November

Megtartottuk a névnapodat október utolsó hétvégéjén. Hogy milyen volt a hangulat, arról inkább nem szeretnék említést tenni, bízom benne, hogy pár év múlva már nem is fogunk rá emlékezni... Volt finom ebéd, hellokitty-s süti, meg az elhatározásommal ellentétben ajándékok is voltak: fiú-lány Barbie, mesekönyv (Mátyás királyról), lábfej nélküli harisnyanadrág, zoknik, hajgumik, apró csecsebecsék. Ez a hónap nekem nagyrészt a gyakorlatról szólt: a szomszédunkban lévő oviban voltam két hetet, amikor délutános voltam a munkahelyen. Nem mondom, hogy nem volt fárasztó, mert nyolctól egyig az oviban voltam, utána hazarongyoltam, evés, fürdés, rohanás a munkahelyre, ahol este tízig gályáztam. Mindent egybevéve annyira jól éreztem magam, hogy eddig sem szerettem a munkahelyemen dolgozni, de mióta tudom, hogy milyen az oviban, azóta már egyenesen utálom! Volt például egy olyan nap, amikor mondták az óvónénik, hogy ne vigyelek oviba, hanem menjünk együtt az Ugriparkba. Nagyon jó volt! De a többi napokon sem unatkoztunk: minden nap volt alkotó tevékenység (festés, vágás, ragasztás-ezeket itthon is megcsináltuk), volt 2 szülinap a 2 hét alatt, voltunk oviolimpiai válogatáson (amit így megismerve, kimondottan ellenzek!), minden nap szőnyegen ülős meseolvasás, karácsonyi verstanulás, tornaóra, aerobik, udvari játék... Nagyon fáj a szívem, hogy nem mehetek többet :((( Pedig, ha nem lenne ilyen fárasztó (vagyis nem ez a fárasztó, hanem az, hogy itthon a 2 hét alatt semmit nem tudtam csinálni, még egy teát főzni sem volt időm), én társadalmi munkába is bevállalnám heti 1-2 alkalomra... Az biztos, ez a 2 hét többet ért, mint amennyit az iskolapadban eltöltött másfél év... A közös programunk között szerepelt a X. Győri Könyvszalon meglátogatása is. Én csak a nyálamat csorgattam a könyvek miatt, te viszont megint gazdagodtál két mesekönyvvel, egy interaktív színházi mese, és egy Kolompos koncert élménnyel, valamint egy saját készítésű szélcsengővel. Meggyújtottuk az első gyertyát a szélsebesen elkészített adventi koszorúnkon, ezzel kezdetét vette a karácsonyi visszaszámlálás. Úgy néz ki, hogy 1-2 apróságtól eltekintve (ételek, italok (a menü legalább fejben kész), karácsonyfa) készen vagyunk.

Szabina

Névnapodra mit vegyek?
Vegyek húzós egeret, vonatot és síneket, kék építő köveket?
Nem, már megvan mit veszek.
Neked tavaszt rendelek, bodzafát és kék eget, rajta csokros felleget.
Megrendelem jó előre a virágot a mezőre.
Tél után a lombos nyílást, betegségre gyógyulást...
És ha meglesz mind egy napon, beadom az ablakodon.

Gyakorlat

1. nap az oviban:

Reggel 8ra mentem. Megtaláltam a csoportomat és az óvónénit (Rita néni), aki azt mondta, hogy csatlakozhatok a gyerekekhez. Le is ültem az egyik asztalhoz legózni, a nagy dumásabbak egyből rám telepedtek és beszédbe elegyedtünk. Közben az első asztalnál őszi képet festettek néhányan. Utána elcsaltak a lányok a szőnyegre, ahol labdát gurítottunk egymásnak, miközben zöldség, állat, fiú, lány, autómárka stb. nevet kellett mondani. a Trabanttal befürödtem... :) Reggeli következett, a naposok megterítettek, és leültek enni. Utána elvitték a tányérokat poharakat a helyére, és leültek a szőnyegre névsorolvasásra. 5 perces torna következett össze-vissza hajlongásokkal :) utána körjátékoztak (Zöld paradicsom, liliom, liliom./Megcsalt a szívem, jól tudom, jól tudom./Egy életem, egy halálom, vagy tetőled el kell válnom/édes galambom!), verset tanultak(Tamkó Sirató Károly: Ég), meghallgattunk egy mesét "a kérlek nevű varázsszóról", megbeszéltük a tanultakat, az óvónéni dúdolásából ki kellett találni, melyik dalra gondol, és el is énekelték (Ki lakik a dióhéjban?, Hívjad a falovacskát, Lánc, lánc, Eszterlánc stb.) és szabad foglalkozás volt ebédig. A naposok megterítettek, a többiek kezet mostak, egyéb folyó ügyeiket intézték. Berni néni felszolgálta az ebédet: vegyes zöldségleves, főtt hús, rizs, gyümölcsmártás. Amíg mindenki eszegetett, én átfolyattam 3 kancsó vizet a szűrőn, merthogy az oviban szűrt vizet isznak. Ebéd után leszedték a naposok az asztalokat, és mentek fogat mosni. Közben Berni néni felporszívózott és kivitte a tányérokat, maradékot. Mivel Rita néni is ment haza ebéd után, a gyerekeket szétosztottuk a többi csoportba, ahol lefektették őket. 3/4 1kor eljöttem.

2. nap:

8ra mentem. Az alkotó sarokban már rajzolgattak, színeztek páran. Én leültem az asztalhoz, és már jött is a társaság :) Odajött Cintia és a Máté, velük szinte az összes játékot végigjátszottuk, amik a polcon voltak. Korábban volt reggeli (ők tízórainak hívják), mert a nagycsoportosokhoz jött a kresz oktató, mi addig a kicsikkel átmentünk a szomszéd csoportba, ahol már elkezdték a tornát. Cédéről szólt nekik egy kis pattogós zene, sokkal jobban is ment a mozgás. A mi csoportunk a szőnyegen játszott, míg a vendéglátó csoport nekifogott a reggelinek, és sóvárogva figyelt minket, ahogy játszunk :) Amikor végeztek, ők is csatlakoztak, és ekkor elkezdődött az erezd el a hajam! Azt hittem sose telik le a félóra :) mindenki velem, az újdonsággal akart játszani. Mikor kezdett durvulni a helyzet, Rita néni megmentett, és mehettünk vissza a mi csoportunkba. Volt névsorolvasás, gyakoroltuk a verset, és ki kellett találni, hogy milyen állatra gondol az óvónéni? Háziállat, 4 lába van, rá is lehet ülni, de be lehet fogni munkára... A ló. Ezután visszakérdezett a gyerekektől, hogy milyen állat a ló? Hány lába van? Mit lehet csinálni vele? Ugyanezt eljátszotta a tehénnel is. Nekem ez tetszett a legjobban!!! Ezután szabad foglalkozás volt. Én megint az asztalnál kötöttem ki, megint Cinti, Máté, meg Balázs csatlakozott. Az eddig még nem használt játékokat is elővettük. Egyszer csak megkérdezte a Rita néni, hogy mit csináltam a Mátéval? A halál vize is levert... Azt mondja, hogy a Máté nem szokott ám így elülni az asztalnál játszani, ő csak rohangál fel-alá a szobában, most meg mindent kipróbál, mintha eddig nem lettek ott ezek a játékok. Csendben örült a szívem :) Ebéd előtt még játszottak egy székfoglaló játékot, de sajnos sírás lett a vége :( A naposok megterítettek, én szűrtem a vizet, Berni néni hozta a tányérokat, Rita néni meg merte az ebédet. Mindenből szigorúan 1 merőkanállal! Bableves volt és buci nudli. Ebéd után fogmosás, alváshoz készülődés, ágyak megkeresése. Én meg jöttem haza 3/4 1kor.

2010. szeptember 26.-október 10.

Megint csak ismételnem kell magamat, hogy nincs miről írjak a múlt hétről sem, mert megint nem voltam itthon itthon délutánonként :((( Szombaton (okt. 2.) , míg én nagyban utolsó előtti témazárómat írtam (a végső vizsgák előtt), a Mama megfőzött helyettem, majd miután kockára fagytunk a hűvös őszi szélben, hazatámolyogtunk. Úgy 3-4 óra volt már, és természetesen borzasztóan fáradt voltál, aminek hangot is adtál úton-útfélen. A délután hátralévő részét is végig nyűglődtük. Ekkor tűnt fel nekem valami.* Vasárnap délután elmentünk az Erzsébet ligetbe gesztenyét szedni. 2 órácskát biztos ott voltunk :) Jó volt, na :)

Hétfőn csak annyit voltunk csavarogni, míg muszájból elmentünk a boltba. De ez is több a semminél. Kedden én mentem érted az oviba. Fényképezés volt délelőtt. Karácsonyi... Azt mondtad: szép voltam, csak kár, hogy elszakadt a ruhám... De Anikó néni megvarrta! Megijedtem, hogy milyen heves lehetett az átöltözés, de kiderült, hogy nem elszakadt, hanem a blúzon lévő masni megadta magát :) Délután az öltözőben az Imolával meg a Mersével azon versenyeztetek, hogy ki milyen szófogadatlan. Kértél az Imolától tetkót :) Cserébe, hogy tudjad viszonozni, elmentünk venni matricát. Meg csavarogtunk egy keveset. Szerdán reggel esett a eső :( de délután szép idő lett. Mivel előre gondolkodtam (és cselekedtem) főzés terén, az egész délutánt sétálással töltöttük :) A 2 órás sétából 3/4 óra azzal telt, hogy a babát takargattad be 1000féle módon. Már nagyon untam a végére... Még este nekiálltam megfőzni a csütörtök-pénteki ebédet és lemúlt 8 óra, mire lezártam a gázt. Én tökölök sokat, vagy más vajon mikor-hogyan főz??? Még ezután mosogattam, teregettem, vacsoráztattam, fürödtem. 10 óra mire ágyba kerültem.

Csütörtökön nem volt semmi komoly dolgom, úgyhogy besétáltunk a városba a McDonald'sba. Futóbicajjal! Ezért külön meg is dicsértelek. Nem mondtam el, hogy hová készülünk, csak mikor ott álltunk az ajtóban, akkor kérdeztél meg: te most ide be akarsz menni??? Azt hittem jobban fogsz örülni... Én nem eszek hamburgert! Nem eszek krumplit! Vettem két hepimíl menüt, kaptál hozzá két Pinokkió figurát a Shrekből, megittad az üdítőt, és ennyi. Végül is nem kell félnem, hogy elhízol a gyorséttermi kajától... :D Kimentünk az udvarra, mert játszóteret láttál. Volt egy hinta. Bemutattad, hogy tudod egyedül hajtani. Aztán mondtad, hogy lökjelek. Meglöktelek. Nem jó, ne a térdemet lökd, hanem a hintát! Meglöktem. Hinta el messzire, te meg popóval le a szerencsére gumi borításra. Nem lett maradandó sérülés, csak fájt a popsid... Pénteken a melóhelyen egész nap a karácsony, a szokások, az ünnep, meg az ajándékok váltakoztak a fejemben. Nem sikerült a végére jutnom... Van egy csomó minden, amit szeretnék megvalósítani: mikor, kinél, mi legyen az ebéd, kitől, mi legyen az ajándék stb. Remélem, hogy nem csak elméleti síkon fog maradni. Délután elmentünk a könyvtárba bábelőadásra. Százszorszép Bóbiska volt a címe. Nagyon helyes történet volt, neked is, nekem is tetszett. Volt benne két nagyon helyes rész:

• az egyik, hogy nagyon várták már, hogy a királynő leányt szüljön, de fiú lett. A színész előhozta a paraván mögül a babát, és bejelentette, hogy fiú. Nem mutatta meg. A következő megint fiú lett. Azt se mutatta meg. Erre az első sorban felpattant egy kiscsaj, és oda kiáltott a színésznek, hogy mutasd meg a babát, még ne vidd el, mert nem is láttam!!!
• a másik: jött az udvari fényképész, hogy lefotózza az eladó sorba került Bóbiskát. Ezután a gyerekről is készített csoportképet. Hatalmas fényképezőgépe volt, és kérte, hogy most mindenki mosolyogjon. A fényképezőből pedig lespriccelte az egész közönséget. Mindenki sikítva nevetett. Ezután már rég nem erről szólt a mese, de te minden 2 percben felálltál és bekiabáltál: kapunk még fényképet? mikor fotózol megint?

