Így telt el a január:

Most aztán nem panaszkodhatok, hogy eseménytelen napok vannak mögöttünk...

• megírtam a suliban az egyik vizsgát (de még nem az utolsót, sajnos). 68% lett. Nem mintha sokat tanultam volna rá, de rossz érzés, hogy az enyém lett a legrosszabb :(
• megünnepeltük a szülinapokat: először itthon, saját készítésű tortával, ami nemcsak szép lett, hanem finom is, és ráadásul elnyerte mindenki tetszését. Másnap Mamánál is. Buliból, ajándékból, filctollból :) nem volt hiány!
  
  
  
• mindenkinek kijutott a betegségből :(
• alanyi jogon voltam táppénzen...nem is tudom, mikor volt erre utoljára példa... legutóbb akkor voltam orvosnál, amikor a 15 hetes EKG vizsgálatra mentem... 15 hetes terhes :)
• a mostani betegségem sem volt túl komoly: fájt a torkom, hőemelkedésem (mini lázam) volt
• engedtem anyu kérésének és megmutattam az orvosnak, hogy vaj van a fülem mögött. Vagyis egy csomó. Köszönöm szépen, jól megvoltam vele már kb 2 éve. Az orvos elküldött egy sor kivizsgálásra: uh-ra, szájsebészetre, izotóplaborba (:S). Annyit sikerült kideríteni azóta, hogy jóindulatú a bogyó, ki kell műteni :((( Izgulok, félek, próbálok nem foglalkozni vele... A műtét időpontja március 9., előtte nap már be kell feküdni a kórházba, és csak 14-én engednek haza. Fő az optimizmus: lesz időm tanulni a vizsgákra :)
• Ezennel idén be is fejezzük a betegeskedéseket, legközelebb max. enyhe nátha képében jövő télen találkozhatunk. Vagy akkor se.

Január 19.

Ugyan nem vagyok itthon ezen a héten délután, de azért nem hagyhattam tettek nélkül elmúlni a szülinapod. Reggel a szülinapos dal hallgatással kezdődött a nap, táncoltunk rá, ölelkeztünk, puszilkodtunk. Miután elvittelek az oviba gyorsan kidíszítettem a szobát. Végül is nem valami nagy szám lett a díszítés, de tudtam, hogy tetszeni fog. És szerencsére így is volt, mert a Mama felhívott délután, hogy mennyire örülsz, és nagyon tetszik a szoba :)

Reggel meg nagy öröm ért: amit rajzoltam neked üdvözlőlapot átmásoltad, szinte tökéletes lett, csak 1-el több gyertya került rá a kelleténél...

A buli meg a torta majd a hétvégén lesz. Ráadásul életemben először én is megpróbálkozok egy tortával :) holnap a délelőttömet arra szánom. A fejemben már megvan a terv, ha pont olyan lesz, akkor már boldog leszek...

...

Drága Kislányom!

Már negyedszer köszönthetlek fel ezen a napon.
Nem tudom mézes-mázas szavakba önteni az érzéseimet, de remélem, érzed.
Napról-napra egyre jobban szeretlek, és nem számít az sem, ha éppen rossz passzban vagy.
Örülök, hogy van kit ünnepeljünk ma, és köszönöm, hogy megtudhatom, milyen Anyának lenni.
A világon a legjobb dolog!Remélem, hogy te is így vagy a gyerekségeddel :) !
Kívánom, hogy még nagyon hosszú ideig megmaradjon nekünk ez kettőnk napja...

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!!!

Január 18.-ig

Január 3-án még 1 napot ráhúztunk a pihenésre. Délelőtt elmentünk kulcsot másoltatni, mert nem írtam róla, de sikerült elveszítenem az egész kulcscsomómat, rajta 2 lakás kulcsával, meg a melóhelyi szekrények, meg a biciklitárolók, lakatok kulcsaival :S Szóval reggel még azon tanakodtam, h délelőtt menjünk a könyvtárba és délután kulcsot másoltatni, vagy fordítva? Hát fordítva csináltuk. Hiba volt. Délután mentünk a könyvtárba, ahol megint rákérdeztem, hogy találtak-e kulcsot az ünnepek között, és igen, találtak :) Nagyon megörültem, hiába került már eddig is sokba az a pár szem kulcs, amit muszáj volt csináltatni. Mondhatnám, hogy jobban fogok vigyázni a dolgaimra, de ez esetben nem én voltam a hibás. Mert a könyvtárban voltunk akkor, és mire kimentünk, le voltak verve a kabátok a fogasról, valószínű, hogy akkor eshetett ki a zsebemből... A lényeg, hogy meg van. Január 4-én nekünk is megkezdődtek a dolgos hétköznapok. Ami jó benne, hogy nem egyből hajnali keléssel kezdünk, ami rossz, az az, hogy a 3 hét alatt megszokott tevékenységek megszűntek ettől a naptól, mivel délutános vagy. Csak reggel találkozunk, és csak addig, míg megiszod a kakaód, megmosakszol, felöltözöl, és irány az ovi. Ez úgy napi fél-háromnegyed óra. Kevés! Bár ez inkább csak engem érint hátrányosan, mivel téged mindig van ki szórakoztat délutánonként :) A hétvégéken igyekszem bepótolni a hiányt, ami persze nem megy. Most kísérletezünk azzal, hogy itthon ebéd után nem kell aludnod, ha nem akarsz, cserébe az egész délutánt átjátsszuk. Nekem jó, remélem neked is! Bár kétség kívül nagyon fárasztó...!!! Január 10. hetében szerencsére itthon voltam délután, sőt ilyenkor hajnalban én viszlek, délután én hozlak. Már reggel megbeszéljük, hogy mit vigyek az oviba: többnyire babakocsit kérsz, de most kérted a triciklit, sőt a lábbal hajtós bicajt is. Örülök ennek, mert még mindig csak döcögősen megy a két kerekezés, pedig én már a nyáron bicajozni szeretnék veled! Amikor jó az idő, természetesen lent maradunk, vagy hosszú úton jövünk haza, esetleg minden boltba bemegyünk. Általában 5-fél 6 körül érünk haza. Utána, ha kell főzök (főzünk), mosogatás, mosás, teregetés, sajnos ezek már mind az együtt töltött idő rovására megy. Minden napra megbeszélünk valamit. Ilyen volt pl. a rizs festés. Elég jó móka volt. Egyik nap befestettük a rizst ételfestékkel, kistányérra téve betettük a sütőbe, és kiszárítottuk. Másik nap meg elkészítettük a képeket belőle.

