318.

Kedd:

• bölcsi után elrongyoltunk az ügyeletre veled, mert nem lett szebb a kezed :( ott elláttak jó tanáccsal (hideg vizes borogatás, calcimusc, fenistil), aztán hazajöttünk.
• elmentünk az Erzsébet ligetbe gesztenyét szedni, mert úgy gondoltam, hogy már lehet. Emlékeztem egy képre tavalyról (ERRE), hogy akkor dzsekiben, sapkában voltál. Mondtam is Apának, hogy ahhoz képest most nyár van. Később kiderült, hogy az 1 hónappal később készült a mosthoz képest... Szóval gesztenye alig volt, ami mégis, az még fent a fán. Egyet sikerült találnom egy kihalt (kivágott, vagy villám által kidöntött) példányon, de az meg csak félig volt érett, mert az egyik fele hófehér volt, a másik meg barna.
• időben hazaértünk, de nem rajtam múlott, hogy későn aludtál el :)

Szerda:

• azt hiszem a Mamánál voltunk, de ez nem 100%. Sajnos nem emlékszem :(
  

Csütörtök:

• bölcsi után elmentünk a doki bácsidhoz. Mert még nem találkoztunk (augusztus óta ő van, mint gyerekorvos), meg elvittük neki az ügyeleten kapott papírt. Volt néhány kérdésem hozzá:
  Kell-e d vitamin? NEM.
  Estére gyakran piros a punid (gondolom az "alapos" bölcsis törölgetésnek köszönhető, mert hétvégente itthon nem szokott olyan lenni...). CANESTEN, ÉS TUSFÜRDŐ MEG SZAPPAN HELYETT BABAFÜRDETŐKRÉM.
  A csípéssel mi legyen? MÉG FENISTIL ÉS CALCIMUSC.
  Amúgy szimpatikus fazon a doki, viccelődött, nem egy vaskalapos, de kb. 10 év múlva ő is nyugdíjba fog menni.
  
• orvos után hazasiettünk, aztán meg mentünk a Tündiékhez. Ők ugyanis a múlt héten elköltöztek mellőlünk :( Győrújbarátra. Még jó, hogy most írom ezt a bejegyzést, mert amikor ott voltunk nagyon feldúlt volt a lelkem. Nem szeretném részletezni, elég, ha annyit írok, hogy rettenetesen irigy vagyok, meg nem értek egyet s mást :(((
  Hazafelé jövet megkérdezted Apától, hogy holnap is eljövünk? Ő meg egyből rávágta, hogy nem, mert mi már különböző társadalmi réteghez tartozunk. És ez sajnos így igaz :(
  

Péntek:

• a munkahelyen megint nagyon odavoltam :( aztán amit jöhettünk haza, el is múlt szinte minden bajom :) lehet, hogy munkaundorom van... ?
• a bölcsiben azt mondta a Szilvi néni, hogy semmi baj nincsen veled, bár néha szófogadatlan vagy. Pl. megkért, hogy ne szórd a homokot, el is mondta, hogy miért. Megértetted, de amint elfordult, már megint szórtad... vagy látta, hogy az egyik kisfiú rugdalta a motort, rászólt, hogy nem szabad, ő abbahagyta, te meg folytattad.
• délután elmentünk Lidl-be bevásárolni szombatra, mert Apa versenyen lesz, és én nem akarok boltba menni, de nem volt semmi olyan, ami a fogunkra való lett volna :( pedig mindkettő áruházba elmentünk.
  
• este Apa edzésre ment, mi meg estig mosogattunk, rendet raktunk, mostunk, teregettünk, gyurmáztunk, vacsiztunk. Apa megjött, fotózás volt, mert elkészült a tradícionális ruhához az öv is, úgyhogy puccba vágta magát és pózolt a fényképezőgép előtt. Aztán megkért, hogy ne közöljem, hanem majd vasárnap csináljunk újakat.

oOo

Hazafelé az autóban párbeszéd Apával:
Sz: -Nekem majd lesz kistesóm...
Apa: -Tudod mikor lesz neked kistesód? Kétezerhetvenhastban! (:$)
Sz: -Azt mondja Apa, hogy kétszer lesz kistesóm! (úgy legyen! Nem rajtam fog múlni!)

Elég sok mosolyogni való hagyja el a szádat, de akkor nem írom fel, ilyenkor meg már nem jut egy sem az eszembe belőlük :(((

317.

Péntek:

• Apa elment orvoshoz, ahol először éhgyomorra, majd reggelivel terhelve is megnézték a vércukor szintjét. Szerencsére nem volt magas, így nem cukorbeteg, de azért diétázunk tovább, mert a súlyából jócskán le kell adnia. Segítek neki, hogy ne legyen olyan nehéz :)
• én is el akartam menni dokihoz, mert már 2 napja felfáztam, de Anyu közölte, hogy csak helyettes van, úgyhogy inkább a patikába mentem valami gyógyszerért. Ott persze nem adtak semmit, csak egy doboz kamillateát, meg azt, hogy ebbe fürödjek, meg igyam. Hát ezt magamtól is tudtam.
• a munkahelyen aztán természetesen majdnem megpusztultam az állandó pisi ingertől, de persze nem kellett, csak úgy éreztem. És nem nézték jó szemmel, hogy én állandóan kijárkálok. Azt hittem, sose lesz este 10 óra...
• elkészült a személyi igazolványod :)

Szombat:

• reggel az ügyeleten kezdtük. Nem volt előttem senki a váróban, úgyhogy nem volt szükségem B-tervre (mármint a wc hiányát illetően). Egy nagyon kedves, aranyos doki néni volt ott, aki felírt egy 1 darabos antibiotikumot, és azt mondta, hogy ha ezt most reggel beveszem, akkor estére el fog múlni a fájdalmam. Gondoltam, persze, már 3-4 napja szenvedek, majd egy tabletta megszünteti minden kínomat... Azt is mondta, hogy igyak sok folyadékot, ami kb. 3 litert jelent, mert attól jól felhigul a vizelet és nem lesz fájdalmas az ürítés. Köszi, de a legnagyobb kánikulában is csak 1,5 litert tudtam magamba önteni... Összekaptam azért magam és sikerült 2 litert legyűrnöm :)
• Tescóban bevásároltunk, ahol engedtem a nyafogásnak és beleülhettél az autós bevásárlókocsiba, ami természetesen csak az első 5 percig tetszett, utána ki szerettél volna szállni, de én nem engedtelek.
• megnéztük az Árkádban a Leonardo Da Vinci kiállítást. Én csak annyit érzékeltem belőle, hogy rohantam utánatok, utána meg wc-t kerestünk. De vittem fényképezőt, és készítettem képeket is, úgyhogy itthon megnéztem, hogy milyen volt.
• itthon ebédeltünk, majd aludtál 2 órát.
• feltűnt, hogy nem fáj a hasam alja.
  
• elég későn keltél, úgyhogy megbeszéltük Apával, hogy lemegyünk sétálni, ha felkelsz, hogy az esti alvás előtt azért fáradj el valamiben. Fel is ébredtél, felöltöztünk, de addigra Apának nem volt kedve eljönni, mert filmet akart nézni. Mi azért elindultunk és egy óra alatt majdnem elértünk a tóig (kb. 500 m). Mikor vége lett a filmnek, eljött Apa is, de addigra már eléggé elfáradtál a sok sétában, meg a kacsák se jöttek enni, úgyhogy elindultunk haza, de kerülővel. Végül sötét lett, mire hazaértünk, én toltam a babakocsidat, te meg Apa nyakában nyafogtál, hogy mennyire elfáradtál.
• estére valóban elmúlt minden fájdalmam.
  

