Gyakorlat 3. és 4. nap

3. nap

Még mindig tart a fáradtság... -mitől múlna el??? napi 12 órát talpalok végig...-de nagyon szeretem a bölcsit. Néha kicsit sok a gyerekzsivaj, de más gondom nincs.
Ma a korai csoportban rajzoltak a gyerekek, és ezt a csoportbontás után is folytatták. A délelőtt folyamán annyira szépen sütött a nap, hogy ki is mentek a udvarra szaladgálni. +1 óra pihenő nekem, mert én nem mentem. Bejövetelkor kicsit túlzsúfolt lett az öltöző, és mindenkit egyszerre kellett levetkőztetni, benti ruhára öltöztetni, wc-re küldeni őket, megteríteni az asztalt az ebédhez. ebédeltetés után hazajöttem.

4. nap

Ma kicsit jobban voltam energiával töltve, de még mindig nem eléggé. Reggel szabad foglalkozás volt, mi az óvónénikkel addig alaposan tanulmányoztunk egy játékbabát, hogy mitől bújik el vagy éppen elő a foga. Rájöttünk, hogy a cumisüvegtől el, a cumitól előjön a foga.
Aztán mindenki színezett egy hóvirágot. Sajnos, azt sem tudták, hogyan tegyék maguk elé a rajzolt, azt meg egyáltalán nem, hogy a levele legyen zöld, a szirma maradjon fehér.
Ezután megint szabad játékválasztás volt, majd egy kis torna, utána meg az ebéd.
Nem kötöttem új barátságokat.

Gyakorlat 2. nap

Ma kicsit fáradtam érkeztem meg, de azért igyekeztem használható állapotba kerülni :)
Egyébként a mai nap amúgy is szétszórt volt: a mi ovinkban fényképezés volt, kellett az ünneplő, amit nem sikerült első nekifutásra kiválasztani...
Reggel a Kata korábban jött, mint kellett volna, mert a Berci nem érezte jól magát, és így korábban haza is tud menni délután (szerencsére nem volt rá szükség).
Az Andi elvitte az övéit a sószobába diafilmet nézni, mi meg addig szinte minden játékot kipróbáltunk, ami a csoportban megtalálható: fajátékok, pötyi, mesekönyvek, gyöngyfűző stb.
Aztán cseréltünk Andival és mi mentünk a sószobába. Még sose voltam ilyen helyen. Azt mondják nagyon jó, hááát, én nem élveztem annyira... Megnéztünk 2 diafilmet, és visszaballagtunk a csoportba. Tornáztak a gyerekek egyet ebéd előtt, megterítettem az asztalt, aztán hazajöttem.
Ma sem sikerült közelebb kerülnöm senkihez, pedig igyekeztem :P A fiúk tudomást sem vesznek rólam, a hisztis kiscsaj, a Viki még mindig elutasító.

Gyakorlat 1. nap

Reggel elosztottuk magunkat egymás között az osztálytársaimmal, hogy ki? melyik? csoportba szeretne menni. Én közös megegyezéssel a mackó csoportban kötöttem ki, mert a Katával (Berci anyukájával) így beszéltük meg.
Az első benyomások nem voltak túl pozitívak: van egy szőke, copfos, farmerszoknyás , hellokitty táskás kiscsaj (pont, mint a Szabina), aki egyszerűen sírva fakadt, mikor meglátott minket. Megértem őt, hisz minden héten más tanuló van velük egy hétig, aztán amilyen hirtelen betoppannak, már el is tűnnek...
A mai nap legnagyszerűbb dolga az volt, hogy ez a kiscsaj (Fanni) veszekedett a többiekkel azért, hogy ő ülhessen az ölembe, mikor olvasom a mesét :)
A fiúk már nem voltak ennyire kezdeményezők: egyikükkel sem alakult ki még egy aprócska kapcsolat sem :( ők nem hívtak magukhoz, én meg nem akartam beavatkozni az elfoglaltságukba.
Holnapra van egy kitűzött célom: van egy másik kislány (Viki), akire néha olyan hisztis rohamok törnek, hogy én is csak elkerekedett szemmel lestem, és nagyon nehezen bír kilábalni belőle (pont, mint a Szabina... bár ez a kislány még az ő hisztijein is jócskán túltesz...). Vele még nem vagyunk jó viszonyban, eddig eléggé elutasító volt. Szeretnék összebarátkozni vele!
Amúgy volt általam vezényelt mesekönyv nézegetés, labdázás, gyöngyfűzés (nagyon bevágódtam a csajoknál, mikor megmutattam, hogy a nyaklánc karkötőként is funkcionálhat...), és az egyik kislánynak (Adél) szülinapi bulit is tartottunk.
Nagyon jól éreztem magam, bár a hangzavartól már nem bántam, hogy sikerült megszabadulnom. És nem a gyerekek zsivaja idegesített leginkább, hanem az, hogy gondozónők egymással is kiabálva "beszélgettek"...
Holnap folytatom.