Csináltunk papírból hópihének induló, végül asztalterítővé keresztelt papír csodát: egy kör alakú papírt 3x félbehajtottam, berajzoltam rajta a krikszkrakszokat, te meg kivágtad ollóval. Óvónéniknek készítetted. A meglepő az volt, hogy mindhárom más színű volt, és ráírtam, hogy kinek készül az adott színű. Te meg ráírtad a saját írásoddal. Reggel az oviban megfogtál egyet, elolvastad mi van ráírva általad, majd visszaadtad, mert az nem a Zsuzsa nénié, hanem az Anett nénié. Megnéztem, és tényleg! Hétvégén megint sokat játszottunk, jó is volt. Vasárnap azonban le akartál feküdni ebéd után aludni, és szóltál, hogy csak egy órácskát pihensz. 1 óra 10 perc után magadtól felébredtél. Január 17. hete megint nem a legjobb, mert megint nem találkozunk. Ráadásul holnap lesz a szülinapod, és megint nem vagyok itthon :( Azt tervezem, hogy délelőtt feldíszítem a szobát, veszek kölyök pezsgőt, és legalább Apával buliztok egyet. A hétvégén viszont mindent duplán bepótolunk: szombaton (miután sikeres vizsgát tettem!!!) itthon ünneplünk, vasárnap meg a Mamánál. Torta, ajándék, zenebona, miegymás!

2011. tervek

Nem szoktam újévkor semmit megfogadni, mert ismerem magam, és úgysem tartom be, lelkiismeret furdalást meg nem akarok magamnak okozni, az úgyis jön egyébként is. Még 2008-ban volt egy játék a blogvilágban: Kell nagyot álmodni, amit megtettem én is. Hiba volt... Nem csak, hogy abból nem teljesült évről-évre semmi, de talán pont az ellenkezője jött be: "2010. október Az egész család egészséges!!! A családi életünket a "harmónia" szóval lehet a legjobban jellemezni. A Főnök már óvodás! Nagyon szeret oda járni, mert ott vannak a legjobb barátai is és szereti az óvónénit. A gyönyörű rajzaival díszítettük a hűtőt, és a szobáját is. Szeret segíteni nekem, ahogy évek óta, de ez már valódi segítség: Ő szaggatja a pogácsát, segít teregetni, port törölni, porszívózni, karácsonykor a mézeskalácsot már együtt csináljuk :) Még mindig járunk úszni, ahol nagyon jól teljesít. Szerencsére szeret úszni járni, de szereti, hogy edzés után mindig kap valami jutalmat. Nekem is van állandó és megbízható a munkahelyem. A fizetésem is megfelelő. Idén voltunk először nyaralni! Nagyon jó volt, és valódi pihenéssel telt. A nagyszoba felújításán is túl vagyunk. Lett új szőnyegünk, ágyunk, kifestettünk és át is rendeztük az egész szobát. Szerencsére nem kellett újabb hitelt felvennünk, csak az autót törlesztjük, de már nem sokáig. Még mindig blogolok :)" Úgy általában ezekből semmi nem jött össze (kivétel a szőnyeg :) )... Úgyhogy idén csak tejesíthető célokat tűzök ki magamnak (magunknak) és december 31-el bezárólag. Egy év múlva meg jövök pipálni, hogy mit sikerült elérni belőle.

1. A legfontosabb, hogy a munkahelyi stresszt igyekszem otthagyni a gyárban. Vagy inkább fel sem veszem... Megpróbálom minél kevesebbszer hangoztatni, hogy utálom azt a helyet!!!
2. Egy ízben és küllemben is elfogadható tortát fogok sütni az ebben a hónapban szülinapját ünneplőnek.
3. Tavasszal sikeres vizsgát fogok tenni!!! Ezáltal lehetőségem adódik arra, hogy munkahelyet váltsak, ami minden szempontból megfelel az elvárásaimnak.
4. Kirándulgatni fogunk a jó idő beálltával. A megye területe megfelelő lesz.
5. Kevesebb haszontalan dologra adok ki pénzt (értsd: játék), az arra szánt pénzt félreteszem, és karácsonykor hasznos dologra elköltöm (értsd: jó játék)...
6. Még több hasznos időt szándékozok anyai mivoltomban teljesíteni, mindannyiunk örömére :)
7. Sok könyvet fogok olvasni! Bár a 2010-es eredménnyel nagyon elégedett vagyok :) ugyanis 11 könyvet olvastam el augusztus óta, amire az elmúlt tizenakárhány évben összesen nem volt példa. Erre annyira nem vagyok büszke...
8. Valami rendszert kell kialakítani a blog terén, amire most még semmi ötletem nincs, nem hogy kedvem/lehetőségem...

10 pontot akartam összehozni, de végül maradok 8-nál. Ennyit könnyebb lesz betartani.

Ja, majd elfelejtettem, hogy 2011 a MI évünk!!!

December 2/2 - Karácsony és Szilveszter

December 24-én reggelre már az angyalok feldíszítették a karácsonyfát. Volt ám izgalom, mikor felöltöztünk, és közben nem kukucskálhattunk át a másik szobába! Együtt mentünk megnézni a karácsonyfát, meg az alá rejtett ajándékokat. Mindenki nagyon örült :) Az angyalok pont olyan ajándékokat varázsoltak, amit mindannyian szerettünk volna: én parfümöt, és te: kacagó pónit, Grimm mesék, Micsoda idő (Panka és Csiribí sorozat), A kerekdombi erdő meséi könyveket, Kis hableány társasjátékot, Playmobil Mikulást, matricákat.

Ebédre a Mamához mentünk. Ott volt a PápaiMama is. Sikerült kivárni a finom ebéd végét, és utána következett az ajándékozás. A Mamától ezeket kaptuk: én nadrágokat, ágyneműt, te sétáló-ugató kutyust, Barbie házat, állatketet (a már meglévő szafarihoz). A legjobban a kutyus tetszik, amit véletlenül és szemtelenül olcsón vettem... az elem drágább bele, mint az egész szerkezet...

December 25.-én jöttek a Robiék, úgyhogy megint a Mamánál ebédeltünk :) meg lehet szokni :)) Játszottunk nagyot az állatkerttel, meg a Robiéktól kapott számológépes könyvvel. Rajzolni lehet filccel a lapjaira, aztán letörölhető. Az alján meg van egy számológép. Sokat beszélgettünk, nevettünk, jó volt! December 26.-án jött az ApaMama. Már előre idegeskedtünk, hogy megint elcseszi az ünnepünket... Kaptál tőle: zöldséges pultot, puzzle-t. Egész délelőtt boltosat játszottatok, és a konyhába csak a viháncolás, nevetés hallatszott ki. Ebéd után aludni tértünk. Aludtál is fél órát, vagy még annyit se, és keserves sírással ébredtél. Fájlaltad a füled. Ha hozzáértem a füledhez, üvöltöttél. Láttam, hogy tényleg nagyon fáj. Hőemelkedésed is volt. Úgyhogy felöltöztünk és irány az ügyelet! Alig 2 óra várakozás után (nagyon hősiesen viselted!!!) bejutottunk, ahol nagyon kedves doktornő volt. Ritka az ilyen! Nem látott semmit, de azt javasolta, hogy másnap menjünk el a fülészetre, mert lehet, hogy még nem látható, de már érezhető a gyulladás. Kaptál Cataflam cseppet, meg tanácsot, hogy melegítsünk sót. Hétfőn fel is kerestük a fülészetet, ahol egy borzasztó buta főorvossal volt dolgunk. Ő sem mondott semmi okosat, és még azt tanácsolta, hogy menjünk el a körzeti orvoshoz. Kedden elmentünk oda is, de nem volt a mi háziorvosunk, csak helyettes, akinek már le is járt a rendelése, de szerencsére ő is nagyon kedves volt, megvizsgált, és ő is csak a sót javasolta. Azt mondta, hogy 4-5 nap alatt el fog múlni. Vettem egy barbie-s fülmelegítőt, hogy ne kelljen egész nap sapkában ülnöd, így az alá betettük a zoknit (amiben a só volt), és addig legalább elfeküdtél, amíg meleg-langyos volt a fülednek. A Szilvesztert a betegségek miatt itthon töltöttük. Ebéd után csak késő délután tettelek le aludni. Úgy 5 óra körül lehetett, és este 8kor keltél fel. Ennek köszönhetően gond és hiszti nélkül fent tudtál maradni éjfélig. Nálunk szokás, hogy ilyenkor bemegyünk a belvárosba megnézni a tűzijátékot. Engem annyira nem izgat, de titeket igen. Hazajöttünk, itthon is eldurrogtattuk a miénket, majd fél 3kor nyugovóra tértünk. Reggel 8kor keltél...

