119.

A hétfői napunk nagyon korán kezdődött. Már fél 7-kor felébredtél és hiába kaptad meg a kakaódat, eszed ágában sem volt visszaaludni.

Délelőtt elmentünk a Nikiékkel a védőnőhöz, ők meg cserébe eljöttek velünk bútornézőbe. Szerencsére nem volt túl nagy a forróság, viszont a napsütés ellen csukott szemmel védekeztél. Ami aztán úgy is maradt. Így 11-kor megejtetted a "délutáni" alvást.

Mikor hazajöttünk azt sem tudtam mit csináljak Veled: 1. ha kiveszlek a kocsiból mindig felébredsz, 2. ha nem veszlek ki, kényelmetlenül fekszel. Apa tanácsára mégis áttettelek az ágyadba, ahol megébredtél ugyan, de mivel melléd feküdtem és kaptál inni is, hamar visszaaludtál. Apával nekiálltunk díszcsíkot ragasztani a szobádba.

Közben megjött a védőnő is. Délre ígérkezett, de 3/4 1 is elmúlt mire megjött. Kicsit se bántam, mert így valamivel többet alhattál. Hiába beszéltünk halkan, mégis megébredtél rá. Nem igazán volt mit kérdezzek tőle gyermekneveléssel kapcsolatban, így inkább kibeszéltük az ő terhességét. Most félidős a babával, de nagyon megszenvedte az elejét(akárcsak én). Gonosz voltam vele, mert mondtam neki, hogy most legalább megtudhatja, hogy milyen az, amikor egész nap hányingere van, kipróbál mindent és semmi nem segít rajta. Persze sajnáltatta magát rendesen, hogy milyen rossz volt, mikor nem tudott menni sehova, mert mindig rosszul volt, hányt, szédült(mintha én nem tudnám...) és még kórházban is volt(na jó, én nem)... Azzal búcsúztunk el, hogy reméli, hogy megyünk hozzá méreckedni a nyáron. Nem tudom miért, mert eddig se jártunk - legalább annyira nem, ahogy ő se jött hozzánk... Lassan 18 hónap alatt ez volt talán a 6. alkalom, beleszámolva, hogy az első 6 hétben hetente kell(ene) jönnie.

Délután nem volt sehol, csak kint az erkélyen. Aztán Apa mondta, hogy nézzük meg a híradót, ezért bevonultunk és lefeküdtünk. Én még falatoztam egy fahéjas csigát, amiből úgy, ahogy eszegettél. Aztán elfeküdtél és a fejedre húztad a takarót. Apa mondta, hogy elaludtál, de nem hittem neki, mert nagyon korán volt ahhoz. Lehúztuk a takarót a fejedről és valóban aludtál. "Nagyon" örültem neki, mert még csak fél 7 volt és attól tartottam, hogy éjfélre kialszod magad. 9-kor megkaptad a kakaót meg a gyógyszert, tiszta bugyit adtam Rád, és áttettelek az ágyadba. Reggel fél 8-kor keltél.

Kedden elmentünk a Diegoba a Mamának függönyt venni. Már pénteken megbeszéltem vele, hogy csak kedden érek rá elmenni oda. Azt mondta, hogy jó lesz akkor is. Mikor odaértünk az 1000 fokos napsütésben, felhívtam Őt, hogy akkor mennyi függöny is kell? Hát, elfelejtette lemérni... :) Sebaj, kárpótlásul(meg mert a Niki rábeszélt), vettem magamnak 2 halász nadrágot, Apának egy inget. Neked meg semmit :( Délután lementünk játszóterezni, ezúttal kiegészültünk Ritával és kisfiával, Tomival, aki szintén annyi idős, mint Te. Na jó, Te vagy az "öregebb" :) Jókat beszélgettünk és nagyokat nevettünk azon, hogy Te is, meg a Dorci is a Tomi összepisilt kocsijába akart üldögélni... Itthon fürdéskor kétszer is leengedted a vizet a kádból, utána pedig behabzsoltál 2 virslit :))) Reggel fél 8-ig megint aludtál.

Szerdán megint elmentünk a Diegoba, mert a Mama lemérte, hogy mennyi függöny kell neki. Láttam a leendő szobádba való sötétítőt is, így azt is vettem. A Niki kitalálta, hogy menjünk el nézelődni az egyik boltba, ahová majd egy hónapja készülünk. Itt megint vettem magamnak megint egy nadrágot, meg a Mama pénzéből Neked 2 pólót-nadrágot.

Csütörtökön délelőtt elmentünk megnézni, hogy mennyiért hívathatnánk elő a rengeteg fényképünket, de sajnos hiába mentünk sokat, nagyon drága lett volna. Fájdalomdíjként még többet mentünk és beálltam egy szoliba 3 percre. A fejem égett mikor kijöttem, de máshol nem látszott, hogy ott voltam. Voltunk egy hobbi boltban is, mert kreatívkodni fogunk hamarosan. Nem írhatom le, hogy miért és kinek, mert az illető is olvassa a blogot és oda lenne a meglepetés :)

Délután megint játszótéren voltunk hármasban. Vagyis hatosban : babák és anyák. Mentetek szerte-szét, egyikünk sem pihent :) Kicsit korábban indultunk haza, mert a Tomi nem aludt eleget és már fáradt volt. Fürdéskor kipróbáltad a könnymentes sampont. Hát nem azért üvöltöttél eddig sem, mert csípett a sampon... Megint ettél virslit vacsira :) Úgy néz ki, ez legalább ízlik. Éjjel 2x is fent voltál és 2x bepisiltél :(((


Kata763:
Ez, meg az előző bejegyzés is majdnem egy hétig íródott, úgyhogy ne aggódj amiatt, hogy nem jutsz gépközelbe! Én sem :)

118.

Ahhoz képest, hogy azt írtam az utolsó bejegyzésben, hogy még neki sem kezdtünk a szobádnak, hétfőn már be is fejeztük :)

Pontosabban a festéssel készen vagyunk, fel is takarítottam a szoba nagy részét. Még hátra van az ablak pucolás, a radiátor és az ajtók lemosása. Várjuk, hogy a Mama végezzen a függönnyel és vennünk kell a héten még egy szekrényt. Ha ez mind meglesz, átköltöztetjük az ágyadat.