Vasárnap:

• bolhapiac :) kaptál a babádnak egy kenguru hordozót, meg 2 bölcsis fölsőt. A végére egyik hiszti követte a másikat, mert nagyon elfáradtál. Valószínűleg a hisztiben, mert úgy toltalak a kocsidban, úgyhogy nem a sétálásban.
• ebéd után mégis lett 3 óra, mire sikerült elaludnod, kemény harcok árán.
• mikor felébredtél, én vasaltam, ti meg néztétek a tv-t Apával. Csak fél füllel hallottam, hogy miről van szó, majd mikor megláttam, hogy Cartoon Network megy, megkértem Apát, hogy ezt inkább ne nézzétek. Betettem a magyar népmeséket, néztél is belőle 2 részt, majd uncsi lett, úgyhogy inkább játszani mentél. Végül sikerült magad elfoglalni néhány polifoam kockával, meg egy csúcsszuper pisztollyal (még Apáé volt).

Hétfő:

• a munkahelyemen még mindig olyan hideg van, meg megy a klíma egész nap, úgyhogy megint fél óránként wc-re jártam és végig aggódtam a napot, hogy ez már sose fog elmúlni? Megint fájdalmaim vannak :(
  
• a bölcsiben megcsípett valami nagyon csúnyán és sokszor, úgyhogy itthon kaptál calcimuscot, meg fenistil gélt. Nem lett szebb :(
  
• nem utánozásból kedves Bius, de be kellett szereznünk egy hajpántot, mert vasárnap lenyúltad az enyémet :) Te magad választottad ki a megfelelőt, hosszas válogatás után. Bementünk még a henteshez is, ahol kikönyörögtél magadnak 2 matricás csokit, majd jöttünk haza. Itthon aztán kezdődött a buli: dobáltad a könyvedet, verekedtél, és teljesen fel voltál háborodva, hogy büntit kaptál érte. Konkrétan a konyhában fetrengtél visítva, én meg nevettelek. Aztán Apa kicsit megmosdatott, ettől egy kicsit helyrerázódtál, de aztán jött a Mama, aki előtt megint produkálnod kellett magad.
• miután megettük az ebédet (5 órakor) átmentünk a Mamához, mert főzött nekem almakompótot. Aztán mielőtt hazajöttünk megrúgtad a Mamát, amit én egyáltalán nem tűrök el (ő meg nem szólna rád a világ minden kincséért sem...). Gondoltam az jó bünti lesz, ha ott kell hagynunk a babádat. Ettől aztán megint eszeveszett hisztibe kezdtél, amin az arcmosás sem segített. Pedig kértelek, hogy mondj csak annyit, hogy többet nem csinálok ilyet. Még véletlenül sem mondtad volna... Aztán egyszer csak bocsánatot kértél. Volt könnyes összeborulás, majd jöttünk haza.
• itthon gyors tusolás után rohantunk lefeküdni, hogy tudjuk tartani Apa jól bejáratott napirendjét :) Elmondtam 2 versszakot az esti versből, aztán már aludtál is. Úgy 1 óra múlva hazajött Apa az edzésről, akkor felébredtél és sírtál, de akkor meg az "orgona ága" nyugtatott meg, és altatott el.
  

316.

Reggel arra ébredtem, hogy kérdezed Apától, hogy nem sokára jön haza Anya? Apa meg mondta, hogy itthon van, csak még alszik (ezek szerint járhatnék akár éjjeles műszakba is, nem nagyon foglalkoztat a dolog, hogy mikor vagyok otthon és mikor nem...). És jöttél át hozzám, megálltál az ajtóban, majd 100zal futottál az ágyhoz ölelkezni :)
Gyorsan bedugtalak a még meleg takaróm alá, de nem maradtál, mert mennem kell pisilni. Aztán innentől kezdetét vette a reggeli hiszti, mert te akartad lehúzni a wc-t, amit Apa már lehúzott, te akartad lekapcsolni a villanyt, amit Apa már lekapcsolt, nem fogadtál szót Apának, és tiszta víz lett a pizsamád. Aztán bugyiba, trikóba elkezdtél szaladgálni a lakásban, főleg a szőnyeg nélküli helységekben, és amikor rád szóltam, nem tetszett, és nyafogtál. Utána innivalóért nyafogtál, míg megcsináltam, mondtam, hogy bújj be az ágyba, aztán viszem. Persze nem bújtál be, csak ott fetrengtél félmeztelenül a nyitott erkélyajtó ellenére... Aztán hoztam a ruhákat, hogy felöltöztetlek, akkor meg be akartál takarózni. Úgy sikerült rád aggadtnom a ruháidat, hogy közbe nyakig be voltál takarózva... Kértelek, hogy vedd fel a szandálodat, de azt se akartad első (második, harmadik) szóra. Ezután már abbamaradt a nyafogás. Még indulás előtt sikerült megfésülnöm téged, és elmentünk. Aztán a földszintről visszafordultunk, mert jobbnak láttam, ha cipőben viszlek.
Az úton aztán jókedvűen elbeszélgettünk, kérdeztem, hogy hívják az új gyerekeket, de csak Kírát és KovácsMátét mondtad, meg egyszer Józsit. Kérdeztem, hogy tetszik-e az új nagycsoprt, és azt mondtad, hogy igen, menjünk oda legközelebb is. Mondtam, hogy minden kívánságod így teljesüljön, mert épp oda tartunk :) Az öltözőben már alig bírtál magaddal, annyira be akartál menni. Még megkértelek, hogy akaszd fel a mellényedet a fogasra (mert itt a nagycsoportban már feléred) és mehetsz is be.
Ma nem volt félős hangulatod, siettél a többi kispajtáshoz, leültél közéjük az asztalhoz. Kérdeztem az Andi nénit, hogy nem volt tegnap probléma, miután hazajöttem, de azt mondta, hogy semmi gond nem volt, játszottál egyből a "régi" ismerősökkel. Aztán közben mondtad a Csilla néninek, hogy mindjárt megyek az oviba! Ő meg kérdezte, hogy mikor, és rávágtad, hogy jövőre! Mondták, hogy egész nap sokszor mondogatod az ovit, nagyon várod már :) (reggelente az iskola és az iskolások tömege mellett sétálunk el, és akkor is mindig megjegyzed, hogy én már mindjárt iskolás leszek!)

315.

Kedden és szerdán semmi különös nem történt a bölcsiben. Jó kedvvel mentél be, és azzal fogadták Apát, hogy milyen jól elvoltál, játszottál a homokozóban, mutattad a kisebbeknek, hogyan kell homoksütit sütni, öltözni, vetkőzni, jól ettél ebédet, aludtál egy nagyot.

Csütörtök reggel is vidáman indult a napod, sőt, te ébresztettél engem, hogy megyünk a nagycsoportba? Hát persze! És már öltöztünk is. Még te mutattad az utat az öltözőig, aztán indultál volna be a csoportba, mikor megláttad az Andi nénit, és megtorpantál. Átkulcsoltad a lábamat és nem engedted. Közben kijött az Andi néni és próbált valahogy rávenni, hogy beljebb menj. Annál inkább szorítottál engem, meg bújtál a hátam mögé. Aztán egyszer csak megfogta a kezedet és bevezetett téged. Én hajoltam le egy pusziért, de már 3 lépéssel az ajtón onnan voltál. Andi néni visszafordított, és mondta, hogy adj egy nagy puszit és menj be játszani. Odajöttél, megöleltél, adtam egy puszit, és mondtam, hogy menj be, és puszilgasd meg a Kírát helyettem. Te bementél, én meg leléptem. Nagyon szomorú voltam egész nap emiatt.
Aztán este beszéltem Apával telefonon, és kérdeztem tőle, hogy nem mondtak semmit a bölcsibe? Azt mondta, de. Ugyanazt, mint előző nap. De semmit a félésről? Ja, arról semmit. Úgyhogy ez csak pillanatnyi bizonytalanság a részedről (legalábbis nagyon remélem!).

314.

