Május

1. (vasárnap-Anyák napja): Apa előző este elment titokban megvenni a virágot. Azért téged beavatott a dologba. Már aludni készültünk, mikor félálomban a fülembe súgtad "holnap egy piros virágot fogsz kapni tőlem. Azért ment el az Apa" :) Másnap valóban megkaptam a megérdemelt rózsámat, de nem sikerült kicsikarnom belőled egy verset sem :( Másnap még mentél oviba, de telefonáltak, hogy azonnal menjek, mert 39 fokos lázad van :( Mire hazavittelek (riasztástól számítva 12 perc!!!), már csak hőemelkedésed volt, ráadásul az orvost csak délután tudtuk felkeresni... Lefektettelek aludni, majd utána mentünk az orvoshoz. Már nem volt lázad, de pilledt voltál. Nem írt gyógyszert sem, csak pihenést. Ez kedden meg is történt, de a továbbiakban már nem tudtalak ágyba parancsolni. Mivel több napig fájlaltad a füledet, elmentünk a fülészetre, ahol egy hosszú valamit dugott a főorvos a füledbe, és közben meg sem nyikkantál. Ebből arra következtettem, hogy nem fáj igazán a füled :) Az igazsághoz hozzátartozik, hogy még az előző betegséged alkalmával vettem egy kismackó formájú fülmelegítő zacskót. Akkor mondtam is, hogy ha fájni fog a füled, akkor nem kell megint sót melegíteni (mint karácsonykor), hanem van benne egy pattintható lap, és felmelegszik benne a sóoldat. Jött ez a betegség, és az első este már kérted is a kismackót. Meg utána 6-8 éjszakán át. Pénteken mentünk vissza az orvoshoz, aki gyógyultnak nyilvánított, de ennek ellenére úgy döntöttem, hogy a következő hetet is itthon töltöd. Ezt úgy tudtuk megtenni, hogy én délutánra mentem dolgozni,  és Mama fél 3kor itthon is volt.  14. (szombat): Elmentünk Levélre. Jó idő, jó levegő volt, csak az egész napos szórakoztatásod lemerítette az akkumulátoromat :) Mikor indultunk haza iszonyatos vihar kerekedett, de szerencsére ahogy jöttünk haza, úgy csitult, sőt itt nálunk teljesen szárazak voltak az utak. 16. (hétfő): én még szabadságon voltam, mikor újra menni kezdtél az oviba, így nem kellett egyből hajnalban kelni. Vártad már a találkozást a cimborákkal. Keddtől azonban újra hajnalban keltünk (5:20...), de szokatlanul simán ment egész héten a reggeli készülődés, és meglepő módon egyszer sem késtem el :) Volt 2 vicces történet a héten: Egyik reggel kérdem, hogy az alvócimborád bent van az oviban? -Igen, de Anikó néni elvette és kirakta az asztalára! -Miért? -Hát, mert piszkáltam alváskor a szomszédomat, és nem hagytam aludni... Minden reggel eldarálom amikor a gyűjtő csoportban kezdesz, hogy én most megyek, de nem sokára jön (15-20 perc) a Zsuzsa néni és átvisz a Mókus csoportba. Elkezdtél pityeregni... -Nem jön értem a Zsuzsa néni... nem visz át a Mókusba... Már kezdtelek volna megsajnálni... -Mert azt mondta, ha csipkedem az asztalterítőt, nem fog értem jönni, és nem mehetek át a Mókusba... Pénteken a Mamánál aludtál, mert én dolgozni mentem. A Mama nagyon sokat enged neked, ez meg is látszik a viselkedéseden, ha ott vagy nála, vagy ha már itthon vagy. Kell 1-2 nap, mire visszaáll minden a rendes kerékvágásba. Tisztelet nélkül társalogsz velem, semmit nem úgy csinálsz, ahogy én kérem, sőt, fürdés közben el is zavartál haza. Mondhatom jól esett. Nem találtam itthon az ősszel-télen eltett nyári ruhákat, úgyhogy elmentünk a piacra beszerzőkörútra. Vettem egy rakat játszani jó rövidnadrágot, néhány pólót. Meg a Misi mókus és a Bambi mesekönyvet :) Mostanában nagyon keveset vagyunk itthon, amikor csak lehet, a játszótéren vagyunk, vagy sétálunk, fagyizunk. Minden nap. Vagy naponta többször is :) Élvezzük nagyon. A lakás szalad, de legalább jól érezzük magunkat :) 25. (szerda): gyereknap az oviban, arcfestés, ugrálóvár, egész napos parti az udvaron (és a többi napon???), fényképezés. 26. (csütörtök): reggel az oviban megállított a Bandi anyukája, félrehívott, mert fontos dologról akart velem beszélni. Megijedtem, mert mostanában nincs jó kapcsolatom az ovival. De ez most más volt. Szóval a Bandi tegnap adott egy gyűrűt neked, de Anikó néni elvette, mert balesetveszélyes. A Bandit nagyon rosszul érintette, és szeretné odaadni a gyűrűt, vigyem haza. Ha elfogadod. Először nem kaptam szikrát se, aztán mondtam, hogy ne engem kérdezzen, hanem az illetékest. Te persze csillogó-mosolygó szemekkel mondtál igent a lánykérésre... Sőt, még egy cuppanóst is nyomtál a Bandinak :))) Tehát azóta jegyben jártok :)