Február

Köszönöm a jókívánságokat, bíztatást! Eltelt úgy két hét a munkahelyemen, hogy nem ért különösebb kudarc! Ettől persze nem szeretem jobban ezt az áldott jó céget, csak (az idei terveimnek megfelelően) nem hangoztatom (annyit), hogy utálok itt dolgozni. Tulajdonképpen próbálok túlélni, és nem foglalkozni semmivel. Úgyis tudom, hogy fél év múlva én már máshol fogok dolgozni. Egy olyan helyen, ahol szeretek lenni, és azt csinálhatom, amihez értek, és amit szeretek. Ez így lesz és pont. Jövő héten extra kifacsart leszek: délelőtt a kötelezően előírt gyakorlatomat töltöm a bölcsiben (fél 8-tól 12-ig), utána haza, majd 2-től 10-ig délutános meló a cégnél. Nagyon várom már!!! Annyi a rossz oldala, hogy még kevesebbet lehetek veled, ugyanis muszáj lesz 3/4 7-kor elindulnunk itthonról :( eddig 8 után szoktunk, ha délutános vagyok... Szombaton újra dolgozatot írunk, amit most kellett volna, de nem volt idő rá tanulni a többieknek. Nekem meg most nem lesz... Tovább izgulok a műtét miatt, főleg azért, hogy 1 hétig kell bent maradnom... ?! Bízom benne, hogy ez csak az ijesztgetős rész volt :) és remélem, hogy nem kell rohannom vissza dolgozni, legalább egy 1 hét pihenőt kapok, mert megérdemlem :) Vannak gondjaink (kinek nincs???): csúnyán beszélsz :( káromkodva is :(( meg tiszteletlenül :((( Egyelőre nem tudjuk a megoldást, mert hiába hagyjuk figyelmen kívül, hiába szólunk rád, hiába csapsz a szádra, hiába küldünk büntibe, itthon még csak-csak tudjuk kezelni, de az oviban nem. Tudom, hogy ott nem is az én dolgom, de elég kellemetlen azt hallgatni az óvónénitől, hogy "ma összevesztem a barátnőmmel, mert csúnyán beszélt a Rebekával..." Volt amúgy olyan eset is, amikor az egyik kisfiúra mondtad azt, hogy kukaberci, amit mi itthon a "buta" helyett használunk. Csakhogy a kisfiú valóban Berci... És ő erre úgy válaszolt, hogy k**** Szabina, bújj a kutya v*******... Gondolom ezt nem hallotta az óvónéni... A másik gond a hiszti. Vagy nem is tudom, minek nevezzem. Ha valami nem úgy történik, ahogy azt épp elgondoltad, akkor kezdődik a földhöz vágódás, csapkodás, durci, nyafogás, visítás üveghangon, hüppögés, valamint ezek tetszőleges kombinálása. Alapos képzésben részesíted a tűrőképességem, ami még bírja strapát, de vajon meddig??? Ki mondta, hogy a dackorszak az 1-3 éves korosztály jellemzője??? Vagy te még nem tudod, hogy már kinőttél belőle???

Így telt el a január:

Most aztán nem panaszkodhatok, hogy eseménytelen napok vannak mögöttünk...

• megírtam a suliban az egyik vizsgát (de még nem az utolsót, sajnos). 68% lett. Nem mintha sokat tanultam volna rá, de rossz érzés, hogy az enyém lett a legrosszabb :(
• megünnepeltük a szülinapokat: először itthon, saját készítésű tortával, ami nemcsak szép lett, hanem finom is, és ráadásul elnyerte mindenki tetszését. Másnap Mamánál is. Buliból, ajándékból, filctollból :) nem volt hiány!
  
  
  
• mindenkinek kijutott a betegségből :(
• alanyi jogon voltam táppénzen...nem is tudom, mikor volt erre utoljára példa... legutóbb akkor voltam orvosnál, amikor a 15 hetes EKG vizsgálatra mentem... 15 hetes terhes :)
• a mostani betegségem sem volt túl komoly: fájt a torkom, hőemelkedésem (mini lázam) volt
• engedtem anyu kérésének és megmutattam az orvosnak, hogy vaj van a fülem mögött. Vagyis egy csomó. Köszönöm szépen, jól megvoltam vele már kb 2 éve. Az orvos elküldött egy sor kivizsgálásra: uh-ra, szájsebészetre, izotóplaborba (:S). Annyit sikerült kideríteni azóta, hogy jóindulatú a bogyó, ki kell műteni :((( Izgulok, félek, próbálok nem foglalkozni vele... A műtét időpontja március 9., előtte nap már be kell feküdni a kórházba, és csak 14-én engednek haza. Fő az optimizmus: lesz időm tanulni a vizsgákra :)
• Ezennel idén be is fejezzük a betegeskedéseket, legközelebb max. enyhe nátha képében jövő télen találkozhatunk. Vagy akkor se.

