Március 18. : Sajnos, benne vagyunk rövidke életed legkomolyabb lázában :( A történet úgy kezdődött, hogy tegnap reggel Apa nem érezte jól magát, így nem ment el dolgozni. Mi pedig a Nikiékkel elindultunk sétával egybekötött bevásárló túránkra. Először elkísértük őket a védőnőhöz méreckedni. Addig mi tettünk néhány kört a rendelő körül, és megetted a tízóraira szánt tönkölykockát és a joghurtot is. Mikor végeztek, elmentünk a virágnagykerbe, mert a Niki húsvéti asztaldísszel készül a Dorinának. Az oda úton mindketten kidőltetek :) Ha már ott voltunk, nem jöhettünk haza üres kézzel :) kitaláltam, hogy mi lenne, ha készítenénk egy kis virágos tálkát húsvétra, benne apró virágokkal, kis nyuszival, aranyeső ággal, rajta apró tojásokkal… Megvettük a hozzávalókat, de Te épp felkeltél és keltegetted a Dorinát is, hogy ne unatkozz hazafelé :) Komoly fél óra volt az alvás. Még el kellett mennünk boltba, majd hazafelé vettük az irányt. Mivel Apa nem csinált semmi fontosat, megkértem, hogy játsszon Veled, míg én odateszem az ebédet főni. Mikor kint végeztem a dolgommal és bejöttem, láttam, hogy miközben Apa simogatta a hátad, Te békésen szunyókáltál :) Örültem neki, mert kevésnek találtam a délelőtti fél órát. Egészen fél 6 –ig húztad a lóbőrt. Furcsálltam, mert nem szoktál ennyit aludni. Mikor a peluscserére került a sor, és jól megfogdoztalak, éreztem, hogy meleg a kis tested. Átmentünk a Mamához, mert már nagyon a szemedbe lógott a hajad elől, és Ő vállalta, hogy levágja. Eleinte kicsit furcsa volt, hogy mostantól nem lóg a nyakba a hajad, meg nem kell a szemed elől eltűrni, de nagyon aranyos vagy így is :) Este 8-kor már lázas voltál, ezért a vacsi mellé adtam lázcsillapítót, hogy tudj aludni. Egy óra múlva megmértem a lázad és 39,3 volt. Felkeltettelek és irány a fürdő, hűtő pancsolásra. Féltem, hogy nem fog tetszeni, mivel úgy keltettelek fel, és hideg lesz a víz, de nagy meglepetésemre nagyon élvezted. Fél órányi pancsolás után hangos sírás közepette kivettelek. Lefektettelek és viszonylag gyorsan elaludtál. Éjfélkor mértem újra a lázad, 37,0 volt.
Március 19. : Reggel ébredéskor már 39,6 volt. Egyből vittelek fürödni. Megint megleptél, ugyanis torkod szakadtából üvöltöttél…mikor kivettelek. Közben felhívtam az orvost, hogy mit csináljunk, mert a lázcsillapító és a hűtőfürdő ellenére is magas a lázad. Mondta, hogy fogjunk fel pisit és délelőtt menjünk el hozzá. A váróban elég sokan voltak, így jobbnak láttuk, ha kint várakozunk. Apa közben hazaautókázott a babakocsiért, mert csak estél-keltél a sárba. Mikor sorra kerültünk, Apa még nem ért vissza. A doktor bácsi megvizsgált, és megnézte a pisit. Azt mondta, hogy van benne fehérje, genny, és vér is. Írt fel lázcsillapító kúpot és antibiotikumot. Elmentünk a patikába, de egyik sem volt raktáron, vissza kellett menni értük este 6-ra. Még a délután folyamán is volt lázad, de nem adhattam be a lázcsillapítót, így megint hűtőfürdőztél. Nagyon élvezted. Mikor Apa meghozta a gyógyszereket, egyből kaptál kúpot, és nekiálltunk elkészíteni az antibiotikumot. Ez idáig mindent megkóstoltam, ami csak a szádba került, így ezt is. Szörnyű volt!!! Annyira keserű volt, hogy még egy órával később is éreztem a számban. A doki szerint bele kell keverni joghurtba, és úgy ehető. Nem az. Az egész pohár joghurt olyan rossz ízű lett, hogy nem is voltál hajlandó enni belőle többet. Nagyon megijedtem, mert ez volt az egyetlen, amit megettél. Apa ötletére beletettük teába. Köztudott, hogy annyit bírsz inni, hogy egy felnőtt is megirigyelné. Megkóstoltad a teát, érezted, hogy más az íze és nem kellett több. Egész este nem fogadtad el többé a teát. Apa még megpróbálta, hogy csak azért is beléd erőlteti a gyógyszert, de kértem, hogy fejezze be, mert én nem bírom nézni az üvöltésed. Felhívta az orvost, hogy mi tévők legyünk? A gyógyszerre ugyan szükséged van, de szerintem nem minden áron. Mondta, hogy tudja, hogy nagyon keserű ez a gyógyszer, és ha nem sikerül beadnunk, akkor menjünk vissza és ír fel másikat. Az esti lefekvés előtt megmértem a lázad, és örömmel állapítottam meg, hogy nyoma sincs :) Az éjjel egész nyugisan telt, csak egyszer ébredtél fel. Megittad a teát és aludtál is tovább.
Március 20. : reggel fél 10-ig aludtál. Hőemelkedés és láz nélkül :) Ébredés után elmentünk a boltba, majd az orvoshoz. Szerencsére nem voltak sokan, mint tegnap és hamar sorra kerültünk. A doktor bácsi felírta a gyógyszert és már mentünk is. Sajnos az étvágyad nagyon rossz, nem is tudom mivel lehetne javítani rajta. Egész nap mondod, hogy „ami” (hami), de nem fogadsz el semmilyen ételt. Kiváltottuk a gyógyszert, és nagy szerencsénkre elfogadod. Igaz, le kell fogni közben, de legalább a szádat kinyitod.
2008. március 20., csütörtök
2008. március 15., szombat
81.
Mivel tegnap szinte egész nap szakadt az eső, nem voltunk se sétálni, se boltban. Utóbbit nem bánom, mert volt itthon ebédnek való és így legalább nem költöttem a pénzt feleslegesen. Délutánra sétát beszéltünk meg a Nikivel, mégpedig a Sparba. Hiába esett az eső, mi felkerekedtünk. Nagyon nem vettetek észre belőle semmit, mivel volt esővédőnk. Mikor megérkeztünk, egyből vettem nektek sajtos rudacskákat. Bementünk a Brendonba körülnézni. Itt jegyzem meg, hogy kinéztem egy nagyon szuper szekrényt a leendő szobádba, és Apa is áldását adta az ötletemre. Látatlanban. Mentünk tovább az áruházban, mikor feltűnt, hogy nincs már a kezedben sajtos rúd. Végig figyeltem a kezed, ezért el nem dobhattad. Vagyis megetted :) Kaptál másikat. Csak hamar az is eltűnt. Meg még 2 ezután. Örültem neki, hogy ezt legalább megeszed, mivel nagyon nehéz eltalálni az ízlésed. Vettünk még Apának és nekem is egy-egy parfümöt, majd hazaindultunk. Sokkal jobban esett az eső, mint mikor elindultunk. Jól eláztunk, mire a Nikiékhez értünk. Még beszélgettünk a lépcsőházban vele, ti pedig sétáltatok fel-alá. Te ölelted a Dorkát, ő pedig adta a cuppanós puszikat. Mi még felmentünk a Mamáékhoz. Ott tudtam meg, hogy holnap (vagyis ma) az ünnep miatt nem lesz nyitva semmilyen bolt. Gyorsan felhívtam Apát, hogy menjük el valamelyik boltba, mert én nem vettem a hétvégére semmit. Eljött elénk a boltba és bevásároltunk. Elég későn értünk haza, gyorsan vacsoráztunk, majd eltettük magunkat holnapra (vagyis mára). Az éjjel viszonylag jó volt, abból a szempontból, hogy csak kétszer keltél fel. Viszont ¾ 6-kor ébresztőt fújtál keserves sírás kíséretében :( Nem tudtalak semmivel megvigasztalni. Nem kellett se víz, se tej. Odavettelek kettőnk közé, de nem lett jobb. Mivel vadul rágtad a kis kezed, Apa javaslatára bekentem az ínyedet ecsetelővel. Ettől kicsit jobb lett, és sikerült elaludnod is. Ennek az volt az ára, hogy engem majdnem lerúgtál az ágyról. Áthurcoltam magam a Te ágyadra és folytattuk az alvást 8-ig.
Tegnapi észrevételem: kb. egy hete minimális mennyiségben iszod csak a tápszert. Ez azért gond, mert eddig ez volt a vacsorád. Akármennyit ehettél a mi vacsoránkból, akkor is elfogadtad utána az egész üveggel. Múlt héten vettünk is 2 dobozzal, mert fogytán volt. Azóta nem iszod :(
Tegnapi észrevételem: kb. egy hete minimális mennyiségben iszod csak a tápszert. Ez azért gond, mert eddig ez volt a vacsorád. Akármennyit ehettél a mi vacsoránkból, akkor is elfogadtad utána az egész üveggel. Múlt héten vettünk is 2 dobozzal, mert fogytán volt. Azóta nem iszod :(
2008. március 14., péntek
80.
Az éjszakáink egyre szörnyűbbek :( !!! Kislányom, nem fogod sose átaludni az éjszakát??? Pár napja, minimum 3x kelsz éjjel. Többnyire inni kérsz, de van, amikor egy hát simogatás is elég. Szerencsére fel sem ébredsz. Csak bedugom a szádba a cumisüveget és már iszod is. Mivel annyit iszol, amennyi az üvegben van, de a pelenka nem tud igazán sok folyadékot elraktározni, ezért cselhez folyamodtam: csak félig töltöm teával az üveget, így mikor elfogy az innivaló belőle, ki is dobod :) Ma kipróbálom, hogy nem teát kapsz éjjel, hanem csak vizet, hátha csak azért iszol ennyit, mert édes az itóka. Már délelőtt óta csak vizet iszol.
Próbálom tanítgatni az állatok nevét, és azt, hogy mit „mondanak” egy képeskönyv segítségével. Már meg tudod mutatni melyik a cica és a nyusznyusz. Arra a kérdésre, hogy „mit mond a kutya?” azt mondod, hogy: ciccic… valaki félreinformált.
Az esti pancsolásba annyira belejöttél, hogy elég nagy hisztit csapsz, mikor kiveszlek a kádból. Rájöttél, hogy a mosóporos pohárral nagy mennyiségben lehet kimerni a vizet. Tegnap már tartanom kellett attól, hogy sikerül eláztatni az alattunk lakókat.
Napközben ezzel szoktad szórakoztatni magad:
- mosópor szétszórása az előszobában- kukából kipakolás
- hűtő és fagyasztó ajtajának kitárása
- fazekak kiszedése a szekrényből, üvegfedőkről fogantyúk letörése -minden nap egyet
- fiókokból kipakolás napi szinten párszázszor –nem értem ezt miért nem unod meg úgy, mint a játékokat???
- cipők, papucsok felpróbálása apró lábaidra, majd végig csoszogás bennük a lakáson
Próbálom tanítgatni az állatok nevét, és azt, hogy mit „mondanak” egy képeskönyv segítségével. Már meg tudod mutatni melyik a cica és a nyusznyusz. Arra a kérdésre, hogy „mit mond a kutya?” azt mondod, hogy: ciccic… valaki félreinformált.