 

December 1/2

December első 3 napját "betegséggel" kezdted. Az oviban szóltak, hogy nagyon csúnyán köhögsz, meg nagyon folyik az orrod. Jó, ezt én is észrevettem. Elvittelek orvoshoz. Kérdezte, hogy lázad van/volt-e? Szerencsére nem. Javaslat: orrszívás, orrfújás, orrspray, köptető. Ezt eddig is alkalmaztam. Azt mondta másnap mehetsz oviba. Mivel én előrelátó vagyok, már lemondtam egész hétre az ebédet :) így kiírt engem táppénzre. Volt jó néhány dolog, amit egyébként nem csináltunk volna: karácsonyi zenét hallgattunk, verset tanultunk a Mikulás ünnepségre stb. Voltunk a Belvárosban (dec. 2.), megnéztük az adventi vásárt., lézerfény vetítést, Mikulás szánt. Egy elég fura kinézetű Mikulás-utánzat (cérna vékony pasi, magára kapkodott piros kabátban, szakállban, sapkában... ráadásul biciklivel közlekedett...) jól megijesztett, de elzavartam, és fel mertél ülni a szánra. Szombaton (dec. 4.) a Mama munkahelye által rendezett ünnepségen voltunk. Nagyon jó volt, mondtál verset a Mikulásnak, és kértél tőle egy közös fotót!!! Vasárnap (dec. 5.) a Győri Mikulás előadásra mentünk a Színházba, Nikivel, Dorcival, és Anitával, Csengével. Szintén nagyon tetszett mindkettőnknek, jövőre is fogunk írni levelet neki :) Színház után a Mamához mentünk ebédre, ahol megjelent a saját Mikulásunk :) Neki is szavaltál gyorsan néhány verset, és még mielőtt felismerted volna Apát, elköszöntünk tőle. Az oviban is volt ünnepség, meg zsákocskában ajándék. Dolgos hét (dec. 6-12.) következett. Utána meg elkezdtem izgulni, hogy nehogy lebetegedj újra, ugyanis volt pár hőemelkedéses órád a hétvégén. Te nem, én viszont igen :( Úgy fájt a torkom, hogy nagy kínok között tudtam csak nyelni, és szerda este (dec. 15.) már lázas voltam. Így, ha tetszett, ha nem, mehettem orvoshoz. Érdekes volt, mert már 4 éve nem jártam dokinál, és mindent alaposan kikérdezett rólam, mi történt velem azóta? Boldog voltam, mikor ahhoz a részhez ért, hogy súlya? 75 kg. És átjavította a beírt 87 kg-t :))) 25 lett a bmi indexem :) Ezzel elkezdődött az év végi szünet. Téged pedig pénteken ebéd után elhoztalak az oviból. 

November

Megtartottuk a névnapodat október utolsó hétvégéjén. Hogy milyen volt a hangulat, arról inkább nem szeretnék említést tenni, bízom benne, hogy pár év múlva már nem is fogunk rá emlékezni... Volt finom ebéd, hellokitty-s süti, meg az elhatározásommal ellentétben ajándékok is voltak: fiú-lány Barbie, mesekönyv (Mátyás királyról), lábfej nélküli harisnyanadrág, zoknik, hajgumik, apró csecsebecsék. Ez a hónap nekem nagyrészt a gyakorlatról szólt: a szomszédunkban lévő oviban voltam két hetet, amikor délutános voltam a munkahelyen. Nem mondom, hogy nem volt fárasztó, mert nyolctól egyig az oviban voltam, utána hazarongyoltam, evés, fürdés, rohanás a munkahelyre, ahol este tízig gályáztam. Mindent egybevéve annyira jól éreztem magam, hogy eddig sem szerettem a munkahelyemen dolgozni, de mióta tudom, hogy milyen az oviban, azóta már egyenesen utálom! Volt például egy olyan nap, amikor mondták az óvónénik, hogy ne vigyelek oviba, hanem menjünk együtt az Ugriparkba. Nagyon jó volt! De a többi napokon sem unatkoztunk: minden nap volt alkotó tevékenység (festés, vágás, ragasztás-ezeket itthon is megcsináltuk), volt 2 szülinap a 2 hét alatt, voltunk oviolimpiai válogatáson (amit így megismerve, kimondottan ellenzek!), minden nap szőnyegen ülős meseolvasás, karácsonyi verstanulás, tornaóra, aerobik, udvari játék... Nagyon fáj a szívem, hogy nem mehetek többet :((( Pedig, ha nem lenne ilyen fárasztó (vagyis nem ez a fárasztó, hanem az, hogy itthon a 2 hét alatt semmit nem tudtam csinálni, még egy teát főzni sem volt időm), én társadalmi munkába is bevállalnám heti 1-2 alkalomra... Az biztos, ez a 2 hét többet ért, mint amennyit az iskolapadban eltöltött másfél év... A közös programunk között szerepelt a X. Győri Könyvszalon meglátogatása is. Én csak a nyálamat csorgattam a könyvek miatt, te viszont megint gazdagodtál két mesekönyvvel, egy interaktív színházi mese, és egy Kolompos koncert élménnyel, valamint egy saját készítésű szélcsengővel. Meggyújtottuk az első gyertyát a szélsebesen elkészített adventi koszorúnkon, ezzel kezdetét vette a karácsonyi visszaszámlálás. Úgy néz ki, hogy 1-2 apróságtól eltekintve (ételek, italok (a menü legalább fejben kész), karácsonyfa) készen vagyunk.

Szabina

Névnapodra mit vegyek?
Vegyek húzós egeret, vonatot és síneket, kék építő köveket?
Nem, már megvan mit veszek.
Neked tavaszt rendelek, bodzafát és kék eget, rajta csokros felleget.
Megrendelem jó előre a virágot a mezőre.
Tél után a lombos nyílást, betegségre gyógyulást...
És ha meglesz mind egy napon, beadom az ablakodon.