Január 19.

Ugyan nem vagyok itthon ezen a héten délután, de azért nem hagyhattam tettek nélkül elmúlni a szülinapod. Reggel a szülinapos dal hallgatással kezdődött a nap, táncoltunk rá, ölelkeztünk, puszilkodtunk. Miután elvittelek az oviba gyorsan kidíszítettem a szobát. Végül is nem valami nagy szám lett a díszítés, de tudtam, hogy tetszeni fog. És szerencsére így is volt, mert a Mama felhívott délután, hogy mennyire örülsz, és nagyon tetszik a szoba :)

Reggel meg nagy öröm ért: amit rajzoltam neked üdvözlőlapot átmásoltad, szinte tökéletes lett, csak 1-el több gyertya került rá a kelleténél...

A buli meg a torta majd a hétvégén lesz. Ráadásul életemben először én is megpróbálkozok egy tortával :) holnap a délelőttömet arra szánom. A fejemben már megvan a terv, ha pont olyan lesz, akkor már boldog leszek...

...

Drága Kislányom!

Már negyedszer köszönthetlek fel ezen a napon.
Nem tudom mézes-mázas szavakba önteni az érzéseimet, de remélem, érzed.
Napról-napra egyre jobban szeretlek, és nem számít az sem, ha éppen rossz passzban vagy.
Örülök, hogy van kit ünnepeljünk ma, és köszönöm, hogy megtudhatom, milyen Anyának lenni.
A világon a legjobb dolog!Remélem, hogy te is így vagy a gyerekségeddel :) !
Kívánom, hogy még nagyon hosszú ideig megmaradjon nekünk ez kettőnk napja...

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!!!

Január 18.-ig

Január 3-án még 1 napot ráhúztunk a pihenésre. Délelőtt elmentünk kulcsot másoltatni, mert nem írtam róla, de sikerült elveszítenem az egész kulcscsomómat, rajta 2 lakás kulcsával, meg a melóhelyi szekrények, meg a biciklitárolók, lakatok kulcsaival :S Szóval reggel még azon tanakodtam, h délelőtt menjünk a könyvtárba és délután kulcsot másoltatni, vagy fordítva? Hát fordítva csináltuk. Hiba volt. Délután mentünk a könyvtárba, ahol megint rákérdeztem, hogy találtak-e kulcsot az ünnepek között, és igen, találtak :) Nagyon megörültem, hiába került már eddig is sokba az a pár szem kulcs, amit muszáj volt csináltatni. Mondhatnám, hogy jobban fogok vigyázni a dolgaimra, de ez esetben nem én voltam a hibás. Mert a könyvtárban voltunk akkor, és mire kimentünk, le voltak verve a kabátok a fogasról, valószínű, hogy akkor eshetett ki a zsebemből... A lényeg, hogy meg van. Január 4-én nekünk is megkezdődtek a dolgos hétköznapok. Ami jó benne, hogy nem egyből hajnali keléssel kezdünk, ami rossz, az az, hogy a 3 hét alatt megszokott tevékenységek megszűntek ettől a naptól, mivel délutános vagy. Csak reggel találkozunk, és csak addig, míg megiszod a kakaód, megmosakszol, felöltözöl, és irány az ovi. Ez úgy napi fél-háromnegyed óra. Kevés! Bár ez inkább csak engem érint hátrányosan, mivel téged mindig van ki szórakoztat délutánonként :) A hétvégéken igyekszem bepótolni a hiányt, ami persze nem megy. Most kísérletezünk azzal, hogy itthon ebéd után nem kell aludnod, ha nem akarsz, cserébe az egész délutánt átjátsszuk. Nekem jó, remélem neked is! Bár kétség kívül nagyon fárasztó...!!! Január 10. hetében szerencsére itthon voltam délután, sőt ilyenkor hajnalban én viszlek, délután én hozlak. Már reggel megbeszéljük, hogy mit vigyek az oviba: többnyire babakocsit kérsz, de most kérted a triciklit, sőt a lábbal hajtós bicajt is. Örülök ennek, mert még mindig csak döcögősen megy a két kerekezés, pedig én már a nyáron bicajozni szeretnék veled! Amikor jó az idő, természetesen lent maradunk, vagy hosszú úton jövünk haza, esetleg minden boltba bemegyünk. Általában 5-fél 6 körül érünk haza. Utána, ha kell főzök (főzünk), mosogatás, mosás, teregetés, sajnos ezek már mind az együtt töltött idő rovására megy. Minden napra megbeszélünk valamit. Ilyen volt pl. a rizs festés. Elég jó móka volt. Egyik nap befestettük a rizst ételfestékkel, kistányérra téve betettük a sütőbe, és kiszárítottuk. Másik nap meg elkészítettük a képeket belőle.