Szerdán kaptam egy emailt, hogy megérkeztek a fényképek a Rossmannba, amiket előhívattunk a Nikivel közösen, és még a múlt szombaton rendeltünk meg. Alig bírtam kivárni, hogy megnézhessem őket. Bementem a Rossmannba és azt mondták, hogy nincs még kész :( Nagyon szomorú voltam (tudom, jó, hogy ilyen nagy problémáim vannak...).

Csütörtökön is bementem, hátha készen vannak már. De még mindig nem volt kész, de azt mondták, hogy menjek vissza zárás előtt, hátha addigra meghozzák.
A bölcsiben a Szilvi néni megállított engem, hogy elmondja, hogy olyan nagy lány vagy már, szeptembertől egy másik csoportba fogsz járni, nagy gyerekek közé. Először nagyon megijedtem, hogy ez mit takar, de hamar megnyugtatott, hogy ne aggódjak, ő megmarad óvónéninek, csak lesz egy helyettese, Andi néni. A bölcsi másik épületébe kell ezután menni reggelente és a cseresznye jel átváltozik halacskává. Ezek hallatán kicsit összeszorult a szívem, hogy pár hónapja még te voltál az összes kisgyerek közül a legfiatalabb, most meg 3 közül a legidősebb! Megmaradt csoporttársnak a Kíra, meg a KovácsMáté (őt mindig így hívod...nyilván van egy másik Máté is...). És abban a csoportban is van 1-2 kisgyerek, akik még maradnak, de ebben a tanévben már átmennek az oviba. A nagy bejelentés óta egész nap emlegetjük, hogy te már olyan nagy lány vagy, hogy nagycsoportba fogsz járni. És erre igazán büszke is vagy!
A Nikiék eljöttek hozzánk, hogy sétáljunk egy kicsit. Elmentünk patikába, meg boltba, meg a Rossmannba a fényképekért (még mindig nem volt ott :( ), aztán mindenki ment a Mamájához. Hazafelé együtt jöttünk megint, mert visszahozták a Dorciék a babakocsit. A Dorci elhozott a Mamájától egy tolós kacsát, ami neked nagyon megtetszett, és elcserélted a babádat a kacsáért cserébe. Este már megbántad a dolgot. Annyira sirattad a babát, hogy megfordult a fejemben, hogy elmegyek a Nikiékhez érte, de szerencsémre megvigasztalódtál egy Panni babával.

Pénteken reggel megint kerested a pici babádat. Apa mesélte, hogy minden reggel bölcsibe indulás előtt lefekteted, betakarod a babádat. Hát most nem volt baba, ezért sírtál egy kicsit miatta. Megint odaadtam helyette a Pannit, és az is jó volt. A bölcsibe vittünk 2 doboz ropit, meg a fényképezőt, erre azt hitték szülinapod van :) Pedig egyszerűen csak kedvesek vagyunk...
Mennem kellett alkalmassági orvosi vizsgálatra. Út közben, a kórház bejáratától néhány méterre áll egy mentőautó, villogó lámpákkal. Még át is futott az agyamon, hogy szegény valaki, pont a kórház előtt lett rosszul... Gondoltam rá, hogy felhívom Apát, hogy elmondjam neki, de csúszásban voltam, úgyhogy letettem róla. Mikor végeztem az orvosnál, még gondolkodtam rajta, hogy hazajöjjek-e, de kellett benzin a motorba, úgyhogy hazajöttem. Felcsörögtem Apának, hogy hozzon le benzint, de azt mondta, hogy rosszul van, menjek fel érte. Kb. 2 mp alatt felértem az emeletre, de szerencsére már nem volt olyan nagyon rosszul. A lényeg az, hogy Apa miatt volt ott a mentő, mert ő vérvételen volt előtte, és a hazaúton rosszul lett, és összeesett :((( Végül is magas volt a cukra, és különben is rosszul bírja a vérvételt, de nem szólt volna annak, aki levette a vért...
Ennek tudatában mehettem vissza dolgozni még 4 órát. Természetesen az agyam nem ott járt...
Még mindig nem volt kész a fénykép, és csak hétfőre ígérték.

Szombaton dolgoznom kellett, hiába kértem szabadságot :( Végül Apára hivatkozva délben leléphettem :) Szerencsére azóta nem ismétlődött meg a rosszulléte, de szokott szédelegni. A nap nagy részét vízszintesen tölti.
Délután, vagy inkább kora este elmentünk a Nikihez visszacserélni a babát a tologatós kacsára. Volt ám nagy öröm!!!

Vasárnap megint a piacon lézengtünk. Nem tudom, hogy most miért mentünk, de nem volt, az tuti, mert Apa nem vett semmit. Én azért vettem neked egy kirakót, amit már nézegetek egy ideje a játékboltban, de elég borsos ára van. Elvittük magunkkal a babakocsidat, hogy ne kelljen cipelnünk téged. Nem kellett. Viszont egyik sorban ülni akartál a másikban tolni a kocsit... Megint jól lefárasztottál engem :)

Hétfőn nem vittelek bölcsibe, mert az okmányirodába mentünk személyi igazolványt csináltatni neked :) 9-10 között volt időpontunk, és szűken, de ott voltunk időben. Egyből elküldtek fényképezkedni (ahol még véletlenül sem mosolyogtál, viszont nagyon jellemző rád az az ábrázat, amit lefotóztak. Nekem nagyon tetszel rajta :) ), majd utána vártuk a sorunkat. Volt előttünk 5 kisgyerek, ügyintéző meg 1. A többiekkel együtt türelmetlenül vártad, hogy mikor jövünk mi. Volt ott egy kisbaba, aki az apukájának berregett, te meg hangosan kacagtál rajta.
Mikor mi következtünk, a nő kinyomtatott 2 papírt, aláírtam 4 helyen, aztán mehettünk is. Nem tartott tovább 3 percnél. Hogy mit tököltek addig, azt nem tudom...
Itthon gyorsan elmentem előhívatni pár fényképet, mert a bölcsibe vittünk emléklapot, meg a Mama által horgolt tulipánt az elköszönő óvónéniknek, dadusnak. El is vittük egyből a bölcsibe. Margó néni, meg a Szilvi néni azt se tudták miért kapják, de nagyon tetszett nekik az ajándék.
Délután itthon punnyadtunk, neteztem (volna), te meg homokoztál. Aztán este átrobogtunk a Mamához, mert gyógyszerre volt szüksége.
Ja, és végre valahára készen lettek a fényképek, alig győzök betelni velük :)

Kedden reggel nagy izgalommal indultunk el a nagycsoportos bölcsibe. Egész odaúton meséltem neked, hogy a nagylányok, meg a nagyfiúk már nagycsoportosak lesznek, velük lesz a Szilvi néni, a kicsik meg maradnak az Edina nénivel. Be is mentünk a bölcsibe, ami ugyanúgy néz ki, mint a másik épületben. Csak mások a jelek a szekrényeken. A Szilvi néni ki is jött üdvözölni téged, majd utána egyből jött Andi néni is. Előle aztán elbújtál mögém, rá sem akartál nézni, meg nem akartad hallani a hangját sem. Féltem ettől nagyon, hogy fog ez lezajlani, szerencsénkre ott volt a megszokott, jól bevált, Szilvi néni. Elég sokáig ott maradtam még, de aztán láttam, hogy feltaláltad magad, úgyhogy hazaballagtam. A Mamának még eldaráltam, hogy ne a régi helyre menjen, és ne keresse a régi szekrényt :)
Itthon egész délelőtt pakoltam, és mégis csak a szekrény 2 polcán lett rend. Még mondtam is Apának (ő itthon van még ezen a héten), hogy milyen jó lenne, ha legközelebb egy hónap múlva kellene csak rendet raknom. Kinevetett és azt mondta, hogy már délután nem lesz rajta rend :) Amikor éjjel hazajöttem a munkából, láttam, hogy igaza lett :))

313.

