136.

Megkértem pénteken Apát, hogy jöjjön el velünk a bevásárló körútunkra, mert szombatra a bátyámékat vártuk ebédre. Először boldogan indult velünk útra. Kb. az utca végénél már kérlelt Téged, hogy légy szives ülj bele a kocsiba, mert úgy sokkal gyorsabban menne a dolog (pár hete ugyanis a boltba már gyalog megyünk, és csak a bolt ajtóban ültetlek bele a kocsiba -elővigyázatosságból- hazafelé ugyanúgy sétálunk). Természetesen jobban tetszett sétálni, mint ülni. Már majdnem odaértünk a csarnokhoz, amikor mégiscsak beletuszkolt a kocsidba :( Visszafele jövet, találkoztunk egyik baba-ismerőssel, Szonjával és az anyukájával és velük beszélgettünk úgy 20 percet. Mennünk kellett még tovább, de jöttek szembe Zorkáék is. Őket gyorsan otthagytuk, mert ki akartál szállni, üdvözölni Őt. A lottózóból kijövet, találkozunk (életünkben először) Csengével és anyukájával, és velük is beszélgettünk majd fél órát. A közelgő vihar miatt gyorsan abbahagytuk a trécselést.

Hazafelé menet Apa megjegyezte: már értem miért nem jut időd napközben semmire…de minden nap azért unalmas lehet…

Pedig, ha tudná, hogy mennyire nem az! :)))

135.

Hmmm… Nem írtam már egy ideje… Mentségem? Az nincs! Vagyis: TE! Ugyanis az egész napot a szabadban töltjük, kihasználva, hogy mindjárt vége a nyárnak. Ha esetleg eső esik, akkor szomszédolunk, vagy minket szomszédolnak.
Történt néhány dolog, amit leírnék, de egyik sem volt annnnnyira lényeges, hogy azért külön bejegyzést írhattam volna.
Anyuékat elküldtem a Kikába, hogy vegyenek kosarat a játékaidnak. Mivel nem játszol velük, csak szétszórod őket, nem látom értelmét, hogy elől legyenek, kerülgetni, pakolni kelljen őket. Mikor meghozták, a szavam is elállt: kaptál egy új babakocsit!!!
(Már beszélgettünk róla, hogy kellene egy másik kocsi, mert a réginek nem volt teteje és esőben nem védett semmi. És ha esetleg elaludtál benne, nem tudtam eldönteni, mert nem lehetett. Meg nehéz is volt tolni a kopott kereke miatt, és mert rövid volt a tolókarja hozzám viszonyítva.)
Szóval, nagyon örültem az új járgánynak, mert szép, dönthetős, elég hosszú a tolókája. Neked is nagyon tetszett. Annyira, hogy beleültettünk és ki sem akartál szállni belőle. Amikor kivettünk, olyan ordítást lezavartál, hogy csak na!

oOo

Elkészült Anyu névnapjára a meglepi: egy fotóalbum a Te képeidből. A Nikivel egy hónapig tartottuk titokban a készülő művet, amit elég nehéz volt kivitelezni. Nem teljesen olyan lett, ami nekem is tetszett volna (mert elég nagy), de a Mama így is örült neki.
Az eredeti ötlet Tinától származik, köszi!

oOo

Elmentünk a lipóti strandra a Mamáékkal. Még nem jártunk ott eddig. Nagyon tetszett a sok medence, meg a hatalmas füves terület. Nem tetszett az, hogy rengetegen voltak. Szó szerint, mint a szardíniák, úgy álltunk a medencékben. Sokszor csúsztam a csúzdán, mert nagyon tetszett. Te viszont sehogy sem voltál kibékülve a stranddal. Igaz, nem vittünk úszógumit, hanem csak karúszót és attól nem érezted magad biztonságban. Arra gondolni se mertem volna, hogy üvölteni fogsz mihelyt vizet ér a lábad. Azt hittem ez csak a kezdeti nehézségek, de mikor már sokadszorra próbálkoztunk Veled vízbe menni és még mindig nem tetszett, abba is hagytuk a próbálkozást. Pedig bejöttél velem a nagyvízbe is, szigorúan a nyakamba csimpaszkodva, de az se tetszett. Végül a Mama törte meg a jeget: Ő leült Veled a gyerekmedence partjára és együtt lógattátok a lábatokat.

oOo

2008. augusztus 2-án, nagy várakozások után megszületett a szomszéd Tünde kisfia, Zorka testvére, Kund. 4900 gr-mal és 54 cm-rel, fekete hajjal, erősen, egészségesen érkezett a kinti világra. Sajnos a kórházban besárgult, így 1 nappal később jöhettek csak haza, de annál kíváncsibbá tett.
Azóta már voltunk náluk látogatóban és teljesen elbűvölt a kissrác. Egyrészt, mert egy nyikkanásnyi hangja nem volt (pedig fájt a pocója). Aztán, mert bár nagy súllyal született, nem volt túl hurkás, viszont nagyon hosszú baba. Az a rugi volt rajta, ami rád kb. 3 hónaposan volt jó… Ettől függetlenül még gyufa ujjai voltak :)
Félretettem az elveimet, és a régi-új Apukával tejfakasztó bulit csaptunk. Mindannyian felhörpintettünk 1-1 pohár pezsgőt.
Sok-sok tejcit, erőt, egészséget kívánunk Neki az életben!

oOo

Apával (ismét) fogyókúrába kezdtünk. Nem sanyargatjuk magunkat, bár nem is akarunk 50kg-ra lefogyni. Annyi a titok, hogy az vacsira csak zöldséget (paradicsom, paprika, uborka, meg virsli és néha sajt) eszegetünk. Mellőzzük az édességet, meg az üdítőket. Nem tudom mennyire lesz tartós, de remélem, sikeresek leszünk. Apának már lement 5 kg, nekem 2 kg.
Ehhez szervesen hozzátartozik, hogy átálltam gazdaságos üzemmódra. Megpróbálok minél több pénzt megtakarítani, úgy, hogy nem költekezek ok nélkül. Rossz dolog lemondani bármiről is, de az lebeg a szemem előtt, ezután már nem kell görcsösen várni a fizetésnapot, mert kitart még pár napig a múlt havi is. Eddig sajnos az összes pénzünket elköltöttük és sokszor nem tudtuk, hogy hova vertünk el annyi pénzt. Most be van osztva a csekkre, ebédre, boltra, gyerekre való, a többit pedig elteszem, hogy ne is lássam. Múlt hónapban így maradt egy dugi 10 ezres :D