Csináltunk papírból hópihének induló, végül asztalterítővé keresztelt papír csodát: egy kör alakú papírt 3x félbehajtottam, berajzoltam rajta a krikszkrakszokat, te meg kivágtad ollóval. Óvónéniknek készítetted. A meglepő az volt, hogy mindhárom más színű volt, és ráírtam, hogy kinek készül az adott színű. Te meg ráírtad a saját írásoddal. Reggel az oviban megfogtál egyet, elolvastad mi van ráírva általad, majd visszaadtad, mert az nem a Zsuzsa nénié, hanem az Anett nénié. Megnéztem, és tényleg! Hétvégén megint sokat játszottunk, jó is volt. Vasárnap azonban le akartál feküdni ebéd után aludni, és szóltál, hogy csak egy órácskát pihensz. 1 óra 10 perc után magadtól felébredtél. Január 17. hete megint nem a legjobb, mert megint nem találkozunk. Ráadásul holnap lesz a szülinapod, és megint nem vagyok itthon :( Azt tervezem, hogy délelőtt feldíszítem a szobát, veszek kölyök pezsgőt, és legalább Apával buliztok egyet. A hétvégén viszont mindent duplán bepótolunk: szombaton (miután sikeres vizsgát tettem!!!) itthon ünneplünk, vasárnap meg a Mamánál. Torta, ajándék, zenebona, miegymás!

2011. tervek

Nem szoktam újévkor semmit megfogadni, mert ismerem magam, és úgysem tartom be, lelkiismeret furdalást meg nem akarok magamnak okozni, az úgyis jön egyébként is. Még 2008-ban volt egy játék a blogvilágban: Kell nagyot álmodni, amit megtettem én is. Hiba volt... Nem csak, hogy abból nem teljesült évről-évre semmi, de talán pont az ellenkezője jött be: "2010. október Az egész család egészséges!!! A családi életünket a "harmónia" szóval lehet a legjobban jellemezni. A Főnök már óvodás! Nagyon szeret oda járni, mert ott vannak a legjobb barátai is és szereti az óvónénit. A gyönyörű rajzaival díszítettük a hűtőt, és a szobáját is. Szeret segíteni nekem, ahogy évek óta, de ez már valódi segítség: Ő szaggatja a pogácsát, segít teregetni, port törölni, porszívózni, karácsonykor a mézeskalácsot már együtt csináljuk :) Még mindig járunk úszni, ahol nagyon jól teljesít. Szerencsére szeret úszni járni, de szereti, hogy edzés után mindig kap valami jutalmat. Nekem is van állandó és megbízható a munkahelyem. A fizetésem is megfelelő. Idén voltunk először nyaralni! Nagyon jó volt, és valódi pihenéssel telt. A nagyszoba felújításán is túl vagyunk. Lett új szőnyegünk, ágyunk, kifestettünk és át is rendeztük az egész szobát. Szerencsére nem kellett újabb hitelt felvennünk, csak az autót törlesztjük, de már nem sokáig. Még mindig blogolok :)" Úgy általában ezekből semmi nem jött össze (kivétel a szőnyeg :) )... Úgyhogy idén csak tejesíthető célokat tűzök ki magamnak (magunknak) és december 31-el bezárólag. Egy év múlva meg jövök pipálni, hogy mit sikerült elérni belőle.

1. A legfontosabb, hogy a munkahelyi stresszt igyekszem otthagyni a gyárban. Vagy inkább fel sem veszem... Megpróbálom minél kevesebbszer hangoztatni, hogy utálom azt a helyet!!!
2. Egy ízben és küllemben is elfogadható tortát fogok sütni az ebben a hónapban szülinapját ünneplőnek.
3. Tavasszal sikeres vizsgát fogok tenni!!! Ezáltal lehetőségem adódik arra, hogy munkahelyet váltsak, ami minden szempontból megfelel az elvárásaimnak.
4. Kirándulgatni fogunk a jó idő beálltával. A megye területe megfelelő lesz.
5. Kevesebb haszontalan dologra adok ki pénzt (értsd: játék), az arra szánt pénzt félreteszem, és karácsonykor hasznos dologra elköltöm (értsd: jó játék)...
6. Még több hasznos időt szándékozok anyai mivoltomban teljesíteni, mindannyiunk örömére :)
7. Sok könyvet fogok olvasni! Bár a 2010-es eredménnyel nagyon elégedett vagyok :) ugyanis 11 könyvet olvastam el augusztus óta, amire az elmúlt tizenakárhány évben összesen nem volt példa. Erre annyira nem vagyok büszke...
8. Valami rendszert kell kialakítani a blog terén, amire most még semmi ötletem nincs, nem hogy kedvem/lehetőségem...

10 pontot akartam összehozni, de végül maradok 8-nál. Ennyit könnyebb lesz betartani.

Ja, majd elfelejtettem, hogy 2011 a MI évünk!!!

