217.

Ma délelőtt, a Niki közreműködésével (ő vigyázott Rád) sikerült eljutnom a bölcsibe. Már majdnem úgy nézett ki, hogy most se jutok sorra, de azért mégis fogadott az igazgatónő.
Úgy emlékezett, hogy januártól kértem az elhelyezésedet(pedig nem, mert még ők mondták, hogy mivel 19.-én töltöd be a 2.-t, előbb nem tudnak felvenni, csak abban az esetben, ha lemondok a gyedről...), és úgy döntöttek, hogy ők nem fognak nálam jelentkezni, hanem megvárják, hogy én mikor megyek.
Miután letudtuk a nézeteltérést, elmondta, hogy milyen papírokat kell bevinnem hozzá: születési anyakönyvi kivonat, TAJ kártya, lakcímkártya, kiskönyv, orvosi igazolás. Ezen kívül kell vinnem a munkahelyemről egy igazolást, hogy van munkahelyem és ott 8 órában foglalkoztatnak . Ez volt a legneccesebb, mert nem voltam biztos abban, hogy ad ilyet a cég akkor is, ha még nem dolgozok, hanem a szabadságomat töltöm. Később felhívtam és azt mondták, hogy adnak :)
Ezután megkerestük a gondozónőt, Szilvi nénit, aki sokkal szimpatikusabb volt, mint a szülőin. Elmondta, hogy miket kell majd rendszeresen vinni: szalvétát, wc papírt, szappant, zsebkendőt.
Mikor megtudta, hogy nincs pelenkád, felragyogott a tekintete és fiatalodott vagy 5 évet :D
Megkérdezte, hogy szólsz-e ha pisi lesz? és mikor mondtam, hogy igen, szerintem ilyet mondhatott magában: Yesss! :DD
Mondta, hogy mikor már "élesben" jövünk, akkor 8-ra ott kell lenni, mert akkor van reggeli. Mondtam, hogy azzal nem is lesz gond (azt nem említettem, hogy 6-ra fogok járni dolgozni...), mert mindig korán kelő voltál, sokkal inkább a délutáni "maratoni" alvással lesz a gond, mert az eltart 2-3 (de van, hogy 4) órát is. Gondoltam arra, hogy felébresztelek, de szerintem azért alszol ennyit, mert ennyit kíván a szervezeted. Ha meg felkeltelek csak nekem fogsz nyűglődni... Azt mondta erre, hogy most már inkább ne vezessek be semmi újat és arra kér inkább, hogy 7végén is próbáljunk aszerint élni, mint a hét 5 napján ott a bölcsiben. Evidens.
Aztán kért 2 füzetet, az egyik üzenő, amibe a bölcsi irkál, a másikba meg írjak pár oldalt Rólad, a szokásaidról. Először arra gondoltam, hogy mit írjak 2 oldalon keresztül, aztán mikor itthon jobban belegondoltam, lehet az egész füzet betelik majd :D
Aztán megmutatta, hogy kell bemenni, hol vannak a babakocsik, a szekrények.
Majd elővette a naptárat és megkérdezte, hogy mikor is szeretnénk jönni? Mondtam neki, hogy úgy 2-3 héten belül. Nézegette, és azt mondta, hogy az sehogy se lesz jó, mert 2 hetenként csak 1 kisgyereket tudnak beszoktatni (hogy a többieket ne zavarja meg több szülő jelenléte), és márciusig be vannak táblázva... Mit szólnék a jövőhét hétfőhöz?!? Hát, először is a szívem majd kiugrott belőlem, aztán azt mondtam, hogy nekünk az nagyon jó lesz.
Még vissza kellett mennem az igazgatónőhöz, aki azt mondta, hogy adategyeztetésre akkor holnap menjek vissza, mert mire első nap megyünk, neki kellenek a papírok. Így holnap reggel fél 9-re megyek oda, ott megkapom a dokihoz szükséges papírokat, amit a délutáni rendelésre el is viszek kitölteni. Aztán felhívtam a melóhelyet, hogy hétfőre írják meg az igazolást is, hogy az is meglegyen :)
Annyira izgatott vagyok!!! Bölcsis lesz a a kislányom :)
Emiatt nem hétfőn, hanem már vasárnap megtartjuk itthon a szülinapodat, mert olyan dolgot fogsz kapni, ami a bölcsibe kell :)

Más: pár napja (talán 2-3) beléd bújt a kisördög! Nagyon TűzkőPanna lettél (ahogy a Mama mondta, mert Ő nem mondja azt, hogy rossz vagy...). Rosszalkodsz egész nap, mindig azt lesed, mivel tudsz egy kis galibát okozni:

• első nap eltörtél 2 kést a babakonyhából,
• direkt előszedted az összes játékot egyszerre, pedig tudod, hogy egy-kettő lehet csak elő
  
• aztán lenyalogattad a temperát a só-liszt gyurmáról,
  
• a kezeddel összetapicskáltad a falat,
• míg én főztem, ráborítottál egy fél üveg cukrot a készülő rakott krumplira
• míg kiszanáltam egy csomó felesleges iratot egy nagy szemeteszsákba, Te kiborítottad azt a szoba közepére
• a levesbe való kagylótészta zacskóját kiszakítottad és a tartalmát a szőnyegre ürítetted...

