanra is, hogy beszéde érthető: NEM, lábdeformitás: NINCS. Pedig ott helyben kérdezted meg a pelenkázóra feltett babáról, hogy Anya, ezt a babát azért tették ide, hogy megmérjék, hány a súlya? :) Valamint a lábaid olyan lúdtalpasak, hogy épp csak nem gágognak, de persze meg sem nézte... Megmérte a magasságodat: 102 cm, és a súlyod: 17 kg. Megkérdezte, hogy ez reális??? Amúgy nagyon kedves egy csaj, fiatal, kedvesen közeledik a gyerekekhez és szeretni való, csak én valahogy többre számítottam. ...

Az egész napot igyekszem értelmesen eltölteni veled:

babáztunk, pelenkáztunk, átöltöztettünk, szülinapot tartottunk Pandórának (tortával, ajándékkal, tűzijátékkal, Boldog születésnapot dallal)

 

Január

Sok mondanivalóm nincs az ünnepekről. Jó volt, érdemes volt várni rá, sajnos elmúlt. Vidáman búcsúztattuk az óévet és vidáman kezdtünk egy újat. Pázmándon voltunk vendégségben, ahol nagyon jól éreztük magunkat, remélem, hogy a házigazdák is így érzik :) Éjfélig társasoztunk, meghallgattuk a Himnuszt, koccintottunk, kiszaladtunk tűzijátékot nézni (a szomszéd és a saját készletből), majd autóba ültünk és bejöttünk Győrbe a Városházához. Olyan köd volt, hogy talán 5 rakétát láttunk. Visszaautóztunk Pázmándra, majd fél 4-kor nyugovóra tértünk.

Erre az évre természetesen egészséget kívánok elsősorban. Aztán idén nem fogadok meg semmit, úgysem tartanám be, viszont vannak célkitűzéseim, amihez foggal-körömmel ragaszkodok:

• minden gond nélkül tudjuk fizetni az autó törlesztőjét
• folytatom az iskolát
• van munkahelyem (esetleg jól is fizetnek...)

... Sok emberrel ellentétben, mi még mindig nem kezdtük meg az idei ámokfutást, ami egyrészt nagyon jó, mert imádok itthon lenni (én nem is értem azokat, akik szeretnek dolgozni), másrészt viszont nem, mert épp táppénzen vagyok veled. Hétfőn visszamentünk a dokihoz, aki már múlt hétfőn kiadta az igazolást, hogy ezen a héten mehetsz bölcsibe. Csakhogy a hétvégén nem hogy javult volna a köhögésed, még rosszabb lett. Már elfogyott egy üveg Stodal, úgyhogy vettem Robitussint. Nem gondoltam, hogy ennek ilyen borzasztó íze van. Még szilveszterkor a Veráéknál láttam és kérdeztem, hogy ez mifene? Azt mondta, jó. Kipróbáltuk. Elmondtam a dokinak, aki egyből abbahagyatta ennek szedését és írt fel 3 másikat (ACC 100, Sinecod, terpini szirup). A középsőre azt mondta, hogy ez egy erős gyógyszer, úgy adjam, hogy közben figyelem, van-e valamilyen változás, mert akkor azonnal hagyjam abba. A rendelés végére már azt mondta, hogy nappal inkább ne is adjam, csak ha elviselhetetlen a köhögésed, inkább csak közvetlenül lefekvés előtt. Ez orvos... Inkább nem is adom ezt a gyógyszert, mert elég 2 erős. Ha meg nem, akkor úgyis elmegyünk szakrendelésre. Amúgy is felkeressük a régi, nyugdíjas dokit, és ő lesz a fogadott orvosunk. Benne legalább megbízunk. Kedden a védőnőhöz mentünk 3 éves státusz vizsgálatra. Ismét új védőnőnk van, ez életedben már a harmadik! Tett fel nekem néhány "fontos" kérdést:

• rajzolsz-e emberalakokat? (nem)
• megnevezed-e a rajzot? (néha)
• váltott lábbal mész-e a lépcsőn? (felfelé igen)
• figyelsz-e akkor rám, ha megy a tv? (ha mesét nézel, akkor nem)
• kérsz-e segítséget? (nem)
• kimutatod-e az érzelmedet? (igen)
• a bölcsődében szívesen játszol-e más gyerekekkel? (gondolom igen)
• van-e alvászavarod? (nincs)
• jó étvágyad van-e? (valamikor igen, valamikor meg pocsék)

Mást nem is kérdezett, de azért mindenre beikszelte a helyes választ. Pl olyanra is, hogy beszéde érthető: NEM, lábdeformitás: NINCS. Pedig ott helyben kérdezted meg a pelenkázóra feltett babáról, hogy Anya, ezt a babát azért tették ide, hogy megmérjék, hány a súlya? :) Valamint a lábaid olyan lúdtalpasak, hogy épp csak nem gágognak, de persze meg sem nézte... Megmérte a magasságodat: 102 cm, és a súlyod: 17 kg. Megkérdezte, hogy ez reális??? Amúgy nagyon kedves egy csaj, fiatal, kedvesen közeledik a gyerekekhez és szeretni való, csak én valahogy többre számítottam. ...

Az egész napot igyekszem értelmesen eltölteni veled:

babáztunk, pelenkáztunk, átöltöztettünk, szülinapot tartottunk Pandórának (tortával, ajándékkal, tűzijátékkal, Boldog születésnapot dallal)boltos nénit játszottunk,

...

...

Amikor megszülettél, alig vártam, hogy hazajöhessünk a kórházból. Amikor itthon voltunk, alig vártam az estét, hogy kialudhassam magam. Amikor eljött az este és vele együtt a szűnni nem akaró, fájdalmas sírások kora, alig vártam a reggeleket. Amikor kudarcot vallottam a szoptatás terén, alig vártam, hogy végre hozzátáplálhassalak. Amikor ez bekövetkezett, már el is telt egy negyedév. Amikor nehezen álltál rá a kanalas ételekre (mert tapasztalatlan és nagyon türelmetlen voltam :$), utáltam a tápszeres dobozt, mert nem voltam képes a természetes úton táplálni téged. Féltem, hogy még suliba menet is megiszol egy üveg tápit - végül 11 hónaposan hagytad el, teljesen magadtól. Amikor este sehogy sem lehetett elaltatni , akkor beültem a hintaszékbe veled és elringattalak. Persze voltak ellenzőink, mert hozzászoksz. Így igaz: a mai napig bevett szokásod, hogy miután felébredsz a délutáni alvásból (általában itt találsz engem a gép előtt...) felkucorodsz az ölembe, és ringatózunk még egy negyed órát. Imádom! Amikor először hagytalak magadra (annyi időre, míg elmentem wcre) az ágy fal felőli oldalán és fél perc múlva a sikításodtól zengett a lakás, na ekkor tudtam meg, hogy át tudsz fordulni egyik oldaladról a másikra... szóval alig vártam, hogy megtanulj mászni. Amikor pár hét múlva megtanultál kapaszkodva felállni, azt hitted, hogy egyből menni is tudsz, pedig nem, ezért állandóan résen voltam, hogy ne ess nagyot. Alig vártam, hogy megtanulj lépegetni. Amikor úgy vártam az ünnepeket: az első Mikulást, Karácsonyt, Szülinapot, észre kellett vennem, hogy már egy év is eltelt. Hirtelen felgyorsult az idő múlása, és itt voltak a második ünnepek. Amikor megtudtam, hogy elkezded a bölcsit, kíváncsian vártam, hogy tetszeni fog-e neked? Amikor végre sikerült beszoknod a bölcsibe, és én még nem dolgoztam, alig vártam, hogy 3/4 3 legyen és mehessek már érted. Amikor nálam is eljöttek a dolgos hétköznapok, alig vártam a nyarat, hogy végre szünet legyen a bölcsiben és szabadságon legyünk. Azóta túl vagyunk már a harmadik Mikuláson, Karácsonyon, és ma van a 3. szülinapod. Már nem várom az első anyák napi ünnepséget, az ovis szerelmet, a tejfog váltást, az iskolába készülést, mert tudom, hogy ezek mind kikerülhetetlenül be fognak következni. Szeretném MOST megállítani az időt, élvezni a személyiségedet, a magasságodat,a súlyodat, a hajad hosszát, a hangszínedet... egyszóval TÉGED!!! Drága Kicsiny Kincsem! Kívánok neked nagyon boldog születésnapot most, és még legalább 100 évig! Legyen olyan boldog életed, amilyenné te varázsoltad a miénket, mióta itt vagy nekünk!