Nagyon nehezen indult ez a szoba kifestősdi...Leírom a kálváriánkat, mert nem volt egyszerű.

Mivel nem értünk hozzá, egy olyan boltban vettük meg a festéket és minden tartozékot, ahol szakképzett festők az eladók. Legalábbis azt hittük... Olyan festéket választottunk, ami ÁLLÍTÓLAG egy rétegben fed. Direkt rákérdeztünk az eladónál, hogy nem igényel-e valamilyen előkezelést a fal? Ő azt mondta, hogy mivel már eddig is diszperzittel volt festve, így nem kell rá semmi plusz. Megvettük hát a dupla adag festéket és egy speciális teddy-hengert ehhez a festékhez.

Nekiálltunk a mázolásnak szombaton. Már az első percben keveselltem a festék mennyiségét, ezért Apa elszaladt a boltba venni még egy dobozzal. Mivel az első doboz is már dupla annyi volt, amennyi kellett volna, így ezzel a dobozzal már elméletben 4x annyi festékünk volt. Ennyi festékből kész lett a plafon, meg a 4 falból 3. Ráadásul tiszta folt volt minden.

Vasárnap felhívtuk egyik festő ismerősünket, hogy mi tévők legyünk? Ő egyből azt kérdezte, hogy mélyalapozót használtunk??? Hát nem :( Jaaaa! Hát azt kell!

Így elmentünk a Tescoba, ahol volt ennek a csoda gyártónak egy másik fajta festéke(fele annyiba került), így vettünk abból(dupla mennyiséget...biztos, ami biztos) és egy egyszerű Tesco gazdaságos teddy-hengert pár ft-ért. Elmentünk a Baumaxba mélyalapozóért, majd startoltunk haza. Apa nekiesett az alapozásnak és vártunk délutánig a festéssel. Első hengernyomnál érezhető-látható volt a különbség. Sehol egy folt, szépen elterült a festék és a henger is nagyon profinak bizonyult(dacolva a speciális, méregdrága társával). Apa olyan ügyes volt, hogy még a fal alját is le tudta festeni aznap, így hétfőre a javítások és a bordűr ragasztása maradt hátra. Ja, és mindkét festékből elég volt annyi, amennyi a dobozára írva volt... Hát ennyit a hozzáértő eladókról...

Megegyeztünk Apával, hogy a következő festést már nem mi csináljuk, hanem festőre bízzuk :)

117.

Új szavak mostanság:

-brekeke - béka
-boci - boci :)
-bugyi -bugyi :)
-moto - motor
-epee - eper
-pííta - pénztárca
-madá -madár
-bu -busz

116.

Nem kapkodtam el mostanában az írást...mert:

-mikor dög meleg van, akkor rohanunk reggel a boltba, hogy ne kelljen sokat lent lenned. Aztán irány az erkély, meg a medence. Ott végig melletted kell ülnöm, mert eddig még 1 percnél tovább nem bírtál benne lenni egy huzamban. Félek, hogy elcsúszol a vizes kövön.
Hogy miért nem terítek le egy rongyot, amin járkálhatsz? Megtettem, de az első adandó alkalommal(mikor elfordultam), berántottad magad mellé a vízbe...
A korlát alatti rést Apa elfedte, hogy ne locsold literszámra ki a vizet a gyanútlanul arra sétálókra. Viszont mivel a panelban egy darab derékszög sincs, így nem fedi be teljesen a hézagot. A víznek annyi épp elég. Most nem zubog, csak folyik le az erkélyről mikor kimered a medencéből :)
Általában az erkélyen szoktam szárítani a ruhákat. Na de olyat, hogy Te és a száradó ruhák kettesben...
Aztán ott vannak még a muskátlik is a földön...
Szóval nem hagyhatlak magadra...

-mikor épp nincs dög meleg, akkor meg a szobába vagyunk kényszerítve. Itt csak akkor vagy el és nem csinálsz háborús övezetet belőle, ha minden percben felügyellek. Így aztán nagyon minimális időt töltök gép közelben.

Sétáink Nikiékkel kizárólag a késő délutáni, illetve esti órákra korlátozódtak. Általában 6-kor megyünk és 8-fél 9 körül jövünk. Ekkor még(egy gyorsnak véletlenül sem mondható: kb. 3/4 órás) pancsi következik, majd a vacsi és imádkozás, hogy "most-már-remélem-elalszol-végre". Általában 10 órakor be is következik. Éjjel továbbra is minimum 2x fent vagy, de tegnap előtt ez a szám kb. 20 volt.

Evésileg ott tartunk, hogy mióta ritkítottuk a Peritol szedését(2 naponta 5ml), azóta megint nem eszel. Mivel ez a tény engem idegileg nagyon felzaklat, így ma estétől újra naponta fogom adni. A doki szerint ez nem gond, bár minden alkalommal elmondja, hogy 7-10 nap után ritkítsam az adagot. Mikor ezt megteszem, nem is eszel :(
Úgy érzem, még 4.-es gimnazista korodban is este megkapod az adagod, hogy másnap tuti megegyed, amit főztem.

A lakással kapcsolatban még mindig semmi hír :( Emlékszem, február óta ígérik, hogy "jövő hónapban" értesítenek, arról, hogy hogyan zajlik a lakás megvétele.
{Valahol meg is értem a várost, mert havi 19 ezret fizetünk mi most ezért a lakásért, ami viszonylag "olcsónak" számít. Van önkormányzati lakás 5-6 ezer a városban. Mennyi bevételtől esik majd el, ha a nagy többség él a vásárlási lehetőséggel... Ami a mi szemszögünkből lényeges, hogy ez az összeg évente emelkedik, ami lassan eléri egy havi banki törlesztőrészlet összegét. Azt valahogy "szívesebben" fizetném, mert tudom, hogy egy távoli jövőben letelik. A mostani meg örökös, mint a szegénység... Csak azt nem értem, minek kellett ez a "parasztvakítás", hogy februárig mindenképp jelezzük, hogy meg akarjuk-e venni, mert gyors lefolyású lesz az adás-vétel...Ezeket csak azért írtam, hogy én is tudjak majd sok-sok év múlva olyanokról mesélni Neked, mint nekem az Anyukám, hogy 50 fillér volt egy kifli :)}