oOo

Eddig meg sem említettem, hogy tervben van, de már el is búcsúztunk a régi piros kisautónktól. Nem volt már egy mai darab (16 éves) és elég sokat kellett volna rá költeni. Nem ez játszotta a legfőbb gondot, hanem az, hogy a lakásunk eladósorban van. A kölcsönt 30 évre (!!!) fogjuk felvenni. Valószínű, hogy nem nagyon lesz lehetőségünk havi 40-50 ezres törlesztő mellett még egy autóvásárlásra is. Így inkább most gyorsan megtettük ezt a lépést, mielőtt a lakást megvennénk. A kölcsönünk 60 hónapra szól, de szeretnénk mielőbb letudni, lehetőleg 4 év alatt kifizetni. Addigra úgyis vissza kell mennem dolgozni, így 2 teljes fizetésből nem lesz akkora érvágás akár a 2 kölcsön is, mint most, 1-ből meg egy zsebpénzből.
Az autó egyébként egy népautó (Suzuzki Wagon R+), 4 éves. Nagyon tetszik benne, hogy mikor beülök, nem a földszintre kerülök, hanem inkább felfelé kell mászni. Kényelmesebb, mint a másik.
Nem jutottunk hozzá valami egyszerűen. Egy szerdai napon bementünk megnézni, papírokat aláírkálni, előleget (40 ezer) befizetni. Azt mondták, hogy a hitelre következő hét szerdáig várni kell. OK. Nem volt sürgős. Eltelt az a szerda, de nem hívtak. Csütörtökön Apa hívta őket, hogy mi van a hitellel, de még nem tudtak választ adni. Csak azt, hogy ne aggódjunk, megkapjuk, nem kell hívnunk őket, hanem majd ők hívnak minket. OK. Következő szerdán Apa megint hívta, hogy mi van már? De még mindig semmi. Majd csütörtökön már azért hívta fel őket, hogy elálljunk a vásárlástól, mert nem várunk hónapokat egy autóra. Kb. fél óra múlva hívta a bank, hogy megkaptuk a kölcsönt… Hétfőn megérkezett az egy évnyi törlesztő csekkje. A keltezés 2 nappal korábbi volt, mint, ahogy minket telefonon értesítettek a kölcsön elfogadásáról… Kocsi még sehol, mert műszakira viszik pénteken. Mikor mehetünk a kocsiért? Szerdán 2 órára. OK. Apa hívta őket fél 2-kor, hogy indul. Még ne gyere, mert fél 3-kor mennek csak ki az okmányirodába a papírokért. Apa elindult fél 3-kor. Fél óra múlva hívott engem, hogy még nincs meg a kocsi, mert az egyik kerekén egy 10 cm-es szakadás van! (Hogy ment át a műszakin???) Az ajándékba kapott üléshuzat még nem érkezett meg, azért csütörtökön kell visszajönni. Apa inkább nem kérte. Végre elhozta a kocsit, de mennie kellett tankolni, mert nem volt benne benzin. Erre hívták, hogy megvan az üléshuzat, menjen érte vissza. Hazaérkezéskor néztük, hogy nem a miénket kaptuk meg, hanem egy Horváth Csabáét, benne a dátum, hogy aug. 01. Ekkor már 7.-e volt…
Amúgy kívül-belül egy kosz az autó, az ablakokon kilátni nem lehet, a visszapillantó olyan maszatos volt, hogy nem lehetett látni benne szinte semmit. Az ülés mintha sáros cipővel össze lett volna mászkálva. De még a plafon is egy retek volt. Miért írom ezt? Mert külső-belső takarítást vállaltak… És még az eladónak volt meg a véleménye rólunk…

Ne vegyetek autót a győri Suzuki Generálnál!

oOo

Apa ma megkezdte éves szabadságolását, így 17 napig csak pihizni fog. Ő szerinte…

134.

133.

Pénteken megkaptad a 18. hónapos szurit. Nagyon büszke voltam Rád, mert egy hang nem hagyta el a szádat :) Kaptál egy szép matricát a doki bácsitól cserébe. Megmérték a súlyodat is: 12,96kg.

Aztán gyorsan rázúdítottam a dokira az összes kérdésem:

Mit tegyek, ha "csámpásnak" látom az egyik lábad?

-2 éves korodban el fog küldeni ortopédiára (előbb nem foglalkoznak gyerekekkel :( ), addig vegyek sarok emelt szandált, cipőt és ne aggódjak...

Aztán a nemevés, ami engem már-már idegösszeomláshoz vezet?

-Inni csak vizet szabad! Cukrozatlan tea sem jó, mert színes, és ezért iszol belőle ennyit. És közben telít. A víz nem fog.

És ha nem iszod a vizet?

-Ha szomjas leszel, akkor fogod! Lehet, hogy előtte lesz egy-két hiszti, de nem szabad feladni!

Fintorogsz, öklendezel ha étel kerül a szád közelébe. Semmi nem ízlik, akár napokig nem eszel főtt ételt. Mit tegyek?

-NE ERŐLTESSEM AZ EVÉST!!! Kínáljalak reggelivel, ebéddel és vacsorával. Ha nem akarsz enni, akkor kapsz inni egy kevés vizet, és elmehetsz az asztaltól. A következő étkezéskor kínáljalak újra. A két evés között ne legyen helyettesítő pl. kenyérbél. Ha éhes leszel, úgyis elfogadod az ételt. Nem vagy veszélyeztetve a súlyodat tekintve, sőt! A doki szerint a súlyod egy 3 éves gyerekével azonos. Azért nem kell az étel, mert besokallt a pocakod és azt mondta, hogy elég! Veszel annyi és olyan összetételű ételt magadhoz, amilyenre és amennyire a szervezetednek éppen szüksége van.

A kedvenc ételek egyike az uborka. Ecetesen, kovászosan, vagy csak natur. Nem baj ez?

-Kevés a gyomorsavad, és a szervezeted kívánja. Ha enni akarsz, akkor adjak. Azért is ne itassalak annyit, mert az amúgy is kevés gyomorsavadat még jobban higítottad a rengeteg innivalóval és az egyáltalán nem tesz jót a gyomrodnak, mert nem tud rendesen emészteni. Adjak uborkát, amikor csak kívánod, és még kecsapot, mustárt is, ha megeszed.

oOo

Ezeket a tanácsokat szem előtt tartva, egy új időszámítás vette kezdetét minálunk. Megfogadtam ugyanis, hogy másképp fogok a dolgokhoz hozzáállni, mert hiszem azt, hogy nagyon sok múlik ezen.

Általában hamar kijelentem azt, hogy: Könnyű a dokinak, mert nem ő küzködik Veled nap, mint nap ezért, meg ezért... De ma valahogy meggyőzött. Hogy nem fogsz éhenhalni, egyoldalúan táplálkozni, alultáplált lenni, ha nem érvényesítem az akaratom. Eddig is azért akartam annyira, hogy egyél, mert melyik Anya nem idegeskedne amiatt, hogy nem eszik eleget a gyerkőc...de minél jobban akartam, annál inkább dacoltál. Nem voltam hajlandó elhinni azt, hogy attól, hogy kicsi vagy, még (már) el tudod dönteni, hogy mire van szükséged. Ami nem kell, az egyszerűen nem kell. Akkor sem, ha erőltetem. Sőt, ezzel csak azt érhetem el, hogy nem fogsz jóízűen enni. Hanem pl. undorral. Ezt viszont mindenképpen el akartam kerülni. Így muszáj volt az agyamat átállítani egy másfajta gondolkodásra.

Ennek szellemében telt már a délután. A hazaúton elaludtál, ezért az ebéd megint csak alvás után lett megejtve. Megmelegítettem a levest, leültettelek velem szembe és kínáltam a levest. Először elfordítottad a fejed, ahogy máskor is (itt kicsit meginogtam...), majd amikor láttad, hogy már veszem is el a kanalat a szádtól, szóltál, hogy "hami". Ennek nagyon megörültem és adtam is a levest.

És láss csodát, a zöldséget és a tésztát kietted a felnőtt adag levesből!!! Melegítettem pörköltet noklival is, de az nem kellett. Nem búsultam, hanem ahogy a doki mondta, adtam inni vizet és elengedtelek az asztaltól.

Itt jött a második meglepetés, mert nem vágtad a fejemhez a vizesüveget, hogy csináljak vele amit akarok, hanem ittál belőle. Nem az egész üveggel egyszerre, de azért csúszott le belőle.

Be kell valljam, hogy eddig összesen egyszer próbálkoztam Nálad vízzel, akkor is kevés sikerrel. Vagyis megkóstoltad, nem kellett és én a következő "inni" kérésnél már újra teát adtam. Úgy voltam vele, hogy én sem iszom meg a csapvizet, akkor Neked se kelljen azt innod. Az meg se fordult a fejemben, hogy attól, hogy nekem nem ízlik, attól nem kell, hogy Neked se ízleljen... Most viszont határozott voltam és 5 perc múlva megint kértél inni, és megint vizet kaptál. Ittál belőle pár kortyot és letetted. A sokadiknál már teljesen természetes volt, hogy víz van benne. Így telt el a nap hátralévő része... Csak én stresszeltem magam agyon azon, hogy mi lesz, ha...de nem lett semmi :)

Vagyis csak annyi, hogy lementünk sétálni kb. 2 és fél órát, én nem ázott át a pelus.