Április

Azt hiszem az áprilist kiírhatom az Idegösszeroppanásom Hónapjának :D A finisbe ért ugyanis a majd' 2 éves képzésem, amire pont 2009 szeptembere óta várok... Örülök neki, hogy már túl leszek rajta végre, mert már kezd nagyon uncsi lenni, hogy a szombatok nagy részét a suliban töltöm, csak délutántól tart a hétvége, és akkor is a mosás-mosogatás-(minimális) házimunka-játszótér vár rám. Pihenés semmi... Általában vasárnap este eszmélek fel, hogy holnap már megint dolgozni kell! Hétfőn és kedden (ápr. 11-12.) délelőtt nyílt nap volt az oviban. Hétfőn matek volt Anikó nénivel. Olyan érdekes feladatok voltak, hogy itthon is fogunk ezt-azt hasznosítani belőle: előtt-mögött, jobbra-balra, jött hozzá-elment tőle stb. fogalmak játékos alkalmazása. Kedden környezetismeret volt testápolás témában. Ez is nagyon tetszett, bár a viselkedéseddel akadtak problémáim: konkrétan be nem állt a szád, folyton csacsogtál valakivel, persze nem a feladattal kapcsolatban :) Túl vagyok a vizsga nehezén: szerdán és csütörtökön (ápr. 13-14.) volt az írásbeli. Az iskola könyvtár szobájában kaptunk helyet az írásra. Első pillantásra csalódtam egy nagyot, mert olyan elrendezése volt, hogy esélyem sem volt a puskázásra :P Később kiderült, hogy ez csak a kisebbik gond... 5 tantárgyból írtuk a vizsgát, olyan okosan volt elosztva, hogy szerdán 4, csütörtökön 1 tantárgy. Nekem annyira nem volt gáz, de van olyan osztálytársam, aki 35 km-ről járt be, neki könnyebb lett volna, ha a maradék egyet is megírjuk szerdán. Megkaptam az első csomagot, végigolvastam az összes kérdést. A felügyelő tanár azt mondta, hogy ő szerinte kezdjük a könnyűekkel, és nehéz maradjon a végére. Köszi! Mindegyik nehéz volt!!! Olyan szinten, hogy nem is hasonlított azokhoz a mintafeladatokhoz, amiket a suliban valaha is gyakoroltunk! Remegett mindenem, mire végeztünk ezzel a tantárggyal. Hiába volt mindenkinek több oldalnyi segédanyaga, nem tudtuk használni, mert nem azok a kérdések, témák voltak, amikre mi felkészültünk... Végül közösen próbáltunk összehozni valamit, nagyon bízom benne, hogy sikerült az előírt 55%-ot teljesítenem. A többi 3 tantárgy nem volt ennyire nehéz, sőt egyik kimondottan könnyű volt, de ezek sem a begyakorolt példákból voltak összeszedve. Ezeknél nem tartok attól, hogy megvan-e a 55%. Tuti megvan :) Aznap délután olyan izgulós voltam, pedig tudtam, hogy a nehezén már túl vagyok. Türelmem az semmi nem volt. Így voltam kénytelen elmenni az oviba húsvéti ovi klubba, ahol tojást kellett díszíteni, közösen. Én ragasztottam, színeztem, te meg a Bercivel bohóckodtatok. Próbáltam figyelni a többi szülőre, meg az óvónénikre, de annyira el voltam magammal meg a feszültséggel foglalva, hogy felőlem aztán mondhattak-csinálhattak bármit. Én meg csak vigyorogtam, mint aki beszívott :) Következő héten (ápr. 18.) hétfőn még mentél oviba, de felkészültünk rá, hogy ez nem marad így. Fel is hívtak napközben, hogy sajnos belázasodtál. Aznap még nagyon bágyadt voltál és lázas, meg kedden is sokat feküdtél, de már csak hőemelkedésed volt. Szerdától már gyógyultnak nyilvánítottalak, de a doktorbácsi itthon tartott egész héten. A húsvéti hétvégére kirándulást terveztünk, de ez a betegség felülírta a tervünket :( Szombaton még túlóráztam, vasárnap a Mamánál voltunk ebédelni, hétfőn meg itthon pihentünk. A nyuszi nagyon rendes volt mert olyan dolgokat hozott, aminek nagyon örültél: Csipkerózsika, Kis hableány mesekönyvet, állatos-matricás színezőt, Barbie bugyit, sok-sok csokit. A Mamánál szétpotyogtatott rengeteg apró csokit, de megtaláltad a nyuszifészket, amiben egy görkorcsolya volt. Nagy örömömre már első nap eljutottál oda, hogy nemcsak megtudsz állni, hanem pár centit egyedül is gurulsz :) Kedden végérvényesen véget ért a suli. Bár az összes osztálytársam majd beleőrült az izgalomba, én haláli nyugalommal indultam el itthonról, és úgy tűnik, segített :) 6. vizsgázóként kerültem sorra, és bár nem a megbeszélteknek megfelelően voltak a tételek szortírozva, sikerült olyanokat húznom, amik nekem tetszettek. 10 órakor túl is voltam a megpróbáltatáson, de 3-ig ott kellett maradni az eredmény kihirdetéséig. Szerencsére mindenki sikeresen levizsgázott, voltak kiválóak (én nem), de így is 89 %-kal jelesre vizsgáztam! Leírhatatlanul örültem, és örülök még remélem jó sokáig!!! Mivel az agyamat már hetekkel korábban átállítottam a pozitív gondolkodásra, így biztos vagyok benne, hogy legkésőbb az év második felében találok a végzettségemnek megfelelő állást, amiben kiélhetem magam.