Amúgy a szobádnak sem álltunk még neki, mert Apa elég sokáig dolgozik hétköznap, hétvégén meg szeretnénk menni olyan ismerősökhöz, akiknél 1000 éve nem voltunk.
De ne félj, lesz saját szobád Neked is! Még hozzá nagyon is szép :)

Egy másik blogon épp azt olvastam, hogy a szerző is panaszkodott arra, hogy a freeblogon nem tud szöveget formázni, képet-videót feltölteni, linket beszúrni. Egy következő bejegyzésben leírta, hogy a Vodafone-os mobil internet a ludas, ezért kényszerült a váltásra. Nekünk is ez a "csodaszolgáltatónk" van, amit milliószor megbántunk már. Nem elég, hogy lassú, mint a tetű, de nagy melegben és esőben egyáltalán nincs is. Ezenkívül korlátozott is a letöltés, ami első hallásra nem is olyan kevés, de figyelembe véve, hogy mihelyt elindítom a kapcsolódást, onnantól számláz, így számolgatnunk kell hónap végén, hogy mi fér még bele az 5 Gigába :(((((((
Akit érdekel nézegesse a webalbumot(itt jobb oldalon "Képeink" menüpontban), mert általában naponta töltök fel képet, illetve, ha van mit :)

115.

Anno 2006. június 1. - Csütörtök

Mivel napok óta késett, aminek havonta meg kell jönnie, vettem egy terhességi tesztet. Nagyon nem bíztam benne, mert nálam egyáltalán nem volt szokatlan a pár hetes késés :( Azért végeztem el, mert a nődoki mondta, hogy ilyen eseteknél csak negatív tesztelés után keressem fel.

Délelőttös voltam, fél 5-kor keltem. Vettem egy pohárba pisit és míg a fogamat mostam, belemártottam a tesztet. Mire kész lettem, a teszten is átfutott a pisi. Direkt a hátam mögé tettem, mert látni sem akartam, hogy újra negatív lesz eredmény, mint már olyan sokszor. Mikor ránéztem a tesztre, csak egy csíkot láttam és tudomásul vettem, hogy "megint semmi". Már dobtam volna ki a szemétbe, mikor megláttam a 2. csíkot is... Először nem hittem el. Le kellett ülnöm, mert biztos összeestem volna. Percekig csak sírni tudtam a boldogságtól, hogy végre sikerült, amire már több, mint 2 éve vártam!!!

Mikor felocsúdtam első örömömből, felkeltettem Apát (aki 8-ra járt dolgozni, így azt se tudta mi lehet...) és az orra alá dugtam a 2 csíkos tesztet. Hirtelen egyből felült és azt mondta: "Te terhes vagy???" De nem olyan hangszínben, ahogy én azt vártam tőle. Vissza is kérdeztem, hogy "Miért?" Erre Ő: "Így nem veszünk házat!" (Tudniillik, mivel 2 éve hiába próbálkoztunk a babavárás reményében, azt beszéltük, hogy jobb lenne egy saját otthon, ahol megnyugodhatnánk és úgy próbálkozhatnánk tovább. Egy hónapja keresgéltünk az eladó házak között, de nem találtuk az igazit. Így aztán a Pocakbaba megoldotta a dilemmát :) ) Ennek köszönhetően, sírva mentem dolgozni. Még jó, hogy minden reggel egy kedves munka társammal mentünk, így ő vigasztalt, hogy a pasik már csak ilyenek...

Mikor beértem a munkahelyre, Anyut hívtam, aki már nagyon várta az eredményt. Mondtam neki, hogy semmi eredmény. Teljesen el volt kenődve, hogy neki már nem is lesz unokája, meg ő már mennyire beleélte magát stb. Erre elnevettem magam és mondtam neki, hogy vicceltem!!! Ő meg sírva fakadt (én is). A munkahelyemen még nem vertem nagy dobra, így aznap alig szóltam a többiekhez.

Mikor hazaértem, nem tudtam mit kezdjek magammal. Alig vártam, hogy Apa hazajöjjön. Mikor megérkezett, komoly arccal elém állt és azt mondta, hogy most komoly dolgokról kell beszélnünk... Még mindig bennem volt a reggeli sértődés, de úgy gondoltam, hogy ezen túl kell lennünk. Leültünk, körülnézett a szobában és azt kérdezte, hogy hová akarom majd tenni a kiságyat? Kérdeztem tőle, hogy mi ez a változás reggel óta? Azt válaszolta, hogy te se örülnél, ha 2 órával korábban felkeltenének... :) Ezután elkezdtük tervezgetni a közös életünket...

Mivel jött a hétvége, ráadásul hétfőn pünkösd is volt, csak kedden jutottam el az orvoshoz. Mondtam neki, hogy pozitív tesztet produkáltam. Megvizsgált és jól megijesztett azzal, hogy ő nem érzi... Elküldött vizelet vizsgálatra, amit azonnal meg is csináltattam. Délután vissza kellett mennem az eredményért. Remegő kézzel fogtam a kezembe a papírt, alig mertem kinyitni :) Miután az is pozitívot mutatott, megnyugodtam. Másnap mentem vissza a dokihoz és mondtam neki, hogy ez a teszt is pozitív lett. Megint sikerült letörnie azzal, hogy az a vizsgálat az elhalt terhességet is kimutatja :((( Elküldött uh-ra, hogy biztosak legyünk a terhességben. Nem lett a szívem csücske ez az orvos...

Június 7.-én történt az uh. Most bemásolom mit írtam a pocakos naplómba erről:

Reggel 8-ra mentem az uh-ra. Egy nagyon kedves doktornő vizsgált meg hüvelyi úton. Nagyon izgultam, ő pedig próbált nyugtatni. Kérdezte, hogy mikor volt az utolsó menstruációm (április 17.). Pár másodperc múlva hallottam a szívet melengető mondatot: Igen, ott van, méhen belüli és jó helyen tapadt meg. A monitort felém fordította, hogy én is láthassam. Csak egy babszemnyi fekete foltot láttam, a közepén egy lüktető fehér ponttal. Ez volt a szíve, ami nagyon szaporán vert. A doktornő meg is jegyezte, hogy ez a legszebb kép, amit egy leendő Anyuka láthat. Igaza volt. A szemem bepárásodott...
Egy élő embrió. Kora 7(+2) hét. CLR: 9 mm.