Szombaton dolgoztam, mire hazajöttem rend volt. Ebéd után aludtál, este meg bevásárolni voltunk. Késő estére elhatalmasodott rajtad a hiszti. Apával jól összevesztünk... :( Vasárnap reggel vagy 2 órát sétáltunk a hideg, ködös időben. Itthon főztem, te meg feladatlapoztál, rajzoltál, színeztél, rendetlenséget csináltál. Ebéd után alig akartál elaludni. Délután állatkert-farm építőset játszottunk a legnagyobb örömömre, mert ez nagyon tetszik nekem :)

 

2010. szeptember 13.-25.

Túl sok mindenről nem tudok beszámolni, mert délutános voltam ezen a héten is (meg a múlt héten is), így alig-alig találkoztunk. Szombaton (szept. 18.) én suliba voltam. Délután meg elmentünk a McDonald's-ba, ahol azt hittem, hogy majd milyen nagy sikerem lesz a happy meal menüvel, meg a hozzá kapott játékkal. Megint tévedtem. Mert az udvaron lévő csúszda sokkal érdekesebb volt :) Meg Ronald :)

Még jó volt az idő, hát elmentünk csavarogni, meg az útba eső összes játszóteret kipróbáltad. Mikor hazajöttünk mindenre panaszkodtál: itt fáj, ott fáj. Megmértem a lázad: 37,6. Ettől függetlenül nyugisan telt az éjszakánk. Vasárnap többször is mértem a lázad, de 38 fölé nem ment. Viszont egy percre nem álltál meg. Így telt el a hétvége. Hétfőn hajnalban 16x megkérdeztem tőled, hogy érzed magad? Jól érezted, a hőd 37 alatti volt, úgyhogy vittelek az oviba. 10:30kor telefonáltak, hogy menjek érted, mert 5x hánytál :( Gyorsan hazarepültem a melóhelyről, aztán be az oviba, aztán el az orvoshoz. Kismillióan voltak a váróban. Megkérdeztem ki az utolsó, de senki nem felelt. Enyém lett a választás, hogy mikor következünk mi. A váróban úgy 40x hánytál, mikor eluntam a várakozást, és bementünk, ahogy nyílt az ajtó. Az orvos megvizsgált, írt fel hányáscsillapítót, meg lázcsillapítót. Kedden menjünk vissza. Nem kértem táppénzt. Elmentünk a patikába, majd pogácsáért, aztán haza. Nagyon rosszul néztél ki. Ettél 2 falat ebédet, megkaptad a kúpot, aztán elaludtál. Mikor Apa megjött, akkor keltél fel. Már jobban festettél. Befizetés volt az oviban, és elkísértél. Indiánszökdelésben... Hatott a kúp... Még délután sétáltunk egy nagyot, meg átbicajoztunk a Mamához is. Későn este jöttünk haza. Kedden visszamentünk az orvoshoz. Megállapította, hogy kutya bajod, mehetsz oviba. Csak én addigra már lebeszéltem a melóhelyemen, hogy délelőtt helyett délutánra megyek, így itthon tudok maradni, míg nem jön érted a váltás :) Megnézettem a dokival a gágogó lábad :) írt beutalót az ortopédiára.

Szerdán elmentünk időpontot kérni az ortopédiára. Kaptunk is december 20-ra!!! Oda is, meg visszafele is gesztenyét gyűjtöttél. Meg leveleket. Ölelgettünk hatalmas fákat a ligetben, és megcsodáltad a tuja és a fenyő levelét, tobozát. Rendhagyó környezetismeret óra volt :) Csütörtökön semmi extra nem történt, vagy már nem emlékszem :)

Pénteken elmentünk a könyvtárba. Választottál magadnak könyveket és megkérdeztük, hogy hol lesz a bábszínház. Merthogy megígértem neked, hogy elviszlek, csak közbe jött a betegség, meg a délutános műszak. Úgyhogy kiadtam parancsba az itthoniaknak, hogy valaki vigyen el az előadásra. A kis kakas gyémánt félkrajcárja volt a címe, és mindig csepegtetsz belőle egy kis infót. Például úgy meséled, mintha tudnom kéne, hogy miféle "mázasbort" kapott a Csenge anyukája... Amúgy mézes bort :) Azt mondta, nagyon élvezted, ez a lényeg :) Utána még egy játszótér is belefért a Csengével :) Jövő héten megint délutános leszek :(((

2010. augusztus 30.-szeptember 12.

Véget ért a nyár... itt van az ősz... elkezdődött az ovi... neked ez annyira nem újdonság, mert eddig is jártál. Vagyis annyi volt a változás, hogy hétfőn (aug.30.) volt az utolsó összevont csoport, kedden (aug. 31.) szünet, majd szerdán (szept. 1.) kezdődött az idei tanév. Augusztus 31. kedd: szünet volt az oviban, és én okos, már 2 héttel azelőtt éppen erre a napra kértem időpontot a fogorvostól. Aztán 2 hétig izgulhattam, hogy miként fogom megoldani, hogy nincs ovi, de a fogorvos is vár. Végül egyszerűen elvittelek magammal. Megkértelek, hogy viselkedj normálisan, ülj le a váróban, legyél csendben, és hamar végzünk. Ez szó szerint így történt!!! Ennek örömére elmentünk a Mekibe hamburgerezni. Nagyon gyakran járunk oda, ha azt se tudtam, hogy nincs délelőtt hamburger, csak toast. Ezért inkább kértem happy meal menüt, hamburgerrel. Nézett rám érdekesen a csaj, és nyomatékosan közölte, hogy nincs hamburger, csak toast, amihez a táblán még mutogatta is, hogy milyen az :) Nem nézett nagyon hülyének... Persze ő nem tudhatja, hogy milyen az, amikor egy 3,5 évesnek megígéri, hogy vesz neki hamburgert, és csak toast van... Na mindegy, vettünk toastot. Persze nem ízlett. De kaptál egy sárkány figurát a Shrekből. Az bezzeg tetszett. Meg a Kubu. Ezért érdemes volt annyi pénzt otthagyni. Hazafelé jól eláztunk, úgyhogy vettem hamar neked egy gumicsizmát. Nagyon büszke vagyok ám magamra, hogy egyedül, elsőre sikerült jót vennem!!! Mert ez elég ritka... Ebéd után bedugtalak az ágyba, megkértelek, hogy gyorsan aludj el. Nem is jutottam a Micimackó dal végére, már aludtál is :) Szeptember 1. szerda: elkezdődött újra az ovi. Mármint a Mókus csoportos. Meg is lepődtem reggel, hogy mennyi gyerek befér egyszerre abba kicsi csoportszobába... Nagy volt az öröm, hogy újra találkoztál a régi barátokkal-barátnőkkel, akiknek hosszúra nyúlt a nyári szünet. Szeptember 4-5. szombat, vasárnap: nem emlékszem, hogy mit csináltunk :( Viszont bevezettem, hogy hétvégén feladatlapot fogunk kitölteni. Nem célom, hogy 4 évesen megtanulj olvasni, vagy összeadni, egyszerűen csak annyi, hogy le tudjalak kötni valamivel negyed óráig.

Itt éppen varázsbot készítése (Minden napra egy játék) lényegült át szívószállal való festegetésbe:

Keresgéltünk botokat, nekiálltatunk meghámozni, mert a kéregre nem lehetett festeni. Neked adtam egy gyümölcshámozót, és azzal próbálkoztál. Nagyon ügyesen csináltad! Valami csüngő díszt fogunk még rátenni, hogy valóban varázsbot formája legyen, csak előtte még ki kell találni valamit, hogy ne fogjon a festék, mert így nehézkes a varázsolás vele :)

Szeptember 6. hétfő: ovi után lementünk a játszira Anitával és Csengével. Jót beszélgettünk, bár történt 1-2 baleset (pl. leestél az egyik mászókáról és megütötted a legérzékenyebb helyen :S szerencsére nem komoly!), némi hiszti... Azért elég sokáig lent voltunk, de már egyáltalán semmi nem maradt a jó időből, úgyhogy mindenki hazament.

Szeptember 7. kedd: szülői volt az oviban! Siettem haza a munkából, mint a meszes, mert a múltkoriról kicsit késtem. Odaértem 3/4 4-re, mert szerintem 4-kor kezdődött. Anikó nénihez mentem, aki kétségbeesetten nézett először rám, utána az elég hiányos számú csoportra. Én meg vigyorogva közöltem, hogy tudom, hogy már nem vagy ott, mert a Mama elvitt haza, én csak a szülőire jöttem :) Láttam rajta a megkönnyebbülést :) Aztán közölte, hogy 1 óra múlva lesz a szülői... hazaballagtam, aztán meg vissza. Először összevont szülői volt az új gyerekek szüleivel, majd külön ment mindenki a saját csoportjához. Beszéltünk a nyári betegségedről, amin az összes szülő le volt döbbenve. Aztán elmondták az idei programokat: bábszínház, feladatlapok, tornaóra, születésnapok, kirándulás. Elég későn volt vége, majdnem 2 órán át tartott. Utána elszáguldottam a Mamához érted. Mr. Bean-t néztetek, és lakkoztátok a körmeiteket :) Szeptember 8. szerda: reggel azzal ébredtél, hogy lett 2 új szúnyogcsípésed :( az egyik az orrod hegyén, a másik a csuklódon. Ez utóbbi elég csúnyán nézett ki, úgyhogy bekentem, és az oviba is vittem be kenőcsöt. Délutánra sem lett szebb, sőt, este én úgy láttam, hogy csúnyább is lett. Sőt, Csenge esetéből tanulva, felkerestük az ügyeletet, nehogy kullancs legyen. Ritka bunkó dokit sikerült kifognunk (Dr. Csont Anna Mária), aki közölte velem, hogy ez nem igényel sürgősségi ellátást! Úgy kedvem lett volna megkérdezni, hogy vállalná-e a felelősséget, ha mégis kullancs lett volna (vagy lesz legközelebb), és én nem viszlek el hozzá??? Receptet nem adott, semmit nem mondott, hogy mitől lehet. Annyit közölt, hogy a patikában kell venni cinkrázót. Borogassuk? Hát ez csak természetes, hogy borogatni kell! Még sose hallottam cinkrázóról... vettem a patikában, ahol megkérdeztem a patikust, hogy megtudja állapítani, hogy milyen a kullancs csípés? Azt mondta, hogy az olyan kokárda szerű. Megmutattam a kezd, és azt mondta, hogy háááát, ezt ő nem tudja... Akkor nekem honnan kellett volna tudnom??? Bekentelek a cinkrázóval, hát az reggel úgy rászáradt az orrod hegyére, alig tudtam lemosni... Szeptember 10. péntek: megint Anitával és Csengével töltöttük a délutánt :) dacoltunk az időjárással, ugyanis egész délelőtt esett az eső. Délutánra elállt, és nem is volt rossz idő, úgyhogy lementünk. Babakocsival. Innentől kalandosan alakult a délután: valaki mindig sírt, hisztizett, elégedetlen volt, beszólt a másiknak. Mivel mindez nem itthon, a lakásban történt, nem is izgatott annyira. Sötétben jöttünk haza.