4 évesen...

Végül is 2 hónap alatt csak össze tudtam szedni :) A száraz tények szerint 113 cm (azóta már 114 cm), és 21,3 kg (azóta 22 kg) vagy, 28-29-es a lábad, 116-122-es (vagy angol méretben 5-6-7 évesre való) ruhákat veszek. De ezen felül... Elfogultság nélkül írom, hogy szép és okos vagy, valamint cserfes, néha pimasz, feleselő, nagyszájú (csak hazai pályán), zseniális színésznő (Gobbi Hilda hozzád képest egy tehetségtelen ripacs :D), nagyon félős, bújós, akaratos, igazi nő, aki reggel oviba indulás előtt a rúzst (labello) sosem felejti el, és a Mamát mindig rá lehet venni a körömlakkozásra, sminkelésre is. A beszéddel nincs gond: szépen, tisztán beszélsz, bár gyakran használod az "izé"-t, és előfordul halandzsa is, ha nem jut eszedbe a megfelelő szó. Egy filmet nem lehet végignézni (mit filmet? egy reklám blokkot sem :D), mert folyton csacsogsz. Sokat énekelsz (meg táncolsz), mixeled is a dalokat, sokszor a játékba belefeledkezve verset mondasz, de kérésre nem vagy hajlandó elmondani, hogy mit tanultok az oviban. A versekből, dalokból gyakori, hogy csak keveset jegyzel meg, azt is rosszul, ezért gugli barátomnak napi szinten kérem a segítségét. Az étvágyad nem a legjobb, de azért nem is panaszkodom, főleg, hogy nem lenne ennyi a súlyod, ha úgy kergetnélek az étellel az asztal körül. Ezen a héten mondjuk 5x kellett rizses valamit csinálnom, mert most épp az a tuti. Már szereted a csokit, gumicukrot is, amire régebben nem volt példa. Játékban még mindig nem tudok jót venni :( vagyis inkább vásárolok magamnak, mint hogy el tudjam találni az érdeklődési körödet... A szülinapi ajándék emiatt nem is lett változatos vagy inkább ötlet dús: ruhák, könyvek, rajzsablon, filctoll, színes ceruzák, matricák. Látom, hogy nem vagy oda egyikért sem, de a Mamának azt mondtad, hogy pont azt kaptam, amit kértem! A legjobb játékok még mindig azok, amik nem kerülnek igazán pénzbe: olló, ragasztó, ceruza, filctoll, papír a rajzoláshoz, színezéshez - ezek minden nap használatban vannak; a babakonyhába az általam főzött zöldségek, fűszerek, kizárólag az én fazekaimban, fakanalammal keverve - ez többnyire hétvégén, a közös főzések alkalmával. 10 alkalomból 2x játszik szerepet a baba, de akkor jön velünk mindenhová: bolt, séta, ovi, fürdés, wc... A múlt hétvégén megtanultál biciklizni, szerintem most ez lesz az idei év slágere :) Nagyon nehéz dolgom van (szerintem), mert ünnepek körül mindig fejfájást okoz, hogy mivel tudnék igazán örömet okozni, mert nem adhatok egy marék sárgarépát, vagy szórólapos újságot, habár tudom, hogy ezekkel órákig ellennénk... Gondolom ebből sejthető, hogy a karácsonyi ajándékok már a polcokon pihennek úgy 2 hónapja... A Mama megengedte, hogy gépezzél nála. Ott már bekapcsolod, elindítod a netet, és azon a játékot is. Többnyire a sminkelős-körömfestős-öltöztetős lányos játékok érdekelnek, de gyakori, hogy csak írsz word-ben. Itthon lényegesen kevesebbet töltesz számítógép előtt, egyedül szinte sosem. Megengedtem, hogy rendezd a farmomat: vetsz, kapálsz, ganézol, tenyészted az állatokat :) Az ovit továbbra is imádod, ez nagy szerencsénk. Még akkor is, ha a korai gyűjtő csoportba kell menni. Vasárnap, mikor szomorúan állapítjuk meg, hogy mindjárt megint hétfő, te ujjongsz, hogy végre találkozhatok a barátaimmal! Állandóan két barátnő körül forognak a mindennapjaink: Rebeka és a Dzseni. Nem ismerem őket (mármint láttam őket, de még nem beszéltem sem velük, sem a szüleikkel), biztos aranyosak. Persze vannak, amik nem tetszenek: pl. R-nak van egy idősebb tesója és annak barátja, akik este punisat-kukisat játszanak. Nem szeretném tudni, hogy ez mit takar... Vagy hogy egyikük felvilágosított, hogy a kisbaba a puniból jön ki, és az nagyon fáj... Elsimítottam egyelőre a témát, mert szerintem nem kell még fogalmadnak lenni az élet ezen részéről. Gyakori téma: mikor lesz már nagy a hasam? mikor fog születni kisbabám? (hát, remélem addigra már ősz lesz a hajam! Bár már most is eléggé az...) Vagy ha ezek sokára, akkor mikor leszek már iskolás? Általában szeretsz mindent magad csinálni: tusolás, kakaó készítés, körömreszelés, cipő bekötés (tudsz masnit kötni!!!), mégis a wcről lehúzott bugyival jössz ki, és nekem kell felhúzzam. Tudsz egyedül öltözni, de ritkán bizonyítod. Csak hétvégén, amikor te válogatod össze az aznapi ruhát. Az oviban hiába kérlek, könyörgök, kedvesen-mérgesen, nem szoktál egyedül öltözni-vetkőzni. A ruha összeállítása nagyon megy, nem számít, hogy ott kint fogcsikorgató hideg van, te "kapkodóban" szeretnél oviba menni, meg miniszoknyában és nylon harisnyában. Azért többnyire még én diktálok, de jó a reggelt veszekedéssel kezdeni... Ha együtt vagyunk a mesélés is nagy szerepet kap, bár nincs sok türelmed végighallgatni egy néhány perces mesét. A könyvtárból mindig 4-5-6 könyvvel térünk haza, amiből 1-2-t olvasok fel. Leginkább a Barbie, Hercegnő, Kisvakond mesék érdekelnek, de elfogadod azt is, amit én választok. Mivel tavaly óta végre újra olvasok, így sokszor látsz engem olvasgatni, ilyenkor hozol magaddal egy könyvet -minél kevesebb benne a kép, annál jobb- és olvasunk együtt. Mindenki a magáét. És ez így megy hosszú perceken át, tök csöndben :) Az elalvás nem megy egyedül. Az ebéd utáni alváskor (itthon ez csak hétvégén van), könyörgés nélkül lefekszel, elmesélek 1-2 mesét, összebújunk és elalszol (és én is...). Este fürdés után vacsora, ma éppen kakaós csiga és az elmaradhatatlan kakaó, utána ágyba be, mesekönyv elő, ma éppen a Palacsintás király, abból is egy fél oldal, és alvás. De ha nem is ilyen gyorsan, akkor még egy Micimackó dal elejétől a végéig, és utána már biztos alszol. Többnyire én is :) Igyekszünk korán nekikezdeni az esti szertartásnak, fél 7 körül fürdés, fél 8 körül alvás (vagy fél órával később). Mert délelőttös héten 5:20-kor kelsz :(