December 2/2 - Karácsony és Szilveszter

December 24-én reggelre már az angyalok feldíszítették a karácsonyfát. Volt ám izgalom, mikor felöltöztünk, és közben nem kukucskálhattunk át a másik szobába! Együtt mentünk megnézni a karácsonyfát, meg az alá rejtett ajándékokat. Mindenki nagyon örült :) Az angyalok pont olyan ajándékokat varázsoltak, amit mindannyian szerettünk volna: én parfümöt, és te: kacagó pónit, Grimm mesék, Micsoda idő (Panka és Csiribí sorozat), A kerekdombi erdő meséi könyveket, Kis hableány társasjátékot, Playmobil Mikulást, matricákat.

Ebédre a Mamához mentünk. Ott volt a PápaiMama is. Sikerült kivárni a finom ebéd végét, és utána következett az ajándékozás. A Mamától ezeket kaptuk: én nadrágokat, ágyneműt, te sétáló-ugató kutyust, Barbie házat, állatketet (a már meglévő szafarihoz). A legjobban a kutyus tetszik, amit véletlenül és szemtelenül olcsón vettem... az elem drágább bele, mint az egész szerkezet...

December 25.-én jöttek a Robiék, úgyhogy megint a Mamánál ebédeltünk :) meg lehet szokni :)) Játszottunk nagyot az állatkerttel, meg a Robiéktól kapott számológépes könyvvel. Rajzolni lehet filccel a lapjaira, aztán letörölhető. Az alján meg van egy számológép. Sokat beszélgettünk, nevettünk, jó volt! December 26.-án jött az ApaMama. Már előre idegeskedtünk, hogy megint elcseszi az ünnepünket... Kaptál tőle: zöldséges pultot, puzzle-t. Egész délelőtt boltosat játszottatok, és a konyhába csak a viháncolás, nevetés hallatszott ki. Ebéd után aludni tértünk. Aludtál is fél órát, vagy még annyit se, és keserves sírással ébredtél. Fájlaltad a füled. Ha hozzáértem a füledhez, üvöltöttél. Láttam, hogy tényleg nagyon fáj. Hőemelkedésed is volt. Úgyhogy felöltöztünk és irány az ügyelet! Alig 2 óra várakozás után (nagyon hősiesen viselted!!!) bejutottunk, ahol nagyon kedves doktornő volt. Ritka az ilyen! Nem látott semmit, de azt javasolta, hogy másnap menjünk el a fülészetre, mert lehet, hogy még nem látható, de már érezhető a gyulladás. Kaptál Cataflam cseppet, meg tanácsot, hogy melegítsünk sót. Hétfőn fel is kerestük a fülészetet, ahol egy borzasztó buta főorvossal volt dolgunk. Ő sem mondott semmi okosat, és még azt tanácsolta, hogy menjünk el a körzeti orvoshoz. Kedden elmentünk oda is, de nem volt a mi háziorvosunk, csak helyettes, akinek már le is járt a rendelése, de szerencsére ő is nagyon kedves volt, megvizsgált, és ő is csak a sót javasolta. Azt mondta, hogy 4-5 nap alatt el fog múlni. Vettem egy barbie-s fülmelegítőt, hogy ne kelljen egész nap sapkában ülnöd, így az alá betettük a zoknit (amiben a só volt), és addig legalább elfeküdtél, amíg meleg-langyos volt a fülednek. A Szilvesztert a betegségek miatt itthon töltöttük. Ebéd után csak késő délután tettelek le aludni. Úgy 5 óra körül lehetett, és este 8kor keltél fel. Ennek köszönhetően gond és hiszti nélkül fent tudtál maradni éjfélig. Nálunk szokás, hogy ilyenkor bemegyünk a belvárosba megnézni a tűzijátékot. Engem annyira nem izgat, de titeket igen. Hazajöttünk, itthon is eldurrogtattuk a miénket, majd fél 3kor nyugovóra tértünk. Reggel 8kor keltél...

 