Szeptember 11. szombat: újra elkezdődött nekem a suli. Elmentem a suliba, ahol csak testben léteztem, mert az agyam végig azon járt, hogy mit csinálsz itthon? Hazajöttem, és mindenki vidám és boldog volt, az ebéd is elkészült :)  csak ezután feküdtél le aludni. 3 órakor... Fél 5-kor keltettelek, mert mentünk cirkuszba! Még soha nem voltál, és nagyon kíváncsi voltam én is. Majdnem sikerült elkésnünk, de aztán mégsem. Anitáék már foglalták nekünk a helyet :) Szóval a cirkusz: arra emlékeztem, hogy azt írták a szórólapon, hogy fűtött a nézőtér, amit el is viseltem volna, mert egész nap szakadt az eső. Hát nem volt fűtés... de vittem ülőpárnát, és találtam a szekrényben még éppen jó harisnyát rád :) Az előadás közepes volt. Neked így elsőre tetszett, nekem annyira nem, de csak azért, mert már nem úgy néztem, mint gyerekkoromban. Onnantól kezdve nem tetszett, amikor pónilovak futottak körbe-körbe, és az egyik nem azt csinálta, amit kellett volna, erre az idomár odacsapott neki az ostorral az orrára :((( Persze nem unatkoztam, de lehetett volna jobb is :) Téged csak a szünetig kötött székhez az előadás, utána már fel-alá rohangáltatok Csengével, mi meg utánatok Anitával :) A figyelmeztetés ellenére készítettem ám néhány képet :P, amiből egy sem sikerült annyira, hogy legalább megmutathassam :) Volt 1-2 kedves beszólásod: Az egyik fellépő hastáncolt a porondon, miközben tigrispiton, nílusi krokodil, anakonda, meg gyíkok, csúsztak-másztak a lábainál. Mikor vége lett a produkciónak, bejött egy pasi felmosóval. A nézőtér felett lógott egy diszkógömb, amit éppen leengedtek a kupolából, mert a következő produkcióhoz annak a helyére akasztották fel a kötelet, amin egy másik előadó tornázott. -Anya, miért hozza a felmosót az a bácsi? -Biztos bekakilt valamelyik gyík, azt takarítja össze. -És abba a gömbbe teszik bele a kakit??? ... Az egyik segítőnek olyan ruhája volt, amiből kilátszott a melltartója, abból pedig a fél cicije: -Anya, annak a néninek olyan kicsi a ruhája, hogy bele sem fér a cicije! ... Szeptember 11. vasárnap: általában pihentünk. Voltunk azért bevásárolni, utána a Mamánál, utána levelet gyűjtöttünk, utána kipróbáltam, hogy milyen a neten található főzött gyurma. Amit neked csináltam, az jó puha lett, éppen ilyen kisgyerek kézbe való, szemben a boltival, amiből van olyan, amit fél óráig kell gyúrni egy erős markú felnőttnek, hogy megpuhuljon. Aztán van, ami puha, de 1-2 használat után kiszárad. De legalább jó drága! Ennek most vége! Megcsináltam az elsőt, aztán délután készült még 3 gombóc, amit az oviba viszünk kipróbálásra, majd ha ott is tetszik, akkor készülhet nagyüzemben. Eddig is szoktál gyurmázni, míg én főzök, de most 1,5 órát szöszöltél délelőtt is, meg délután is! Már megérte :)

2010. augusztus 20-29.

A hosszú hétvége összes percében irtózatosan fájt a fejem :( Augusztus 20. péntek: délután ellátogattunk a győri búcsúba. Vettem 3 zsetont a dodzsemre, mert tavaly nagyon tetszett. Idén már borzasztóan féltél, bújtál hozzám. Szerencsémre a maradék kettőt megvette két csajszi... Felültél a gyerek láncos körhintára, ami nagyon tetszett. Este meg velem együtt a hullámvasútra, ahol vidáman sikongattál - én is, csak én a félelemtől... Az egyik árustól kaptál ajándékba egy nyakláncot, mert úgy látta, hogy jön a tesó... :( nagyon jól esett, hogy terhesnek nézett... A tűzijátéktól féltél, hogy ránk esik a parázs.

Hétfő: Mamával játszótérre mentetek, később váltottuk egymást, ahol elkezdett viszketni a szemem, majd este a szemészeti ügyeleten kötöttünk ki. Allergiás vagyok, majd valamikor szakítok időt , hogy elmenjek az allergiavizsgálatra... Kedd: semmi különös nem történt: főzés, játék itthon. Szerda: mára megígértem, hogy ebéd után lemegyünk a játszira és be is tudtam tartani a szavamat :) Akkor már éreztem, hogy túl gyakran kell mennem wc-re. Éjjel 1kor úgy begörcsölt a vesém, hogy nem bírtam kiegyenesedni úgy fél órán keresztül. Nagyon megijedtem! Mikor kicsit jobban lettem, kimentem és forró vízben áztattam magam. 2 órán keresztül. Utána már nem görcsölt, csak fájt, de már tűrhetőbb lett. Csütörtök, péntek: betegségemre hivatkozva nem mentünk sehová. Viszont minden éjjel mennem kellett forró fürdőbe... És vettem be gyógyszert is, amit eddig muszáj volt alkohol tartalma miatt elutasítanom. Már annyira fájt mindenem, hogy nem érdekelt az alkohol :) Elolvastam egy hét alatt egy könyvet :) Szombat: délelőtt dolgoztam, mire hazajöttem kész volt az ebéd, meg a desszert, rend is volt :) Csak le kellett ülnöm enni. Délután meg elmentünk a Nikiékhez, mert már megint kimaradt fél év a kapcsolatunkból :) Amikor kicsik voltatok azért nem tudtunk beszélgetni, mert állandóan figyelnünk kellett, hogy ki mászik a másikra, ki húzza a másik haját, ki nyúl a másik szemébe? stb. Aztán azért nem tudtunk beszélgetni, mert megtanultatok járni és egyik jobbra, a másik balra ment. Most azért nem tudtunk, mert bár 2 méterre ültünk egymástól a Nikivel, ti pedig hol felváltva, hol meg egyszerre álltatok közénk és üvegrepesztő visítással vontátok magatokra a figyelmet. Komolyan mondom, hogy megpróbáltunk üvöltve beszélni, de azt is túlharsogtátok. De legalább nagy volt az egyetértés közöttetek.

2008. május:

2010. március:

2010. augusztus:

Már nem fáj annyira a vesém, de amikor igen, akkor az egész hátam, meg az egész hasam alja... Vasárnap: elég lazára vettük ezt a napot, nem csináltunk semmit, és ezt fogjuk folytatni :)

Ezt még múlt hónapban vettem fel:

-A Mamánál van kistestvérem: Fancsi meg a Pancsa... ... -Egyszer mikor pörögtünk Apával, az Apa ilyen pici lett (mutatod a két ujjaddal). Ilyen pici, mint az almafa! Utána meg összegömbölyödött... ... Szerdán beszélgettünk: -Hétvégén elmegyünk valahová, jó? -Jó, de tudod hova menjünk? Ahol a múltkor is voltunk. -Hol? -Ahol majdnem leestem! Itt el kell menni a Győrúton, és el kell kanyarodni oda nem messze. Mert gyalog lehet oda menni. -Az meg hol van? -Tudod, ott voltunk tegnap! Mindez nem kedden, hanem vasárnap volt, le is estél a mászókáról, nem csak majdnem, és nem gyalog mentünk, hanem bicajjal, és semmiféle Győrút nincs, de azért rájöttem így nehezítve is :) ... A boltban kiment alólad a lábad és összerogytál. -Na, add ide a mancsod! Persze akkor ért mellénk több ember is, majd emelt hangon közölted: -Nem vagyok majom!!! ... -Anya, képzeld egyedül fel tudtam mászni arra a kötélre! Csak a Fanni sajnos nem tudott... -És segített neki valaki felmászni? -Nem. És akkor én szóltam, hogy ide figyelj, te Óvónő! kerítsél elő egy kötelet a Fanninak, de marha gyorsan, hogy fel tudjon ő is mászni a kötélre...! A történethez hozzátartozik, hogy a Mamával voltatok a strandon, ahol egy kisfiú elesett a csúszdán, vérzett az orra, a Mama felkapta, elszaladt vele a strandorvoshoz, aki nem volt a helyén, és a Mama az éppen ott lévőnek ezekkel a szavakkal mondta, hogy kerítsen elő egy orvost, mert a kisfiú vérzik. Azóta nálunk szállóigévé lettek az ott elhangzott mondatok... ... Megengedtem a Mamának, hogy lakkozza a körmöd. Itthon így mesélted Apának: -Apa, Anya azt mondta a Mamának, hogy lakkozza ki a körmöm! ... Másnap reggel, még kómásan a wc-n ülve, a körmeidet nézegetve meséled: -Anya, ha ezt az ovistársaim meglátják, el fognak ájulni! Én meg a szövegedtől fogok elájulni egyszer! -Jó nagyot alszottam... ... -Iszol üdítőt? -Ki iszott? ... -Hol lak a Mama? ... -Erzsi néni is isz kávét.... ... -...így fel lehet buckintani... ... Nézegeted a rúzs (ajakír) kupakját: -Anya, ez antilápos!

2010. augusztus 2-15.

Mintha megint abbamaradt volna a lelkesedésem, nem? Persze nekem mindenre van magyarázatom... :) Augusztus első hetében (2-8.) újra elkezdődött az ovi, amit az első naptól kezdve nagyon könnyedén vettünk. Bár én egy kicsit féltem, hogy mi lesz az összevont csoportban veled, de meg se kottyant! Azért voltak így is ismerősök: Dzseni (...), Vidi, Rebeka, Barni... más nevet nem emlegettél. Akik meg eddig nem voltak ismerősök, azok most azok lettek :) Minden reggel bepróbálkoztál azzal, hogy vigyünk ezt meg azt a játékot, mert ez meg az a kisgyerek is visz, de előkaptam szigorú oldalamat (nem is tudtam, hogy van ilyenem :) ), és szépen elmagyaráztam, hogy most még nem lehet, mert sok a gyerek, kevés az óvónéni, akik nem is ismernek téged, nem szeretném, ha elveszne valamelyik kedves játékod. Nem (csak) azért, mert egy vagyonba kerülnek, hanem ha esetleg eltűnne valamelyik, és nem tudnám ugyanolyan formában pótolni, akkor tuti kitörne a világháború! És ugye belátható, hogy erre van a legkisebb szükségem??? Végül is, okos lány vagy te, és csak keveset kellett tépni a szám, megértetted hamar. Aztán elővettem a kedves, engedékeny oldalam (vagyis el sem raktam :) ), és megígértem, hogy ha lesz újra rendes Mókus csoport, Anikó és Zsuzsa néni, akkor bármit bevihetsz, mert tudom, hogy haza is fog jönni :) A legszomorúbb épp pénteken történt: nem akartál hazajönni az oviból, mert éppen kirakóztál egy mesekockával. Ugyanis egész nap arra pályáztál, de mindig volt valaki, aki elvette, előbb kirakta stb. Mire ezek a gyerekek végre hazamentek, te is nekiállhattál a kirakásának. Erre meg ment érted az Apa... A megoldásnak én azt találtam, hogy vasárnap kimentünk a  piacra, hogy vegyek mesekockát. Azt ugyan nem találtam egy kósza darabot sem, viszont jó pár mesekönyvvel lettél gazdagabb: A kis hableány, A természet csodái -Esőerdők állatkölykei, Bakó Ágnes: Valaki mindig eltűnik, Miroslav Válek: Az elvarázsolt diódaráló, Bobo diáknapló 1988-1989, Disney foglalkoztató, meg egy Tom és Jerry színező (ez minden nap megy veled az oviba). Úgy emlékszem 2300 ft-ba kerültek...