A lényeg, hogy nekem pont így vagy jó, ahogy kaptalak, a fontos az, hogy boldog légy!

:)

Köszönöm!!!

A kórházban

Borzasztóan féltem a műtéttől, vagyis inkább csak az altatástól. Robin Cookon nevelkedtem... Szerencsém volt abból a szempontból, hogy miután ismét megvizsgált a szájsebész, felvettek az osztályra, beszéltem az aneszteziológussal, majd megint a szájsebésszel, hazajöhettem, így ezt az estét itthon tölthettem. Volt nagy öröm, mikor délben megjelentem az oviban, mindenki körülugrált, hogy már haza is engedtek-e, túl vagyok-e a műtéten? De el kellett keserítenem őket, hogy csak költséghatékony kórházi ápolásban részesülök (vagyis csak papíron voltam ott). Délután még egy kicsit együtt voltunk, és mentél a Mamához aludni. Itthon nagy magányomban jól kibőgtem magamat (először). Éjjel alig bírtam elaludni, reggel meg felkelni. Fürdés közben bőgtem (másodszor). Fél 7kor bementem a kórházba. Egyszer csak megjött az Anyu, aki velem volt, míg betoltak a műtőbe. Előtte 4x megszúrtak, hogy kaphassak infúziót. Azóta a kezemen 2 tenyérnyi sárgás-lilás véraláfutás van... Miközben toltak be, Anyu kijött a folyosóra integetni, megint bőgtem (harmadszor). A műtőben megint megkérdeztek mindent, amit előtte nap az altatóorvos, meggyőződtek, hogy én vagyok én, és szép álmokat kívántak. Én meg azt kértem, hogy annyi altatót adjanak csak be, amitől fel is fogok ébredni. A műtét ébresztéssel együtt 1 órás volt. Anyu feljegyezte pontosan, onnan tudom. Mikor kinyitottam a szemem, és nagy fuldoklások közepette kivették a tubust a torkomból, az első kérdésem az volt, hogy "felébredtem???" Azt mondták, hogy "úgy néz ki, igen". Kiderült, hogy minden rendben volt, visszatoltak a szobába, ahol Anyu még mindig ott volt. Megláttam, bőgtem (negyedszer). Innentől nagyon unalmas volt a kórházi tartózkodásom, Anyu mindig hozott egy rajzot, ami mindig megríkatott. Szerdán egyáltalán nem ehettem, csak ihattam. Csütörtökön már kaptam 3x enni, de csak kímélőt, pénteken jöhettem haza reggel, akkor megint semmit. Míg bent voltam szinte semmit nem aludtam, hála egy öreg néninek, aki egész éjjel járkált, és az ápolók kísérték vissza, úgy 20 percenként. Volt egy "vőlegénye" a másik szobából, ő is járkált, mindig a mi szobánkba. Őt is kísérgették az ápolók :) Csütörtökön délután kellett menni vizitre, ahol azt mondta az orvos, hogy semmi sem indokolja, hogy reggelnél tovább bent tartsuk. Nem mintha addig indokolta volna valami is... Alig vártam, hogy reggel legyen! Fél egykor kísérték vissza a nénit utoljára az ápolók, akkor aludtunk el, és fél 5kor már vártam, hogy jöjjenek a hőméréssel. Végül 10 körül hagytam el a kórházat.