Gyakorlat

1. nap az oviban:

Reggel 8ra mentem. Megtaláltam a csoportomat és az óvónénit (Rita néni), aki azt mondta, hogy csatlakozhatok a gyerekekhez. Le is ültem az egyik asztalhoz legózni, a nagy dumásabbak egyből rám telepedtek és beszédbe elegyedtünk. Közben az első asztalnál őszi képet festettek néhányan. Utána elcsaltak a lányok a szőnyegre, ahol labdát gurítottunk egymásnak, miközben zöldség, állat, fiú, lány, autómárka stb. nevet kellett mondani. a Trabanttal befürödtem... :) Reggeli következett, a naposok megterítettek, és leültek enni. Utána elvitték a tányérokat poharakat a helyére, és leültek a szőnyegre névsorolvasásra. 5 perces torna következett össze-vissza hajlongásokkal :) utána körjátékoztak (Zöld paradicsom, liliom, liliom./Megcsalt a szívem, jól tudom, jól tudom./Egy életem, egy halálom, vagy tetőled el kell válnom/édes galambom!), verset tanultak(Tamkó Sirató Károly: Ég), meghallgattunk egy mesét "a kérlek nevű varázsszóról", megbeszéltük a tanultakat, az óvónéni dúdolásából ki kellett találni, melyik dalra gondol, és el is énekelték (Ki lakik a dióhéjban?, Hívjad a falovacskát, Lánc, lánc, Eszterlánc stb.) és szabad foglalkozás volt ebédig. A naposok megterítettek, a többiek kezet mostak, egyéb folyó ügyeiket intézték. Berni néni felszolgálta az ebédet: vegyes zöldségleves, főtt hús, rizs, gyümölcsmártás. Amíg mindenki eszegetett, én átfolyattam 3 kancsó vizet a szűrőn, merthogy az oviban szűrt vizet isznak. Ebéd után leszedték a naposok az asztalokat, és mentek fogat mosni. Közben Berni néni felporszívózott és kivitte a tányérokat, maradékot. Mivel Rita néni is ment haza ebéd után, a gyerekeket szétosztottuk a többi csoportba, ahol lefektették őket. 3/4 1kor eljöttem.

2. nap:

8ra mentem. Az alkotó sarokban már rajzolgattak, színeztek páran. Én leültem az asztalhoz, és már jött is a társaság :) Odajött Cintia és a Máté, velük szinte az összes játékot végigjátszottuk, amik a polcon voltak. Korábban volt reggeli (ők tízórainak hívják), mert a nagycsoportosokhoz jött a kresz oktató, mi addig a kicsikkel átmentünk a szomszéd csoportba, ahol már elkezdték a tornát. Cédéről szólt nekik egy kis pattogós zene, sokkal jobban is ment a mozgás. A mi csoportunk a szőnyegen játszott, míg a vendéglátó csoport nekifogott a reggelinek, és sóvárogva figyelt minket, ahogy játszunk :) Amikor végeztek, ők is csatlakoztak, és ekkor elkezdődött az erezd el a hajam! Azt hittem sose telik le a félóra :) mindenki velem, az újdonsággal akart játszani. Mikor kezdett durvulni a helyzet, Rita néni megmentett, és mehettünk vissza a mi csoportunkba. Volt névsorolvasás, gyakoroltuk a verset, és ki kellett találni, hogy milyen állatra gondol az óvónéni? Háziállat, 4 lába van, rá is lehet ülni, de be lehet fogni munkára... A ló. Ezután visszakérdezett a gyerekektől, hogy milyen állat a ló? Hány lába van? Mit lehet csinálni vele? Ugyanezt eljátszotta a tehénnel is. Nekem ez tetszett a legjobban!!! Ezután szabad foglalkozás volt. Én megint az asztalnál kötöttem ki, megint Cinti, Máté, meg Balázs csatlakozott. Az eddig még nem használt játékokat is elővettük. Egyszer csak megkérdezte a Rita néni, hogy mit csináltam a Mátéval? A halál vize is levert... Azt mondja, hogy a Máté nem szokott ám így elülni az asztalnál játszani, ő csak rohangál fel-alá a szobában, most meg mindent kipróbál, mintha eddig nem lettek ott ezek a játékok. Csendben örült a szívem :) Ebéd előtt még játszottak egy székfoglaló játékot, de sajnos sírás lett a vége :( A naposok megterítettek, én szűrtem a vizet, Berni néni hozta a tányérokat, Rita néni meg merte az ebédet. Mindenből szigorúan 1 merőkanállal! Bableves volt és buci nudli. Ebéd után fogmosás, alváshoz készülődés, ágyak megkeresése. Én meg jöttem haza 3/4 1kor.

2010. szeptember 26.-október 10.

Megint csak ismételnem kell magamat, hogy nincs miről írjak a múlt hétről sem, mert megint nem voltam itthon itthon délutánonként :((( Szombaton (okt. 2.) , míg én nagyban utolsó előtti témazárómat írtam (a végső vizsgák előtt), a Mama megfőzött helyettem, majd miután kockára fagytunk a hűvös őszi szélben, hazatámolyogtunk. Úgy 3-4 óra volt már, és természetesen borzasztóan fáradt voltál, aminek hangot is adtál úton-útfélen. A délután hátralévő részét is végig nyűglődtük. Ekkor tűnt fel nekem valami.* Vasárnap délután elmentünk az Erzsébet ligetbe gesztenyét szedni. 2 órácskát biztos ott voltunk :) Jó volt, na :)

Hétfőn csak annyit voltunk csavarogni, míg muszájból elmentünk a boltba. De ez is több a semminél. Kedden én mentem érted az oviba. Fényképezés volt délelőtt. Karácsonyi... Azt mondtad: szép voltam, csak kár, hogy elszakadt a ruhám... De Anikó néni megvarrta! Megijedtem, hogy milyen heves lehetett az átöltözés, de kiderült, hogy nem elszakadt, hanem a blúzon lévő masni megadta magát :) Délután az öltözőben az Imolával meg a Mersével azon versenyeztetek, hogy ki milyen szófogadatlan. Kértél az Imolától tetkót :) Cserébe, hogy tudjad viszonozni, elmentünk venni matricát. Meg csavarogtunk egy keveset. Szerdán reggel esett a eső :( de délután szép idő lett. Mivel előre gondolkodtam (és cselekedtem) főzés terén, az egész délutánt sétálással töltöttük :) A 2 órás sétából 3/4 óra azzal telt, hogy a babát takargattad be 1000féle módon. Már nagyon untam a végére... Még este nekiálltam megfőzni a csütörtök-pénteki ebédet és lemúlt 8 óra, mire lezártam a gázt. Én tökölök sokat, vagy más vajon mikor-hogyan főz??? Még ezután mosogattam, teregettem, vacsoráztattam, fürödtem. 10 óra mire ágyba kerültem.

