313.

Hétfő: a bölcsibe 5 perccel később indultam. A Szilvi néni azzal fogadott, hogy pár perce már majdnem sírva kérdezted tőle, hogy nem jön értem az anyukám? itt fogok maradni? ... majdnem elbőgtem magam...
A délután elég sírósra sikeredett :( Főznöm is kellett, mosogatni, teregetni, ezért nagyon kevés időt töltöttem veled :(( Aztán mikor ezekkel végeztem, ledőltem a kanapéra és elbólintottam. Te meg közben fel-le mászkáltál rajtam keresztül. Aztán mikor már nagyon-nagyon nyűgös voltál, elvittelek fürödni. Onnan aztán percenként kimásztál, meg kipacsáltad a vizet, ezért hamarosan befejezted a fürdést. Mikor töröltelek meg, elkérted a kacsát, amivel a vízben szoktál játszani. Én meg elmagyaráztam, hogy a kacsa csak a fürdőben érzi jól magát, a szobában nem tud fürödni, úgyhogy marad. Hát te nem így gondoltad... Egy jó fél órás hiszti vette kezdetét, amit a beteg Apa és a hullafáradt Anya nehezen tolerált :( Kezdődött a kacsával, aztán folytatódott azzal, hogy mennyire fáj a pocakod, és éhes is vagy, meg különben is Apa elvette a takaródat... Nehezen sikerült elaludnod. Szerintem nagyon fáradt voltál.
Éjjel egyszer fent voltál, és sírva kérdezted Apától, hogy hol van az anyukám? Aztán hamar vissza is aludtál. Feltűnt, hogy szinte mindig délelőttös műszakos héten ébredsz fel éjjel, amikor amúgy is korán kellene kelnem... :)

Kedd: ma korábban mentem érted a bölcsibe :) természetesen minden nap viszem a babakocsit. Merném nem vinni... !
Hazafelé elmentünk a henteshez, meg elindultunk a zöldségeshez, de oda már nem érkeztünk meg (nem is volt nyitva), mert történt egy sajnálatos dolog. Először is, te mindig belül mész az iskola falánál, én meg kívül a járdán, és mindig integetünk, köszönünk egymásnak. Most is így volt, csak mögötted ment egy utcabeli pasas, tolta a biciklijét. Nem akart kikerülni téged, megvárta, míg az út végére érsz. Csakhogy egy lépéssel az út vége előtt, hátranéztél, és úgy megijedtél tőle, hogy úgy rohantál oda hozzám sírva, hogy alig tudtalak megvigasztalni. Aztán egy öreg néni leállított, hogy miért sírsz? Elmeséltem neki a történetet, ő meg belekezdett egy másikba. Közben ott álltál mellettem, én már mentem volna, de a mami még mindig mesélt. Egyszer csak keserves sírásba kezdtél, én meg felkaptalak és ijedten kérdeztem, hogy miért sírsz? Nehezen értettem, de azt mondtad, hogy megcsípett a szúnyog. Erre elszállt onnan egy méhecske. Hát gyorsan elindultunk haza, kb. 1 perc alatt otthon voltunk. Nem is látszott semmi az ujjadon. Itthon gyorsan adtam egy fél adag kalciumot, fenistil gélt, meg cseppet. Pár perc múlva azért megdagadt az ujjadon a csípés helye, de néhány percnél nem tartott tovább. Mondtad persze, hogy fáj (tudtam anélkül is), de megvigasztaltad magadat, hogy de nem baj, mert meggyógyul mindjárt.
Elindultunk a Mamához, de az alattunk lakó leszólított engem, beszélgetni akart. Megint ott álldogáltál mellettem szépen, majd egy idő után megint keserves zokogásban törtél ki. Megijedtem, hogy már megint megcsípett valami??? Szerencsére nem, csak ott sündörgött körülötted egy másik méhecske. Ezzel az ürüggyel végre el tudtunk szabadulni a szomszédtól. Amíg mentünk a Mamához, kb.10 méhecske megkörnyékezett. Már én is nagyon megijedtem, hogy mi a fene van? Nem tudtunk másra gondolni, csak arra, hogy a babádnak a takarója izgatta fel őket, mert narancsszínű, élénk mintás volt. A Mama otthon adott egy másik takarót a babádnak, a tolókát meg bekente ecettel, hogy ne jöjjenek ránk a méhek. Hazafelé már nem jött egy se, de így is találkoztunk egypárral útközben :$
Amúgy mit csinálnak a méhek az autók hűtőrácsa körül??? Mert sok autónál láttunk ilyet...
Este míg elrendeztem a konyhát, betettelek fürödni. Kértem, hogy ne pacsálj, és ne szökj meg. Mintha a falnak beszélnék... Tiszta víz volt a fürdő, és egyszer még mosogatás közben kirohantál hozzám és rám kiáltottál. Úgy megijedtem, hogy csak na. Ma törölközés közben megint elkérted a kacsát, de ma odaadtam, és azzal meg az üres üvegeddel aludtál el, 8 óra előtt.

312.

Péntek délelőtt elmentünk a Mama munkahelyére a lakáskulcsomért, mert egyik nap, mikor itt volt, felmarkolta az övével együtt és nála maradt. A munkahelyén körbevezetett téged, meg mutogatott mindenkinek. Természetesen félénk voltál, amit senki nem volt hajlandó megérteni... Az egyik munkatársa még a babádat is elvette, mert gondolta jól megviccel. Hát, máig mondogatod párás szemekkel, hogy elvette a néni a babámat...miért?
Nem voltunk ott sokáig, mégis 2 órás program kerekedett belőle :)
Délután Anitával közös játszóterezést terveztünk, de a játszótér még nem készült el. Azért nem maradtatok játék nélkül, mert szerencsére van 1-2 még azon kívül a szűkebb-tágabb környezetünkben. Te is bicajjal mentél, mert a Csenge is. Mikor odaértünk, viszonylag gyorsan oldódtál, úgyhogy nem kellett végig követnem téged. Tudtunk Anitával is pár szót beszélgetni, de ez tényleg csak pár szó volt, mert nekiálltatok bicajozni, úgyhogy felosztottuk a játszit hármunk között, és úgy álltunk őrségben. CsengusApa egyedül, mi azért cseverésztünk közben :) Sajnos, hamar elment az idő, úgyhogy készülődtünk haza. Viszonylag könnyen ment a hazaút is. Még este elmentünk boltba is, majd kettesben tértünk nyugovóra, ugyanis Apa házon kívül töltötte az estét, verseny előkészület címén. Fél 1-kor azért hazajött.