December 1/2

December első 3 napját "betegséggel" kezdted. Az oviban szóltak, hogy nagyon csúnyán köhögsz, meg nagyon folyik az orrod. Jó, ezt én is észrevettem. Elvittelek orvoshoz. Kérdezte, hogy lázad van/volt-e? Szerencsére nem. Javaslat: orrszívás, orrfújás, orrspray, köptető. Ezt eddig is alkalmaztam. Azt mondta másnap mehetsz oviba. Mivel én előrelátó vagyok, már lemondtam egész hétre az ebédet :) így kiírt engem táppénzre. Volt jó néhány dolog, amit egyébként nem csináltunk volna: karácsonyi zenét hallgattunk, verset tanultunk a Mikulás ünnepségre stb. Voltunk a Belvárosban (dec. 2.), megnéztük az adventi vásárt., lézerfény vetítést, Mikulás szánt. Egy elég fura kinézetű Mikulás-utánzat (cérna vékony pasi, magára kapkodott piros kabátban, szakállban, sapkában... ráadásul biciklivel közlekedett...) jól megijesztett, de elzavartam, és fel mertél ülni a szánra. Szombaton (dec. 4.) a Mama munkahelye által rendezett ünnepségen voltunk. Nagyon jó volt, mondtál verset a Mikulásnak, és kértél tőle egy közös fotót!!! Vasárnap (dec. 5.) a Győri Mikulás előadásra mentünk a Színházba, Nikivel, Dorcival, és Anitával, Csengével. Szintén nagyon tetszett mindkettőnknek, jövőre is fogunk írni levelet neki :) Színház után a Mamához mentünk ebédre, ahol megjelent a saját Mikulásunk :) Neki is szavaltál gyorsan néhány verset, és még mielőtt felismerted volna Apát, elköszöntünk tőle. Az oviban is volt ünnepség, meg zsákocskában ajándék. Dolgos hét (dec. 6-12.) következett. Utána meg elkezdtem izgulni, hogy nehogy lebetegedj újra, ugyanis volt pár hőemelkedéses órád a hétvégén. Te nem, én viszont igen :( Úgy fájt a torkom, hogy nagy kínok között tudtam csak nyelni, és szerda este (dec. 15.) már lázas voltam. Így, ha tetszett, ha nem, mehettem orvoshoz. Érdekes volt, mert már 4 éve nem jártam dokinál, és mindent alaposan kikérdezett rólam, mi történt velem azóta? Boldog voltam, mikor ahhoz a részhez ért, hogy súlya? 75 kg. És átjavította a beírt 87 kg-t :))) 25 lett a bmi indexem :) Ezzel elkezdődött az év végi szünet. Téged pedig pénteken ebéd után elhoztalak az oviból. 

November

Megtartottuk a névnapodat október utolsó hétvégéjén. Hogy milyen volt a hangulat, arról inkább nem szeretnék említést tenni, bízom benne, hogy pár év múlva már nem is fogunk rá emlékezni... Volt finom ebéd, hellokitty-s süti, meg az elhatározásommal ellentétben ajándékok is voltak: fiú-lány Barbie, mesekönyv (Mátyás királyról), lábfej nélküli harisnyanadrág, zoknik, hajgumik, apró csecsebecsék. Ez a hónap nekem nagyrészt a gyakorlatról szólt: a szomszédunkban lévő oviban voltam két hetet, amikor délutános voltam a munkahelyen. Nem mondom, hogy nem volt fárasztó, mert nyolctól egyig az oviban voltam, utána hazarongyoltam, evés, fürdés, rohanás a munkahelyre, ahol este tízig gályáztam. Mindent egybevéve annyira jól éreztem magam, hogy eddig sem szerettem a munkahelyemen dolgozni, de mióta tudom, hogy milyen az oviban, azóta már egyenesen utálom! Volt például egy olyan nap, amikor mondták az óvónénik, hogy ne vigyelek oviba, hanem menjünk együtt az Ugriparkba. Nagyon jó volt! De a többi napokon sem unatkoztunk: minden nap volt alkotó tevékenység (festés, vágás, ragasztás-ezeket itthon is megcsináltuk), volt 2 szülinap a 2 hét alatt, voltunk oviolimpiai válogatáson (amit így megismerve, kimondottan ellenzek!), minden nap szőnyegen ülős meseolvasás, karácsonyi verstanulás, tornaóra, aerobik, udvari játék... Nagyon fáj a szívem, hogy nem mehetek többet :((( Pedig, ha nem lenne ilyen fárasztó (vagyis nem ez a fárasztó, hanem az, hogy itthon a 2 hét alatt semmit nem tudtam csinálni, még egy teát főzni sem volt időm), én társadalmi munkába is bevállalnám heti 1-2 alkalomra... Az biztos, ez a 2 hét többet ért, mint amennyit az iskolapadban eltöltött másfél év... A közös programunk között szerepelt a X. Győri Könyvszalon meglátogatása is. Én csak a nyálamat csorgattam a könyvek miatt, te viszont megint gazdagodtál két mesekönyvvel, egy interaktív színházi mese, és egy Kolompos koncert élménnyel, valamint egy saját készítésű szélcsengővel. Meggyújtottuk az első gyertyát a szélsebesen elkészített adventi koszorúnkon, ezzel kezdetét vette a karácsonyi visszaszámlálás. Úgy néz ki, hogy 1-2 apróságtól eltekintve (ételek, italok (a menü legalább fejben kész), karácsonyfa) készen vagyunk.

Szabina

Névnapodra mit vegyek?
Vegyek húzós egeret, vonatot és síneket, kék építő köveket?
Nem, már megvan mit veszek.
Neked tavaszt rendelek, bodzafát és kék eget, rajta csokros felleget.
Megrendelem jó előre a virágot a mezőre.
Tél után a lombos nyílást, betegségre gyógyulást...
És ha meglesz mind egy napon, beadom az ablakodon.