Szerencsére probléma mentes várandósság következett, aminek a végén egy egészséges, ragacsos, nyöszörgő, gyönyörű kislány lett a jutalmunk :)

Rendkívül boldogok vagyunk, hogy Te a kislányunk vagy, és életem legszebb emlékei Hozzád fűződnek! Nagyon szeretünk!!!

114.

Kedden még fel sem fogtam igazán, hogy micsoda kánikula van. Más gyerekeken már alig volt ruha, de én azért felöltöztettelek. Csak az döbbentett rá a dologra, hogy amikor a boltból hazajöttünk, a hajad izzadt volt.

A déli alvást (ami nálunk 2-kor szokott kezdődni) már csak egy pelusban ejtetted meg. Mikor felébredtél, már nem volt kedvem a medencét felfújni, ezért inkább elmentünk babakocsi-túrára Nikiékkel. Mivel elég sokáig világos van, teljesen megdöbbentünk, hogy este fél 9-kor még a téren ücsörgünk és faljuk Veletek a csipszet. Így aztán gyorsan összekaptuk magunkat és mindenki ment haza.

Szerdán aztán olyan gyors voltam, hogy nem csak előbb keltem, mint Te, hanem kimostam egy rakat ruhát, kiteregettem, leraktam a habtapit az erkélyen és felfújtam a medencét. Mikor felkeltél, kimentél az erkélyre és megtorpantál a medence láttán. Teljesen kétségbeesetten mondtad, hogy "ott a", miközben vadul mutogattál rá. Én gyorsan odamentem és eljátszottam, hogy én sem tudok róla. Meglepődtél rendesen :) Mikor mondtam, hogy a Tied és ebben fogsz pancsizni ma, kezdtél örülni neki. Sőt, még pizsamában bele is másztál! Kész mázli, hogy nem volt benne víz.

Elmentünk a piacra, a takarékba és boltba, majd rohantunk haza, mert rettenetesen meleg volt. Ez így persze nem igaz...csak az elmúlt napok után jött hirtelen meleggel nem tudunk mit kezdeni. Miután hazajöttünk, ettünk-ittunk és feltöltöttem a medencét vízzel. Örömmel vetted birtokodba. Tettem mellé egy törölközőt, hogy mikor kipattansz a vízből, nehogy elcsússz a vizes kövön. Ez a törölköző pont addig volt ott, míg be nem jöttem mellőled. Ugyanis jobbnak láttad, ha behúzod magad mellé a vízbe :S Legközelebb arra lettem figyelmes, hogy valahol folyik a víz... Az erkélykorlát és a padló között van egy kb. 10 cm-es rés. Azon, az almaforma homokozóddal merted ki a vizet. Az alattunk lakó és a mellettünk üzemelő kozmetikus legnagyobb örömére... Azt a kétségbeesett arcot látni kellett volna!!! Mintha minimum sósav folyt volna le...pedig csak víz volt, -még ha sok is- ami 10 perc alatt felszáradt :S Ezért jobbhíján egy törölközőt tettem a résbe, hogy az igya be a vizet. Mikor a víz már teljesen kiszívta a bőröd, véget vetettem a pancsolásnak. Úgy gondoltam, milyen jót teszek a bőrödnek, ha nem adok rád egyből pelust. Egy teljes órát kibírtál nélküle. Aztán adtam rád egy bugyit, hogy tutira észrevegyem, ha pisilsz(előtte való nap ugyanis, csak a tócsába léptem bele...). Nem volt rajtad 2 percet sem, egyből jött a sugár :) A szőnyegre. Nagyon örültem.

Délután vendégül láttuk egy közös pancsira a Dorcit. A Nikivel annyira sokat vártunk ettől a nagy eseménytől...aztán végül az lett, hogy percenként és felváltva másztatok ki a vízből. Nektek nem tetszett annyira, mint nekünk :( Továbbra is ment a vízlocsolás, meg a vizes kövön való elcsúszás :(

A Mamáék hoztak Neked finom, friss epret, amit örömmel faltál be. Közben a Dorci is kért belőle, de nem mertem adni, mert a Niki azt mondta, hogy otthon már kapott, de kiköpte. Aztán csak hajtotta, hogy "hami", így kapott Ő is. És nem köpte ki. Sőt, nagyon ízlett neki. Azt még nem tudjuk, hogy ez azért volt-e, mert másnál minden finomabb vagy mert időközben megszerette az epret. De a Niki majd kitapasztalja :)

Apa elég későn jött haza. Ráadásul azzal, hogy rosszul érzi magát, hányingere van :( Sajnos, az egész napos autóban utazás megtette a hatását: hőgutát kapott :( Hazaérése után nem sokkal bevonult a wc-be, ahol szinte az egész éjszakát töltötte :((( Ma nem ment dolgozni, így egész nap pihenhet. Mi pedig délelőtt lent voltunk a piacon és utána homokozni, hogy tudjon nyugodtan feküdni. Már jobban van, csak émelyeg kicsit. És olyan, mint a legtöbb pasi: sajnáltatja magát... :)

113.

Mivel elmaradt az általam beígért sütizés a bölcsibe íratás után, ezért csütörtökön felkerekedtünk Nikiékkel Árkádolni.(A sütizés azért lett beígérve, hogy sebzett lelkünket megnyugtassuk valamivel, amit a bölcsibe íratás okozott :) ) Le kellett vásárolnom egy csomó kupont a dm-ben, majd benéztünk a c&a-ba babaruháért. Ez utóbbit nem vettem ugyan(Tünde kisbabáját akartam meglepni vele, de nem találtam olyat, ami Tünde ízlésének megfelel. Nem azért, mert olyan ízlésficama van, hanem ami nekem tetszik, az neki nem, és fordítva.), de találtam olyat, ami még Neked is jól lehet a nyárra (talán).