Szombaton délelőtt elindultunk a piacra, de elkezdett esni az eső, így csak én mentem, ti meg hazajöttetek Apával az autóért, majd eljöttetek elém. Aztán elmentünk a Mamához a munkahelyére, mert nem volt telefontöltője. Mikor hazaértünk, feltettem a húslevest főni, meg elindítottam a mosógépet, aztán Apa megkérdezte, hogy elmennénk-e vele ApaMamához. Ezért aztán elindultunk, és legalább volt ürügyünk, hogy miért nem maradunk sokáig. Ennyi elég is volt.
Alvás után (fél 2-fél 5-ig) megbeszéltünk a Nikiékkel egy randit, de mivel a környéken jártak, így út közben felvettek minket. Náluk aztán volt ereszd-el-a-hajamat! Sikongatás, ugrálás. labdázás, veszekedés, hiszti, miegymás. De jó volt végre újra csacsogni. És megint megállapítottuk, hogy egyikőtök sem különb a másiknál. A randi végén futva közelítettük meg a buszt, pedig ráértünk volna másfél perccel is később kimenni :)
Apa megint házon kívül volt, de éjjel megint hazaért :)

Vasárnap mire felkeltem (fél 7), Apa már nem volt itthon. Elment megint versenyt előkészíteni. Adtam neked reggelit, meg kicsit játszottunk is, aztán nekiálltam a szoba rendbetételének. Először kiürítettem a porszívót, de múlt héten is ezzel kezdtem, mégis volt benne anyag rendesen :$ Felporszívóztam mindkét szobát, aztán megérkezett Apa. Elmentünk neki boltba, aztán ő is elment a versenyre, meg mi is a Mamával a szokásos vasárnapi piacozásra. Csak most bicajjal.
Találkoztunk útközben a Nikiékkel, akik már hazafelé tartottak. Neked akartam játszós ruhát venni, de igaza volt a Nikinek, hogy már szinte semmi nem volt. Ahogy lődörögtünk, megláttam egy nagyon aranyos babakocsit. Már egy ideje beszélgetjük, hogy azt kéne kapnod karácsonyra, mert amit a Tündi adott, azt ők többet használják, mint te... De annak a babakocsinak nem láttam, hogy van-e tolókarja egyáltalán? A Mama mondta, hogy sétáljunk arrébb és megkérdezi. Így is lett, volt tolókája, de valami el volt rajta pattanva, ezért a Mama jobbnak látta, ha otthagyjuk. Sajnáltam nagyon. Aztán pár sorral beljebb megláttam egy sokkal jobb babakocsit, amit te egyből ki is próbáltál (vagyis a babád), és közölted, hogy ez jó lesz a babámnak (elindulás előtt egy éppen olyat láttam a teszveszen...). Eladót nem láttunk sehol, úgyhogy tovább mentünk. Közben találkoztunk a Zorka Mamával, Papával. Míg velük beszélgettünk, elhúzott mellettünk egy kislány, az elsőnek kinézett babakocsiival. Még jobban sajnáltam. Mentünk még néhány kört, majd visszamentünk a másik kocsiért. Addigra az eladók szinte mindent összepakoltak, de szerencsére a babakocsi még meg volt. A Mama lealkudta az árát, majd fogtuk a zsákmányt és eljöttünk haza. A Mama átvállalta a kocsi rendbetételét, mi meg hazajöttünk. Fél 2-kor elaludtál játék közben. Fél 5 után jött át a Mama, még mindig aludtál. Felkeltettelek, és rátapadtál a babakocsira, és estig azzal játszottál. Én meg rettentő boldog vagyok, hogy tetszik :)
Amúgy reggelire ettél egy csokis kiflit (croisson, vagy mi a szösz), indulás előtt egy fél kígyóuborkát, a piacon sikongattál, hogy éhes vagyok, kérek szépen reggelit (fél 11-kor), aztán a Mama vett neked egy kürtős kalácsot, aminek nagy részét mi ettük meg. És legközelebb ébredés után ettél. Akkor egy egész tányér húslevest, teli répával meg tésztával, utána egy fél tányér csilis babot, rizzsel, meg egy pár falat sárgadinnyét. Egy órával később evett Apa vacsorát, akkor ettél egy fél kiflit, majd egy fél óra múlva egy fél paradicsomot. Mikor én ettem, megint majszoltál a kifliből egy keveset.

311.

Hétfőn a romeltakarításé volt a főszerep... :( 7 óra volt, mire a konyhában elfogyott a szennyes edény, és a szobában is viszonylag rend volt. Ezután pancsi, vacsi, és az alvás jött.

Kedden este 6-ig kellett maradni, úgyhogy erre a napra csak a fürdés és a vacsi maradt. Mi még Apával elmentünk a tescóba, hogy ne 19.-én kelljen nyomorogni. Így legalább 18.-án nyomorogtunk :)

Szerdán csak 2-ig voltam, de annyira hosszú volt így is a nap, hogy mikor itthon először vízszintbe kerültem, már csukódtak is le a szemeim. Fél 9-kor veled együtt kidőltem.

Csütörtökre Szombathelyre készültünk Mamástól, de sajnos le kellett fújni a programot. Éjjel kb. 16x voltál fent, állandóan nyafogtál valamiért: szomjas voltál, fogjam a kezed, engedjem el, takarjalak be, most meg ki... Én 5-kor keltem fel, akkor már meleg volt a homlokod, enyhe hőemelkedésed volt. Apa addigra lázas lett :( Te délelőttre kiheverted a nyűglődést, Apa egész nap betegeskedett.
Délelőtt elmentünk boltba, jó 1 órába telt, hogy Apa tudjon pihenni. Alig, hogy kinyitottam az ajtót, megint elkezdtél visítani, ezzel is jelezve, hogy megjöttünk.
Amíg a leves elhűlt, lementünk a ház elé labdázni. Az egy dolog, hogy 1 nm-en 2 kiló kutyaszar termett, utána meg az egyik okos lakó kidobott egy égő cigicsikket a járdára, fél méterre tőled. Hogy lehet valaki akkora paraszt, hogy látja, hogy ott játszik egy gyerek, de kidobja a csikket??? Nem telik neki hamutartóra??? Én is dohányoztam, de egyszer nem dobtam ki az ablakon semmit...


Délutánra beígértem neked, hogy elmegyünk a búcsúba. Ebéd után aludtunk mindannyian egy jó nagyot, majd kettesben el is indultunk. Busszal mentünk, meg azzal is akartunk hazajönni. Ott egy csomó bóvli árust, és rosszabbnál rosszabb állapotú körhintákat, meg játékokat láttam. Tettünk 1-2 kört, mire jól átgondoltam, mire engedlek felülni... Először egy űrhajóba ültél. Szerintem elég gyorsan ment, de neked nagyon tetszett. Aztán beültünk közösen egy dodzsembe. Próbáltam kerülni az ütközést, mert mostanában nagyon félős-ijedős vagy. Aztán egyszer hátulról belénk jöttek, te meg alig bírtad a nevetést, meg a sikongatást abbahagyni. Utána már nem kerültük az ütközést. Még a hangosbemondóban is ránk szóltak, hogy "kisgyerekesek kerüljék el az ütközéseket". Később újra mentünk egy menetet, szintén nagy sikere volt. Kikönyörögtél magadnak egy világító-villogó valamit, aminek borzasztó fénye van. De legalább Apa könnyebben ránk talált :) Mert azt mondta, hogy eljön értünk, nehogy elmenjen az utolsó busz előttünk, meg így ő is megnézheti a tűzijátékot.
3/4 10-re ígérték, alig egy órát késtek, úgyhogy semmiképp nem értünk volna haza busszal. A körülményekhez képest türelmesen vártad a nagy eseményt. Ami szerintem kritikán aluli volt. 5 percig, ha tartott. Mikor az utolsót is fellőtték, meg is kérdezted, hogy ennyi??? Nem csak mi éreztük úgy, hogy ezért kár volt várni egy órát, hanem a mellettünk lévő társaság egyik fele szedelődzködött, és kérdezték a többieket, hogy ti nem jöttök? Mire ők: mi megvárjuk a tűzijátékot... :D
Szóval mi úgy átlagban 5 évente ellátogatunk a győri búcsúba, de szerintem nem is érdemes gyakrabban.

