Február

Ezek a 3 éves jellemzőid, amik eddig piszkozatként pihentek:

Játék: a karácsonyi ajándékok közül a baba (meg a hordozója) nagyon telitalálat volt! Nem csak napi szinten lett szereplő, hanem már-már családtag. Ha bármi mással játszunk, akkor is mindig megkérdezed, hogy idehozhatom a babámat is játszani? Múltkor vettünk neki eldobható pelust, úgyhogy annak ellenőrzése is remek feladat. Amúgy semmi más nem érdekel a karácsonyiak közül :( Viszont naponta más-más játék kerül elő: boltos néni (pénztárgép) játék gyümölccsel, só-liszt gyurmával, nyomdával, vagy állatkert, vagy építőkocka, vagy kirakó, vagy kártya, vagy memóriajáték. És számomra néha hihetetlen, de pici baba korod óta élvezed a dobozba, pohárba, perselybe apró kütyük ki-be pakolását. Mese: bevezettük a könyvből való esti mesét. Erre az esti fürdés ideje alatt kerítünk sort. Általában úgy zajlik, hogy te főzöd a levest a fürdővízből, én meg az általad kiválasztott mesekönyvből mesélek 3-4 mesét. Most éppen a Nikitől fél éve kölcsönkapott, és azóta ki sem nyitott Mesél az erdő az állatokról van soron. (egyébként nagyon jó mesekönyv!) Ami nekem nem tetszik, hogy közben nem figyelsz a mesére, a képeket sem nézegeted, hanem teszed közben a dolgod. Viszont ha abbahagyom, számon kéred tőlem: miért hagyod abba? Egyik este a vacsora közben is meséltem neked (Tündérszép esti mesék): nagy képek, kevés szöveg, ismert mesék lerövidítve: Gulliver, Alíz Csodaországban stb. Ezt már inkább hallgattad, de talán azért, mert közben semmi nem vonta el a figyelmedet. Azt azért nem szeretném, hogy én csak olvasgatok neked, mint a falnak, mert úgy semmi értelme. Persze nem muszáj tátott szájjal bámulnod, de jó lenne valami visszajelzés a részedről, hogy a "füled azért ott van", még ha nem is nézel rám mesélés közben. Lámpaoltás után most már követeled a fejből mesélést is. Ilyenkor egy kitalált kislányról, Csiripiszliről mesélek, akinek az élete szóról-szóra megegyezik a tiéddel. Így beszéljük meg az aznapi eseményeket, viselkedést. Nála tudod, hogy mikor nem cselekszik helyesen, nem szép dolog nem köszönni és hisztizni valamiért, verekedni stb., de ha rólad van szó, teljesen hidegen hagynak ezek a dolgok. Tévé: az ünnepek alatt, meg a betegség idején elég sok időt töltöttünk tévénézéssel. Én pl. megnéztem néhány Mónika-showt, amire évek óta nem volt időm, és igényem sem. Te viszont elég jól rákattantál a rajzfilmekre. 99%-ban Minimax, 1% bármi más. Még az animációs reklámokat is meg kell nézni. Mesében nem vagy válogatós: csak a "buta vagy fiús" meséket nem nézed, illetve a Geronimo Stiltont. Óvoda: az első napi nyafogás után, másnap előreszaladtál megmutatni a csoportodat is. Kijött az Anikó néni bemutatkozni, meg elmesélte, hogy minden rendben volt veled, jól feltaláltad magad, játszottál, ettél, aludtál. Közben belestem a csoportba, álltál egy kisfiúval szemben, ő nagyban mutogatta az új karóráját, te pedig szájtátva figyelted. Mesélte az Anikó néni, hogy a lányokkal nagyon jól eljátszottál, és van egy hódolód, a Dani, aki már első nap ölelgetett, puszilgatott téged (csak lassan a testtel!!!). Azóta minden nap ki vannak függesztve a falra az aznapi munkák: bohóc színezés, álarc készítés, hóember gyurmából - de te gombát csináltál :). Ezeket itthon újra elkészítettük délutánonként. Egyik nap azzal jöttél haza (sírva), hogy nagyon álmos vagyok, mert nem aludtam az oviban... mert nem volt ágyam, meg párnám... mert nem hozott be az Anikó néni! Másnap rákérdeztem az oviban, hogy tényleg nem alszol-e, de azt mondta Anikó néni, hogy igenis nagyot alszol ebéd után. Másnap is ez volt a történet, úgyhogy megint rákérdeztem, hogy van-e saját ágyad? Megint azt mondta, hogy persze, hogy van! Azóta nem volt ilyen témád hazafelé, de mindig megjegyzed, hogy nagyon álmos vagy reggelente. Pedig fél 9-kor mindig alszol még velem is. Reggelente egyedül ébredsz fel fél 7-kor. Amióta ovis vagy, itthon nem vagy hajlandó enni ebédet. Még nem tudom, hogy azért-e mert ott normális ebéd van (mennyiségre is elég, és van leves meg második), vagy mert az uzsonna is épp hazaindulás előtt van. Majd 1 hónap múlva megnézzük a súlyodat, hogy mi a helyzet. Nagyon várod (várom) már a farsangot. Kész van már jelmez, tetszik mindenkinek. Gondolataim az óvodával kapcsolatban:

• az oviba nagy gyerekek járnak - te sem vagy kicsi, de mellettük egészen pici vagy
• és sokan
• ezért kaotikusnak tűnik az öltöző reggel és délután is
• a szülők jobban szeretnek köszönni, mint a bölcsiben
• mindenki ugyanazt eszik, ezért 1 étlap van kifüggesztve
• minden gyerek minimum 1 játékot hoz magával - erre a jó szokásra már téged is rávettek:$
• mától fogva már a mesekönyv is napi kísérő lesz :)

Szöveg: azt most nem részletezem, hogy mennyire tudsz folyékonyan beszélni (állíthat bármit a védőnő).

• ha felemelem a hangom: engem nem is szeretsz?
• ha nem engedek meg valamit: akkor ne is szeressél!
• ha megbántasz, és azt mondom, hogy sírok: jó, sírjál is! Sírsz már???
• ha azt mondom, hogy igen: odabújsz és addig puszilgatsz, míg abbahagyom
• ha durci vagy és akkor kérdezem, hogy szeretsz?: NEM!
• ha visszakérdezek, hogy tényleg nem szeretsz?: tényleg!
• ha folytatom, hogy biztos ezt akartad mondani?: IGEN! ... NEM!!! és megint jön a fojtogató ölelés, meg a nyálas puszik :)
• a kivi az kibi
• a vetkőzök az leöltözök
• a vitt az viszett, az aludt az alszott, a vett az veszett
• a belőle az belőből
• a teljes hasonulás ismeretlen számodra, ómagyarul beszélsz: pl. a kupakkal az kupakval
• az olyan, mint a miénk az olyan lenne, mind a miünké

oOo

-Bestámpolót a Mama. -Mivel? - Stestámpolóval!

oOo

-Anya, nézd, a plafonra feldöglött egy szúnyog!

oOo

-Mama, ne beszélj bele a fülembe, mert unalmas vagy!

oOo

-Hadd kérdezzek valamit! (ez minden általad feltett kérdés előtt elhangzik, úgyhogy napjában 500x)

oOo

-Az oviban vannak kislányok, meg nagy kislányok... -És te mi vagy? -Én nagykislány vagyok!!!

oOo Ezeket meg szinte segítség nélkül elszavalod:

Sarkady Sándor: Farsang Fruskák, Zsuzskák, Dorottyák, Járjátok a bolondját: Dínomdánom vigalom,- Nincs a táncra tilalom! Maskarások, bolondok, Rázzátok a kolompot: takarodjon el a tél- Örvendezzen, aki él! Szabó Lőrinc: Hörpentő Gá-gá, bíró, bumbele Máté, nem apádé, nem anyádé, tied ez a nagy karéj, tej van hozzá, hófehér. Míg ezt szépen megiszod, Húz a liba papucsot, indul messze Angliába, fél, hogy fázni fog a lába. Azt üzeni: odaér, mire elfogy a karéj, s ahogy iszod a tejet, kortyok szerint lépeget: lép, lép, lépeget, még, még, még egyet - az utolsót! Így ni! Már egész üres a pohár! Ennek aztán örvendek, s én is nagyot hörpentek.

oOo

A múlt héten ahogy időm engedte, maximálisan kihasználtuk a délutánokat. Az oviban színeztetek bohócot, csináltatok gyurmából hóembert, és színeztetek álarcot farsangra. Ezeket itthon újra elkészítettük. Még mindig tartott a szülinapi időszak: minden nap elénekeltük a Boldog szülinapot, és állandóan a fejeden volt a szülinapos hajpánt. 