Bementünk körülnézni a Deichmann cipőboltba. Amit beléptünk, elkezdett csipogni a kapu. Már meg sem lepődtem, hogy mi miattunk... Odajött a biztonsági őr, hogy vásároltunk-e valahol valamit, ami mágneses lehet? Mondtam neki, hogy nem, így beengedett. Megnéztük a szandálokat, de elég jól ki voltak fogyva. Viszont a Niki talált egy ugyanolyan cipőt, mint ami a lábadon volt. Nem volt nehéz, mert ott vettük. Kérdezte is, hogy nem akarom-e frissíteni :) Ekkor eszembe jutott, hogy lehet, hogy a cipő csipogott, mivel ott vettük. Kimenetkor megint szóltunk a biztonsági őrnek. Mondtam is neki, hogy lehet, hogy a cipő a ludas. Ő nem erőltette, hogy levegyem rólad, és mégis jobbnak láttam ezt. Átdugtam a kapun, és becsipogott. Mondta az őr, hogy adjam oda, lehúzza az asztalán és nem fog csipogni többet. Az volt csak a furcsa, hogy nem ez volt az első bolt, ahol van ilyen mágneses kapu, máshol mégsem csipogott...

Ezután bementünk a Sparba vásárolni. Itt megejtettük a süti vásárlást. Már igyekeznünk kellett, mert Te is, és a Dorci is nehezen viselte a hosszú, kocsiban ücsörgést. Miután jól felpakoltunk sütiből, kimentünk az áruház elé a padra, és nekiálltunk a nagy habzsolásnak. Csakhogy mindketten az első szelet süti után elteltünk :) Ennyit a nagy dőzsölésről.

Pénteken délután szülinapi partira voltunk hivatalosak. Egész pontosan Zorka aznap lett 2 éves! Apa reggel megígérte, hogy hamar itthon lesz, aztán mehetünk is át hozzájuk. Ehelyett fél 6 volt, mire megjött, és még fél órát csevegett telefonon. Persze a munka az első, de rá voltam készülve a szomszédolásra. Ennek ellenére nagyon jól sikerült a buli! Isteni volt a torta (epres-túrós finomság), volt egy csomó vendégváró falatka, és itt volt Zorka unokaöccse, Csanád is. Aki, mint kiderült, júliusban lesz 2 éves. Sok különbség nem volt köztetek, sőt, magasságra le is hagytad őt. Viszont emberedre találtál benne: ő ugyanis nem hagyta magát! Ha megcsípted, ő bizony visszaadta! Sokszor 6 szülő sem volt elég hármatoknak, de azért szépen el voltatok egymással is. Mi meg tudtunk beszélgetni egymással, leszámítva azt, amikor már szinte kiabálnunk kellet a gyerek ricsajtól :) Késő este volt, mikor hazajöttünk.

Szombaton délelőtt sikerült végre Apát rábeszélnem, hogy vegyük meg a festéket a leendő szobádra. El is mentünk az általam kiválasztott boltba, ahol Apának természetesen semmi nem tetszett. Így átballagtunk egy másikba, ahol viszont mindent megvettünk. Eldőlt, hogy két színű lesz a fal: narancs az alja, nárcisz a teteje és a plafon. A kettő között bordűr lesz. Egyelőre nem pakolunk ki abból a szobából, ami most Apa "irodája", hanem csak akkor, ha teljesen kész lesz. Addig még az ajtókat is le kell festeni és lesz új szőnyeg is. Nem kapkodjuk el, de legalább már elkezdtük :))))))

Miután hazajöttünk, Apa nagyon unatkozott. Mondtam neki, hogy menjen le Veled a játszira homokozni. Még soha nem volt Veled kettesben, így sok esélyt nem láttam rá, hogy ez lesz, de belement!!! Nem homokozni, hanem motorozni, de lementetek. Mondtam neki, hogy fél 2-re hozzon haza, mert aludnod kell. Szinte pontosan akkor meg is jöttetek, vagyis 3/4 órát töltöttetek kettesben :) Apa is, és Te is túléltétek a sétát. Remélem nem egyszeri alkalom volt :)

112.

16. hónap

Testi fejlődés

Nagyon válogatós lett! Valamikor a második életév folyamán megváltozhatnak a baba evési szokásai. Fintoroghat olyan ételek láttán, amelyeket valaha szeretett, lehetnek olyan korszakai, amikor naponta csak egyszer vagy kétszer eszik (a müzlit-reggelire vagy a sajtos-makarónit-ebédre szindróma), mohón ehet az egyik étkezéskor és szinte semmit a másikkor, vagy ellenkezhet, ha a tányérján egymáshoz ér két étel (Az evés nálad kész rémálom! Állandóan azon izgulok, hogy elfogadod-e az aznapi ebédet, és ha nem, akkor mit fogsz egész nap enni… Van kb. 3-4 féle étel, amit hajlandó vagy megenni, ezen kívül nem is szoktam mással próbálkozni, mert úgyis felesleges). Ez bizony nem könnyű korszak Önnek sem. Bár vannak szülők, akik aggódnak amiatt, hogy a kicsikéjük nem jut elég tápanyaghoz, tanulmányok igazolják, hogy ha rá van bízva, az egészséges gyerek soha nem éhezik, és nem is eszi túl magát (Azzal nyugtatom magam, hogy ha éhes lennél, nem lenne ilyen jó kedved és nem lenne ennyi energiád nap, mint nap). Valójában minden gyerek éppen annyit eszik, amennyire a szervezetének szüksége van a normális növekedéshez és fejlődéshez. A szülőknek csak annyi a dolguk, hogy ellássák gyermeküket egy sor egészséges étellel minden étkezéskor, majd hagyják, vonuljanak a háttérbe, hagyják, hadd válogasson a kis válogatós, a természet majd elintézi a többit.