310.

A múlt héten nem sok említésre méltó esemény történt, főleg, mert délutános voltam...
Aztán szerencsére hamar szombat lett, ami hiphop eltelt valamivel.

Vasárnap a szokásos piaci sétánkat tettük a bolhapiacon. Megint sikerült turiznom neked néhány felsőt, meg nadrágot. Meg magadhoz édesgettél egy pénztárgépet :) amit azóta is előszeretettel veszel elő nap, mint nap.
Hétfőn és kedden nem voltam beszámítható állapotban, mert reggel 6-tól este 6-ig voltam. Addig a Mama vigyázott rád, etetett téged, játszott veled. Nekem ezeken a napokon nem volt se erőm, se kedvem téged nevelni, úgyhogy azt csináltál, amit akartál. De szerencsére nem szárnyalt a fantáziád ezeken a napokon :)

Az előbbieknek köszönhetően szerdán voltam először a konyhában szombat óta, ahol csak gyűlt és gyűlt a mosatlan edény... Még jó, hogy csak 3-an vagyunk és sok a tányérunk :)
Munka után azt sem tudtam, hogy minek álljak előbb neki: mosogassak, főzzek, mosógépet indítsak, szedjem le a szárítóról a ruhákat, rakjak rendet? 3 órakor elrobogtam érted a bölcsibe, ahonnan fél óra volt az 5 perces haza út. Úgy emlékszem későn feküdtem le, és sikerült mindenből egy kicsit csinálnom :)

Csütörtökön arra gondoltam, hogy jó lenne kicsit lemenni a játszira veled, de sajnos nem jutott rá idő :( így be kellett érned egy erkélyes homokozással. Szerintem egyáltalán nem bántad. Voltam a könyvtárban is, ahonnan elhoztam a Zsákbamacska című verses könyvet (Bartos Erika), amiből kb. 8 perc alatt megtanultál egy verset. Megpróbálom majd videóra venni.

Pénteken délelőtt nagyon borús idő volt, úgyhogy azon gondolkodtam, hogy mit is csináljunk majd itthon. Mire hazajöttem, ragyogó napsütés, és elég meleg volt. Azt már tudtam, hogy játszi lesz belőle, de azt még nem, hogy hol és kivel. Aztán a Niki hívott, hogy ráérünk-e, mert szívesen eljönnének. OK! Ez is megoldódott. Elég sokáig lent voltunk a játszin, ahol ti már szépen eljátszottatok egymással, mi meg jót beszélgettünk :) Közben sajnos mindketten megtapasztalhattátok, hogy milyen az, amikor a hinta szájba vág titeket...

Szombaton Apa dolgozott, mi meg egész nap vásárolgattunk, csavarogtunk a Mamával. Aztán csak egy órát aludtál délután, úgyhogy elmentünk ApaMamához is. Az eddigiekhez képest viszonylag nyugisan telt a délután. Persze, most is beszólt neked is meg nekem is, de megvédtem magam! Ami meg neki nem tetszett, és még ő volt felháborodva. Miután jól kiosztottam, megint egész normális lett, úgyhogy lehet, hogy csak az hiányzik neki, hogy néha valaki megmondja neki a frankót... Hazafelé megkérdeztem Apát, hogy haragszik-e mert beszóltam az anyjának, de azt mondta, hogy nem, mert már ideje volt, hogy ne csak neki mondjam, ha valami nem tetszik.

Vasárnap 8-kor keltem fel :) Te meg még az után :) Elmentünk megint a piacra Apának szerszámot kutatni. Talált is egyfélét, meg te is kaptál egy játékot a szokásos helyről. Jövő héten is megyünk! Mondtam Apának, hogy legközelebb vigyünk magunkkal babakocsit is, mert rettentő fárasztó fél percenként fel-le tenni téged. Apa nem rajong az ötletemért, mert ekkora gyereknek nem kell már kocsi, de szerintem még mindig jobb azt tologatni, mint hullafáradtan nézelődni.
Elmentünk még a Lidl-be, meg az ebédért. Elég jól ettél, még a desszertből ettél 1-2 kanállal. Most délutáni szieszta van, te alszol, Apa tévézik, én netezek :) nem sokára megyek robotolni a konyhába, meg vasalni a kánikulában...

309.

Tegnap sajnos véget ért a jó világ, letelt a 16 napos szabadság :(((
Úgy érzem azonban, hogy sikerült jól kihasználnunk az időnket, bár el tudnám képzelni az életemet még 1-2 hétig itthon, de szerintem akkor sem csinálnék mást, vagy többet, mint eddig.
Reggel már izgultam kicsit, mert akárhányszor kérdeztük, hogy várod-e már a bölcsit, mindig nemleges volt a válasz. Mikor felkeltettelek, meg is kérdezted, hogy hova megyünk, és mikor mondtam, hogy menni kell a bölcsibe, mondtad, hogy nem, és a fejedre húztad a takarót. Aztán végig magyaráztam a reggelt, hogy kik várnak a bölcsiben, így viszonylag könnyen és időben el is tudtunk indulni. Még húztam egy kicsit az időt az öltözőben, hogy ne kelljen olyan hamar bemenned, de mégis el kellett búcsúzni tőled. Kaptál egy hatalmas puszit, és már mentél is a csoportba. Megint nem fordultál vissza, így megnyugodtam, hogy nem vágysz vissza. Sóhajtottam egy nagyot, és elindultam haza.
Elindítottam 2x a mosógépet, ki is teregettem, főztem magamnak egy nagy fazék zöldséglevest, aminek több, mint a fele el is fogyott, most pedig hallgatom a déli krónikát, majd lassan készülődök, hogy újra elinduljak a munkahelyemre. Nagyon nem várom és tuti, hogy furcsa lesz újra dolgozni.

Blogspotos bloggal rendelkezőktől szeretném megkérdezni, hogy mi van akkor, ha a blogba feltöltött képek száma eléri az 500-at?
Mert egy albumba csak 500 képet lehet feltölteni, vagy ez kivétel?
Nem lehet többet feltölteni?
Új blogot kell nyitni?
Vagy akkor is lehet folytatni a blogolást, csak akkor nem a blogba, hanem a picasa-ba kell feltölteni a képet és onnan beilleszteni ide?

308.

Hogyan tudtam 2 nap alatt 4-5 kg-tól megszabadulni???
Valószínűleg a Velencei-tavon sikerült beszereznem a calicivírust és ennek segítségével nem nehéz :$
Már pénteken a hazaúton is rosszul éreztem magam, de szombaton már annyira odavoltam, hogy az ágyból is alig tudtam felkelni, pedig muszáj volt, mert a cucc jönni akart kifelé. Délutánra már egész jól voltam, úgyhogy megnyugodtam, hogy megmaradok. Éjjel megint járkáltam a wc-re, ezért vasárnap elmentünk az ügyeletre.
Amikor az orvos megvizsgált és megnyomkodta a hasam, már egész jól éreztem magam, sőt, mire hazaértünk, már éhes is lettem. Mert természetesen péntek óta a kajára gondolni sem bírtam. A Mama főzött fincsi zöldségleves, amiből ettem jó sokat, meg almakompótot, ami valószínűleg rendbe tette a gyomromat. Mondta is az orvos, hogy nem fog 12-24 óránál tovább tartani a folyamat.
Szerencsére már teljesen jól vagyok, de azért tovább tartom a diétát, ami egyáltalán nem fog ártani :)
Azt nem tudom hogyan, de szerencsére csak én kaptam el hármunk közül.