Hétfő: a bölcsibe 5 perccel később indultam. A Szilvi néni azzal fogadott, hogy pár perce már majdnem sírva kérdezted tőle, hogy nem jön értem az anyukám? itt fogok maradni? ... majdnem elbőgtem magam...
A délután elég sírósra sikeredett :( Főznöm is kellett, mosogatni, teregetni, ezért nagyon kevés időt töltöttem veled :(( Aztán mikor ezekkel végeztem, ledőltem a kanapéra és elbólintottam. Te meg közben fel-le mászkáltál rajtam keresztül. Aztán mikor már nagyon-nagyon nyűgös voltál, elvittelek fürödni. Onnan aztán percenként kimásztál, meg kipacsáltad a vizet, ezért hamarosan befejezted a fürdést. Mikor töröltelek meg, elkérted a kacsát, amivel a vízben szoktál játszani. Én meg elmagyaráztam, hogy a kacsa csak a fürdőben érzi jól magát, a szobában nem tud fürödni, úgyhogy marad. Hát te nem így gondoltad... Egy jó fél órás hiszti vette kezdetét, amit a beteg Apa és a hullafáradt Anya nehezen tolerált :( Kezdődött a kacsával, aztán folytatódott azzal, hogy mennyire fáj a pocakod, és éhes is vagy, meg különben is Apa elvette a takaródat... Nehezen sikerült elaludnod. Szerintem nagyon fáradt voltál.
Éjjel egyszer fent voltál, és sírva kérdezted Apától, hogy hol van az anyukám? Aztán hamar vissza is aludtál. Feltűnt, hogy szinte mindig délelőttös műszakos héten ébredsz fel éjjel, amikor amúgy is korán kellene kelnem... :)

Kedd: ma korábban mentem érted a bölcsibe :) természetesen minden nap viszem a babakocsit. Merném nem vinni... !
Hazafelé elmentünk a henteshez, meg elindultunk a zöldségeshez, de oda már nem érkeztünk meg (nem is volt nyitva), mert történt egy sajnálatos dolog. Először is, te mindig belül mész az iskola falánál, én meg kívül a járdán, és mindig integetünk, köszönünk egymásnak. Most is így volt, csak mögötted ment egy utcabeli pasas, tolta a biciklijét. Nem akart kikerülni téged, megvárta, míg az út végére érsz. Csakhogy egy lépéssel az út vége előtt, hátranéztél, és úgy megijedtél tőle, hogy úgy rohantál oda hozzám sírva, hogy alig tudtalak megvigasztalni. Aztán egy öreg néni leállított, hogy miért sírsz? Elmeséltem neki a történetet, ő meg belekezdett egy másikba. Közben ott álltál mellettem, én már mentem volna, de a mami még mindig mesélt. Egyszer csak keserves sírásba kezdtél, én meg felkaptalak és ijedten kérdeztem, hogy miért sírsz? Nehezen értettem, de azt mondtad, hogy megcsípett a szúnyog. Erre elszállt onnan egy méhecske. Hát gyorsan elindultunk haza, kb. 1 perc alatt otthon voltunk. Nem is látszott semmi az ujjadon. Itthon gyorsan adtam egy fél adag kalciumot, fenistil gélt, meg cseppet. Pár perc múlva azért megdagadt az ujjadon a csípés helye, de néhány percnél nem tartott tovább. Mondtad persze, hogy fáj (tudtam anélkül is), de megvigasztaltad magadat, hogy de nem baj, mert meggyógyul mindjárt.
Elindultunk a Mamához, de az alattunk lakó leszólított engem, beszélgetni akart. Megint ott álldogáltál mellettem szépen, majd egy idő után megint keserves zokogásban törtél ki. Megijedtem, hogy már megint megcsípett valami??? Szerencsére nem, csak ott sündörgött körülötted egy másik méhecske. Ezzel az ürüggyel végre el tudtunk szabadulni a szomszédtól. Amíg mentünk a Mamához, kb.10 méhecske megkörnyékezett. Már én is nagyon megijedtem, hogy mi a fene van? Nem tudtunk másra gondolni, csak arra, hogy a babádnak a takarója izgatta fel őket, mert narancsszínű, élénk mintás volt. A Mama otthon adott egy másik takarót a babádnak, a tolókát meg bekente ecettel, hogy ne jöjjenek ránk a méhek. Hazafelé már nem jött egy se, de így is találkoztunk egypárral útközben :$
Amúgy mit csinálnak a méhek az autók hűtőrácsa körül??? Mert sok autónál láttunk ilyet...
Este míg elrendeztem a konyhát, betettelek fürödni. Kértem, hogy ne pacsálj, és ne szökj meg. Mintha a falnak beszélnék... Tiszta víz volt a fürdő, és egyszer még mosogatás közben kirohantál hozzám és rám kiáltottál. Úgy megijedtem, hogy csak na. Ma törölközés közben megint elkérted a kacsát, de ma odaadtam, és azzal meg az üres üvegeddel aludtál el, 8 óra előtt.

312.

Péntek délelőtt elmentünk a Mama munkahelyére a lakáskulcsomért, mert egyik nap, mikor itt volt, felmarkolta az övével együtt és nála maradt. A munkahelyén körbevezetett téged, meg mutogatott mindenkinek. Természetesen félénk voltál, amit senki nem volt hajlandó megérteni... Az egyik munkatársa még a babádat is elvette, mert gondolta jól megviccel. Hát, máig mondogatod párás szemekkel, hogy elvette a néni a babámat...miért?
Nem voltunk ott sokáig, mégis 2 órás program kerekedett belőle :)
Délután Anitával közös játszóterezést terveztünk, de a játszótér még nem készült el. Azért nem maradtatok játék nélkül, mert szerencsére van 1-2 még azon kívül a szűkebb-tágabb környezetünkben. Te is bicajjal mentél, mert a Csenge is. Mikor odaértünk, viszonylag gyorsan oldódtál, úgyhogy nem kellett végig követnem téged. Tudtunk Anitával is pár szót beszélgetni, de ez tényleg csak pár szó volt, mert nekiálltatok bicajozni, úgyhogy felosztottuk a játszit hármunk között, és úgy álltunk őrségben. CsengusApa egyedül, mi azért cseverésztünk közben :) Sajnos, hamar elment az idő, úgyhogy készülődtünk haza. Viszonylag könnyen ment a hazaút is. Még este elmentünk boltba is, majd kettesben tértünk nyugovóra, ugyanis Apa házon kívül töltötte az estét, verseny előkészület címén. Fél 1-kor azért hazajött.

Szombaton délelőtt elindultunk a piacra, de elkezdett esni az eső, így csak én mentem, ti meg hazajöttetek Apával az autóért, majd eljöttetek elém. Aztán elmentünk a Mamához a munkahelyére, mert nem volt telefontöltője. Mikor hazaértünk, feltettem a húslevest főni, meg elindítottam a mosógépet, aztán Apa megkérdezte, hogy elmennénk-e vele ApaMamához. Ezért aztán elindultunk, és legalább volt ürügyünk, hogy miért nem maradunk sokáig. Ennyi elég is volt.
Alvás után (fél 2-fél 5-ig) megbeszéltünk a Nikiékkel egy randit, de mivel a környéken jártak, így út közben felvettek minket. Náluk aztán volt ereszd-el-a-hajamat! Sikongatás, ugrálás. labdázás, veszekedés, hiszti, miegymás. De jó volt végre újra csacsogni. És megint megállapítottuk, hogy egyikőtök sem különb a másiknál. A randi végén futva közelítettük meg a buszt, pedig ráértünk volna másfél perccel is később kimenni :)
Apa megint házon kívül volt, de éjjel megint hazaért :)