Szociális fejlődés

Mivel a totyogók a második életévben megerősítik növekvő függetlenségüket, az étkezőasztal valóságos csatatérré változhat(Én nem engedem még, hogy egyedül egyél…). Szakemberek szerint a kicsi ebben a korban kevés dolgot tud irányítani, és az étkezés is ezek közé tartozik. Ezért van az, hogy egyesek, ha erőltetik, nem eszik meg sem a gyümölcsöt, sem a zöldséget (még akkor sem, ha korábban szerették), vagy nem hajlandók semmi újat megkóstolni. Természetesen fontos, hogy már ebben a korban kialakítsuk az egészséges evési szokásokat, de ugyanennyire fontos, hogy elkerüljük az étkezésekkor dúló hatalmi harcokat. Minél inkább erőlteti, a kicsi annál inkább lázadozni fog(A doki is ezt mondja, de nem ő idegeskedik amiatt, hogy napokig nem eszel rendesen) . Ehelyett inkább vonja be a kis lázadót a választásba, ilyen kérdésekkel, mint „müzlit vagy pirítóst kérsz inkább reggelire?” (Te inkább egyiket sem választod…) Engedjen a szeszélyeknek – természetesen bizonyos határokon belül –, ha éppen a két egymással érintkező étel zavarja, adja neki külön tányéron vagy osztott tálkában. Ne erőltesse, ha jelzi, hogy már eleget evett. Ha segíti, hogy nyugodt, békés legyen a hozzáállása az evéshez, békét lehet kötni az asztali háborúban.

Szellemi fejlődés

A baba egyéves korára az agy hipocampusnak nevezett területe (az emlékezés központja) eléggé érett már ahhoz, hogy a totyogók fel tudjanak idézni néhány órával vagy akár egy nappal korábban történt tevékenységeket vagy eseményeket (Mégis ráncigálod a reluxát, hiába szóltam Rád, csaptam a kezedre miatta 1 perccel ezelőtt…). Egy és másfél éves kora között ez a képesség (felidézni valakinek a korábbi tevékenységét, és egy későbbi időpontban megismételni) már biztosan működik. A kicsi már képes abból tanulni, hogy látja, mások hogyan csinálnak valamit (A hülyeséget azonnal megtanulod: Apa egyszer belerakott egy játékot a bodydba. Aznap minden játék és tárgy, ami a kezedbe került, a bodyban végezte. Aztán Apa egyszer a szájához emelte a porszívó csövét, és beleszólt. Azóta ahányszor előveszem a porszívót, ezt ki kell próbálnod…). Például, ha megmutatja neki, hogyan működik egy új játék, nem biztos, hogy azonnal utánozza a cselekedeteit, de meglepheti azzal, hogy pár nap múlva megteszi. Ugyanígy, ha látja, hogy Ön főz vagy porszívózik, elraktározza az agyában az információt. És amikor a kicsi előveszi a főzőedényeit vagy a játék porszívóját és utánozza aput vagy anyut, akkor a „memóriaizmait” erősíti.

Paraméterek:

Súly: 11,80 kg

Hossz: 84 cm

Fej: 47,5 cm

Cici: 49 cm

Poci: 50 cm

Tenyérke: 10 cm

Talpacska: 13,5 cm

Fülecske: 5,5 cm

Bicepsz :))) : 17,5 cm

Ruhaméret: angol méretben 1,5-2 évesnek való, magyar méretben 92-es (de valamiből jó a 86-os is, és van, ami már 104-es) .

Pelus: 9-20 kg-ig, 4+ méret

Fogak: 4-4 darab elől alul és felül. Hátul, fent ¾-ig mindkét rágófog kint van. Alul, baloldalon rágófog ¼-ig kint van. Jobb oldalon még nem látszik, de érezni már lehet. Pár nap és kibújik ott is. Tehát jóindulattal 11 fog van kint.



Szavak erre a hétre:

-níínóó - ez az összes szirénázós jármű
-tecssi - tessék
-tütü - autó
-toto - motor
-pisi - pisi
-eeelme - elment
-sihaha - vonat

111.

Ma délelőtt olyat csináltunk, mint még soha!
Elsétáltunk a Nikiékkel a két legközelebbi bölcsibe és beírattunk Titeket. Nem mintha sok kedvünk lenne újra munkába állni, de fontosnak tartottam, hátha VISSZA KELL MENNEM dolgozni, a hely meglegyen.

Mikor elmentünk a bölcsi mellett, a gyomrom összeszorult... Hát még mikor az igazgatónő megkérdezte, hogy mikor akarok munkába állni! Nem akarok, de lehet, hogy kell :(

Az egyik felem nagyon jó dolognak tartja a bölcsödét, mert hasonló korú gyerekek között lehetnél egész nap, akiktől a (sok rossz mellett) nagyon sokat tanulhatnál. Lenne némi rendszer az életedben, és csupa olyan dolgot lehet csinálni, amit egy magadfajta gyerek szeret. Nem kellene egész nap a "nemszabad"-ot hallgatni és minden nap valami újdonságot csinálnál. Mire az oviba kerülnél, már profi közösségi emberke lennél. Gondolok itt a beszoktatásra, az immunrendszer erősödésére, barátokra.

Viszont van egy másik felem, aki borzong, ha csak arra gondolok, hogy el kell engedjelek magamtól. Tudom, hogy egyszer így is, úgy is be kell hogy következzen ez, de még annyira nem vagyok rá felkészülve. ÉN!!!
Mert olyan kicsi vagy még! Az én kisbabám! És valószínű, hogy ezt még pár évig így fogom gondolni...
Úgyhogy még győzködöm magam a bölcsibe járással kapcsolatban, de ráérek: van még 8 hónapom...Bár az elmúlt 23 hónap is pikkpakk eltelt :(((. Azóta vagyok itthon egyfolytában.

Az első bölcsöde szimpatikus volt. Közel, és útban van a munkahelyemhez-ahová nagyon nem szeretnék visszamenni.Belülről nem láttam ugyan, de lesz rá lehetőségem, mert augusztus 25-én 17 órakor lesz a szülői értekezlet. Hihetetlen, hogy én már ilyen helyekre fogok járni!!!
Nem is tudtam, hogy ott dolgozik a szomszéd lépcsőházban lakó, köszönő szinten lévő ismerősöm.