Gá-gá, bíró, bumbele Máté, nem apádé, nem anyádé, tied ez a nagy karéj, (karék) tej van hozzá, hófehér. Míg ezt szépen megiszod, (mire megiszod) Húz a liba papucsot, indul messze Angliába, (Indiánba) fél, hogy fázni fog a lába. Azt üzeni: odaér, mire elfogy a karéj, (karék) s ahogy iszod a tejet, (mire megiszod) kortyok szerint lépeget: lép, lép, lépeget, még, még, még egyet - az utolsót! Így ni! Már egész üres a pohár! Ennek aztán örvendek, s én is nagyot hörpentek. (Szabó Lőrinc: Hörpintő) Fruskák, Zsuzskák, Dorottyák, Járják a bolondját: Dínomdánom vigalom,- (bínombánom tilalom) Nincs a táncra tilalom! (vigalom) Maskarások, bolondok, Rázzátok a kolompot: (kolombot) takarodjon el a tél- Örvendezzen, aki él! (Sarkady Sándor: Farsang) oOo

Egyik reggel az oviba menet hallottam az egyik anyukát, meg a lányait ilyet játszani: anyuka kérdezett (melyik az az állat, ami a vízben él? -hal. És milyen állat él még a vízben? Piros, sok lába van, van ollója. -Rák!), kislány gondolkodott és válaszolt. Amolyan barkóba játék. Azóta mi is minden reggel ilyet játszunk, meg ma itthon is ezt próbáltuk színezés közben. -Melyik az az állat, amelyiknek nincsen lába, úgy csúszik, hosszú és sziszeg? -A pipihusi! -Melyik az az állat, ami fehér, hosszú a füle, piros a szeme? Húsvétkor hozza a sok finomságot. -A kenyeres néni!

oOo

A héten a Mama mesélte, hogy elmentetek hozzá. Megkínált ebéddel, rizibizi meg hús volt. Elfogadtad, sőt, nagyon jóízűen ettél. Alig, hogy végeztél, mondtad, hogy éhes vagy. Kinyitottad a hűtőt, kivetted a kecsapot. Kérdezte a Mama, hogy mit ennél? Mondtad, hogy kecsapos kenyeret. De a mamának nem volt otthon kenyere. Átrobogtál a szomszéd nénihez, megkérdezted, hogy van-e kenyere, mert éhes vagy. Ő meg mondta, hogy van, milyet kérsz, vajasat, vagy zsírosat. Utóbbit választottad. Megkent egy fél szelet kenyeret, meg vágott hozzá paprikát. Megetted, és kérted a másik felét is. Utána még mindig éhes voltál, pucoltattál vele narancsot. Mire megpucolta, már nem kérted :) Amúgy itthon továbbra sem eszel, miután hazajössz az oviból...

Ezen a héten délutános voltam (szerencsére már vége!), ezért felkészültem arra, hogy megint alig találkozunk. Aztán az élet máshogy döntött... Kedden reggel iszonyat hisztis voltál. Az égvilágon semmi nem tetszett, alaposan próbára tetted a türelmemet. Kértelek szépen, aztán erélyesen, meg nem is kértelek, hanem utasítottam-mindegy volt. Aztán indulás előtt megmostam az arcod langyos vízzel, hátha észhez térsz, meg kíváncsiságból megmértem a lázad, nem-e valami bujkál benned, de nem. Elindultunk az oviba és az úton már visszatért minden a régi kerékvágásba. Az öltözésnél aztán megint kiugrott egy rugó a helyéről és elkezdtél hisztizni minden apróságon. Bekísértelek a csoportba, de az se volt mindegy, hogy hova és hogy adok puszit. Hazajöttem. 10-kor neki akartam állni főzni, de csörgött a telefon. Én még nem is tudtam, hogy ki, de éreztem, hogy az oviból hívnak. Így is volt. Menjek érted, mert nagyon magas a lázad, és annyira sírsz, hogy nem tudnak megvigasztalni. Autóba ültem és 1 perc múlva ott voltam. Csöngettem 3x (nem hallották), majd betelefonáltam, hogy nyissanak ajtót. Mentem a csoporthoz, ott ültél a dadus néni mellett (aki mesekönyvet nézegetett-nem veled), és sírtál. Megláttál, hozzám szaladtál, én felkaptalak, téged meg elhagyott az erőd, alig bírtalak megtartani. Még öltözés közben is csak bújtál hozzám. Egyből elmentünk a dokibácsihoz, aki írt fel egy antibiotikumot, meg egy köptetőt (jobb is, mert december közepe óta krahácsolsz), lázcsillapítót, meg egy szemcseppet. Kiváltottam a gyógyszereket. Hazajöttünk, de fel is ébredtél. Lefektettelek, kiporcióztam a gyógyszereket, Misi Mókust beraktam a dvdbe, és 2 perc múlva elaludtál. Gyorsan befejeztem a főzést, mosogatást, de már fel is ébredtél. Nem sokára készülődtem, mert mennem kellett. Betegségre nem mondunk ilyet, de ez most jókor jött: Mama még aznap nem dolgozott, így nem kellett táppénzre mennem. Megoldottuk a műszakváltást. Ma mentünk vissza a dokibácsihoz, aki gyógyultnak minősített, megdicsért, hogy a felköhögött cuccot kiköpöd, adott 2 matricát, és kiírt a "táppénzről". Hétfőn mehetsz oviba. Nagyon várod már (én is). 

 Amúgy jövő héttől nagyot változik az életünk délelőttős heteken 7-re fogok járni, hogy elvihesselek oviba. Már 6-kor nyitnak, de én csak fél 7-re viszlek, hogy még én is beérjek a melóhelyre (amit továbbra is, vagy még jobban utálok, mint eddig...). Valószínű, hogy nem leszel első, de még a gyűjtőbe raknak, és reggel onnan szedik össze az óvónénik a gyerekeiket. A Mama volt szerdán szülőin, amin elmondták, hogy lesz jövő héten fényképezés, 5000 ft évente a csoportpénz, vinni kell fogkefét, fogmosó poharat, és hogy a gyerekek kiabálósak, nem köszönnek, de csúnyán beszélnek. Rád ebből 2 igaz: az első, és vagy a 2., vagy a 3. :) Mert egyre ritkább, hogy nem köszönsz, és szerencsére ritkán beszélsz csúnyán is. Mint pl. ma: kivetted a ruhásszekrényedből a kardigánt, és fel is öltöztél. Megálltál előttem büszkén, és azt mondtad: -Nézd, Anya, felöltöztem, hogy ne kelljen b@szogatnod... ! Hirtelen nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek, így inkább megbeszéltük, hogy ez csúnya beszéd volt, ezért a szádra kell csapnod (ezt elintézed saját magad). A héten egyébként nagyon sok mindent csináltunk délelőttönként: matricáztál, színeztél általam rajzolt sziluetteket, kirakóztál, óvodásat játszottál (szerintem az egyik ovistársad igazi baráttá lépet elő. Minden szerepjátékban helye van. Úgy hívják, hogy Vid), rejtvényt fejtettél, meg természetesen csintalankodtál. De inkább táncolj az idegeimen egész nap, minthogy beteg legyél egy fél napig is! ...

369.