Az esti pancsolásba annyira belejöttél, hogy elég nagy hisztit csapsz, mikor kiveszlek a kádból. Rájöttél, hogy a mosóporos pohárral nagy mennyiségben lehet kimerni a vizet. Tegnap már tartanom kellett attól, hogy sikerül eláztatni az alattunk lakókat.
Napközben ezzel szoktad szórakoztatni magad:
- mosópor szétszórása az előszobában- kukából kipakolás
- hűtő és fagyasztó ajtajának kitárása
- fazekak kiszedése a szekrényből, üvegfedőkről fogantyúk letörése -minden nap egyet
- fiókokból kipakolás napi szinten párszázszor –nem értem ezt miért nem unod meg úgy, mint a játékokat???
- cipők, papucsok felpróbálása apró lábaidra, majd végig csoszogás bennük a lakáson
2008. március 11., kedd
79.
Apának nagyon-nagyon boldog névnapot kívánunk!!!
Délelőtt lementünk a boltba, majd a vissza úton (hála a korai kelésnek) elaludtál. Ez idáig nagyon kevésszer tudtalak úgy felcipelni az emeletre, hogy nem ébredtél fel, de a mai egy ilyen alkalom volt. Sőt, le is tudtalak vetkőztetni. 11 óra volt ekkor. Szerencsére főznöm nem kellett, mert maradt vasárnapról, és a diétába is beillett. Fél 1-kor hívott a Niki, hogy nincs- e kedvünk sétálni, mert ragyogó napsütés van, és a Dorka nem hajlandó aludni. Mondtam neki, hogy mikor felébredsz, felhívom őt és megyünk. Ilyen sokat még talán soha nem aludtál… Megetted az ebédet (rántott hús rizibizivel) és elindultunk sétálni. Elmentünk homokozni is.
Aztán feltámadt a hűvös szél, ezért elindultuk haza. Mikor kiderült, hogy a Nikinek van mérlege, felcsillant a szemem és elmentünk hozzájuk. Ott aztán jól kitomboltátok magatokat, és érdekes módon nem hisztizett egyikőtök sem félpercenként. Kivétel az volt, amikor becsuktuk a szobaajtót, elzárva ezzel az utat a szemeteshez. Fél 7-kor indultunk haza. Megcsináltam a diétás vacsorát. Apa meg csak ámult-bámult, hogy mennyit eszek fogyókúra alatt. Pedig nem volt sok, és csak is olyat ettem, amit szabad (főtt tojás, uborka, virsli, paradicsom, sajt). Viszonylag hamar elaludtál, de az éjszaka rémes volt. 3-4 alkalommal is fent voltál, mert belegabalyodtál a takaródba, és nem tudtál kiszabadulni… Reggel 7-kor már ébresztőt fújtál :( azóta csak szenvedsz, hisztizel, semmi nem jó, pedig leszedtem már egy rakat játékot is… Megyek és megpróbállak valamivel lefoglalni.
2008. március 9., vasárnap
78.
Miután Apa sokadszorra adta a tudomásomra, hogy a net miatt keveset foglalkozom Veled, ezért úgy döntöttem, hogy – fájó szívvel- de a blogírást abbahagyom. Ha már egyszer eddig szorgalmasan írogattam, nem fogom teljesen felszámolni a naplót, csak az internetes változatot nem írom tovább. Sajnos, mindezt nem olyan formában közölte velem, ahogy illik, hanem elég csúnya szavakkal illetett engem, így még rosszabbul esik. Az egész napomat tönkretette ezzel, de nem számít. Az is nagyon bánt, hogy estére úgy viselkedett, mintha nem történt volna semmi. Sőt, tegnap, mikor közöltem vele, hogy törlöm magunkat az iwiwről is, megkérdezte, hogy azért csinálom, mert szólt, hogy sokat netezek? Mert netezzek nyugodtan…Ezek után majd felrobbantam!
Apa ma délelőtt elment szavazni a Mamával, mi pedig ketten maradtunk. Nekiálltam kicsit összerakodni, és elkezdtem az ebédet főzni. Vagyis sütni, mert fasírt, rántott hús volt rizibizivel. Apának csináltam még desszertet is: madártejet. Míg én sütöttem a húst, Te kihoztad a konyába a takaród meg a párnád és megágyaztál magadnak a földön. Fél 12-kor el is aludtál. Behoztalak az ágyadba és főztem tovább. Mikor az ebéd elkészült, elmosogattam, összesöpörtem. Te jó sokat aludtál, kb. 2 órát.
Délután szerettünk volna megnézni egy filmet, de nem hagytad. Amíg ment a film, végig hisztiztél, pedig játszottam Veled közben. Mikor kikapcsolta Apa a filmet, a hiszti is elmúlt. Mivel így nem lehet filmet nézni, elvittelek fürödni. Igaz, ekkor még csak fél 8 volt, de nem tudtam mást csinálni Veled. Elég sokáig pancsoltál önfeledten. Megmostam a hajad. Nagyon ügyesen hátra hajtod már a fejedet a kezemre, bár még mindig félsz attól, hogy esetleg nem tartalak meg. Vacsora után hamar elaludtál. Bár ekkor már 9 óra is elmúlt.
Apa ma délelőtt elment szavazni a Mamával, mi pedig ketten maradtunk. Nekiálltam kicsit összerakodni, és elkezdtem az ebédet főzni. Vagyis sütni, mert fasírt, rántott hús volt rizibizivel. Apának csináltam még desszertet is: madártejet. Míg én sütöttem a húst, Te kihoztad a konyába a takaród meg a párnád és megágyaztál magadnak a földön. Fél 12-kor el is aludtál. Behoztalak az ágyadba és főztem tovább. Mikor az ebéd elkészült, elmosogattam, összesöpörtem. Te jó sokat aludtál, kb. 2 órát.
Délután szerettünk volna megnézni egy filmet, de nem hagytad. Amíg ment a film, végig hisztiztél, pedig játszottam Veled közben. Mikor kikapcsolta Apa a filmet, a hiszti is elmúlt. Mivel így nem lehet filmet nézni, elvittelek fürödni. Igaz, ekkor még csak fél 8 volt, de nem tudtam mást csinálni Veled. Elég sokáig pancsoltál önfeledten. Megmostam a hajad. Nagyon ügyesen hátra hajtod már a fejedet a kezemre, bár még mindig félsz attól, hogy esetleg nem tartalak meg. Vacsora után hamar elaludtál. Bár ekkor már 9 óra is elmúlt.
2008. március 6., csütörtök
77.
A fürdésről: pici baba korod óta gond a fürdés. Na, nem a Te fürdetésed, hanem az enyém. Mikor megszülettél, ketten kellettünk a szertartáshoz. (Ha Apa nem ért haza a fürdetésre, akkor vagy a Mamát kellett áthívni, hogy segítsen, vagy áttettük a pancsolást reggelre. Akkor viszont már muszáj volt, mert annyira összekakiltad magad, hogy egy egyszerű tisztába tevés már nem segített :) ) Apa erős alkarján pihent akkor a buksid (első hónapokban szinte az egész tested), én pedig végeztem a mosdatást. Gyorsan, mert végigüvöltötted az egész macerát. Akkoriban sokszor éjjel 11-éjfél körül tudtam elmenni tusolni, mert a legváltozatosabb időkben voltál hajlandó elaludni. Aztán, ahogy nődögéltél, Apa bevállalta, hogy beül melléd fürdeni. Ezt szerettem, mert ez idő alatt kényelmesen el tudtam mosogatni, összedobálni a szétszórt játékokat és megcsináltam az esti tápit. Igaz, akkor is későn jutottam be a fürdőbe, de legalább volt némi rendszer az életünkben. Idővel szűkös lett kettőtöknek a fürdőkád, így Apa kiszállt mellőled. Amíg Te fürödtél, én a kis HOKEDLIN ültem végig, nehogy belefulladj a kétujjnyi magas vízbe. Sajnos az esti mosogatás elmaradt :(, örültem, hogy a vacsidat el tudtam készíteni időre. Szintén éjjel volt, mire megfürödhettem. Most, kb. egy hete azt teszteljük, hogy míg Te pancsolsz, én kiszökök megcsinálni a tápit, majd mikor Téged felöltöztetlek, gyorsan letusolom magam. Ebben az a jó, hogy emberi időben ágyba kerülünk mindannyian, és még a kedvenc sorozatomat is látom :) Hátránya, hogy nem bírsz csak bent, vagy csak kint maradni, ezért végig tárogatod az ajtót. Közben ki-be rohangálsz, szinte két helyen vagy egyszerre. Mikor épp bent vagy, szeretsz engem csak bámulni, valamint tapogatni, mikor be vagyok kenve tusolóval… Ezen kívül tekergeted a mosógép gombjait, és kihasználod, hogy nem érlek el, ezért kiborítgatod a mosóport (meg engem). Ezeket mind nagyon élvezed, mert hangos kacagások közepette tudatod velem. Én annyira nem szeretem…
2008. március 3., hétfő
76.
Drága Cicám!
Úgy döntöttem, hogy mivel még nagyon rövid ideje (a világegyetemhez képest :) ) írom a naplót, ezért még változtathatok rajta bőven. Mostantól tehát a napló nem csak bele a nagyvilágba, hanem egyenesen Neked szól. Továbbra is publikus lesz, örülök, ha más is olvas és megírja a véleményét. Bele is kezdek.
A hétvégénk nem volt túl jó :( Először is esett az eső, rettenetes vihar volt mindkét nap. Olyan szél volt, hogy sok helyen kéményeket, tetőket bontott le. Apa szombaton dolgozott és nagyon ideges volt, mikor hazajött. Eddig sem tolerálta, hogy eleven kiscsaj vagy, de ma aztán…! Megkértem, hogy menjen le boltba üdítőért, de neki nem volt hozzá kedve. Én lementem volna veled, de mire felöltöztünk volna mindketten, addigra bezárt a bolt. Azt persze nem ajánlotta fel, hogy menjek le egyedül, addig majd ő vigyáz rád. Végül nem ment le senki a boltba, ittam vizet. Természetesen nem haltam bele, de ha Apáról van szó, én soha nem mondok ilyet, hogy nincs kedvem valamihez. Aztán megkértem, hogy menjünk ki együtt a Tescóba, de egyre idegesebb volt velem, és közölte, hogy fáradt, mert dolgozott, hagyjam végre békén. Jól megbántott a modorával és a beszólásaival. Aztán persze én tehettem mindenről… Mert ilyennek nevellek! Az este további részében nem is szóltam hozzá, de ez kicsit sem hatotta meg. Másnap is ment dolgozni, de még csak bocsánatot sem kért az előző nap miatt :( Mikor hazajött, úgy viselkedett, mintha semmi nem történt volna :( Megkérdezte, hogy kimenjük-e a Tescóba, akarok-e üdítőt venni, lemegy ő a boltba, mert úgyis esik az eső…Sőt este, mikor Téged altattunk (közöttünk) megpuszilt Téged is, és engem is, pedig nem nagyon szokott…
Talán beléd bújt a kisördög, de pár napja nem unatkozok melletted. Most az a módi, hogy az előszobában felveszed a cipőinket, papucsainkat (természetesen fordítva-vagyis a sarka van a lábujjadnál) és végig csettegsz benne a lakáson. Ez nem kis zajjal jár :( Megcsinálod a vendégek cipőjével is :(((
Ma délelőtt kimentél a konyhába, és feltűnt, hogy nagy a csend. Kimentem utánad és láttam, hogy a zsemlemorzsás doboz a földön, Te pedig ülsz a morzsa közepén és kis kezeiddel söpröd jobbra-balra. Az én hibám! Miért nem tettem el a dobozt? Összesöpörtem és bejöttünk. Hamarosan megint megléptél. Utánad mentem és ültél a szemetes mellett, egyik kezedben a tejes doboz, a másikkal pedig a dobozban maradt pár csepp tejet söpörgetted jobbra-balra. Kidobtam a dobozt feltöröltem a konyhát, és bejöttünk a szobába. Próbáltalak lefoglalni többféle játékkal is (rajzoltunk zsírkrétával, poharakból tornyot építettünk, gyűrűket rúdra fűztünk, képeskönyvet nézegettünk…) de pár percnél tovább nem maradtál egy helyben. Míg én olvasgattam, Te kimentél a konyhába, kivetted a kukából a tejes dobozt és a papírtörlőt, amit az előbb használtam és ugyanazokkal a mozdulatokkal, mint én, törölgetted a padlót :) Az én hibám! Miért nem figyelek Rád jobban?