Csütörtökön nem volt semmi komoly dolgom, úgyhogy besétáltunk a városba a McDonald'sba. Futóbicajjal! Ezért külön meg is dicsértelek. Nem mondtam el, hogy hová készülünk, csak mikor ott álltunk az ajtóban, akkor kérdeztél meg: te most ide be akarsz menni??? Azt hittem jobban fogsz örülni... Én nem eszek hamburgert! Nem eszek krumplit! Vettem két hepimíl menüt, kaptál hozzá két Pinokkió figurát a Shrekből, megittad az üdítőt, és ennyi. Végül is nem kell félnem, hogy elhízol a gyorséttermi kajától... :D Kimentünk az udvarra, mert játszóteret láttál. Volt egy hinta. Bemutattad, hogy tudod egyedül hajtani. Aztán mondtad, hogy lökjelek. Meglöktelek. Nem jó, ne a térdemet lökd, hanem a hintát! Meglöktem. Hinta el messzire, te meg popóval le a szerencsére gumi borításra. Nem lett maradandó sérülés, csak fájt a popsid... Pénteken a melóhelyen egész nap a karácsony, a szokások, az ünnep, meg az ajándékok váltakoztak a fejemben. Nem sikerült a végére jutnom... Van egy csomó minden, amit szeretnék megvalósítani: mikor, kinél, mi legyen az ebéd, kitől, mi legyen az ajándék stb. Remélem, hogy nem csak elméleti síkon fog maradni. Délután elmentünk a könyvtárba bábelőadásra. Százszorszép Bóbiska volt a címe. Nagyon helyes történet volt, neked is, nekem is tetszett. Volt benne két nagyon helyes rész:

• az egyik, hogy nagyon várták már, hogy a királynő leányt szüljön, de fiú lett. A színész előhozta a paraván mögül a babát, és bejelentette, hogy fiú. Nem mutatta meg. A következő megint fiú lett. Azt se mutatta meg. Erre az első sorban felpattant egy kiscsaj, és oda kiáltott a színésznek, hogy mutasd meg a babát, még ne vidd el, mert nem is láttam!!!
• a másik: jött az udvari fényképész, hogy lefotózza az eladó sorba került Bóbiskát. Ezután a gyerekről is készített csoportképet. Hatalmas fényképezőgépe volt, és kérte, hogy most mindenki mosolyogjon. A fényképezőből pedig lespriccelte az egész közönséget. Mindenki sikítva nevetett. Ezután már rég nem erről szólt a mese, de te minden 2 percben felálltál és bekiabáltál: kapunk még fényképet? mikor fotózol megint?

Szombaton dolgoztam, mire hazajöttem rend volt. Ebéd után aludtál, este meg bevásárolni voltunk. Késő estére elhatalmasodott rajtad a hiszti. Apával jól összevesztünk... :( Vasárnap reggel vagy 2 órát sétáltunk a hideg, ködös időben. Itthon főztem, te meg feladatlapoztál, rajzoltál, színeztél, rendetlenséget csináltál. Ebéd után alig akartál elaludni. Délután állatkert-farm építőset játszottunk a legnagyobb örömömre, mert ez nagyon tetszik nekem :)

 

2010. szeptember 13.-25.

Túl sok mindenről nem tudok beszámolni, mert délutános voltam ezen a héten is (meg a múlt héten is), így alig-alig találkoztunk. Szombaton (szept. 18.) én suliba voltam. Délután meg elmentünk a McDonald's-ba, ahol azt hittem, hogy majd milyen nagy sikerem lesz a happy meal menüvel, meg a hozzá kapott játékkal. Megint tévedtem. Mert az udvaron lévő csúszda sokkal érdekesebb volt :) Meg Ronald :)

Még jó volt az idő, hát elmentünk csavarogni, meg az útba eső összes játszóteret kipróbáltad. Mikor hazajöttünk mindenre panaszkodtál: itt fáj, ott fáj. Megmértem a lázad: 37,6. Ettől függetlenül nyugisan telt az éjszakánk. Vasárnap többször is mértem a lázad, de 38 fölé nem ment. Viszont egy percre nem álltál meg. Így telt el a hétvége. Hétfőn hajnalban 16x megkérdeztem tőled, hogy érzed magad? Jól érezted, a hőd 37 alatti volt, úgyhogy vittelek az oviba. 10:30kor telefonáltak, hogy menjek érted, mert 5x hánytál :( Gyorsan hazarepültem a melóhelyről, aztán be az oviba, aztán el az orvoshoz. Kismillióan voltak a váróban. Megkérdeztem ki az utolsó, de senki nem felelt. Enyém lett a választás, hogy mikor következünk mi. A váróban úgy 40x hánytál, mikor eluntam a várakozást, és bementünk, ahogy nyílt az ajtó. Az orvos megvizsgált, írt fel hányáscsillapítót, meg lázcsillapítót. Kedden menjünk vissza. Nem kértem táppénzt. Elmentünk a patikába, majd pogácsáért, aztán haza. Nagyon rosszul néztél ki. Ettél 2 falat ebédet, megkaptad a kúpot, aztán elaludtál. Mikor Apa megjött, akkor keltél fel. Már jobban festettél. Befizetés volt az oviban, és elkísértél. Indiánszökdelésben... Hatott a kúp... Még délután sétáltunk egy nagyot, meg átbicajoztunk a Mamához is. Későn este jöttünk haza. Kedden visszamentünk az orvoshoz. Megállapította, hogy kutya bajod, mehetsz oviba. Csak én addigra már lebeszéltem a melóhelyemen, hogy délelőtt helyett délutánra megyek, így itthon tudok maradni, míg nem jön érted a váltás :) Megnézettem a dokival a gágogó lábad :) írt beutalót az ortopédiára.

Szerdán elmentünk időpontot kérni az ortopédiára. Kaptunk is december 20-ra!!! Oda is, meg visszafele is gesztenyét gyűjtöttél. Meg leveleket. Ölelgettünk hatalmas fákat a ligetben, és megcsodáltad a tuja és a fenyő levelét, tobozát. Rendhagyó környezetismeret óra volt :) Csütörtökön semmi extra nem történt, vagy már nem emlékszem :)

Pénteken elmentünk a könyvtárba. Választottál magadnak könyveket és megkérdeztük, hogy hol lesz a bábszínház. Merthogy megígértem neked, hogy elviszlek, csak közbe jött a betegség, meg a délutános műszak. Úgyhogy kiadtam parancsba az itthoniaknak, hogy valaki vigyen el az előadásra. A kis kakas gyémánt félkrajcárja volt a címe, és mindig csepegtetsz belőle egy kis infót. Például úgy meséled, mintha tudnom kéne, hogy miféle "mázasbort" kapott a Csenge anyukája... Amúgy mézes bort :) Azt mondta, nagyon élvezted, ez a lényeg :) Utána még egy játszótér is belefért a Csengével :) Jövő héten megint délutános leszek :(((

2010. augusztus 30.-szeptember 12.