Az oviba érve még elég "vidám" voltál, könnyen átöltöztettünk a Mamával. Aztán a csoport felé közeledve, egyre jobban szorítottad a kezem. Végül úgy lett, ahogy gondoltam: nem akartál bemenni, csak azt hajtogattad, hogy Anya, Anya... Átöleltelek, puszit adtam (elkezdtem bőgni) és beengedtelek a csoportba. Anikó néni gyorsan becsukta az ajtót, és mi meg elrendeztük a szekrényedet. Fél perc múlva kijött Anikó néni és mondta a Mamának (mert én még mindig bőgtem... meg fogok is még egy ideig...), hogy már semmi gond. Kijöttünk és mindenki ment a dolgára. Én még bőgök néhányszor a nap folyamán... :(((

 

368.

Még nem írtam, hogy milyen volt a hétvégi buli: Én délelőtt suliban voltam, aztán már itthon is voltam. Amikor beléptem az ajtón, láttam, hogy fekszel már a kanapén, de nem alszol. Gyorsan gatyába ráztuk magunkat és mentünk a Mamához ebédre. Nagyon finomat főzött megint, és az ő keze munkáját dicséri a katica torta is. Szerintem nagyon szép lett, és finom is volt, csak sajnos te nem ettél belőle, mert nem vagy egy nagy édességfaló(ezért nem is vittünk a bölcsibe tortát)

Már ebéd közben megbontottuk a pezsgőt, amit szigorúan csak hosszú pohárból ittál. Közben szólt a "Boldog szülinapot" zene, amire egyből felkérted a Mamát pörögni. Ettük tovább az ebédet, majd a torta előtt még táncoltál egy kört a Mamával. Nagyon vártad már a tortát, állandóan a Mama sarkában jártál, hátha épp azért megy ki :) Aztán bejött a torta végre, hallgattuk a zenét, végigvártad türelmesen, megint táncoltatok a Mamával, aztán elfújtad a gyertyát. Azért mondtam, hogy kívánj magadnak egy nagy házat, mert napok óta ez a téma: mikor lesz nagy házunk? de mikor lesz nagy a házunk? Aztán tettünk bele egy tűzijátékot, azt is csodáltad egy ideig, utána megint táncoltatok. Az ebéd befejeztével, következett az ajándékhalom. Kérdeztem, hogy hol vannak az ajándékok? Egyből odamentél a dugi helyre :) Aztán neki is estél a bontogatásnak.

Az ajándékok:

• egy mesekönyv: A játszótér, ahogy Rufi látja (a karácsonyi mesekönyv folytatása, annak Az óvoda a címe; ez inkább képeskönyv, néhány keresgélni valóval, szöveg nélkül)
• Buci Maci és Thomas magazin (mindkettőben volt ajándék)
• sok-sok matrica
• csokitallérok
• egy eszőszék (etetőszék) a babáknak (a teszveszen rendeltem, nagyon izgi volt, mert írtam az eladónak, hogy csak akkor kell, ha 15.-re itt lesz, ő fel is adta 8.-án, de mégis 14.-én jött meg...)

Remélem jól érzed magad, és emlékezetes lesz az utolsó bölcsiben töltött napod!

367.

Amikor megszülettél, alig vártam, hogy hazajöhessünk a kórházból. Amikor itthon voltunk, alig vártam az estét, hogy kialudhassam magam. Amikor eljött az este és vele együtt a szűnni nem akaró, fájdalmas sírások kora, alig vártam a reggeleket. Amikor kudarcot vallottam a szoptatás terén, alig vártam, hogy végre hozzátáplálhassalak. Amikor ez bekövetkezett, már el is telt egy negyedév. Amikor nehezen álltál rá a kanalas ételekre (mert tapasztalatlan és nagyon türelmetlen voltam :$), utáltam a tápszeres dobozt, mert nem voltam képes a természetes úton táplálni téged. Féltem, hogy még suliba menet is megiszol egy üveg tápit - végül 11 hónaposan hagytad el, teljesen magadtól. Amikor este sehogy sem lehetett elaltatni , akkor beültem a hintaszékbe veled és elringattalak. Persze voltak ellenzőink, mert hozzászoksz. Így igaz: a mai napig bevett szokásod, hogy miután felébredsz a délutáni alvásból (általában itt találsz engem a gép előtt...) felkucorodsz az ölembe, és ringatózunk még egy negyed órát. Imádom! Amikor először hagytalak magadra (annyi időre, míg elmentem wcre) az ágy fal felőli oldalán és fél perc múlva a sikításodtól zengett a lakás, na ekkor tudtam meg, hogy át tudsz fordulni egyik oldaladról a másikra... szóval alig vártam, hogy megtanulj mászni. Amikor pár hét múlva megtanultál kapaszkodva felállni, azt hitted, hogy egyből menni is tudsz, pedig nem, ezért állandóan résen voltam, hogy ne ess nagyot. Alig vártam, hogy megtanulj lépegetni. Amikor úgy vártam az ünnepeket: az első Mikulást, Karácsonyt, Szülinapot, észre kellett vennem, hogy már egy év is eltelt. Hirtelen felgyorsult az idő múlása, és itt voltak a második ünnepek. Amikor megtudtam, hogy elkezded a bölcsit, kíváncsian vártam, hogy tetszeni fog-e neked? Amikor végre sikerült beszoknod a bölcsibe, és én még nem dolgoztam, alig vártam, hogy 3/4 3 legyen és mehessek már érted. Amikor nálam is eljöttek a dolgos hétköznapok, alig vártam a nyarat, hogy végre szünet legyen a bölcsiben és szabadságon legyünk. Azóta túl vagyunk már a harmadik Mikuláson, Karácsonyon, és ma van a 3. szülinapod. Már nem várom az első anyák napi ünnepséget, az ovis szerelmet, a tejfog váltást, az iskolába készülést, mert tudom, hogy ezek mind kikerülhetetlenül be fognak következni. Szeretném MOST megállítani az időt, élvezni a személyiségedet, a magasságodat,a súlyodat, a hajad hosszát, a hangszínedet... egyszóval TÉGED!!! Drága Kicsiny Kincsem! Kívánok neked nagyon boldog születésnapot most, és még legalább 100 évig! Legyen olyan boldog életed, amilyenné te varázsoltad a miénket, mióta itt vagy nekünk!

366.

364.

Sok emberrel ellentétben, mi még mindig nem kezdtük meg az idei ámokfutást, ami egyrészt nagyon jó, mert imádok itthon lenni (én nem is értem azokat, akik szeretnek dolgozni), másrészt viszont nem, mert épp táppénzen vagyok veled. Hétfőn visszamentünk a dokihoz, aki már múlt hétfőn kiadta az igazolást, hogy ezen a héten mehetsz bölcsibe. Csakhogy a hétvégén nem hogy javult volna a köhögésed, még rosszabb lett. Már elfogyott egy üveg Stodal, úgyhogy vettem Robitussint. Nem gondoltam, hogy ennek ilyen borzasztó íze van. Még szilveszterkor a Veráéknál láttam és kérdeztem, hogy ez mifene? Azt mondta, jó. Kipróbáltuk. Elmondtam a dokinak, aki egyből abbahagyatta ennek szedését és írt fel 3 másikat (ACC 100, Sinecod, terpini szirup). A középsőre azt mondta, hogy ez egy erős gyógyszer, úgy adjam, hogy közben figyelem, van-e valamilyen változás, mert akkor azonnal hagyjam abba. A rendelés végére már azt mondta, hogy nappal inkább ne is adjam, csak ha elviselhetetlen a köhögésed, inkább csak közvetlenül lefekvés előtt. Ez orvos... Inkább nem is adom ezt a gyógyszert, mert elég 2 erős. Ha meg nem, akkor úgyis elmegyünk szakrendelésre. Amúgy is felkeressük a régi, nyugdíjas dokit, és ő lesz a fogadott orvosunk. Benne legalább megbízunk. Kedden a védőnőhöz mentünk 3 éves státusz vizsgálatra. Ismét új védőnőnk van, ez életedben már a harmadik! Tett fel nekem néhány "fontos" kérdést:

• rajzolsz-e emberalakokat? (nem)
• megnevezed-e a rajzot? (néha)
• váltott lábbal mész-e a lépcsőn? (felfelé igen)
• figyelsz-e akkor rám, ha megy a tv? (ha mesét nézel, akkor nem)
• kérsz-e segítséget? (nem)
• kimutatod-e az érzelmedet? (igen)
• a bölcsődében szívesen játszol-e más gyerekekkel? (gondolom igen)
• van-e alvászavarod? (nincs)
• jó étvágyad van-e? (valamikor igen, valamikor meg pocsék)

Mást nem is kérdezett, de azért mindenre beikszelte a helyes választ. Pl olyanra is, hogy beszéde érthető: NEM, lábdeformitás: NINCS. Pedig ott helyben kérdezted meg a pelenkázóra feltett babáról, hogy Anya, ezt a babát azért tették ide, hogy megmérjék, hány a súlya? :) Valamint a lábaid olyan lúdtalpasak, hogy épp csak nem gágognak, de persze meg sem nézte... Megmérte a magasságodat: 102 cm, és a súlyod: 17 kg. Megkérdezte, hogy ez reális??? Amúgy nagyon kedves egy csaj, fiatal, kedvesen közeledik a gyerekekhez és szeretni való, csak én valahogy többre számítottam. ...