Anya, Apa, Mama

...

Nagyon szépen köszönjük a köszöntéseket, nagyon jól esik, hogy ennyien gondoltok rá(nk).

Még nem írtam, hogy milyen volt a hétvégi buli: Én délelőtt suliban voltam, Apa meg te nem sok mindent tudtatok csinálni, mert kiadtam a munkát, amit el kellett végezni :) Aztán már itthon is voltam. Amikor beléptem az ajtón, láttam, hogy fekszel már a kanapén, de nem alszol. Gyorsan gatyába ráztuk magunkat és mentünk a Mamához ebédre. Nagyon finomat főzött megint, és az ő keze munkáját dicséri a katica torta is. Szerintem nagyon szép lett, és finom is volt, csak sajnos te nem ettél belőle, mert nem vagy egy nagy édességfaló(ezért nem is vittünk a bölcsibe tortát) Már ebéd közben megbontottuk a pezsgőt, amit szigorúan csak hosszú pohárból ittál. Közben szólt a "Boldog szülinapot" zene, amire egyből felkérted a Mamát pörögni. Ettük tovább az ebédet, majd a torta előtt még táncoltál egy kört a Mamával. Nagyon vártad már a tortát, állandóan a Mama sarkában jártál, hátha épp azért megy ki :) Aztán bejött a torta végre, hallgattuk a zenét, végigvártad türelmesen, megint táncoltatok a Mamával, aztán elfújtad a gyertyát. Azért mondtam, hogy kívánj magadnak egy nagy házat, mert napok óta ez a téma: mikor lesz nagy házunk? de mikor lesz nagy a házunk? Aztán tettünk bele egy tűzijátékot, azt is csodáltad egy ideig, utána megint táncoltatok. Az ebéd befejeztével, következett az ajándékhalom. Kérdeztem, hogy hol vannak az ajándékok? Egyből odamentél a dugi helyre :) Aztán neki is estél a bontogatásnak.

Az ajándékok:

• egy mesekönyv: A játszótér, ahogy Rufi látja (a karácsonyi mesekönyv folytatása, annak Az óvoda a címe; ez inkább képeskönyv, néhány keresgélni valóval, szöveg nélkül)
• Buci Maci és Thomas magazin (mindkettőben volt ajándék)
• sok-sok matrica
• csokitallérok
• egy eszőszék (etetőszék) a babáknak (a teszveszen rendeltem, nagyon izgi volt, mert írtam az eladónak, hogy csak akkor kell, ha 15.-re itt lesz, ő fel is adta 8.-án, de mégis 14.-én jött meg...)

Éjjel teszek majd fel a bölcsis szülinapról képeket. Remélem jól érzed magad, és emlékezetes lesz az utolsó bölcsiben töltött napod! ...