Véget ért a nyár... itt van az ősz... elkezdődött az ovi... neked ez annyira nem újdonság, mert eddig is jártál. Vagyis annyi volt a változás, hogy hétfőn (aug.30.) volt az utolsó összevont csoport, kedden (aug. 31.) szünet, majd szerdán (szept. 1.) kezdődött az idei tanév. Augusztus 31. kedd: szünet volt az oviban, és én okos, már 2 héttel azelőtt éppen erre a napra kértem időpontot a fogorvostól. Aztán 2 hétig izgulhattam, hogy miként fogom megoldani, hogy nincs ovi, de a fogorvos is vár. Végül egyszerűen elvittelek magammal. Megkértelek, hogy viselkedj normálisan, ülj le a váróban, legyél csendben, és hamar végzünk. Ez szó szerint így történt!!! Ennek örömére elmentünk a Mekibe hamburgerezni. Nagyon gyakran járunk oda, ha azt se tudtam, hogy nincs délelőtt hamburger, csak toast. Ezért inkább kértem happy meal menüt, hamburgerrel. Nézett rám érdekesen a csaj, és nyomatékosan közölte, hogy nincs hamburger, csak toast, amihez a táblán még mutogatta is, hogy milyen az :) Nem nézett nagyon hülyének... Persze ő nem tudhatja, hogy milyen az, amikor egy 3,5 évesnek megígéri, hogy vesz neki hamburgert, és csak toast van... Na mindegy, vettünk toastot. Persze nem ízlett. De kaptál egy sárkány figurát a Shrekből. Az bezzeg tetszett. Meg a Kubu. Ezért érdemes volt annyi pénzt otthagyni. Hazafelé jól eláztunk, úgyhogy vettem hamar neked egy gumicsizmát. Nagyon büszke vagyok ám magamra, hogy egyedül, elsőre sikerült jót vennem!!! Mert ez elég ritka... Ebéd után bedugtalak az ágyba, megkértelek, hogy gyorsan aludj el. Nem is jutottam a Micimackó dal végére, már aludtál is :) Szeptember 1. szerda: elkezdődött újra az ovi. Mármint a Mókus csoportos. Meg is lepődtem reggel, hogy mennyi gyerek befér egyszerre abba kicsi csoportszobába... Nagy volt az öröm, hogy újra találkoztál a régi barátokkal-barátnőkkel, akiknek hosszúra nyúlt a nyári szünet. Szeptember 4-5. szombat, vasárnap: nem emlékszem, hogy mit csináltunk :( Viszont bevezettem, hogy hétvégén feladatlapot fogunk kitölteni. Nem célom, hogy 4 évesen megtanulj olvasni, vagy összeadni, egyszerűen csak annyi, hogy le tudjalak kötni valamivel negyed óráig.

Itt éppen varázsbot készítése (Minden napra egy játék) lényegült át szívószállal való festegetésbe:

Keresgéltünk botokat, nekiálltatunk meghámozni, mert a kéregre nem lehetett festeni. Neked adtam egy gyümölcshámozót, és azzal próbálkoztál. Nagyon ügyesen csináltad! Valami csüngő díszt fogunk még rátenni, hogy valóban varázsbot formája legyen, csak előtte még ki kell találni valamit, hogy ne fogjon a festék, mert így nehézkes a varázsolás vele :)

Szeptember 6. hétfő: ovi után lementünk a játszira Anitával és Csengével. Jót beszélgettünk, bár történt 1-2 baleset (pl. leestél az egyik mászókáról és megütötted a legérzékenyebb helyen :S szerencsére nem komoly!), némi hiszti... Azért elég sokáig lent voltunk, de már egyáltalán semmi nem maradt a jó időből, úgyhogy mindenki hazament.

Szeptember 7. kedd: szülői volt az oviban! Siettem haza a munkából, mint a meszes, mert a múltkoriról kicsit késtem. Odaértem 3/4 4-re, mert szerintem 4-kor kezdődött. Anikó nénihez mentem, aki kétségbeesetten nézett először rám, utána az elég hiányos számú csoportra. Én meg vigyorogva közöltem, hogy tudom, hogy már nem vagy ott, mert a Mama elvitt haza, én csak a szülőire jöttem :) Láttam rajta a megkönnyebbülést :) Aztán közölte, hogy 1 óra múlva lesz a szülői... hazaballagtam, aztán meg vissza. Először összevont szülői volt az új gyerekek szüleivel, majd külön ment mindenki a saját csoportjához. Beszéltünk a nyári betegségedről, amin az összes szülő le volt döbbenve. Aztán elmondták az idei programokat: bábszínház, feladatlapok, tornaóra, születésnapok, kirándulás. Elég későn volt vége, majdnem 2 órán át tartott. Utána elszáguldottam a Mamához érted. Mr. Bean-t néztetek, és lakkoztátok a körmeiteket :) Szeptember 8. szerda: reggel azzal ébredtél, hogy lett 2 új szúnyogcsípésed :( az egyik az orrod hegyén, a másik a csuklódon. Ez utóbbi elég csúnyán nézett ki, úgyhogy bekentem, és az oviba is vittem be kenőcsöt. Délutánra sem lett szebb, sőt, este én úgy láttam, hogy csúnyább is lett. Sőt, Csenge esetéből tanulva, felkerestük az ügyeletet, nehogy kullancs legyen. Ritka bunkó dokit sikerült kifognunk (Dr. Csont Anna Mária), aki közölte velem, hogy ez nem igényel sürgősségi ellátást! Úgy kedvem lett volna megkérdezni, hogy vállalná-e a felelősséget, ha mégis kullancs lett volna (vagy lesz legközelebb), és én nem viszlek el hozzá??? Receptet nem adott, semmit nem mondott, hogy mitől lehet. Annyit közölt, hogy a patikában kell venni cinkrázót. Borogassuk? Hát ez csak természetes, hogy borogatni kell! Még sose hallottam cinkrázóról... vettem a patikában, ahol megkérdeztem a patikust, hogy megtudja állapítani, hogy milyen a kullancs csípés? Azt mondta, hogy az olyan kokárda szerű. Megmutattam a kezd, és azt mondta, hogy háááát, ezt ő nem tudja... Akkor nekem honnan kellett volna tudnom??? Bekentelek a cinkrázóval, hát az reggel úgy rászáradt az orrod hegyére, alig tudtam lemosni... Szeptember 10. péntek: megint Anitával és Csengével töltöttük a délutánt :) dacoltunk az időjárással, ugyanis egész délelőtt esett az eső. Délutánra elállt, és nem is volt rossz idő, úgyhogy lementünk. Babakocsival. Innentől kalandosan alakult a délután: valaki mindig sírt, hisztizett, elégedetlen volt, beszólt a másiknak. Mivel mindez nem itthon, a lakásban történt, nem is izgatott annyira. Sötétben jöttünk haza.