Itt is szeretném megköszönni az Anyunak, hogy mindennap többször mellettem volt, biztatott, és mesélt arról, amiről lemaradtam :) 

Gyakorlat 5. nap (utolsó)

Ez is eljött végre! Sajnálom, hogy ezt írom, de valóban így érzek :( vagyis be kell látnom, hogy túlvállaltam magam: reggeltől délig bölcsi, ebéd itthon, délutántól éjjelig meló, szombaton meg suli... ezt már sok energiaitallal sem bírja a szervezetem :( öregszem, na!

Persze nem a gyerekekkel van bajom, sem az ottani gondozónőkkel! A nap ezen része hamar és kellemesen eltelt. Leszámítva azt, hogy már előző nap kértem, hogy hadd mehessek haza 11-kor, mivel tudtam, hogy szombaton vizsga lesz a suliban, és legalább adjak egy esélyt magamnak a felkészülésre, még ha nem is fog sikerülni. Bele is egyeztek. Aztán jött a reggel, és az egyik kislánynak (Fanni) a szülinapja. A szülei hoztak sütiket, meg egy hiper-szuper fényképezőgépet, hogy készítsenek fotót. Az egyik gondozónő kezébe vette a majd 2 kilós jószágot, csinált 1-2 tök homályos képet, amikor megkérdeztem, hogy megnézhetném-e? Odaadták. Én meg azon gondolkodtam, hogy hány száz évig kell majd bölcsiben dolgoznom, hogy vehessek egy ilyet magamnak... Kattintottam én is párat, teljesen belefeledkeztem a dologba. Úgy követtem a kislányt, mint valami paparazzo. Látván a lelkesedésem, megkértek, hogy ők majd pózolnak, én meg fotózzak. Reggeli közben, mosakodást, játékot, ebédet, lefekvést, alvást stb. Aztán bevillant, hogy nem fogok 11-kor eljönni... Sőt, jócskán elmúlt dél is mire rájuk csuktam az ajtót.
Összességében jó volt, tetszett, szeretném ezt csinálni, várom már mikor lesz alkalmam erre :) (de mos ennyi elég volt)

Gyakorlat 3. és 4. nap

3. nap

Még mindig tart a fáradtság... -mitől múlna el??? napi 12 órát talpalok végig...-de nagyon szeretem a bölcsit. Néha kicsit sok a gyerekzsivaj, de más gondom nincs.
Ma a korai csoportban rajzoltak a gyerekek, és ezt a csoportbontás után is folytatták. A délelőtt folyamán annyira szépen sütött a nap, hogy ki is mentek a udvarra szaladgálni. +1 óra pihenő nekem, mert én nem mentem. Bejövetelkor kicsit túlzsúfolt lett az öltöző, és mindenkit egyszerre kellett levetkőztetni, benti ruhára öltöztetni, wc-re küldeni őket, megteríteni az asztalt az ebédhez. ebédeltetés után hazajöttem.

4. nap

Ma kicsit jobban voltam energiával töltve, de még mindig nem eléggé. Reggel szabad foglalkozás volt, mi az óvónénikkel addig alaposan tanulmányoztunk egy játékbabát, hogy mitől bújik el vagy éppen elő a foga. Rájöttünk, hogy a cumisüvegtől el, a cumitól előjön a foga.
Aztán mindenki színezett egy hóvirágot. Sajnos, azt sem tudták, hogyan tegyék maguk elé a rajzolt, azt meg egyáltalán nem, hogy a levele legyen zöld, a szirma maradjon fehér.
Ezután megint szabad játékválasztás volt, majd egy kis torna, utána meg az ebéd.
Nem kötöttem új barátságokat.

Gyakorlat 2. nap

Ma kicsit fáradtam érkeztem meg, de azért igyekeztem használható állapotba kerülni :)
Egyébként a mai nap amúgy is szétszórt volt: a mi ovinkban fényképezés volt, kellett az ünneplő, amit nem sikerült első nekifutásra kiválasztani...
Reggel a Kata korábban jött, mint kellett volna, mert a Berci nem érezte jól magát, és így korábban haza is tud menni délután (szerencsére nem volt rá szükség).
Az Andi elvitte az övéit a sószobába diafilmet nézni, mi meg addig szinte minden játékot kipróbáltunk, ami a csoportban megtalálható: fajátékok, pötyi, mesekönyvek, gyöngyfűző stb.
Aztán cseréltünk Andival és mi mentünk a sószobába. Még sose voltam ilyen helyen. Azt mondják nagyon jó, hááát, én nem élveztem annyira... Megnéztünk 2 diafilmet, és visszaballagtunk a csoportba. Tornáztak a gyerekek egyet ebéd előtt, megterítettem az asztalt, aztán hazajöttem.
Ma sem sikerült közelebb kerülnöm senkihez, pedig igyekeztem :P A fiúk tudomást sem vesznek rólam, a hisztis kiscsaj, a Viki még mindig elutasító.