Újra feltöröltem és megint bejöttünk enni. Mikor megint megszöktél, egyből mentem is utánad, nehogy megint takarítanom kelljen, de nem voltam elég gyors, mert addigra már fejre is állítottad a szemetest :S Az én hibám! De miért is??? Újra összetakarítottam és végre becsuktam a konyhaajtót :) Nem Te lennél, ha ennyiben hagynád a dolgot! Először ütötted az ajtóüveget. Mikor Rád szóltam, abbahagytad. Aztán kimentél a fürdőbe és kivetted a mosóporos dobozból a mérőpoharat. De nem ám így egyszerűen, hanem alaposan szétszórva a mosóport a szőnyegen és az előszobában :S Ekkor már kezdtem ideges lenni… ja, mindez fél órában történt. Nem egész nap. Egyszerűen itthon nem tudlak lekötni semmivel :( viszont, ha esik az eső, ki se mehetünk :( Nagyon várom már a jó időt!!!
Úgy döntöttem, hogy mivel még nagyon rövid ideje (a világegyetemhez képest :) ) írom a naplót, ezért még változtathatok rajta bőven. Mostantól tehát a napló nem csak bele a nagyvilágba, hanem egyenesen Neked szól. Továbbra is publikus lesz, örülök, ha más is olvas és megírja a véleményét. Bele is kezdek.
A hétvégénk nem volt túl jó :( Először is esett az eső, rettenetes vihar volt mindkét nap. Olyan szél volt, hogy sok helyen kéményeket, tetőket bontott le. Apa szombaton dolgozott és nagyon ideges volt, mikor hazajött. Eddig sem tolerálta, hogy eleven kiscsaj vagy, de ma aztán…! Megkértem, hogy menjen le boltba üdítőért, de neki nem volt hozzá kedve. Én lementem volna veled, de mire felöltöztünk volna mindketten, addigra bezárt a bolt. Azt persze nem ajánlotta fel, hogy menjek le egyedül, addig majd ő vigyáz rád. Végül nem ment le senki a boltba, ittam vizet. Természetesen nem haltam bele, de ha Apáról van szó, én soha nem mondok ilyet, hogy nincs kedvem valamihez. Aztán megkértem, hogy menjünk ki együtt a Tescóba, de egyre idegesebb volt velem, és közölte, hogy fáradt, mert dolgozott, hagyjam végre békén. Jól megbántott a modorával és a beszólásaival. Aztán persze én tehettem mindenről… Mert ilyennek nevellek! Az este további részében nem is szóltam hozzá, de ez kicsit sem hatotta meg. Másnap is ment dolgozni, de még csak bocsánatot sem kért az előző nap miatt :( Mikor hazajött, úgy viselkedett, mintha semmi nem történt volna :( Megkérdezte, hogy kimenjük-e a Tescóba, akarok-e üdítőt venni, lemegy ő a boltba, mert úgyis esik az eső…Sőt este, mikor Téged altattunk (közöttünk) megpuszilt Téged is, és engem is, pedig nem nagyon szokott…
Talán beléd bújt a kisördög, de pár napja nem unatkozok melletted. Most az a módi, hogy az előszobában felveszed a cipőinket, papucsainkat (természetesen fordítva-vagyis a sarka van a lábujjadnál) és végig csettegsz benne a lakáson. Ez nem kis zajjal jár :( Megcsinálod a vendégek cipőjével is :(((
Ma délelőtt kimentél a konyhába, és feltűnt, hogy nagy a csend. Kimentem utánad és láttam, hogy a zsemlemorzsás doboz a földön, Te pedig ülsz a morzsa közepén és kis kezeiddel söpröd jobbra-balra. Az én hibám! Miért nem tettem el a dobozt? Összesöpörtem és bejöttünk. Hamarosan megint megléptél. Utánad mentem és ültél a szemetes mellett, egyik kezedben a tejes doboz, a másikkal pedig a dobozban maradt pár csepp tejet söpörgetted jobbra-balra. Kidobtam a dobozt feltöröltem a konyhát, és bejöttünk a szobába. Próbáltalak lefoglalni többféle játékkal is (rajzoltunk zsírkrétával, poharakból tornyot építettünk, gyűrűket rúdra fűztünk, képeskönyvet nézegettünk…) de pár percnél tovább nem maradtál egy helyben. Míg én olvasgattam, Te kimentél a konyhába, kivetted a kukából a tejes dobozt és a papírtörlőt, amit az előbb használtam és ugyanazokkal a mozdulatokkal, mint én, törölgetted a padlót :) Az én hibám! Miért nem figyelek Rád jobban?
Újra feltöröltem és megint bejöttünk enni. Mikor megint megszöktél, egyből mentem is utánad, nehogy megint takarítanom kelljen, de nem voltam elég gyors, mert addigra már fejre is állítottad a szemetest :S Az én hibám! De miért is??? Újra összetakarítottam és végre becsuktam a konyhaajtót :) Nem Te lennél, ha ennyiben hagynád a dolgot! Először ütötted az ajtóüveget. Mikor Rád szóltam, abbahagytad. Aztán kimentél a fürdőbe és kivetted a mosóporos dobozból a mérőpoharat. De nem ám így egyszerűen, hanem alaposan szétszórva a mosóport a szőnyegen és az előszobában :S Ekkor már kezdtem ideges lenni… ja, mindez fél órában történt. Nem egész nap. Egyszerűen itthon nem tudlak lekötni semmivel :( viszont, ha esik az eső, ki se mehetünk :( Nagyon várom már a jó időt!!!
2008. február 27., szerda
75.
Hétfőn itt volt a tesóm és párja, Ági a messzi Budapestről. Először is azért jöttek, hogy Anyut felköszöntsék, másodszor pedig azért, mert ekkora tudtunk egyeztetni időpontot az Inszollal a bérleti szerződés aláírásáról. Fél 8-kor hívtuk őket, hogy mikor érnek ide, mire mondták, hogy még tuti 2 óra, mert a dugóban araszolnak :( Ehhez képest Anyu fél 10-kor hívott engem, hogy megérkeztek-e már (nem), mert a házuk előtt hatalmas baleset van. Úgy látta, hogy elütöttek egy biciklist, összement 2 autó és egy motor. Én amúgy is nagyon szoktam izgulni mindenkiért, aki kénytelen valamilyen okból vezetni, mert olyan vadállat néhány ember…
Szóval, mondtam Anyunak, hogy most aggódás lett úrrá rajtam, és félve kérdeztem, hogy hasonlít az Ági autójára valamelyik?
Mondja: ja, nem! Csak gondolta, hogy elmondja, hogy mi van ott náluk…
Nem sokkal később megérkeztek a bátyámék is, szerencsére épségben. Az Ágitól természetesen elkunyeráltad (volna) a táskáját bemutatkozásként :) Mikor leültek a kanapéra, én meg odaültettelek közéjük, elkezdtél bújni hozzám, és végső esetben Apához. Pár perc beszélgetés után mi 3-an útra keltünk a hivatalba, Apa maradt itthon Veled.
Mi épp 17 perc alatt végeztünk is. Ennyi idő elég is volt Apának ahhoz, hogy elringasson. Aztán átmentünk Anyuhoz egy fincsi ebéd elfogyasztására :) és jó sokat beszélgettünk a tesómékkal (ez eddig nem volt így).
Mivel még délután is elég szép idő volt, így lementünk homokozni Dorkáékkal. Sajnos, 5 óra után hamar sötétedett és gyorsan hűlt az idő, ezért haza kellett mennünk.
Folytatva ezt a jó kis időtöltést, kedden délelőtt is, délután is homokoztunk egy jót, ha már itt a korai tavasz :) csak győzzük tiszta játszós ruhával :D Este nem is kellett altatni Téged…
Ma délelőtt itt volt egyik munkatársam pletykálkodni kicsit :) Elég ritkán jön, úgyhogy van miről trécselni. Elég jól elszórakoztattad, és kaptál ajándékot is tőle: egy felfújható vonatot, amit (szerintem) strandon lehet használni. Te meg azt hitted, hogy -mivel rá lehet ülni- a játszótéren kell használni, mint a bébitaxit :) Állandóan vitted az ajtóhoz, hogy „akkor menjünk és próbáljuk ki”, nem értetted szegénykém, hogy ez nem „olyan” járgány…
Ekkor bevágtad a hisztit :(, de a kolléganő boldogan nyugtatott és babusgatott. Cserébe elkísértük őt dolgozni. Na, jó, be kellett mennem mindenképp, mert az adópapírt, meg a szabadságigénylőt le kellett adni. Szóval így lett egy közel 2 órás sétánk, aminek a felét békésen átaludtad.
Ma nem volt felhőtlen az idő, ezért a homokozás kimaradt. Nyűgös is lettél estére :( Délután még az Apával való játék hevében kettéharaptál egy követ (borostyánkő) a nyakláncodon… de szerencsére nem nyelted le :)
Jók a fogaid, na!
Szóval, mondtam Anyunak, hogy most aggódás lett úrrá rajtam, és félve kérdeztem, hogy hasonlít az Ági autójára valamelyik?
Mondja: ja, nem! Csak gondolta, hogy elmondja, hogy mi van ott náluk…
Nem sokkal később megérkeztek a bátyámék is, szerencsére épségben. Az Ágitól természetesen elkunyeráltad (volna) a táskáját bemutatkozásként :) Mikor leültek a kanapéra, én meg odaültettelek közéjük, elkezdtél bújni hozzám, és végső esetben Apához. Pár perc beszélgetés után mi 3-an útra keltünk a hivatalba, Apa maradt itthon Veled.
Mi épp 17 perc alatt végeztünk is. Ennyi idő elég is volt Apának ahhoz, hogy elringasson. Aztán átmentünk Anyuhoz egy fincsi ebéd elfogyasztására :) és jó sokat beszélgettünk a tesómékkal (ez eddig nem volt így).
Mivel még délután is elég szép idő volt, így lementünk homokozni Dorkáékkal. Sajnos, 5 óra után hamar sötétedett és gyorsan hűlt az idő, ezért haza kellett mennünk.
Folytatva ezt a jó kis időtöltést, kedden délelőtt is, délután is homokoztunk egy jót, ha már itt a korai tavasz :) csak győzzük tiszta játszós ruhával :D Este nem is kellett altatni Téged…
Ma délelőtt itt volt egyik munkatársam pletykálkodni kicsit :) Elég ritkán jön, úgyhogy van miről trécselni. Elég jól elszórakoztattad, és kaptál ajándékot is tőle: egy felfújható vonatot, amit (szerintem) strandon lehet használni. Te meg azt hitted, hogy -mivel rá lehet ülni- a játszótéren kell használni, mint a bébitaxit :) Állandóan vitted az ajtóhoz, hogy „akkor menjünk és próbáljuk ki”, nem értetted szegénykém, hogy ez nem „olyan” járgány…
Ekkor bevágtad a hisztit :(, de a kolléganő boldogan nyugtatott és babusgatott. Cserébe elkísértük őt dolgozni. Na, jó, be kellett mennem mindenképp, mert az adópapírt, meg a szabadságigénylőt le kellett adni. Szóval így lett egy közel 2 órás sétánk, aminek a felét békésen átaludtad.