Vasárnap mire felkeltem (fél 7), Apa már nem volt itthon. Elment megint versenyt előkészíteni. Adtam neked reggelit, meg kicsit játszottunk is, aztán nekiálltam a szoba rendbetételének. Először kiürítettem a porszívót, de múlt héten is ezzel kezdtem, mégis volt benne anyag rendesen :$ Felporszívóztam mindkét szobát, aztán megérkezett Apa. Elmentünk neki boltba, aztán ő is elment a versenyre, meg mi is a Mamával a szokásos vasárnapi piacozásra. Csak most bicajjal.
Találkoztunk útközben a Nikiékkel, akik már hazafelé tartottak. Neked akartam játszós ruhát venni, de igaza volt a Nikinek, hogy már szinte semmi nem volt. Ahogy lődörögtünk, megláttam egy nagyon aranyos babakocsit. Már egy ideje beszélgetjük, hogy azt kéne kapnod karácsonyra, mert amit a Tündi adott, azt ők többet használják, mint te... De annak a babakocsinak nem láttam, hogy van-e tolókarja egyáltalán? A Mama mondta, hogy sétáljunk arrébb és megkérdezi. Így is lett, volt tolókája, de valami el volt rajta pattanva, ezért a Mama jobbnak látta, ha otthagyjuk. Sajnáltam nagyon. Aztán pár sorral beljebb megláttam egy sokkal jobb babakocsit, amit te egyből ki is próbáltál (vagyis a babád), és közölted, hogy ez jó lesz a babámnak (elindulás előtt egy éppen olyat láttam a teszveszen...). Eladót nem láttunk sehol, úgyhogy tovább mentünk. Közben találkoztunk a Zorka Mamával, Papával. Míg velük beszélgettünk, elhúzott mellettünk egy kislány, az elsőnek kinézett babakocsiival. Még jobban sajnáltam. Mentünk még néhány kört, majd visszamentünk a másik kocsiért. Addigra az eladók szinte mindent összepakoltak, de szerencsére a babakocsi még meg volt. A Mama lealkudta az árát, majd fogtuk a zsákmányt és eljöttünk haza. A Mama átvállalta a kocsi rendbetételét, mi meg hazajöttünk. Fél 2-kor elaludtál játék közben. Fél 5 után jött át a Mama, még mindig aludtál. Felkeltettelek, és rátapadtál a babakocsira, és estig azzal játszottál. Én meg rettentő boldog vagyok, hogy tetszik :)
Amúgy reggelire ettél egy csokis kiflit (croisson, vagy mi a szösz), indulás előtt egy fél kígyóuborkát, a piacon sikongattál, hogy éhes vagyok, kérek szépen reggelit (fél 11-kor), aztán a Mama vett neked egy kürtős kalácsot, aminek nagy részét mi ettük meg. És legközelebb ébredés után ettél. Akkor egy egész tányér húslevest, teli répával meg tésztával, utána egy fél tányér csilis babot, rizzsel, meg egy pár falat sárgadinnyét. Egy órával később evett Apa vacsorát, akkor ettél egy fél kiflit, majd egy fél óra múlva egy fél paradicsomot. Mikor én ettem, megint majszoltál a kifliből egy keveset.

311.

Hétfőn a romeltakarításé volt a főszerep... :( 7 óra volt, mire a konyhában elfogyott a szennyes edény, és a szobában is viszonylag rend volt. Ezután pancsi, vacsi, és az alvás jött.

Kedden este 6-ig kellett maradni, úgyhogy erre a napra csak a fürdés és a vacsi maradt. Mi még Apával elmentünk a tescóba, hogy ne 19.-én kelljen nyomorogni. Így legalább 18.-án nyomorogtunk :)

Szerdán csak 2-ig voltam, de annyira hosszú volt így is a nap, hogy mikor itthon először vízszintbe kerültem, már csukódtak is le a szemeim. Fél 9-kor veled együtt kidőltem.

Csütörtökre Szombathelyre készültünk Mamástól, de sajnos le kellett fújni a programot. Éjjel kb. 16x voltál fent, állandóan nyafogtál valamiért: szomjas voltál, fogjam a kezed, engedjem el, takarjalak be, most meg ki... Én 5-kor keltem fel, akkor már meleg volt a homlokod, enyhe hőemelkedésed volt. Apa addigra lázas lett :( Te délelőttre kiheverted a nyűglődést, Apa egész nap betegeskedett.
Délelőtt elmentünk boltba, jó 1 órába telt, hogy Apa tudjon pihenni. Alig, hogy kinyitottam az ajtót, megint elkezdtél visítani, ezzel is jelezve, hogy megjöttünk.
Amíg a leves elhűlt, lementünk a ház elé labdázni. Az egy dolog, hogy 1 nm-en 2 kiló kutyaszar termett, utána meg az egyik okos lakó kidobott egy égő cigicsikket a járdára, fél méterre tőled. Hogy lehet valaki akkora paraszt, hogy látja, hogy ott játszik egy gyerek, de kidobja a csikket??? Nem telik neki hamutartóra??? Én is dohányoztam, de egyszer nem dobtam ki az ablakon semmit...


Délutánra beígértem neked, hogy elmegyünk a búcsúba. Ebéd után aludtunk mindannyian egy jó nagyot, majd kettesben el is indultunk. Busszal mentünk, meg azzal is akartunk hazajönni. Ott egy csomó bóvli árust, és rosszabbnál rosszabb állapotú körhintákat, meg játékokat láttam. Tettünk 1-2 kört, mire jól átgondoltam, mire engedlek felülni... Először egy űrhajóba ültél. Szerintem elég gyorsan ment, de neked nagyon tetszett. Aztán beültünk közösen egy dodzsembe. Próbáltam kerülni az ütközést, mert mostanában nagyon félős-ijedős vagy. Aztán egyszer hátulról belénk jöttek, te meg alig bírtad a nevetést, meg a sikongatást abbahagyni. Utána már nem kerültük az ütközést. Még a hangosbemondóban is ránk szóltak, hogy "kisgyerekesek kerüljék el az ütközéseket". Később újra mentünk egy menetet, szintén nagy sikere volt. Kikönyörögtél magadnak egy világító-villogó valamit, aminek borzasztó fénye van. De legalább Apa könnyebben ránk talált :) Mert azt mondta, hogy eljön értünk, nehogy elmenjen az utolsó busz előttünk, meg így ő is megnézheti a tűzijátékot.
3/4 10-re ígérték, alig egy órát késtek, úgyhogy semmiképp nem értünk volna haza busszal. A körülményekhez képest türelmesen vártad a nagy eseményt. Ami szerintem kritikán aluli volt. 5 percig, ha tartott. Mikor az utolsót is fellőtték, meg is kérdezted, hogy ennyi??? Nem csak mi éreztük úgy, hogy ezért kár volt várni egy órát, hanem a mellettünk lévő társaság egyik fele szedelődzködött, és kérdezték a többieket, hogy ti nem jöttök? Mire ők: mi megvárjuk a tűzijátékot... :D
Szóval mi úgy átlagban 5 évente ellátogatunk a győri búcsúba, de szerintem nem is érdemes gyakrabban.

310.

A múlt héten nem sok említésre méltó esemény történt, főleg, mert délutános voltam...
Aztán szerencsére hamar szombat lett, ami hiphop eltelt valamivel.