307.

Csütörtökön szintén spontán ötlettől vezérelve, elmentünk a Velencei-tóra strandolni egyet. Még réges régen voltunk ott, motorral, sátorban 3 napot. Most pedig csak egy egész napos pancsolásra mentünk.
Fél 11 volt, mire megérkeztünk. Szerencsére kánikula volt, és hétköznap lévén alig lézengtek a strandon páran. Felállítottuk a félsátrunkat, úszómellényt és úszógumit fújtam és már startoltunk is a vízbe. Az úszómellény az első 5 percben megbukott, mert állandóan elvesztél benne, és nem érezted jól magad a vízben, ezért hanyagoltuk is ezután. Maradt a bébi úszógumi (ez a 2. idén, mert egy már felmondta a szolgálatot), de nagyon jól bevált. A víz sem volt hideg (24 fok volt kiírva, de mi csak a gyerekrészben voltunk, ahol szerintem melegebb volt), az első perctől fogva élveztük a pancsolást. Aztán Apa egyszer csak felkapott úszógumistól és odadobott hozzám. A meglepettségtől ledermedtem, hogy dehát... Aztán elkezdtél hangosan nevetni, sikongatni, így adtad a tudtunkra, hogy jöhet a folytatás :)
Mikor meguntuk (mi) a dobálást, kavicsot gyűjtöttünk a víz alól (nem volt nehéz, mert 70 cm volt a mélysége), te meg átdobáltad a bóján túl. Amikor ez is uncsi lett, akkor meg csak néztük a víz hullámzását, a halak pipálását, ami után néha-néha előbukkant hatalmas csobbanással egy méretes csuka :) Addig maradtunk bent, míg el nem kezdtél vacogni :)
Ekkor ettünk egy ebédhelyettesítőt, majd itt volt az ideje a délutáni alvásnak. Hát ez nagyon nehezen jött össze, biztos beletelt egy órába, mire elaludtál. Apa közben eltűnt, majd azzal a kérdéssel jött vissza, hogy van-e kedvem ottmaradni éjszakára? Na erre végképp nem számítottam, de belementem.
Mivel annyira volt terv nélküli ez a nap, hogy útközben kellett vennünk kést is, hogy tudjunk enni valamit (persze a kés csomagolásának kibontása szintén kést kíván), egyből átfuttattam az agyamon, hogy mennyi mindent kell vennünk ehhez az 1 éjszakához. Kezdődött azzal, hogy elfelejtettem neked bugyit tenni. Így mikor bevásárlásra indultunk, az első utunk egy kínaiba vezetett, ahol bugyi-trikó szettet vettünk neked. Aztán vettünk egy csomó üdítőt (amit még most is iszunk), vacsorának valót (abból lett a reggeli is), tusfürdőt, meg úgy összességében sok apróságot, mert itthon derült ki, hogy a szálláson kívül elköltöttünk 11 ezer forintot...
A kempingben kibéreltünk egy lakókocsit, amit este el is foglaltunk. Utána még mentünk egy pancsolásra, szintén szájkékülésig :) Utána meg sétáltunk egy jó nagyot a parton, amíg elviselhetetlenné nem vált a hisztid. Pl. láttam, hogy elkezdesz szaladni, utánad is szóltam, hogy ne, mert elesel, de rá 1 mp-re elestél, és elég csúnyán összenyomtad az arcod, szemed, kezed. Nem tetted ki esés közben a kezed egyáltalán, úgyhogy teljesen "pofára" sikerült. De ezután sem fogadtál szót, még véletlenül sem.
A lakókocsiban megterítettünk az ágyon és vacsiztunk egy nagyot. Te a sajátodét már fekve és becsukott szemmel fogyasztottad el, a sötét odúban. (Csokis kifli volt a menü, amivel sikerült összekenned az ágyat, én meg ügyesen bele is ültem. Pont úgy néztem ki, mint aki nem ért ki időben a wc-re...) Mégis vacsi után még egy fél órát énekelve szórakoztattál minket (meg a többi kempingezőt). Miután elaludtál, áttettelek a saját ágyadra, ahol úgy éjfélig el is voltál egy szó nélkül. Aztán kezdődött a szokásos buli: szomjas vagy, fáj ez-az, kéred ezt-azt, feküdjek ide, csináljam azt. Végül meguntam a földön üldögélést és lefeküdtem melléd. Az ágy 180 cm hosszú és 50 cm széles lehetett. Itthon a kétszemélyes kanapén nem férsz el egyedül... Nem részletezem, hogy milyen volt az én éjszakám... mert te természetesen aludtál reggelig...
Gondolkodtam rajta, hogy este ki kellene mosnom a nadrágom, de Apa meggyőzött (meg a lustaságom), hogy ráérek reggel kimosni, úgyis megszárad a napon pár perc alatt. Reggel a felhőktől látni se lehetett az eget, ráadásul nagyon hűvös szél is fújt. Kipakoltunk a lakókocsiból és úgy döntöttünk, hogy nem maradunk tovább, mert semmi strandidő formája nem volt az időjárásnak, így inkább kirándultunk egyet.
Elmentünk a közeli Pákozdra, ahol az 1848-as csata emlékhelye van, voltunk a múzeumban is, ahol csak nekünk (mert nem volt más látogató) egy terepasztalon bemutatták a csatát. Sétáltunk sokat az emlékhelyen, ahol éppen nagy beruházás folyik, mert most építik a emlékházat és a tanösvényt, ami szerintünk tuti jó lesz, és jövő februárra készül el. Aztán olyan dolog történt mint még soha: lemerült az akksi a fényképezőgépben, amit én egy tragédiaként éltem meg, ezért nem is mentünk máshová. Mert ha nem örökíthetem meg a helyet, akkor látni sem akarom...
Így aztán fél 12-kor autóba ültünk és elindultunk haza, 2-kor érkeztünk meg. Itthon meg mostunk, főztünk, Apa most edzésen van, te már alszol, és az én szemeim is leragadnak...

Képek ITT!

306.

Tegnap este fürdéskor kipróbáltuk, amit Ilgya ajánlott: papírhajó a fürdőkádban. Gondoltam, majd tök jól eljátszol velük, csináltam egy egész flottát. Erre sikítófrászt kaptál attól, hogy vízre mertem bocsájtani... Mert te a szobában a szőnyegen akartál játszani velük...