Zsuzsa óvónéni javaslatára megrendeltem a netről az Icinke-picinke című könyvet is, mert ez megvan az oviban is, és ebből mesélnek az óvónénik! Már meghallgattál néhány mesét belőle a kiscsoportosoknak részből, de miután felfedezted, hogy van benne középsős, sőt nagylányos (nagycsoportos) kategória, azóta inkább kell mesélnem. Csak az a baj, hogy nem bírsz addig sem elülni a fenekeden, amíg 2 perc alatt elmesélek egy történetet. Augusztus második hetében (9-15.) itthon voltam délutánonként, akkor meg azért maradt el a naplóírás, mert nem tűröd, hogy 1 percig is ne veled foglalkozzak. Már most sem emlékezem, hogy történt-e valami említésre méltó...? Kedden itt volt a pápai dédi, akitől először megint féltél, aztán mikor kísértük ki az állomásra, akkor meg el sem akartad engedni a kezét. Mikor jött a vonat, mondtam, hogy integess a mozdonyvezetőnek, vissza fog integetni, és nem csak, hogy intett, de még dudált és villogtatta is a lámpáit, hatalmas örömet okozva ezzel egy 3,5 éves kiscsajnak :) Még ezen a napon elmentem egy játékboltba még mindig mesekockáért. Bolyongtam vagy egy órát, de nem találtam olyat, amit szerettem volna. Volt micimackós, amitől a hideg ráz, bezzeg hercegnős nem volt... na, nem mintha az egy fokkal is különb lenne a Micimackótól... Végül egy hercegnős puzzle (ami valójában Csipkerózsika, csak te hívsz minden szép ruhás Disney figurát hercegnőnek) landolt a kosaramban. Itthon néztem csak meg, hogy 24 db-os, és a korosztályodnak éppen megfelelő (3+). Az első próbálkozásnál még néztük a képet, de közvetlenül utána már egyedül, és puskázás nélkül raktad ki. Jöhet a következő kategória: 5+, 48 db. Szombaton melóztam, mire megjöttem kész volt az ebéd. Egész délután vártuk a munkatársam, aki nem jött :( Vasárnap volt maradék ebédre, ezért le tudtunk menni a játszira. Persze tiszta felhő volt az ég. A ligetbe indultunk bicajjal, aztán ahogy mentek a felhők arrébb, úgy mi is elindultunk egy távolabbi játszira. Végül 7 ágra sütött a nap, mondhatnám azt is, hogy kánikula lett. Fél 12kor egy hiszti miatt kellett hazaindulnunk. Délután itthon csak játszottunk: az összes társasjáték lekerült a polcról. Persze nem alkalmaztál semmilyen szabályt, de így érdekes a játék. Végül már azt se tudtam, hogy melyik az én bábum, merre kell lépkedni a táblán. Játszottunk boltosat a Gazdálkodj... bútorokkal meg játékpénzzel, kalóz szigeteset térképgyűjtéssel, vagy tüsi szurkálóst a torpedóval :) Nap végére elég nyűgös lettél, megint nem volt jó semmi se. Későn is tértünk nyugovóra.

2010. július 26.-augusztus 1.

Hétfő: borzalmas idő volt! Legalább is a múlt héthez képest... Reggel ügyeink intézésekor (bolt, posta, bank) még kabátot és sapkát is kellett adni rád, olyan hűvös szél fújt...

Délelőtt el akartam indítani a mosógépet, de 1-2 perc után feltűnt, hogy nem megy rendesen. Nem fordult körbe a dob, csak egy negyed kört tett meg. Gondoltam biztos sok neki a cucc, kipakoltam több, mint a felét. Akkor is csak annyit ment. Kivettem mindent. Akkor is. A centrifugán is furcsán pörgött, de legalább pörgött. Újra elindítottam, de megint nem ment... szuper! más már tényleg nem is hiányzott! Elindítottam, és volt, hogy ment, meg volt, hogy nem. Ebéd után nagyot aludtál, és ki is pihented magad. Ennek örültem, mert estére randim volt... a fogorvossal. 6-ra volt időpontom, de picit korábban mentem, de ott nagyon korainak számított. Időtöltésként átmentem a könyvesboltba bolyongani. Újabban nagyon szeretek ilyen helyen kószálni. Végül csak a gyerekkönyvekig jutottam, ott viszont elég sokat időztem. A fogorvosnál meg be voltam rezelve úgy igazán, ugyanis rettegek a szuritól... inkább hagyom, hogy érzéstelenítő nélkül fúrjanak-faragjanak a számban, minthogy belebökjenek egy tűt a fogínyembe. Pedig ez a doki megtette. Fájt is, de olyan kedvesen beszélt hozzám, hogy el is felejtkeztem a fájdalomról. Meg arról is, hogy egy darab fogért 31 ezret képes lesz elkérni... Legközelebb jövő kedden randizunk :) Este átvittem a Mamához a ki nem mosott vizes ruhákat, hogy mossa ki, ne nálunk büdösödjön. Felhívta az ismerős szerelőt, hogy megnézné-e a gépemet, de azt mondta, hogy ehhez a márkához nem ért (indesit), hívjam fel a szakszervizt. Megadta a számát, én meg hazajöttem.

Kedd: felhívtam a szervizt, elmondtam a gondom-bajom nekik. Azt mondták, hogy szerdán küldenek szerelőt. Említettem már, hogy tévé függő vagy??? Reggel még ki sem nyílik a csipád, már az az első kérdésed, hogy nézhetem a tévét? Általában 1 órát szoktam engedni, bár sose nézem az órát közben. Utána lementünk boltba. A pékségbe (ha van merszed) egyedül mész be és veszel zsemléket. Nagyon büszke vagyok rád!!! A visszajárót meg mindig lenyúlod :) Valamilyen játékra gyűjtesz, most még úgy néz ki, hogy pónira :) Délutánra bejelentkezett a Tündi, jött is, csak a kölkök nélkül. Pedig nagyon vártad őket... Szerda: reggel szinte hajnalban (fél 7kor) elmentünk boltba, mert mára vártuk a mosógép szerelőt, aki nem mondott időpontot. Egész jól elvoltunk délelőtt. Levetettél velem megint egy kosarat a szekrény tetejéről, azt kutattad át, aztán játszottunk boltosat, majd mentél homokozni. Átjött a Mama is, és megbeszéltük, hogy ha jön a szerelő jöjjön vissza. Mert én olyan hülyének tartom magam, hogy azt se tudom elmondani, hogy mi baja a mosógépnek. Na, nem mintha a Mama tudná... Szerintem még nem is végzett a Mama a postán, már itt is volt a szaki. Szétkapta a gépet, kérdeztem, hogy mit csinál, azt mondta, hogy megnézi a szénkefét, mert az gyakran szokott kopni, és azért lehet ilyen fáziskiesése. Kérdeztem, hogy az lenne-e a jó, ha kopott lenne? Azt mondta, hogy az én esetemben igen, mert lehet még a motornak is baja... Hát a szénkefe nem volt kopott. 1 óra múlva úgy kelt fel a mosógépem mellől, hogy szétszedett valamilyen érintkezőt, meg újra összedugta, meg lefuttatott egy tesztprogramot, és mivel az sem talált hibát, így végzett is. Kérdezte, hogy van-e szennyes ruhánk, mert akkor ki is próbálhatnám. Jó vicc, hétvége óta nem volt jó a masina, még jó, hogy van szennyes! Sőt, azt se tudtam, hová dugjam, amíg ő itt lesz, mert már folyt ki a szennyes tartóból... Végül is örülök ennek a megoldásnak, mert "csak" 8 ezerrel lettem szegényebb, de járhattam volna sz@rabbul is. 5 napnyi nem mosás után teljesen máshogy nézek rá. Azt hiszem Ő az új Istenem! Délután a könyvtárba indultunk, de épp mikor odaértünk, bezárt. Nem gond, mert így fél órával többet lehettünk a játszin, ahová szintén készültünk. Nagyon jó kis csapat volt ott, végre felszabadultan játszottál (meg én se voltam zizi a többi gyerek miatt...) a 3-4 korabeli gyerekkel. Hiába van messze tőlünk, gyakrabban fogunk járni oda.

Itt éppen büntiben voltál...:

Csütörtök: délelőtt elmentünk a könyvtárba, majd onnan megint a játszira. Ma nem volt olyan jó banda, mint tegnap, de azért ma sem unatkoztál. Délben jöttünk haza onnan. Utána még boltba mentünk, úgyhogy az ebéd alaposan csúszott. Ebéd után elmentünk virágot venni a Mama névnapjára, te választottad ki, meg hozzá a kaspót is. Fél 4kor sikerült elaludnod. Alig 20 perc múlva kiabáltál nekem, hogy Anya, akkor lemegyünk a játszira? ... Mondtam, hogy nem, mert tiszta fekete az ég stb. Elkezdtél hisztizni, én meg otthagytalak. Negyed óra múlva visszamentem, de ott folytattad, ahol abbahagytad. Végül megegyeztünk, hogy lemegyünk, de lehet, hogy csak 5 perc lesz egész. Hát volt vagy 15 perc is... Elkezdett szakadni az eső, meg dörgött, villámlott. Jöhettünk haza. Közbe végig azon járt az agyam, hogy oké, és most mit fogunk itthon csinálni, hisz csak fél 6 volt ekkor??? Kitaláltam, hogy fessünk! Rajzoltam fehér zsírkrétával felhőt, esőt, villámot, esernyőt, te meg kifestetted. Először semmi nem látszott belőle, aztán a 2. rétegtől jól látszott minden, de a 5. réteg miatt megint nem látszik semmi belőle. De legalább jól szórakoztál. Aztán mivel féltettem a szőnyeget a festékes víztől, kiraktalak az erkélyre pingálni. Nagyon élvezted! (kéne már egy kertes ház!!!) Festettél szivárványt, meg gipszformákat, legutoljára meg a testedet :) Fél 9kor jöttél be.

Péntek: igyekeztem a számítógép előtt töltött időt a minimálisra csökkenteni (mármint az én részemről...). Elég pocsék idő volt odakint, ezért a játszótér hanyagolva volt. Az egész délelőtt a mesélésé volt. Megszámlálhatatlan könyvet olvastam végig, illetve azokból egy-egy oldalt. Mert minden érdekelt ám egyszerre! Aztán átjött a Mama, akit megköszöntöttél. Egy virágot kapott (ja, ezt már írtam ;) ), meg előkerestem neki egy szobanövényes könyvet, és még azt is. Erre te elővettél egy katalógust, hogy tőled meg azt kapja :) Ebéd után aludtál egy nagyot. Szombat: reggel fejfájásra ébredtem. Nem volt annyira elviselhetetlen, de azért egész nap nyúzott. Meg te is... Nem telt el egyetlen perc sem, amikor nem nyafogtál volna valamiért. Egész nap "Anyáztál". Délelőtt lementünk a játszira, ahol alig voltak, mert elég érdekes volt az idő (meleg volt, de borult, aztán néha hűvös szél stb). Mi azért lent maradtunk délig. Ettől nem javult a fejfájásom, de mégsem itthon kellett elviselnem a nyafogást-hisztit. Ebéd után nem akartál a hálóban aludni. És csak filmet akartál nézni a kanapén. Meg hogy feküdjek melléd. Ez 3,5 évvel ezelőtt még kivitelezhető volt :) aztán mégis áttelepültünk a hálóba. Persze ott sem azonnal aludtál el. Még én is megelőztelek. Extra rövidet aludtál. Általában 1,5-2-3-4 órát szoktál, most csak 50 percet. Aztán délután folytatódott az egész napos nyüszögés. Egy méterrel sem távolodhattam el tőled, mert már hívtál is. Ez egész este 10ig így volt. Hiába öntöttem gipszformát, hogy legyen mit kifestened, hiába rajzoltam állatokat, hogy kiszínezd, hiába rajzoltam álarcot, hogy kivágd, semmit nem voltál hajlandó egyedül csinálni. Nagyon elfáradtam estére! És a fejfájás sem maradt abba. Éjjel meg nem tudtam elaludni, úgyhogy fél 1ig neteztem.

Véget ért 2 szép hét az életünkből. Nehéz volt és nagyon fárasztó is, de nagyon jó volt, ahogy volt. Soha vissza nem térő pillanatok ezek, mert bár jövőre is lesz nyári szünet, de többé nem leszel gondtalan 3,5 éves hercegnő-palánta. Sajnálom, hogy nem tudtunk több helyre elmenni, de majd jövőre bepótoljuk!!! Remélem sikerült olyan élményeket átélned, ami feltölt az elkövetkező hónapokra, de kitart legalább december közepéig, mert akkor lesz legközelebb ennyi, csak kettesben töltött idő.Én nagyon várom már!!!