Miért?

Mert nem ittál meg 2 liter foyadékot...

Azt meg csak suttogva jelzem meg, hogy eddig hiába adtam oda a szuperabbnál szuperabb csőrös poharakat, nagy ívben küldted vissza a feladónak...most meg iszol belőle. Jó, nem kizárólag abból, de iszol!

Estére vettem 4 szelet pizzát vacsira. 2 Apának, 2 nekem. Mikor hazajöttünk, egyből neki is estünk :) Te ott tipegtél mellettünk és sóvárogva néztél... Kérdeztem, hogy kérsz? Mondtad, hogy hami. Adtam is belőle katonát.

ÉÉÉÉÉÉÉÉSSSSSSS: nem köpted ki, nem fintorogtál, nem csináltál vele semmit, azon kívül, hogy megetted!!!!!! Nagyon örültem neki, azután meg főleg, hogy megetted az első szeletet teljes egészében. Meg a másiknak is kb. az 1/3-át :))))))))) Meg levezetésképp egy üveg tejcit is!

Sajnos éjjelre kicsit hőemelkedésed lett (37,1), ezért nyűgösen telt az éjszaka. Reggelre is megmaradt ennyi, ezért adtam egy fél adag Nurofent. Fél óra múlva nyoma sem volt a nyafkaságnak és vidáman mentünk Apa munkahelyére traktorozni :)))

131.

Akkor (2007. július)...



...és most (2008. július).

130.

Tegnap kaptuk a egyidőben meghívót az Üveggolyó játékra Ilgyától, és Mamihamitól. Íme az én ábécém:

A- Anya, Apa

Á- álmos

B- baba

C- Cicamók :)))

Cs- család, csoki

D- Dorci

E- evés (váááá....), egészség

É- élet

F- fiú, féltés, felelősség

G- gólya

Gy- gyermek

H- házasság, hűség, hiszti :(((

I- inni (váááá...)

J- játék

K- kutyus, Krisztina

L- lány

M- megértés, mese

N- nem

Ny- nyafogás

O- otta!

Ó- óra

Ö- öröm, ölel

P- puszi

R- rohan (az idő)

S- simogatás, sírás

Sz- szülés, születés, szeret, Szabina, Szilárd

T- tisztelet, türelem, testvér

U- unoka

Ú- új

Ü- ünnep

V- virág

W- Walt Disney

X- xilofon

Z- zene

Zs- zsák (meg a foltja)

Továbbítom Nikinek és Mankának, ha van kedvük hozzá :)

129.

Másfél év…18 hónap… 574 nap (Vörösbegy után szabadon)

Pontosan ennyi ideje mondhatjuk azt, hogy Te a miénk vagy és mi a Tiéd :)

Tudom, sablonos a szöveg, de hihetetlen gyorsan telik Veled az idő…

Nem is olyan rég volt, mikor a kórházban azt sem tudtam, hogyan fogjalak meg (mert Te voltál az első egy napos baba a kezemben), hogyan kell megetetni, tisztába tenni.

Nem tudtam, miért sírsz állandóan, mikor a látogatók kihúzták a lábukat a kórteremből, és miért hagyod abba, mikor valaki jön Hozzád.

Nem tudtam felfogni, hogy a legkisebb body, amit a Mama vett Neked, hogy lehet nagy Rád.

A kesztyű, amit a Mama azért varrt, hogy ne karmold össze az arcocskád, nem volt nagyobb, mint az én kisujjam, Rajtad mégis lötyögött.

A kezeslábasnak, amiben hazahoztunk a kórházból, még a lábai tövéig sem ért a tested.

Korábban nem értettem, hogy miért olyan megható egy alvó babát nézni. Most már tudom.

Aztán gyomorideggel küszködtem 1-2-3 hónap múlva az oltások előtti napon, amik Neked természetesen meg sem kottyantak.

Az első nagyobb kirándulás alkalmával az egész lakást bepakoltuk, nehogy valami is hiányozzon (szinte semmi nem kellett, mert akkor is aludtál).

Az első Mikulás (aki Apa volt) ünnepség, ami nemhogy félelmet keltett volna Benned, de szerintünk fel is ismerted az Öreget.

Az első karácsony, amire annyira nagyon készültünk, de még csak ügyet sem vetettél a játék halomra.

Az első szülinap, ami nem olyan volt, mint amilyennek szerettük volna, de akkor is nagyon jól sikerült.

Az első lépések és szavak, amik még most is könnyeket csalnak a szemünkbe.

A játszótérre már nem én viszlek sétálni, hanem Te viszel engem. Nem arra megyünk, amerre nekem tetszik, hanem amerre Te szeretnél.

Itthon már nem azzal játszunk, ami szerintem Téged érdekel, hanem ami valójában érdekel.

Az én édi-bédi, kézzel-lábbal kapálózó, gügyörésző, rózsaszínű kisbabámból mára egy édi-bédi, kézzel-lábbal magyarázó kislány lett :))))

Nézegetem a képeket, és olyan hihetetlen, hogy voltál olyan icipici, aki egész nap csak feküdt, nézegetett…most, mikor a mai délutáni alvás ki is maradt „időhiány” miatt.

Nem értem manapság azt sem, hogy miért nem volt időm akkor sem semmire, pedig az alváson kívül nem sok mindent csináltál…

Az eltelt idő nagyon sok mindenre megtanított minket, leginkább arra, hogyan lehet feltétel nélkül szeretni. Ezt addig nem tapasztalhattuk meg.

Hiába raksz rossz fát a tűzre, mi akkor is nagyon-nagyon szeretni fogunk Téged!

Nem tudom elégszer megköszönni, hogy minket választottál szüleidnek, amiért végtelenül hálásak vagyunk!

128.

18.hónap

Testi fejlődés

Másfél éves kora körül a gyerek egy kész kis energiagombóc. Folyamatosan fejlődnek motorikus készségei és a szem-kéz koordinációja. Már 3-4 kockából is képes tornyot építeni (igen), eldobni a labdát (igen), húzni a kerekes játékot (igen), beletenni egy dobozba és kivenni onnan tárgyakat (igen), lapozni a könyvben (igen), kezelni a kilincset (igen), inni a csőrös itatóból (NEM), és remekműveket firkálni (nemegyszer a falra vagy a bútorhuzatra) (igen). Ugyanakkor a totyogó kezdi megtanulni a szerepjáték fogalmát, úgyhogy játékainak új és találékony funkciót adhat. Az építőkocka most már lehet akár hajó vagy repülő is, a tologatós játék szekér vagy babakocsi, a gyurmából tészta lesz, az egymásba rakható kupakokból teáscsésze. A kicsi egyrészt használja képzelőerejét, és a kreatív játékkal fejlődnek motorikus készségei is.