Tuti volt még, de hirtelen ennyi jutott eszembe. Mikor megszidlak,vagy esetleg kapsz a popsidra, akkor meg olyan ártatlan szemekkel tudsz nézni, meg közbe mondani, hogy "bepejeztem"... Tegnap óta viszont, ha rossz vagy, büntiből a sarokba kell állnod...

216.

Tegnap reggel már felkelés előtt dög voltam. Úgy éreztem, hogy pörög velem a szoba. Aztán visszavánszorogtam az ágyamba és úgy gondoltam, hogy pár perc és elmúlik. Már Apa is elment dolgozni, de csak nem lettem jobban. Már kezdtem aggódni... Ebédnek való nem volt itthon, én meg nem tudtam elmenni a wc-ig. Úgyhogy összekaptam magam, beszéltem a Nikivel, hogy induljunk el, mert hiába nem vagyok jól, ki kell mozdulnom, mert muszáj.
Vettem a hentesnél egy kevés parizert, hátha segít, és láss csodát, 2 percen belül nem volt semmi bajom :) Valószínű, hogy megint az alacsony vérnyomásom és a nagyon alacsony cukorszintem bohóckodott. Minden esetre jól megijesztett!

Elmentünk a MÁK-ba, mert hétfőn elfelejtettem a születési anyakönyvedet elvinni. Gondoltam, hogy a portásnővel összetűzésbe foguk kerülni... direkt ezért megkérdeztem még hétfőn az ügyintézőtől, hogy mikor leadom a papírt akkor is kell-e sorszámot húznom? és azt mondta, hogy nem, csak adjam neki oda a papírt. Mentem be, a portásnő rám kiabált, hogy sorszámot kell húznom. Szó szerint megijedtem tőle, mert egy boszorkány kinézetű és hangú nőszemély volt :) Mondtam neki, hogy nem kell sorszám, mert... Erre ő: akkor is kell sorszám! Én meg válaszoltam neki olyan kedvesen, ahogy ő nekem: én nem húzok sorszámot! Azzal visszament a kalitkájába :)
Bementem, erre pont nem volt az az ügyintéző, akivel beszéltem... Egy apuka töltött ki éppen egy nyomtatványt, miközben megkérdeztem az ügyintézőt, hogy beadhatom-e az elmaradt iratot? Őt kedvesnek egyáltalán nem nevezném, de volt szíves és elment megkérdezni azt akivel én beszéltem, hogy ezt így kell-e? És így kellett, de nem szólt volna, hogy OK, végeztünk, elmehetsz. Hanem pár perc várakozás után kérdeztem tőle, hogy elfogadta? Mondta, hogy igen, rendben vagyunk...
Közben az apuka, aki töltötte ki a papírt annyit bénázott :), hogy azt se tudta, hogy hová írja az aktuális dátumot és hová a gyerek születési idejét. El is gondolkodtam, hogy vajon Apa is ilyen lehetett??? :D

Ezután még elmentünk a bölcsibe, mert a beiratkozáskor azt mondták ott, hogy 2-3 héttel a beszoktatás előtt jelentkezzünk. Az most van... :$
Szóval betessékelt egy gondozónő (?), hogy ne fagyoskodjunk, ő meg addig szól az igazgatónőnek. Csak hogy az igazgatónő telefonált. Sebaj, megvárjuk. Gondoltuk az első percekben.
Aztán egyre türelmetlenebbek lettetek és mint felmentő sereg, úgy jött vissza a hölgy, hogy még mindig telefonál az igazgatónő, ha nem gond, jöjjünk vissza máskor. Mondtuk, hogy nem gond, már úgyis le akartunk lépni, mert nem tudtunk mit kezdeni veletek, csak nem akartunk elmenni szó nélkül :) Mondtam, hogy majd holnap jövök.
Mondta a Niki, hogy akkor már több eszünk lesz és otthagylak náluk letétbe, mert ott mégiscsak el tudtok játszani egymással.

Ma jégeső árasztotta el az utakat, így nem tudtunk kimozdulni. Én is csak annyi időre, míg Apa hazaszaladt, lerongyoltam a boltba, mire megjöttem, már fel volt öltözve, hogy megy be a céghez. Estig még van idő izgulni azokért, akiknek muszáj ma (is) vezetni...
Holnap újra próbálkozok a bölcsiben.

215.

Csütörtökön (nálunk mindig csütörtökkel kezdődnek a bejegyzések...) újra voltunka zeneoviban. Most legalább megnyugodott háborgó lelkem, hogy nem csak Téged nem érdekelt igazán a foglalkozás... Igaz, régen is voltunk (valamikor december közepén), Te is változtál, ők is... Nem tudtak a dalok úgy lekötni, ahogy szerettük volna, ezért kicsit korábban is lett vége. Az utána következő játékkal nem volt semmi gond. Leginkább a csúszda tetszett, meg egy hógömb, amit miután megmutattál a Zorkának, már nem kaptad vissza :( Ő próbált kiengesztelni Téged mindennel, de semmi nem érdekelt, csak a gömb. Ebből adódott némi vita (amit sajnálok, az az, hogy Tünde épp akkor nem figyelt, mikor a nézeteltérés zajlott, mert akkor láthatta volna, hogy nem mindig Te vagy a kezdeményező...), de hazaúton már el is terelődött a szó :)

Péntek és szombat átlagos... Nem jut eszembe semmi említendő.

Vasárnap: miután ApaMama már pár napja célozgatott Apának, hogy fogytán a tüzelője, felkerekedtünk ApaTesóval együtt fát vágni hozzá.
Először megijedtél a fűrész hangjától, de utána már lelkesen vitted Apának az aprítani valót. Jó sokáig kint voltunk a csípős hidegben. Aztán a Mama mondta, hogy nyugodtan menjünk be, és rendetlenkedj kedvedre, majd délután összepakol utánunk. Hát, nem kellett 2x mondania. Pillanatok alatt olyan kupit csináltál... !
Miután összevágták az összes fát, hazajöttünk. A kocsiban elég gyorsan elaludtál. Mikor kiszálltunk, ApaTesója (őt így is hívod) kérdezte, hogy így fel is tudlak hozni a lakásba? Mondtam, hogy igen, sőt, le is vetkőztetlek és csak utána teszlek az ágyba. Sikerült megcáfolnod... Miután Apával nagy nehezen lehámoztuk Rólad a ruhákat, felébredtél. Annyira, hogy utána se a Thomas, se a Barbie nem tudott visszaaltatni.
Gyorsan megfőztem (kb. fél óra alatt) és ebédeltünk. Ekkor 4 óra volt. Apa úgy döntött, hogy pihen egyet. Már Te is tudtál volna, de gonoszAnyu nem engedte :) Inkább átjátszottuk a holtpontot. Valamivel korábban mentünk pancsizni (ahol kimertél vagy 2 liter vizet a mosógép tetejére meg a kőre...), de az elalvás csak negyed órával volt korábban a megszokottnál :( Reggel fél 7-kor ébresztettél.

Ma a Nikiék elkísértek minket leadni a Gyes igénylő papírt. Még jó, hogy ők is jöttek, mert befontam volna a szemöldököm... Ma óta csak sorszámmal lehet átlépni a küszöböt. Mikor megkaptam és az volt rajta, hogy a várakozók száma 14, hirtelen megijedtem. De jól is tettem, mert úgy 3/4 óra alatt végeztünk.
Szerencsére hiányzott az anyakönyvi kivonatod másolata, de megígértem, hogy beviszem, így elfogadták... Mondtam az ügyintézőnek, hogy sehol nem szerepel, hogy az kell, és nem is mondták, mikor elkértem a nyomtatványt. Erre azt válaszolta, hogy ez evidens... Neki lehet... Nekem Te vagy az első, és ezidáig egyetlen csemetém...
((( A lépcsőházban sajnos egy kis baleset ért Téged :( Elestél a lépcsőn, de olyan rosszul sikerült, hogy beverted a pofid :( A legrosszabb az volt, hogy azt hitted, hogy én löktelek fel, mert sírva mondtad, hogy "bepejeztem"... Szoktalak ugyanis hátulról tolva segíteni a lépcsőn, mert nagyon nehezen megy a feljutás. És volt már olyan, hogy megbotlottál és akkor azt úgy vetted, mintha ez lenne a büntetésed a lassú haladásért, és olyankor mindig ezt mondod miközben gyorsabban igyekszel fel a lépcsőn... De soha nem löknélek fel!!! )))
Hazajöttünk és nekiálltunk főzni. Együtt, mert segítettél: míg én a sárgarépát szeleteltem a levesbe, Te megpucoltad a krumplit (úgy a magad módján). Aztán amikor kevertem a hagymát, Te is kevergetted a kis lábosodban (nem a babakonyhásban, hanem abban amit tőlem nyúltál le) a répát, meg a krumplit, és meg is sóztad. Közben elmentünk leszedni meg kiteregetni a ruhákat, ahol megint segítettél: egyedül rakod el a zoknikat, harisnyákat, bugyikat (a sajátodat is és a miénket is jó helyre), tartottad a zokni szárítót. Mikor kimentem megkeverni az ebédet, Te is jöttél és keverted a Tiédet, nehogy odaégjen :)
Ebéd után, hála a korán kelésnek, lefeküdtünk, és nézni kezdtük a Barbie-t 12:34-kor. 7 perc múlva keltem fel mellőled, mert elaludtál :)))

Képek:

Valamelyik nap a héten gyrost csináltam :) Nem, nem ettél meg belőle ennyit... :


Apa, mint a győrsági láncfűrészes:


Mamánál kint, a röpködő mínuszokban...:



...és bent a szobában:

Ezt a mamuszt a DédiMamától kaptad. Nekem nagyon nem tetszik, de Neked annál inkább. Még az sem izgat, hogy kb. 3 számmal nagyobb, mint a lábad. Reggel a kívánt dolgok top 5-ben tuti szerepel...
Most látom csak, hogy nagyon jól harmonizál a Mama ágytakarójával... :D

A többi képért katt IDE.

214.

Eleinte csak baba-blogokat olvasgattam. Aztán ezt az egyet rendszeresen. Majd annyira megtetszett a blogolás, hogy a bátorításnak köszönhetően én is belefogtam. Nem is gondoltam, hogy nekem/nekünk is lesz olvasótáborunk, és hogy a mi hétköznapjaink valakit is érdekelni fognak. Pedig így van!
Jönnek sorban az egyelőre ismeretlenek, akik itt is maradnak és ismerősök, barátok lesznek. És én is megyek, olvasom Őket, hogy kivel mi történt azon a napon/héten. És így egy nagy baráti kör tagjai leszünk. Nagyon jó közéjük tartozni! Együtt örülni, szomorkodni velük, látni, hogy ők is ugyanolyanok mint Te, vagy mint én :)

És miért jutott ez eszembe? Mert Katától olyat kaptam, hogy csak na! Egy barátság oklevelet!


"Igazából nem is jó szó rá a díj - szóljon, akinek eszébe jut rá jobb kifejezés - inkább jelzés a barátságról és a közelségről, ami legkevésbé értendő földrajzilag.
Lényege, hevenyészett fordításban: "Ha blogolsz, hiszel a "proximitásban" a térben, időben, és kapcsolatokban való közelségben és teszel is érte. Ezek a blogok különösen varázslatosak. Íróik célja, hogy barátokat találjanak. Nem az anyagiak vagy a hatalom érdekli őket. Reméljük, hogy amikor kibomlik a szalag az üzeneten, még több barátság fog születni. Figyeljünk oda jobban az ilyen blogokra!
Add tovább nyolc újabb blogolónak és mutasd meg ezt a leírást is!"

Ők azok, akikre napi szinten kíváncsiak vagyunk, mint a barátokra általában :) :

Manka és Mininyúl

Niki és Dorci

Anita és Csenge

Timi és Lillus

Kata és Anita

Judit és Bianka

Rena és Petra

Ilgya és Réka meg a Dávid

213.

Tegnap úgy döntöttem, hogy csak akkor kapcsolom fel a villanyt a szobában, amikor már tényleg nem látunk. Felhúztam az ablakokon a reluxát, és mivel még délután 4-kor(!!!) sütött a nap, csak fél 5-kor volt rá szükség. Ez már haladás :) ! Minden nap egy picivel később sötétedik! Ezt észben tartva, remélem hamarabb is jön a tavasz :)))

oOo

Szeretném megkérdezni azoknak a véleményét, akiknek babakonyhát hozott a Jézuska (láttam, hogy szép számmal voltatok), hogy mit főztök benne? Vagy ahhoz járt főznivaló? Nálunk nem, ezért az én kreatívságom egyelőre a gesztenyéig és a só-liszt gyurmából készült bogyóig tartott...

212.

Tegnap elmentünk a dokibácsihoz a 2. Prevenar oltásra. Ezt megelőzte egy reggeli telefon, ugyanis elfelejtettem, hogy mikorra kaptuk az időpontot. Mentségemre legyen mondva, október 27.-én adták az időpontot, amikor is én úgy gondoltam, hogy hol van még az a január???
Oda felé menet megkaptuk a védőnő levelét a 2 éves státuszra. Így azt is megejtettük egyben.
Még a váróban elmeséltem Neked, hogy a doktorbácsi szurit fog adni, ami nem fáj, nem kell sírni, és azért kell, hogy erős lehessél. Ezt kb. 200x ismételtem el, míg vártunk.
Mikor bementünk, a dokibácsi átnézte a szádat, torkodat, meghallgatta a szívedet, tüdődet. A védőnéni megmérte a súlyod: 14, 20 kg!!! A magasságodat nem tudta rendesen megmérni, mert nem egyenesedtél ki, ezért beírta, hogy 91 cm. Ezeket beírta a doki a számítógépbe és azt mondta, hogy az ennyi idős gyerekek közül csak 8% éri el ezt a súlyt, és hogy készüljünk fel arra, hogy 185 cm-nél nem leszel alacsonyabb... Hát nem okozott túl nagy meglepetést, ismervén magunkat (Apa 200 cm, én 175 cm).

Ez a súly percentilis görbéd:

Ez meg a hossz percentilis görbéd:

A szurit kicsit megsirattad, de csak akkor, amikor húzta ki a tűt a combodból. Hősiességedet egy napocskás matricával jutalmazta. Ezután megmutattuk neki a tenyered, amin nem tetszett a bőr. Ki van száradva, és hámlik. Mondtam neki, hogy lásson át a kék filctollon, mert olyan szegények vagyunk, hogy nem futja papírra, így szegény gyereknek a kezére kell rajzolnia :) Meg nyalókára sem futja, ezért szopogattad meg a filcet... Azt mondta, a hámlás a múltkori kéz-száj fertőzés maradványa, kenegessem zsíros krémmel, és lehet a talpadon is ilyen lesz. Erre odadugtad az orra alá a sajtszagú lábadat :)
Kérdezte, hogy sok sárgarépát eszel-e, hogy sárga a tenyered meg a talpad? Mondtam, hogy nem, sőt a gyümölcsöt is akkor fogyasztod el, ha folyik: általában centrifugálnom kell, akkor megiszod, különben nem igen kell. De van, hogy úgyse. A doki bólogatott, hogy ilyenek ezek a gyerekek, hogy nem eszik a gyümölcsöt.
Már csak itthon jutott eszembe, hogy mostanában nagyon rákattantál a sárgarépa-narancs üdítőre, ezt iszol minden nap, de max. 2-3 üveggel (2dl-es).
Írt fel egy immunerősítőt is (EZT) a közelgő bölcsi miatt. 30 napig kell szedned, majd 2-3 hét szünet, utána 10 nap por, 20 nap szünet. Így kell még 3 hónapig folytatni.
Este kicsit melegnek találtam a homlokod, de a lázmérő szerint nem volt hőemelkedés. Na nem mintha bágyadt lettél volna... sőt, fél 11 volt mire elaludtál...
Sajnos, megint melletted aludtam. Nem bírok én már olyan későn vándorolni...

Ma ritka nyűgös voltál. Délelőtt gyalog mentünk a boltba (vagyis én gyalog, Te meg toltad a Pannit :) ), de már kifele jövet nem akartál jönni velem. Hiába vetettem be minden praktikát, csak 1 órás séta után jutottunk el a patikáig. Így legalább megvolt a levegőzés :)
A patikában csak néztem, mikor közölték a gyógyszered árát, de hát az egészségeden nem spórolhatunk!
A lépcsőházban már szabályosan üvöltöttél... hazajöttünk és egyből letettelek aludni. Fél 12 volt. Aludtál 3/4 órát és felsírtál. Egy jó fél óra éneklés, verselés után tudtalak visszaaltatni. Szerintem az oltásnak lehet ez a mellékhatása. Viszont a korai szieszta miatt, talán időben le tudsz feküdni este aludni...

Idén azt hiszem ma voltunk először boltban!!! Így kell elkezdeni a spórolást :)))

211.

Szülinapi előleg: a Mama varrta ezt a pizsamát, ami nagyon tetszik Neked (természetesen nem halásznadrág, csak ülve felcsúszik a szára):


Ez a kép meg nekem tetszik nagyon:


Így rajzolnak a jó gyerekek:


Így meg az ördögfiókák:

És nem beállított a kép... ez maga a valóság... :D

210.

Még szilveszter este történt: ültetek Apával a sötét szobában az ablak előtt, tűzijátékot néztetek. Bekapcsoltam a rádiót, hogy ne legyen olyan nagy a csend. A zenére elkezdtem vadul táncolni (jól van na, szilveszter volt...!). Apa vigyorogva megjegyezte, hogy ha elesek, nem visz be a baleseteire. De én csak folytattam tovább. Erre Te:
-Ne táncolj, Anya, elesel!!!

oOo

Átjött ma a Mama. Mondtam Neked, hogy hívd beljebb. Megtetted:
-Gyere be! Ülj le! Cipőt! Kabátot!
...közben meg mutogattál, mint valami katonatiszt... :)

209.

A mi kis családunk :) (szintén Zsukkától)

Véget ért egy régi és kezdődik egy új...
Remélem, hogy nem lesz rosszabb, mint az elmúlt... Kevesebb fejfájás és izgalom, több öröm, boldogság fog következni.
Ha eddig nem így lett volna, hát most már minden nap szóba kerül a bölcsi: hogyan fogsz (fogunk) megbirkózni vele, ki visz, ki hoz, ki lesz itthon, ha beteg leszel??? stb.
Ugyanígy a melóhelyem is napi témát ad: könnyen visszarázódok a hétköznapokba, meg tudok felelni az elvárásoknak, jól kijövök a munkatársakkal, és ők én velem, munka után elég időt töltök majd Veled, Apát sem hanyagolom el??? stb.
Mindezt a piszkos anyagiak miatt: tudunk takarékoskodni, nem herdáljuk el a pénzt??? stb.

Persze nem akarunk puritánok lenni, de úgy gondolom, hogy annak, hogy itthon vagyok egész nap, nagy %-ban van köze van az én pénz szórásomhoz. A tervem az, hogy ha dolgozni fogok, lényegesen kevesebb időm fog jutni a lényegtelen dolgok beszerzéséhez, így a felesleges dolgokra is kevesebbet fogok költeni.
Belátom most már, hogy nagyon sok mindent vettem az elmúlt időben, amit akkor és ott úgy gondoltam, hogy nagy szükségünk van rá, pedig nem is. Ha már ezt sikerül megállítani, már nyert ügyünk van.
Az meg, hogy Te még gyerekek között leszel, jó helyen, én pedig újra keresőképes leszek, már csak hab a tortán.

oOo

Az elmúlt egy-két hétben hirtelen sokat beszélsz.
Az egyik szembetűnő dolog, hogy néhány betűt felcserélsz:

• f helyett p
• v helyett b
• r helyett j
• k helyett t
• z helyett sz
  

Ennek ismeretében egy élmény Veled társalogni. De aki nem ismeri ezt a megoldókulcsot, az nem érti miről beszélsz (előfordul, hogy én sem...).
Pl. a karácsonyfa = tajácsonypa , víz = bísz , kefe = tepe stb.
Aztán elkezdtél ilyen egyszerű szavakat mondani, mint: "beszojultam" (beszorultam), "bisszatetejtem" (visszatekertem), "megcsinálom", "megmosom", "megtöjlöm" (megtörlöm), "köszönöm szépen", "bocsánat", "egészségemje", tegnap pancsi közben pedig ezt jutott eszedbe a semmiből: "egyszejbót, holmenbót" (egyszervolt, holnemvolt)

oOo

Szilveszter óta teljesen felborul az addig nagy nehezen felállított napirendünk. Reggel 8 után van az ébresztő (eddig fél 7-7 körül volt), reggeli 10-kor, ebéd 3-kor, alvás utána 3 órán át, fürdés legkorábban 9-kor, alvás pl. tegnap éjfélkor :(
Remélem, ha Apa visszamegy dolgozni, sikerül visszatérni a régi kerékvágásba...

208.

Úgy döntöttem, hogy fittyet hányok a kint röpködő mínuszokra és elkezdem várni a tavaszt! A bloggal kezdtem a szépítgetést (köszönet érte Zsukkának), nem sokára leszedjük a karácsonyfát, az ajtókról, ablakokról a karácsonyi díszeket és hozzáfogok a tavasziasodásnak :)

A rádióban az egyik hír az volt, hogy Angliában az egyik szupermarket (tán csak nem a Tesco???) elkezdte a húsvéti tojások árusítását.
Úgyhogy nem korai az én elképzelésem sem...

207.

Ez még egy utólagos karácsonyi ajándék:


Este bohóckodtatok Apával a sötétben:


Így nézted, vártad a "tüszijátékot":




Aztán jöttek a Nikiék:


Most már a Dorcival lestétek a tűzijátékot:


Aztán elindultunk a városba, megnézni az ottani tűzijátékot-biztos nem fáztatok... még a paplanokat is vittük magunkkal:



Hát, ennyire érdekelt Titeket:


Aztán hazajöttünk, és mi is durrogtattunk egy keveset (bennem egy profi fotós veszett el... valahol egész mélyen):

Négy órakor aludtál el közöttünk. 7-kor arra ébredtem, hogy rugdalod az oldalam, hogy "menj innen, Anya", így átsétáltam a Te szobádba aludni. A takarómat nem hagytad, hogy elvigyem magammal. Negyed óra múlva megálltál az ajtóban és hangos "Szia... szijaaaa!" kiáltással ébresztettél. Nem nyitottam ki a szemem, így Apának sikerült még visszatenni Téged az ágyba, ahol még 10-ig aludtál.
A felborult napirendet leszámítva (mármint, hogy délután alszunk, este ebédelünk, éjjel sétálunk...ma is este 6-kor aludtál el,pár perce pedig úgy ébredtél meg, hogy "Apa, nézi tüszijátékot!"... izgi lesz az éjjel...) nagyon jól zárult az elmúlt év!

Ma pedig átmentünk a Mamáékhoz boldog új évet kívánni:


Apának pedig:

Azt mondtad Apának, hogy "boldog tajácsonypát!" :D

206.

2008.

• Január:
  
  Apa 30 éves lett, Te pedig 1. !
  A Robi összebútorozott az Ágival!
  Megtudtuk, hogy a szomszédban gyarapodni fog a létszám!
  Apa új munkakört kapott!
  
  
• Február:
  
  Elkezdtél beszélni!
  Társbérlő lettem a lakásban!
  
  
• Március:
  
  Húsvét!
  Felfázásos betegség!
  Elhagyod a tápszert!
  Anya szülinap!
  
  
• Április:
  
  Még több beszéd!
  
  
• Május:
  
  A második Anyák napja!
  Állatkerti séta!
  Csúnya megfázás!
  Bölcsibe iratkozás!
  
  
• Június:
  
  2 éve tudom, hogy jössz hozzánk!
  Kifestettük a leendő szobádat!
  
  
• Július:
  
  Első látogatás a fodrásznál!
  Másfél éves lettél!
  
  
• Augusztus:
  
  Vettünk egy autót!
  Megszületett a szomszéd kis srác!
  Lipóton strandoltunk!
  Apa szabadságon volt 2 hétig!
  Kirándultunk Tatán, Cseszneken, Dunaszegen!
  Találkoztunk Csengével és Anitával!
  Elkezdtél 2 szót összekapcsolni!
  Szülői értekezlet a bölcsiben!
  
  
• Szeptember:
  
  Szobatiszta lettél!
  Nagyot estél a motorral!
  Elkezdtünk zeneoviba, baba klubba járni!
  
  
• Október:
  
  Első Mamás hétvége!
  Névnapod!
  Nagyon durva fejsérülés, de aztán végül semmi komoly!
  
  
• November:
  
  Elkezdtél mondókázni és egyedül enni!
  Elfoglaltad a szobádat, de csak az esti alvás idejére!
  
  
• December:
  
  Mikulás itthon, a Mama munkahelyén, a városban és mindenhol!
  Éjjel sincs már pelus!
  Beszálltunk a könyves játékba, mi küldtünk és kaptunk is sokat, szépet!
  Ajándékot vittünk a MikulásGyárba!
  Sütöttük a mézeskalácsokat!
  Vártuk a Jézuskát nagyon!
  Elkezdtél beszélgetni!
  

205.

Minden kedves olvasómnak
nagyon boldog új évet kívánunk!!!

204.

December 24.

Apával már előző éjjel feldíszítettük a karácsonyfát, így reggel, mikor felébredtél, én a fényképezőért, Apa meg a karácsonyfaizzó dugójáért ugrott. Nem mertél kijönni a szobádból, hiába mondtunk bármit. Először csak annyira kukucskáltál ki, hogy a fa egyik ágán lévő lámpát láttad. Aztán nagy könyörgések közepette megálltál az ajtóban és nézted a villogást.
Aztán nagy nehezen mégis kicsaltunk, és nekiálltál a csomagoknak. A papír tépése tetszett a legjobban, a játék nem is izgatott annyira. A csomagolópapírok összegyűjtése és a szemétbe dobása volt a fontos :)
A karácsonyfa látványa is lenyűgözött téged. Még a wc-n ülve is kinéztél az ajtórésen és mondtad, hogy "ott a kajácsonyPa"
Megtaláltad az én ajándékomat is (parfüm, tusfürdő, stift), amit meg is kellett szagolgatnod. Apa ajándékát meg ki is kellett bontanod, mielőtt odaadtad volna neki.
Apa délelőtt elment a Mamáért. Többször mondtam, hogy ne rosszalkodj, mert mindjárt itt lesz a Mama és nem hoz ajándékot. Erre mindig azt mondtad, hogy "nézi" meg, hogy "nyitom" (az ajtót). Mondtam, hogy még nincs itt, de mindig rohantál és nyitottad az ajtót, egyszer meg is szöktél.
Mikor megérkezett, már nagyon be voltál sózva. Te adtad oda a közös ajándékot: egy kávéfőzőt. Persze Te is kaptál tőle: egy babát, mindenféle hozzávalóval. A mózesbe bele is ültél, közben pedig mondtad, hogy "nem jó... picit kicsi". A Mama játszott veled sokat, Te meg szórakoztattad őt.
Ebédidőben átsétáltunk az AnyaMamáékhoz. Ott is járt már addigra a Jézuska. Ott még a miénknél is nagyobb fa volt. Egyből nekiugrottál az ajándéknak, de szerencsére egy mandarinnal sikerült elterelni a figyelmedet. Kezdődött a közös eszem-iszom, dínomdánom :) Ettél egy kevés levest, benne sok tésztával. A Mama direkt külön Neked csinált pörköltet noklival, hát meg se kóstoltad. Amúgy eszegettél mindenből egy-egy falatot.
Aztán jöhettek az ajándékok. Először a Dédié: egy rózsaszín hajú baba, egy harisnya (ami sajnos kicsi lett, de nem mondtuk meg neki), meg egy mini rezsó edénykékkel :) Már ezekkel is jól el voltál, pedig a Mamáé még csak most jött: egy mesekönyv és egy babakonyha (ez utóbbiról tudni kell, hogy a neten vettük használtan, mert ugyan találtunk újat az egyik boltban, de sokalltam érte 10 ezret, mert általában nem játszol a játékaiddal. Úgy gondoltam, hogy inkább vegyük meg ezt és az olcsóval ne játssz, minthogy a drágát nézegessük a sarokban. Erre! A babakonyha a legtutibb játék mind közül!!! Ha csak azt az 1-et kaptad volna, akkor is nagy örömet okoztunk volna vele...) Szétszedted a Mama adventi koszorúját és benne lévő dekorgyöngyökkel elkezdted a főzőcskét. Hosszú órákon át. Na jó, néha megszakítottad egy hancúrozással az ágyon, meg rövid hisztivel, de akkor is az maradt meg bennem ebből a napból, hogy nagyon jól eljátszottál az ajándékoddal.
Délután nem aludtál, így miután hazaértünk, gyors pancsit követően 8-kor már húztad is a lóbőrt :) Dejó -gondoltam. Aha... 21:12-kor már fent is voltál. Hátsimi, meg betakargatás és visszaaludtál. Egy óra múlva megint ébredtél. Meg újra. Fél 2-kor átmentem melléd aludni, hátha ott jobb lesz. Ott meg fél éjjel azon veszekedtél velem, hogy melyik takaróval takarjalak be Téged, melyikkel magamat. Aztán párnát is adjak, az enyémet is. Aztán meg nem is kellett a takaró. Örültem, hogy reggel lett...

December 25.

A Tesómékat vártuk. Vagyis tudtuk, hogy jönnek, mégis a telefonhívására ébredtünk :) Szerencsére nem sztrájkolt a MÁV, így fél 8-ra berobogtak. Szegényeknek nagyon korán kellett kelniük (Ági ráadásul előtte nap dolgozott, meg Szentestéztek a szüleinél, úgyhogy épp lefeküdt, mire kelhettek is), így elég álmosak voltak. Ági úgy gondolta alszik egyet. A Robi nem így gondolta. Te meg segítettél neki. Gyorsan megreggeliztünk, majd az Ági vissza tudott aludni.
Ebédre megint a Mamához mentünk. Most még jobban ettél, mint az előző nap. Igaz, hogy először csak levest, de abból egy felnőtt adagnyit. Meg a nap folyamán még csúszott le is, az is.
A Robi elaludt a számítógépnél a fotelben. Téged pedig elaltatott a Mama az általam összetolt 2 fotelben. Fél 5-kor... Másfél óra múlva felkeltettelek, hogy ne egyből az alvásból kelljen haza indulnunk. Annyira nyűgös voltál, hogy sehol se volt jó, csak az ölemben. De ez csak addig tartott, míg el nem indultunk. Menet közben már közlékenyebb voltál. Végig magyaráztad az utat. Én is, hogy ne csak dumáljál, hanem szedd a lábaidat is, mert a Robiék miattunk fogják lekésni a vonatot.
Miután ők hazamentek, még játszottunk egy kört azzal, amit az ő Jézuskájuk hozott: Duplo (-hoz hasonló) építőjátékkal. Már fél 11 volt, mikor úgy éreztem, hogy leragadnak a szemeim. Te még bírtad volna szusszal.

December 26.

Ma már nem voltunk hivatalosak a Mamáékhoz :), ezért délelőtt főznöm kellett (volna), de nem volt itthon tojás. Így mégiscsak átmentünk a Mamához, ahol röpke 2 órát töltöttünk el tojáskérés céljából :D Mikor hazajöttünk, Apa azt mondta, hogy már ne álljak neki a főzésnek, hanem menjünk egyből a Dédiékhez. Én azért még bepaníroztam a husikat, míg Ő valamit kotort a gépen. 1-kor indultunk el. Nem sokkal utána elaludtál az autóban. Megérkezésünk után hoztad a formád: nem lehetett rád nézni, hozzád szólni, és megérinteni. De ahogy teltek a percek, úgy oldódtál fel és végre lehetett veled beszélgetni, meg játszani, sőt, már kezdtél átesni a ló másik felére is. Mikor megérkezett a Rajmund, egyből körbepusziltad és később is csak ő részesült ebben a megtiszteltetésben. Aztán kimentünk az udvarra, ahol a kutyát kergetted őrületbe. Annyi jutalomfalatot kapott, hogy már csak játszott vele, de nem evett belőle. Meg előhoztad a házából a sípolós játékát és mondtad neki, hogy "gyeje kutyuska, játszani!". A kutyuska meg nem akart. Erre megfogtad és jobb belátásra bírtad. Később, már ha csak meglátott, elfutott előled... :)
Szerencsére jó lett a Rajmundnak a kapuskesztyű is meg a mez is, és örült is neki. Cserébe te meg megkaptad az ő kisbiciklijét, így már semmi akadálya annak, hogy a Dorcival kerekezzetek az ünnepek után. Sőt, mi már vettünk is egy bukósisakot is, ami még meglepi lesz Neked :)
Gyorsan sötétedett, így elindultunk haza (pedig még csak 5 óra volt...). Így is elaludtál, még ki se értünk az utcából. 8-ig aludtál egyfolytában. Akkor ettél egy jó adag rántott husit, krumplival, majd mentünk pancsolni. Tejci ivás után újra szunyáltál.
Reggel meg fél 9-kor ébreszteni kellett.

December 27.

Apa ma bement a munkahelyére, mi meg elmentünk a vásárcsarnokba káposztáért. Gyalog mentünk (illetve én toltam a kocsit, hátha elfáradsz az úton... már 2-3 hete nem használjuk a kocsit, csak extra esetekben), közben végig mondogattad, hogy "megyünk káposztáér(t)". Hát a csarnok éppen zárva volt... Bementünk a boltba, de az meg kongott az ürességtől... Elindultunk a megszokott boltunkba, hogy majd ott bevásárolunk. De az is üres volt. Így nem lett káposzta, hanem töltött paprika.
Ebéd után jöttek ApaTesójáék. Mikor ezt mondtam Neked, azt válaszoltad, hogy "félek". Mikor először itt volt, végig üvöltötted azt a félórát (hát nem jön túl gyakran... akkor volt 2.-szor a két év alatt...), és azzal próbáltalak nyugtatni, hogy nem bánt, ne félj tőle.
Most nem sírtál, de azért bújtál hozzám rendesen. Hoztak ajándékot is: egy dvd-t, egy babát, egy telefont, egy sálat, gumicukrot (ez utóbbi csak addig tetszett, amíg összenyálaztad, majd ledobáltad a szőnyegre, ahol összeszedett minden szöszt). Aztán eltelt a kritikus 20 perc és megmutattad milyen vagy valójában. Mikor elmentek, köszöntél nekik, meg integettél az erkélyről.
Ma sem sikerült időben ágyba bújnod délután, csak 3 után. Most 6 óra van, de még mindig alszol.

203.

Nem válogatok ki egyet sem...

Akit érdekel a decemberi képáradat az katt ide (ez remélhetőleg bővülni fog a hátralévő napokban...), aki pedig a karácsonyunkra kíváncsi, katt ide.

Majd, ha ennél több időm lesz a gép előtt ülni, be is számolok a karácsonyunkról :)