Ma délelőtt pedig ezt terveltem ki neked: (egyik blogon láttam, nem találom már, melyiken) papírtörlőre 3 különböző színű filccel rajzoltál, majd utána vízzel, ecsettel elkented, így összemosódtak a színek. Először 10 percig tartott a 3 papírtörlő összemázolása. Aztán kaptál még hármat:


Után meg fogtam egy üres rajzlapot, egy kis pohár vizet, bele egy pár csepp ételszínezéket, és ezzel festetted be a lapot. Meg magadat, meg az asztalt, meg az ágyra is jutott egy kevés. Az eredmény pedig az erkélyen szárad, és majd legközelebb ugyanarra más színnel fog festeni:

305.

Hétfőn reggel 9-kor autóba ültünk és elindultunk Esztergomba. Teljesen spontán történt a dolog, nem készültünk rá semmivel. Komáromban meg is kellett állnunk a Tescónál, hogy vegyünk enni-innivalót, aztán mentünk is tovább.
10 km-rel az úti célunk előtt elaludtál az autóban, és megígértettem Apával, hogy nem keltünk fel. Így amikor megálltunk a Bazilika parkolójában, még vártunk úgy fél órát, hogy magadtól ébredj fel. Ezután belevetettük magunkat a kirándulásba.
Nem nagyon tudok leírni semmit, mert az, hogy "nagyon szép" nem elég rá, szebben meg nem tudom részletezni. Még itthon kérdeztem is Apától, hogy csak megnézzük a Bazilikát és jövünk is haza? De kitöltötte az egész napunkat. Fél 6-ra értünk haza. A lépcsőn már úgy cipeltetted magadat, mert nagyon elfáradtam...
Aztán amikor a Tündi felhívott, hogy lemegyünk-e a játszira velük, egyből felpattantál, hogy menjünk homokozni! Úgyhogy este 8-ig még játszottunk is (nem mintha nem dáradtam volna el amúgy is eléggé...).

Itt vannak a képek!

304.

Péntek:

• délután lementünk a játszira, ahol nem először jártunk. Megérkezésünkkor már jó páran voltak ott, főleg nagyobb gyerekek (5-8 évesek), akiket eddig mindig láttunk itt.
  Volt 3 kislány, akik nagyon jól elvoltak egymással. Sustorogtak, titkokat beszéltek meg egymással. Észrevetted őket és csatlakozni akartál hozzájuk. Mikor valamelyikük észrevette, hogy közeledsz, akkor gyorsan felmásztak a mászóka tetejére (vagy épp le onnan) és ott folytatták a titkolózást. Persze mire te odaértél hozzájuk újra, eltelt vagy 2 perc. Aztán megunták a szaladgálást és leléptek valahová.
  Ezután te észrevettél 3 kisfiút, akik labdáztak. Mindegyiknek volt saját labdája és egyszerre próbálták egyfelé elrúgni, majd szaladtak utána. "Csatlakoztál" hozzájuk: vagyis futottál utánuk, közben hangosan kacagtál. Egyszer csak odaszaladtál hozzám, és azt mondtad: Anya, focizok! Én meg mosolyogtam, hogy neked ez is mennyire tetszik...
  Amikor meguntad az utánuk szaladást, észrevetted, hogy visszajöttek az előbbi lányok, akik bementek egy elkerített salakos pályára. Az ajtaja reteszes zárral csukódott, de a kerítés el is volt szakadva, így simán ki-be lehetett rajta menni. A 3 lány ott bent tanácsoztak, amikor odatotyogott az egyiknek a kishúga, akivel előzőleg eljátszottál a homokozóban. Őt beengedték az ajtón, de amikor te is odaértél, előtted becsukták, meg be is zárták. Te meg csak álltál ott és néztél befelé... A kishúg ki akart jönni, ezért kinyitották neki az ajtót, te meg addig belógtál. Ők ezt észrevették, és kiküldtek.
  Azt se tudtam, hogy mitévő legyek, mert ha rájuk szólok, hogy engedjenek be téged, azzal sem oldom meg a helyzetet, mert nem csak bemenni akartál, hanem azokkal a "nagy lányokkal" játszani. Valószínű, hogy ha szólok, akkor elmennek onnan és te meg úgyse maradtál volna egyedül a pályán. Meg nem nagyon szeretem, ha közbe kell avatkozni a játékba, de ha úgy látom, akkor én úgyis szóvá teszem a dolgot. Nem tűröm, ha más gyerek a te szemedbe szórja a homokot, de ha te vagy a "ludas", akkor te rád is szólok!
  A konfliktus végül azzal oldódott meg, hogy összeszedték magukat, és hazamentek. Szerencsére, mert nagyon sajnáltalak volna a továbbiakban.

Szombat:

• a Mama meg az Apa kitalálta, hogy menjünk el a bolhapiacra. El is mentünk, csakhogy nem volt. Apa ment tovább az úton és az állatkert előtt fordult meg. Mivel úgyis be volt tervezve már régóta, úgy döntöttünk, hogy irány az állatkert! Csak 1 órát várnunk kellett még nyitásig... Addig hazajöttünk, és összeszedtük a Veszprémben megmaradt etetőnket.
  Szerencsére nem is volt túl meleg az idő, pont állatkerti sétához való volt:napsütés, kicsi szél, elviselhető hőfok :) Én már alig vártam, hogy megetethessem a zsiráfokat, mert ez eddig valahogy kimaradt az életemből...Végül sor került erre is, és nagyon boldog voltam! A földikutyáknál jártunk már (ez úgy a 3/4 részt jelenti), amikor a fényképezőgépem beesett közéjük! A szívem kihagyott 1-2 ütemet, hogy mostmilesz? Én simán bemásztam volna közéjük, mert hát földikutyák... de szerencsére a Mama meg Apa jobban észnél volt és kerítettek egy hosszú botot, amivel Apa ki tudta horgászni a zsinórjánál fogva. Még jó, hogy mégsem vettem le róla a zsinórt, ahogy még itthon elterveztem, és még jó, hogy nem mondjuk az örvös medvék közé esett be a gépem...
  Amúgy nem is igazán a gépet sajnáltam (persze azt is, mert drága volt, meg tuti hallgattam volna pár hónapig a "bezzeg"-eket), hanem az addigra elkattintott 200 képet...
• Most, hogy már van összehasonlítási alapom, szerintem a győri állatkert sokkal jobb, mint a veszprémi, szerintem állat is többféle van, igaz a területe jelentősen kisebb, de jobban áttekinthető. A belépő ára is többe kerül, már neked is kellett jegyet venni, és a csemegét sem lehet üdülési csekkel fizetni, míg a veszprémi ez így volt (itt 4300 ft volt négyünknek, ott 4200 ft -hű ott egy százassal jobb a helyzet- a csemege 300 ft volt, a győriben fele akkorát adtak ugyanannyiért). Mindent összevetve, elfogultság nélkül merem leírni, hogy a győri állatkert jobban tetszett!
• ebédre a Mamához voltunk hivatalosak, ahol jól teletömtük a hasunkat, és ahol te nem akartál elaludni, ezért volt már fél 5, mire sikerült áténekelnem téged az álomvilágba. Aludtál aztán 2 órát és még ezután mentünk le a játszira.
• egy új játszóteret adtak át nem régen, tőlünk nem messze, és úgy gondoltam, hátha ott jobb lesz, mint az előbb említetten. Mikor odaértünk, láttam, hogy itt is csoportosulásban vannak a gyerekek, és megint csak nálad idősebbek. Természetesen pont az a mászóka tetszett neked is, ahol már jelen volt egy 2 tagú banda (6 és 3 évesek). És "természetesen" ők nem engedtek téged felmászni. Te meg udvariasan nem is másztál fel. Amíg én meg nem jelentem, és megkérdeztem az egyik gyerektől (lány volt!), hogy mi a probléma. Végül normálisra kapcsolt a kiscsaj, úgyhogy felmászhattál, aminek nagyon örültél. Sőt, együtt mentetek csúszdázni is. Aztán ők elindultak a csúszdán felmászni (ahol le kell csúszni), és ettől az én hajam amúgy égnek áll. Meg elkezdtek lökdösődni, meg durvulni.
  Aztán szerencsére jobbnak találtad, ha visszamész az előző mászókához, ahol az említett bandatagok nagyobb tesói bandáztak. Szintén a lány (!) hangosan megjegyezte, hogy -X.Y. el akarják foglalni a bázisunkat, csinálj már valamit! Mire a fiú azt mondta, hogy -Kit érdekel? és leugrott a mászókáról. Ezek talán már egy különös populáció aggyal és ésszel is rendelkező egyedei lehetnek. Legalábbis remélem nagyon, hogy kinövik ezt a gyerekek egy idő után. Leginkább pedig azt remélem, hogy te nem is leszel ilyen... Naív vagyok???