Az egész napot igyekszem értelmesen eltölteni veled:

babáztunk, pelenkáztunk, átöltöztettünk, szülinapot tartottunk Pandórának (tortával, ajándékkal, tűzijátékkal, Boldog születésnapot dallal)

 

Január

Sok mondanivalóm nincs az ünnepekről. Jó volt, érdemes volt várni rá, sajnos elmúlt. Vidáman búcsúztattuk az óévet és vidáman kezdtünk egy újat. Pázmándon voltunk vendégségben, ahol nagyon jól éreztük magunkat, remélem, hogy a házigazdák is így érzik :) Éjfélig társasoztunk, meghallgattuk a Himnuszt, koccintottunk, kiszaladtunk tűzijátékot nézni (a szomszéd és a saját készletből), majd autóba ültünk és bejöttünk Győrbe a Városházához. Olyan köd volt, hogy talán 5 rakétát láttunk. Visszaautóztunk Pázmándra, majd fél 4-kor nyugovóra tértünk.

Erre az évre természetesen egészséget kívánok elsősorban. Aztán idén nem fogadok meg semmit, úgysem tartanám be, viszont vannak célkitűzéseim, amihez foggal-körömmel ragaszkodok:

• minden gond nélkül tudjuk fizetni az autó törlesztőjét
• folytatom az iskolát
• van munkahelyem (esetleg jól is fizetnek...)

... Sok emberrel ellentétben, mi még mindig nem kezdtük meg az idei ámokfutást, ami egyrészt nagyon jó, mert imádok itthon lenni (én nem is értem azokat, akik szeretnek dolgozni), másrészt viszont nem, mert épp táppénzen vagyok veled. Hétfőn visszamentünk a dokihoz, aki már múlt hétfőn kiadta az igazolást, hogy ezen a héten mehetsz bölcsibe. Csakhogy a hétvégén nem hogy javult volna a köhögésed, még rosszabb lett. Már elfogyott egy üveg Stodal, úgyhogy vettem Robitussint. Nem gondoltam, hogy ennek ilyen borzasztó íze van. Még szilveszterkor a Veráéknál láttam és kérdeztem, hogy ez mifene? Azt mondta, jó. Kipróbáltuk. Elmondtam a dokinak, aki egyből abbahagyatta ennek szedését és írt fel 3 másikat (ACC 100, Sinecod, terpini szirup). A középsőre azt mondta, hogy ez egy erős gyógyszer, úgy adjam, hogy közben figyelem, van-e valamilyen változás, mert akkor azonnal hagyjam abba. A rendelés végére már azt mondta, hogy nappal inkább ne is adjam, csak ha elviselhetetlen a köhögésed, inkább csak közvetlenül lefekvés előtt. Ez orvos... Inkább nem is adom ezt a gyógyszert, mert elég 2 erős. Ha meg nem, akkor úgyis elmegyünk szakrendelésre. Amúgy is felkeressük a régi, nyugdíjas dokit, és ő lesz a fogadott orvosunk. Benne legalább megbízunk. Kedden a védőnőhöz mentünk 3 éves státusz vizsgálatra. Ismét új védőnőnk van, ez életedben már a harmadik! Tett fel nekem néhány "fontos" kérdést:

• rajzolsz-e emberalakokat? (nem)
• megnevezed-e a rajzot? (néha)
• váltott lábbal mész-e a lépcsőn? (felfelé igen)
• figyelsz-e akkor rám, ha megy a tv? (ha mesét nézel, akkor nem)
• kérsz-e segítséget? (nem)
• kimutatod-e az érzelmedet? (igen)
• a bölcsődében szívesen játszol-e más gyerekekkel? (gondolom igen)
• van-e alvászavarod? (nincs)
• jó étvágyad van-e? (valamikor igen, valamikor meg pocsék)

Mást nem is kérdezett, de azért mindenre beikszelte a helyes választ. Pl olyanra is, hogy beszéde érthető: NEM, lábdeformitás: NINCS. Pedig ott helyben kérdezted meg a pelenkázóra feltett babáról, hogy Anya, ezt a babát azért tették ide, hogy megmérjék, hány a súlya? :) Valamint a lábaid olyan lúdtalpasak, hogy épp csak nem gágognak, de persze meg sem nézte... Megmérte a magasságodat: 102 cm, és a súlyod: 17 kg. Megkérdezte, hogy ez reális??? Amúgy nagyon kedves egy csaj, fiatal, kedvesen közeledik a gyerekekhez és szeretni való, csak én valahogy többre számítottam. ...

Az egész napot igyekszem értelmesen eltölteni veled:

babáztunk, pelenkáztunk, átöltöztettünk, szülinapot tartottunk Pandórának (tortával, ajándékkal, tűzijátékkal, Boldog születésnapot dallal)boltos nénit játszottunk,

...

...

Amikor megszülettél, alig vártam, hogy hazajöhessünk a kórházból. Amikor itthon voltunk, alig vártam az estét, hogy kialudhassam magam. Amikor eljött az este és vele együtt a szűnni nem akaró, fájdalmas sírások kora, alig vártam a reggeleket. Amikor kudarcot vallottam a szoptatás terén, alig vártam, hogy végre hozzátáplálhassalak. Amikor ez bekövetkezett, már el is telt egy negyedév. Amikor nehezen álltál rá a kanalas ételekre (mert tapasztalatlan és nagyon türelmetlen voltam :$), utáltam a tápszeres dobozt, mert nem voltam képes a természetes úton táplálni téged. Féltem, hogy még suliba menet is megiszol egy üveg tápit - végül 11 hónaposan hagytad el, teljesen magadtól. Amikor este sehogy sem lehetett elaltatni , akkor beültem a hintaszékbe veled és elringattalak. Persze voltak ellenzőink, mert hozzászoksz. Így igaz: a mai napig bevett szokásod, hogy miután felébredsz a délutáni alvásból (általában itt találsz engem a gép előtt...) felkucorodsz az ölembe, és ringatózunk még egy negyed órát. Imádom! Amikor először hagytalak magadra (annyi időre, míg elmentem wcre) az ágy fal felőli oldalán és fél perc múlva a sikításodtól zengett a lakás, na ekkor tudtam meg, hogy át tudsz fordulni egyik oldaladról a másikra... szóval alig vártam, hogy megtanulj mászni. Amikor pár hét múlva megtanultál kapaszkodva felállni, azt hitted, hogy egyből menni is tudsz, pedig nem, ezért állandóan résen voltam, hogy ne ess nagyot. Alig vártam, hogy megtanulj lépegetni. Amikor úgy vártam az ünnepeket: az első Mikulást, Karácsonyt, Szülinapot, észre kellett vennem, hogy már egy év is eltelt. Hirtelen felgyorsult az idő múlása, és itt voltak a második ünnepek. Amikor megtudtam, hogy elkezded a bölcsit, kíváncsian vártam, hogy tetszeni fog-e neked? Amikor végre sikerült beszoknod a bölcsibe, és én még nem dolgoztam, alig vártam, hogy 3/4 3 legyen és mehessek már érted. Amikor nálam is eljöttek a dolgos hétköznapok, alig vártam a nyarat, hogy végre szünet legyen a bölcsiben és szabadságon legyünk. Azóta túl vagyunk már a harmadik Mikuláson, Karácsonyon, és ma van a 3. szülinapod. Már nem várom az első anyák napi ünnepséget, az ovis szerelmet, a tejfog váltást, az iskolába készülést, mert tudom, hogy ezek mind kikerülhetetlenül be fognak következni. Szeretném MOST megállítani az időt, élvezni a személyiségedet, a magasságodat,a súlyodat, a hajad hosszát, a hangszínedet... egyszóval TÉGED!!! Drága Kicsiny Kincsem! Kívánok neked nagyon boldog születésnapot most, és még legalább 100 évig! Legyen olyan boldog életed, amilyenné te varázsoltad a miénket, mióta itt vagy nekünk!

Anya, Apa, Mama

...

Nagyon szépen köszönjük a köszöntéseket, nagyon jól esik, hogy ennyien gondoltok rá(nk).

Még nem írtam, hogy milyen volt a hétvégi buli: Én délelőtt suliban voltam, Apa meg te nem sok mindent tudtatok csinálni, mert kiadtam a munkát, amit el kellett végezni :) Aztán már itthon is voltam. Amikor beléptem az ajtón, láttam, hogy fekszel már a kanapén, de nem alszol. Gyorsan gatyába ráztuk magunkat és mentünk a Mamához ebédre. Nagyon finomat főzött megint, és az ő keze munkáját dicséri a katica torta is. Szerintem nagyon szép lett, és finom is volt, csak sajnos te nem ettél belőle, mert nem vagy egy nagy édességfaló(ezért nem is vittünk a bölcsibe tortát) Már ebéd közben megbontottuk a pezsgőt, amit szigorúan csak hosszú pohárból ittál. Közben szólt a "Boldog szülinapot" zene, amire egyből felkérted a Mamát pörögni. Ettük tovább az ebédet, majd a torta előtt még táncoltál egy kört a Mamával. Nagyon vártad már a tortát, állandóan a Mama sarkában jártál, hátha épp azért megy ki :) Aztán bejött a torta végre, hallgattuk a zenét, végigvártad türelmesen, megint táncoltatok a Mamával, aztán elfújtad a gyertyát. Azért mondtam, hogy kívánj magadnak egy nagy házat, mert napok óta ez a téma: mikor lesz nagy házunk? de mikor lesz nagy a házunk? Aztán tettünk bele egy tűzijátékot, azt is csodáltad egy ideig, utána megint táncoltatok. Az ebéd befejeztével, következett az ajándékhalom. Kérdeztem, hogy hol vannak az ajándékok? Egyből odamentél a dugi helyre :) Aztán neki is estél a bontogatásnak.

Az ajándékok:

• egy mesekönyv: A játszótér, ahogy Rufi látja (a karácsonyi mesekönyv folytatása, annak Az óvoda a címe; ez inkább képeskönyv, néhány keresgélni valóval, szöveg nélkül)
• Buci Maci és Thomas magazin (mindkettőben volt ajándék)
• sok-sok matrica
• csokitallérok
• egy eszőszék (etetőszék) a babáknak (a teszveszen rendeltem, nagyon izgi volt, mert írtam az eladónak, hogy csak akkor kell, ha 15.-re itt lesz, ő fel is adta 8.-án, de mégis 14.-én jött meg...)

Éjjel teszek majd fel a bölcsis szülinapról képeket. Remélem jól érzed magad, és emlékezetes lesz az utolsó bölcsiben töltött napod! ...

Az oviba érve még elég "vidám" voltál, könnyen átöltöztettünk a Mamával. Aztán a csoport felé közeledve, egyre jobban szorítottad a kezem. Végül úgy lett, ahogy gondoltam: nem akartál bemenni, csak azt hajtogattad, hogy Anya, Anya... Átöleltelek, puszit adtam (elkezdtem bőgni) és beengedtelek a csoportba. Anikó néni gyorsan becsukta az ajtót, és mi meg elrendeztük a szekrényedet. Fél perc múlva kijött Anikó néni és mondta a Mamának (mert én még mindig bőgtem... meg fogok is még egy ideig...), hogy már semmi gond. Kijöttünk és mindenki ment a dolgára. Én még bőgök néhányszor a nap folyamán... :(((

362.

Az előző esti köhögős-nyűglődésnek köszönhetően 11-kor sikerült elaludnod, ezért reggel (mit reggel? az már nappal!!!) fél 10-kor keltél fel. A csokis kakaós csigát 1 óra leforgása alatt sikerült elfogyasztanod. 11-kor kitaláltad, hogy menjünk le bicajozni, és mivel semmi dolgom nem volt (:D), le is mentünk. Szörpért meg kenyérért indultunk, végül tettünk egy hatalmas karikát a lakótelepen. Több, mint egy órát kerekeztél. Már kezdtem fázni, úgyhogy hazaindultunk. Itthon aztán mégis találtam magamnak egy kis munkát (teregetés, ebéd melegítés), te meg addig a számítógépasztalon ülve Dorát néztél, meg aktívan közreműködtél a mesével. Ebéd után lefektettelek, végül egész könnyen (az eddigiekhez képest) el is aludtál.  Aztán elég nyűgös kezdtél lenni. Hát persze, megint egy órácskára sikeredett csak a délutáni alvás :( 

Estig társasoztunk, csak mi, te meg néha segítettél dobni a dobókockát, és örültél, ha valaki leütötte a másik bábuját :) A látogatás végére egész jól feloldódtál. Este viszonylag időben fél 9-kor elindultunk lefeküdni. Még néztük a tévét, már majdnem 10 óra volt, mikor felébresztettél, hogy nagyon éhes vagy. Ettél volna mindent, ami nem volt itthon, kivit én nem akartam pucolgatni, így maradt a sajt. Vágtam egy jó vastag szeletet, azt nyammogtad el a sötétben. Közben meg alig bírtam visszatartani a röhögést, mert mást nem hallottam, csak azt, ahogy cuppogsz-nyammogsz-csámcsogsz :)

Imádom ezeket a reggeli pizsamában játszós pillanatokat! :

361.

December 24.

Alig, hogy kinyílt a szemed, lekaptam rólad a pizsamát, fésűt ragadtam, hajpánttal frizurát kreáltam. Közben kérdezősködtél, hogy mi van, de nem mondtam semmit :) Aztán mikor elkészültél, átrohantam a másik szobába a fényképezőgépért, és áthívtalak. Ó, azok a csodálkozó szemek...!!!

Nem is érdekelt túlságosan az ajándék, még mindig inkább a fa látványa, meg a villogó izzó babonázott meg. Később aztán szakítottál időt a játékokra is: favonat szett, farm szett, építőkocka. Már nem emlékszem, milyen indíttatásból, de elővettem a tavalyi ajándék kalapálós játékot, meg a toronyépítőt is. Ez a két játék viszont tovább tartotta életben a lelkesedésedet, mint bármi. Ennyit az ajándékokról :)

Délelőtt úgy döntöttem, hogy nem csinálok semmit. Csak ültem melletted és gyönyörködtem a gyermeki örömödben. Átmentünk a Mamához, hogy elhozzuk az ebédhez valókat, meg a sütiket. Itt megtaláltad a Mama ajándékát is, egy babahordozós, alvóbabát, meg hozzá sk. sál-sapka készletet. Nagyon örültél neki, de szerencsére a régi baba sem esett ki a kosárból.Később eszembe jutott, hogy a Mama elfelejtette a fa alá tenni a Zsákbamacska című verses könyvet, úgyhogy azt is pótoltuk gyorsan. Mivel ezt ismerted, ennek is nagyon örültél. Ott helyben fel kellett olvasnom a fél könyvet :) Hazajöttünk és a Mama is megérkezett, és nekiállt a főznivaló utolsó simításaihoz: rántást csinált, levestésztát főzött, halászlevet melegített stb. Másfél óra alvás után felébredtél. Sejtettem, hogy ennek később lesz meg a böjtje, de nem erőltethettelek vissza az ágyba. Gyorsan átkerekeztünk a Mamához erős paprikáért. Miután mi is hazaértünk, elkezdődött a nagy családi karácsony. A korábbi évekhez hasonlóan BORZALMAS volt. Nem tudom, hogy csak én éreztem így, de rajtam kívül mindenki jól érezte magát... Még este a Mamát is hazavittük, ott voltunk egy kicsit, majd végleg elcsendesedtünk.

December 25.

Szintén semmi extrát nem csináltunk. Leginkább játszottunk sokat, tévéztünk, elmosogattam, kiteregettem. Délben átmentünk a Mamához ebédre. Bicajjal terveztük, de a szakadó eső közbeszólt. Mentünk gyalog. Ezt is nagyon élvezted, mert hozhattad az esernyőt. Aztán félúton jártunk, amikor telibe találtad az addigi legnagyobb tócsát. Ekkor felvettelek és úgy mentünk tovább. A menetidőnk is visszaállt, és te sem lettél vizesebb. Én meg igen. Az ebéd nagyon finom volt, ettél is sokat, de nagyon fel voltál pörögve. Ebéd után nekiálltál ajándékot bontogatni, de az is inkább csak szétszórósra sikerült. Most kaptad meg a Robiék ajándékát, amit sajnos nem tudtak neked személyesen átadni. Egy óvodával kapcsolatos mesekönyv, egy színező, hozzá ceruzák, Barbie magazin, és egy Playmobil készlet (babaszoba) volt. Nagyon nehezen tudtunk elaltatni, és csak 1 órát aludtál. Később állandó hiszti és szófogadatlanság formájában jelentkezett a kialvatlanság. Nem sokkal ezután haza is jöttünk, mert nem éreztem jól magam. Itthon aztán nyoma sem volt hisztinek, meg rosszaságnak...

 

December 26.

Ma megint a pihenésé volt a főszerep. Reggel játszottunk sokat a piciemberkékkel, építettünk nekik boltot, meséltem az óvodás mesét, meg vonatokkal ütköztünk is. Aztán kitaláltad, hogy beteg a babád, én meg mondtam, hogy legyél doktor néni, és hozd az orvosi táskád. Ezzel is eljátszottál fél órát, nekem csak ott kellett feküdnöm melletted.

Kiteregettem és tettem egy próbát. Te az egyik szobában, én a másikban, de egymástól összesen 2,5 méterre, és még láttuk is egymást. De nem maradtál ott, hiába kértelek. Inkább áthoztad a játékot mellém, de nem hagytál magamra. Aztán amikor végeztem, mondtam, hogy kimegyek elmosok 4 poharat, mindjárt jövök, de oda is automatikusan követtél. Nincs ellenemre, mert ehhez vagyok hozzászokva, csak nagyon vicces volt a szitu, hogy amerre mozdultam, jöttél utánam, mint egy kis utánfutó :) Kíváncsi vagyok, hogy mikor jön el annak az ideje, hogy pl. kimegyek főzni, te pedig eljátszol magadban a szobában? Ebéd után lefektettelek. Énekeltem sok összevisszaságot, de ezeket nagyon szereted. Amikor azt hittem, hogy már alszol, felkeltem, erre a szemeid kipattantak, kérdezted, hogy hova mész? Hát sehova... Még egyszer eljátszottuk, akkor meg olyan száraz köhögés jött rád, hogy azért maradtál ébren. Egy órányi altatás után feladtam, és bekapcsoltam a tévét. Megnéztél egy Noddy-t, aztán közölted, hogy nem tudok aludni! Megint nem erőltettem az alvást, meg az ágyban maradást. Átjöttél játszani, aminek az lett a vége, hogy a szoba egy bombatámadás helyszínére kezdett hasonlítani. Ekkor szóltam, hogy azonnal pakolj össze, és megyünk a Mamához. Látszik, hogy majdnem 1 éve nem kerekeztél már, nagyon nehézkesen tekertél. A Mamánál megint szétpakoltad a dekorgolyókat, aztán hirtelen farkaséhes lettél, megettél 2 mandarint, énekeltél-rosszalkodtál. Mikor hazajöttünk megettél egyből 4 kivit, utána meg egy bögre tejet :$ Este korán sikerült ágyba kerülni, viszont 2 napja erős köhögés zavarja meg az álmodat :( Hiába adok stodal szirupot lefekvés előtt, nem lesz jobb. Pedig minden nap mosok, a ruhák a szobában vannak kiteregetve, a radiátoron ott a párásító, meg a másik szobában állandóan nyitva az ablak, hogy ne legyen olyan száraz a levegő :( Jövő héten vissza kell menni a dokihoz az igazolásért, de reménykedem benne, hogy addigra elmúlik, és nem kell tanácsot kérnem tőle.

358.

Próbálunk hagyományt teremteni karácsonyi történések táján. Mióta hárman örülünk a karácsonynak (ez már a 3!!!), szeretnénk ha valami jól bevált forgatókönyv szerint zajlanának az események.
Eddig nagyon tetszik az, hogy 23-án éjjel, miután sikeresen elaltattunk téged, Apával nekiállunk gőzerővel a fa feldíszítésének, hogy reggel már a villogó izzók látványa fogadja csodálkozó szemeidet. Ezért nálunk minden egy nappal korábban történik, mint máshol.
Ma reggel nekiálltam a holnapi ebédnek: 10 óra óta már fő a húsleves, fél 1 óta 2-féle töltött káposzta (egyik hagyományosan a gázon, a másik római edényben a sütőben), és kuktában rotyog a marha pörkölt is. Holnapra marad a nokli szaggatás, a konyha rendbetétele, a szoba összepakolása, asztal megterítése.
Közben megkértem Apát, hogy foglaljon le téged ma egész délelőttre, mert különben semmit nem tudok elvégezni. Ez részben sikerült is: 9-fél 11-ig úgy-ahogy elvoltatok kettesben a szobában, de így is 10 percenként elhangzott a megnézem Anyát, mit csinál ott kint...
Amikor sikerült meglépned Apától, kijöttél és ott őriztél a konyhában. A húst is úgy sikerült felkockáznom, hogy álltam a konyhapultnál, te pedig a hátaddal hozzásimultál a combomhoz. Ha rád szóltam, hogy szakadj le rólam egy kicsit, akkor is maximum egy fél méterrel álltál arrébb, amivel egyáltalán nem lettem kisegítve. Végül Apa dél körül elment céges buliba, úgyhogy maradtunk kettesben. Innentől a minimax lett a bébiszitter, mert nem tudtam más megoldást kitalálni. Nagyon ügyes voltam, mert fél 1-kor feltettem az összes főznivalót, utána még mosogattam egy adagot, és 1 órára én is melléd telepedtem. Amúgy azóta próbállak elaltatni...
Apa ma jelentette be, hogy holnap délelőtt meg megy az egyesülethez segíteni pakolni, úgyhogy valahogy azt a pár órát is meg oldanom egyedül. Megfogadtam ugyanis, hogy semmi nem fog tudni ebben a 3 napban felbosszantani, és mindent nagyon ügyesen fogok elvégezni.
Holnap délután jön hozzánk a Mama, meg ApaMama is, és addigra minden tökéletesen fog klappolni :)

357.

Egy kicsit sötét, de jobbat nem lehet összehozni panelszobában:

356.

December 10.:


December 11.:


December 12.:


December 13.:


December 14.:


December 15.:


December 16.:


December 17.:


December 18.:


December 19.:


December 20.:

355.

A betegség még mindig jelen van, főleg Apa részéről. 3 napja nem tudja egyik lázcsillapítóval sem 37,5 alá vinni, ezáltal az egész napját vízszintben kénytelen tölteni. Tegnap éjjel viszont evett egy doboz kivit, és láss csodát, alig van hőemelkedése! Azóta elfogyott 2 doboz kivi (1 kg darabja), és valamelyest sikerül kordában tartani a hőjét. Ezenkívül még fáj a torka, köhög, tüsszög... úgyhogy nagyon odavan szegény.
Te nem vagy beteg, legalábbis a közérzeted erre utal. Egy kicsit köhögsz, meg fújjuk az orrod, de ez amúgy is napi rutin tavaszig.
A félelem úgy tűnik múlandóban :) Apa meg a Mama utánanézett a neten a szorongásnak ebben a korban és arra jutottak, hogy ez ebben a korban teljesen természetes (hát, attól még engem nem nyugtat meg..), és előjele lehet valamilyen betegségnek is (ez is bejött...). Amióta lázas voltál (hétfő este) egyszer sem említetted a félelmet, Mikulást, nem kellett nyitogatnom a szekrényt. Nem örülök, hogy betegség hozta ki belőled, de ez is csak azt bizonyítja, hogy ha figyelünk rád, akkor jelzed a magad módján, hogy valami nem okés.
Nekem még mindig fáj a derekam, ami csak vízszintes helyzetben múlik el, de ez szinte kivitelezhetetlen... Ma pl. lefeküdtem veled ebéd után, de fél óra múlva csengetett a postás (meghozta a maradék karácsonyi ajándékodat :) ), akit be kellett engedni.

Unaloműzés céljából vettem neked tegnap egy eurós boltban (kemény 290 ft-ért) egy nyomdázó készletet: habtapi nyomda+ tinta párna. Ezzel el is ment a fél délelőtt.


Alvásidő alatt meg gyorsan összeütöttem egy postaládát. Eszembe jutott, hogy a nyomdával én gyerekkoromban a borítékot díszítettem és kipróbálhatnám veled. Erre még ugyan nem került sor, mert későn jutott eszembe, és nem is sok időm rá. Ehhez a postaládához mindennel együtt fél órát szántam (meg is látszik rajta), de nagy sikert arattam vele :) Szerencsére ma küldtek egy csomó csekket, így volt mit beleszórni :)


Egy dvd dobozát használtam, beborítottam postai csomagolópapírral, rajzoltam rá egy postai logót, kivágtam a tetején a bedobó-, meg az elején a kivevő nyílást. Mivel magán a dobozon volt egy hordozó fül, azt is kihasználtam, így lett a mobilposta :)
Eredeti, szebbik változat ITT.

Ma délelőtt be kellett mennem a munkahelyemre, felvenni az egészségutalványt, meg a fizetéses papírt. Aztán csalódtam egy hatalmasat, mert a mai napi bíztam benne, hogy kapunk karácsonyra költőpénzt. Aztán nem. De Apa azt mondta, hogy ő nem is bízott benne, így nem érte kellemetlen meglepetés. Jó neki.

354.

Szombat:

• Apa versenyen volt. Most használta először a karácsonyra kapott íjat, és nagyon ügyes volt, mert megint 1. helyezést ért el.
• én suliban voltam, idén utoljára és szerencsére ebből a tantárgyból is ez volt az utolsó előadás. Jogi ismeretek volt a címe, és most az utolsó napon csináltuk azt, amiről a vizsga szólni fog: modelleztünk egy esetet, és az összes odavonatkozó szabályt figyelembe véve kellett eldönteni, hogy mi legyen a megoldás.
• te meg a Mamával voltál egész délelőtt.
• délutánra megígértem neked, hogy elmegyünk csavarogni. Nagyon kíváncsi lehettél, mert csak 40 percet aludtál a szokásos 3 óra helyett. Egyszer csak betoppant Apa, így nem kellett bicajtúrára vállalkozni, mert a Mamával kiegészülve elmentünk a belvárosba, megnézni az adventi fényeket. Nagyon szép volt minden, idén is volt karácsonyfa, hóember, meg mikulás is. Mindegyik előtt készült fotó is. Aztán kíváncsi voltam a Betlehemre is, így átsétáltunk a városon.
  A Széchenyi téren volt felállítva egy adventi koszorú, egy karácsonyfa égőkből, meg a Betlehem. Szépek voltak, de eléggé szegényes volt az elrendezés (de hát válság van, vagy mi...). A végén már kockára fagytunk és alig vártuk, hogy hazaérjünk.

Vasárnap:

• a nap nagy részét volti vásárlással töltöttük, ennek köszönhetően 3 órakor lett kész az ebéd, aminek neki is ültünk. Majd ezután mentél aludni. Fél 7-kor ébredtél fel. Elég nyűgös voltál, megint erős volt a félelmed minden iránt. Pl. nem mertél szembe ülni a szobáddal, mert ott sötét volt, és látni sem akartad.
• még fürdés előtt nézegettem a teszveszen a playmobil játékokat, amit megláttál és mondtad, hogy neked is van olyan. Elővettük az összes katonát, meg megkértem Apát, hogy rakja össze a várat. Játszottunk katonásat, de nem a durva eseményeket, hanem azt, hogy a katonák elmennek megvédeni a várukat, az otthon maradó anyukák-feleségek pedig nevelik a gyerekeket, főzik a finomságokat.

Hétfő:

• siettem érted az bölcsibe, mert aznap volt a befizetés az oviban.
  
• a bölcsiben még letörték a lelkesedésem azzal, hogy "Anyuka, a Szabina lázas lesz, mert egész nap nem evett semmit, és végig azt mondogatja, hogy nagyon fáradt"... :$
• átmentünk az oviba befizetni a januári kosztot és megnéztük a leendő óvónéniket: Zsuzsa néni és Anikó néni. Nem köszöntél senkinek, meg sem szólaltál, de legalább volt rá lehetőségem, hogy elmondjam, hogy te ilyen vagy. Azt mondta az óvónéni, hogy semmi baj, majd feloldódik. Megkönnyebbültem. Búcsúzóul kaptál 2 szaloncukrot, amit nem köszöntél meg, de miután kijöttünk az oviból egyből elújságoltad a ránk váró Mamának. Aztán később itthon Apának is. Nem is etted meg, mert azt az oviban kaptam.
  Megnézted a kézmosót, a wc-ket, a tornatermet, a polcokra kirakott állatkákat, a gyerekek rajzait. Szerintem így elsőre tetszett, bár nem meglepő módon nagyon féltél.
  Január 20.-án, szerdán kezdesz, Mókus csoportban, sál lesz a jeled.

• délután elmentünk még a boltba, ahol feltűnt, hogy nagyon sápadt vagy, a szemeid alul meg pirosak. Mire hazaértünk eldöntöttem, hogy nem mész bölcsibe.
• 7-kor 38,5 volt a lázad, ezért mentünk a fürdőbe hűteni a tested. 1 óra múlva 0,5 fokot visszament. Ettél 1,5 sajtkrémes zsemlét, majd gyorsan elaludtál. Apa megjött fél 10 körül, akkor felébredtél, megfogtalak, és forrónak találtalak. Megmértem a lázad: 39,5 volt! Kaptál egy adag lázcsillapítót, és hamar elaludtatok Apával. Fél óra múlva megfogtam a homlokod, és szerencsére már hideg volt. Reggelig aludtál.

Kedd:

• reggelre Apa is lerobbant :( legalább egyszerre túl leszünk rajta (mert nekem is kapar a torkom...)
• Apa elment a saját orvosához, megállapította, hogy nagyon csúnyák a mandulái, és megdicsérte, hogy mennyit fogyott.
• addig mi itthon megint katonákkal játszottunk bölcsiset. Mikor Apa megjött, összeporszívóztam nagyjából mindenhol, össze is pakoltam kicsit, meg mostam 3 adag ruhát, és még mindig teli van a szennyes tartó.