Gyakorlat

1. nap az oviban:

Reggel 8ra mentem. Megtaláltam a csoportomat és az óvónénit (Rita néni), aki azt mondta, hogy csatlakozhatok a gyerekekhez. Le is ültem az egyik asztalhoz legózni, a nagy dumásabbak egyből rám telepedtek és beszédbe elegyedtünk. Közben az első asztalnál őszi képet festettek néhányan. Utána elcsaltak a lányok a szőnyegre, ahol labdát gurítottunk egymásnak, miközben zöldség, állat, fiú, lány, autómárka stb. nevet kellett mondani. a Trabanttal befürödtem... :) Reggeli következett, a naposok megterítettek, és leültek enni. Utána elvitték a tányérokat poharakat a helyére, és leültek a szőnyegre névsorolvasásra. 5 perces torna következett össze-vissza hajlongásokkal :) utána körjátékoztak (Zöld paradicsom, liliom, liliom./Megcsalt a szívem, jól tudom, jól tudom./Egy életem, egy halálom, vagy tetőled el kell válnom/édes galambom!), verset tanultak(Tamkó Sirató Károly: Ég), meghallgattunk egy mesét "a kérlek nevű varázsszóról", megbeszéltük a tanultakat, az óvónéni dúdolásából ki kellett találni, melyik dalra gondol, és el is énekelték (Ki lakik a dióhéjban?, Hívjad a falovacskát, Lánc, lánc, Eszterlánc stb.) és szabad foglalkozás volt ebédig. A naposok megterítettek, a többiek kezet mostak, egyéb folyó ügyeiket intézték. Berni néni felszolgálta az ebédet: vegyes zöldségleves, főtt hús, rizs, gyümölcsmártás. Amíg mindenki eszegetett, én átfolyattam 3 kancsó vizet a szűrőn, merthogy az oviban szűrt vizet isznak. Ebéd után leszedték a naposok az asztalokat, és mentek fogat mosni. Közben Berni néni felporszívózott és kivitte a tányérokat, maradékot. Mivel Rita néni is ment haza ebéd után, a gyerekeket szétosztottuk a többi csoportba, ahol lefektették őket. 3/4 1kor eljöttem.

2. nap:

8ra mentem. Az alkotó sarokban már rajzolgattak, színeztek páran. Én leültem az asztalhoz, és már jött is a társaság :) Odajött Cintia és a Máté, velük szinte az összes játékot végigjátszottuk, amik a polcon voltak. Korábban volt reggeli (ők tízórainak hívják), mert a nagycsoportosokhoz jött a kresz oktató, mi addig a kicsikkel átmentünk a szomszéd csoportba, ahol már elkezdték a tornát. Cédéről szólt nekik egy kis pattogós zene, sokkal jobban is ment a mozgás. A mi csoportunk a szőnyegen játszott, míg a vendéglátó csoport nekifogott a reggelinek, és sóvárogva figyelt minket, ahogy játszunk :) Amikor végeztek, ők is csatlakoztak, és ekkor elkezdődött az erezd el a hajam! Azt hittem sose telik le a félóra :) mindenki velem, az újdonsággal akart játszani. Mikor kezdett durvulni a helyzet, Rita néni megmentett, és mehettünk vissza a mi csoportunkba. Volt névsorolvasás, gyakoroltuk a verset, és ki kellett találni, hogy milyen állatra gondol az óvónéni? Háziállat, 4 lába van, rá is lehet ülni, de be lehet fogni munkára... A ló. Ezután visszakérdezett a gyerekektől, hogy milyen állat a ló? Hány lába van? Mit lehet csinálni vele? Ugyanezt eljátszotta a tehénnel is. Nekem ez tetszett a legjobban!!! Ezután szabad foglalkozás volt. Én megint az asztalnál kötöttem ki, megint Cinti, Máté, meg Balázs csatlakozott. Az eddig még nem használt játékokat is elővettük. Egyszer csak megkérdezte a Rita néni, hogy mit csináltam a Mátéval? A halál vize is levert... Azt mondja, hogy a Máté nem szokott ám így elülni az asztalnál játszani, ő csak rohangál fel-alá a szobában, most meg mindent kipróbál, mintha eddig nem lettek ott ezek a játékok. Csendben örült a szívem :) Ebéd előtt még játszottak egy székfoglaló játékot, de sajnos sírás lett a vége :( A naposok megterítettek, én szűrtem a vizet, Berni néni hozta a tányérokat, Rita néni meg merte az ebédet. Mindenből szigorúan 1 merőkanállal! Bableves volt és buci nudli. Ebéd után fogmosás, alváshoz készülődés, ágyak megkeresése. Én meg jöttem haza 3/4 1kor.

2010. szeptember 26.-október 10.