Vasárnap a szokásos piaci sétánkat tettük a bolhapiacon. Megint sikerült turiznom neked néhány felsőt, meg nadrágot. Meg magadhoz édesgettél egy pénztárgépet :) amit azóta is előszeretettel veszel elő nap, mint nap.
Hétfőn és kedden nem voltam beszámítható állapotban, mert reggel 6-tól este 6-ig voltam. Addig a Mama vigyázott rád, etetett téged, játszott veled. Nekem ezeken a napokon nem volt se erőm, se kedvem téged nevelni, úgyhogy azt csináltál, amit akartál. De szerencsére nem szárnyalt a fantáziád ezeken a napokon :)

Az előbbieknek köszönhetően szerdán voltam először a konyhában szombat óta, ahol csak gyűlt és gyűlt a mosatlan edény... Még jó, hogy csak 3-an vagyunk és sok a tányérunk :)
Munka után azt sem tudtam, hogy minek álljak előbb neki: mosogassak, főzzek, mosógépet indítsak, szedjem le a szárítóról a ruhákat, rakjak rendet? 3 órakor elrobogtam érted a bölcsibe, ahonnan fél óra volt az 5 perces haza út. Úgy emlékszem későn feküdtem le, és sikerült mindenből egy kicsit csinálnom :)

Csütörtökön arra gondoltam, hogy jó lenne kicsit lemenni a játszira veled, de sajnos nem jutott rá idő :( így be kellett érned egy erkélyes homokozással. Szerintem egyáltalán nem bántad. Voltam a könyvtárban is, ahonnan elhoztam a Zsákbamacska című verses könyvet (Bartos Erika), amiből kb. 8 perc alatt megtanultál egy verset. Megpróbálom majd videóra venni.

Pénteken délelőtt nagyon borús idő volt, úgyhogy azon gondolkodtam, hogy mit is csináljunk majd itthon. Mire hazajöttem, ragyogó napsütés, és elég meleg volt. Azt már tudtam, hogy játszi lesz belőle, de azt még nem, hogy hol és kivel. Aztán a Niki hívott, hogy ráérünk-e, mert szívesen eljönnének. OK! Ez is megoldódott. Elég sokáig lent voltunk a játszin, ahol ti már szépen eljátszottatok egymással, mi meg jót beszélgettünk :) Közben sajnos mindketten megtapasztalhattátok, hogy milyen az, amikor a hinta szájba vág titeket...

Szombaton Apa dolgozott, mi meg egész nap vásárolgattunk, csavarogtunk a Mamával. Aztán csak egy órát aludtál délután, úgyhogy elmentünk ApaMamához is. Az eddigiekhez képest viszonylag nyugisan telt a délután. Persze, most is beszólt neked is meg nekem is, de megvédtem magam! Ami meg neki nem tetszett, és még ő volt felháborodva. Miután jól kiosztottam, megint egész normális lett, úgyhogy lehet, hogy csak az hiányzik neki, hogy néha valaki megmondja neki a frankót... Hazafelé megkérdeztem Apát, hogy haragszik-e mert beszóltam az anyjának, de azt mondta, hogy nem, mert már ideje volt, hogy ne csak neki mondjam, ha valami nem tetszik.

Vasárnap 8-kor keltem fel :) Te meg még az után :) Elmentünk megint a piacra Apának szerszámot kutatni. Talált is egyfélét, meg te is kaptál egy játékot a szokásos helyről. Jövő héten is megyünk! Mondtam Apának, hogy legközelebb vigyünk magunkkal babakocsit is, mert rettentő fárasztó fél percenként fel-le tenni téged. Apa nem rajong az ötletemért, mert ekkora gyereknek nem kell már kocsi, de szerintem még mindig jobb azt tologatni, mint hullafáradtan nézelődni.
Elmentünk még a Lidl-be, meg az ebédért. Elég jól ettél, még a desszertből ettél 1-2 kanállal. Most délutáni szieszta van, te alszol, Apa tévézik, én netezek :) nem sokára megyek robotolni a konyhába, meg vasalni a kánikulában...

309.

Tegnap sajnos véget ért a jó világ, letelt a 16 napos szabadság :(((
Úgy érzem azonban, hogy sikerült jól kihasználnunk az időnket, bár el tudnám képzelni az életemet még 1-2 hétig itthon, de szerintem akkor sem csinálnék mást, vagy többet, mint eddig.
Reggel már izgultam kicsit, mert akárhányszor kérdeztük, hogy várod-e már a bölcsit, mindig nemleges volt a válasz. Mikor felkeltettelek, meg is kérdezted, hogy hova megyünk, és mikor mondtam, hogy menni kell a bölcsibe, mondtad, hogy nem, és a fejedre húztad a takarót. Aztán végig magyaráztam a reggelt, hogy kik várnak a bölcsiben, így viszonylag könnyen és időben el is tudtunk indulni. Még húztam egy kicsit az időt az öltözőben, hogy ne kelljen olyan hamar bemenned, de mégis el kellett búcsúzni tőled. Kaptál egy hatalmas puszit, és már mentél is a csoportba. Megint nem fordultál vissza, így megnyugodtam, hogy nem vágysz vissza. Sóhajtottam egy nagyot, és elindultam haza.
Elindítottam 2x a mosógépet, ki is teregettem, főztem magamnak egy nagy fazék zöldséglevest, aminek több, mint a fele el is fogyott, most pedig hallgatom a déli krónikát, majd lassan készülődök, hogy újra elinduljak a munkahelyemre. Nagyon nem várom és tuti, hogy furcsa lesz újra dolgozni.

Blogspotos bloggal rendelkezőktől szeretném megkérdezni, hogy mi van akkor, ha a blogba feltöltött képek száma eléri az 500-at?
Mert egy albumba csak 500 képet lehet feltölteni, vagy ez kivétel?
Nem lehet többet feltölteni?
Új blogot kell nyitni?
Vagy akkor is lehet folytatni a blogolást, csak akkor nem a blogba, hanem a picasa-ba kell feltölteni a képet és onnan beilleszteni ide?

308.

Hogyan tudtam 2 nap alatt 4-5 kg-tól megszabadulni???
Valószínűleg a Velencei-tavon sikerült beszereznem a calicivírust és ennek segítségével nem nehéz :$
Már pénteken a hazaúton is rosszul éreztem magam, de szombaton már annyira odavoltam, hogy az ágyból is alig tudtam felkelni, pedig muszáj volt, mert a cucc jönni akart kifelé. Délutánra már egész jól voltam, úgyhogy megnyugodtam, hogy megmaradok. Éjjel megint járkáltam a wc-re, ezért vasárnap elmentünk az ügyeletre.
Amikor az orvos megvizsgált és megnyomkodta a hasam, már egész jól éreztem magam, sőt, mire hazaértünk, már éhes is lettem. Mert természetesen péntek óta a kajára gondolni sem bírtam. A Mama főzött fincsi zöldségleves, amiből ettem jó sokat, meg almakompótot, ami valószínűleg rendbe tette a gyomromat. Mondta is az orvos, hogy nem fog 12-24 óránál tovább tartani a folyamat.
Szerencsére már teljesen jól vagyok, de azért tovább tartom a diétát, ami egyáltalán nem fog ártani :)
Azt nem tudom hogyan, de szerencsére csak én kaptam el hármunk közül.

307.