Vasárnap:

• újra próbálkoztunk a bolhapiacon, ezúttal sikerrel. Apának a tarisznyájához kerestünk szíjnak valót. Sikerült is neki, ráadásul attól az árustól, akitől egyébként eddig is vettünk már ezt-azt, és nem "bolhás" (na jó, összesen 2x vettünk nála valamit -pénztárca, derékszíj). Meg jutott neked is egy trikó-rövidnadrág együttes, amit felesben mi, meg a Mama vett. Aztán Apa talált magának egy extra giccses kést vagy tőrt, meg egy veretes szíjat. Meg "ismerőstől" (egy utcában lakunk) vettünk neked 3 felsőt a bölcsibe, meg egy horgászós játékot, komoly 100 ft-ért. Nem is az ára vicces, hanem az, hogy jó állapotú is, és állítom értékeled annyira (sőt, többre is), mint a nem_is_tudom_milyen_drága cuccokat.
• ebéd megint a Mamánál. Megint jól laktunk nála, szegényt jól le is fárasztottad, szerintem megkönnyebbült, hogy eljöttünk végre :)
  

Állatkerti ringlispíl - ez állítom, akkor is itt volt, amikor én voltam akkora, mint te... az állapota erre utal... ilyen ócska játékra nem emlékszem, hogy valahol is láttam volna... én tuti nem álltam volna ki vele égetni magam...:

Ez a kép a héten készült, játék házi készítésű játékkal. Hozzávalók: polifoam, térképtű, hajgumi. Játékszabály nincs, nem is kell, mert úgyse tartottad be :)

Képek tovább töltve ITT!!!

303.

Vasárnap:

• Apa Sopronba ment versenyezni, este jött haza. 6. helyezést ért el!!!
• te délelőtt festettél az új festékeddel, míg én a húst paníroztam be. Aztán rájöttél, hogy panírozni sokkal jobb, így inkább "segítettél" nekem.

Hétfő:

• ???
  

Kedd:

• kitaláltuk, hogy nincs szükségünk 2 számítógép asztalra, meg 2 számítógépre, így az egyiket összecsomagoltuk, és felszabadult egy csomó hely, ahová áttoltuk a szekrényt. Ehhez először mindent ki kellett pakolni a szekrényekből, majd áttolni, utána meg visszapakolni mindent. Jó buli volt...
• te meg Apa délelőtt elmentetek Apa munkahelyére, hogy nyugodtan tudjak pakolni. De olyan sokára jöttetek, hogy a szekrényeket is áttoltam.
  
• Apa megállt az autópálya mellett, mert egy német rendszámú autó vészvillogózott. Az autóban 2 kisgyerek ült. A pasasnak pénzre, vagy benzinre volt szüksége. Apa nem akart neki adni pénzt, inkább benzinért ment volna. A pasas egy pecsétgyűrűt adott Apának 10 liter benzin áráért (2750 ft). Én csak tátottam a szám, hogy ekkora gyűrűt, ennyi pénzért???
  
• nem volt időm főzni, ezért mikor megjöttetek Apával, elmentünk az ebédért. Finom májgombóc leves volt, csikós tokány meg tarhonya, de te riszát kívántál, így alig ettél belőle.
• vacsorára is alig ettél a melegszendvicsből.
  

Szerda:

• befejeztük a rakodást a szobában
• én 1 órán keresztül kockáztam fel a marhahúst, mivel Apa vörösboros marha pörköltöt kívánt.2 napra szántam, de még aznap (igaz csak este), de elfogyott.
  
• közben te meg Apa bementetek a céghez, mert megérkezett Apa íjászruhája, én addig is tudtam tenni a dolgomat.
• elmentünk az ékszerészhez, mert nem hagyott nyugodni a gyűrű dolog. "Természetesen" nem arany, hanem réz... :)
  
• nem ettél ebédet, csak nyammogtál egy kevés tejfölös noklit.
  
• délután lementünk a Tündiékkel homokozni, ahol másfél órát lent voltunk.
• nem ettél vacsorát sem.
  
• 10 óra előtt nem sokkal aludtál el.
  

Csütörtök:

• reggel ébredés után a Lidl-be akartunk menni, de a fél 7-es ébredésed után még visszaaludtál 1 órácskára, és még akkor sem akartál felkelni. Ez nekem furcsa volt. Kivittelek pisilni, és mire végeztél, már folyt rólad az izzadság. Gondoltam, letusollak, mert úgyis jót fog tenni. Átvittelek a fürdőbe, de nyűgös lettél, semmi nem tetszett. Akkor láttam meg, hogy remeg a kezed. Kérdeztem, hogy jól vagy-e? Azt mondtad, hogy nem, fáj a pocakom, és elkezdtél sírni.
  Gyorsan letusoltalak, és próbáltalak kikérdezni, de nem nagyon lehet adni a szavadra, mert olyanokat is mondtál, hogy fáj a punim, hajam, kezem... Felöltöztünk és első utunk a pékségbe vezetett, mert magot akartál enni, ezért vettem neked magos pogácsát. A felét be is faltad, míg elértünk a Lidl-be, majd ott is kértél egy magos zsemlét, ami elfogyott, míg a pénztárhoz értünk. Utána már volt egy kis színed, nem is voltál nyűgös, és azt mondtad, hogy most nagy lesz a pocakom.
  Éhes lehettél nagyon...
• én ebben a nagy melegben ugyanis nem erőltetem az evést neked, Apa viszont igen.
  Tegnap az ebédnél sem voltál hajlandó enni 2-3 kanálnál többet, és én rábólintottam. Apa meg akart tömni... (de nem engedtem). Délután ettél elég sok sárgabarackot, így nem aggódtam, hogy tök üres a gyomrod.
  Az üdítő viszont fogy literszámra. Édesítőszeres. Én már nem bírok ránézni sem, mert nekem annyira nem ízlik, hogy inkább nem iszok egész nap, csak azt ne kelljen, de te meg iszod nyakló nélkül.
  Szerintem inkább az lehetett, hogy az éhgyomorra ittad a löttyöt, és megpiszkálta a gyomorsavadat...
• miután hazajöttünk a boltból 11-kor, megetted a pogácsa másik felét, meg a pizzánkból is falatoztál. Alvás előtt nem mertem ebédet kínálni neked, nehogy most meg össze-vissza egyél, és attól legyél rosszul.
  