A másik bölcsi hozzánk van közel, kitérő a munkahelyhez képest. Az igazgatónő elsőre nem tetszett, mert kicsit sem hasonlított rám :) Nagyon megértő volt még az én Hétördögömmel is, viszont mindent úgy magyarázott, mintha egy óvodással beszélgetne. Furcsa volt nekem, de belegondoltam, hogy az ő ennyi idős gyereke biztos nem is randalírozott ennyit, mint az enyém :)
Egyik beiratkozás sem garantálja az intézménybe való felvételt. Majd érdeklődnünk kell, illetve figyelni a kiírást.

110.

Maratoni alvás:

Ma délután fél 1-től fél 6-ig...hosszú idő óta először megint félek az éjszakától: hogy aludj el időben, hogy ne akarj az éjjel közepén játszani, hogy ne legyél fent 10-szer és ne hajnali 4-kor kezdődjön a holnapi nap.

A Mama szerint ez a gyógyulásod része. Ha így van, akkor nem szólok egy szót sem, mert már ideje lenne, hogy meggyógyulj.

109.

Mióta beköszöntött a nyárias tavasz, időhiányban szenvedek. Mivel nagyon szeretsz a játszótéren lenni, ezért ki nem hagynánk egy napot sem játék nélkül. És mivel egy panel-babának nincs más lehetősége a mozgásigényének kielégítésére, így napjában kétszer indulunk útnak.

Reggel, ébredés és kakaó után elmegyünk boltba, meg ahová éppen kell, utána pedig birtokba veszed a játszit. Ez általában el szokott tartani délig, így csak aludni jövünk haza. Míg Te alszol, én megfőzöm az ebédet, elindítom a mosógépet, ki is teregetem és kicsit összerámolom a lakást. Könnyen megteszem, mivel mostanában maratoni alvásokat rendezel. Tegnap pl. fél 1-től fél 5-ig...

Ébredés után ebéd (már ha van hozzá kedved...de sajnos még mindig nem igazán...), és újra megyünk sétálni.
Felfedeztük a tavat és környékét. Vannak kiskacsák, nagyok és egy hattyú. Pár napja mindig elmegyünk megetetni őket. Ha elfogy a nekik szánt zsemle, vagy már nagyon unjátok az egy helyben ülést, akkor arrébb megyünk egy nagy, zöld füves területre, ahol kedvetekre rohangálhattok. Azért a többesszám, mert általában ezeket a sétákat Dorciékkal közösen ejtjük meg :) Nagyon élvezitek, hogy nincs a közelben autó, így nem szólunk rátok percenként, hogy "oda nem szabad"! Nyugodtan vándorolhattok kedvetekre, mert valóban nincs túl sok veszély. Akad egy-két kutya, de azokat megsimogatni irtó jó dolog!

Sajnos nem minden úgy sikerül, ahogy én szeretném. Pl. még mindig nagyon harapós vagy :((( Tegnap délelőtt annyira megharaptad a Dorka lábát, hogy délután is látszott :((( Szegény, nagyon sír olyankor, de pár perc múlva újra nyújtogatja a szádhoz valamelyik testrészét...
A másik, ami nagyon nem tetszik nekem, az az, hogy ami megtetszik, azt egyből elveszed. Délelőtt, mikor nálunk voltak a Dorkáék, megosztoztatok a motoron és a bébitaxin. Megbeszéltük a Nikivel, hogy délután Ő hozza a babkocsit, én meg a bébitaxit. Niki meg volt győződve róla, hogy össze fogtok veszni a két járgányon. Hát, nem...
Az első percben mindenki el volt a saját játékával. Aztán fogtad magad, odamentél a Dorkához, kivetted a kezéből a babakocsit és eltoltad onnan. Szegény Dorka meg csak állt és szerintem azt se tudta, hogy most mi van. Nem sírt, nem nyafogott, hanem tudomásul vette a kifosztást. Természetesen nem hagytam (bár a Niki szerint kellett volna). Visszaadtam a Dorcinak a babakocsit, Neked meg a taxit. De egy perc múlva megint kiraboltad Őt. Újra meg újra. Kb. ötször egymás után. Pedig még testi fölényben sem vagy! Nem vagy erősebb, nem vagy nagyobb, csak fiatalabb...meg ezek szerint a pimaszabb is :( Én nagyon nem szeretem az ilyen agresszív játékot!!! Mert bele sem merek gondolni, hogy ha ilyen vagy azzal, akit ismersz, mit csinálsz olyannal, akit nem??? Erre is volt példa, mert jött egy kislány motorral, aki alól majdnem kiszedted a járgányt...
Próbálom szépen elmagyarázni, hogy nem szabad elvenni a másiktól a játékot, csak akkor, ha nem játszik vele, de egyelőre nem úgy néz ki, mintha érdekelne, amit mondok :( De ha így folytatjuk, nem sokáig lesz a Dorka játszópajtid. Meg más se...

Hogy a betegségről is essen szó:
Továbbra is köhögsz, folyik az orrod. Nagyon rosszul viseled már az orrtörlést, kicsit ki is sebesedett. Reggelente rászárad a nózidra a trutyi és kész kínszenvedés letörölni. Hétfőn újra meglátogatjuk a dokit :(

108.

Még nem gyógyultál meg :(((

A szemedről a csúnya váladék elmúlt szerencsére, viszont az orrod még javában folyik, és csúnyán köhögsz :((( Bár sokkal jobban nézel ki, mint múlt héten, de látszik a betegség a szemeden. Szerencsére csak ott. Mert a kedvedet nem szegte egyáltalán. Sőt! Ha lehet, akkor még elevenebb vagy. Nagyon élvezed, hogy a betegségre való tekintettel, most több mindent engedélyezünk, így több mindent megengedsz magadnak. Tudom, hogy ez nem jó így, de nagyon szeretném, ha mihamarabb meggyógyulnál.