Gyakorlat 1. nap

Reggel elosztottuk magunkat egymás között az osztálytársaimmal, hogy ki? melyik? csoportba szeretne menni. Én közös megegyezéssel a mackó csoportban kötöttem ki, mert a Katával (Berci anyukájával) így beszéltük meg.
Az első benyomások nem voltak túl pozitívak: van egy szőke, copfos, farmerszoknyás , hellokitty táskás kiscsaj (pont, mint a Szabina), aki egyszerűen sírva fakadt, mikor meglátott minket. Megértem őt, hisz minden héten más tanuló van velük egy hétig, aztán amilyen hirtelen betoppannak, már el is tűnnek...
A mai nap legnagyszerűbb dolga az volt, hogy ez a kiscsaj (Fanni) veszekedett a többiekkel azért, hogy ő ülhessen az ölembe, mikor olvasom a mesét :)
A fiúk már nem voltak ennyire kezdeményezők: egyikükkel sem alakult ki még egy aprócska kapcsolat sem :( ők nem hívtak magukhoz, én meg nem akartam beavatkozni az elfoglaltságukba.
Holnapra van egy kitűzött célom: van egy másik kislány (Viki), akire néha olyan hisztis rohamok törnek, hogy én is csak elkerekedett szemmel lestem, és nagyon nehezen bír kilábalni belőle (pont, mint a Szabina... bár ez a kislány még az ő hisztijein is jócskán túltesz...). Vele még nem vagyunk jó viszonyban, eddig eléggé elutasító volt. Szeretnék összebarátkozni vele!
Amúgy volt általam vezényelt mesekönyv nézegetés, labdázás, gyöngyfűzés (nagyon bevágódtam a csajoknál, mikor megmutattam, hogy a nyaklánc karkötőként is funkcionálhat...), és az egyik kislánynak (Adél) szülinapi bulit is tartottunk.
Nagyon jól éreztem magam, bár a hangzavartól már nem bántam, hogy sikerült megszabadulnom. És nem a gyerekek zsivaja idegesített leginkább, hanem az, hogy gondozónők egymással is kiabálva "beszélgettek"...
Holnap folytatom.

Február

Köszönöm a jókívánságokat, bíztatást! Eltelt úgy két hét a munkahelyemen, hogy nem ért különösebb kudarc! Ettől persze nem szeretem jobban ezt az áldott jó céget, csak (az idei terveimnek megfelelően) nem hangoztatom (annyit), hogy utálok itt dolgozni. Tulajdonképpen próbálok túlélni, és nem foglalkozni semmivel. Úgyis tudom, hogy fél év múlva én már máshol fogok dolgozni. Egy olyan helyen, ahol szeretek lenni, és azt csinálhatom, amihez értek, és amit szeretek. Ez így lesz és pont. Jövő héten extra kifacsart leszek: délelőtt a kötelezően előírt gyakorlatomat töltöm a bölcsiben (fél 8-tól 12-ig), utána haza, majd 2-től 10-ig délutános meló a cégnél. Nagyon várom már!!! Annyi a rossz oldala, hogy még kevesebbet lehetek veled, ugyanis muszáj lesz 3/4 7-kor elindulnunk itthonról :( eddig 8 után szoktunk, ha délutános vagyok... Szombaton újra dolgozatot írunk, amit most kellett volna, de nem volt idő rá tanulni a többieknek. Nekem meg most nem lesz... Tovább izgulok a műtét miatt, főleg azért, hogy 1 hétig kell bent maradnom... ?! Bízom benne, hogy ez csak az ijesztgetős rész volt :) és remélem, hogy nem kell rohannom vissza dolgozni, legalább egy 1 hét pihenőt kapok, mert megérdemlem :) Vannak gondjaink (kinek nincs???): csúnyán beszélsz :( káromkodva is :(( meg tiszteletlenül :((( Egyelőre nem tudjuk a megoldást, mert hiába hagyjuk figyelmen kívül, hiába szólunk rád, hiába csapsz a szádra, hiába küldünk büntibe, itthon még csak-csak tudjuk kezelni, de az oviban nem. Tudom, hogy ott nem is az én dolgom, de elég kellemetlen azt hallgatni az óvónénitől, hogy "ma összevesztem a barátnőmmel, mert csúnyán beszélt a Rebekával..." Volt amúgy olyan eset is, amikor az egyik kisfiúra mondtad azt, hogy kukaberci, amit mi itthon a "buta" helyett használunk. Csakhogy a kisfiú valóban Berci... És ő erre úgy válaszolt, hogy k**** Szabina, bújj a kutya v*******... Gondolom ezt nem hallotta az óvónéni... A másik gond a hiszti. Vagy nem is tudom, minek nevezzem. Ha valami nem úgy történik, ahogy azt épp elgondoltad, akkor kezdődik a földhöz vágódás, csapkodás, durci, nyafogás, visítás üveghangon, hüppögés, valamint ezek tetszőleges kombinálása. Alapos képzésben részesíted a tűrőképességem, ami még bírja strapát, de vajon meddig??? Ki mondta, hogy a dackorszak az 1-3 éves korosztály jellemzője??? Vagy te még nem tudod, hogy már kinőttél belőle???

Így telt el a január:

Most aztán nem panaszkodhatok, hogy eseménytelen napok vannak mögöttünk...

• megírtam a suliban az egyik vizsgát (de még nem az utolsót, sajnos). 68% lett. Nem mintha sokat tanultam volna rá, de rossz érzés, hogy az enyém lett a legrosszabb :(
• megünnepeltük a szülinapokat: először itthon, saját készítésű tortával, ami nemcsak szép lett, hanem finom is, és ráadásul elnyerte mindenki tetszését. Másnap Mamánál is. Buliból, ajándékból, filctollból :) nem volt hiány!
  