302.

Ma vagy 2,5 éves!!!

Súly: 16,1 kg
Magasság: 96,5 cm
Kobak körfogat: 50,5 cm
Cicikörfogat: 55 cm
Pocikörfogat: 54 cm
Talp -jobb: 15,5 cm -bal:16 cm
Tenyér: 11 cm

Evés: általában jó. A bölcsiben mindig azt mondják, hogy ettél szépen és sokat. Alig, hogy hazaérünk, eszel velünk ebédet rendes gyerek adagot. Aztán fürdés után vacsit is.
Ami mindig elfogy: rántott hús rizzsel, csemege uborka, kenyér, kecsap, tökmag, szotyi, csipsz...
Itthon mindig elhangzik evés közben, hogy etessél Anya! és ilyenkor belátom, hogy mindketten akkor járunk jól, ha megetetlek. Úgyhogy tisztán eszel, mert igyekszem úgy etetni téged, hogy ne legyél egy maszat.

Alvás: este közöttünk, fél 8-8 körül (ez hétköznapra és bölcsi időszakra vonatkozik). Amikor elaludtál valamelyikünk átvisz a helyedre és ott is maradsz reggelig (vagy maradsz mellettünk és akkor senki nem pihen). Rosszabb esetben én melletted ébredek. Ha szerencsénk van, akkor átalszod az éjszakát, bár mostanában volt 1-2 ébredős éjjel. Reggel fél 7-7 körül ébredsz, hétköznap és 7végén egyaránt.
Délután az elalvás egyedül és a saját szobádban történik, ritkán melléd kell feküdnöm hozzá. Általában 1,5-2 órán át tart a csendes pihenő.

Játék: szinte semmivel! Azért én mindig megpróbálok valamilyen játékkal a kedvedben járni, hogy hátha majd az lesz a tuti, de eddig még fél óránál tovább nem kötött le semmi. Amióta itthon vagyok, azóta minden nap előkerül a gyurma, sokszor még lefekvés előtt is gyúrnod kell egy kicsit. Tegnap kaptál egy festőkészletet is, amit előhagytunk és mikor megláttad, egyből azzal akartál játszani.
A játszótéren is nagyon jól feltalálod magadat, de ott meg én nem érzem jól magam a nagy, neveletlen gyerekek miatt.

Viselkedés: hiszti-hiszti-hiszti, és hiszti a köbön! Mindig, mindenért. pl. megkérdezem, hogy kérsz inni? arra tuti az a válaszod, hogy nem kapok inni? és már kezdődik is a nyafogás. Minden kérdésemre ez a válaszod, hogy én nem... ? Az előbb elbújt Apa a takarója alá, és mondtam neked, hogy te is bújj el. Erre: én nem bújok el a takaróba? Néha idegesítő, de néha meg nem bírjuk nevetés nélkül.
Továbbra is félsz mindenkitől. Felnőttől és gyerektől egyaránt. A játszin is addig nem mész oda egy kisgyerekhez sem, amíg én nem megyek oda. Az egyik kislány hasonlított az egyik bölcsis társadhoz, és tőlem kérdezted, hogy az a Bibike? Mondtam, hogy én nem tudom, de kérdezd meg tőle. Én nem, majd Anya! Hát oda kellett mennem megkérdezni, de persze a kislány nem mondta meg mi a neve, így talán sose tudjuk meg, hogy ő volt-e a Bibike...

Beszéd: mondasz mindent, néha többet is, mint kéne :) Múltkor hangosan megjegyezted, hogy púzott a bácsi!
Napjában sokszor énekelsz, csak úgy is. Van olyan is, hogy nem dalt, csak 1-2 mondatot, de azt is dallamra :) pl. lee- mee- gyünk- aaa- jáát- sziraa- Anyáá-vaal... Sokszor van olyan is, hogy elkezdesz egy dalt, aztán egy másikkal folytatod.

301.

Amikor a tél végén újra munkába álltam, egyből le kellett adnom, hogy mikor szeretnék szabadságra menni. Akkor nevettem egy jót magamba, hogy márciusban el kell döntenem, hogy mikor akarok nyaralni. Mivel a bölcsi leállása adott volt, így július utolsó 2 hetét kértem. Aztán minden héten nyavalyogtam, hogy sose lesz nyár.
Aztán végül pénteken mégis elköszöntem a munkatársaimtól, hogy most aztán 2 hétig nem látnak! El sem hiszem, hogy 2 hétig itthon leszünk (aztán meg azt nem fogom elhinni, hogy milyen gyorsan elröpül ez a 2 hét...)

A múlt héten teljesen a Mamáé voltál. Reggel jött érted, és késő délután hozott csak haza. Volt csavargás, boltba járás, mindenféle cukorka, rágó, egyéb nélkülözhetetlen dolog vásárlása, meg azt hiszem 3x voltatok strandon. Szóval nagyon jól elvoltatok és nekem sem kellett semmi miatt aggódnom :)
Pénteken úgy jöttetek haza a strandról, hogy mintha csipás-váladékos lenne a szemed, ezért elmentünk az ügyeletre. Az út oda-vissza több időbe telt, mint a várakozás meg a vizsgálat. Kaptál szemcseppet, meg kenőcsöt. Szombat reggelre már nem volt váladékos a szemed, de azért tovább csepegtetem, meg krémezem. Ha kötőhártya gyulladás volt, akkor sikerült még a legelején elkapnunk szerencsére.