Az étvágyad továbbra is pocsék! Tegnap sikerült beléd lapátolnom egy fél tányér(babakaja tányér) tarhonyát pörköltszafttal. Az elmúlt 5 napban ez volt az első szilárd táplálék, amit nem köptél ki. Ezen kívül a reggeli és az esti tej az, amit tápláléknak mondhatunk. Aztán egész nap semmi. Szerencsére az ivással nincs gond. Kapsz napi egy üveg alma vagy narancs levet, mert a doki szerint ez jót tesz a gyomrodnak a felköhögött váladék kitakarításában. Továbbra is kapod a gyógyszereket: reggel-este köptetőt, szemcseppet, C-vitamint, este Normaflore-t és Peritolt, és alkalom szerűen orrsprayt. Lehet, túl sok a gyógyszer és jól laksz azzal :S

Tegnap a Nikiékkel elmentünk a tőlünk legtávolabbra eső bevásárló központba, ami oda-vissza 2 óra volt :) hála a teknős gyorsaságomnak :D Odaúton egymás mellett toltunk titeket. A Dorci átnyújtotta az ujját hozzád, egészen a szádig. Te pedig annyira megharaptad, hogy sokáig látszott a fogtérképed az ujjacskáján. Dorci nagyon sírt, én nagyon sajnáltam. Te nem :( És sajnos nem ez volt az első alkalom :( De szerencsédre, Dorci nem egy haragtartó csajszi... Ha így lenne, biztos nem kiabálna már messziről, mikor meglát minket, hogy "Abija, Abija" :) És Niki elmondása szerint ez napjában többször is így van :)

107.

Nagyon nehéz napokat élünk meg...:(((
Sajnos, nagyon csúnyán megfáztál, folyik a nózid, köhigcsélsz, hőemelkedésed van, és a szemedből is ugyanolyan váladék jön, mint az orrodból :((((

És tudom, hogy egy anyának mindig a saját gyermeke a legszebb, és hogy ilyet nem szabad mondani, gondolni, leírni meg pláne nem, de nem vagy szép :((((

Teljesen elcsúfította a rengeteg trutyi a gyönyörű pofidat, ami most fel van dagadva a szemed alatt, mintha bemostak volna egyet :( Ébredéskor a szemed nem tudod kinyitni a száraz csipától, amit kitakarítani is nagyon nehéz. Kellene szemcseppet csöpögtetni bele 4 óránként, ami csak többé-kevésbé sikerül. Szívjuk a nózidat fél óránként és törölgetjük fél percenként. Ettől sajnos teljesen vörös már az orrcimpád. Bekenni nem nagyon hagyod, így Veled együtt szenvedünk, mert segíteni nem tudunk Rajtad. Ezen kívül kaptál még orrsprayt, amit befújás után 10 mp-el kitüsszentesz. A szemedet kamillateával kenegetem, de üvöltés nélkül ez sem megy. Még megpróbálkozunk a kamillatea ivással, hátha úgy is csökkenti a gyulladást. Napközben pedig annyi illóolajat párologtatunk, hogy már fel sem tűnik. Viszont Apa, mikor hazajött, rendesen elkezdett könnyezni...

Azt már csak halkan említem meg, hogy éjjel negyed óránként felébredtél. 3 órakor pedig odamentél Apa mellé, és aludtál mellette 8-ig...

Valóban hosszú hétvégének nézünk elébe :(((((((

106.

105.

A hétköznapjaink mostanában elég csendesen telnek, mivel túl sok hang nem jön ki a torkomból. Ezt nagyon élvezed, és ki is használod. Például a reluxa bizdergálást már olyan szintre emelted, hogy erre a hétre várjuk hozzá a szerelőt...ugyanis elszakítottad a kifeszítőzsinórját :( Mintha kicsit alábbhagyott volna a hűtőben turkálási szenvedélyed. Már nem feltétlenül kell mindig becsukni a konyhaajtót. Persze azért, ha nagyon nagy a csend, körmödre nézek, mert akkor valami készül!

Ezen a héten már nem rendeljük az ebédet, hanem újra én főzök, mert szerintem anyagilag is és gyomorilag is így járunk jobban :) Az ebédet továbbra is mértékkel fogyasztod, vagy még úgy sem. Tegnap töltött káposzta volt, hajlandó voltál bekapni belőle egy mikrogrammnyi falatot. Korán örültem, meg 2 rágás után ki is köpted. Tea továbbra is jöhet mérték nélkül. Fel is tűnt, hogy sokkal több pelenka fogy, mint mondjuk 3-4 hónappal ezelőtt. Minden hónap elején megveszem az egy hónapra való pelust egyszerre, így nincs vele gond, hogy épp elfogy, vagy nincs kedvem boltba menni. Eddig 3x48 darab nem hogy elég volt, de maradt is belőle annyi, hogy a 4. hónapra nem kellett vennem pelust. Áprilisban nem lett elég a 3 csomag, de majdnem a 4 se :( Jó lesz már, ha jön a nyár, meg a pucérság :)))

Ma délután 2-re fogorvoshoz vagyok hivatalos. Még a pocakomban voltál, mikor utoljára voltam ott tömetni az egyszem rossz fogamat :) Azóta a tömés kijár :O és tovább lyukadt a fog. Most már fáj is, pedig nekem sose szokott. A Mama fog Rád vigyázni addig. Nagyon kíváncsi leszek, hogy mi lesz, mert abban az időben kellene aludnod. De szerintem, ha a Mama itt lesz, nem fogsz aludni. Délutánra pedig randit beszéltünk meg a Nikivel. Elmegyünk a Sparba babakocsival Neked babaápoló cuccokért :) Remélem az idő is kegyes lesz hozzánk, nem úgy mint múltkor, hogy sz*rrá áztunk :(

Apa ma elment Zalaegerszegre, és úgy néz ki ott is alszik. Fura, mert mikor egyedül mentem a kórházba és Veled jöttem ki onnan, az volt az első (2. és 3.) külön töltött éjszakánk. Ez lesz a második ilyen alkalom...

Casperanyu!

Próbáld meg, hogy létrehozol egy blogot a freeblogon, és ha a bejegyzéseknél hasonlóan néz ki, mint a mostani, akkor csak javasolni tudom ezt a szolgáltatót, mert rettentően egyszerű a kezelése. Elméletben már tudom, hogyan kéne működnie, nagyon szívesen segítek, ha erre esik a választásod. Nekem valamiért még nem olyan, mint kéne, de már felvettem a kapcsolatot a szerkesztővel. Viszont, ha nem sikerül megoldást találnom a problémámra, akkor már tesztelem a blog.hu-t és a blogger.com-ot, és remélem valamelyik már a végállomás lesz.