Ma nem volt felhőtlen az idő, ezért a homokozás kimaradt. Nyűgös is lettél estére :( Délután még az Apával való játék hevében kettéharaptál egy követ (borostyánkő) a nyakláncodon… de szerencsére nem nyelted le :)
Jók a fogaid, na!
2008. február 25., hétfő
74.
Így 1 év után...
- már nem zavar a kupi a lakásban, képes vagy nyugodtan ülni a sz@rkupac tetején, lábad alatt egy halom mosott és beszedett ruha, amit a gyerek elért az ágyon, és leszórt a földre. Oldalt egy pár üres flakon, amit kiszedett a kukából és odavitt neked a nappaliba. A konyhát beborítják a műanyag edények és fakanalak, amiket a szekrénybe beülve kihajigált. Esély nincs visszatenni, minek arra az 5 percre.
- a gyereked már 12 hós, csodásan feléri az asztalt. Igaz, nem látja mit ér el, de érzi, hogy valami húzhatót talált. Így szabadulsz meg az anyóstól kapott törékeny, de csodálatos" lakásdíszektől, vázáktól, tálaktól, kaspóktól.
- eljött a fosztásidő. Minden, ami olyan anyagból van, ami kitartó munkával kikezdhető, és a szöszöket húzkodva kitéphető, az elkezd szétjönni. Ilyen pl. a padlószőnyeg, tapéta, a kutya bundája. (Ez utóbbi elég sokat nyüszít közben).
-eljött a nagy zajok ideje is. A földhöz csapkodás hangja már lósz@r ahhoz képest, amit a fakanál kiad, ha a konvektoron húzkodja végig. Mindezt fülig érő szájjal.
- az etetőszék kitűnően tolható a kövön, még a 20. kör után is érdekes elfoglaltság
- nem hitted volna, hogy áhítattal fogod várni a napot, amikor először nézel meg egy teljes filmet. Az, hogy moziba is lehet menni, a vágyak netovábbja. - eseményszámba megy, ha a fodrászig eljutsz és levágatod a hajadat...
- megtanulsz nyitott ajtóval sz@rni úgy, hogy közben valaki áll veled szemben és mereven néz téged.
- az ujjbecsípés 10. alkalom után sem riasztja vissza a fiókhúzogatástól.
- a kutyát megtaníthatod, hogy ne nyúljon a gyerek játékaihoz, de a gyerek a kutya jutalomfalatját fogja a legjobb ízűen rágcsálni.
- az idő múlásával egyre nagyobbak a lakásban a káresemények.
- mindenhonnan csak le- és kipakolni izgalmas.
- a homokozó lapáttal igenis ki lehet ütni egy ember szemét.
- a Hull a pelyhes szép dal, de 200-adik alkalommal már a Mikulás k. anyját. Még jó, hogy kivehető az elem a játékból
- a melegítőnaci a leggyakrabban használt ruhadarabod.
- úgy érzed, évek óta papucsban jársz.
- ha alszik, nem tudsz csörömpölni a mosogatógéppel, ha fent van, akkor meg tőle nem tudsz belepakolni.
- a lakás növényállományát tekintve úgy érzed, a gyereked sosem lesz természetbarát.
- ha hosszú levelet írsz, a modem zsinórja lesz a legérdekesebb húzható játék.
- a gyereket nem érdekli, hogy 9600 forintot adtál ki egy 18-as cipőért.
- mire 1 éves lesz, jobb bicepszed van, mint aki évek óta gyúr rá.
- a legjobb haverjaid dobot, trombitát, szintetizátort és gitárt vesznek neki az első szülinapjára. Esetleg géppuskát. Persze nekik még nincs gyerekük.
- mindennek jó hangja van, ha elég magasról ejtik le.
-a leejtett játékot mindig visszaadja a földről egy hülye.
- ahová a feje befér egy gyereknek, oda be fog jutni.
- minden általunk használt bevásárlókocsi lánca és tolókarja tiszta a vásárlás végére.
- már nem zavar a kupi a lakásban, képes vagy nyugodtan ülni a sz@rkupac tetején, lábad alatt egy halom mosott és beszedett ruha, amit a gyerek elért az ágyon, és leszórt a földre. Oldalt egy pár üres flakon, amit kiszedett a kukából és odavitt neked a nappaliba. A konyhát beborítják a műanyag edények és fakanalak, amiket a szekrénybe beülve kihajigált. Esély nincs visszatenni, minek arra az 5 percre.
- a gyereked már 12 hós, csodásan feléri az asztalt. Igaz, nem látja mit ér el, de érzi, hogy valami húzhatót talált. Így szabadulsz meg az anyóstól kapott törékeny, de csodálatos" lakásdíszektől, vázáktól, tálaktól, kaspóktól.
- eljött a fosztásidő. Minden, ami olyan anyagból van, ami kitartó munkával kikezdhető, és a szöszöket húzkodva kitéphető, az elkezd szétjönni. Ilyen pl. a padlószőnyeg, tapéta, a kutya bundája. (Ez utóbbi elég sokat nyüszít közben).
-eljött a nagy zajok ideje is. A földhöz csapkodás hangja már lósz@r ahhoz képest, amit a fakanál kiad, ha a konvektoron húzkodja végig. Mindezt fülig érő szájjal.
- az etetőszék kitűnően tolható a kövön, még a 20. kör után is érdekes elfoglaltság
- nem hitted volna, hogy áhítattal fogod várni a napot, amikor először nézel meg egy teljes filmet. Az, hogy moziba is lehet menni, a vágyak netovábbja. - eseményszámba megy, ha a fodrászig eljutsz és levágatod a hajadat...
- megtanulsz nyitott ajtóval sz@rni úgy, hogy közben valaki áll veled szemben és mereven néz téged.
- az ujjbecsípés 10. alkalom után sem riasztja vissza a fiókhúzogatástól.
- a kutyát megtaníthatod, hogy ne nyúljon a gyerek játékaihoz, de a gyerek a kutya jutalomfalatját fogja a legjobb ízűen rágcsálni.
- az idő múlásával egyre nagyobbak a lakásban a káresemények.
- mindenhonnan csak le- és kipakolni izgalmas.
- a homokozó lapáttal igenis ki lehet ütni egy ember szemét.
- a Hull a pelyhes szép dal, de 200-adik alkalommal már a Mikulás k. anyját. Még jó, hogy kivehető az elem a játékból
- a melegítőnaci a leggyakrabban használt ruhadarabod.
- úgy érzed, évek óta papucsban jársz.
- ha alszik, nem tudsz csörömpölni a mosogatógéppel, ha fent van, akkor meg tőle nem tudsz belepakolni.
- a lakás növényállományát tekintve úgy érzed, a gyereked sosem lesz természetbarát.
- ha hosszú levelet írsz, a modem zsinórja lesz a legérdekesebb húzható játék.
- a gyereket nem érdekli, hogy 9600 forintot adtál ki egy 18-as cipőért.
- mire 1 éves lesz, jobb bicepszed van, mint aki évek óta gyúr rá.
- a legjobb haverjaid dobot, trombitát, szintetizátort és gitárt vesznek neki az első szülinapjára. Esetleg géppuskát. Persze nekik még nincs gyerekük.
- mindennek jó hangja van, ha elég magasról ejtik le.
-a leejtett játékot mindig visszaadja a földről egy hülye.
- ahová a feje befér egy gyereknek, oda be fog jutni.
- minden általunk használt bevásárlókocsi lánca és tolókarja tiszta a vásárlás végére.
2008. február 22., péntek
73.
13.hónap
Testi fejlődés
A baba az első születésnapja tájékán valamikor minden bizonnyal megteszi az első lépéseit, és járni kezd. Eleinte azonban még széles terpeszben áll, és így is indul meg, kifelé fordított lábfejjel, egyik lábáról a másikra totyogva. (Ezért hívjuk ezt a korosztályt „totyogónak”.)
Ahogy a totyogó mozgékonyabb és függetlenebb lesz, elindul, hogy felfedezze a környezetét. A szülő észre sem veszi, és a kicsi máris használja a távirányítót, megkaparintja a kocsi kulcsokat és az elektromos eszközök vezetékeit.
Ha a kicsi még nem jár, akkor sincs semmi ok az aggodalomra. A legtöbb baba 12-15 hónapos kora között tanul meg járni, de van, aki 16 hónapos kora előtt nem indul el, sőt néha még ennél is később. Azt, hogy mikor kezd el egy baba járni, sok tényező határozza meg, az, hogy mit örökölt, mekkora a felfedező kedve, a testsúlya, és hatással vannak rá a rossz élmények is. (Az a gyerek, aki a járástanulás közben elesett, lehet, hogy hetekig nem is próbálkozik vele.)
Szociális fejlődés
Ahogy a kicsinek kezd kitágulni a fizikai világa, örömét leli újonnan kialakult függetlenségében, ám ugyanakkor meg is retten tőle. Az egyik pillanatban még egy új játékkal játszik a szobában, a másikban pedig odaszalad Önhöz, hogy tudja, biztonságban van, és vigyáznak rá. Ebben az időszakban túlságosan is ragaszkodó lehet, vagy szorongani kezd, valahányszor otthagyja, még ha igen rövid időre is. Bár a gyermek számára normális, hogy erős és konfliktusos érzelmei vannak, fontos, hogy a szülők bátorítsák az önállóságra, fogadják el az ambivalenciát (hiszen ki szólhatna egyetlen szót is, amiért a baba egyszerre akar nagy gyerek és kisbaba lenni?).
Szellemi fejlődés
Mire tizenhárom hónapos lesz, a legtöbb baba kimondja az első igazi szavakat, bár ez a fontos mérföldkő a tizedik és a tizennyolcadik hónap között bármikor bekövetkezhet. Mostanáig a kisgyerek ún. ős-szavakat használt, vagyis olyan kitalált szavakat, amelyeknek a jelentése számára következetes volt, például a „mmm” az ennivalóra, vagy a „ba” mindenre, ami mozog (baba). Mostanára a kicsi már kimond olyan szavakat, mint a mama, papa, baba, a kedvenc állatai, ételei vagy testvérei nevét, vagy különböző hangutánzó szavakat hallat (vau-vau, cicc). A második életév elején a legtöbb kisgyereknek igen kifejező, bár csak néhány szóból álló szókészlete van, és sokkal nagyobb azoknak a szavaknak a száma, amelyeket ért, de nem mond ki. A most következő hónapok során egyre több és több szót raktároz el, miközben foglalkoznak vele, és felfedezi az őt körülvevő csodálatos világot.
Amire ez a leírás nem tér ki, de már tudod:
-teregetéskor adogatod a ruhákat és ki is rázod őket :)
-sajnos le is szeded azokat idő előtt :(
-szeretsz fürdeni (életed első 6 hónapjával ellentétben), pancsolni, kispohárral kimerni a fürdővizet, és megtudod mosni a pocakod
-ha hajat is mosunk, ráfekszel a kezemre, hátrahajtod a fejed és erősen összeszorítod a szemed, hogy ne menjen bele a sampon
-mosógép indításkor Te csukod be a mosóporos fiókot
-próbálod mindenre rárakni a műanyag kupakot (a flakonra is és a cumisüvegre is). Ha sikerül, tapsolsz és nevetsz, ha nem, akkor… ezt inkább nem részletezem :)
-nem szeretsz telefonálni, viszont, ha valaki telefonál, abba szeretsz belebeszélni. És a végén el is köszönsz.