Mentünk a Velencei-tóra, mögülünk egy pasas kivág, megelőz egy ócska, füstölő autóval, majd az útfelbontás miatt mégsem tud úgy száguldozni, ahogy szeretne, sőt...! Amúgy is elég érdekes volt a vezetési stílusa: igaz, hogy nem volt szembe forgalom, de miért kell olykor-olykor az út teljes szélességét használni, érintve mindkét szélét az útnak??? Na, mindegy, egyszer csak megszólalsz ott hátul: -Vezessél már rendesen, mert kiszállok b@zdmeg és pofon váglak...! (szégyen ide-oda, hosszú percekig röhögtünk folyamatosan...) ... Rajzolgatás közben: -Anya, ez olyan szép lesz, el is ájulsz...! ... Dorgálsz minket-nem is a mondandó, hanem a hangszín a lényeg, de ezt is megjegyezzük-pont ilyen szaggatottan és nyomatékosan minden egyes szó: -Amit... az ember... mond,... azt nem érted ?!?!?!?!? ... Képeket nézegetünk együtt a neten: -Én is kapok majd olyant? -Minek az neked? -Minek az, minek az? Mer' köll! ... Apa fürdéskor: -Mosakodj meg egyedül! -Én nem tudok! (Kiszólok, hogy ha én fürdetlek, akkor is egyedül mosod meg magad) -Anya azt mondja, hogy tudsz. -Igen tudok, mert én már igazi nő vagyok! ... Apa kérdezi az ágyban: -Miért vizezted össze a hajad? -Anya megengedte! (Nem engedtem meg, hanem azt mondtam, hogy engem nem izgat, ha vizes lesz... ez megengedés?) -Dehogy engedte meg! -De igen! Azt mondta, hogy... ... ... mit tudom én, mit mondott, de megengedte!

2010. július 17-24.

Szombat: reggel autóba pattantunk, és irány a Velencei-tó! Az út eléggé nehézkes volt, tekintve, hogy az autóban nincs légkondi, pedig kint 1000 fok volt, valamint előjött belőled a Shrekből ismert szamár-effektus: ott vagyunk már? ez kb 5 percenként. Azt hiszem fél 9re értünk oda, amikor már elég nagy volt a hőség. ismét nem csalódtunk ebben a kempingben, mint ahogy eddig még soha: tiszta, kevesen vannak, és gondolnak a kisgyerekesekre is: van játszótér, homokozó és elkerített pancsoló is, bár ez az utóbbi a nagy esőzések miatt elég mélynek tűnt, kb 110 cm. Nagy nehezen felállítottuk a sátrat (ami már tavaly is el volt törve), és irány a víz! Hihetetlenül meleg volt! Eleinte nagyon féltél benne, vittünk karúszót is, meg baba úszógumit is, de így is a nyakamba csimpaszkodtál sokáig. Ahogy telt az idő, úgy szoktad meg a pancsolást, végül az úszógumit is kint hagytuk. Még néhány karcsapást is megtanultál, és büszkén mesélted már itthon mindenkinek, hogy egyedül úsztam! Mikor jöttünk haza, éreztem, hogy fáj a fejem. Mire hazaértünk majd szétszakadt. Estére meg sem bírtam mozdulni. Napszúrást kaptam (ahogy tavaly is...). Fél 8 kor már aludtam.

Vasárnap: egész nap pihentem. már amennyire hagytál. Hétfő: délelőtt könyvtárban voltunk, délután játszin, ahol nagyon felhúztam magam ismét :S Majd' szétuntad az agyad a homokozóban. volt ott két fiú, akik autóztak, és persze nem vettek be maguk közé... ezt még csak túlélted valahogy, aztán megjelent két lány, olyan 5-8 év körüliek. "kutyásat" játszottak egymással, vagyis kúsztak-másztak a homokban, de még csak nem is beszéltek. odamentél hozzájuk "kutyamód", megkérdezted őket, hogy játszhatnál-e velük? azok egyből rávágták, hogy nem. Azért még párszor próbálkoztál nálunk, de szóltam, hogy hagyjad őket. aztán megkérdezted tőlük, hogy mi a nevük, de meg sem mukkantak. Aztán jöttél hozzám panaszkodni, hogy nem szólnak hozzád :( a szívem majd meghasadt :( leültem veled homokozni. állítom koszosabb lettem, mint te :) ástam gödröt, bele a lábad, betemettem stb. odajött a fiatalabbik kiscsaj, hogy milyen szép, milyen jó a gödör. már majdnem párbeszéd alakult ki közöttetek. erre jött az idősebb, hogy ilyet ő is szokott, és odébbálltak... még 1x odamentél hozzájuk, de visszahívtalak, mert ekkora tuskóságot én még nem láttam! az oké, hogy nem akarnak egy ekkora kislánnyal játszani, de hogy meg se szólaljanak, ha kérdezik őket...! a fiatalabbik viselkedése sem tetszett, mert csak akkor jött volna, ha a másik nincs épp vele (ha nincs ló...), de még mindig biztatóbb, mint a nagyobbik... azt még hozzáteszem, hogy ezeknek a szüleik ott bandáztak a padoknál, és láttam-hallottam, ahogy pletykálnak rólam, mert beleélem magam a homokozásba... na, ezek eltűntek, jött két 4-5 éves fiú, kisautókkal. azt játszották, hogy tolták a homokban az autókat, meg a mászóka tetején. tőlük is megkérdezted, hogy játszhatnál-e velük? persze ők is leráztak, hogy nincs elég autójuk, mire meglátták, hogy neked 2 is van, és sokkal nagyobb, mint az övék, akkor már az volt a baj... szóval ők se játszottak veled... :( ez azt hiszem 5től fél 9ig tartott, szóval, idő lett volna bőven... én mégis majdnem sírva jöttem haza :( főleg, h nem ez volt az 1. eset... :( Kedd: jöttek a Robiék valamikor a délelőtt folyamán. játszottunk, ebédeltünk, aludtatok, Apa is hazaért, bementünk a városba sétálni, aztán átmentünk a Mamához. este lett és aludtunk.

Szerda: úgy emlékeztem, hogy befizetés van az oviban, ezért elmentünk oda, de másnap volt, úgyhogy játszira mentünk inkább. délig ott voltunk. hazajöttünk ebédelni, aludni, délután az erkélyen homokoztál, saraztál, utána fürdés, majd kint színezés, meseolvasás, boltos játék.

Csütörtök: ma volt befizetés :) mikor megérkeztünk megint 1000 fok volt és ezer szülő állt sorba. mégis nagyon türelmesen kivártad a sorodat. és mindenkinek köszöntél! de amikor jött Anett néni puszit adni, elfordultál tőle, és bújtál hozzám. pedig ovi időben ő az, aki miatt vissza szoktál szaladni, mert elfelejtettem puszit adni... felmentünk a Dórihoz, kértem tőle gipszkiöntőt, ő meg adott azon kívül még egy csomó festéket, zsírkrétát, filcet. megbeszéltük vele, hogy délután is felugrunk hozzá dumálni. nem akartál aludni ebéd után, közben Apa is megjött, így egyből elmentem bevásárolni, és csak miután hazajöttem, akkor feküdtél le. este fél 8ig aludtál. nem mentünk már dumálni a Dórihoz. helyette este lementünk a játszira és 9ig ott is voltunk. Péntek: reggel korán elintéztük a boltot, és délelőtt lementünk a játszira. délig maradtunk. szerencsére akadt némi árnyék, így nem kaptál napszúrást. volt ott egy fiú, meg egy lány. 8 évesek. szóba elegyedtél velük, bár nem tetszett nekik. végül azért csak eljátszottatok valahogy, bár nem volt valami nagy szám :( ebéd és alvás után szétrámoltad a lakást, nem akartál enni, játszottál az ebéddel, meg hisztiztél folyamatosan. azt hittem abba se hagyod. "Megkeményítettem" a szívemet és átzavartalak a másik szobába büntetésbe. persze 5 másodpercenként átjöttél valami ürüggyel: folyik az orrom, szomjas vagyok, pisilnem kell stb. de mindig visszaküldtelek. jó sokára átjöttél bocsánatot kérni. el is voltunk így egy darabig, míg ki nem borítottad a csipszet az asztalra. pedig megkértelek, hogy ne hurcold a tálat. összetakarítottam, 1 perc múlva a kanapén landolt a maradék. kiabáltam, majd újabb 1 perc múlva a szőnyegen. újra visszazavartalak a büntibe, ahol úgy fél 7ig voltál. innentől elég jól megvoltunk együtt. sötétedéskor mulatós zenét hallgattunk, közben a teszveszen nézegettük a legostobább hirdetéseket, és jókat röhögtünk :) éjjel fél 11kor aludtál el. Szombat: végre nem arra ébredtem, hogy ömlik rólam az izzadtság :) hanem arra, hogy valakinek a kutyája ugat fél 7kor a parkban :((( mondtam már, hogy UTÁLOK itt lakni??? délelőtt családilag boltba mentünk, találkoztunk a Zsuzsa nénivel, akitől féltél rendesen, pedig irtó aranyos óvónéni! még puszit is adott neked! te meg csak bújtál belém. mikor megláttad, hogy a szalámiknál áll sorba, azt mondtad, hogy virslit kérsz reggelire. mikor láttad, hogy kakaós csigát vesz, akkor meg azt kértél :) és bár nem barátkoztál vele, azért egész végig követtük, hogy merre jár. délben nekiálltam főzni (ja, 11kor ettünk reggelit :) ), közben a konyhában elkezdtél festeni. először temperával kented magad össze, utána vízfestékkel, utána a festékes vizet borítottad az öledbe. javasoltam, hogy rajzolj zsírkrétával, de az valószínűleg nem lett volna ennyire látványos, úgyhogy inkább ollóval vágtad apró cafatokra az előbb festett művedet. amit aztán szétszórtál magad körül. Eltelt az első hét a közös szabadságunkból. igyekszünk nagyon sok dolgot bezsúfolni ebbe a rettentően kevés kis időbe, hogy legyen miből a szomorkás őszi napokon táplálkozzunk. remélem, lejön a soraimból, hogy nem unatkozunk, amit én cseppet sem bánok :)

Ma vagy 3,5 éves!!! 

 Súly: 20,1 kg 

Magasság: 108cm 

Kobak: 52,5 cm 

Cici: 56 cm 

Poci: 56 cm 

Tenyér: 13 cm 

Láb -jobb:17,5 cm 

Láb -bal: 18 cm 

Láb méret: 28.

Evés: nem panaszkodom :) bár elég válogatós vagy. Vagyis: ami a fogadra való, abból jöhet sok! nincs kedvenc. szereted a rántott húst rizzsel, hasábkrumplival, pörköltet tarhonyával, általában a húsokat néha a szalámit, kolbászt, levest, kevés főzeléket, péksüteményt, csipszet, szotyit, mogyorót, diót, uborkát, paradicsomot, kecsapot. Ami tegnap még nyami volt, az nem biztos, hogy ma is az. Sőt!, az biztos, hogy ma nem fog ízleni... Már addig eljutottunk az evésben, hogy amíg én eszek, addig te is tudsz egyedül, amint leteszem a kanalat, akkor etessél! általában sokat és sokáig eszek, de még sose úsztam meg... Alvás: már egy hónapja nincs ovi, úgyhogy csak szünidei életmódról tudok beszámolni: reggel fél 7-kor riadó, ebéd után 2-kor csendes pihenő, 1,5-2 órán át, még mindig van, amikor 4 óráig is eltart... este 9-fél 10 felé alvás. Soha nem egyedül, és nem a saját szobádban, mert ilyen nincs is :) Játék: ezt nagyon nehéz megfogalmazni... ha odaülök melléd, akkor szinte bármivel, ha nem ülök oda melléd, akkor semmivel sem... vannak fellángolások, most épp a pénztárgép, de volt már gyurma-, baba-, színező-, homokozó-mánia is. Leginkább a kreatív dolgokat szereted: vágás-ragasztás-rajzolás-színezés. Viselkedés: még mindig hisztis vagy, de már teljesen megszoktam. az a jó benne, hogy már meg lehet beszélni veled, hogy ez vagy az nem szép dolog stb. Még mindig félős vagy (egyáltalán nem bánom!!!), látványosan bújsz belém, aztán meg 1 perc múlva már produkálod magad... Csajosodsz: minden tetszik, ami hercegnős, rózsaszín, pörgős, kopogós, lakkos, karkötős, gyűrűs, hajgumis, csatos, copfos, fonott stb. Szereted a könyveket (VÉGRE!!!), minden elalvás előtt, meg napközben csak úgy, hallgatod. Persze az éppen megfelelő hosszúságút... ez azonban nem zárja ki, hogy tv függő legyél. reggel tom & jerry, miki egér, délelőtt, délután bármi, este tom & jerry, scoobydoo. csakhogy én nem engedem, inkább játszunk. vagy mesélek. Továbbá: kiabálsz, trappolsz, ugrálsz, futsz, dobálózol, persze mindezt a lakásban... Beszéd: napkeltétől napnyugtáig... tegnap még éjjel is :) Tudod, miért nagy a pocakom? ??? mert kisbaba van benne! Mikor lesz nekem kisbabám? Mikor leszek iskolás? Mikor lesz az én esküvőm? Ki visz engem majd haza? Én már nagylány vagyok? Én még kicsi vagyok? Mit eszik a tehén/ disznó/ katicabogár/ bárány ? Hol alszik a madár? Ha én madár lennék hogy aludnék? (ahogy este összekészíted magadnak a párnákat, takarókat, sokszor az az érzésem, hogy már madár vagy...)