Szombatra a veszprémi állatkert volt betervezve, mivel nem mondtak kánikulát. El is indultunk, volt vagy 33 fok. Először Ravazdon álltunk meg pisilni (kb. 30 km után), aztán Zircen, mert fogott a fék és nyikorgott egész úton. A Tescó parkolóban Apa leszedte a kereket, és bütykölt valamit a féktárcsán, hogy ne visítson vezetés közben. Legközelebb Cseszneken volt pihenő. Ezután hamar elaludtál. Végül elértünk Veszprémbe!
Amikor felébresztettünk, már láttam, hogy nem lesz egyszerű menet a mai, mert elég hisztis voltál (bár én is az lettem volna, ha fél óra szundi után felráztak volna...).
Kezdődött azzal, hogy elkérted a Mamától az esernyőjét, amit meg is kaptál. Csakhogy elkezdtél vele kardozni, meg verekedni. A többiek testi épségét meg a parkoló autók értékét figyelembe véve, azt találtam a legjobb megoldásnak, ha elveszem tőled az esernyőt. Csakhogy ezt nem tűrted szó (hang) nélkül! Földhöz vágós, hangosan üvöltős, arc pirulós visítás vette kezdetét. Mindenki minket nézett. A Mama vissza akarta adni az esernyőt, én nem, Apa meg egyszerűen csendet akart. Naná, hogy egyikünknek sem fogadtál szót. Én felvettelek, a Mama elrakta az esernyőt és próbáltunk kulturált család benyomását kelteni. Szerintem nem sikerült...
Mikor megérkeztünk, már gyülekeztek a sötét felhők, de még mindig nagyon meleg volt. Az állatkert elég keszekuszának tűnt, minden útról 2 elágazás vezetett valahová, így azt se tudtuk, merre induljunk. Közbe néha elkezdett csöpögni az eső, néha meg elállt. Úgy döntöttünk, hogy állandóan jobbra tartunk (mindenféle hátsó szándék nélkül ;) ). Sikerült is eljutnunk a szavannai részbe, azon belül pedig megcéloztuk a majomházat, mert eleredt az eső. Éppen beértünk az épületbe, amikor már szakadt is, dörgött, villámlott. Ennyi ideig majmokat még sose néztünk, fél órát tuti be voltunk oda zárva. Aztán már az épületbe is befolyt az eső, meg a majmokhoz is, néha pedig elment a villany is. Hiába nézegettünk ki, nem hogy csendesedett volna, de még inkább ráeredt.
Aztán Apa megkérdezte, hogy merjünk-e bátrak lenni és elinduljunk-e kifelé? Nehezen, de belegyeztünk. Aztán 5 méter megtétele után vissza is fordultunk, mert megint ömleni kezdett a víz, még jobban mint addig. Nem sokkal ezután mégis elindultunk, velünk együtt még vagy 20 család és sikerült is kimenekülnünk, és megúsznunk szárazon.
Az 1. képen eső előtt egy 30 cm széles patakocska volt. Eső után egy 3,5 méteres folyócska... Tényleg olyan volt, mint a szavannán: egyszer esik egy évben, de akkor minden víz alá kerül.

Még sok helyet nem láttunk, úgyhogy gyorsított üzemmódban néztük végig a hátralévő fél állatkertet. Már csak pár méter volt hátra a kapuig, mikor mindenféle előjel nélkül megint elkezdett szakadni az eső. Apa azt mondta, hogy mi maradjunk ott, ő meg elmegy az autóért. Hiába ajánlgattam neki az esernyőt, nem fogadta el, így kb. 400 métert sétált függőlegesen folyó esőzés közepette. Mi meg a Mamával azt sem tudtuk, hogy az út végén jobbról vagy balról várjuk-e Apát, mert arra sem emlékeztünk, hogy honnan jöttünk... Végül csak feltűnt az autó a távolból és megnyugodtunk végre. Egy kicsit még tanakodtunk, hogy merre is jöjjünk haza, látva az úton lévő hatalmas fadarabokat, de inkább nem jöttünk kerülővel. Szerencsére nem is kellett. Az út elején elaludtál, és ez amíg haza nem értünk, addig tartott.
5-6 óra felé értünk haza, de itt Győrben fele akkora vihar nem volt, mint Veszprémben. Itt alig volt tócsa az úton, ott meg hömpölygött az utcákon. Fél 8-kor már alig vártam, hogy elálmosodj, de még bírtad egy jó darabig, úgyhogy én előbb kidőltem.

Megmondom őszintén, hogy nem vágtam hanyatt magam a veszprémi állatkert miatt. Szerintem semmivel sem nagyobb szám, mint a győri, állat sincs sokkal több, vagy másfélébb benne. Méretre tuti, hogy nagyobb, mert az itteniben nem fáradtam el ennyire. Egyedül az orrszarvúra emlékszem úgy, hogy itt a helyi állatkertben nincs, helyette viszont van sok más (pl. zsiráf, hüllők, meg halak). Még annyiban másabb, hogy ott volt játszótér, ami nagyon érdekelt (volna) téged, de nem azért mentünk. A Mamával már megbeszéltük, hogy még ezen a héten elmegyünk a győribe is, mert van 3 zacskó eleségünk is, amit nem jó szagolgatni, meg összehasonlításképp is jó lesz elmenni.

300.

Annyiban változott a helyzet, hogy -miután szombaton este (éjjel) megnéztem a neten, hogy mivel tudnánk Herenden elütni az időnket, amíg Apa versenyez, és rájöttem, hogy a porcelángyáron kívül ott semmi sincs- Apa hajnalban elment versenyre, mi meg a mamával kimentünk az élményfürdőbe. Mindenki jól járt. Apa 15. helyezést ért el. Mi reggeltől délután 5-ig pancsoltunk, Apa pedig nem sokkal utánunk ért haza.

Képek ITT.

299.

Természetesen éjjel megint fent voltál, de kit érdekel ez szombaton??? :D

Ma délelőtt egész nap csavarogtunk a Mamával. Apa elvitt minket reggel a Tescóba, ott röpke másfél órát voltunk. Vettünk egy csomó fontos, és rengeteg kevésbé fontos dolgot. Utána a tescós busszal hazautaztunk, a Mama kiteregetett, én pedig elindítottam még egy mosást, meg kipakoltam az új szerzeményeinket :)


"Mini-karácsony": fürdőruha a Mamától, 2 ruha tőlem (a munkahelyemtől, mert számlára vettem és kifizetik :) ), egy gyurmakészlet kinyomóval, festőkészlet, és egy társasjáték az esőnapokra, mivel mától nyári szüneten vagy :) Dejó neked!!!

Ezután bicajra pattantunk és elmentünk néhány ruhát venni, de végül csak neked vettünk 2 csini-csajos rucit. Ez a vásárlás egyáltalán nem volt jókedvű, se vidám, mert nagyon hisztiztél. A hazaúton el is aludtál a gyerekülésben. Itthon persze nem tudtál visszaaludni. Ráadásul Apa is épp akkor jött haza a munkából.
Látta, hogy nem alszol, ezért mondta, hogy öltözzünk, és menjünk ApaMamához. Csak előbb ebédelnünk kellett, mert az még előttünk állt. Ettél gyorsan és viszonylag jól, majd kocsiba pattantunk, és elindultunk. Félúton Apa félreállt, és helyet cseréltünk :) Nem volt könnyű, és nem is vezetek jól, de valahol el kell kezdeni, mert hiába van 4 éve jogsim, csak annyit vezettem, amennyit a vizsgáig kellett. Utána aztán a saját autónkhoz már nem volt kedvem. A lényeg, hogy épségben kiértünk ApaMamához :)))
Aki ott aztán megint jól felidegesített engem a szokásos beszólásaival, meg a te macerálásoddal (ne szórd ki a homokot, ne menj be a házba, ne ülj fel a motorra, ne dudálj vele, ne ölelgesd a kutyát...). Nem is maradtunk sokáig. Eredetileg is csak azért mentünk, mert a szomszéd autószerelő most ért rá lecserélni a téli gumijainkat... :$

Gondtalan homokozás

Kipróbáltuk az "új" motoromat (Apa ezen a héten eladta az övét, és fizetségül pénzt, meg ezt kapta.)

(mindkét videó közben ApaMama magyaráz, hiába kértük, hogy ne tegye...)

Apa ellövi a sárga mókuskát messzire:

Hazafelé végig én vezettem, el is aludtál közben, úgyhogy nem volt olyan rémes, de én is érzem, hogy nem is volt élvezhető az út.
Holnap Apának megint versenye lesz, ahová családilag elkísérjük őt. A cél Herend lesz. Amíg ő lövöldözik, addig mi ott helyben megpróbáljuk jól érezni magunkat :)

2009. Július