Ja, majd’ elfejtettem a védőnő mérése alapján:
Súlya: 11210g
Hossza: 83cm.
Fejkörfogat: 46cm
Cicikörfogat: 52cm
Tenyérke: 9,5cm
Talpacska: 12,5cm
2007. február:
Testi fejlődés
A baba az első születésnapja tájékán valamikor minden bizonnyal megteszi az első lépéseit, és járni kezd. Eleinte azonban még széles terpeszben áll, és így is indul meg, kifelé fordított lábfejjel, egyik lábáról a másikra totyogva. (Ezért hívjuk ezt a korosztályt „totyogónak”.)
Ahogy a totyogó mozgékonyabb és függetlenebb lesz, elindul, hogy felfedezze a környezetét. A szülő észre sem veszi, és a kicsi máris használja a távirányítót, megkaparintja a kocsi kulcsokat és az elektromos eszközök vezetékeit.
Ha a kicsi még nem jár, akkor sincs semmi ok az aggodalomra. A legtöbb baba 12-15 hónapos kora között tanul meg járni, de van, aki 16 hónapos kora előtt nem indul el, sőt néha még ennél is később. Azt, hogy mikor kezd el egy baba járni, sok tényező határozza meg, az, hogy mit örökölt, mekkora a felfedező kedve, a testsúlya, és hatással vannak rá a rossz élmények is. (Az a gyerek, aki a járástanulás közben elesett, lehet, hogy hetekig nem is próbálkozik vele.)
Szociális fejlődés
Ahogy a kicsinek kezd kitágulni a fizikai világa, örömét leli újonnan kialakult függetlenségében, ám ugyanakkor meg is retten tőle. Az egyik pillanatban még egy új játékkal játszik a szobában, a másikban pedig odaszalad Önhöz, hogy tudja, biztonságban van, és vigyáznak rá. Ebben az időszakban túlságosan is ragaszkodó lehet, vagy szorongani kezd, valahányszor otthagyja, még ha igen rövid időre is. Bár a gyermek számára normális, hogy erős és konfliktusos érzelmei vannak, fontos, hogy a szülők bátorítsák az önállóságra, fogadják el az ambivalenciát (hiszen ki szólhatna egyetlen szót is, amiért a baba egyszerre akar nagy gyerek és kisbaba lenni?).
Szellemi fejlődés
Mire tizenhárom hónapos lesz, a legtöbb baba kimondja az első igazi szavakat, bár ez a fontos mérföldkő a tizedik és a tizennyolcadik hónap között bármikor bekövetkezhet. Mostanáig a kisgyerek ún. ős-szavakat használt, vagyis olyan kitalált szavakat, amelyeknek a jelentése számára következetes volt, például a „mmm” az ennivalóra, vagy a „ba” mindenre, ami mozog (baba). Mostanára a kicsi már kimond olyan szavakat, mint a mama, papa, baba, a kedvenc állatai, ételei vagy testvérei nevét, vagy különböző hangutánzó szavakat hallat (vau-vau, cicc). A második életév elején a legtöbb kisgyereknek igen kifejező, bár csak néhány szóból álló szókészlete van, és sokkal nagyobb azoknak a szavaknak a száma, amelyeket ért, de nem mond ki. A most következő hónapok során egyre több és több szót raktároz el, miközben foglalkoznak vele, és felfedezi az őt körülvevő csodálatos világot.
Amire ez a leírás nem tér ki, de már tudod:
-teregetéskor adogatod a ruhákat és ki is rázod őket :)
-sajnos le is szeded azokat idő előtt :(
-szeretsz fürdeni (életed első 6 hónapjával ellentétben), pancsolni, kispohárral kimerni a fürdővizet, és megtudod mosni a pocakod
-ha hajat is mosunk, ráfekszel a kezemre, hátrahajtod a fejed és erősen összeszorítod a szemed, hogy ne menjen bele a sampon
-mosógép indításkor Te csukod be a mosóporos fiókot
-próbálod mindenre rárakni a műanyag kupakot (a flakonra is és a cumisüvegre is). Ha sikerül, tapsolsz és nevetsz, ha nem, akkor… ezt inkább nem részletezem :)
-nem szeretsz telefonálni, viszont, ha valaki telefonál, abba szeretsz belebeszélni. És a végén el is köszönsz.
Ja, majd’ elfejtettem a védőnő mérése alapján:
Súlya: 11210g
Hossza: 83cm.
Fejkörfogat: 46cm
Cicikörfogat: 52cm
Tenyérke: 9,5cm
Talpacska: 12,5cm
2007. február:
2008.február:
Apa most mondta, hogy milyen jó lesz majd, ha minden évben készítünk egy ilyen fotót rólatok (bár 18 évesen nem biztos, hogy el fog Téged bírni…), Apán ugyanez a ruha lesz 18 éven keresztül, hogy pontosan követhessük a fejlődésedet évről-évre…
72.
Itt vagyunk kedves Manka és többiek, akiknek hiányoztunk :)
Nincsen semmi bajunk. Az történt csupán, hogy nem töltöttem órákat a gép előtt a héten. (Nem Apa tiltott le megint, hanem egyszerűen nem volt rá időm…) Egy kicsit Apa is tehet róla, mert szerdán meg csütörtökön itthon dolgozott és kellett neki a net. Azért annyi időre idefértem, míg elolvasgattam a blogokat, válaszolgattam, megetettem a tevéket, ősembert, gobbót, fejlesztettem az online falumat stb. Közben sokat gondoltam arra, hogy írnom kéne már valamit a blogba. Íme:
Hétfőn itt volt nálunk Niki és Dorka. Azt hittük, hogy a múltkori találkához hasonlóan (amikor egyikünknek sem volt ideje, mert mindketten rohantunk) most is nagyon jól el fogtok játszani… Hát, nem. Mentetek ki-be, pakoltatok szét, egyik nyűgösebb volt, mint a másik, mindegyikőtöknek ugyanaz a játék kellett… Mi pedig ezzel nem foglalkozva, beszélgettünk egy jót :)
Jöhetnétek gyakrabban is!!!
Kedden elég fontos esemény volt: Anyukámnak a szülinapja! Igaz, csak egy telefon erejéig, de felköszöntöttem Őt :) A buli ugyanis vasárnap és hétfőn lesz. Azért 2 nap, mert az egyiken mi érünk rá, a másikon meg jönnek a bátyámék és velük is ünnepelünk :) Még ezen a napon felkerestük a védőnőt súly- és hosszmérés céljából, mert 13.hónapos lettél :) Erről majd később…
A váróban hárman voltak csak előttünk, aminek nagyon örültem. Később kiderült, hogy korai volt az öröm, mert az egyik kismami majd’ egy órát volt bent :( (Persze én is voltam kismami, de fel sem merült bennem akkor, hogy ez a várakozás mennyire nincs jó hatással a gyerekekre…) Ez egy újonnan átadott védőnői váróban (tehát a székeken kívül nincs semmi) egy ekkora gyerekkel eléggé unalmas. Ehhez képest nagyon jól viselted a várakozást, bár hoztad a formádat.
Az összes kismamitól elkunyeráltad a táskájukat, és próbáltad a kulcsot, valamint a telefont is, de ezeket már nem kaptad meg. A kismamik elég türelmesek voltak, gondolom, sejtették, hogy nem sokára az övék is ilyen helyzetbe hozza majd őket…
Szerdán és csütörtökön Apa itthonról dolgozott, ezért nekünk valami kevésbé idegesítő dolgot kellett kitaláljunk. Így esett a választás a gyurmára. Nem hittem volna, hogy már ennyi idősen is tudod, hogy mit kezdj vele. Úgy gondoltam, hogy csak szétmorzsolod és belegyömöszölöd a szőnyegbe és ennyi.
Ehelyett meg hosszú percekig (sőt óráig) eljátszottál vele. Kis golyókat csináltam belőle, Te meg pakoltad bele a pohárba. Aztán kiborítottad és megint belepakoltad. Ez lekötött délelőtt is másfél órára, délután is egyre :)
Azt nem értem, hogy miért kell a gyurmának émelygően édes illatúnak lennie, mikor a dobozra rá van írva, hogy nem mérgező ugyan, de lehetőleg ne ez legyen a napi betevő :S
Tegnap Tünde megkért, hogy vigyázzak a Zorkára, míg ő elmegy dokihoz. Én meg örültem, hogy segíthetek (mert nem szokott segítséget kérni…) Tünde még megkérdezte, hogy maradjon-e velünk egy kicsit, vagy menjen egyből a dolgára, meg hívjam, bármi gond van és ő eljön egyből… (belegondoltam, hogy mégiscsak nődokihoz ment, és én meg felhívom vizsgálat közben, hogy jöjjön azonnal, mert gond van :)… ) A játszótéren, sajnos nem voltunk egyedül. Zorka nagyon szeret hintázni, de várni kellett rá.(6 hintából 1 babahinta) Amíg felmászott a hajó tetejére, Te el voltál foglalva a kocsiban Tünde kulcscsomójával :)
Odajött egy nagymama, és beszélgetni kezdett veled. Mondta, hogy "ne sírj, hogy ki akarsz szállni, mert biztos azért nem vesz ki anyukád, mert még nem tudsz menni". Mondom neki, hogy tud már menni. Erre a mama: akkor miért nem veszem ki, nem látom, hogy ki akar szállni??? Valójában nem akart kiszállni, csak rugdalni szoktad a lábtartót, mert az jó buli…
Mire ránk került a sor a hintánál, elsötétült az ég. Pár perces hintázás után, elkezdett szakadni az eső. Ekkor azt se tudtam hirtelen, hogy mit csináljak, mert mindketten babakocsisak vagytok még… Zorkát is beleültettem a kocsiba és a két járgányt felváltva toltam 5-5 métert. Ha valaki látott engem, biztos furcsákat gondolt rólam.
Betoltam egy árkád alá a kocsikat és vártuk, hogy elálljon az eső. Persze nem állt el. Ekkor sikerült megoldanom a dolgot. Mivel Zorkának sportkocsija van, azt gyorsan összecsuktam, és elindultunk haza. Merthogy Zorka már tud sétálni, és különben is utál kocsiban ülni. Megtettünk 50 métert, azalatt vagy 100x mondta, hogy kocsiban akar utazni :)
Felhívtam a Tündét, hogy ne keressen a játszótéren, mert elindultunk haza. Erre ő, tisztára bepánikolt, hogy akkor inkább eljön a dokitól, meg különben sem tudok 2 babakocsit tolni, meg álljak meg ahol vagyok és ő már jön is. Megnyugtattam, hogy elbírok 2 gyerekkel is, csak azért hívtam, hogy ne ijedjen meg, ha nem lát minket a játszin. Megnyugodott és letettük a telefont. Nem telt el 2 perc és hívott, hogy most jön ki. Mondtam neki, mi az hogy most jön ki? Miért? Ő meg mondta, hogy, mert végzett… Mikor utolért minket, az első kérdésem az volt, hogy meg mer-e esküdni, hogy volt bent az orvosnál ??? (Apa itthon mondta, hogy miért nem kértem el a kiskönyvét is :)…)
Mivel a nagy sétálás alkalmával aludtál kb. fél órát, az ebéd utáni alvás kimaradt. 4-kor már örültem volna egy kis pihenőnek, ezért úgy döntöttem itt az ideje annak, hogy valahogy elaltassalak. Még eddig nem néztél tv-t(nem tiltottunk tőle, hanem egyszerűen nem nézted), de gondoltam, kipróbálom, hogy mit csinálsz, ha mesét nézünk. Betettem a dvd-be a „Kisvakond összes”-t és elkezdtük nézni.
Az egyik érdekesség az volt, hogy tátott szájjal figyelted, a másik meg az, hogy 10 perc után elaludtál. Hogy ez azért történt, mert már nagyon álmos voltál, vagy mert nagyon érdekfeszítő a mese, azt nem tudom. A lényeg, hogy nézted is, meg el is aludtál :)
Éjjel is újdonság történt azzal kapcsolatban, hogy eddig együtt aludtunk. Rendszerint 2 óránként fent voltál, ittál egy kis teát és már aludtál is tovább. Mikor betakargattalak, addig sírtál, amíg le nem vettem rólad. Ezt megelégeltem tegnap és nem feküdtem melléd éjjel. Nem is keltél fel óránként, csak egyszer, viszont az egész kanapét belaktad :)
Most arra jutottam, hogy eddig talán nem fértél el tőlem, ezért nem aludtál rendesen…
ÉS: megjött a határozat, hogy társbérlő lehetek!!! 15 napon belül a bátyámmal együtt fel kell keresnünk az Inszolt, hogy aláírjuk az új bérleti szerződést. Néhány hónap (gondolom) és meg is vehetjük a lakást...Jupíííííííííí :))))
Nincsen semmi bajunk. Az történt csupán, hogy nem töltöttem órákat a gép előtt a héten. (Nem Apa tiltott le megint, hanem egyszerűen nem volt rá időm…) Egy kicsit Apa is tehet róla, mert szerdán meg csütörtökön itthon dolgozott és kellett neki a net. Azért annyi időre idefértem, míg elolvasgattam a blogokat, válaszolgattam, megetettem a tevéket, ősembert, gobbót, fejlesztettem az online falumat stb. Közben sokat gondoltam arra, hogy írnom kéne már valamit a blogba. Íme:
Hétfőn itt volt nálunk Niki és Dorka. Azt hittük, hogy a múltkori találkához hasonlóan (amikor egyikünknek sem volt ideje, mert mindketten rohantunk) most is nagyon jól el fogtok játszani… Hát, nem. Mentetek ki-be, pakoltatok szét, egyik nyűgösebb volt, mint a másik, mindegyikőtöknek ugyanaz a játék kellett… Mi pedig ezzel nem foglalkozva, beszélgettünk egy jót :)
Jöhetnétek gyakrabban is!!!
Kedden elég fontos esemény volt: Anyukámnak a szülinapja! Igaz, csak egy telefon erejéig, de felköszöntöttem Őt :) A buli ugyanis vasárnap és hétfőn lesz. Azért 2 nap, mert az egyiken mi érünk rá, a másikon meg jönnek a bátyámék és velük is ünnepelünk :) Még ezen a napon felkerestük a védőnőt súly- és hosszmérés céljából, mert 13.hónapos lettél :) Erről majd később…
A váróban hárman voltak csak előttünk, aminek nagyon örültem. Később kiderült, hogy korai volt az öröm, mert az egyik kismami majd’ egy órát volt bent :( (Persze én is voltam kismami, de fel sem merült bennem akkor, hogy ez a várakozás mennyire nincs jó hatással a gyerekekre…) Ez egy újonnan átadott védőnői váróban (tehát a székeken kívül nincs semmi) egy ekkora gyerekkel eléggé unalmas. Ehhez képest nagyon jól viselted a várakozást, bár hoztad a formádat.
Az összes kismamitól elkunyeráltad a táskájukat, és próbáltad a kulcsot, valamint a telefont is, de ezeket már nem kaptad meg. A kismamik elég türelmesek voltak, gondolom, sejtették, hogy nem sokára az övék is ilyen helyzetbe hozza majd őket…
Szerdán és csütörtökön Apa itthonról dolgozott, ezért nekünk valami kevésbé idegesítő dolgot kellett kitaláljunk. Így esett a választás a gyurmára. Nem hittem volna, hogy már ennyi idősen is tudod, hogy mit kezdj vele. Úgy gondoltam, hogy csak szétmorzsolod és belegyömöszölöd a szőnyegbe és ennyi.
Ehelyett meg hosszú percekig (sőt óráig) eljátszottál vele. Kis golyókat csináltam belőle, Te meg pakoltad bele a pohárba. Aztán kiborítottad és megint belepakoltad. Ez lekötött délelőtt is másfél órára, délután is egyre :)
Azt nem értem, hogy miért kell a gyurmának émelygően édes illatúnak lennie, mikor a dobozra rá van írva, hogy nem mérgező ugyan, de lehetőleg ne ez legyen a napi betevő :S
Tegnap Tünde megkért, hogy vigyázzak a Zorkára, míg ő elmegy dokihoz. Én meg örültem, hogy segíthetek (mert nem szokott segítséget kérni…) Tünde még megkérdezte, hogy maradjon-e velünk egy kicsit, vagy menjen egyből a dolgára, meg hívjam, bármi gond van és ő eljön egyből… (belegondoltam, hogy mégiscsak nődokihoz ment, és én meg felhívom vizsgálat közben, hogy jöjjön azonnal, mert gond van :)… ) A játszótéren, sajnos nem voltunk egyedül. Zorka nagyon szeret hintázni, de várni kellett rá.(6 hintából 1 babahinta) Amíg felmászott a hajó tetejére, Te el voltál foglalva a kocsiban Tünde kulcscsomójával :)
Odajött egy nagymama, és beszélgetni kezdett veled. Mondta, hogy "ne sírj, hogy ki akarsz szállni, mert biztos azért nem vesz ki anyukád, mert még nem tudsz menni". Mondom neki, hogy tud már menni. Erre a mama: akkor miért nem veszem ki, nem látom, hogy ki akar szállni??? Valójában nem akart kiszállni, csak rugdalni szoktad a lábtartót, mert az jó buli…
Mire ránk került a sor a hintánál, elsötétült az ég. Pár perces hintázás után, elkezdett szakadni az eső. Ekkor azt se tudtam hirtelen, hogy mit csináljak, mert mindketten babakocsisak vagytok még… Zorkát is beleültettem a kocsiba és a két járgányt felváltva toltam 5-5 métert. Ha valaki látott engem, biztos furcsákat gondolt rólam.
Betoltam egy árkád alá a kocsikat és vártuk, hogy elálljon az eső. Persze nem állt el. Ekkor sikerült megoldanom a dolgot. Mivel Zorkának sportkocsija van, azt gyorsan összecsuktam, és elindultunk haza. Merthogy Zorka már tud sétálni, és különben is utál kocsiban ülni. Megtettünk 50 métert, azalatt vagy 100x mondta, hogy kocsiban akar utazni :)
Felhívtam a Tündét, hogy ne keressen a játszótéren, mert elindultunk haza. Erre ő, tisztára bepánikolt, hogy akkor inkább eljön a dokitól, meg különben sem tudok 2 babakocsit tolni, meg álljak meg ahol vagyok és ő már jön is. Megnyugtattam, hogy elbírok 2 gyerekkel is, csak azért hívtam, hogy ne ijedjen meg, ha nem lát minket a játszin. Megnyugodott és letettük a telefont. Nem telt el 2 perc és hívott, hogy most jön ki. Mondtam neki, mi az hogy most jön ki? Miért? Ő meg mondta, hogy, mert végzett… Mikor utolért minket, az első kérdésem az volt, hogy meg mer-e esküdni, hogy volt bent az orvosnál ??? (Apa itthon mondta, hogy miért nem kértem el a kiskönyvét is :)…)
Mivel a nagy sétálás alkalmával aludtál kb. fél órát, az ebéd utáni alvás kimaradt. 4-kor már örültem volna egy kis pihenőnek, ezért úgy döntöttem itt az ideje annak, hogy valahogy elaltassalak. Még eddig nem néztél tv-t(nem tiltottunk tőle, hanem egyszerűen nem nézted), de gondoltam, kipróbálom, hogy mit csinálsz, ha mesét nézünk. Betettem a dvd-be a „Kisvakond összes”-t és elkezdtük nézni.
Az egyik érdekesség az volt, hogy tátott szájjal figyelted, a másik meg az, hogy 10 perc után elaludtál. Hogy ez azért történt, mert már nagyon álmos voltál, vagy mert nagyon érdekfeszítő a mese, azt nem tudom. A lényeg, hogy nézted is, meg el is aludtál :)
Éjjel is újdonság történt azzal kapcsolatban, hogy eddig együtt aludtunk. Rendszerint 2 óránként fent voltál, ittál egy kis teát és már aludtál is tovább. Mikor betakargattalak, addig sírtál, amíg le nem vettem rólad. Ezt megelégeltem tegnap és nem feküdtem melléd éjjel. Nem is keltél fel óránként, csak egyszer, viszont az egész kanapét belaktad :)
Most arra jutottam, hogy eddig talán nem fértél el tőlem, ezért nem aludtál rendesen…
ÉS: megjött a határozat, hogy társbérlő lehetek!!! 15 napon belül a bátyámmal együtt fel kell keresnünk az Inszolt, hogy aláírjuk az új bérleti szerződést. Néhány hónap (gondolom) és meg is vehetjük a lakást...Jupíííííííííí :))))
2008. február 13., szerda
71.
Neved kiejtésének gyakorlása:
Maminya
Aminya
Abinya
Abida
Nyinya
Bina
Inya
Ez pedig a cica(mert így szoktalak hívni):
Tita
Cita
Maminya
Aminya
Abinya
Abida
Nyinya
Bina
Inya
Ez pedig a cica(mert így szoktalak hívni):
Tita
Cita
2008. február 11., hétfő
70.
Sok szülő még a másfél éves gyermekét is kisbabának tartja, miközben a pszichológusok szerint a kisgyermekkor már 8-11 hónapos kor körül megkezdődik. Honnan tudhatod babádról, hogy már átlépte a kisgyermekkor küszöbét?
Egyre akaratosabb Olykor már hisztizik is, ha valami nem az elképzeléseinek megfelelően alakul. Követelőzik. Játék közben, ha valami nem sikerül neki, bosszankodik, sír.
Fix alvásideje van Általában már csak naponta egyszer alszik, de ha az alvásidő elcsúszik, lerövidül vagy kimarad, akkor nyűgös lesz. Minden programot ahhoz kell igazítani, mikor alszik a gyerek, különben gond van.
Nem lehet vele étterembe menni Meg úgy általában semmilyen olyan helyre nem lehet bevinni, ahol nyugton kell maradni, mert erre már nem képes. Most már nem lehet a figyelmét lekötni valamilyen játékkal, új helyen azonnal felfedezőkörútra akar indulni és fel van háborodva, ha ebben korlátozzák.
Folyton rohangálni kell utána Mert mindent megnéz, kipróbál, megfog, szétpakol, újra és újra bajba keveri magát. Percről percre újabb meglepő ötleteket tartogat, mindig valami olyat csinál, amire nem számítottál volna.
Állandóan nemet mondasz neki Mert úgy tűnik, szinte csak rosszat tud csinálni, csak olyasvalamit, amivel kárt okozhat magában vagy másban, vagy a nagymama porcelán étkészletében.
Mindent tud Naponta többször megdöbbensz azon, hogy pontosan tudja, minek hol a helye, hogyan működik, hol kell bekapcsolni, mit szoktunk csinálni vele.
Utánoz A gyerek utánozva tanul, a kisgyermek pedig még inkább utánozva tanul. Ha fésülködsz, akkor ő is fésülködni akar. Veled takarít, veled főz, ő is tolni akarja a bevásárlókocsit a boltban.
Megérteti magát Talán még nem beszél, de pontosan el tudja mondani, mutogatni, hogy mit akar. Felemeli a kezét, ha azt szeretné, hogy vedd fel, rámutat arra az ételre, amit meg szeretne enni, arra a játékra, amit meg szeretne kapni.
És ez nálunk mind-mind így van szóról-szóra...:)
Egyre akaratosabb Olykor már hisztizik is, ha valami nem az elképzeléseinek megfelelően alakul. Követelőzik. Játék közben, ha valami nem sikerül neki, bosszankodik, sír.
Fix alvásideje van Általában már csak naponta egyszer alszik, de ha az alvásidő elcsúszik, lerövidül vagy kimarad, akkor nyűgös lesz. Minden programot ahhoz kell igazítani, mikor alszik a gyerek, különben gond van.
Nem lehet vele étterembe menni Meg úgy általában semmilyen olyan helyre nem lehet bevinni, ahol nyugton kell maradni, mert erre már nem képes. Most már nem lehet a figyelmét lekötni valamilyen játékkal, új helyen azonnal felfedezőkörútra akar indulni és fel van háborodva, ha ebben korlátozzák.
Folyton rohangálni kell utána Mert mindent megnéz, kipróbál, megfog, szétpakol, újra és újra bajba keveri magát. Percről percre újabb meglepő ötleteket tartogat, mindig valami olyat csinál, amire nem számítottál volna.
Állandóan nemet mondasz neki Mert úgy tűnik, szinte csak rosszat tud csinálni, csak olyasvalamit, amivel kárt okozhat magában vagy másban, vagy a nagymama porcelán étkészletében.
Mindent tud Naponta többször megdöbbensz azon, hogy pontosan tudja, minek hol a helye, hogyan működik, hol kell bekapcsolni, mit szoktunk csinálni vele.
Utánoz A gyerek utánozva tanul, a kisgyermek pedig még inkább utánozva tanul. Ha fésülködsz, akkor ő is fésülködni akar. Veled takarít, veled főz, ő is tolni akarja a bevásárlókocsit a boltban.
Megérteti magát Talán még nem beszél, de pontosan el tudja mondani, mutogatni, hogy mit akar. Felemeli a kezét, ha azt szeretné, hogy vedd fel, rámutat arra az ételre, amit meg szeretne enni, arra a játékra, amit meg szeretne kapni.
És ez nálunk mind-mind így van szóról-szóra...:)
69.
Azzal kezdem a bejegyzést,hogy mindannyian meggyógyultunk!!!
Mivel elég sok jót olvastam itt a neten a borostyánkő nyakláncról, elhatároztam,hogy veszek Neked egyet.
Csütörtökön délelőtt felkerekedtünk Nikivel és Dorkával, és nyakunkba vettük a várost. Titeket nem zavart a rettentő hideg szél, minket annál inkább. Mire beértünk a belvárosba, mindketten elaludtatok. A fő úti cél a lakás papírok beadása volt. Vagyis ami még a múltkor elmaradt. Szerencsére csak egy ügyfél volt előttem, így nem tartott sokáig, de a várakozás így is unalmas volt. Meg folyton aggódtam, hogy míg én a 2.-on várakozok, addig Niki hogy bír el veletek, mivel addigra természetesen felébredtetek... de ügyes volt :)
Most már a társbérlői kérvény beadva, már csak a határozatot várjuk, hogy elfogadták-e? De nagyon bízom benne, hogy igen.
Aztán mivel megjött a levél az önkormányzattól, hogy eladják a lakást és igényfelmérést készítenek, annak is utána kérdeztem. Mert hát annyira érthetetlen volt az a levél... Szerencsére a mi lakásunk is megvehető lesz, de az még nem tisztázott, hogy csak fele-fele arányban vehetjük meg a bátyámmal (én így értelmeztem) vagy csak az én nevemre is meglehet venni(a bátyám szerint ez az igaz). Most egyenlőre ez a legkisebb gond, a lényeg, hogy megvehetjük.
Miután a hivatalban végeztünk, mentünk megvenni a híres nyakláncot. Vagyis anyukák sokasága emelkedett hangnemben emlegeti ezt az "ékszert", mert állítólag fogzási időszakban lévő babák fájdalmát enyhíti. Mivel feltűnt, hogy a nap folyamán egyre hisztisebb vagy, minden apróságon felkapod a vizet, ha megbotlasz eszeveszett, könny nélküli sírásba kezdesz... és gondoltam, hogy ez a fogad miatt lehet, ezek után én sem hagyhattam ki :)
Hazaérkezésünk után egyből a nyakadba aggattam. Te persze nem tűrted és próbáltad kiszedni. De nem tudtad. Valójába azt se tudtad, mit kell leszedned, mert annyira rövid a lánc, hogy nem is látod, csak érzed, hogy van ott valami bogyós :) Fürdéskor már teljesen megbarátkoztál vele, ezért estére sem vettem ki a nyakaból (mivel elég "paramami"vagyok, azon az éjjel ott aludtam melletted)
Hatása: csütörtök éjjel semmi változást nem vettem észre, ugyanúgy felébredtél 2x :(. Pénteken és szombaton viszont nem :)
Most azt nem tudom, hogy ez valóban a láncnak köszönhető-e vagy annak, hogy mielőtt én lefekszem aludni, adok kb. 100ml tápit, amit már alvás közben iszol meg.
Tegnap Budapestre utaztunk, mert a Minisztár verseny díjátadója volt. Korán reggel indultunk, hogy 10-re ott legyünk. Anyuék kocsijával mentünk, amit csak akkor értékeltünk igazán, amikor már úton voltunk. A miénk egy 16 éves, az övék egy 1 éves Swift. Van különbség...
Mikor elhagytuk az autópályát páni félelem tört ki rajtam. Én alapból félek a közlekedéstől, de ami Pesten van az utakon, az szerintem már nem normális.Mintha nem is Magyarországon lettünk volna...
Apa mondta is, hogy itt a lámpák és a táblák csak javaslatok, mert senki nem tartja be őket :S Mindegy, hogy piros volt a lámpa, vagy 50-es tábla volt, ment mindenki, mint a félőrült, az index csak arra való, hogy valamibe elakadjon a kezük :(
Ezek után még csodálkoznak, hogy mennyi a baleset. Mikor megérkeztünk a díjátadó helyszínére (8.kerület), a véleményem csak egyre romlott. Az utcák koszosak, a környék siralmas, a kocsit, csak úgy mertük otthagyni, hogy minden cuccot kivettünk belőle és kétszer visszamentünk megnézni, hogy jól bezárt-e a központi zár...
A jól megérdemelt nyereményt egy játszóházban adták át. Gondoltam, hogy majd mennyire el lesznek foglalva a gyerekek... rosszul gondoltam. Egy nagy terembe voltak bezsúfolva a gyerekek szüleikkel együtt (általában 1 gyerek 2 szülő felállásban). A gond csak az volt, hogy ez a terem tele volt székekkel. A gyerekek felfedezték volna a helységet (főleg Te), de nem tudták mert mindenhol szék volt :( Te persze hamar elvesztetted a türelmed. Elég komoly hiszti lett a dologból. Most kivételesen megértettelek.
Szerencsére hamar vége lett a hercehurcának, és mehettünk utunkra, ami a Mammut2 üzletház volt. Hogy oda is találjunk, telefonos segítséget kértünk a bátyám és párja, Ági személyében. Ők mutatták az utat az üzletig. Mi alig bírtuk őket követni, nagyon szokatlan volt nekünk ez a vezetési stílus. Később,mikor ezt megjegyeztem a bátyámnak, azt mondta, hogy Tényleg??? Ilyen lassan még sosem mentek végig a Váci úton...
A Mammutban egy 20 ezer ft-os vásárlási utalványt váltottunk be. Azt hittem majd nem tudom hány szatyorral hagyjuk el az üzletet... Ehelyett vettünk egy kapucnis felsőt, egy mellényt, egy pólót és egy nadrágot. A tesóméktól pedig kaptál egy bársony kisszoknyát.
Összegzés: a budapesti túránk jól sikerült és hosszúra nyúlt. A kiruccanást a körülményekhez képest elég jól viselted. Néha egy-egy hisztivel tarkítottad a napot, de ez érthető, hisz mindig félbe kellett szakítani az alvásod valamiért... Ez kihatott az esti elalvásra is, mert 9-kor lekapcsoltunk mindent, de így is majdnem egy órába telt, mire az álom manó megérkezett hozzád :)
Nehogy elfelejtsem lejegyezni a fejlődésednek egyik fontos állomását, a beszédet. Ugyanis van egy-két dolog, aminek van neve:
szia - szíjja
Danonino - nína
tea - inni,innyi,innya
enni - memmi
kérem - anya :) mindegy mit, csak kapj valamit. Ezt használod a legtöbbször.
Azt is fontosnak tartom megjegyezni, hogy táska illetve kulcs mániás vagy. Mindegy, hogy ismerős vagy idegen áll meg mellettünk, ha táskája van (nő) vagy kulcsa(férfi), akkor barát. De ha elindul és elviszi, ami az övé, akkor ellenség. Ez ismerősöknél nem is lenne gond, de mikor vadidegennel játszod el, akkor már egy kicsit kínos :)
Mivel elég sok jót olvastam itt a neten a borostyánkő nyakláncról, elhatároztam,hogy veszek Neked egyet.
Csütörtökön délelőtt felkerekedtünk Nikivel és Dorkával, és nyakunkba vettük a várost. Titeket nem zavart a rettentő hideg szél, minket annál inkább. Mire beértünk a belvárosba, mindketten elaludtatok. A fő úti cél a lakás papírok beadása volt. Vagyis ami még a múltkor elmaradt. Szerencsére csak egy ügyfél volt előttem, így nem tartott sokáig, de a várakozás így is unalmas volt. Meg folyton aggódtam, hogy míg én a 2.-on várakozok, addig Niki hogy bír el veletek, mivel addigra természetesen felébredtetek... de ügyes volt :)
Most már a társbérlői kérvény beadva, már csak a határozatot várjuk, hogy elfogadták-e? De nagyon bízom benne, hogy igen.
Aztán mivel megjött a levél az önkormányzattól, hogy eladják a lakást és igényfelmérést készítenek, annak is utána kérdeztem. Mert hát annyira érthetetlen volt az a levél... Szerencsére a mi lakásunk is megvehető lesz, de az még nem tisztázott, hogy csak fele-fele arányban vehetjük meg a bátyámmal (én így értelmeztem) vagy csak az én nevemre is meglehet venni(a bátyám szerint ez az igaz). Most egyenlőre ez a legkisebb gond, a lényeg, hogy megvehetjük.
Miután a hivatalban végeztünk, mentünk megvenni a híres nyakláncot. Vagyis anyukák sokasága emelkedett hangnemben emlegeti ezt az "ékszert", mert állítólag fogzási időszakban lévő babák fájdalmát enyhíti. Mivel feltűnt, hogy a nap folyamán egyre hisztisebb vagy, minden apróságon felkapod a vizet, ha megbotlasz eszeveszett, könny nélküli sírásba kezdesz... és gondoltam, hogy ez a fogad miatt lehet, ezek után én sem hagyhattam ki :)
Hazaérkezésünk után egyből a nyakadba aggattam. Te persze nem tűrted és próbáltad kiszedni. De nem tudtad. Valójába azt se tudtad, mit kell leszedned, mert annyira rövid a lánc, hogy nem is látod, csak érzed, hogy van ott valami bogyós :) Fürdéskor már teljesen megbarátkoztál vele, ezért estére sem vettem ki a nyakaból (mivel elég "paramami"vagyok, azon az éjjel ott aludtam melletted)
Hatása: csütörtök éjjel semmi változást nem vettem észre, ugyanúgy felébredtél 2x :(. Pénteken és szombaton viszont nem :)
Most azt nem tudom, hogy ez valóban a láncnak köszönhető-e vagy annak, hogy mielőtt én lefekszem aludni, adok kb. 100ml tápit, amit már alvás közben iszol meg.
Tegnap Budapestre utaztunk, mert a Minisztár verseny díjátadója volt. Korán reggel indultunk, hogy 10-re ott legyünk. Anyuék kocsijával mentünk, amit csak akkor értékeltünk igazán, amikor már úton voltunk. A miénk egy 16 éves, az övék egy 1 éves Swift. Van különbség...
Mikor elhagytuk az autópályát páni félelem tört ki rajtam. Én alapból félek a közlekedéstől, de ami Pesten van az utakon, az szerintem már nem normális.Mintha nem is Magyarországon lettünk volna...
Apa mondta is, hogy itt a lámpák és a táblák csak javaslatok, mert senki nem tartja be őket :S Mindegy, hogy piros volt a lámpa, vagy 50-es tábla volt, ment mindenki, mint a félőrült, az index csak arra való, hogy valamibe elakadjon a kezük :(
Ezek után még csodálkoznak, hogy mennyi a baleset. Mikor megérkeztünk a díjátadó helyszínére (8.kerület), a véleményem csak egyre romlott. Az utcák koszosak, a környék siralmas, a kocsit, csak úgy mertük otthagyni, hogy minden cuccot kivettünk belőle és kétszer visszamentünk megnézni, hogy jól bezárt-e a központi zár...
A jól megérdemelt nyereményt egy játszóházban adták át. Gondoltam, hogy majd mennyire el lesznek foglalva a gyerekek... rosszul gondoltam. Egy nagy terembe voltak bezsúfolva a gyerekek szüleikkel együtt (általában 1 gyerek 2 szülő felállásban). A gond csak az volt, hogy ez a terem tele volt székekkel. A gyerekek felfedezték volna a helységet (főleg Te), de nem tudták mert mindenhol szék volt :( Te persze hamar elvesztetted a türelmed. Elég komoly hiszti lett a dologból. Most kivételesen megértettelek.
Szerencsére hamar vége lett a hercehurcának, és mehettünk utunkra, ami a Mammut2 üzletház volt. Hogy oda is találjunk, telefonos segítséget kértünk a bátyám és párja, Ági személyében. Ők mutatták az utat az üzletig. Mi alig bírtuk őket követni, nagyon szokatlan volt nekünk ez a vezetési stílus. Később,mikor ezt megjegyeztem a bátyámnak, azt mondta, hogy Tényleg??? Ilyen lassan még sosem mentek végig a Váci úton...
A Mammutban egy 20 ezer ft-os vásárlási utalványt váltottunk be. Azt hittem majd nem tudom hány szatyorral hagyjuk el az üzletet... Ehelyett vettünk egy kapucnis felsőt, egy mellényt, egy pólót és egy nadrágot. A tesóméktól pedig kaptál egy bársony kisszoknyát.
Összegzés: a budapesti túránk jól sikerült és hosszúra nyúlt. A kiruccanást a körülményekhez képest elég jól viselted. Néha egy-egy hisztivel tarkítottad a napot, de ez érthető, hisz mindig félbe kellett szakítani az alvásod valamiért... Ez kihatott az esti elalvásra is, mert 9-kor lekapcsoltunk mindent, de így is majdnem egy órába telt, mire az álom manó megérkezett hozzád :)
Nehogy elfelejtsem lejegyezni a fejlődésednek egyik fontos állomását, a beszédet. Ugyanis van egy-két dolog, aminek van neve:
szia - szíjja
Danonino - nína
tea - inni,innyi,innya
enni - memmi
kérem - anya :) mindegy mit, csak kapj valamit. Ezt használod a legtöbbször.
Azt is fontosnak tartom megjegyezni, hogy táska illetve kulcs mániás vagy. Mindegy, hogy ismerős vagy idegen áll meg mellettünk, ha táskája van (nő) vagy kulcsa(férfi), akkor barát. De ha elindul és elviszi, ami az övé, akkor ellenség. Ez ismerősöknél nem is lenne gond, de mikor vadidegennel játszod el, akkor már egy kicsit kínos :)
2008. február 3., vasárnap
68.
Sajnos, benyaltál valamit :(
És nem azért, mert Dorkával sétáltak a focipályán, sem pedig azért Anyu, mert vitted Őt egy kört a bicajoddal :)
Szerintem inkább az lehet, hogy kinövőben van egy újabb fogacska, ezért könnyebben elkapsz mindenféle nyavalyát. A lényeg, hogy nagyon folyik az orrod, leszívni sajnos nem tudom, így marad a törölgetés, amitől kipirosodott a nózid :(
A másik meg az,hogy elég csúnyán köhögsz. Ma már sokkal jobb a helyzet, mint pénteken, mert a trutyit legalább már sikerül felköhögnöd. Pénteken, majdnem megfulladtál az erőlködéstől, eredménytelenül.
Adok egy nap 2x kamillateát, benne a Béres cseppet és a C-vitamint, aztán frissen facsart gyümilevet, és sima teát. Már nem kapsz bele mézet, mert pénteken nem voltál hajlandó inni, mert gondolom nem ízlett a mézes tea :(
Amikor voltam a patikában, megkérdeztem az eladót, hogy van-e valami olyan kenőcs, amit az orrod alá kenhetnék, hogy ne sebesedjen ki, esetleg mentolos illata van, mivel gyerekkoromból emlékeztem valami ilyenre. A patikus azt mondta, hogy nincs, de erre az esetre való a bepanthen plusz, mert hámosít és fertőtlenít... megvettem. Délután itt volt a védőnő és tőle is megkérdeztem ugyanezt. Ő azt mondta, hogy ő csak a vietnámi balzsamot ismeri, ami ilyen... pfff.... Csak nem kenem be az orrodat azzal a rettenetesen csípő krémmel???
A problémámat Niki oldotta meg azzal, hogy hozott át nekem egy olyan balzsamot (Baby Luuf), amit a mellre és a hátra kell kenni, segíti felszakadni a váladékot, és enyhén mentolos az illata, ezért én a nózi alá is kentem végül.
Az evés még mindig reménytelen: negyed szelet sajtos kenyér reggelire, húsleves tésztával ebédre, kenyérbél vacsira. Ha már alszol, akkor megiszol fél üveg tápit. Azt nem tudom, hogy ébren miért nem iszod...
Beszereztem egy eukaliptusz illóolajat, úgyhogy egész nap párologtatunk. Szerintem szombati nap volt a kritikus, akkor elég sokat feküdtél, nagyon bágyadt voltál.
Volt, hogy öltöztetés közben becsuktad a kis szemed Apa ölében... nem aludtál, csak pihentél. Tegnap viszonylag sokat aludtál napközben is, és este 7-kor is elaludtál itt az ölemben. Gondoltam, hogy éjfél előtt nem fogunk elaludni, de szerencsére az esti elalvás már(!) fél 11-kor bekövetkezett. Persze, éjjelente 10x fent vagyunk, de abban bízom, hogy ha kibújik a fogacska, és elmúlik a betegség, visszaállunk a max. 1 ébredésre :)
Hogy valami vidámabbról is írjak, pár napja mondasz valamit, amire még nem sikerült rájönnünk, hogy mit is takar :) A párbszédünk így néz ki (a piros amit Te mondasz...):
-Aja???
-Igen...
-Anya???
-Tessék...
-Méje???
És ennek "méje"szónak nem jöttünk rá a jelentésére, pedig számtalan variációnk van már rá: mi van?, mi ez?, milyen?, mennyi?, kérem, légyszi, szeretlek (ez utóbbi az én ötletem...) Pedig biztos jelethet valamit, mert egy nap legalább 500-szor eljátszuk, ugyanebben a sorrendben :)
És nem azért, mert Dorkával sétáltak a focipályán, sem pedig azért Anyu, mert vitted Őt egy kört a bicajoddal :)
Szerintem inkább az lehet, hogy kinövőben van egy újabb fogacska, ezért könnyebben elkapsz mindenféle nyavalyát. A lényeg, hogy nagyon folyik az orrod, leszívni sajnos nem tudom, így marad a törölgetés, amitől kipirosodott a nózid :(
A másik meg az,hogy elég csúnyán köhögsz. Ma már sokkal jobb a helyzet, mint pénteken, mert a trutyit legalább már sikerül felköhögnöd. Pénteken, majdnem megfulladtál az erőlködéstől, eredménytelenül.
Adok egy nap 2x kamillateát, benne a Béres cseppet és a C-vitamint, aztán frissen facsart gyümilevet, és sima teát. Már nem kapsz bele mézet, mert pénteken nem voltál hajlandó inni, mert gondolom nem ízlett a mézes tea :(
Amikor voltam a patikában, megkérdeztem az eladót, hogy van-e valami olyan kenőcs, amit az orrod alá kenhetnék, hogy ne sebesedjen ki, esetleg mentolos illata van, mivel gyerekkoromból emlékeztem valami ilyenre. A patikus azt mondta, hogy nincs, de erre az esetre való a bepanthen plusz, mert hámosít és fertőtlenít... megvettem. Délután itt volt a védőnő és tőle is megkérdeztem ugyanezt. Ő azt mondta, hogy ő csak a vietnámi balzsamot ismeri, ami ilyen... pfff.... Csak nem kenem be az orrodat azzal a rettenetesen csípő krémmel???
A problémámat Niki oldotta meg azzal, hogy hozott át nekem egy olyan balzsamot (Baby Luuf), amit a mellre és a hátra kell kenni, segíti felszakadni a váladékot, és enyhén mentolos az illata, ezért én a nózi alá is kentem végül.
Az evés még mindig reménytelen: negyed szelet sajtos kenyér reggelire, húsleves tésztával ebédre, kenyérbél vacsira. Ha már alszol, akkor megiszol fél üveg tápit. Azt nem tudom, hogy ébren miért nem iszod...
Beszereztem egy eukaliptusz illóolajat, úgyhogy egész nap párologtatunk. Szerintem szombati nap volt a kritikus, akkor elég sokat feküdtél, nagyon bágyadt voltál.
Volt, hogy öltöztetés közben becsuktad a kis szemed Apa ölében... nem aludtál, csak pihentél. Tegnap viszonylag sokat aludtál napközben is, és este 7-kor is elaludtál itt az ölemben. Gondoltam, hogy éjfél előtt nem fogunk elaludni, de szerencsére az esti elalvás már(!) fél 11-kor bekövetkezett. Persze, éjjelente 10x fent vagyunk, de abban bízom, hogy ha kibújik a fogacska, és elmúlik a betegség, visszaállunk a max. 1 ébredésre :)
Hogy valami vidámabbról is írjak, pár napja mondasz valamit, amire még nem sikerült rájönnünk, hogy mit is takar :) A párbszédünk így néz ki (a piros amit Te mondasz...):
-Aja???
-Igen...
-Anya???
-Tessék...
-Méje???
És ennek "méje"szónak nem jöttünk rá a jelentésére, pedig számtalan variációnk van már rá: mi van?, mi ez?, milyen?, mennyi?, kérem, légyszi, szeretlek (ez utóbbi az én ötletem...) Pedig biztos jelethet valamit, mert egy nap legalább 500-szor eljátszuk, ugyanebben a sorrendben :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)