2010. június 28.- július 4.

Így 4 hónap elteltével újra tollat ragadok (virtuálisan) :) Túl sok minden emlékezetes nem történt azóta sem, persze van egy néhány, ami kedves a szívemnek.

• továbbra is ott dolgozom, ahol már lassan 9 éve; még mindig nem szeretek ott 
• volt egy rettentő időjárásos húsvétunk; a virágboltnál lévő nyuszihoz már oda mertél menni és készült közös fénykép is :)
• levágattuk a hajadat, így most egyforma hosszú elől-hátul; többé nem szándékozok ilyen merényletet elkövetni ellened :)
• első ovis Anyák napi műsor: végigbőgtem...
• júniusban kitört a vakáció a sulimban: hurrá-hurrá-hurrá; folytatás szeptember közepén
• még mindig küzdünk az autó törlesztőjével :(
• most már anyagi gondjaink is vannak :(
• már 76 kg alatt vagyok jócskán :))) !!!

Próbálom nem a nehézségek feldolgozásával tölteni a napomat, hanem igyekszem ennek ellenére is élvezni az életet. Nagyon nehéz, de nem lehetetlen! Vannak nálunk sokkal nehezebb sorsban élők is, és mi is voltunk már ettől sokkal lejjebb, úgyhogy tudom, hogy lesz jobb is!!! Biztos, hogy nem lesznek ezután túl részletesek és gyakoriak a bejegyzések, de a napokban gondolkodtam el azon, hogy milyen nagy kár lenne, ha abbahagynám a naplóírást. Azzal kezdeném, hogy június 25-én megkezdődött számodra a nyári szünet! Mellesleg egyik ovistársadnak hála, aki elvakarta a szúnyogcsípéseidet, amik elfertőződtek, és az orvos szerint nem mehetsz oviba, gyerekközösségbe, játszótérre, napra. Szuper...! Pénteken szabadságon voltam veled, azóta táppénzen, jövő héttől meg a Mamával leszel 2 hétig vakációzni :) Mindenki nagyon várja már. Az a legnagyobb gondom, hogy mivel karanténba vagy zárva, itthon kell lefoglaljalak valamivel, ami elég nehéz, hisz szerencsére nem vagy beteg, elfekvős. Hétfőn mondjuk a fél délelőtt eltelt azzal, hogy dokinál voltunk, utána meg boltba, aztán ebéd, alvás, délután fagyizás, kis séta, erkélyen lustulás, mesélés volt és már este is lett. Kedden meglepően szépen eljátszottál egyedül, míg én főztem, vágtál-rajzoltál-ragasztottál. Aztán bementünk az oviba lemondani az ebédet (nem kerültünk senki közelébe), és nem tudtad megmutatni a művedet Zsuzsa néninek. Ebéd, alvás után az erkélyen homokoztál-saraztál, míg én olvastam. Mostanában nem volt ilyen jókedved :) Sokszor megkérdezted, hogy nem baj, hogy homokos lett a kezem, lábam, nadrágom, pólóm stb?

Estefelé elmentünk bevásárolni, ahol megzakkant az agyad, és lefekvésig tomboltál. Semmi nem tetszett úgy, ahogy volt, mindenbe belekötöttél. Szerdán délelőtt elmentünk bicajjal boltba, aztán meg felfújni a kereket a benzinkútra, ahol úgy felfújtam, hogy 2 perccel később a külső és a belső gumi is szétdurrant :S Elmentünk megint az oviba, hogy beszélhessek a Zsuzsa nénivel, hogy rákérdezzek a jövő heti csoportszoba festésére, utána pedig papírboltba néhány kelléket beszerezni az itthoni kreatívsághoz. Frissítő tusolás, ebéd, alvás után délután az erkélyen alkottunk: tojástartóból hernyókát, papírtörlő rolniból kígyót csináltunk.

Csütörtökön hisztivel kezdted a napot, ami eléggé rányomta a bélyegét a hangulatomra... reggel a hőség előtt elmentünk motorral a postaládához, majd a boltba. Ott ragaszkodtál ahhoz, hogy a te pénzedből fizessük ki az üdítőt. A pénztáros kivette a pénztárcádból az összes 5 ft-ost, így elég kevés darab pénzed maradt. Persze nem tetszett, és sírva fakadtál :( azt hiszem nem értél még meg a bolti vásárlásra... hazafelé pofára estél a kismotorral, de szerencsére nem nyúztad le sehol a bőrt. Itthon míg főztem, te is kint sertepertéltél körülöttem, kuckót építettél székekből, etetőszékből, babakonyhából. még szőnyeget is terítettünk le, hogy hasalhass valamin. főztél nekem ebédet répából, tésztából, csokitallérból, volt hozzá üdítő szívószállal. kivételesen délben tudtunk igazából is ebédelni. a nagy hőségre való tekintettel csak a levest ettük meg, igaz sok uszadékkal :) ebéd után rám tört az álomkór, úgyhogy mentünk aludni. te nem voltál álmos, úgyhogy örülhetek, hogy fél 2-re sikerült elaltassalak... Délután elmentünk a plázába csavarogni kicsit, utána itthon homok-saraztál. Ma este megjegyeztem, hogy bár nagyon imádlak téged, és tök jó, hogy ezen a héten csak kettesben vagyunk itthon, de sokkal fáradtabb vagyok, mintha dolgoznék... Pénteken kora reggel elszaladtunk boltba, hogy hamar kész legyen az ebéd, mert vissza kellett menni a dokihoz. Szerencsére jókor mentünk, mert 1 család volt előttünk. A doki megvizsgált, és azt mondta, hogy szépen meggyógyultak a sebek, "mehet a nyáron a mezsgyére a többi gyerekkel, had öljék egymást, de néha azért rájuk kell pillantani, hogy nehogy szó szerint vegyék..." Orvos után elmentünk a plázába a Süsü kiállításra (meg egy kicsit hűsölni :) )

Meg ismét megpróbálkoztam szúnyogcsípés elleni jól bevált sprayt venni, de nincs. Persze, velem van a baj, hogy nyáron akarok ilyen készítményt venni, ezután bespájzolunk belőle még a télen, hogy ne legyen ilyen gikszer még egyszer... Délutánra megígértem egy játszótéri kiruccanást, de sajnos meg kellett szegnem az ígéretem, mert olyan hőség volt, hogy képtelen voltam kimenni :( A Nikivel beszéltem telefonon, és azt mesélte, hogy a Dorciékat kivitték az oviban az udvarra, ahol hőgutát kapott :S Séta helyett állatkerteset játszottunk(tam), utána csak randalíroztál. Átjött a Zsanett dumálni kicsit, de 2 szót nem értettünk egymás mondandójából, mert annyit produkáltad magad. Este megint kint voltál sarazni, de már ezt is unod... meg engem is... úgy általában hiányzik a társaság... még 4 hét szünet...

Szombaton  szandálra kellett cserélni a papucsod, mert az feltörte a lábad, én meg átöltöztem nyári ruhába. Elfoglaltam magát minden félével, te meg pancsoltál a medencében. eleinte féltél belemenni, aztán eljött az a meleg, amikor ruhástul csobbantál, aztán meg pancsoltál sikongatva. hazafelé elaludtál az autóban, este fél 7kor ébredtél fel... Gyors tusolás, vacsi és alvás. Vasárnap reggel átmentünk a Mamához, mert vett neked papucsot. 29est, ahogy kértem. nagy volt. nagyon. de neked tetszett. aztán egy idő után már nem. úgyhogy vissza a Mamához, vele együtt a piacra, kicserélni kisebbre. utána irány a strand! egész nap ott voltunk. nem tudod használni a karúszót, mert mindig elmerült a szád :( csak a babaúszógumi volt jó. egyszer abból is kicsúsztál valahogy (egy másik gyerek miatt). megijedtünk mindannyian :( a nagy csúszdán egyedül csúsztál le! én fent elindítottalak, a Mama lent várt. nagyon ügyes voltál :)

nem aludtál egy percet se, így miután hazajöttünk, fürdés, vacsi után fél 8kor kidőltél :)))

Véget ért a nyári szüneted első felvonása, jövő héttől a Mamánál folytatod 2 hétig... remélem sikerült vidám perceket csalni az életedbe, és lesznek olyan pillanatok, amikre örökre emlékezni fogsz :)

német-ausztrál meccs ment a tvben. én: -kinek szurkolsz, a feketéknek, vagy a fehéreknek? -a sárgának! (a bírónak...) ... horgász műsort néztünk a tvben. apa: -miért engedik meg nekik, hogy kajakkal kimenjenek a nyílt tengerre? -kaja kaki??? ... igen aktív voltál délután, állandóan ugráltál. Szóltam, hogy fel fogod rúgni az üdítőt. nem fogom! aztán mégis felrúgtad... -tessék, most felrúgtam helyetted! ... brazília (sárga)-észak-korea (piros) meccs. én:-kinek szurkolsz? -én a sárgáknak, meg a pirosaknak szurkálok! ... -anya, nem tudod hol találom azt a babasapkát, azt a színűset...!

Ez történt januárban:

• egy nagyon jó hangulatú évet hagytunk a hátunk mögött. 
• utolsó napokat töltötted a bölcsiben.
• 3 éves lettél!!!
• első napok az oviban. Fekete István Általános Iskola és Óvoda az intézmény, Mókus csoport, sál a jeled, Anikó néni és Zsuzsa néni az óvónők, Anett néni a dajka.
• a szülinapodat a Mamánál ünnepeltük, katica tortát sütött a tiszteletedre. Mesekönyv, magazin, matrica, játék etetőszék, és sok csoki volt az ajándék.

Ez történt februárban:

• már beszoktál az oviba. Szinte minden nap új verset mondasz (leginkább olyat, amit nem ismerek). Nagyon tetszik a tornaóra, azt is gyakran játszunk itthon.
• volt farsangi mulatság. Yakari-nak (indiánlány) öltöztél. Egyáltalán nem értetted, hogy mi az a farsang.
• első ovis betegség: haza kellett hozzalak az oviból, mert belázasodtál. Szerencsére csak akkor volt lázad, még aznap kicsit bágyadt voltál, de hamar túlestél rajta. 
• első szülői értekezlet. A Mama tudott csak elmenni rá.
• én 7-re járok ezután, és megismerkedtél a gyűjtőcsoporttal. Az első 4 nap sírással kezdődött, mert attól féltél, hogy nem megy érted a Mókus csoportos óvónéni. Péntekre már sikerült megértetnem veled, hogy igenis megy majd érted.
• a Mamának is szülinapja volt, megint megvendégelt minket.
• még mindig tél volt, szánkóztunk, havat lapátoltunk, hóembert építettünk.
• itthon pedig elkezdtél rajzolni, festeni, kreatívkodni.

Ez történt márciusban:

• teljesen megszoktuk az új napirendet. Délelőttös hét: bár 7-re járok, 5-kor kelek. Melegítek kakaót, felkapcsolom a villanyt (csak az előszobában, mert a wcben nem engeded), és megyek be hozzád ébresztőt fújni: Jó reggelt, hétalvó, hasadra süt a nap! Mivel előtte nap este átbeszéljük a másnapi teendőket, így tudod, hogy ezeken a napokon nem szabad húzni az időt. Kézben kiviszlek wcre, utána megmosakodunk együtt. Ezután a szobában a tv előtt megiszod a kakaód, meg a féldecit (ennyi teában van a c-vitamin). A kakaót szigorúan szívószállal kell tálalnom, amiből 2-3 centit le szoktam vágni, hogy ne legyen olyan hosszú. A levágott részt meg el kell tenni, mert abból fogsz főzni (majd egyszer...). Közben nézel egy kis mesét. Mostanában Bibi Blocksberg a favorit. Ivás után megyünk fogat mosni, szintén együtt. A babát, vagy a tigrist a mosógépre szoktuk ültetni, hogy ha majd lesz foga, akkor már így kell mosni a fogát... Ezután az előszobában felöltözünk és összekapkodjuk a babát, meg a könyvet, amit viszel az oviba. Ha ügyesek vagyunk, akkor 6:25-kor elindulunk bicajjal. Az enyémmel. Minden reggel bepróbálkozol azzal, hogy az enyém biciklivel megyünk? De sajnos nem :( Az oviban ilyenkor gyűjtő csoportba kerülsz, amit nagyon nem szeretsz :( Nem kell sokáig ott lenned, mert a mókus csoportos óvónéni 7-re jön, úgyhogy kb negyed órát. De jobb addig is sírni, míg Anya tuti hallja távozóban, mert akkor legalább jobban sajnál... Első héten csütörtökre jutottál el odáig, hogy nem sírva váltunk el. Sőt, egyszer volt olyan, hogy utánam szaladtál... én meg elbújtam a szekrények között, hogy el tudjak jönni. Persze végig bőgtem az utat a munkahelyig... Ilyenkor még azt szoktad kérni, hogy rúzsozzad be a szám (ajakírrel), meg puszit-puszit!, amit én örömmel teljesítek, mert korábban nem voltál egy nagy puszilkodós. Végül elválunk. Ekkor általában 6:37-6:45 van. A munkahelyemen 6:45-kor kezdődik a műszakom. Ha kések (ami elég gyakran van...), akkor annyival később jöhetek el onnan. Sajnos, olyankor van, hogy már újra a gyűjtőben vagy. Ilyenkor utálom magam, hogy első vagy a csoportodban reggel és utolsó délután, akit elhoznak. Mindig felteszem a kérdést, hogy a többi szülő hol és mit dolgozik??? (Régen a bölcsiben is ugyanez volt a helyzet, ahová a dolgozó szülők gyerekei járnak, hogy ugyanaz vitte, meg hozta is a gyereket. Akkor mikor dolgoztak?) Itthon egyből ebédelünk, mert rendes módon előre főzök minden nap. Ennek sok hátránya van: gyakran 7 óra, mire az ebéd elkészül, és el is tudok mosogatni. Közben nagyon kevés időm van veled foglalkozni, mert én mindig főzök, mosogatok, mosok, teregetek stb. Ilyenkor te a konyhaasztalnál tevékenykedsz. Főzöl, rajzolsz,, gyurmázol, festegetsz, ollóval vagdalsz, vagy formalyukasztóval. Közben mindig, és egész nap énekelsz, nagyon hangosan. Ha ezért rád szólunk megsértődsz és abbahagyod, majd 2 perc múlva újrakezded, és ugyanolyan hangosan szól a Hopp Juliska. Miután végeztem, elviszlek fürdeni. Van olyan is, hogy ez fél 7kor van, és én nem megyek veled, hanem még közben végzem a konyhában az utolsó simításokat. Egyébként meg megyek veled, és amíg te pancsolsz, addig 1-2 mesét elolvasok. Míg kint száradsz a mosógépen, én is gyorsan lefürdök. Utána irány a szoba, ahol megvacsorázol és mese után fél 9 felé elalszunk. Délutános héten: ez sokkal lazább! Akkor kelsz, amikor úgy érzed, hogy kialudtad magad. Utána szintén kakaó, tea, öltözés, és gyalog az oviba. Közben beszélgetünk, ha van hozzá kedved, esetleg találós kérdést játszunk. Melyik az az állat...? vagy mi lesz a ... magból? Sajnos, ilyenkor nagyon hamar ott vagyunk, és köztudott, hogy én ennyit vagyok veled egész nap :( Leülsz a padra, megvárod, míg átöltöztetlek, közben nézegeted a többi kisgyereket. Míg elpakolom a ruháidat, felkapod a babád, meg a színezőt és rohannál be a csoportba, de én visszafoglak. Végül együtt megyünk be. A folyosón ott ül a dadus néni, aki előtt mindig becsukott szemmel és fülig érő szájjal mész el, és SOHA nem köszönsz neki. A csoport előtt még egy utolsó rúzsozás, meg egy rakat puszi és elválunk. Mama megy érted, vele valahogy eltelik a délután, fél 7kor fürdés, vacsi, max 8kor alvás. A hétvégén nincs semmilyen napirend, csak telik és telik az idő. Még nem volt 2 egyforma hétvégénk.
• elkészültek az ovis fényképek:3 egyéni, 1 csoportkép (1800ft). Egyiken sem mosolyogsz, sőt, majdnem sírsz. Van véleményem a fotósról...
• találkoztunk a Nikiékkel. Nagyon jó volt. Ti sokat játszottatok egymással, mi meg (3 év után először) végre beszélgettünk.
• 28 éves lettem. Délutános voltam. Mint mindig, este leültem a géphez, és ott volt egy csomag. Annyira örültem, hogy sírtam is. ráírtad, hogy boldog szülinapot!
• tavaszi szünet volt az oviban. Szabadságot vettem ki péntekre, meg keddre is. Minden nap volt programunk. Pénteken könyvtárba, fényképet előhívatni, virágboltba (találkoztál a húsvéti nyuszival, kaptál tőle csoki tojást), játszira. Szombaton Pápára mentünk a Mamával együtt. Délután pedig kirándultunk Döbröntén. Itthon meg játszótereztünk Anitával és Csengével. Vasárnap reggelre itt járt a nyuszi. Hozott rengeteg csokit, mesekönyvet, kifestőt, matricás füzetet, matricákat. Mamánál ebéd. Hétfőn itthon pihenés, szakadó eső. Megnéztük a nyuszit megint, és kaptál 2 csoki tojást tőle. Mondtál verset neki. Kedden mentünk Gönyüre, busszal. 

Ez történt áprilisban:

• még mindig járok fogorvosi kezelésre, de már egyre rosszabbak a fogaim. Érzéstelenítő nélkül kérem a fúrást, mert félek a szuritól.
• megtanultál köszönni! Olyan nagyokat tudsz, és olyan szépen, hogy nagyon boldog, és büszke vagyok! A néniknek, bácsiknak csókolom, gyerekeknek szia. A dadusoknak (akik az ovi ajtóban ülnek) nekik is köszönsz végre :) Sőt, volt már olyan, hogy a utcáról vissza kellett mennünk, mert nem adtam puszit az Anett néninek!
• próbálom megtalálni az egyensúlyt a házimunka és a veled való foglalkozás között. Úgy érzem, nagyon keveset tudok adni...
• a suliban lezárult az 1. modul. Az ápolási ismeretek tantárgyból ötösre vizsgáztam :), a többi tantárgy eredményét még nem tudom.
• verekedés van van a csoportban :( napi szinten kapsz a verésből. Egyszer én vittelek, akkor egy fiú lökött fel téged. Borzalmas ezt látni. Főleg, hogy nem is véded meg magad. Mondtuk, hogy nyugodtan üss vissza, dupla akkorát, amekkorát kapsz, de te magad ne kezdj verekedni!

Március

Teljesen átalakult az életünk.Van 2féle verzió: amikor én reggel megyek, és amikor délután. Délelőttös hét: bár 7-re járok, 5:20-kor kelek. Utána melegítek kakaót, felkapcsolom a villanyt (csak az előszobában, mert a wcben nem engeded), és megyek be hozzád ébresztőt fújni: Jó reggelt, hétalvó, hasadra süt a nap! Mivel előtte nap este átbeszéljük a másnapi teendőket, így tudod, hogy ezeken a napokon nem szabad húzni az időt. Kézben kiviszlek wcre, utána megmosakodunk együtt. Ezután a szobában a tv előtt megiszod a kakaód, meg a féldecit (ennyi teában van a c-vitamin). A kakaót szigorúan szívószállal kell tálalnom, amiből 2-3 centit le szoktam vágni, hogy ne legyen olyan hosszú. A levágott részt meg el kell tenni, mert abból fogsz főzni (majd egyszer...). Közben nézel egy kis mesét. Mostanában Bibi Blocksberg a favorit. Ivás után megyünk fogat mosni, szintén együtt. A babát, vagy a tigrist a mosógépre szoktuk ültetni, hogy ha majd lesz foga, akkor már így kell mosni a fogát... Ezután az előszobában felöltözünk és összekapkodjuk a babát, meg a könyvet, amit viszel az oviba. Ha ügyesek vagyunk, akkor 6:25-kor elindulunk bicajjal. Az enyémmel. Minden reggel bepróbálkozol azzal, hogy az enyém biciklivel megyünk? De sajnos nem :( Az oviban ilyenkor gyűjtő csoportba kerülsz, amit nagyon nem szeretsz :( Nem kell sokáig ott lenned, mert a mókus csoportos óvónéni 7-re jön, úgyhogy kb negyed órát. De jobb addig is sírni, míg Anya tuti hallja távozóban, mert akkor legalább jobban sajnál... Első héten csütörtökre jutottál el odáig, hogy nem sírva váltunk el. Sőt, egyszer volt olyan, hogy utánam szaladtál... én meg elbújtam a szekrények között, hogy el tudjak jönni. Persze végig bőgtem az utat a munkahelyig... Ilyenkor még azt szoktad kérni, hogy rúzsozzad be a szám (ajakírrel), meg puszit-puszit!, amit én örömmel teljesítek, mert korábban nem voltál egy nagy puszilkodós. Végül elválunk. Ekkor általában 6:37-6:45 van. A munkahelyemen 6:45-kor kezdődik a műszakom. Ha kések (ami elég gyakran van...), akkor annyival később jöhetek el onnan. Sajnos, olyankor van, hogy már újra a gyűjtőben vagy. Ilyenkor utálom magam, hogy első vagy a csoportodban reggel és utolsó délután, akit elhoznak. Mindig felteszem a kérdést, hogy a többi szülő hol és mit dolgozik??? (Régen a bölcsiben is ugyanez volt a helyzet, ahová a dolgozó szülők gyerekei járnak, hogy ugyanaz vitte, meg hozta is a gyereket. Akkor mikor dolgoztak?) Délután a boltra nincs gondom, mert azt Apával előtte nap, vagy aznap telefonon lebeszéljük. Itthon egyből ebédelünk, mert rendes módon előre főzök minden nap. Ennek sok hátránya van: gyakran 7 óra, mire az ebéd elkészül, és el is tudok mosogatni. Közben nagyon kevés van veled foglalkozni, mert én mindig főzök, mosogatok, mosok, teregetek stb. Ilyenkor te a konyhaasztalnál tevékenykedsz. Főzöl, rajzolsz,, gyurmázol, festegetsz, ollóval vagdalsz, vagy formalyukasztóval (esetleg Apát idegesíted odabent). Közben mindig, és egész nap énekelsz, nagyon hangosan. Ha ezért rád szólunk megsértődsz és abbahagyod, majd 2 perc múlva újrakezded, és ugyanolyan hangosan szól a Hopp Juliska. Miután végeztem, elviszlek fürdeni. Van olyan is, hogy ez fél 7kor van, és én nem megyek veled, hanem még közben végzem a konyhában az utolsó simításokat. Egyébként meg megyek veled, és amíg te pancsolsz, addig 1-2 mesét elolvasok. Míg kint száradsz a mosógépen, én is gyorsan lefürdök. Utána irány a szoba, ahol megvacsorázol és mese után fél 9 felé elalszunk. Délutános héten: ez sokkal lazább! Akkor kelsz, amikor úgy érzed, hogy kialudtad magad. Utána szintén kakaó, tea, öltözés, és gyalog az oviba. Közben beszélgetünk, ha van hozzá kedved, esetleg találós kérdést játszunk. Melyik az az állat...? vagy mi lesz a ... magból? Sajnos, ilyenkor nagyon hamar ott vagyunk, és köztudott, hogy én ennyit vagyok veled egész nap :( Leülsz a padra, megvárod, míg átöltöztetlek, közben nézegeted a többi kisgyereket. Míg elpakolom a ruháidat, felkapod a babád, meg a színezőt és rohannál be a csoportba, de én visszafoglak. Végül együtt megyünk be. A folyosón ott ül a dadus néni, aki előtt mindig becsukott szemmel és fülig érő szájjal mész el, és SOHA nem köszönsz neki. A csoport előtt még egy utolsó rúzsozás, meg egy rakat puszi és elválunk. Apa megy érted, vele valahogy eltelik a délután, fél 7kor fürdés, vacsi, max 8kor alvás. A hétvégén nincs semmilyen napirend, csak telik és telik az idő. Még nem volt 2 egyforma hétvégénk. ... Elkészültek a fényképek az oviban: 1 Anyák napi, 1 húsvéti, 1 ajándék, és 1 csoportkép. Egyiken sem mosolyogsz, sőt majdnem sírsz. Ezekkel lehet aztán örömet szerezni...! Majdnem az összes csoporttársad nevét fel tudtad sorolni (2 kivétellel). Viszont én nem ismerem a dadus nénit, és kérdeztem, hogy őt hogy hívják? Némi gondolkodás után után azt mondtad: tudod, ő hozza be a levest! Így már tudom :) Amúgy Anett néni az egyik. ... A munkahelyemen eddig is utáltam lenni, de most már napról napra jobban utálok. Nem hogy nincs sikerélményem, de minden nap valami kudarc ér (nem csak engem). Múlt héten bejelentették, hogy mostantól teljesítmény alapon kapjuk a fizetésünket, vagyis amennyi %-ot elértünk, annyi pénzt kapunk. Ez jó is lenne, csakhogy én 9. éve vagyok ennél a cégnél, de még nem volt egy olyan hónap sem, amikor 100% fölött teljesítettem volna :( Biztos rajtam is sok múlik, de ha az alapvető feltételek sem biztosítottak (működő gép, nyersanyag), akkor az idő csak múlik, % nem lesz. Nem baj, megpróbálunk 10ezerrel kevesebből megélni (most kaptam 77ezret), ennyit vesznek el a teljesítmény % miatt. Aztán mihelyt adódik bármi más, akkor dobbantok innen, mert ezzel csak tönkre teszem magam. ... Az iskola: még kitartok mellette, de a múlt héten nagyon kiábrándultam belőle. Egyik munkatársam testvére is elvégzett egy ilyen tanfolyamot, ezért felvettem vele a kapcsolatot. Megírtam neki, hogy milyen tantárgyaink vannak, és kérdeztem, hogy mire is számítsak? Hát, nem kecsegtetett sok jóval. Azt írta, hogy ez az 5 tantárgy édes kevés a boldoguláshoz. Ő vagy 3x ennyit tanult. Nálunk 2x2 hét a gyakorlat, neki 2 év volt. Ő el tudott helyezkedni ezzel a végzettséggel, én meg... csak bizakodni tudok. Legfeljebb, ha vége lesz ennek, megcsinálok egy másik tanfolyamot is, hátha úgy többre megyek majd. ... Hosszú idő után (fél év) újra találkoztunk a Nikivel, Dorcival, Norbival. 3-4 órát töltöttünk nálunk. Ti végre eljátszottatok EGYMÁSSAL, mi meg pletykáltunk :) míg a Norbi haza nem jött, utána csak beszélgettünk. Nagyon jó volt, remélem mihamarabb viszonozni tudjuk a vendégséget. ... Az egyik vasárnap a Plázában Lego tűzoltóautó-építés volt, ahová elmentünk. Még eddig nem találkoztál Legoval, itt viszont volt kialakítva két játszókuckó kicsiknek, ahol Lego Duplo építők voltak. Rengeteg emberke, állatok, szafari, állatkert, vonatok, kockák... másfél óra múlva is alig tudtalak elvonszolni onnan. Aztán az egyik Lego-lány lefotózott téged, és egy hatalmas kivetítőn egy Lego film főszereplője lettél. Tűzoltó voltál, és te vezetted a tűzoltókocsit. Miután hazajöttünk, itthon is legozni akartál, de neked ez kivételesen nincs. Viszont van egy hozzá nagyon hasonló építőkockád, ugyanolyan vonattal, mint a plázában. Azóta hosszú ideig eljátszol vele. ... Mesekönyvek: újra járunk könyvtárba. Elég nagy gondban vagyok, mert nem tudom eldönteni, hogy mi lenne a jobb: mindig más-más könyvet kihozni a könyvtárból, vagy amik tetszenek, azt megvenni és örökre itthon tudni? Egyelőre kölcsönözünk, aztán a lehetőségeinkhez és alkalmakhoz igazodva vásárolunk is. Ezek tetszettek neked eddig: Szutyejev: Vidám mesék (ez volt gyerekkoromban az én kedvencem) Richard Scarry: TeszVesz Város - összes Berg Judit: Tündérnaptár Szepes Mária: Pöttyös Panni Mesefilmek: nem rajongok a mostani mesékért, úgyhogy próbálunk valami értelmes mese elé leültetni téged. Elkezdtük a Garfield-al, meg a Dóra, a felfedező-vel, aztán jött a Mir-Murr, a Misi mókus, Bibi Blocksberg, mostanság pedig a Pingu. Szerencsére tetszenek a természetfilmek is, ha együtt nézzük, és a Halász Judit cd is. Ritkán, de azért kéred a Gryllus: Maszkabál dvd-t is. ... Egy hétvégi elfoglaltság ötleteként elővettem a használaton kívüli ruhaszárítót, letakartam takarókkal, és ez lett a bunker. A fél napot ott töltötted. Ezért ma gondoltam egy merészet és felállítottam az asztalod helyén a sátort, amit már jó régen kaptál, csak eddig eldugva pihent. Beletettem a kiságyad matracát, meg egy kispárnát is. Kíváncsi leszek, hogy fog tetszeni. ... Nagyon is teszik az új szerzemény!!! Minden reggel azzal ébresztesz, hogy Anya! Keljél fel, nézzük meg mi van a másik szobában! És még kakaózás előtt elbújsz, játszol kicsit, utána én kérésre rajzolok neked, te meg kiszínezed. Ma pl csiga családot kellett rajzolnom, aztán vonatot, utána meg az alvó babádat. Az sem volt mindegy, hogy milyen ruhát rajzoltam neki... Meg az ovi ötlete alapján rajzoltam tojást, amire cikkcakk vonalat rajzoltam, amire megjegyezted, hogy el van törve. Pedig csak arra gondoltam, hogy mintás lesz a tojás, és mindenféle színnel kiszínezed. ... VÉGRE ITT A TAVASZ!!! (március 22.) Ezen a héten délelőttös voltam, úgyhogy 2x is lementünk a játszira délután. Irtó klassz volt. Bár a végére nagyon elfáradtál, fürödni is alig volt erőd. ...

374.

Ezen a héten délutános voltam (szerencsére már vége!), ezért felkészültem arra, hogy megint alig találkozunk. Aztán az élet máshogy döntött... Kedden reggel iszonyat hisztis voltál. Az égvilágon semmi nem tetszett, alaposan próbára tetted a türelmemet. Kértelek szépen, aztán erélyesen, meg nem is kértelek, hanem utasítottam-mindegy volt. Aztán indulás előtt megmostam az arcod langyos vízzel, hátha észhez térsz, meg kíváncsiságból megmértem a lázad, nem-e valami bujkál benned, de nem. Elindultunk az oviba és az úton már visszatért minden a régi kerékvágásba. Az öltözésnél aztán megint kiugrott egy rugó a helyéről és elkezdtél hisztizni minden apróságon. Bekísértelek a csoportba, de az se volt mindegy, hogy hova és hogy adok puszit. Hazajöttem. 10-kor neki akartam állni főzni, de csörgött a telefon. Én még nem is tudtam, hogy ki, de éreztem, hogy az oviból hívnak. Így is volt. Menjek érted, mert nagyon magas a lázad, és annyira sírsz, hogy nem tudnak megvigasztalni. Autóba ültem és 1 perc múlva ott voltam. Csöngettem 3x (nem hallották), majd betelefonáltam, hogy nyissanak ajtót. Mentem a csoporthoz, ott ültél a dadus néni mellett (aki mesekönyvet nézegetett-nem veled), és sírtál. Megláttál, hozzám szaladtál, én felkaptalak, téged meg elhagyott az erőd, alig bírtalak megtartani. Még öltözés közben is csak bújtál hozzám. Egyből elmentünk a dokibácsihoz, aki írt fel egy antibiotikumot, meg egy köptetőt (jobb is, mert december közepe óta krahácsolsz), lázcsillapítót, meg egy szemcseppet. Kiváltottam a gyógyszereket. Hazajöttünk, de fel is ébredtél. Lefektettelek, kiporcióztam a gyógyszereket, Misi Mókust beraktam a dvdbe, és 2 perc múlva elaludtál. Gyorsan befejeztem a főzést, mosogatást, de már fel is ébredtél. Nem sokára készülődtem, mert mennem kellett. Azt már csak Mama mesélte másnap, hogy este 6-ig vízszintben voltál, aludtál, ettél, mesét néztél, utána meg, mint a motoregér elindultál (és azóta sem álltál meg). Betegségre nem mondunk ilyet, de ez most jókor jött: Mama még aznap nem dolgozott, így nem kellett táppénzre mennem. Megoldottuk a műszakváltást. Ma mentünk vissza a dokibácsihoz, aki gyógyultnak minősített, megdicsért, hogy a felköhögött cuccot kiköpöd, adott 2 matricát, és kiírt a "táppénzről". Hétfőn mehetsz oviba. Nagyon várod már (én is). Amúgy jövő héttől nagyot változik az életünk: A délelőttős heteken 7-re fogok járni, hogy elvihesselek oviba. Már 6-kor nyitnak, de én csak fél 7-re viszlek, hogy még én is beérjek a melóhelyre (amit továbbra is, vagy még jobban utálok, mint eddig...). Valószínű, hogy nem leszel első, de még a gyűjtőbe raknak, és reggel onnan szedik össze az óvónénik a gyerekeiket. A Mama volt szerdán szülőin, amin elmondták, hogy lesz jövő héten fényképezés, 5000 ft évente a csoportpénz, vinni kell fogkefét, fogmosó poharat, és hogy a gyerekek kiabálósak, nem köszönnek, de csúnyán beszélnek. Rád ebből 2 igaz: az első, és vagy a 2., vagy a 3. :) Mert egyre ritkább, hogy nem köszönsz, és szerencsére ritkán beszélsz csúnyán is. Mint pl. ma: kivetted a ruhásszekrényedből a kardigánt, és fel is öltöztél. Megálltál előttem büszkén, és azt mondtad: -Nézd, Anya, felöltöztem, hogy ne kelljen b@szogatnod... ! Hirtelen nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek, így inkább megbeszéltük, hogy ez csúnya beszéd volt, ezért a szádra kell csapnod (ezt elintézed saját magad). A héten egyébként nagyon sok mindent csináltunk délelőttönként: matricáztál, színeztél általam rajzolt sziluetteket, kirakóztál, óvodásat játszottál (szerintem az egyik ovistársad igazi baráttá lépet elő. Minden szerepjátékban helye van. Úgy hívják, hogy Vid), rejtvényt fejtettél, meg természetesen csintalankodtál. De inkább táncolj az idegeimen egész nap, minthogy beteg legyél egy fél napig is!