Az oviba érve még elég "vidám" voltál, könnyen átöltöztettünk a Mamával. Aztán a csoport felé közeledve, egyre jobban szorítottad a kezem. Végül úgy lett, ahogy gondoltam: nem akartál bemenni, csak azt hajtogattad, hogy Anya, Anya... Átöleltelek, puszit adtam (elkezdtem bőgni) és beengedtelek a csoportba. Anikó néni gyorsan becsukta az ajtót, és mi meg elrendeztük a szekrényedet. Fél perc múlva kijött Anikó néni és mondta a Mamának (mert én még mindig bőgtem... meg fogok is még egy ideig...), hogy már semmi gond. Kijöttünk és mindenki ment a dolgára. Én még bőgök néhányszor a nap folyamán... :(((

362.

Az előző esti köhögős-nyűglődésnek köszönhetően 11-kor sikerült elaludnod, ezért reggel (mit reggel? az már nappal!!!) fél 10-kor keltél fel. A csokis kakaós csigát 1 óra leforgása alatt sikerült elfogyasztanod. 11-kor kitaláltad, hogy menjünk le bicajozni, és mivel semmi dolgom nem volt (:D), le is mentünk. Szörpért meg kenyérért indultunk, végül tettünk egy hatalmas karikát a lakótelepen. Több, mint egy órát kerekeztél. Már kezdtem fázni, úgyhogy hazaindultunk. Itthon aztán mégis találtam magamnak egy kis munkát (teregetés, ebéd melegítés), te meg addig a számítógépasztalon ülve Dorát néztél, meg aktívan közreműködtél a mesével. Ebéd után lefektettelek, végül egész könnyen (az eddigiekhez képest) el is aludtál.  Aztán elég nyűgös kezdtél lenni. Hát persze, megint egy órácskára sikeredett csak a délutáni alvás :( 

Estig társasoztunk, csak mi, te meg néha segítettél dobni a dobókockát, és örültél, ha valaki leütötte a másik bábuját :) A látogatás végére egész jól feloldódtál. Este viszonylag időben fél 9-kor elindultunk lefeküdni. Még néztük a tévét, már majdnem 10 óra volt, mikor felébresztettél, hogy nagyon éhes vagy. Ettél volna mindent, ami nem volt itthon, kivit én nem akartam pucolgatni, így maradt a sajt. Vágtam egy jó vastag szeletet, azt nyammogtad el a sötétben. Közben meg alig bírtam visszatartani a röhögést, mert mást nem hallottam, csak azt, ahogy cuppogsz-nyammogsz-csámcsogsz :)

Imádom ezeket a reggeli pizsamában játszós pillanatokat! :

361.

December 24.

Alig, hogy kinyílt a szemed, lekaptam rólad a pizsamát, fésűt ragadtam, hajpánttal frizurát kreáltam. Közben kérdezősködtél, hogy mi van, de nem mondtam semmit :) Aztán mikor elkészültél, átrohantam a másik szobába a fényképezőgépért, és áthívtalak. Ó, azok a csodálkozó szemek...!!!

Nem is érdekelt túlságosan az ajándék, még mindig inkább a fa látványa, meg a villogó izzó babonázott meg. Később aztán szakítottál időt a játékokra is: favonat szett, farm szett, építőkocka. Már nem emlékszem, milyen indíttatásból, de elővettem a tavalyi ajándék kalapálós játékot, meg a toronyépítőt is. Ez a két játék viszont tovább tartotta életben a lelkesedésedet, mint bármi. Ennyit az ajándékokról :)