Megint csak ismételnem kell magamat, hogy nincs miről írjak a múlt hétről sem, mert megint nem voltam itthon itthon délutánonként :((( Szombaton (okt. 2.) , míg én nagyban utolsó előtti témazárómat írtam (a végső vizsgák előtt), a Mama megfőzött helyettem, majd miután kockára fagytunk a hűvös őszi szélben, hazatámolyogtunk. Úgy 3-4 óra volt már, és természetesen borzasztóan fáradt voltál, aminek hangot is adtál úton-útfélen. A délután hátralévő részét is végig nyűglődtük. Ekkor tűnt fel nekem valami.* Vasárnap délután elmentünk az Erzsébet ligetbe gesztenyét szedni. 2 órácskát biztos ott voltunk :) Jó volt, na :)

Hétfőn csak annyit voltunk csavarogni, míg muszájból elmentünk a boltba. De ez is több a semminél. Kedden én mentem érted az oviba. Fényképezés volt délelőtt. Karácsonyi... Azt mondtad: szép voltam, csak kár, hogy elszakadt a ruhám... De Anikó néni megvarrta! Megijedtem, hogy milyen heves lehetett az átöltözés, de kiderült, hogy nem elszakadt, hanem a blúzon lévő masni megadta magát :) Délután az öltözőben az Imolával meg a Mersével azon versenyeztetek, hogy ki milyen szófogadatlan. Kértél az Imolától tetkót :) Cserébe, hogy tudjad viszonozni, elmentünk venni matricát. Meg csavarogtunk egy keveset. Szerdán reggel esett a eső :( de délután szép idő lett. Mivel előre gondolkodtam (és cselekedtem) főzés terén, az egész délutánt sétálással töltöttük :) A 2 órás sétából 3/4 óra azzal telt, hogy a babát takargattad be 1000féle módon. Már nagyon untam a végére... Még este nekiálltam megfőzni a csütörtök-pénteki ebédet és lemúlt 8 óra, mire lezártam a gázt. Én tökölök sokat, vagy más vajon mikor-hogyan főz??? Még ezután mosogattam, teregettem, vacsoráztattam, fürödtem. 10 óra mire ágyba kerültem.

Csütörtökön nem volt semmi komoly dolgom, úgyhogy besétáltunk a városba a McDonald'sba. Futóbicajjal! Ezért külön meg is dicsértelek. Nem mondtam el, hogy hová készülünk, csak mikor ott álltunk az ajtóban, akkor kérdeztél meg: te most ide be akarsz menni??? Azt hittem jobban fogsz örülni... Én nem eszek hamburgert! Nem eszek krumplit! Vettem két hepimíl menüt, kaptál hozzá két Pinokkió figurát a Shrekből, megittad az üdítőt, és ennyi. Végül is nem kell félnem, hogy elhízol a gyorséttermi kajától... :D Kimentünk az udvarra, mert játszóteret láttál. Volt egy hinta. Bemutattad, hogy tudod egyedül hajtani. Aztán mondtad, hogy lökjelek. Meglöktelek. Nem jó, ne a térdemet lökd, hanem a hintát! Meglöktem. Hinta el messzire, te meg popóval le a szerencsére gumi borításra. Nem lett maradandó sérülés, csak fájt a popsid... Pénteken a melóhelyen egész nap a karácsony, a szokások, az ünnep, meg az ajándékok váltakoztak a fejemben. Nem sikerült a végére jutnom... Van egy csomó minden, amit szeretnék megvalósítani: mikor, kinél, mi legyen az ebéd, kitől, mi legyen az ajándék stb. Remélem, hogy nem csak elméleti síkon fog maradni. Délután elmentünk a könyvtárba bábelőadásra. Százszorszép Bóbiska volt a címe. Nagyon helyes történet volt, neked is, nekem is tetszett. Volt benne két nagyon helyes rész:

• az egyik, hogy nagyon várták már, hogy a királynő leányt szüljön, de fiú lett. A színész előhozta a paraván mögül a babát, és bejelentette, hogy fiú. Nem mutatta meg. A következő megint fiú lett. Azt se mutatta meg. Erre az első sorban felpattant egy kiscsaj, és oda kiáltott a színésznek, hogy mutasd meg a babát, még ne vidd el, mert nem is láttam!!!
• a másik: jött az udvari fényképész, hogy lefotózza az eladó sorba került Bóbiskát. Ezután a gyerekről is készített csoportképet. Hatalmas fényképezőgépe volt, és kérte, hogy most mindenki mosolyogjon. A fényképezőből pedig lespriccelte az egész közönséget. Mindenki sikítva nevetett. Ezután már rég nem erről szólt a mese, de te minden 2 percben felálltál és bekiabáltál: kapunk még fényképet? mikor fotózol megint?

Szombaton dolgoztam, mire hazajöttem rend volt. Ebéd után aludtál, este meg bevásárolni voltunk. Késő estére elhatalmasodott rajtad a hiszti. Apával jól összevesztünk... :( Vasárnap reggel vagy 2 órát sétáltunk a hideg, ködös időben. Itthon főztem, te meg feladatlapoztál, rajzoltál, színeztél, rendetlenséget csináltál. Ebéd után alig akartál elaludni. Délután állatkert-farm építőset játszottunk a legnagyobb örömömre, mert ez nagyon tetszik nekem :)