Szociális fejlődés

Ugye, milyen sokszor kérte már a kicsit, hogy osztozzék valakivel a játékán, vagy – uram bocsá – az Ön figyelmén? Az ilyen korú gyermek számára nincs értelme annak a fogalomnak, hogy osztozás, megosztás. Ő azt hiszi, hogy világegyetemének ő áll a középpontjában, és hogy neki és csakis őneki jár minden rivaldafény, minden játék és figyelem (nem csak ezt hiszed, hanem így is van…). Ebben a korban tehát a kicsinek a szakemberek szerint is a kicsinek énközpontú, egocentrikus a világképe. Meg van róla győződve, hogy mindenki úgy gondolkodik és érez, ahogy ő. És mivel még nincs tisztában mások érzéseivel, a körülötte levő gyermekekre fizikailag reagálhat. Ha egy másik totyogó például akár csak egy ujjal is hozzáér az egyik játékához, a kicsi elkaphatja, vagy, ami még rosszabb, fellökheti vagy megütheti a másik gyereket (harapni, csípni szoktál). Az természetes, hogy Ön nem akarja hagyni, hogy a gyereke bántsa a játszótársát vagy a testvérét, de azt ne várja tőle, hogy ebben a korban osztozzék a játékain, hiszen még csak meg sem érti, miért is kellene neki. Az ilyen korú gyermek számára, ami az övé, az az övé, és az, hogy másoktól elvesz valamit, vagy megvédi a saját holmiját, az autonómia és az identitás kialakításának egyik formája, így teszi próbára határait, és küzd a jogaiért.

Szellemi fejlődés

Körülbelül ebben az életkorban fordulhat elő, hogy a kis kíváncsi elkezdi a „Mi ez?” sorozatot (Mie???), szinte minden egyes tárgyra rákérdez (csak engem utánozva kérdezel). Az a vágya, hogy a környezetében levő tárgyaknak a nevét megtanulja, 18-20 hónapos kora körül a szókincs robbanásszerű fejlődéséhez vezet. Amikor a kicsi eléri a döbbenetes verbális fejlődésnek ezt a szakaszát, naponta több szót is elsajátíthat. (Valóban bámulatos, mi tud kijönni a száján!) Mivel ebben a korban a nyelvtanulás alapja az ismétlés, a kicsik nagyon szeretik az egyszerű énekeket, az ujjbábokat és azokat a játékokat, amelyekben vicces hangok vagy szavak vannak. Elalvás előtt vagy a kocsiban gyakran ismételgetik az új szavakat vagy kifejezéseket, így hát ne lepődjék meg, ha végtelen hosszan hallgathatja azt, hogy „csigabiga told ki szarvadat” vagy „kerekecske gombocska”. A totyogók óriási erőt merítenek az új szavak tanulásából, különösen, ha rájönnek, hogy ezeket a szavakat arra használhatják fel, hogy megkapják, amit akarnak (több szót még nem mondasz egyszerre. Úgymint: Szia Apa -még várat magára).

Szavak, amiket mostanában mondogatsz (sajnos nem tudom úgy írni, ahogy mondod):

Viszlát, hello, takaró, párna, egyedül, kiszállsz (beszállsz, leszállsz), kapcsolom, csücsül, papír, tapsol, alszik, sír, nyuszi, maci, lepke, csigabiga, virág, repcsi, busz, autó, bicikli, papucs, szandi, engedd el!, ugráljunk (mint a verebek), bújj-bújj (zöldág)…

Majd bővítem, ha eszembe jut a többi.

127.

2008. július 16.-20.

Hétfőn a rossz időnek hála, nekiálltunk só-liszt gyurmázni. Azt hittem, hogy kicsi vagy még hozzá. Aztán annyira élvezted, hogy magam se hittem. Csináltunk a tenyeredről, a talpadról egy-egy alkotást, meg kiszúróval virágot, szívet, lepkét, hernyót és csigát. Képeket raktam az albumba.

Délután fogorvoshoz voltam hivatalos ismét. Fél 4-re volt időpontom, 5 óra volt, mire behívtak :S Jövő héten újra megyek :( Mikor hazajöttem, Apával kint álltatok az erkélyen, ahol tátott szájjal néztétek a csőtörést elhárító munkásokat, munkagépet. Sőt, egyenesen fel voltál háborodva, mikor hazajöttem és be kellett jönnöd az erkélyről.

Szerdán reggel az erkélyen kezdtük a napot, mert korán jöttek a munkások. Kb. 3/4 órát álltunk kint (csak én, mert Te a kezemben randalíroztál), mikor elfáradtam és bejöttünk. Azt a hisztit...! Alig tudtam elterelni a figyelmed. A "séta" meg a "bolt" szó hallatán kicsit megnyugodtál.

Aztán elmentünk beiratkozni a könyvtárba. (Odafele teljesen gyalog, visszafelé beleültél, majd félútnál kiszálltál, és megint gyalogoltál.) Még egy héttel korábban megérdeklődtem, hogy mi ennek a menete. Azt mondták, hogy az éves díj 900ft, az elveszett könyvtárjegy meg 300ft. Tudomásul vettem. Aztán mégis meglepődtem, mert nem kellett kifizetnem az új olvasójegy árát, mert már úgyis elavult volt :) Ez az jegy való a gyerekkönyvtárba is, ezért volt ez az akció. Ugyanis mostantól könyvfalók leszünk. Első nekifutásra vettem ki Neked 6 könyvet: Kippkopp, Boribon, Anna, Peti és Gergő és Pif meséket. A délutáni alvás előtt már bele is fogtunk az egyikbe. Anna, Peti és Gergő a címe. Először csak a képeket nézegetted és mondogattad a szavakat, amiket már ismersz. Aztán már nem volt az jó, ha én fogtam a könyvet és én lapoztam. Elvetted tőlem (azért féltem, hogy széttéped, mert reggel egy saját könyvből kitéptél egy lapot...) és lapozni kezdted. Még csak meg sem gyűrted a lapot. Azért nem hagylak egyedül vele :) Nem tartott sokáig az alvásod, és ébredés után egyből a könyvért nyúltál. Menni fog ez az olvasósdi... :)

Csütörtökön kifestettem a nagy nehezem megszáradt só-liszt gyurmát. Már amennyire hagytad. Te nem festettél, mégis tiszta festék lett az asztal, a ruhád, az arcod, még a füled töve is. Hogyan???

Délelőtt még "fejlesztettük a képességeidet" fa puzzle-val és formaberakóval. Előbbi már nagyon rutinosan megy. Utóbbival nem játszottunk mostanában, ezért az újdonság erejével hatott. A kör, a négyzet, a téglalap és a csillag hamar a helyére került, a többi csak hiszti kíséretében. Másodszorra már nem volt türelmed (vagy kedved) piszmogni vele, így inkább szétszedted a gömböt, beleraktad a formákat, majd visszazártad a gömböt :))) Ma is kellett nézni a munkásokat az erkélyen, de már nem kézből, hanem hokedliről :) így még jobban tetszett. Hát még nekem :)))

Délután jött a Niki meg a Dorci só-liszt gyurmázni. Dorcinak sok kedve nem volt hozzá, így gyorsan megcsináltuk a keze-lába lenyomatát, és mehettetek az utatokra. Hirtelen elsötétedett az ég és leszakadt. A Nikiék épp indultak volna, de megakadályoztam :) Apa hazavitte őket. Este pizzát akartunk sütni, de a só-liszt gyurma pihent a tepsiben. Apa megkérdezte, hogy miért nem szárítom ki a mikróban, sokkal hamarabb kész lenne. Be is rakott egy kis virágot, de 20 mp elteltével szikrázott egyet a mikró, majd meggyulladt a gyurma :-O Apa gyorsan kinyitotta az ajtót, majd meg is szűnt a tűz. Sajnos, a mikro jobb létre szenderült :( Szerencsére nem vesztettük el a humorunkat, jót nevettünk a cseppet sem vicces kalandon.

Pár napja keserves sírásban törsz ki, ha megyünk fürdeni. Most is így volt. Alig, hogy vizet ért a lábad, máris görbült a szád és kiszállni készültél :) Nem tudom, hogy mi az oka és mi lehet erre a megoldás... Hamar kivettelek, de (mikro híján) a tejci melegedésére várni kellett. Addig ettél vagy 3 falat pizzát. Mikor megkaptad a tejet, egyből elaludtál. Még fél 9 sem volt.

