195.

Imádom ezeket az apróságokat Benned:

• egyik délután(vagy már inkább este) jöttünk haza a Mamáéktól és tüzijáték volt a közelben. Mondtam Neked, hogy siessünk haza, mert Apa biztos kint áll az erkélyen (és feszülten figyeli, mert Ő egy tüzijáték-fan). Így is volt, és néztétek együtt... a nagy semmit, mert az előttünk lévő 10 emeletestől nem látszott :( , csak annyi, hogy villog az ég alja. Azóta, ha durranás van fény kíséretében (pl. villámlás, vagy petárda durranás) az mindig "tüszijáték" Karácsonyra csillagszórót raktározunk...
  
  
• akármilyen idegent meglátsz, aki közeledik felém (esetleg még szóba is állok vele), átkulcsolod a combomat és azt mondod "Anya, segíts!"
  
  
• séta közben minden ház beugrójánál elbújsz, majd mikor kiugrasz elém azt mondod, hogy: "kakk"
  
  
• amikor megkérdezem, hogy: tudod, hogy szeretlek? és azt válaszolod, hogy: "tudom"
  
  
• amikor először megkérdeztem, hogy: akkor is fogsz szeretni, ha dolgozni fogok? és azt válaszoltad, hogy: "én isz", mostanában meg azt, hogy: "akkoj isz"
  
  
• amikor spontán odahúzol Magadhoz és megpuszilod az orrom épp úgy, ahogy én szoktam a Tiédet
  
  
• amikor szintén csak úgy belekezdesz, hogy: "cini-cini musika, táncol Szabita"
  
  
• amikor ébredésed után úgy hiszed, hogy Apa már itthon van, és azt mondod, hogy "nészi Apát"
  
  
• amikor megrágcsálom "büntetésből" kezed-lábad, és nyújtod a másikat, hogy: "másik" vagy "eszt isz"
  
  
• amikor felmászol a székbe, közelebb húzod Magad az asztalhoz, nyomkodod a gombokat, meg piszkálod az egeret, és megkérdezem, hogy: mit csinálsz? és azt mondod, hogy: "netölök" (netölök - mi is ezt mondjuk ha netezünk... olyan szögediesen...)
  
  
• amikor rohanunk a wc-re pisilni és látom, hogy egy csepp azért bement, és azt mondod: "szóltam"
  
  ...kezdek érzelgőssé válni...
  ...hiába, no, közelednek az ünnepek, szülinap...
  

194.

Advent 2. vasárnapján:


Ez egy mai szemüveges, sírás után:


Mikulás ünnepségen. Te sikítasz, Zorka rendre int:

Szeretnénk itt is megköszönni Biankának a mesekönyvet, ami nagyon tetszik (és még nem volt meg):

193.

Ennek a bejegyzésnek december 7.-én álltam neki...

Megint csütörtök :)
Ma is voltunk a zeneoviban, és nagyon jó volt!!! Már ütemre rázod hangszert (Apa szerint rumbatök) és -mivel egypár verset meg bírtam jegyezni és itthon is sokszor elmondom- néhányat már mondasz is, igaz a saját tempódban. Hagyod pl. a "Katalinka szállj el"-nél, hogy a tenyeredben röptessük a katicát, vagy a "Húzz, húzz engemet"-nél, hogy egy karikát fogunk ketten és úgy húzzuk egymást... Apróságok ezek, de én igenis örülök neki!
Sajnos, még mindig oda kell Rád figyelnem, de így szerencsére most nem volt egy harapás sem, és verekedés sem :D

Pénteken délelőtt sétáltunk a Nikiékkel, ügyes-bajos dolgainkat intéztük. Egyszer csak megláttunk egy Mikulást, aki sétálgatott az utcán. Meg is állított minket, mert adni akart a két kislánynak ajándékot. A Dorci már egyből tolta el a Mikulás kezét, nem is érdekelte, hogy mit akar, közben görbült le a szája. Te azért megvártad, hogy mi lesz... miután odaadta a szaloncukit, akkor kezdtél el nagyon sírni. Élvezet volt sétálni az utcán két, a Mikulástól félő-síró kiscsajokkal :D
Az idei az első év, hogy nem döntöttük el már októberben, hogy ki, mit kapjon és vettük meg már novemberben a karácsonyi ajándékokat. Mindent az utolsó pillanatra hagytam...de többet ilyet soha nem csinálok, mert így csúsztunk le a Mikulás csomagokról. Sehol nem lehetett kapni egész csomagot. Így maradt az improvizálás: össze kellett válogatni egy csomagra valót.

Délután ismét a Mama munkahelye látott minket vendégül a Mikulás ünnepségen. Volt az ünnepség előtt egy kis műsor. 2 öregasszony, meg egy öreg pasas énekeltek, gitároztak szörnyű hangon, közben a gyerekeket tessékelték le a színpadról :S Nagyon nem tetszett (se nekem, se Neked), és a tavalyi sokkal jobb volt :(
Téged hívott elsőnek a színpadra (mert a Mama volt az első a munkahelyén, aki leadta a Mikulásnak a jellemzést ;D ). Elmondta, hogy tudja, hogy nagyon szeretsz játszani, még evés közben is játszanál. Meg tudta, hogy tudsz már verset is, amit nem mondtál el neki. Nagyon elnéző Miki volt :) Átadta a csomagot, Te pedig megköszönted. Végre nem sírtál :D Nemsokkal ezután haza is jöttünk, mert kár lett volna maradni :( Téged elvittek a Mamáék, mi meg Apával bevásárolni mentünk.
A Mamáéknál is járt a Mikulás, aki sok gyümölcsöt meg egy nagyon szép karácsonyi mesekönyvet hozott. Először nekem nem tetszett, de vasárnap már meghallgattál belőle egy verset... Fél 9-kor értünk haza, hullafáradtan.

Szombaton egy sokkal nagyobb szabású eseményre készültünk: itthonra is bejelentkezett a Mikulás (szintén Apa)! Áthívtuk a Zorkát meg a Dorcit családostul, hogy együtt várjuk Őt. Mikor kopogott, megkértünk Téged, hogy nyisd ki az ajtót. Mentél is, majd mikor megláttad a Mikulást, pityeregve szaladtál hozzám. A Mikulás leült és megint a legidősebbet hívta magához, aki idén a Zorka volt. Nem volt túl bátor, de legalább nem sírt. Elmondta, hogy hívják, hány éves, és van egy testvére. A kis tesó is kapott egy apró mikulást :)
A második Te, illetve mi voltunk, mert engem szorítva mertél csak odamenni hozzá. Ott előtte már nem sírtál, de túl bőbeszédű sem voltál. Elmondtad, hogy hívnak és hogy "tettő" éves vagy. Mikor kaptad a csomagot már nagyon türelmetlen voltál...
A Dorci nagyon sírt... :( Őt egyáltalán nem hatottam meg az ajándék, meg úgy semmi se :( Mikor elment a Mikulás, a sírásnak nyoma veszett.
Utána egy hatalmasat játszottatok.

Ezen a héten nem emlékszem, hogy történt volna valami említésre méltó :( Lehet, hogy volt, de ki emlékszik már arra... ? Egész héten csavarogtunk a Nikiékkel, ellógtuk az egész napot :)

Kedden elvittelek a dokibácsihoz, mert pöttyös lettél. Azt hittem, hogy bárányhimlő, de nem hasonlított rá :( (én ugyanis szeretném, ha átesnél rajta...). Aztán azt hittem, hogy ekcéma, mert már vakaródzol is. De az sem. Ennek viszont örülök, mert nekem az van és egyáltalán nem jó... A doki bácsi szerint valami vírusos fertőzésen eshettél át, mert a torkod is icipicit piros, és ezek a pöttyök arra utalnak. Kaptál Calcimuscot meg Fenistil cseppet. 4-5 nap múlva elmúlik. Hát remélem!

Csütörtökön (azaz ma) megint voltunk a zeneoviban. Ma nem volt olyan jó, mint a múlt héten :( nem az ovival volt a baj, hanem azzal, hogy nem voltál együttműködő kedvedben (hát, mindenkivel előfordul az ilyen...) : már az elején sem voltál hajlandó elülni az ölemben, aztán meg kiszúrtad magadnak a hintalovat és le sem szálltál róla. Utána felpróbáltad a radiátorra kitett, műanyag kis csizmákat. Ezután elbújtál a szalagfüggöny mögé, és ott múlattad az időt. Aztán találtál rosszalkodó társat magadnak (Zorka), így már ketten nem figyeltetek oda. Zorka mondjuk hamar megunta, így magadra maradtál. A játékok közül újabban a kalapálós tetszik a legjobban, de rendeltetés szerűen használod, hanem az ujjaiddal nyomkodod át a tipliket a lyukakon.
Mikor hazajöttünk, a kocsiból kiszállva földhöz vágtad magad. A lépcsőházba még valahogy sikerült bevonszoljalak. Aztán olyan visításba kezdtél, hogy a Tündi is, meg a Zorka is csak nézett, mert nem láttak még ilyennek. Én lépcsőházi hiszti esetén azt szoktam mondani neked, hogy felkelted a Tündi babáját és akkor a Tündi nagyon mérges lesz rád. Ezt most ugye nem mondhattam, mivel a Tündi is velünk volt. A Zorka viszont kisegített: azt mondta, hogy fejezd be, mert kijön a rossz bácsi, meg a rossz néni és elvernek, mert nem szeretik, ha sírnak a gyerekek... :D Mondta is a Tündi, ha már kifogyok az érveimből, kérdezzem a Zorkát, mert ő már úgyis tudja mit mondana neki az anyja :D

Tegnap már éjjelre sem kaptál pelust...

192.

Csiga-biga, Csip-csip csóka (közben meg csuklasz):

191.

Cini-cini muzsika:

Hull a pelyhes:

190.

Csütörtöknél folytatom: elmentünk a zeneoviba. Még mindig nem ülöd végig a fél órát sem, viszont ma már ráztad a csörgőt, amikor a néni énekelt. És közel a ritmushoz, nem pedig mellé :) Kivételesen csak 2 gyerkőc volt rajtunk kívül, de így is hoztad a formád: Zorkát arcon akartad harapni, Dávidtól meg el akartad venni a Túrórudiját, pedig nem is szereted. Legalábbis, ha veszek Neked, az nem kell. Amúgy egész jól érezted Magad. Bár számodra még a vendégek cipőinek felpróbálása és táskáinak kipakolása is élvezetes dolog :(

Pénteken kapcsolták fel a díszkivilágítást a belvárosban, ahová 3-asban mentünk. Jó, hogy Apa azt mondta, hogy szerinte nem lesz elég egy harisnya meg rá egy farmer, adjak rád még egy vastag nadrágot. Helyette inkább a tavalyi kezeslábast kaptad (hurrá, mér éppen jó!!!), felülre meg pár réteg pulóvert. Kellett is, de ezt csak a 3 órás kint tartózkodás után éreztük igazán. Ami nagyon tetszett Neked: indiánok zenéltek hagyományos dalokat (pl. Let it be...) a Baross úton, a Csónakos szobra (aki -mint később kiderült- meztelenül ül a ladikban, Te pedig egyenesen elmarkoltad a nemes testrészét és hangosan a körülöttünk álló tudomására hoztad, hogy "ott a bácsi punija!"). Tetszett még az is, amikor hazaindulás előtt úgy fél órával megszántalak és kivettelek a kocsiból, hadd futkozz egy kicsit. Nem is álltál meg egy percre sem. Itthon, mikor kicsomagoltalak, akkor éreztem, hogy a kezeid, meg a talpaid bizony elég hidegek lettek :( Nem értem miért nem szóltál, hogy "pázok", mikor itthon is sokszor emlegeted a 26 fokos szobában...
Annyira megérintett az indián zene, hogy éjjel 2x is felébredtél és azt mondtad: "Hol a bácsi? Menjünk nézni bácsit!", de szerencsére ezután vissza is aludtál :)

Ez egy repülő rendszám :)

Szombaton Apa megint dolgozott, mi meg a Mamánál és a Nikiéknél múlattuk a délelőttöt. Aztán a Niki kitalálta, hogy nézzek körül a neten, hogy van-e az a játék, amit szeretne Neked a Mama Jézuskája hozni :) És volt!!! A Niki licitált is rá, majd talált egy sokkal jobbat, és azt egyből megvettük. Nagyon örültem neki, remélem Neked is ekkora örömet fog okozni!!!
Délután megint a Nikiéknél voltunk. (Nem lehet, hogy únnak már minket???) Ott voltak a tesójáék, meg a Domi is. Amit 3-an produkáltatok (pontosabban Te meg a Domi)... Csak ültünk az ágyon és nevettünk. Kínunkban... Nagyon aranyosak voltatok. Szerintem. Mert nem itthon történt a dolog :) Mert akkor lehet, hogy nem tetszett volna ennyire :)))

Vasárnap vártuk délelőtt a játékot, amit vettünk, de hiába, mert csak késő délután érkezett meg. Utána egyből startoltunk át a Mamához, hogy ott rejtsük el az ajándékot. Míg Apáék elrakták, mi beugrottunk a Nikiékhez, mert visszavittük a Teletubbies dvd-t (ami akkora kedvenc mostanában, hogy a BBC-n reggelente követeled, és nem érdekel, hogy nem magyarul beszélnek benne. Mikor a vége közeledik a mesének és elköszönnek a Tabik, már Te is mondod, hogy "bájbáj"...)
Aztán felmentünk a Mamáékhoz is. Ott is eltöltöttünk kb. 2 órát.
Apa jól rám ijesztett, mert hívtam vagy 20x (szerinte csak 7x) és nem vette fel, pedig máskor 2 csengetés után kinyomja és visszahív. Egyből rohantam haza, hogy nem-e valami baja van? Hazaértem, Ő meg nyugodtan ült a gép előtt és játszott... Szerintem hallani lehetett azt a bizonyos követ, ahogy leesett... Aztán én ijesztettem meg Őt, mert nem csörgött a telefonja. Azt hitte, elveszett. Aztán kiderült, hogy a kocsiban felejtette :)
Míg mi a Mamánál voltunk, Apa kitette a koszorút az ajtóra (minden nap, amikor megyünk le, meg kell csodálni az egyik ajtón lévő koszorút. Ilyenkor elmagyarázom, hogy azért van kint, mert a néni így várja a Mikulást meg a Jézuskát. Úgy látom megérted, mert mindig kérdezed, hogy "várja Mikulást?"). Mikor hazajöttünk, még a szavad is elállt. Nem akartad, hogy becsukjuk az ajtót, mert akkor nem látod a koszorút. A Mamától kapott adventi csoki kalendáriumot pedig fel kellett tenni a szekrény tetejére, mert nem bírtad megérteni, hogy majd HOLNAP nyitjuk ki, és minden nap egyet eszünk belőle, nem pedig egy nap mindet :)

Amúgy remélem nagyon fog tetszeni a karácsonyfa, meg a rajta lévő égők, díszek, mert akárhová megyünk és égnek a lámpák, hatalmas "Anya, mi az ott?" kérdéssel rácsodálkozol a karácsonyi fényekre :)

Ezek a mai nap termései:

Apa gatyájában:

Anya zoknijában:

Hát nem szép? :

Uncsi:

2007. december:

2008. december:

189.

A Niki szerint rendmániás leszek... azt azért nem... de remélem úrrá tudok lenni a káoszon :) és végre be tudom tartani legalább ezt az egy elvárásomat, amit én állítottam magammal szemben... elég nehéz...

Kedden a fürdő és a wc várt rám. Elég jól ment a munka. Leszámítva, hogy míg nagyban domestosoztam, Te kimentél a konyhába és a wc gélt kinyomtad és szétkented a kövön :S meg a ruhádba törölted. Így aztán a konyhát le kellett előled zárnom egy időre, hogy ne legyen az egész lakás egy zselé. Nem tudtam megoldani, mivel Neked nem nagy kunszt kinyitni az ajtót. Állandóan résen kellett lennem. Még jó, hogy elég fura hangot ad az ajtó, mikor kinyitod...
Délután játszóházba mentünk, mert Apának fájt a feje és mert már megígértem. Az odaúton találkoztunk az osztálytársam Nikivel és a kisfiával, Mátéval. Te a találkozásunk pillanatában elbújtál előlük úgy, hogy a kezeidet a szemeid elé tetted. Mostanában ez az új módi. Máté meg csak vigyorgott, nem tudta szegény, mi bajod van. Ő odaállt melléd és megsimogatta az arcod. Mondta a Niki, hogy vigyázzak nehogy megkarmoljon, mert jobb a békesség. De annyira vigyázott, hogy az ujjacskái végét nem is érintette hozzád :) Aztán kivettelek a kocsiból, Te pedig odasétáltál hozzá és szorosan megölelted Őt és azt mondtad: "szejet". Nagyon édik voltatok. Miután elbúcsúztunk, a Plázáig emlegetted Őt: "hol a Máté?", "hol a Máté mamája?" Aztán megérkeztünk a Plázába. Egész úton azt mondtam, hogy szuper helyre megyünk. Bementünk a játszóházba és mondtad: "szuper helyre". Szerencsére egyedül voltál, így nem kellett osztozkodni így elsőre senkivel. Azt se tudtad, minek fogj hozzá. Később csatlakozott egy nagyon barátságtalan kisfiú... vagy csak nem tudta értékelni egy Magadfajta kiscsaj érzelmi kitöréseit... Kipattantál a taxiból, odaszaladtál hozzá és átölelted, ő meg eltolt magától és azt kiabálta, hogy "hagyjál már!" Az anyukája is teljesen mogorva volt, hogy mit csinálsz az ő fiával...

Volt lábbal hajtós taxi:

Csúszda sok labdával:

Ugrálóvár - ez nagyon nem tetszett:

Aztán volt egy házikó, benne hintaszékkel, asztallal, poharakkal, tányérokkal. Mondtam, hogy adjál a kisfiúnak valami finomságot. Átnyújtottál neki egy kávéscsészét, benne egy piros labdával. Ez bezzeg tetszett neki...
Egy órát töltöttünk ott és természetesen nem tetszett, hogy jönni kellett haza.

Délután sütöttünk kenyeret. Még akkor indítottam el, amikor ébren voltál, és mikor felkeltél a délutáni alvásból már készen is lett. Nem lett valami hiperszuper, de elsőnek nem is olyan rossz...

Ezen a napon kiderült, hogy egyedül is ki tudsz szállni a fürdőkádból :S

Ma a 2 szoba takarítása volt a cél, de elmaradt. Helyette megpucoltam az összes ablakot. Először csak a Szabi-szoba ablakára gondoltam, de annyira belejöttem, hogy megcsináltam a konyháét is. Aztán már nem akartam a mi szobánkat sem kihagyni, így most kilátunk mindenhol :)
Ma is gazemberkedtél: leszedted a szobád ablakáról a szúnyoghálót. Igazad is van, mostanában nem jönnek be a bogarak :D !

A házunk előtti játszótéren, vagyis egy nagy zöld területen, egy elkerített kutyafuttatót kezdtek építeni... nemhogy játszóteret csinálnának... mert egy darab homokozót én nem neveznék annak.

Megismerted a Tescós újságban a kenyérsütő képét és mondtad, hogy "Anya sütötte".

188.

Szia Robi! ... Ági! ... Szia Ági! ... Letette Ági :

(A bilin ülve... kezedben egy vezeték nélküli csengő nyomógombja...)

187.

Akartam a 7végén videót feltenni, hogy mennyire szakad a hó. Akkor nem jutottam gép elé, most meg már minek? Már az egész ország túl van az idei első havazáson.
Aztán akartam fényképet tenni fel arról, hogy mit műveltetek a Dorcival, miután megpillantottátok a havat, mert ébredés után egyből siettünk le a játszira szánkózni. Akkor nem jutottam gép elé... de majd bepótolom, mert irtó aranyosak voltatok :)

Most inkább arról írok, hogy kitaláltam valami tuti jót arra, hogy ne küzdjek állandóan az idővel, hanem inkább jóban legyünk :)
Azt találtam ki, hogy a lakás helységeinek takarítását/rendben tartását beosztom egy-egy napra, így talán nem úgy fog kinézni a lakás, mint ahol állandóan háború dúlna... És talán nem fog minden nap, hosszú órákig eltartani a rendrakás, ha van benne valami rendszer. Pl. nem hagyom, hogy annnnyira összekoszolódjon a fürdőben a csempe, meg a tükör, mert hetente foglalkozok vele :) És karácsonyra tipp-topp ragyogni fog a lakás :DDD
Szóval: van egy konyhánk és egy előszobánk - ez a hétfő; van egy fürdőnk és egy wc-nk - ez a kedd; van 2 szobánk - ez a szerda. Csütörtökön zeneovi (ebből nem adok lejjebb - így aznap pihi ;) ), pénteken valami aktuális, szombaton bevásárlás, mosás, vasárnap pihenés, meg vasalás :S
Délelőttönként még be kell szorítani a boltot és a főzést, aztán altatás. Ekkor lesz egy kis időm netezni, naplót írni, olvasni. Ezen kívül igyekszek napi minimum 1x mosni is, és nem szombatra hagyni az egész heti mosást. Alvás után ebéd, majd séta vagy játék itthon. Aztán fürdés (ezután megpróbáljuk fél 8-ra időzíteni), vacsi, és alvás.
Ma már eszerint intéztem a dolgaim. Bár ma szerencsém volt, mert főznöm nem kellett és még boltban sem voltam. 8-kor kivonultunk a konyhába és nekiálltam a beépített szekrényt kipakolni és kitakarítani. Panellakók tudják mi az, én rettenetesen utálom, mert ronda, és nagy, viszont rengeteg "nem_használjuk_de_nincs_szívem_kidobni" dolgot bír elnyelni... Így aztán sikerült 3 db 60 literes szemeteszsákot megtöltenem :) Természetesen nem segítettél, viszont voltak szabad 10-20 perceim, mikor eljátszottál szépen valamivel. A többi időben pedig egyenesen hátráltattál: pl. bevitted a szobába a vöröshagymát és mepucoltad a szőnyegen. Mikor kérdőre vontalak, apró kezeiddel szétsöpörted a miliméternyi héjakat...
13 órakor tettem le a rongyot, és kísértelek be lefeküdni. Nem mondom, hogy rossz volt melléd bújni... Most pedig megyek Apának néhány inget vasalni erre hétre...

186.

A papucsimádat újabb gyöngyszeme... Ezúttal a szomszéd Zorkáé az áldozat:


Könyörgöm, valaki meglephetne már Téged a kínai cipőipar egyik remek darabjával... !!!

Aztán egy kép a Mamáék kedvéért, akik épp "nyaralnak":

185.

Így kezdődött, de éppen elkezdett csörögni a telefonom:

Aztán így folytatódott:



Végül egy fél tányérnyi levet borítottam ki az előkéből... :)

184.

Átmentem a Mamához, hogy elhozzam a krumplit és feladjam a levelet, amire megkért. (Ezalatt Te édesdeden szundítottál... Apa persze itthon volt Veled, nem hagytalak egyedül!) Szóval siettem oda is, meg vissza is. Nem voltam el összesen fél órát. Mire kijöttem a postáról, öreg este volt. És még csak fél 5 volt ekkor! Nem szeretem a telet :((( A nyarat se, de az más tészta...

oOo

Pár napja azt vettem észre, hogy megindult a nyelved. Annyit dumálsz, hogy győzzem megjegyezni. Vannak új szavaid is (nézni, segíts, köszi szépen, mit csinálsz?, hol a ...?), de leginkább az eddigieket foglalod mondatba. Már 3-4 szavas mondatokat is alkotsz (hol a Szabi cipője?, Anya mi az?, mit csinál a bácsi?, Apa mi volt az?, kérek még üdítőt most ...). A ragok még egyáltalán nem mennek, csak a birtokos ragok, de az is úgy, hogy Anyaé, Apaé, Mamaé, Papaé , babaé :)

oOo

Ezután leírom az éppen tanulás alatt lévő versikéket. Pirossal kijelölve, amit Te mondasz:

1.
Cini-cini muzsika,
Táncol a kis Szabika.

2.
Esik eső csepereg,
Megáznak a verebek (Szabika).

3.
Csiga-biga gyere ki,
Ég a házad ide ki.
Kapsz tejet, vajat,
Holnapra is marad.

4.
Hull a pelyhes, fehér hó,
Jöjj el kedves Télapó.
Minden gyermek várva-vár,
Vidám ének hangja száll.
Van zsákodban minden jó,
Piros alma, mogyoró,
Jöjj el hozzánk várunk rád,
Kedves, öreg, Télapó!

5.
Húzzuk a szekeret,
Forgatjuk a kereket,
Vezetjük az autót,
Becsapjuk az ajtót.

oOo

Még 1-2 szín hiányzik, és még nincsenek a helyükön, de már előrehaladott állapotban vagyunk a Mikulás és a Jézuska várással :)

183.

Nőőő...takarító nőőő:


Tegnap este megágyaztál Magadnak a földön, és úgy gondoltad, hogy onnan nem tágítasz. Szerencsére meggyőztelek:


Ezt az idő alatt csináltad, míg én az előző bejegyzést ide firkantottam (kb. 10 perc):


Megkérdeztem, hogy mi van a lábadon? - Szerinted zokni...


...szerintem a csecsemőkori mosdókesztyűd :)

182.

Végre nem egy héttel később jutottam el idáig, hanem éppen időben :)))

22. hónap

Testi fejlődés

Ahogy ügyesedik, a kicsi egyre inkább képes arra, hogy levesse bizonyos ruhadarabjait, a sapkáját, a zokniját, a cipőjét (különösen, ha az nem fűzős), a dzsekijét, a felsőjét, sőt, még a nadrágját is (főleg séta közben, a csípős hidegben...). Persze tapsot kap a vetkőzés kezdeti próbálkozásaiért (az öltözés majd később következik), Ön azt fogja tapasztalni, hogy egyre nehezebb felöltöztetni az izgő-mozgó gyereket, és azt elérni, hogy a ruha rajta is maradjon. Például, alig húzza rá a zoknit, a gyerek máris leveszi. Egy hideg téli napon jól bebugyolálja, de ő sapka nélkül akar kimenni. A kicsi szempontjából ez az öltözés-vetkőzés egy szórakoztató játék, fontos része a függetlenség kivívásának. Az ön szempontjából kicsit kínos lehet, ha a gyerek állandóan levetkőzik, különösen mások jelenlétében. Hol van hát a középút? Fogadja el, hogy a gyereknek fizikai függetlenségre is szüksége van. Okosan kezelje a dolgot, ha kint 20 fok van, valóban annyira kell az a sapka? És azt se feledje, ha minden más csődöt mond, még mindig adhat a gyerekre zipzáras és gombos ruhát, azt sokkal nehezebb levenni, mint a tépőzáras vagy kapcsos darabokat (a zipzárast és a kapcsost is ki tudod nyitni...).

Szociális fejlődés

Éppen úgy, ahogy a kisbaba nem volt hajlandó megenni az egymáshoz hozzáérő ételeket, vagy a piros pohárból inni a kék helyett, most egyre több kívánsága lehet bizonyos rítusokkal kapcsolatban (a reggelire és vacsira kapott meleg tejes cumisüveget, mindig meg kell fújni, mielőtt meginnád...) Elképzelhető, hogy azt akarja, hogy a kukoricapelyhet minden reggel ugyanabban a tányérban kapja, hogy kedvenc plüssállata is ott ülhessen az ebédlőasztalnál, hogy ugyanazt a könyvet olvassa neki minden este (ráadásul pontosan ugyanúgy) (általában "hóembereset" kell mesélnem, akit a "bácsi" épít fel; szigorúan fejből!!!), és hogy függetlenül az időjárástól, ugyanazt a Micimackós pulóvert vehesse föl minden nap. A legkisebb eltérés is ezektől a „szabályoktól” hisztit válthat ki. Bár a szülők gyakran nehezen értik meg, miért fontos a piros pohár a kék helyett, vagy miért kell neki minden áldott este ugyanaz a mese, a kisgyerek számára ezek az egyszerű, de fontos rítusok a kiszámíthatóság és az irányítás érzését adják. Így aztán, bár ostobaságnak tűnhet, hogy a Mikiegér is az asztalnál üljön, vagy újra ugyanazt a meselemezt hallgassák végig, ezektől a kiszámítható tevékenységektől a kicsi boldognak érzi magát, tudja, biztonságban van.

Szellemi fejlődés

A totyogók a legjobban az ismétlésekből tanulnak, így nem csoda, hogy ugyanazt a dalt akarják hallani, ugyanazt a mesét kell nekik felolvasni, vagy képesek ugyanazt a videót újra meg újra megnézni. Ezáltal bővül a szókincsük, nő az értés és a memorizálás szintje. Egy idő után izgatottan mondják a vers vagy a dal következő sorát ("Cini-cini muzsika" és az "Esik eső csepereg" már megy...de többet nem tudok tanítani :( , de most elhatároztam, hogy hetente 1-et megpróbálok megtanítani. Csakis az egyszerűbb fajtából, mert eléggé szita az agyam...). Ezekre a pillanatokra és a gyerek speciális érdeklődésére építve tovább beszélhet neki kedvenceiről, új szavakat és fogalmakat bevezetve (például. „igen, Fickó sokkal nagyobb, mint a többi kutya”). Aztán, ha a környéken sétálnak, vagy kirándulnak, tovább is bővítheti a beszélgetést („Igen, az ott egy másik kutya, de ő fehér, nem barna, mint Fickó” vagy „az állatkertben nincsenek kutyák, de megnézhetjük az oroszlánt és a medvét”). Azzal, ha beszél a kicsihez, és az életből veszi a példákat, a füle hallatára kel életre a nyelv.

Paraméterek:

Súly: 13,70 kg

Hossz: 90 cm

Fejkörfogat: 50 cm

Cicikörfogat: 52 cm

Pocikörfogat: 50 cm

Talp: 14 cm

Tenyér: 10,5 cm

Bicepsz: 19 cm

Fogak: 16

A többit meg majd idefirkantom valamikor ;)

181.

Szombaton Apa dolgozott, így "ellógtuk" az egész délelőttöt. Nem főztem ebédet sem. Délelőtt volt egy kevés időnk, amikor a Nikiék is ráértek. Lementünk egy kicsit sétálni. Ők is gyalog voltak, gondoltam, mi is így megyünk. A Dorci kinézte magának még itthon a babakocsit, Te meg a labdát. Azt hittem, mindenki boldog... Amint leértünk, Neked egyből a babakocsi kellett, a Dorcinak meg nem kellett a labda... Azt a visítást, amit rendeztél... Sajnos elég későn jutott eszembe, hogy van még egy babakocsink, de legalább eszembe jutott :) Aztán hazakísértük a Nikiéket. Persze akkor már nem az első babakocsi kellett Neked, hanem megint csak az, amit a Dorci tolt. Ez valahogy mégis megoldódott. Hol Te, hol a Dorci hisztizett az úton. Valaki mindig üvöltött. Egy élmény volt a séta :(
Délután "csak úgy" elmentünk vásárolgatni. Apának szükségessé vált egy cipő, mert a régiben már több ezer km-t levezetett, Neked pedig rengeteg téli ruhára van szükséged. Mivel Apa nehezen bírja kezelni a hisztijeidet, arra gondoltam, hogy Ő menjen el cipőt venni, mi meg megyünk a magunk dolgára. Tök jól bevált ez a dolog. Igaz, hogy állandóan elszöktél a boltban, meg nem akartad a ruhákat felpróbálni, de mégis sikerült venni egy garbót, meg 3 kardigánt. Apa meg egyedül is tudott venni magának egy cipőt :))) Sajnos, csak itthon derült ki, hogy az egyik felső kicsi lett, ezért másnap vissza kellett vinni.

Vasárnap reggel (megint együtt aludtam Veled) 8-kor ébredtünk fel. Első kérdésed az volt, hogy "hol az Apa"? Körülnéztem a lakásban, és nem találtam sehol... Viszont megláttam egy cetlit, amire levelet írt, hogy elment horgászni és 10-re jön. Ezen felbuzdulva elmentünk kényelmesen a boltba, aztán meg a Mamához. Közben Apa hívott, hogy nem marad tovább, mert majd' megfagy és különben sincs kapás :( Pedig már rákészült, hogy sült halacska lesz az ebéd... Először a Papa kísért minket haza, mert sok volt a cuccunk. Aztán mi vittük Őt haza, mert mentünk a pulóvert kicserélni. Szerencsére minden gond nélkül vehettünk másikat. És jót.
Délután megint átmentünk a Mamáékhoz. Motorral, mert a Papa megígérte, hogy lemegy Veled, amíg a Mama megnyír engem. Este fél nyolckor indultunk haza.

Mi az, amiért reggel 7-kor (!!!) teljes menetfelszerelésben kell így állni???


Hát építkezés a ház előtt, TRAKTORRAL!!!