  
  
• mindenkinek kijutott a betegségből :(
• alanyi jogon voltam táppénzen...nem is tudom, mikor volt erre utoljára példa... legutóbb akkor voltam orvosnál, amikor a 15 hetes EKG vizsgálatra mentem... 15 hetes terhes :)
• a mostani betegségem sem volt túl komoly: fájt a torkom, hőemelkedésem (mini lázam) volt
• engedtem anyu kérésének és megmutattam az orvosnak, hogy vaj van a fülem mögött. Vagyis egy csomó. Köszönöm szépen, jól megvoltam vele már kb 2 éve. Az orvos elküldött egy sor kivizsgálásra: uh-ra, szájsebészetre, izotóplaborba (:S). Annyit sikerült kideríteni azóta, hogy jóindulatú a bogyó, ki kell műteni :((( Izgulok, félek, próbálok nem foglalkozni vele... A műtét időpontja március 9., előtte nap már be kell feküdni a kórházba, és csak 14-én engednek haza. Fő az optimizmus: lesz időm tanulni a vizsgákra :)
• Ezennel idén be is fejezzük a betegeskedéseket, legközelebb max. enyhe nátha képében jövő télen találkozhatunk. Vagy akkor se.

Január 19.

Ugyan nem vagyok itthon ezen a héten délután, de azért nem hagyhattam tettek nélkül elmúlni a szülinapod. Reggel a szülinapos dal hallgatással kezdődött a nap, táncoltunk rá, ölelkeztünk, puszilkodtunk. Miután elvittelek az oviba gyorsan kidíszítettem a szobát. Végül is nem valami nagy szám lett a díszítés, de tudtam, hogy tetszeni fog. És szerencsére így is volt, mert a Mama felhívott délután, hogy mennyire örülsz, és nagyon tetszik a szoba :)

Reggel meg nagy öröm ért: amit rajzoltam neked üdvözlőlapot átmásoltad, szinte tökéletes lett, csak 1-el több gyertya került rá a kelleténél...

A buli meg a torta majd a hétvégén lesz. Ráadásul életemben először én is megpróbálkozok egy tortával :) holnap a délelőttömet arra szánom. A fejemben már megvan a terv, ha pont olyan lesz, akkor már boldog leszek...

...

Drága Kislányom!

Már negyedszer köszönthetlek fel ezen a napon.
Nem tudom mézes-mázas szavakba önteni az érzéseimet, de remélem, érzed.
Napról-napra egyre jobban szeretlek, és nem számít az sem, ha éppen rossz passzban vagy.
Örülök, hogy van kit ünnepeljünk ma, és köszönöm, hogy megtudhatom, milyen Anyának lenni.
A világon a legjobb dolog!Remélem, hogy te is így vagy a gyerekségeddel :) !
Kívánom, hogy még nagyon hosszú ideig megmaradjon nekünk ez kettőnk napja...

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!!!

Január 18.-ig

Január 3-án még 1 napot ráhúztunk a pihenésre. Délelőtt elmentünk kulcsot másoltatni, mert nem írtam róla, de sikerült elveszítenem az egész kulcscsomómat, rajta 2 lakás kulcsával, meg a melóhelyi szekrények, meg a biciklitárolók, lakatok kulcsaival :S Szóval reggel még azon tanakodtam, h délelőtt menjünk a könyvtárba és délután kulcsot másoltatni, vagy fordítva? Hát fordítva csináltuk. Hiba volt. Délután mentünk a könyvtárba, ahol megint rákérdeztem, hogy találtak-e kulcsot az ünnepek között, és igen, találtak :) Nagyon megörültem, hiába került már eddig is sokba az a pár szem kulcs, amit muszáj volt csináltatni. Mondhatnám, hogy jobban fogok vigyázni a dolgaimra, de ez esetben nem én voltam a hibás. Mert a könyvtárban voltunk akkor, és mire kimentünk, le voltak verve a kabátok a fogasról, valószínű, hogy akkor eshetett ki a zsebemből... A lényeg, hogy meg van. Január 4-én nekünk is megkezdődtek a dolgos hétköznapok. Ami jó benne, hogy nem egyből hajnali keléssel kezdünk, ami rossz, az az, hogy a 3 hét alatt megszokott tevékenységek megszűntek ettől a naptól, mivel délutános vagy. Csak reggel találkozunk, és csak addig, míg megiszod a kakaód, megmosakszol, felöltözöl, és irány az ovi. Ez úgy napi fél-háromnegyed óra. Kevés! Bár ez inkább csak engem érint hátrányosan, mivel téged mindig van ki szórakoztat délutánonként :) A hétvégéken igyekszem bepótolni a hiányt, ami persze nem megy. Most kísérletezünk azzal, hogy itthon ebéd után nem kell aludnod, ha nem akarsz, cserébe az egész délutánt átjátsszuk. Nekem jó, remélem neked is! Bár kétség kívül nagyon fárasztó...!!! Január 10. hetében szerencsére itthon voltam délután, sőt ilyenkor hajnalban én viszlek, délután én hozlak. Már reggel megbeszéljük, hogy mit vigyek az oviba: többnyire babakocsit kérsz, de most kérted a triciklit, sőt a lábbal hajtós bicajt is. Örülök ennek, mert még mindig csak döcögősen megy a két kerekezés, pedig én már a nyáron bicajozni szeretnék veled! Amikor jó az idő, természetesen lent maradunk, vagy hosszú úton jövünk haza, esetleg minden boltba bemegyünk. Általában 5-fél 6 körül érünk haza. Utána, ha kell főzök (főzünk), mosogatás, mosás, teregetés, sajnos ezek már mind az együtt töltött idő rovására megy. Minden napra megbeszélünk valamit. Ilyen volt pl. a rizs festés. Elég jó móka volt. Egyik nap befestettük a rizst ételfestékkel, kistányérra téve betettük a sütőbe, és kiszárítottuk. Másik nap meg elkészítettük a képeket belőle.

Csináltunk papírból hópihének induló, végül asztalterítővé keresztelt papír csodát: egy kör alakú papírt 3x félbehajtottam, berajzoltam rajta a krikszkrakszokat, te meg kivágtad ollóval. Óvónéniknek készítetted. A meglepő az volt, hogy mindhárom más színű volt, és ráírtam, hogy kinek készül az adott színű. Te meg ráírtad a saját írásoddal. Reggel az oviban megfogtál egyet, elolvastad mi van ráírva általad, majd visszaadtad, mert az nem a Zsuzsa nénié, hanem az Anett nénié. Megnéztem, és tényleg! Hétvégén megint sokat játszottunk, jó is volt. Vasárnap azonban le akartál feküdni ebéd után aludni, és szóltál, hogy csak egy órácskát pihensz. 1 óra 10 perc után magadtól felébredtél. Január 17. hete megint nem a legjobb, mert megint nem találkozunk. Ráadásul holnap lesz a szülinapod, és megint nem vagyok itthon :( Azt tervezem, hogy délelőtt feldíszítem a szobát, veszek kölyök pezsgőt, és legalább Apával buliztok egyet. A hétvégén viszont mindent duplán bepótolunk: szombaton (miután sikeres vizsgát tettem!!!) itthon ünneplünk, vasárnap meg a Mamánál. Torta, ajándék, zenebona, miegymás!

2011. tervek

Nem szoktam újévkor semmit megfogadni, mert ismerem magam, és úgysem tartom be, lelkiismeret furdalást meg nem akarok magamnak okozni, az úgyis jön egyébként is. Még 2008-ban volt egy játék a blogvilágban: Kell nagyot álmodni, amit megtettem én is. Hiba volt... Nem csak, hogy abból nem teljesült évről-évre semmi, de talán pont az ellenkezője jött be: "2010. október Az egész család egészséges!!! A családi életünket a "harmónia" szóval lehet a legjobban jellemezni. A Főnök már óvodás! Nagyon szeret oda járni, mert ott vannak a legjobb barátai is és szereti az óvónénit. A gyönyörű rajzaival díszítettük a hűtőt, és a szobáját is. Szeret segíteni nekem, ahogy évek óta, de ez már valódi segítség: Ő szaggatja a pogácsát, segít teregetni, port törölni, porszívózni, karácsonykor a mézeskalácsot már együtt csináljuk :) Még mindig járunk úszni, ahol nagyon jól teljesít. Szerencsére szeret úszni járni, de szereti, hogy edzés után mindig kap valami jutalmat. Nekem is van állandó és megbízható a munkahelyem. A fizetésem is megfelelő. Idén voltunk először nyaralni! Nagyon jó volt, és valódi pihenéssel telt. A nagyszoba felújításán is túl vagyunk. Lett új szőnyegünk, ágyunk, kifestettünk és át is rendeztük az egész szobát. Szerencsére nem kellett újabb hitelt felvennünk, csak az autót törlesztjük, de már nem sokáig. Még mindig blogolok :)" Úgy általában ezekből semmi nem jött össze (kivétel a szőnyeg :) )... Úgyhogy idén csak tejesíthető célokat tűzök ki magamnak (magunknak) és december 31-el bezárólag. Egy év múlva meg jövök pipálni, hogy mit sikerült elérni belőle.

1. A legfontosabb, hogy a munkahelyi stresszt igyekszem otthagyni a gyárban. Vagy inkább fel sem veszem... Megpróbálom minél kevesebbszer hangoztatni, hogy utálom azt a helyet!!!
2. Egy ízben és küllemben is elfogadható tortát fogok sütni az ebben a hónapban szülinapját ünneplőnek.
3. Tavasszal sikeres vizsgát fogok tenni!!! Ezáltal lehetőségem adódik arra, hogy munkahelyet váltsak, ami minden szempontból megfelel az elvárásaimnak.
4. Kirándulgatni fogunk a jó idő beálltával. A megye területe megfelelő lesz.
5. Kevesebb haszontalan dologra adok ki pénzt (értsd: játék), az arra szánt pénzt félreteszem, és karácsonykor hasznos dologra elköltöm (értsd: jó játék)...
6. Még több hasznos időt szándékozok anyai mivoltomban teljesíteni, mindannyiunk örömére :)
7. Sok könyvet fogok olvasni! Bár a 2010-es eredménnyel nagyon elégedett vagyok :) ugyanis 11 könyvet olvastam el augusztus óta, amire az elmúlt tizenakárhány évben összesen nem volt példa. Erre annyira nem vagyok büszke...
8. Valami rendszert kell kialakítani a blog terén, amire most még semmi ötletem nincs, nem hogy kedvem/lehetőségem...

10 pontot akartam összehozni, de végül maradok 8-nál. Ennyit könnyebb lesz betartani.

Ja, majd elfelejtettem, hogy 2011 a MI évünk!!!