Délelőtt úgy döntöttem, hogy nem csinálok semmit. Csak ültem melletted és gyönyörködtem a gyermeki örömödben. Átmentünk a Mamához, hogy elhozzuk az ebédhez valókat, meg a sütiket. Itt megtaláltad a Mama ajándékát is, egy babahordozós, alvóbabát, meg hozzá sk. sál-sapka készletet. Nagyon örültél neki, de szerencsére a régi baba sem esett ki a kosárból.Később eszembe jutott, hogy a Mama elfelejtette a fa alá tenni a Zsákbamacska című verses könyvet, úgyhogy azt is pótoltuk gyorsan. Mivel ezt ismerted, ennek is nagyon örültél. Ott helyben fel kellett olvasnom a fél könyvet :) Hazajöttünk és a Mama is megérkezett, és nekiállt a főznivaló utolsó simításaihoz: rántást csinált, levestésztát főzött, halászlevet melegített stb. Másfél óra alvás után felébredtél. Sejtettem, hogy ennek később lesz meg a böjtje, de nem erőltethettelek vissza az ágyba. Gyorsan átkerekeztünk a Mamához erős paprikáért. Miután mi is hazaértünk, elkezdődött a nagy családi karácsony. A korábbi évekhez hasonlóan BORZALMAS volt. Nem tudom, hogy csak én éreztem így, de rajtam kívül mindenki jól érezte magát... Még este a Mamát is hazavittük, ott voltunk egy kicsit, majd végleg elcsendesedtünk.

December 25.

Szintén semmi extrát nem csináltunk. Leginkább játszottunk sokat, tévéztünk, elmosogattam, kiteregettem. Délben átmentünk a Mamához ebédre. Bicajjal terveztük, de a szakadó eső közbeszólt. Mentünk gyalog. Ezt is nagyon élvezted, mert hozhattad az esernyőt. Aztán félúton jártunk, amikor telibe találtad az addigi legnagyobb tócsát. Ekkor felvettelek és úgy mentünk tovább. A menetidőnk is visszaállt, és te sem lettél vizesebb. Én meg igen. Az ebéd nagyon finom volt, ettél is sokat, de nagyon fel voltál pörögve. Ebéd után nekiálltál ajándékot bontogatni, de az is inkább csak szétszórósra sikerült. Most kaptad meg a Robiék ajándékát, amit sajnos nem tudtak neked személyesen átadni. Egy óvodával kapcsolatos mesekönyv, egy színező, hozzá ceruzák, Barbie magazin, és egy Playmobil készlet (babaszoba) volt. Nagyon nehezen tudtunk elaltatni, és csak 1 órát aludtál. Később állandó hiszti és szófogadatlanság formájában jelentkezett a kialvatlanság. Nem sokkal ezután haza is jöttünk, mert nem éreztem jól magam. Itthon aztán nyoma sem volt hisztinek, meg rosszaságnak...

 

December 26.

Ma megint a pihenésé volt a főszerep. Reggel játszottunk sokat a piciemberkékkel, építettünk nekik boltot, meséltem az óvodás mesét, meg vonatokkal ütköztünk is. Aztán kitaláltad, hogy beteg a babád, én meg mondtam, hogy legyél doktor néni, és hozd az orvosi táskád. Ezzel is eljátszottál fél órát, nekem csak ott kellett feküdnöm melletted.