Reggel szellőztetés közben:

• elmentünk a dokihoz, ahol öten voltak előttünk, és nagyon türelmesen vártad a sorodat. Amikor bementünk persze megint nem köszöntél, pedig a váróban megbeszéltük, hogy mit kel mondani, mikor bemegyünk.
  A dokibácsi az első mondata után unszimpatikus lett :( azt mondta, hogy 37 foknál lázat kell csillapítani 5ml sziruppal, 38,5-nél 7,5ml-vel (én ekkor szoktam kezdeni), 39 foknál lázcsillapító+hűtőfürdő. Aztán megmutattam neki a cetlimet, amire felírtam, hogy miket adok neked: echinacea bogyó, oscillococcinum, stodal, c vitamin. Erre meg azt mondta, hogy az első 2 őt nem érdekli... Meghallgatta a tüdődet, szívedet, azt mondta minden rendben, belenézett a szádba és azt mondta, hogy: hatalmas és sötétpiros manduláid vannak :( Kaptál antibiotikumot, pénteken vár vissza.
• Miután hazajöttünk, bebizonyítottad, hogy te már nem is vagy beteg, nem bírtál megülni egy helyben fél percig sem. Szerencsére láztalan vagy, a közérzeted jó, azért panaszkodsz, hogy mi betegségre hivatkozva fekszünk egész nap, te miért nem lehetsz beteg... Mondjuk az evés nem az erősséged, egy kis tányér levest ettél összesen, inni viszont tudsz.
• Apa nagyon odavan: általában lázas, náthás, fáj a feje, köhög. Őt viseli meg a legjobban közülünk (de ez így is szokott lenni).
• nekem a torkom fáj, köhögök, meg fáj a derekam-vesém táján, és jó érzés feküdni. Délután lehetőségem volt 2 órát aludni, persze nem egyhuzamban, de jól esett :)
  Főztem ebédet, de nem fogyott belőle, úgyhogy holnap is a pihenésé lesz a nap :)

Többi kép ITT található!

353.

Félsz :(
Ez sajnos nem újdonság, mert már fél éve is tudtuk. Eddig a sötétben féltél. Próbáltuk úgy alakítani a dolgokat, hogy ne legyen sötét, vagyis általában az egész lakásban égett a villany. Ha már bejöttünk a szobába végleg, akkor meg csak itt volt világos. Rendszerint mihelyt vízszintbe vágtam magam, akkor jutott eszedbe, hogy a Panni/Pandóra/másik Panni/takaró/párna stb. kint maradt az előszobában. Hiába volt ott csak félhomály, nem mentél ki. A szobádba sem mentél át egyedül. Ezért aztán elfogadtuk ezt a tényt.
Csütörtökön sírva ébredtél fel. Szinte remegtél. Megkérdeztem, hogy miért sírsz, mi a baj? Azt válaszoltad, hogy a Kuka Bácsi bent van a szekrényben, és attól.
Na most: a Kuka Bácsi eddig a Mr. Bean volt, amitől még soha nem féltél, sőt, mindig kinevetted. Nem emlékszem, hogy lenne olyan epizód, hogy a szekrénybe bújt volna. Ezt a vonalat elvetem.
Viszont írtam már, hogy a Mikulástól eléggé féltél, de csak úgy, ha oda kellett hozzá menned (de nem kellett, ha nem akartad- mentem veled). A Mikulás ruhája év közben a mi szekrényünkben van, amiről tudsz is, mivel napi szinten nyitogatjuk, és már többször is rákérdeztél, hogy az kié, miért van ott? Mindig elmondtam, hogy a Mikulásé, és amikor itt az ideje, akkor eljön, felveszi és azért van itt nálunk. Ebből sem volt gond sose. Mióta elment a Mikulás, azóta még nem volt idő (vagy inkább kedvem...) visszatenni a szekrénybe a ruhát. Szóval most nincs ott, de nem is hiányolod.
Mégis én csak ezzel tudom összefüggésbe hozni a dolgot, mert ez egy hete nem volt téma nálunk. Sőt, idén nem is erőltettem azt a sztorit, hogy miután kitettük a Mikulásos képet az ablakra, hogy viselkedjél jól mert a Mikulás figyel téged. Tavaly ugyanis kordában tudtuk tartani a rosszalkodásokat, viszont még februárban is hangoztattad egy-egy csínytevés után, hogy ...mert visszajön a Mikulás? Én meg elmagyaráztam, hogy a Mikulás nem büntet, hanem ajándékoz, nem félni kell tőle, hanem szeretni. Úgy érzem nem sikerült meggyőzni téged.
Reggel gyorsan felkapcsoltam az összes lámpát és tüzetesen végignéztük a szekrényeket együtt. Feltűnt, hogy mikor nyitottam ki, összerezzentél, de meg is nyugodtál, mikor láttad, hogy nincs ott semmi különleges. Végigjártuk az egész lakást, kinyitogattam mindent. Nem is volt gond.
Délután a Mamával voltál, de azt mondta, hogy rossz volt a közérzeted itthon. Amíg boltban vagy sétálni voltatok, akkor semmi gond, de itthon nyugtalan voltál.
Tegnap este fél 11-kor jöttem haza, és nagy meglepetésemre, jöttél ki elém. Én meg kérdeztem, hogy miért vagy még mindig ébren. Azt mondtad, hogy mert félek. Apa mesélte, hogy a Mamával voltál estig, mert ő edzésen volt és 9 után ért haza. Ültél a Mama ölében (mert csak így tudott elringatni), de nem aludtál el. Többször kérdezted tőle, hogy hol van az Apukám? hol van az Anyukám? Apának meg azt mondtad, hogy ne menjél többet versenyre. Miután a Mama elment haza, összekészítette Apa a dolgait mára. Te ültél a küszöb bal felén, ő meg a jobb felén (fél méterre egymástól). Mikor Apa felkelt, hogy kiviszi a ruháit az előszobába (2 méterre tőled), sírtál, hogy ne hagyj engem itt! Végül még megvártál ébren engem is. Megint végignéztük az összes létező szekrényt, de nem volt benne semmi félelmetes. Elmondtam, hogy ne félj semmitől, itt vagyunk mindketten, megvédünk bárkitől, de nem lesz rá szükség, mert nem bánt senki, és nagyon szeretünk mindketten. Ennek tudatában 2 perc hátsimogatás után elaludtál. Az egész éjszakát végigaludtad nyugodtan. Reggel mégis úgy ébredtél, hogy azt mondtad, hogy elment a Kuka Bácsi a Mikuláshoz, mert nem tudott hozzánk bejönni, mert be van zárva az ajtó.

Ahogy visszaemlékszem a gyerekkoromra 6-7 éves koromig én is szorongások közepette gondoltam a Mikulásra, nem pedig jó szívvel. Egyáltalán nem vártam, hogy rakjon valamit a cipőmbe, mert mindig ugyanazt a félelmet éreztem.
Volt olyan is, hogy a Mamánál voltam december 6.-án, ahol járta a házakat egy öreg Mikulás. Akkor már tudtam, hogy az csak egy beöltözött valaki, de mégis rosszul vette ki magát nálam az, hogy nem csak jót, hanem rosszat is mondott a gyerekekről és virgácsot is kaptak. Meg persze nagy csomagot is, de akkor is az maradt meg bennem, hogy én ezzel nem akarok találkozni. Amikor bezörgetett az ajtón (mert megverte rendesen, hogy jól betojjak...), ijedtemben az asztal alá bújtam és ki sem mertem jönni onnan. Reszkettem, mint a falevél. Hiába kért, én nem mozdultam. Sőt, mikor már elment, akkor is még jó sokáig ott maradtam. Később megkaptam a csomagot (meg a virgácsot is), aminek egyáltalán nem örültem, se akkor, se később.
Végül gyerekként egyáltalán nem szerettem a Mikulást, már csak akkor élveztem ezt az ünnepet, mikor nem raktuk az ablakba a cipőnket, hanem hagytuk este a helyén, és reggelre Anyu telepakolta. És tudtam, hogy Ő volt az.

Egy szó, mint száz: csak a Mikulásra tudok gyanakodni, mert az volt újdonság az életedben mostanság, de attól még lehet, hogy más váltotta ki ezt a fajta félelmet. És csak remélni tudom, hogy nem lesz még rosszabb, és hamar túl leszünk rajta. Úgy gondolom, jövőre nem fog jönni hozzánk a Mikulás, és elgondolkodom azon, hogy van-e értelme ennek az egész sztorinak az erőltetésének?