Péntek (azaz ma) reggel leszaladtunk a boltba, mert esett az eső. Miután hazajöttünk, egyből nekiálltam főzni, miközben Te mesekönyvet nézegettél. Utána együtt feltakarítottuk a konyhát, amiben segítettél. Így 10 órára mindennel készen voltunk. Azért kapkodtam ennyire, mert szurira voltál hivatalos délre. Még másfél óránk volt az indulásig, azt munkások utáni kémleléssel töltöttük :)

Elmentünk az orvoshoz, ahol egyedül voltunk. Aztán jött a Mama. A várakozást rohangálással tetted izgalmassá. Többször kinézett az asszisztens, hogy van-e még beteg gyerkőc, de nem volt. De arra a pillanatra annyira bújtál hozzám, pedig nagyon kedves az a néni. Mikor behívtak, kiderült, hogy ma még csak 18.-a van, Te viszont 19.-én töltöd a 18 hónapot...szóval megúsztad a mai szúrkálást :) kaptál egy zöld gatyás, macis matricát és kijöttünk. Udvariasan elköszöntél: "Viszlát!"

Elmentünk még a piacra tekeregni, meg a Plázába mikrót nézni. Már az odaúton elaludtál. Kicsit aggódtam (én már csak ilyen paramami vagyok), mert a "futkosó" kocsival voltunk, amit nem lehet eldönteni, de nem Téged zavart. Mikor hazaértünk és kivettelek a kocsiból, felébredtél, de miután hazacipeltelek és kaptál egy üveg teát, visszalaudtál. Átjött a Niki, hogy lerántsa a bundát a lábamról :) Szerencsére végeztünk, mire felébredtél. Aztán átcsalt magukhoz. Tulajdonképpen csak Téged akart, de engem is megkapott :) Alig, hogy leültem náluk, Apa már hívott is, hogy itthon van és jöjjünk haza. Elmentünk venni egy mikrót, meg a tescóba is. Hazaértünk fél 7-kor, ekkor ettél ebédet :S

Ja, mert újabban az se megy :(

126.

Nem tudom már melyik nap történt, de nem is fontos...

Újabban nem főzöm a teát, hanem megveszem a boltit, 3 literes flakonban.

Azt mondogattad, hogy "inni-inni", de nem tudtam, hol van a cumisüveged.

Mondtam, hogy hozd ide az innidet, és öntök bele.

Eltűntél fél percre, majd nagy nyögések közepette jöttél vissza a szobába.

Egyik kezedben az üres cumisüveg, a másikban a nehéz flakon tea...

Azóta, ha látod, hogy üres az üveged, egyből hozod vele a flakont is :)))

Remélem még sok-sok ilyen kedves történetet írhatok le!

125.

Pénteken sikerült hatalmasat csalódnom az emberekben :( sőt, az illetők fiatalok voltak...

Történt ugyanis, hogy lementünk a ház elé játszani, ahol már várt minket a szomszéd kislány, Zorka és a Mamája. Mi beszélgettünk, Ti pedig krétával rajzoltatok úgy 5 percig, majd nagyon untátok magatokat. Kihoztam a labdát, hátha azzal lefoglaljátok magatokat. Hát nem. Sokkal jobban tetszett, hogy elindultok a nagyvilágba. Amíg a szemünk látóterében voltatok, addig hagytunk menni, majd mi is követtünk titeket. Nálam volt a kis szütyőm, amiben a pelusokat, inni és rágnivalót tartottam. Zorka Mama szólt, hogy ha megyünk utánatok, akkor vigyem magammal, ne hagyjam a lépcsőn. Vissz is szaladtam érte és egy jó nagy kört tettünk a játszi körül. Megérkeztünk a homokozóba, ahol letelepedtünk. Nem hoztunk magunkkal semmilyen játékot, viszont eszembe jutott, hogy volt egy labdánk...Visszamentem érte a házunk elé, ahol hagytuk. Közben a házunk tövében láttam két fiatalt, úgy 15 évesek lehettek, és talán egy pár voltak, akik épp olyan labdával játszottak, mint a miénk. Ekkor már sejtettem, hogy nem fogom ott találni a miénket, ahol hagytuk. Visszafele jövet csatlakozott hozzám Tünde, akinek elmeséltem a sztorit. Mondtam neki, hogy nem igazán van képem elkérni a fiataloktól a labdát, mert nem volt a nevünk ráírva. Zorka Mama viszont bíztatott, hogy igenis kérdezzem meg tőlük, hogy találták-e azt a labdát, legfeljebb azt mondják rá, hogy az övék. De egy próbát megér. Felkaroltalak Titeket, és elindultunk feléjük. Még nem értem oda hozzájuk, de már hallottam, amit beszélnek. Éppen bedobták a labdát az iskola kerítésén. A lány azt mondta a fiúnak, hogy: "hát akkor ez itt marad", mikor odértem. Kérdeztem tőlük, hogy ezt a labdát itt találtátok a játszin? A lány nem tagadta le, és még hozzátette, hogy de most épp beesett a kerítésen. Ha fél perccel később érek oda, akkor szedhettem volna ki magam, de így nagyon készséges volt, és kipiszkálta egy bottal. Egy szó nem sok, de egy "bocs" nem hagyta el a szájukat, és békésen elballagtak onnan. Én meg örültem, mint a majom a farkának, hogy visszaszereztem a labdánkat...pedig mondhattam volna nekik egyet s mást. Hogy ez mégiscsak lopás, mert az, hogy ott volt, még nem jelenti azt, hogy el is kell hozni. Ehelyett csak itthon és magamban (meg ezeken a sorokban) ógok-mógok, hogy milyenek ezek a mai fiatalok...

Nem az ára izgatott, mikor láttam, hogy nincs meg az a labda. Arra gondoltam, hogy ha ez pl. a telefonommal történik, még "meg is értem", mert én nem vigyáztam rá. De ez egy labda volt, amit nyilván kisgyerekek használnak. Így a fiataloknak lehetett volna annyi eszük, hogy azt valaki keresni, hiányolni fogja. Sajnos, nekik nem volt ennyi eszük...pedig 15 évesen (főleg, ha ők valóban egy pár voltak) nem ezt várja tőlük az ember. Visszatérve a homokozóba még azon viccelődtem Tündével és Zorka Mamával, hogy még jó, hogy a pelenkás táskát nem hagytam ott, mert azokat is felpróbálták volna...

124.

Múlt hét pénteken átestél életed első hajvágásán...
Úgy kezdődött, hogy a házunk aljában van egy fodrász, akihez lementünk kettesben megkérdezni, hogy elvállalná-e a nyírást. Legnagyobb meglepetésemre azt mondta a csaj, hogy nem szívesen, mert nem vállalja, hogy végigüvöltöd az egész procedúrát. Ha mindezek ellenére ragaszkodok hozzá, akkor menjek le hozzá "ekkor_és_ekkor" és megpróbálja. Viszont, ha elkezdenél sírni, akkor abbahagyja. Azért elgondolkodtam ennek a kivitelezésén: fél úton jár már, mikor elkezdesz sírni és ő meg abbahagyja és mehetünk haza félig megnyírtan???
Mikor Apának elmeséltem ezt a sztorit, azt mondta, hogy ha le merlek vinni ahhoz a ...-hoz, akkor "ez_meg_ez" lesz. Így aztán oda nem mentünk. A Mama megkérdezte az ő fodrászát, hogy elvállalna-e, és ő igent mondott. Pénteken délután el is sétáltunk hozzá.
Először nem tűnt szimpatikusnak Neked a néni, mert annyira bújtál hozzám, mint még sose, sőt, a szád egy kicsit lefelé görbült. Mikor azonban leültem a székbe és az ölembe ültél, megszűnt a félelem. A néni adott egy maréknyi hajcsavarót, amivel nagyon jól el voltál. Ezen nem is csodálkoztam nagyon, mert imádod, mikor fésülgetlek, és forgatod a kis fejedet, hogy ne maradjon ki egy tincs se... :)
A fodrász néni megnyírt. Bár nem lett tökéletes, és Apának sem nyerte el a tetszését, szerintem nagyon jó lett :) Igaz, most eléggé fiúsan nézel ki, de hát kit érdekel??? Nyár van és kánikula, legalább nem izzad a nyakad és a fejed búbja. A haj meg úgyis kinő...

Vasárnap Apamamánál voltunk. Mivel tudtuk már a hét közepén, hogy megyünk hozzá, így már akkor elkezdtem görcsölni, hogy milyen rossz lesz nekünk ott. Mert mindig rossz szokott lenni... Most kivételesen nem volt rossz :) Sőt! Mondhatnám jó volt! Köszönhető ez annak is, hogy nem hagyod magad, és nem azt csinálod, amit mondanak Neked, hanem azt, ami jól esik :) Pl. hiába akarta a Mama, hogy Te ERRE gyere, ha ARRA akartál menni, az úgy is volt. Aztán, ha fel akartál menni a lépcsőn, csak elkiáltottad magad, és a Mama már ugrott is. Ugyanez lefelé, illetve házba be- és kijövet. Egyszóval mindig. Mama élvezte, hogy unokázik, Te meg élvezted, hogy csak Neked ugrál valaki egész nap.
Segítettél is Apának: damilt tenni a fűkaszába és lemosni a kocsit. Ez utóbbit egyedül. Így, hogy nem kellett veszekednünk rajtad a Mamával, nagyon gyorsan eltelt az idő és jönnünk kellett haza. A kocsiban elaludtál, de sajnos mikor kivettelek, felébredtél és már később sem aludtál vissza. A délután többi részére nem szeretnék emlékezni…

Ma néztem a fogorvosi kezelőlapomat, hogy éppen 2 hónapja voltam nála először. Akkor kaptam életem első, fogínybe adott érzéstelenítőjét…megkönnyeztem. Akkor kaptam egy új tömést, mert a régi már mozgott. Egyéb bajom nem volt. Azóta viszont szinte napi rendszerességgel fáj. Elég jól bírom a fájdalmat, de ez néha már nekem is sok. Ezért aztán Anyu bejelentett engem a mai napra hozzá. Már a múltkor megbeszéltük, hogy ha fájna a fogam, akkor más választásom nincs, ideg kezelni kell :( Paráztam tőle rendesen, de Apa nyugtatott, hogy nem fáj annyira a kezelés, mint mostanában a fogam szokott. Így hát aztán, belementem.
Délután 3-ra volt időpontom. Viszonylag hamar bekerültem és kaptam egy szurit. Megint megkönnyeztem. Viszont kérte a doktornő a röntgenképet, ami nem volt nálam, ezért hazaszaladtam érte. Közben behívott még két beteget, akik elég sokáig bent voltak. Következtem én, meg a maradék érzéstelenítő. Mikor beadta szisszentem egyet, ezért kiküldött újra zsibbadni. Várakozás közben észrevettem egy fenyőfán fészkelő és kicsinyeit etető rigópárt :) Annyira aranyosan nyújtogatták a nyakukat a fiókák… Aztán következtem én, így nem gyönyörködtem tovább :( A következő szurit már nem éreztem. A doktornő nekiállt a fogamnak, fúrt, tekert, tömött. Nem mondhatnám, hogy fájt, de azt se, hogy érzés volt. Talán a félelem miatt éreztem úgy, hogy ez nagyon rossz. Dolga végeztével abban állapodtunk meg, hogy hétfőn fél 4-kor újra találkozunk. Adott egy vattagombócot a lyukba, hogy ne menjen tele kajával, belülről viszont tátong egy lyuk. Állandóan arra jár a nyelvem.
Mióta hazajöttem rettenetesen fáj a szuri helye. Bár szinte a fél fejemet nem érzem, de azt a helyet, ahová adta, azt tökéletesen :( Remélem hamar elmúlik, mert ez nagyon-nagyon-nagyon rossz érzés :((((((((

123.

2008. június 26.-28.

Csütörtökön-bár kijelentettem, hogy nem megyünk a melegben sehova-a bolt nem maradhatott ki. Elkísértük a Ritát is néhány helyre, majd hazajöttünk. Délután átmentünk a Mamához, mert lusta voltam külön főzni Neked, Ő meg nem :) Olyan finom karfiolfőzeléket főzött... Neked is nagyon ízlett, mert elég sokat falatoztál belőle. Utána még sétáltunk egy keveset, mert sietnünk kellett haza az eső elől.

Pénteken egy gyors boltolás és extra rövid séta után, Nikiékkel karonfogva, hazamenekültünk a nagy meleg elől. Mivel már nagyonközel van a Mama névnapja, nekiálltunk az ajándékának. Nem írom ide, hogy mi az, mert Ő is olvassa a blogot :) majd, ha megkapja, megmutatom. Míg mi készítettük a meglepit, Ti szétszedtétek a lakást. Most nem túlzok... mikor felpillantottam a nagy munkából, mintha bombatámadás ért volna minket...Apa hazajött és neki is ez volt a véleménye. A legjobb játék az volt nektek, hogy a kanapéra felálltatok és míg mi az "ugráljunk, mint a verebek, rajta gyerekek"-et szavaltuk, Ti ugráltatok. Közben sikítva nevettétek ki egymást :) Miután a Nikiék elmentek, egyből elaludtál. Hála a negyed 7-es kelésnek.

Délután a Nikiékkel sétálni, pontosabban motorozni indultunk. Közben találkoztunk a Ritáékkal, akiknek eszük ágában nem volt sétálni. Hála a ráhatásunknak, ők is lejöttek velünk a focipályára. Számomra azzal telt a móka, hogy nem győztem utánad rohangálni, mert nem volt elég egy 30x15 méteres focipálya, meg kellett nézned, mi van azon túl...de szerencsére jól elfáradtál. Hazaérkezésünk után 20 perccel már aludtál is.

Szombaton reggel elmentünk hármasban a Tescóba, mert kifogyott az éléskamránk :) Gyorsak voltunk, ezért volt még időnk arra, hogy elmenjünk a DM-be is, mert Tünde megkért, hogy vegyek a születendő kisfiának pelenkát. Apa meg is jegyezte, hogy minek kell már most megvenni? Mondtam, hogy mert csak 3 hét van hátra és ilyenkor azért már illik :)

Mivel volt 50%-os kuponom a C&A-ba, azt is levásároltuk. Kaptál 2 db trikót és egy 10 db-os bugyicsomagot. Mert ha szabadon van rajtad a pelus, azt egy mozdulattal leszeded. A bugyi némileg meggátol ebben. De nem 100%-ban...

Ezután elmentünk a Sparba Apának parfümöt venni, de megszűnt a bodé, ahol eddig vettük :( így hazajöttünk.

Délután elmentünk a Plázába pelust venni. Mivel nem volt társaságunk, végignézhettem, amit mással nem lehetett volna. Voltunk könyvesboltban, ruhásban, cipősben. Utána még sétáltunk egy órát. Mikor hazajöttünk extra nyűgös voltál, sírtál. Nem tudtam eltalálni, hogy mi bajod lehet, mert semmi nem volt jó. Apa szerint nagyon fáradt lehettél. Nem tartottam valószínűnek, mert még 8 óra sem volt. Fogtam a homlokod, de nem volt meleg. Viszont úgy tűnt, mintha nem szelelne az orrod. Fújtam bele Fluimare-t. Adtam teát, tettem bele Calcimuscot és C-vitamint és lefeküdtem melléd. Kb. fél óra múlva aludtál. Éjfélkor felébredtél és inni kértél. Adtam és megfogtam a homlokod, ami elég meleg volt. Megmértem a lázad és 38,6 volt! Kaptál egy fél adag Nurofent és visszaludtál. 2 óra múlva újra szomjas voltál.Megint leküldtél egy üveg teát és elaludtál. A következő ébredéskor már sírva szaladtál az ágyunkhoz. Apához bújtál és elaludtatok. Aztán megint megébredtél inni, közben Apát lezavartad ágyról. Innetől (4 óra) reggel 6:21-ig aludtál.

Bár a szegény Dorci is nyavajás, Apával mégis a bolti klímára gyanakszunk...kint 35 fok, bent meg 25... ezt nehéz tolerálni... lehet emiatt sikerült megfáznod... remélem hamar túl leszel rajta... addig is, amikor csak lehet, egyedül megyek boltba.

122.

2008. június 22.-25.

Ezt a hetet a múlt vasárnappal kezdeném. Rettenetes meleg volt. Persze lesz még ennél is melegebb, de ha belegondolok, hogy 2 hete még a vastag kabátot adtam Rád a séta alkalmával…szóval nem vagyunk hozzászokva a hirtelen jött hőséghez. Este, fürdés után már nagyon nyűgös voltál. A kánikulára tekintettel azt sem tudtam, mit adjak Rád éjjelre. Nem szeretem, ha a derekad és a pocakod szabadon van, de azt sem akartam, hogy szenvedj a hőségtől. Kaptál egy kezeslábast, aminek nem volt lábfeje és végig gombos. Felhúztam a szárait a kezeden-lábadon, meg kigomboltam végig. Természetesen nem bírtad, de mit is várhattam volna, mert mi is egy szál semmiben feküdtünk és így is ömlött rólunk a víz. Nagyon álmos voltál már és nagyon nyűgös is, de a melegtől nem tudtál elaludni. Levettem Rólad a ruhát és kaptál egy atlétát. Igen ám, de a pelus szabadon volt így 2 másodperc alatt levarázsoltad magadról. Adtam Rád egy bugyit és megpróbáltalak álomba simogatni. Ez fél 12-kor következett be :(

Hétfőn azt hittem az egész napra rányomja a bélyegét ez a késői elalvás. Ehelyett reggel fél 6-kor megébredtél, utána 20 percenként, végül fél 7-kor fel is keltél. Be volt tervezve a város másik felén lévő bolt meglátogatása, mikor hívott a Rita, hogy nem mennénk-e le, sétálni velük. A kettőt összekötöttük és elsétáltunk a „világvégére” meg vissza. Sejtettem, hogy a hosszú séta a forróságban megteszi a hatását: 11 órakor elaludtál. Nem voltunk már nagyon messze itthontól, ezért úgy döntöttem, hogy addig lent maradunk, míg fel nem ébredsz. Összeszedtük a Nikiéket és kiültünk a padra beszélgetni. Még 10 perc se telt, máris fent voltál.

Szerencsére nem hagytad ki a délutáni alvásodat, sőt, 5-kor úgy kellett ébresztenem Téged. Miután ebédeltél, lementünk homokozni. Már volt ott egy anyuka 2 fiával, akik nagyobbak voltak nálatok. Ti persze egyből megrohamoztátok őket. Te pl. az egyik fiúnak a homok süti várát ledöntötted. A fiú olyan hisztit levágott, anyukája meg ahelyett, hogy épített volna vele újat, épp csak ki nem oktatott engem. Én tuti azt mondtam volna a sajátomnak, hogy építünk újat, nem baj, ha ledöntötte, te is ezt csináltad, mikor kicsi voltál stb. Mivel anyuka is épp olyan volt, mint a fia, ezért leléptünk onnan. Tomi és a Dorci még csak ezután ment oda a gyerekekhez. Anyuka megunta és hazament a fiukkal. Nem sokáig tartott a érdeklődésed a homok iránt, mindig azt kerested a fa kerítésen, hogy hol lehet megszökni. Párszor sikerült is, mert nem voltam elég gyors (és vékony) és 1 hiányzó léc mellett megléptél. Ilyenkor persze hatalmasat kacagtál, hogy megint sikerült :) imádom, mikor sikongatva kacagsz úgy, hogy szinte visszhangzik a játszótér :)

Kedden ismét úton voltunk. Elkísértük Ritát ruhavásárlásra, szintén a „világvégére”. Ez most a másik vége volt :) Eleinte lelkes voltam, hogy majd veszek én is valami jó kis cuccot, aztán a nagy melegben semmihez sem volt kedvem. Sajnos, Neked sem találtam semmi jót, így már csak a hazaúton járt az eszem. Viszonylag hamar hazaértünk, pedig még boltban is voltunk. Szerencsére nem aludtál el az úton, így ez még előtted állt. Fél 2-kor be is következett én pedig leültem egy kicsit sziesztázni. Apa hamarosan megérkezett, Te pedig megébredtél. Apa odaköszönt-vigyorgott Neked, Te pedig nem voltál hajlandó visszaaludni :( Én általában ilyenkor odaadom a teádat meg a párnádat és pár perc múlva újra alszol, de most ez sem segített. Mondtam Apának, hogy ha felkeltett, altasson is vissza, addig kimentem a szobából. Pár perc múlva hatalmas, gurgulázó kacaj hallatszott ki. Mondtam Apának, hogy úgy hallom, nem alszol vissza. Azt mondta, hogy ”Deeeee”, közben meg hallottam, ahogy odasúgja Neked, hogy „miért kellett elárulnod???” :)

Mivel a panellakás „jó” tulajdonsága, hogy nyáron fűt, télen hűt, majd megőrültem délután a melegtől. Pedig kint már nem is volt olyan forróság. Nagyon nem akarództam menni sehová, és Te is nagyon jól elvoltál itthon. Hívott telefonon a Niki, hogy menjünk le sétálni, mert nagyon jó az idő ott lent, nincs meleg és a szél is fúj. Semmi kedvem nem volt kimozdulni, ezért húztam az időt rendesen. Még megetettelek, felöltöztettelek, én is felöltöztem, elkészültünk, hívom a Nikit, hogy készen vagyunk, erre elkezdett esni az eső. Már dörgött az ég előtte is, de nem mertem hinni az enyhülésben. Mondta a Niki, hogy ők már hazafelé kapkodják a lábukat, és biztos én rendeltem meg az eső. Pedig nem is…

A nap hátralévő részében azzal voltál elfoglalva, hogy -kinyitottuk a két szoba közti ajtót, hátha megmozdul a levegő végre- a kiskocsidat körbe-körbe toltad az ajtókon át. Annyira élvezted, hogy el sem mertem hinni. Még 7 óra sem volt és már felkéredzkedtél az ölembe ringatásért. Én ringattalak is, míg azt nem láttam, hogy csukódnak le a szemeid. Kérdeztem Tőled, hogy álmos vagy-e, de csak megráztad a fejed. Inkább kerestem játékot és azzal foglaltalak el. Egyszer csak Apa kiment a konyhába kakaót melegíteni. Nem néztem az órát és kérdeztem tőle, hogy adjuk oda a kakaódat? Ő meg mondta, hogy „de hát 9 óra van…” Elég jól sikerült elhúznunk a lefekvést. Az elalvás megint nehezen sikerült és éjjel sokszor ébredtél inni. Vagy azért, mert melletted fekszem, vagy mert meleged van. Hamarosan kiderül, mert ma nem fogok melléd bújni…

121.

Élünk és virulunk :)

Csak -ahogy említettem egy korábbi bejegyzésben- a vodafone-os Internet sok mindenben korlátoz, és tele van a púpom azzal, hogy egy bejegyzést csak HTML-es kódokkal tudok megírni. Vagyis, míg más nyom egy ENTER-t a sor végén, nekem írnom kell a kódokat, hogy ne egybefüggő szöveg jelenjen meg. Gondoltam, megvárom, míg meglesz az új net, de nem kapkodják magukat a szerelők. Most meg nincs kedvem írni, ahogy tudom, aztán később formázni, mert nem vagyok/leszek időmilliomos…

Amúgy írtam már bejegyzést, amit nem is jelenített meg, vagy nem úgy, ahogy szerettem volna, így azokat töröltem. Szóval, most egy kicsit kedvemet szegte ez a helyzet, amit remélem, hogy az új internet megold.

Aztán a nyár megérkezésével, kezdek egyre inkább unatkozni…tudom, jó nekem. Jó lenne néha elmenni ide-oda Apával, aki erre sajnos nem kapható. Nem húszcsillagos fényűző szállodára gondolok (bár ez sem lenne rossz…), hanem egy kis strandolásra, kirándulásra, fagyizásra vagy esti családi sétára a kellemes időben…ugyan a barátnőkkel ez mindennapos dolog(leszámítva a strandot), de jó lenne egyszer-egyszer hármasban, mint egy CSALÁD. Miután Apa nem szereti a „szokatlan” dolgokat, ez nálunk nem kivitelezhető :( így elmarad a nyaralás és nem lesz miről beszámoljak…persze napról-napra fejlődsz, amit nem szeretnék kihagyni, de kicsit uncsi lenne minden nap arról írni, hogy ébredés, bolt, játszi, főzés, alvás, ebéd, játszi, fürdés és alvás…

Így arra jutottam, hogy nem zárok be végleg, de nem fogok naponta jelentkezni (ahogy eddig sem…), viszont a fontos dolgokat mindenképpen bejegyzem ide. Igyekszem a webes albumot is mindig megtölteni aktuális képekkel (most is töltöttem fel húszegynéhány képet), amíg nem tudok feltölteni közvetlenül a blogba.

Ezeket csinálod 17. hónaposan:

• Iszol: napi 2 liter tea a minimum. Plusz a reggeli-esti kakaó és az ételekben lévő folyadék. Ezzel egyenes arányban van az elhasznált (és átázott) pelusok mennyisége… havi szinten 150-160 db. Az ivás 99%-ban cumisüvegből történik, néha hajlandó vagy unszolásomra pohárból inni, de mikor onnan elfogy, azonnal kéred a cumisüveget. Vendégségben mindig bebizonyítod, hogy tudnál (ha akarnál) pohárból, sőt, egyedül is inni. De nem akarsz…
• Eszel: most épp nem kapod a Peritolt, mert a súlyod gyarapodik. Azonban 1 főétkezésed van csak, ami az ebéd. Általában az alvás után fogyasztod el, délután 5 óra tájékán. Napközben nem nassolsz, néha elfogyasztasz 2 nektarint egyszerre, vagy ízlik még a meggy is. A melegben inkább „erőltetem” a joghurtot, ebből is inkább a savanyúak tetszenek. Most éppen a málna-lime. Vacsira néha lecsúszik 2-3 db virsli, szigorúan ketchuppal és kenyér nélkül, vagy amit mi eszünk. Ezen kívül a csipsz jöhet minden mennyiségben… Egyedül még ez sem megy, bár próbálkozások már vannak. Nekem viszont kényelmesebb és gyorsabb, ha én lapátolom beléd a hamit.
• Alszol: szerencsére már nem 4-5 órát délután…csak 2-3-at :) Este továbbra is fél 10 és fél 11 között dőlsz ki. Mióta nem kapod a Peritolt, nem alszod át az éjszakát, így újra 2-3 ébredés szakít meg 8-9 éjjeli órát :(((
• Hisztizel: Apával többet, mert Ő inkább hajlik arra, hogy megkapd, amiért megy a cirkusz. Velem kevesebbet, mert tudod, hogy én hajthatatlan vagyok… Tudsz már toporzékolni, csapkodni, fejelni közben. Rendszerint teával orvosolható a hiszti.
• Utánozol: szinte minden szót próbálsz utánunk mondani, több-kevesebb sikerrel. Sajnos olyat is, amit nem kéne…ezért aztán jobban odafigyelünk, hogy mit mondunk előtted és arra is, hogy mit is akarsz mondani, mert nem szeretném ezen szakaszát az életednek folytonos javításokkal elnyomni. Volt már olyan, hogy pl. azt mondtad nekünk hirdetési újság olvasása közben, hogy nyihaha, mi azonnal kijavítottunk, hogy nem az, pedig az újság általad látott oldalán bizony egy paci volt… Vagy sétálás közben végig azt hajtogatod, hogy „tutyus”, mikor én sehol nem látok kutyát, aztán két lépés múlva már ott van…
• Nézegetsz: mikor a konyhában főzök, mosogatok, állandóan jelen kell lenned. Mivel már nagyon untam, hogy mindig nyitogattad a hűtőt meg a fagyasztót, egyszer felállítottalak a székre, hogy nézegethess. Azóta már magad is fel tudsz oda mászni. Nincs olyan perc szerinted, hogy ne sétálna arra egy „tutyus”, néni, bácsi vagy baba, amit nekem azonnal látnom kell. Mert, ha nem teszem, addig mondod, míg oda nem megyek :) szóval vagy megnézem, vagy megnézem. Aztán, ha a másik szobában vagyunk családilag, vagy a Dorcinál, vagy a Mamánál, akkor is nézegetsz, vagyis szerintem ez a hobbid.
• Nyitogatod az ajtókat: megmutattam, hogyan kell kinyitni az ajtót, mert ez rendkívül fontos dolog…azóta zárnunk kell a bejárati ajtót…sajnos csak akkor jut eszembe, mikor egyszer már kinyitottad. Leginkább akkor bulis ez, mikor épp wc-n vagyok, és esélyem sincs utánad szaladni… Egyszer levittem a szemetet, Téged pedig itthon hagytalak egyedül. Mikor jöttem vissza, a fölöttünk lakó szóval tartott pár percre. Én háttal álltam a lépcsőnek. Egyszer csak azt mondta az öreg, hogy „nézd, a férjed leengedte a kislányod”. Mondom neki, hogy biztos, hogy nem mert egyedül vagy itthon, mire ő megjegyezte, hogy neki mindegy, de Te ott állsz a lépcsőn… Először azt hittem rosszul leszek. Aztán meg az jutott eszembe, hogy bezzeg mikor le KELL jönnöd, akkor nem tudsz ilyen csendben jönni… Azóta rendszeresen megszöksz.
• Sétálsz: babakocsi nélkül maximum a játszótérig merészkedünk. De voltunk már motorral a Mamánál, aki az utcánk végén lakik. Kb. 200m a távolság, nehezítve egy zebrás átkelővel. Ez az út fél órát is igénybe vesz. Gyakran meg kell állnod megvizsgálni az út repedéseit, a kavicsokat, botokat. És gyakran indulsz az ellenkező irányba, mint amerre kellene. Sajnos, nincs a környéken baba-barát játszótér, ahol valóban kitombolhatnád magad, ezért gyakran kell tiltanom ezt-azt :( nagyon sajnálom, és mostanában nem úgy néz ki, hogy szert tehetnénk egy kertre, pedig ez lenne a megoldás…
• Pancsolsz: mint épp most is :) Mindegy, hogy a kádban, vagy a medencében, a lényeg a víz pacsálása. Sokáig nem lehet magadra hagyni, mert a kádból kienged a vizet, a medencéből pedig kimered a parkolóba… A hajmosás még mindig utálatos, és nem is hiszem, hogy megszereted valaha.
• Felfedezed magad: tükörben, kenyérpirító és fazék oldalán, tusolófejen, tv képernyőjén, ajtó üvegén. Ilyenkor nagyon boldog leszel, integetsz, puszit küldesz a „babának” :)
• Minden elfogultság nélkül mondom/írom, hogy egyre aranyosabb vagy :)