Kiteregettem és tettem egy próbát. Te az egyik szobában, én a másikban, de egymástól összesen 2,5 méterre, és még láttuk is egymást. De nem maradtál ott, hiába kértelek. Inkább áthoztad a játékot mellém, de nem hagytál magamra. Aztán amikor végeztem, mondtam, hogy kimegyek elmosok 4 poharat, mindjárt jövök, de oda is automatikusan követtél. Nincs ellenemre, mert ehhez vagyok hozzászokva, csak nagyon vicces volt a szitu, hogy amerre mozdultam, jöttél utánam, mint egy kis utánfutó :) Kíváncsi vagyok, hogy mikor jön el annak az ideje, hogy pl. kimegyek főzni, te pedig eljátszol magadban a szobában? Ebéd után lefektettelek. Énekeltem sok összevisszaságot, de ezeket nagyon szereted. Amikor azt hittem, hogy már alszol, felkeltem, erre a szemeid kipattantak, kérdezted, hogy hova mész? Hát sehova... Még egyszer eljátszottuk, akkor meg olyan száraz köhögés jött rád, hogy azért maradtál ébren. Egy órányi altatás után feladtam, és bekapcsoltam a tévét. Megnéztél egy Noddy-t, aztán közölted, hogy nem tudok aludni! Megint nem erőltettem az alvást, meg az ágyban maradást. Átjöttél játszani, aminek az lett a vége, hogy a szoba egy bombatámadás helyszínére kezdett hasonlítani. Ekkor szóltam, hogy azonnal pakolj össze, és megyünk a Mamához. Látszik, hogy majdnem 1 éve nem kerekeztél már, nagyon nehézkesen tekertél. A Mamánál megint szétpakoltad a dekorgolyókat, aztán hirtelen farkaséhes lettél, megettél 2 mandarint, énekeltél-rosszalkodtál. Mikor hazajöttünk megettél egyből 4 kivit, utána meg egy bögre tejet :$ Este korán sikerült ágyba kerülni, viszont 2 napja erős köhögés zavarja meg az álmodat :( Hiába adok stodal szirupot lefekvés előtt, nem lesz jobb. Pedig minden nap mosok, a ruhák a szobában vannak kiteregetve, a radiátoron ott a párásító, meg a másik szobában állandóan nyitva az ablak, hogy ne legyen olyan száraz a levegő :( Jövő héten vissza kell menni a dokihoz az igazolásért, de reménykedem benne, hogy addigra elmúlik, és nem kell tanácsot kérnem tőle.

358.

Próbálunk hagyományt teremteni karácsonyi történések táján. Mióta hárman örülünk a karácsonynak (ez már a 3!!!), szeretnénk ha valami jól bevált forgatókönyv szerint zajlanának az események.
Eddig nagyon tetszik az, hogy 23-án éjjel, miután sikeresen elaltattunk téged, Apával nekiállunk gőzerővel a fa feldíszítésének, hogy reggel már a villogó izzók látványa fogadja csodálkozó szemeidet. Ezért nálunk minden egy nappal korábban történik, mint máshol.
Ma reggel nekiálltam a holnapi ebédnek: 10 óra óta már fő a húsleves, fél 1 óta 2-féle töltött káposzta (egyik hagyományosan a gázon, a másik római edényben a sütőben), és kuktában rotyog a marha pörkölt is. Holnapra marad a nokli szaggatás, a konyha rendbetétele, a szoba összepakolása, asztal megterítése.
Közben megkértem Apát, hogy foglaljon le téged ma egész délelőttre, mert különben semmit nem tudok elvégezni. Ez részben sikerült is: 9-fél 11-ig úgy-ahogy elvoltatok kettesben a szobában, de így is 10 percenként elhangzott a megnézem Anyát, mit csinál ott kint...
Amikor sikerült meglépned Apától, kijöttél és ott őriztél a konyhában. A húst is úgy sikerült felkockáznom, hogy álltam a konyhapultnál, te pedig a hátaddal hozzásimultál a combomhoz. Ha rád szóltam, hogy szakadj le rólam egy kicsit, akkor is maximum egy fél méterrel álltál arrébb, amivel egyáltalán nem lettem kisegítve. Végül Apa dél körül elment céges buliba, úgyhogy maradtunk kettesben. Innentől a minimax lett a bébiszitter, mert nem tudtam más megoldást kitalálni. Nagyon ügyes voltam, mert fél 1-kor feltettem az összes főznivalót, utána még mosogattam egy adagot, és 1 órára én is melléd telepedtem. Amúgy azóta próbállak elaltatni...
Apa ma jelentette be, hogy holnap délelőtt meg megy az egyesülethez segíteni pakolni, úgyhogy valahogy azt a pár órát is meg oldanom egyedül. Megfogadtam ugyanis, hogy semmi nem fog tudni ebben a 3 napban felbosszantani, és mindent nagyon ügyesen fogok elvégezni.
Holnap délután jön hozzánk a Mama, meg ApaMama is, és addigra minden tökéletesen fog klappolni :)

357.

Egy kicsit sötét, de jobbat nem lehet összehozni panelszobában: