59.

Szeretném megköszönni nektek a kedves sorokat. Apával elolvastattam a bejegyzést is, meg a hozzászólásokat is. Először azt hitte viccelek. Aztán felfogta, hogy nem. Azt mondta, hogy nem gondolta volna,hogy megírom ezt a blogban.

Mondtam neki, hogy eddig sem szenvedett a kislányunk semmiben sem hiányt, mert valóban akkor irkáltam, amikor elvoltál egy magadban is, vagy épp aludtál. Én annak csak örülök, hogy nem lógsz egész nap a nyakamban, mikor már unatkozol, úgyis csak Veled foglalkozom (nem is hagynál mást).
Nem tudom Apa miből gondolta, hogy ez nem így van...
Megígértem neki, hogy ahogy eddig sem, úgy ezután sem foglak elhanyagolni, hisz nincs is annál jobb, mikor hagyod, hogy játsszak veled (csak Te nem nagyon igényled...), cserébe Apa megígérte, hogy nem szól bele a blogolásba :)
Ugyan nem minden nap, de heti 1x-2x ígérem, jelentkezni fogok!

58.

Mivel tegnap Apa (nem először) megjegyezte, hogy én csak blogot irkálni vagyok itthon, és Rád épp hogy csak van időm, és semmire nem tanítalak, és a hisztid is a nemfoglalkozás eredménye...
úgy döntöttem,hogy a blogírást átmenetileg felfüggesztem :(

Remélem nem végleges ez a döntés. Bár nem tűztem ki időpontot magamnak/magunknak, most az összes percemet Neked szentelem és figyelem a változást, hogy mennyi idő múlva fogsz mondókázni velem...
Nem tartom kizártnak, hogy valóban igaza van, ezért szántam el magam erre a lépésre. Majd meglátjuk.

57.

Katától kaptam a felkérést ismét. Ha kívánhatnék, mi lenne a 3 kívánságom???

1. Ami a mindennapjaink részévé vált: lakás. Remélem sikerül végre megvennünk álmaim otthonát...

2. Apa új munkakörében legyen sikeres, mert ez az amiről még szól az életünk mostanság.

3. Szeretteimnek egészséget, hogy lássák felnőni az én Drágaságomat

A lehetőséget továbbadom Nikinek, és ha elfogadja, akkor Mankának.

56.

A bátyám szabadságot vett ki a mai napra, hogy eltudjuk intézni a hivatalt. Reggel be is mentünk, szerencsére csak egy ügyfél várakozott (ennek csak később lesz jelentősége, most csak annyit, hogy sietnünk kellett haza...)
Ránk került a sor, behívott az ügyintéző, aki már hétfőn is nagy unszimpatikus volt. Akkor ugyanis nem engedte, hogy behozzam a babakocsit az irodába, ezért nyitva hagytam az ajtót, meg ott álltam az ajtóban. Nehogy már, ő mondja meg hogy mit csináljak! Most kivettelek, és bevittelek magammal. Nagyon nem bírtál elülni, ezért hagytalak mászkálni. Azt a képet látni kellett volna, amit a manusz vágott!
Természetesen a papírokkal nem volt minden rendben, miért lett volna! Nem vettünk illetékbélyeget. Oké, ez az én hibám, de azt hittem az már megszűnt... Amit viszont ő felejtett el mondani hétfőn, hogy nem csak az Inszoltól kellett volna kérnem igazolást, hogy nincs díj hátralékunk, hanem az összes szolgáltatótól... Ez persze nem szerepelt a nyomtatványon, amit adott, hogy töltsük ki. Szerencsére azonban ezt beadhatom utólag, ehhez nem kell a bátyám. Pár napba azért bele fog telni, mire mind az 5 szolgáltatót végigjárom. Babakocsival...
Ha minden papír megvan, attól számítva egy hét múlva megkapjuk a határozatot,hogy elfogadják-e a kérelmemet. A baj csak az, hogy ha megvan a pozitív elbírálás, akkor szintén együtt a bátyámmal kell elmennünk az Inszolhoz, mert a szerződést megint csak egy időben írhatjuk alá. Akkor meg nem tudom, hogy tudok vele időpontot egyeztetni... Valahogy csak sikerül az is.
Jövő szerdán jön egy felügyelő (állítólag minden évben jönnek), aki megnézi milyen állapotban van a lakás, mennyire van leélve/felújítva, mi hiányzik, mi van pluszban. Tavaly voltak először, akkor az volt a legnagyobb gond, hogy a fürdőkád előtt miért nincs takarólemez (mert szétette a rozsda) és hogy van-e igazolásunk a gázszerelőtől, hogy ő kötötte be a gáztűzhelyet és nem pedig mi (egy 30 éves gáztűzhelyről van szó...)

Az elején írtam, hogy sietnünk kellett haza. Azért mert mára is bevállaltam a Zorka felügyeletét. Tünde még hétfőn kért meg arra, hogy nem vigyáznék-e a Zorkára egy órára. Először nem is mondta miért, én meg nem is kérdeztem tőle, mert nagyon nem érdekelt. Aztán mikor megkérdeztem tőle, hogy: akkor fog menni a Zorka bölcsibe?, mosolygott és mondta, hogy : nem, mert jön a tesó...
Annyira örültem neki!!! Nem merte még beleélni magát, mert "csak" a teszt igazolta a gyanúját. Ezért kellett vigyáznom a kiscsajra, hogy az orvos is igazolja a sejtését. Szóval, ma megvolt nála az vizsgálat, és az ultrahang is, és Tünde 10 hetes babót hord a szíve alatt!!!

Szívből gratulálok nekik!

55.

Ezt a bejegyzést már tegnap délelőtt megakartam írni. Akkor arról szólt volna, hogy sajnos véget ért egy nagyon kellemes karácsony és szilveszter, amikor végre csak hármasban voltunk, mivel a bátyám december 21.-én elment a barátnőjéhez Pestre.
Tegnap délutánra/estére ígérték az érkezésüket. Mikor szerencsésen hazaértek, nagyon fel voltak dobva, és elég beszédesek voltak, ami egyébként nem jellemző rájuk. Kérdezték,hogy teltek az ünnepek, voltunk-e valahol? Meséljünk, mert utána ők is akarnak nekünk. Mivel velünk nem igazán történ túl izgi dolog, ezért belekezdtek ők.

Arról van szó, hogy úgy gondolják, hogy megérett a kapcsolatuk arra, hogy szorosabbra fűzzék, mégpedig összeköltözés formájában. Ekkor egy pillanatra megállt a szívem, hogy mi fog következni (mert féltem, hogy a barátnő akart jönni... Nincs vele semmi bajom, de annyian már végképp nem fértünk volna el ebben a kis lakásban), de az következett, hogy a bátyám már felkereste a mostani munkahelyének a pesti raktárát, hogy dolgozhatna-e ott tovább, és mivel annyira igen volt a válasz, hogy akár azonnal is mehetett volna, így semmi nem tartotta vissza őt a költözéstől. Szóval nem a barátnő jön, hanem a bátyám megy. Ez egyben azt is jelenti, hogy lesz még egy szobánk, vagyis egy teljes lakásunk. Egyenlőre nem kell saját után nézni, ami egyre égetőbbé vált.

Igaz, ez a lakás (még nem) saját tulajdonú, hanem önkormányzati, de akkor is jobb, mint az albérlet. A bérleti szerződést módosítani kell először társbérlőre, hogy én is intézkedhessek, ha valami van a lakással kapcsolatban. Aztán állítólag idén, a második félévben az önkormányzat felajánlja az ilyen lakásokat megvételre, akkor pedig élhetnénk ezzel a lehetőséggel.

Tegnap délután óta csak ez jár a fejemben. Mindig is arra vágytam, hogy legyen egy saját lakásunk, ahol nem kell osztozkodni senkivel. Minden olyan színű és elhelyezésű, amilyet csak mi akarunk. Most itt van, és mégsem tudom valahogy átérezni ezt a boldogságot. Vagy lehet,hogy még mindig nem hiszem el... Nem tudom elképzelni, hogy ezután melyik szobában fogunk aludni, lesz-e külön szobád, vagy mindannyian az egyikben alszunk, a másik pedig a nappali lesz, hol lesznek a bútorok, kell-e vennünk újakat, milyen legyen a SAJÁT konyha bútorom, milyen színűek lesznek a falak, műpadlónk lesz, vagy járólapunk... ezer meg egy kérdés merül fel bennem hirtelen. Talán a bőség zavara...

Természetesen párszor már beszélgettünk Apával, hogy mi lenne, ha... de itt mindig leragadtunk, mert úgy voltunk vele, kár beleélnünk magunkat olyan dologba, aminek 1 a millióhoz az esélye.
Legutóbb tegnap előtt került szóba, hogy milyen jó lenne, ha a bátyám olyan jól érezné magát a barátnőjével, hogy csak csomagolni jönne haza... Még mondta is Apa, hogy csak egy szavába kerülne, és segítene a cuccait elszállítani akárhová is...
Erre mi volt az első kérdése a bátyámnak tegnap: segítenél az asztalomat meg a fotelomat elhozni Pestre... :)???
Hirtelen azt sem tudtam sírjak-e vagy nevessek, de végül egyszerre sikerült a kettő.

Ma délelőtt a lábam lejártam, hogy el tudjak intézni EGY dolgot, a bérleti szerződés módosítását. Elmentünk az ingatlanszolgáltatóhoz (INSZOL), ott három helyre kellett mennem, hogy kiadjanak egy papírt. Ez a város egyik szélén van. Onnan átküldtek a lakáshivatalba, hogy kapjak még papírt. Ez természetesen a város másik felében van. Aztán következett az anyakönyvi hivatal, ahol ki kellett váltanom a 2 születési anyakönyvi kivonatot. Nem is tudtam, hogy darabja 2 ezer Ft-ba kerül... Aztán kell mindegyikünk cégétől munkáltatói igazolás, mert az egy főre jutó jövedelem nem haladhatja meg a mindenkori nyugdíj minimum 200%-át (ez 2007-ben 54260 Ft), mert ellenkező esetben az ember tud venni lakást. De nagyon kevés se legyen, mert csak pl. a lakbér 18 ezer, és ezt fizetni is kell valamiből...
Amúgy azt el is felejtettem leírni, hogy a testvérek nem számítanak egyenesági rokonnak (szülő-gyerek-unoka esetében ez azonnal megoldható), ezért nekünk 5 évig életvitelszerűen is (nem csak papíron) együtt kellett laknunk, aminek kezdetéről írásban értesítenünk kellett az INSZOL-t...
Szóval, ha kitöltöttük a formanyomtatványt, amit adtak, és mellékelünk mindent, lerójuk a 2200Ft-os illetéket, akkor a bátyámmal együtt vissza kell mennünk a lakáshivatalba,és egy időben kell aláírnunk a kérvényt az ügyintéző előtt. Ezután, ha úgy látják jónak, levélben értesítenek arról, hogy az önkormányzat méltónak talált-e engem, mint bérlőtárs, és ha igen, akkor szintén együtt a bátyámmal, felkereshetjük az INSZOL-t, hogy megkössük az új szerződést. És ripsz-ropsz már lesz is egy fél bérlakásom. Ami csak az enyém és a bátyámé, mert annak idején Apát nem vettük be a befogadónyilatkozatba...

54.

Elbúcsúztattuk az óévet. Nem tartottunk nagy bulit, sosem szoktunk. Azért eddig minden évben megosztottuk valakivel az ünnep jó hangulatát, de az idei kimaradt... Azaz, hogy mégsem, mert estefelé átmentünk a szomszédba, mert ők karácsonykor nem voltak itthon, és nem hagyhattuk, hogy nem jelentkezünk be hozzájuk.
Ott volt Tünde, Józsi, Zorka, és a vendégek, Meli, Tibi és a kis Ati. Meg mi. Nagyon szuper volt egy kis szobába ennyi lurkóval, de nem zavartatták magukat. Felfedeztétek az egész lakást, pakoltatok és játszottatok egymással. Mi meg mint az egyetemisták, ültünk körben és beszélgettünk. Csak a mi fél szemünk a gyerekeken volt :).

Amikor Atit fürödni vitték a szülei, te meg Zorka rátapadtatok a fürdő ajtó réseire és kukkoltatok! Mondtuk nektek, hogy ezt nem illik, meg, hogy ez fordítva szokott lenni (mármint, hogy a fiúk kukkolják a lányokat), de csak folytattátok. Mikor elhoztuk őket az ajtóból, visított mindkettő.Te mellesleg nem szoktad díjazni a fürdést, de most minden erőddel azon voltál, hogy bejuss a kissráchoz. Ami egy óvatlan pillanatban sikerült is...

Elég késő volt mire hazataláltunk. Gondoltuk,hogy a vacsi után már alszol is, mivel mielőtt szomszédoltunk volna, olyan nagyon álmos voltál...!
Egy gyors vacsit követően még nyűglődtél egy órácskát, majd fél órával a nagy pillanat előtt elaludtál :( Azért szerettem volna, ha ébren maradsz, mert Apával este a sötétben bámultátok a lakótelepen rendezett házi tűzijátékot, aminek sikongatva örültél. Biztos tetszett volna neked az igazi is.)

Éjfél előtt még sikerült pár szót váltani Mankával skype-on, boldog újévet kívántunk egymásnak, majd újra átmentünk a szomszédba koccintani. Mivel már aludtál, így villámlátogatást tettünk, ráadásul mindkét bejárati ajtót kitártam, nehogy mégis felébredj, én meg nem vagyok ott.
Zorka még hősiesen tartotta a frontot. Ivott is a kölyök pezsgőből. Elbúcsúztunk, és hazajöttünk. Apa nagy bánatára lemaradt a tűzijátékról :( , pedig még tavaly (vagyis tavaly előtt... szóval 2006-ban :D) még hatalmas pocakkal is besétáltunk a belvárosba, hogy Apa kedvére tegyünk. Persze megbeszéltem az akkor még pocaklakóval ,hogy ne most indulj el kifelé (az orvosom szerint ugyanis erre megvolt az esély...) Biztos, hogy nem élvezted egyébként a durrogtatást odabent, mert minden egyes fellőtt rakéta robbanására akkorát rúgtál, hogy azt hittem hasfalon keresztül akarsz megszületni :D
Úgy kell nekem!

Amiatt is fontos volt számunkra az újév, hogy 1.-én Apa betöltötte a harmadik x-et! Ez alkalomból tegnap megsütöttem életem első túrótortáját, ami még véletlenül sem hasonlított a szakácskönyvben található fotóra :( , ellenben nagyon finom volt.
Volt, mert elfogyott :D

Tegnap még az az öröm is ért minket, hogy az egyik áruház szórólapján hirdettek 2 Gigás memóriakártyát a fényképezőgépbe, nagyon kedvező áron, 3999 Ft-ért. El is mentünk, mert ez volt az akció első napja. Apa meg is találta a kártyát egy üvegkalitkába zárva. Mondtam neki, hogy keresek egy eladót és kinyittatom vele. Addigra odajött egy srác és ő is nézegette a kalitka tartalmát, mert tele volt műszaki kütyükkel. Apa ott állt a kalitka mellett, én meg vadásztam egy eladóra. Nagy nehezen találtam egyet, aki mondta, hogy hozza a kulcsot. Én követtem őt, mint egy pincsi, mert természetesen a kulcs nem volt meg elsőre. Végül csak meg lett, nyílt a kalitka és odaadta a kártyát nekem. Erre a srác kérdezte, hogy ő is szeretne, nincs több? Az eladó meg sajnálón mondta, hogy nincs, de mivel én kértem előbb, ezért nekem adta :D
Annyira örültem annak a memóriának, hogy mennünk kellett még másik boltba is, és a kocsiban hagytuk az addig vásároltakat, de a kártyát azt vittem magammal (nehogy feltörjék a kocsit érte...) :D !
Az újévi fogadalmam az volt, hogy ha tehetem, akkor minden nap készítek Rólad videót vagy képet (a legjobbakat ide is felteszem), mert annyira rohan az idő, hogy ha már ezeket az értékes pillanatokat már nem tudjuk visszahozni, legalább így maradjanak meg. Talán Te is fogja értékelni az igyekezetet, hogy amit a mi gyerekkorunkban képzelni se mertek a szüleink, az most simán megvalósítható.

53.

Szilveszter alkalmából nem kívánok egyebet,

csendes léptedet kísérje szeretet.

Szívedben béke,lelkedben nyugalom,

légy boldog a következő 366 napon!

Minden kedves olvasómnak
eredményekben
gazdag,békés új évet kívánok!

52.

(((Elöljáróban megjegyzem, hogy nem szeretem az anyósom. Sőt, mondhatnám utálom. De nem fogom most lejáratni, mert nem szeretném a blog édi-bédi-habos-babos-rózsaszín feelingjét tönkretenni...)))

Reggel elmentünk ApaMamához, meglesni, hogy mit dobott a Jézuska a fa alá. Volt ott minden szuper dolog, mi egy 11 hónapos kislánynak kedvére lehet. Kaptál egy bevásárlókocsit, egy kacsa formájú húzható játékot és egy dob felszerelést. A bevásárlókocsit Apának még össze kellett szerelnie. Az egyik kerék tengelyre rakásakor meg is jegyezte, hogy miért nem figyelnek a sorjára a gyártók gyerekjátéknál? Kiderült,hogy nem sorja volt, hanem a kerék tolás közben kerregő hangot adott volna... :)

Ebédre családostul-anyósostul AnyaMamához voltunk hivatalosak. Sajnos, olyan volt, amilyenre fel voltunk készülve Apával. Idén sem csalódtunk :( Innentől nem részletezem az eseményeket... Bár kedvem lenne kiírni magamból a mérgemet, talán jobb is lenne a lelkemnek, de tartok tőle, hogy a nem megfelelő szóhasználat miatt néha elpirulnának a betűk...
Inkább csak annyit, hogy nagyon finom volt az ebéd, megint levette Anyu a vállamról a főzést, ami nagyban könnyített a helyzetemen. Itt is kaptál nem kevés ajándékot. Egy igazán csajos...: DÖMPERT. Hát, istenem, nem kell állandóan Barbie-zni egy lánynak :D Kaptál még kétféle kirakós kockát. Biztos nem mostanában fogod kirakni, de mi is vettünk egy hasonlót, aminek mind a 6 oldalán pandamacit ábrázoló képek vannak. Én nem tudtam elsőre kirakni... Ezért most olyat kaptál, aminek mindegyik oldalán helyes mesefigurák vannak (ló, nyuszi, elefánt stb.) Amíg nem megy a kirakása, addig nagyon jól lehet építkezni vele. Meg este szétszórni. Éjjel, a sötétben viszont öröm rálépni :D
Kaptál még egy simogatós mesekönyvet is, minden oldalon az állatok egy kis része finom anyagból van, jó érzés tapogatni. Már nézegetjük, és azért tetszik neked nagyon, mert egy oldalon csak egy állat van, nem pedig egy történet. Így mikor az állatra rámutatok és mondom a nevét, remélem könnyebben megtanulod a állatokat.

Itthon aztán némi riadalmat okozott az új fényképezőgép. Történt ugyanis, hogy nem tudtunk szép képet készíteni. Állandóan pöttyös lett a kép, pocsék volt a minősége. Átolvastam az egész kezelési útmutatót, ami természetesen olyan szakszavakkal íródott, hogy nem tudtam értelmezni. Sehogy sem jutottunk előbbre a kép minőségét illetően. Már ott tartottunk, hogy szerdán visszavisszük a boltba, mert tuti van valami baja. Aztán Apa elkezdte állítgatni (maga sem tudja,hogy mit...) és egyre tűrhetőbb képek születtek. Még mindig nem az igazi, de már kezd élvezhető lenni. Arra jutottunk, hogy valószínű az is baj lehet, hogy elég sötét a szobánk. Ezért hiába van nappal, fényképezéskor fel kell kapcsolni a lámpát. Mi eddig a 4 égőből csak kettőt használtunk, hisz annál is jól láttunk. Most tekertünk izzót a másik kettőbe is, és elég jó lett a minősége. Már-már meg vagyunk elégedve vele. Mondtam is Apának, hogy lehet, hogy a régi fényképezőnek nincs is semmi baja, csak be kellett volna tekernünk 2 erősebb izzót??? :D (A régi ugyanis a szobában nem készített szép képet, viszont a szabadban nagyon éleset.) Mi meg vettünk helyette egy majd 30ezres gépet...:)

51.

Életed első karácsonya :)

Már reggel nekiálltunk Apával a karácsonyfa felállításának, mégis kora délutánra lettünk kész. Apa már tegnap belefaragta a fát a talpba, ami a mai napig még az erkélyen várta a "szebb jövőt". Szóval reggel szorítottunk helyet a fának, ami nem volt egyszerű, hisz a bútoraink száma nem lett kevesebb tegnap óta. Toltuk-húztuk a kanapét ide-oda, míg rátaláltunk a megfelelő helyre. Behoztuk az előszobából a kis asztalt, amire szoktuk a karácsonyfát rakni (mert nem veszünk nagy fát sose). Apa eloldozta a kötelet, amivel össze volt fogva, és ekkor láttuk meg, hogy az egyik oldalán mintha hiányosabb lenne az ág :(. Sebaj, gondoltuk, úgyis a sarokban fog állni, így némileg könnyű helyzetben voltunk. Apa fúrt néhány lyukat a falba, mivel már rég elterveztük, hogy a fa bizony ki lesz kötve.
Addigra épp elaludtál a konyhában, így könnyen fel tudtuk díszíteni a fát. Idén kivételesen nem a hagyományos piros (Apa szerint kommunista :D) karácsonyfánk lett, hanem aranyszínű, teljesen műanyag (baba-barát) díszekkel. Miután feldíszítettük a fát, észrevettük, hogy szaloncukrot nem vettünk :D Alig hogy végeztünk a fával, fel is ébredtél. Nem azért, mert annyit piszmogtunk vele, hanem ma nagyon keveset aludtál. Biztos érezted, hogy itt valami történni fog :)
Felöltöztettelek ünneplőbe és megkértem Apát, hogy kézen fogva sétáljatok be a szobába, én meg készítem az új fényképezőgéppel ;) a videót. Mivel időm még nem volt, hogy áttanulmányozzam a működését a gépnek, a videó természetesen (!) nem sikerült, viszont lett 1-2 kép, de azok sem tökéletesek.
Mikor megláttad a villogó égőt hangos kacagásba kezdtél (én meg elmorzsoltam néhány könnycseppet a szemem sarkában...) Az ajándékokkal nem is törődtél, pedig volt bőven a fa alatt. Egész délután próbáltuk mutogatni neked, hogyan működnek az új játékok (sőt, a többit el is raktam ez időre), ültünk melletted, hogy majd csak érdeklődni fogsz irántuk, de semmi :(
Az aktuális kedvenc egy gagyi zenélő, táncoló mikulás, ami rettenetes hangon zenél. Legalább ez tetszik...

Holnap meglátogatjuk mindkét Mamát. Az ottani események beszámolójával majd jövök :)

50.

Szeretet és békesség töltse be
minden ember házát,
angyalok vigyázzák szíved boldogságát.
Legyen ünneped békés és nyugodt,
így kívánok Neked
boldog karácsonyt!

Minden kedves olvasómnak békés, boldog karácsonyt kívánok!

49.

A múlt hétnek 4 napján "dögrováson" voltam. Annyira rosszul éreztem magam, hogy felkelni alig volt erőm. Ez pedig egy 10 hónapos mellett, egyszerűen lehetetlen. Mondogattam neked, hogy Anya nagyon rosszul érzi magát, fáj a feje stb... Persze állandóan a gyomromon ugráltál, és sikongattál olyan hangon, mintha operaénekesnek készülnél.
Csütörtökön végre sikerült az orvoshoz is eljutnom Anyu segítségével (vagyis Ő vigyázott addig Rád), de ott meg annyit kellett várnom, hogy jobbnak láttam, ha hamar meggyógyulok. Mire bejutottam a dokihoz, mintha hányingerem sose lett volna, a fejem nem sajgott, semmi bajom nem volt. Azt orvostól közben megkaptam, hogy tudom-e, hogy a legjobb úton járok afelé, hogy elhízzak (nem, én nem szoktam tükörbe nézni...), meg hogy nem baj, hogy ha pár napig diétázok, mert úgyis rám fér...
Te pedig egy Tündér vagy! Hogy miért? Biztos megértettél abból valamit, hogy beteg vagyok/voltam, mivel éjszakánként általában még kétszer kelünk, a négy nap alatt pedig csak egyszer, hogy tudjak éjjel pihenni. Aranyos, nem?
Aztán pénteken, mikor gyógyultnak nyilvánítottam magam, ismét kétszer voltál fent éjjel. Meg azóta is... (Sajnos azóta meg Anyu viszi tovább a betegséget, ugyanazokkal a tünetekkel, mint én :( )

Megtanultál kimászni a kiságyból :) Picur korodban kivettünk két rácsot a többi közül, mert az éjjeli etetéskor én nem vettelek ki sose, és a kezem csak így fért be hozzád. Egyik nap reggel még sziesztáztam egy kicsit, mikor hallom a kis talpak csattogását a habtapin. Egyrészt örülök neki, hogy már ezt is tudod, hisz a fejlődésének ez is egy fontos állomása, de még előttem is rejtély, hogy pl.porszívózáskor hová foglak tenni ezután?
Apa szerint el kell pakolnom esténként az útból mindent, nehogy a vak sötétben átessél rajtuk. Mondtam neki, hogy éjjel mihelyt felsírsz, már ott is vagyok az ágyad mellett, így nem lesz időd kimászni, mire Apa mondta, hogy majd egyszer nem sírva fogsz ébredni, kimászol, megütöd magad valamiben és sírni fogsz. Mondtam, hogy ennek kevés az esélye, de megtettem, amit kért.
Azon az éjjelen felsírtál ugyan, én mentem is az ágyadhoz,erre Te már ott voltál a lábamnál...

48.

Katától kaptam a felkérést, hogy írjam össze a kedvenceimet:

-könyv: nem vagyok nagy olvasó, de felnőttként elolvastam a Kisherceget, és nagyon tetszett. Talán mert annyi idősen már érthető... Inkább újságot és magazint bújok. Érthető okokból a Kismama és a Baba magazin a kedvenc.

-film: Barátok Közt függő vagyok! Annyira, hogy a szülésem napján addig nem mentünk be a kórházba, míg meg nem néztem az aktuális részt :) Ezen kívül a meséket nagyon szeretem: Shrek 1, 2 (3.-at még nem láttam), Verdák, Z, a hangya... Tv sorozatok: Vészhelyzet, Dr.House

-színész: ???

-zene: én ritkán hallgatok zenét, de ha igen, akkor csak magyar előadót. Pl.Republic, Tankcsapda, Hooligans, a "nyálasak" közül Desperado.

-ital: most éppen a tescos szőlő. Vagy cola. Absztinens vagyok, hogy a munkatársaim kiközösítettek, mert a névnapokon nem ittam az egészségükre. Lehet, hogy bunkóság, de én nem fogyasztok alkoholt. Senki kedvéért...

-étel: imádok enni!!! Meg is látszik rajtam ;) Az állati belsőségeken, meg a tengeri herkentyűkön kívül jöhet minden.

-évszak: ha nem lenne ilyen trópusi a miénk, akkor a nyarat szeretném... Ezért a szeptembert szeretem :)

-állat: kutyát nagyon-nagyon-nagyon szerettem volna, de jött a kislányom, és ezért inkább nem lett.

-hobbi: míg rengeteg szabadidőm volt, addig üvegmatricát festettem,meg dekupázsoltam. Elméleti síkon érdekel minden, ami sk.

-abszolút kedvenc jelenleg: a családom! Imádom Őket!

Tovább adom a lehetőséget Nikinek, Mankának és Ricsi-Anyának (Gyöngyinek) !

47.

Szeretném figyelmetekbe ajánlani kedves ismerősöm tegnap született blogját.
Nikinek hívják, van egy kislánya, Dorina, aki most volt 1 éves. Tudni kell rólunk, hogy gyerekkorunkban egy lépcsőházban nőttünk fel, de akkor valahogy nem kerültünk közel egymáshoz. Én elköltöztem pár házzal arrébb, majd mikor megtudtam, hogy babát vár, már szorítottam értük. Kicsit talán irigykedtem is, hogy én miért nem? Aztán pár hét múlva megtudtam, hogy én is... Mikor megtudtam, hogy ő már megszült, megint irigykedtem, hogy én miért nem? Aztán pár hét múlva én is...:)
Azóta nagyon jóban vagyunk, megosztjuk egymással a tapasztalatainkat, bár kicsit sem hasonlítanak a csajok egymásra. Sétálunk együtt, meg össze is járunk, és a lányok annyira jól érzik magukat a másik társaságában!

Megígértettem vele, hogy ha nem is minden nap, de gyakran irkáljon, mert nagyon jó lesz később olvasni ezeket a sorokat ;)

A cím pedig: Dorci-baba

46.

Pénteken Anyu munkahelye is rendezett Mikulás ünnepséget egy művelődési központban. Volt kb. 50 gyerek, a pár hónapostól a tizenévesig. A Mikulás megérkezése előtt egy bizonyos Jégkirálynő tartott nagyon helyes műsort a Mikulás elveszett csizmájának megkereséséről, a kisgyerekek bevonásával. Mondtam Anyunak, hogy nem hiszem,hogy végig fogod ülni egy félórás műsort és még utána az ünnepséget is. Azt mondta, azért rendezték ilyen helyen, hogy a gyerekek tudjanak tekeregni.
A legnagyobb meglepetésemre nem volt szükség a nagy térre, mert annyira lekötött a csillogó ruhájú és hajú Jégkirálynő és műsora, hogy végig az ölemben ültél. Vigyorogtál, meg sikongattál. Én meg a fa hangommal énekeltem Neked az elhangzott dalocskákat. Tetszett,mert többségét már ismerted valamennyire.
Mikor meglett a Mikulás csizmájának párja, előmerészkedett az Öreg :). Minden lurkót név szerint szólított. Voltak nagyobbak, akik felkészültek az eseményre és verseltek. Annyira aranyosak voltak! Azt mondta Rólad a Mikulás, hogy tudja, hogy már tudsz járni és hogy szeretsz ajándékot kapni. Ekkor eléggé féltem, hogy ne kezdjed rázni a fejed (mert újabban mindenre rázod a fejed...), mert az elég vicces lett volna :) Kaptál egy elég nagy csomagot és hazajöttünk.

oOo

Szombaton délután hőemelkedésed lett :( Semmi más bajod nem volt, ezért nem is aggódtam miattad. Estére 38 fokos lettél, ezért adtam neked nurofent. Hajnalban mikor megébredtél, már nem volt meleg a homlokod.
Délelőtt újra hőemelkedésed lett, de nagyon virgonc voltál. Elmentünk bevásárolni, de Apával kint maradtatok, nehogy bemelegedjél. Kb.10 percet voltam bent, amikor Apa hívott, hogy hol vagyok már ennyi ideig, mert már üvöltesz. Mondtam neki, hogy menjetek haza, majd megyek utánatok. Már csak 50m-re lehettem otthontól, mikor megint hívott, hogy hol vagyok. Mondtam, hogy az iskola sarkán (az van a házunk mellett). Mire Ő: nem tudja melyik iskolánál, mert itt nincs iskola. (Mert még el se indultatok a bolttól haza...:S) Mire egymásra találtunk végre, persze megkaptam, hogy miért kell nekem lázas gyerekkel sétálni... Mihelyt megláttál, az ordítás mintha nem is lett volna. Hazaérésünk után első volt, hogy megmérjem a lázad. Popsiban 36,3...! Egyszerűen csak anyás voltál :D Azóta szerencsére semmi.

oOo

A hétfői nap nagy szenzációja, hogy megittál 100ml vaniliás tejet, és most árgus szemekkel figyelem, hogy nincs-e valami elváltozás? Ezidáig nincs.

oOo

Ma reggel az keltett riadalmat, hogy eltűnt Apa lakáskulcsa. Kerestük mindenhol, ami csak számításba jöhet (meg ami nem), de sehol nem volt. A slusszkulcs a járókában volt, gondoltam a másiknak is ott kell lennie valahol. 3x is megnéztem a konyhában, de semmi. Már épp arra gondoltam, hogy nem kerülhetett-e a szemétbe, amit a bátyám reggel éppen kivitt, amikor a fagyasztó alatt megpillantottam... Persze most is megkaptam a magamét :(, de az a lényeg, hogy megvan.

oOo

Nagyon örülök neki, hogy megtanultad kikapcsolni a számítógépet, így egy gombnyomásra tűnik el 2 nap szorgalmas írogatása :)

45.

A Mikulás ünnepség után megtanultál kapaszkodás nélkül felállni!!!
Kezek-lábak a földön, popsi az égben, térdek remegnek... nagyon szép látvány!

Anyuéknál van egy Micimackó-utánzatú plüss mackó, aminek kemény műanyag az orra. (Mellesleg én kaptam, hogy az érettségi alatt segítsen nekem. Segített.) Ahányszor megyünk azt a macit mindig elő kell venni, hogy megkóstolhasd az orrát. Egyszerűen imádod. Itthon is van egy hatalmas Micimackó, de ennek nem kemény az orra. Napjában többször is megkóstolod, de mégse az...
Tegnap Anyuék Mikulása is járt nálunk, és egy olyan érdekes Micimackót hozott, ami összecsukott állapotban maci, szétnyitva pedig kispárna. A lábában meg nyugtató gyöngyök vannak. Arra az esetre, ha a gyereken elhatalmasodik a hiszti, ezt morzsolgatva megnyugszik. Ki fogjuk próbálni... De nem műanyag az orra. Tudom, mert már tesztelted.

Tegnap végre sikerült vennem olyan ágynemű huzatot,ami nem kínai,nem fogja meg a testünket reggelre,nem csúszik ki belőle a takaró és nem kerül mégsem egy vagyonba.(Mert, ha én valamire azt mondom, hogy nem drága,a z biztos úgy is van. Amilyen fukar vagyok...) És szép is.