Csütörtökön szintén spontán ötlettől vezérelve, elmentünk a Velencei-tóra strandolni egyet. Még réges régen voltunk ott, motorral, sátorban 3 napot. Most pedig csak egy egész napos pancsolásra mentünk.
Fél 11 volt, mire megérkeztünk. Szerencsére kánikula volt, és hétköznap lévén alig lézengtek a strandon páran. Felállítottuk a félsátrunkat, úszómellényt és úszógumit fújtam és már startoltunk is a vízbe. Az úszómellény az első 5 percben megbukott, mert állandóan elvesztél benne, és nem érezted jól magad a vízben, ezért hanyagoltuk is ezután. Maradt a bébi úszógumi (ez a 2. idén, mert egy már felmondta a szolgálatot), de nagyon jól bevált. A víz sem volt hideg (24 fok volt kiírva, de mi csak a gyerekrészben voltunk, ahol szerintem melegebb volt), az első perctől fogva élveztük a pancsolást. Aztán Apa egyszer csak felkapott úszógumistól és odadobott hozzám. A meglepettségtől ledermedtem, hogy dehát... Aztán elkezdtél hangosan nevetni, sikongatni, így adtad a tudtunkra, hogy jöhet a folytatás :)
Mikor meguntuk (mi) a dobálást, kavicsot gyűjtöttünk a víz alól (nem volt nehéz, mert 70 cm volt a mélysége), te meg átdobáltad a bóján túl. Amikor ez is uncsi lett, akkor meg csak néztük a víz hullámzását, a halak pipálását, ami után néha-néha előbukkant hatalmas csobbanással egy méretes csuka :) Addig maradtunk bent, míg el nem kezdtél vacogni :)
Ekkor ettünk egy ebédhelyettesítőt, majd itt volt az ideje a délutáni alvásnak. Hát ez nagyon nehezen jött össze, biztos beletelt egy órába, mire elaludtál. Apa közben eltűnt, majd azzal a kérdéssel jött vissza, hogy van-e kedvem ottmaradni éjszakára? Na erre végképp nem számítottam, de belementem.
Mivel annyira volt terv nélküli ez a nap, hogy útközben kellett vennünk kést is, hogy tudjunk enni valamit (persze a kés csomagolásának kibontása szintén kést kíván), egyből átfuttattam az agyamon, hogy mennyi mindent kell vennünk ehhez az 1 éjszakához. Kezdődött azzal, hogy elfelejtettem neked bugyit tenni. Így mikor bevásárlásra indultunk, az első utunk egy kínaiba vezetett, ahol bugyi-trikó szettet vettünk neked. Aztán vettünk egy csomó üdítőt (amit még most is iszunk), vacsorának valót (abból lett a reggeli is), tusfürdőt, meg úgy összességében sok apróságot, mert itthon derült ki, hogy a szálláson kívül elköltöttünk 11 ezer forintot...
A kempingben kibéreltünk egy lakókocsit, amit este el is foglaltunk. Utána még mentünk egy pancsolásra, szintén szájkékülésig :) Utána meg sétáltunk egy jó nagyot a parton, amíg elviselhetetlenné nem vált a hisztid. Pl. láttam, hogy elkezdesz szaladni, utánad is szóltam, hogy ne, mert elesel, de rá 1 mp-re elestél, és elég csúnyán összenyomtad az arcod, szemed, kezed. Nem tetted ki esés közben a kezed egyáltalán, úgyhogy teljesen "pofára" sikerült. De ezután sem fogadtál szót, még véletlenül sem.
A lakókocsiban megterítettünk az ágyon és vacsiztunk egy nagyot. Te a sajátodét már fekve és becsukott szemmel fogyasztottad el, a sötét odúban. (Csokis kifli volt a menü, amivel sikerült összekenned az ágyat, én meg ügyesen bele is ültem. Pont úgy néztem ki, mint aki nem ért ki időben a wc-re...) Mégis vacsi után még egy fél órát énekelve szórakoztattál minket (meg a többi kempingezőt). Miután elaludtál, áttettelek a saját ágyadra, ahol úgy éjfélig el is voltál egy szó nélkül. Aztán kezdődött a szokásos buli: szomjas vagy, fáj ez-az, kéred ezt-azt, feküdjek ide, csináljam azt. Végül meguntam a földön üldögélést és lefeküdtem melléd. Az ágy 180 cm hosszú és 50 cm széles lehetett. Itthon a kétszemélyes kanapén nem férsz el egyedül... Nem részletezem, hogy milyen volt az én éjszakám... mert te természetesen aludtál reggelig...
Gondolkodtam rajta, hogy este ki kellene mosnom a nadrágom, de Apa meggyőzött (meg a lustaságom), hogy ráérek reggel kimosni, úgyis megszárad a napon pár perc alatt. Reggel a felhőktől látni se lehetett az eget, ráadásul nagyon hűvös szél is fújt. Kipakoltunk a lakókocsiból és úgy döntöttünk, hogy nem maradunk tovább, mert semmi strandidő formája nem volt az időjárásnak, így inkább kirándultunk egyet.
Elmentünk a közeli Pákozdra, ahol az 1848-as csata emlékhelye van, voltunk a múzeumban is, ahol csak nekünk (mert nem volt más látogató) egy terepasztalon bemutatták a csatát. Sétáltunk sokat az emlékhelyen, ahol éppen nagy beruházás folyik, mert most építik a emlékházat és a tanösvényt, ami szerintünk tuti jó lesz, és jövő februárra készül el. Aztán olyan dolog történt mint még soha: lemerült az akksi a fényképezőgépben, amit én egy tragédiaként éltem meg, ezért nem is mentünk máshová. Mert ha nem örökíthetem meg a helyet, akkor látni sem akarom...
Így aztán fél 12-kor autóba ültünk és elindultunk haza, 2-kor érkeztünk meg. Itthon meg mostunk, főztünk, Apa most edzésen van, te már alszol, és az én szemeim is leragadnak...

Képek ITT!

306.

Tegnap este fürdéskor kipróbáltuk, amit Ilgya ajánlott: papírhajó a fürdőkádban. Gondoltam, majd tök jól eljátszol velük, csináltam egy egész flottát. Erre sikítófrászt kaptál attól, hogy vízre mertem bocsájtani... Mert te a szobában a szőnyegen akartál játszani velük...


Ma délelőtt pedig ezt terveltem ki neked: (egyik blogon láttam, nem találom már, melyiken) papírtörlőre 3 különböző színű filccel rajzoltál, majd utána vízzel, ecsettel elkented, így összemosódtak a színek. Először 10 percig tartott a 3 papírtörlő összemázolása. Aztán kaptál még hármat:


Után meg fogtam egy üres rajzlapot, egy kis pohár vizet, bele egy pár csepp ételszínezéket, és ezzel festetted be a lapot. Meg magadat, meg az asztalt, meg az ágyra is jutott egy kevés. Az eredmény pedig az erkélyen szárad, és majd legközelebb ugyanarra más színnel fog festeni:

305.

Hétfőn reggel 9-kor autóba ültünk és elindultunk Esztergomba. Teljesen spontán történt a dolog, nem készültünk rá semmivel. Komáromban meg is kellett állnunk a Tescónál, hogy vegyünk enni-innivalót, aztán mentünk is tovább.
10 km-rel az úti célunk előtt elaludtál az autóban, és megígértettem Apával, hogy nem keltünk fel. Így amikor megálltunk a Bazilika parkolójában, még vártunk úgy fél órát, hogy magadtól ébredj fel. Ezután belevetettük magunkat a kirándulásba.
Nem nagyon tudok leírni semmit, mert az, hogy "nagyon szép" nem elég rá, szebben meg nem tudom részletezni. Még itthon kérdeztem is Apától, hogy csak megnézzük a Bazilikát és jövünk is haza? De kitöltötte az egész napunkat. Fél 6-ra értünk haza. A lépcsőn már úgy cipeltetted magadat, mert nagyon elfáradtam...
Aztán amikor a Tündi felhívott, hogy lemegyünk-e a játszira velük, egyből felpattantál, hogy menjünk homokozni! Úgyhogy este 8-ig még játszottunk is (nem mintha nem dáradtam volna el amúgy is eléggé...).

Itt vannak a képek!

304.

Péntek:

• délután lementünk a játszira, ahol nem először jártunk. Megérkezésünkkor már jó páran voltak ott, főleg nagyobb gyerekek (5-8 évesek), akiket eddig mindig láttunk itt.
  Volt 3 kislány, akik nagyon jól elvoltak egymással. Sustorogtak, titkokat beszéltek meg egymással. Észrevetted őket és csatlakozni akartál hozzájuk. Mikor valamelyikük észrevette, hogy közeledsz, akkor gyorsan felmásztak a mászóka tetejére (vagy épp le onnan) és ott folytatták a titkolózást. Persze mire te odaértél hozzájuk újra, eltelt vagy 2 perc. Aztán megunták a szaladgálást és leléptek valahová.
  Ezután te észrevettél 3 kisfiút, akik labdáztak. Mindegyiknek volt saját labdája és egyszerre próbálták egyfelé elrúgni, majd szaladtak utána. "Csatlakoztál" hozzájuk: vagyis futottál utánuk, közben hangosan kacagtál. Egyszer csak odaszaladtál hozzám, és azt mondtad: Anya, focizok! Én meg mosolyogtam, hogy neked ez is mennyire tetszik...
  Amikor meguntad az utánuk szaladást, észrevetted, hogy visszajöttek az előbbi lányok, akik bementek egy elkerített salakos pályára. Az ajtaja reteszes zárral csukódott, de a kerítés el is volt szakadva, így simán ki-be lehetett rajta menni. A 3 lány ott bent tanácsoztak, amikor odatotyogott az egyiknek a kishúga, akivel előzőleg eljátszottál a homokozóban. Őt beengedték az ajtón, de amikor te is odaértél, előtted becsukták, meg be is zárták. Te meg csak álltál ott és néztél befelé... A kishúg ki akart jönni, ezért kinyitották neki az ajtót, te meg addig belógtál. Ők ezt észrevették, és kiküldtek.
  Azt se tudtam, hogy mitévő legyek, mert ha rájuk szólok, hogy engedjenek be téged, azzal sem oldom meg a helyzetet, mert nem csak bemenni akartál, hanem azokkal a "nagy lányokkal" játszani. Valószínű, hogy ha szólok, akkor elmennek onnan és te meg úgyse maradtál volna egyedül a pályán. Meg nem nagyon szeretem, ha közbe kell avatkozni a játékba, de ha úgy látom, akkor én úgyis szóvá teszem a dolgot. Nem tűröm, ha más gyerek a te szemedbe szórja a homokot, de ha te vagy a "ludas", akkor te rád is szólok!
  A konfliktus végül azzal oldódott meg, hogy összeszedték magukat, és hazamentek. Szerencsére, mert nagyon sajnáltalak volna a továbbiakban.

Szombat:

• a Mama meg az Apa kitalálta, hogy menjünk el a bolhapiacra. El is mentünk, csakhogy nem volt. Apa ment tovább az úton és az állatkert előtt fordult meg. Mivel úgyis be volt tervezve már régóta, úgy döntöttünk, hogy irány az állatkert! Csak 1 órát várnunk kellett még nyitásig... Addig hazajöttünk, és összeszedtük a Veszprémben megmaradt etetőnket.
  Szerencsére nem is volt túl meleg az idő, pont állatkerti sétához való volt:napsütés, kicsi szél, elviselhető hőfok :) Én már alig vártam, hogy megetethessem a zsiráfokat, mert ez eddig valahogy kimaradt az életemből...Végül sor került erre is, és nagyon boldog voltam! A földikutyáknál jártunk már (ez úgy a 3/4 részt jelenti), amikor a fényképezőgépem beesett közéjük! A szívem kihagyott 1-2 ütemet, hogy mostmilesz? Én simán bemásztam volna közéjük, mert hát földikutyák... de szerencsére a Mama meg Apa jobban észnél volt és kerítettek egy hosszú botot, amivel Apa ki tudta horgászni a zsinórjánál fogva. Még jó, hogy mégsem vettem le róla a zsinórt, ahogy még itthon elterveztem, és még jó, hogy nem mondjuk az örvös medvék közé esett be a gépem...
  Amúgy nem is igazán a gépet sajnáltam (persze azt is, mert drága volt, meg tuti hallgattam volna pár hónapig a "bezzeg"-eket), hanem az addigra elkattintott 200 képet...
• Most, hogy már van összehasonlítási alapom, szerintem a győri állatkert sokkal jobb, mint a veszprémi, szerintem állat is többféle van, igaz a területe jelentősen kisebb, de jobban áttekinthető. A belépő ára is többe kerül, már neked is kellett jegyet venni, és a csemegét sem lehet üdülési csekkel fizetni, míg a veszprémi ez így volt (itt 4300 ft volt négyünknek, ott 4200 ft -hű ott egy százassal jobb a helyzet- a csemege 300 ft volt, a győriben fele akkorát adtak ugyanannyiért). Mindent összevetve, elfogultság nélkül merem leírni, hogy a győri állatkert jobban tetszett!
• ebédre a Mamához voltunk hivatalosak, ahol jól teletömtük a hasunkat, és ahol te nem akartál elaludni, ezért volt már fél 5, mire sikerült áténekelnem téged az álomvilágba. Aludtál aztán 2 órát és még ezután mentünk le a játszira.
• egy új játszóteret adtak át nem régen, tőlünk nem messze, és úgy gondoltam, hátha ott jobb lesz, mint az előbb említetten. Mikor odaértünk, láttam, hogy itt is csoportosulásban vannak a gyerekek, és megint csak nálad idősebbek. Természetesen pont az a mászóka tetszett neked is, ahol már jelen volt egy 2 tagú banda (6 és 3 évesek). És "természetesen" ők nem engedtek téged felmászni. Te meg udvariasan nem is másztál fel. Amíg én meg nem jelentem, és megkérdeztem az egyik gyerektől (lány volt!), hogy mi a probléma. Végül normálisra kapcsolt a kiscsaj, úgyhogy felmászhattál, aminek nagyon örültél. Sőt, együtt mentetek csúszdázni is. Aztán ők elindultak a csúszdán felmászni (ahol le kell csúszni), és ettől az én hajam amúgy égnek áll. Meg elkezdtek lökdösődni, meg durvulni.
  Aztán szerencsére jobbnak találtad, ha visszamész az előző mászókához, ahol az említett bandatagok nagyobb tesói bandáztak. Szintén a lány (!) hangosan megjegyezte, hogy -X.Y. el akarják foglalni a bázisunkat, csinálj már valamit! Mire a fiú azt mondta, hogy -Kit érdekel? és leugrott a mászókáról. Ezek talán már egy különös populáció aggyal és ésszel is rendelkező egyedei lehetnek. Legalábbis remélem nagyon, hogy kinövik ezt a gyerekek egy idő után. Leginkább pedig azt remélem, hogy te nem is leszel ilyen... Naív vagyok???

Vasárnap:

• újra próbálkoztunk a bolhapiacon, ezúttal sikerrel. Apának a tarisznyájához kerestünk szíjnak valót. Sikerült is neki, ráadásul attól az árustól, akitől egyébként eddig is vettünk már ezt-azt, és nem "bolhás" (na jó, összesen 2x vettünk nála valamit -pénztárca, derékszíj). Meg jutott neked is egy trikó-rövidnadrág együttes, amit felesben mi, meg a Mama vett. Aztán Apa talált magának egy extra giccses kést vagy tőrt, meg egy veretes szíjat. Meg "ismerőstől" (egy utcában lakunk) vettünk neked 3 felsőt a bölcsibe, meg egy horgászós játékot, komoly 100 ft-ért. Nem is az ára vicces, hanem az, hogy jó állapotú is, és állítom értékeled annyira (sőt, többre is), mint a nem_is_tudom_milyen_drága cuccokat.
• ebéd megint a Mamánál. Megint jól laktunk nála, szegényt jól le is fárasztottad, szerintem megkönnyebbült, hogy eljöttünk végre :)
  

Állatkerti ringlispíl - ez állítom, akkor is itt volt, amikor én voltam akkora, mint te... az állapota erre utal... ilyen ócska játékra nem emlékszem, hogy valahol is láttam volna... én tuti nem álltam volna ki vele égetni magam...:

Ez a kép a héten készült, játék házi készítésű játékkal. Hozzávalók: polifoam, térképtű, hajgumi. Játékszabály nincs, nem is kell, mert úgyse tartottad be :)

Képek tovább töltve ITT!!!