Szeptember 11. szombat: újra elkezdődött nekem a suli. Elmentem a suliba, ahol csak testben léteztem, mert az agyam végig azon járt, hogy mit csinálsz itthon? Hazajöttem, és mindenki vidám és boldog volt, az ebéd is elkészült :)  csak ezután feküdtél le aludni. 3 órakor... Fél 5-kor keltettelek, mert mentünk cirkuszba! Még soha nem voltál, és nagyon kíváncsi voltam én is. Majdnem sikerült elkésnünk, de aztán mégsem. Anitáék már foglalták nekünk a helyet :) Szóval a cirkusz: arra emlékeztem, hogy azt írták a szórólapon, hogy fűtött a nézőtér, amit el is viseltem volna, mert egész nap szakadt az eső. Hát nem volt fűtés... de vittem ülőpárnát, és találtam a szekrényben még éppen jó harisnyát rád :) Az előadás közepes volt. Neked így elsőre tetszett, nekem annyira nem, de csak azért, mert már nem úgy néztem, mint gyerekkoromban. Onnantól kezdve nem tetszett, amikor pónilovak futottak körbe-körbe, és az egyik nem azt csinálta, amit kellett volna, erre az idomár odacsapott neki az ostorral az orrára :((( Persze nem unatkoztam, de lehetett volna jobb is :) Téged csak a szünetig kötött székhez az előadás, utána már fel-alá rohangáltatok Csengével, mi meg utánatok Anitával :) A figyelmeztetés ellenére készítettem ám néhány képet :P, amiből egy sem sikerült annyira, hogy legalább megmutathassam :) Volt 1-2 kedves beszólásod: Az egyik fellépő hastáncolt a porondon, miközben tigrispiton, nílusi krokodil, anakonda, meg gyíkok, csúsztak-másztak a lábainál. Mikor vége lett a produkciónak, bejött egy pasi felmosóval. A nézőtér felett lógott egy diszkógömb, amit éppen leengedtek a kupolából, mert a következő produkcióhoz annak a helyére akasztották fel a kötelet, amin egy másik előadó tornázott. -Anya, miért hozza a felmosót az a bácsi? -Biztos bekakilt valamelyik gyík, azt takarítja össze. -És abba a gömbbe teszik bele a kakit??? ... Az egyik segítőnek olyan ruhája volt, amiből kilátszott a melltartója, abból pedig a fél cicije: -Anya, annak a néninek olyan kicsi a ruhája, hogy bele sem fér a cicije! ... Szeptember 11. vasárnap: általában pihentünk. Voltunk azért bevásárolni, utána a Mamánál, utána levelet gyűjtöttünk, utána kipróbáltam, hogy milyen a neten található főzött gyurma. Amit neked csináltam, az jó puha lett, éppen ilyen kisgyerek kézbe való, szemben a boltival, amiből van olyan, amit fél óráig kell gyúrni egy erős markú felnőttnek, hogy megpuhuljon. Aztán van, ami puha, de 1-2 használat után kiszárad. De legalább jó drága! Ennek most vége! Megcsináltam az elsőt, aztán délután készült még 3 gombóc, amit az oviba viszünk kipróbálásra, majd ha ott is tetszik, akkor készülhet nagyüzemben. Eddig is szoktál gyurmázni, míg én főzök, de most 1,5 órát szöszöltél délelőtt is, meg délután is! Már megérte :)

2010. augusztus 20-29.

A hosszú hétvége összes percében irtózatosan fájt a fejem :( Augusztus 20. péntek: délután ellátogattunk a győri búcsúba. Vettem 3 zsetont a dodzsemre, mert tavaly nagyon tetszett. Idén már borzasztóan féltél, bújtál hozzám. Szerencsémre a maradék kettőt megvette két csajszi... Felültél a gyerek láncos körhintára, ami nagyon tetszett. Este meg velem együtt a hullámvasútra, ahol vidáman sikongattál - én is, csak én a félelemtől... Az egyik árustól kaptál ajándékba egy nyakláncot, mert úgy látta, hogy jön a tesó... :( nagyon jól esett, hogy terhesnek nézett... A tűzijátéktól féltél, hogy ránk esik a parázs.

Hétfő: Mamával játszótérre mentetek, később váltottuk egymást, ahol elkezdett viszketni a szemem, majd este a szemészeti ügyeleten kötöttünk ki. Allergiás vagyok, majd valamikor szakítok időt , hogy elmenjek az allergiavizsgálatra... Kedd: semmi különös nem történt: főzés, játék itthon. Szerda: mára megígértem, hogy ebéd után lemegyünk a játszira és be is tudtam tartani a szavamat :) Akkor már éreztem, hogy túl gyakran kell mennem wc-re. Éjjel 1kor úgy begörcsölt a vesém, hogy nem bírtam kiegyenesedni úgy fél órán keresztül. Nagyon megijedtem! Mikor kicsit jobban lettem, kimentem és forró vízben áztattam magam. 2 órán keresztül. Utána már nem görcsölt, csak fájt, de már tűrhetőbb lett. Csütörtök, péntek: betegségemre hivatkozva nem mentünk sehová. Viszont minden éjjel mennem kellett forró fürdőbe... És vettem be gyógyszert is, amit eddig muszáj volt alkohol tartalma miatt elutasítanom. Már annyira fájt mindenem, hogy nem érdekelt az alkohol :) Elolvastam egy hét alatt egy könyvet :) Szombat: délelőtt dolgoztam, mire hazajöttem kész volt az ebéd, meg a desszert, rend is volt :) Csak le kellett ülnöm enni. Délután meg elmentünk a Nikiékhez, mert már megint kimaradt fél év a kapcsolatunkból :) Amikor kicsik voltatok azért nem tudtunk beszélgetni, mert állandóan figyelnünk kellett, hogy ki mászik a másikra, ki húzza a másik haját, ki nyúl a másik szemébe? stb. Aztán azért nem tudtunk beszélgetni, mert megtanultatok járni és egyik jobbra, a másik balra ment. Most azért nem tudtunk, mert bár 2 méterre ültünk egymástól a Nikivel, ti pedig hol felváltva, hol meg egyszerre álltatok közénk és üvegrepesztő visítással vontátok magatokra a figyelmet. Komolyan mondom, hogy megpróbáltunk üvöltve beszélni, de azt is túlharsogtátok. De legalább nagy volt az egyetértés közöttetek.

2008. május:

2010. március:

2010. augusztus:

Már nem fáj annyira a vesém, de amikor igen, akkor az egész hátam, meg az egész hasam alja... Vasárnap: elég lazára vettük ezt a napot, nem csináltunk semmit, és ezt fogjuk folytatni :)

Ezt még múlt hónapban vettem fel:

-A Mamánál van kistestvérem: Fancsi meg a Pancsa... ... -Egyszer mikor pörögtünk Apával, az Apa ilyen pici lett (mutatod a két ujjaddal). Ilyen pici, mint az almafa! Utána meg összegömbölyödött... ... Szerdán beszélgettünk: -Hétvégén elmegyünk valahová, jó? -Jó, de tudod hova menjünk? Ahol a múltkor is voltunk. -Hol? -Ahol majdnem leestem! Itt el kell menni a Győrúton, és el kell kanyarodni oda nem messze. Mert gyalog lehet oda menni. -Az meg hol van? -Tudod, ott voltunk tegnap! Mindez nem kedden, hanem vasárnap volt, le is estél a mászókáról, nem csak majdnem, és nem gyalog mentünk, hanem bicajjal, és semmiféle Győrút nincs, de azért rájöttem így nehezítve is :) ... A boltban kiment alólad a lábad és összerogytál. -Na, add ide a mancsod! Persze akkor ért mellénk több ember is, majd emelt hangon közölted: -Nem vagyok majom!!! ... -Anya, képzeld egyedül fel tudtam mászni arra a kötélre! Csak a Fanni sajnos nem tudott... -És segített neki valaki felmászni? -Nem. És akkor én szóltam, hogy ide figyelj, te Óvónő! kerítsél elő egy kötelet a Fanninak, de marha gyorsan, hogy fel tudjon ő is mászni a kötélre...! A történethez hozzátartozik, hogy a Mamával voltatok a strandon, ahol egy kisfiú elesett a csúszdán, vérzett az orra, a Mama felkapta, elszaladt vele a strandorvoshoz, aki nem volt a helyén, és a Mama az éppen ott lévőnek ezekkel a szavakkal mondta, hogy kerítsen elő egy orvost, mert a kisfiú vérzik. Azóta nálunk szállóigévé lettek az ott elhangzott mondatok... ... Megengedtem a Mamának, hogy lakkozza a körmöd. Itthon így mesélted Apának: -Apa, Anya azt mondta a Mamának, hogy lakkozza ki a körmöm! ... Másnap reggel, még kómásan a wc-n ülve, a körmeidet nézegetve meséled: -Anya, ha ezt az ovistársaim meglátják, el fognak ájulni! Én meg a szövegedtől fogok elájulni egyszer! -Jó nagyot alszottam... ... -Iszol üdítőt? -Ki iszott? ... -Hol lak a Mama? ... -Erzsi néni is isz kávét.... ... -...így fel lehet buckintani... ... Nézegeted a rúzs (ajakír) kupakját: -Anya, ez antilápos!

2010. augusztus 2-15.

Mintha megint abbamaradt volna a lelkesedésem, nem? Persze nekem mindenre van magyarázatom... :) Augusztus első hetében (2-8.) újra elkezdődött az ovi, amit az első naptól kezdve nagyon könnyedén vettünk. Bár én egy kicsit féltem, hogy mi lesz az összevont csoportban veled, de meg se kottyant! Azért voltak így is ismerősök: Dzseni (...), Vidi, Rebeka, Barni... más nevet nem emlegettél. Akik meg eddig nem voltak ismerősök, azok most azok lettek :) Minden reggel bepróbálkoztál azzal, hogy vigyünk ezt meg azt a játékot, mert ez meg az a kisgyerek is visz, de előkaptam szigorú oldalamat (nem is tudtam, hogy van ilyenem :) ), és szépen elmagyaráztam, hogy most még nem lehet, mert sok a gyerek, kevés az óvónéni, akik nem is ismernek téged, nem szeretném, ha elveszne valamelyik kedves játékod. Nem (csak) azért, mert egy vagyonba kerülnek, hanem ha esetleg eltűnne valamelyik, és nem tudnám ugyanolyan formában pótolni, akkor tuti kitörne a világháború! És ugye belátható, hogy erre van a legkisebb szükségem??? Végül is, okos lány vagy te, és csak keveset kellett tépni a szám, megértetted hamar. Aztán elővettem a kedves, engedékeny oldalam (vagyis el sem raktam :) ), és megígértem, hogy ha lesz újra rendes Mókus csoport, Anikó és Zsuzsa néni, akkor bármit bevihetsz, mert tudom, hogy haza is fog jönni :) A legszomorúbb épp pénteken történt: nem akartál hazajönni az oviból, mert éppen kirakóztál egy mesekockával. Ugyanis egész nap arra pályáztál, de mindig volt valaki, aki elvette, előbb kirakta stb. Mire ezek a gyerekek végre hazamentek, te is nekiállhattál a kirakásának. Erre meg ment érted az Apa... A megoldásnak én azt találtam, hogy vasárnap kimentünk a  piacra, hogy vegyek mesekockát. Azt ugyan nem találtam egy kósza darabot sem, viszont jó pár mesekönyvvel lettél gazdagabb: A kis hableány, A természet csodái -Esőerdők állatkölykei, Bakó Ágnes: Valaki mindig eltűnik, Miroslav Válek: Az elvarázsolt diódaráló, Bobo diáknapló 1988-1989, Disney foglalkoztató, meg egy Tom és Jerry színező (ez minden nap megy veled az oviba). Úgy emlékszem 2300 ft-ba kerültek...

Zsuzsa óvónéni javaslatára megrendeltem a netről az Icinke-picinke című könyvet is, mert ez megvan az oviban is, és ebből mesélnek az óvónénik! Már meghallgattál néhány mesét belőle a kiscsoportosoknak részből, de miután felfedezted, hogy van benne középsős, sőt nagylányos (nagycsoportos) kategória, azóta inkább kell mesélnem. Csak az a baj, hogy nem bírsz addig sem elülni a fenekeden, amíg 2 perc alatt elmesélek egy történetet. Augusztus második hetében (9-15.) itthon voltam délutánonként, akkor meg azért maradt el a naplóírás, mert nem tűröd, hogy 1 percig is ne veled foglalkozzak. Már most sem emlékezem, hogy történt-e valami említésre méltó...? Kedden itt volt a pápai dédi, akitől először megint féltél, aztán mikor kísértük ki az állomásra, akkor meg el sem akartad engedni a kezét. Mikor jött a vonat, mondtam, hogy integess a mozdonyvezetőnek, vissza fog integetni, és nem csak, hogy intett, de még dudált és villogtatta is a lámpáit, hatalmas örömet okozva ezzel egy 3,5 éves kiscsajnak :) Még ezen a napon elmentem egy játékboltba még mindig mesekockáért. Bolyongtam vagy egy órát, de nem találtam olyat, amit szerettem volna. Volt micimackós, amitől a hideg ráz, bezzeg hercegnős nem volt... na, nem mintha az egy fokkal is különb lenne a Micimackótól... Végül egy hercegnős puzzle (ami valójában Csipkerózsika, csak te hívsz minden szép ruhás Disney figurát hercegnőnek) landolt a kosaramban. Itthon néztem csak meg, hogy 24 db-os, és a korosztályodnak éppen megfelelő (3+). Az első próbálkozásnál még néztük a képet, de közvetlenül utána már egyedül, és puskázás nélkül raktad ki. Jöhet a következő kategória: 5+, 48 db. Szombaton melóztam, mire megjöttem kész volt az ebéd. Egész délután vártuk a munkatársam, aki nem jött :( Vasárnap volt maradék ebédre, ezért le tudtunk menni a játszira. Persze tiszta felhő volt az ég. A ligetbe indultunk bicajjal, aztán ahogy mentek a felhők arrébb, úgy mi is elindultunk egy távolabbi játszira. Végül 7 ágra sütött a nap, mondhatnám azt is, hogy kánikula lett. Fél 12kor egy hiszti miatt kellett hazaindulnunk. Délután itthon csak játszottunk: az összes társasjáték lekerült a polcról. Persze nem alkalmaztál semmilyen szabályt, de így érdekes a játék. Végül már azt se tudtam, hogy melyik az én bábum, merre kell lépkedni a táblán. Játszottunk boltosat a Gazdálkodj... bútorokkal meg játékpénzzel, kalóz szigeteset térképgyűjtéssel, vagy tüsi szurkálóst a torpedóval :) Nap végére elég nyűgös lettél, megint nem volt jó semmi se. Későn is tértünk nyugovóra.